a világ végén

Az utóbbi 3 napban többször is volt olyan érzésem, hogy a világ végén vagyunk. Tudjátok, a középkori, lapos-a-föld térkép szerint.

Pénteken magyar konzulátus, Sydney.
Nem sokára Új-Zélandra és Brisibe utazunk, de nem tudjuk, meddig maradhatunk, mert időközben rájöttünk, hogy Bélusnak le fog járni az útlevele, és a 3 hónapos érvényesség nem jön össze a tervezett időponttal. Szóval, eddig csak a Sydney-Auckland és a Brisbane-Sydney jegyeket vettük meg, a második "szakaszjegy" (Auckland/Wellington-Brisbane) még beszerzésre vár... Kigondoltuk, hogy nagy bizonytalanságunkban a magyar nagykövetséghez fordulunk, és bár a én útlevelem 11ig érvényes, mindketten "pályázunk" az új EU-s útlevélre, amivel vízum nélkül is elutazhatunk az USÁba - ha akarunk. Azon kívül, hogy egy halom lóvét leakasztottak rólunk (2*100$!), kiderült, hogy nem egy, hanem például akár 3 hónap is lehet az ügyintézés ideje. Miért? Mert havonta csak egyszer megy posta Magyarországra (vitorláshajóval??), és ugyebár még az otthoni BM-esek is ülnek rajta. Muhahha. Szerencsénkre a posta ezen a héten megy, szóval benne vagyunk a kalapban, és remélhetőleg a húsvéti nyuszi ki is ugrasztja nekünk az útlevelet. Lehetőleg még húsvét előtt -- hallod, nyuszi? Ha mégsem, akkor korábban kell elhagynunk ÚZ-t, vagy bevásárolunk az ideiglenes útlevélből, ami újabb 150$.
Az is valami, hogy ezzel a problémázással egy kisebb mosoly sikerült csalnunk az ügyintéző fagyos arcára...
Egyébként volt ott egy idősebb hölgy (a lányával és unokájával), aki egy kukkot sem értett magyarul, de angolul sem beszélt rendesen. Hmmmm. Kicsit ideges lettem arra a gondolatra, hogy lévén magyar állampolgárok, az ilyen "tudású" emberek is élhetnek szavazati jogukkal. Persze közben én is kussolok, mert nem a magyar valóságban élek.

Szombaton brazil "carnival".
Újabb nagyszabású brazil buliba voltunk hivatalosak Marcia jóvoltából. Kisebb maskarában érkeztünk. Az este érdekesen alakult: svédasztalos szendvicses vacsora volt ugyan, meg hatalmas mennyiségű gyümölcs, de mi elfeledkeztünk arról, hogy itt AU-ban a buli BYO (vidd a sajátod), és bár délelőtt megvolt a bevásárlás, mi bizony semmit nem vittünk inni. Mindenki felszerelkezve érkezett, sokan húzható eskyvel (hűtőtáska), mi meg nem akartunk hiénázni, úgyhogy csak egy sörre "hívattuk" meg magunkat, ahelyett, hogy elmentünk volna bevásárolni... :-/ A zene teljesen ismeretlen volt, többször a "csiripelő madarak" jutott eszembe brazil ritmusba öntve, portugál szöveggel, amire többnyire a csajok többször őrült rohangászásba és ugrálásba kezdtek. Amolyan ált.iskolás-farsangosan. Állítom, annó a sziszikeccses, moderntókingos "videodiszkó" is jobb volt az Adyban! Nagyon belterjes volt a buli, bár volt ott vagy 50 ember. Röhögni azért jó volt. :-)
Másnap segítettem néhány cuccot összepakolni a cserkészházban (azt bérelték ki), leszedtük a fénytecknikát és a drapériát, és még a gondnokkal is találkoztam, aki "Hungary/Budapest" feliratú pólót viselt! :) Mint kiderült, a felesége apukája magyar; később, amikor a beadtuk hozzájuk az épület kulcsát, kicsit többet beszélgettünk velük, és meglepetésképpen a kezembe nyomtak 4 darab magyar magról vetett tv paprikát! :-O
Lehet, hogy idén tavasszal nekünk is lesz otthoni paprikánk itthon? :-D

brazil barbi

Csütörtökön an angol órán az egyik angoltanulós csoportársunk, Marcia, aki Brazíliából költözött át AU-ba öt éve, meghívott bennünet hozzájuk, brazil barbekjúra. :)

Fogalmunk sem volt, hogy mit vigyünk magunkkal, mert Marcia mondta, hogy otthon nem italoznak, úgyhogy sütöttem egy "dobozos" sütit, olyan gyümölcskenyér-féleséget mandulával a tetején, és vittünk még üdítőt is. Mikor odaértünk, már javában ment a kertiparti, csipsz-evészet finom szószokkal -- a kedvencem a célkás szósz volt (hú de finom!); közben pedig sültek a husik a nyárson... A másik csoporttársunk Valerie (Svájc színeiben :) a férjével érkezett, aki szintén auszi. Rajtunk kívül jelen volt még egy brazil srác, és később jött Marciáék egyik bartája a kisfiával, szóval azért a portugált is nyomták rendesen. :-)

Nagyon jó hangulatú volt ez a vendégeskedés, nagyon fimonakat ettünk, szinte hazai ízeket!! És sokat beszélgettünk mindenkivel, meg játszottunk a gyerekekkel és a fekete spániellel.

Marcia férje kínálgat a kolbászfalatkákkal

Marcia legnagyobb lányával is sikerült elég sokat beszélgetni. Ő már 16 éves, és Brazíliában született, mellesleg már akcentus nélkül beszél angolul. Vicces volt, hogy végig kibírta a "felnőttek" társaságában, kamasz ugyebár...., igaz közben a fülhallgató végig a fülében volt! :-D A süti után ráadásképpen bemutatta a szerinte "igazi" barbekjút: egy a boltokban kapható édességet rátűzött a nyársra (nem tudom, mi a neve, de itt pl. kávéba is teszik) és megpirította, ami így kívül ropogós belül viszont nyúlós masszájú maradt. :-))

Mila készíti a saját barbekjúját :-)

Estére nagyon lehűlt a levegő - 8 fok volt!, ezért egy idő után mindenki a parázs köré gyűlt melegedni. Persze Marciáék barátja előadta, hogy nincs is hideg - igazi ausztrál + nyomatta a söröket rendesen! :-)) A bbq-s sütöde, elég ingatag lábakon állt egyébként, egyszer majdnem ránk is dőlt, de szerencsére időben elkaptuk a lábait!

Szóval, megint volt egy szuper esténk, már csak azt kell kitalálni, hogy mi hogyan szervezzünk vendégeskedést hozzánk... Hamarosan be kell szereznünk egy sütőkét az erkélyre...