Gyorsan telik az idő. Nálunk erősen hétvégi a hangulat, és a naptárban is újra lapozni kell. Október közepe óta nem sok minden történt velünk. Hétköznap a szokásos munka-"feeling", Bélusnak egy-egy nap Newcastle (amit a kollégák mindig megmosolyognak), nekem pedig hétfő-csüt a ritmus. Novembertől lesz egy kis változás, mert megkaptam az új szerződésemet, amivel nov-dec folyamán 3-4-es ütemre váltok, azaz heti három napot fogok dolgozni. Hát ezzel sem leszek a munka hőse, viszont legalább egy darabig még nem kell idegelnem magam a munkakereséssel. Közben megkerestek attól az ügynökségtől, akiknél korábban dolgoztam; remélem, hogy most jobb esélyekkel pörgök, hiszen már van 7 hónap itteni munkagyakorlatom jó referenciával. :)
Na de egyelőre még októbernél tartunk!
A múlt hétvégén több emlékezetes dolog is történt. Először is visszatért a jóidő, és végre kinyitottuk a kerti napernyőt. Őszintén szólva én már azután nem is akartam kimozdulni, inkább csak punnyadni itthon... Másnapra, talán mivel programot szerveztünk kollégáinkkal (tuti, hogy emiatt!), valami monszun-féle eső tört a városra. Mint másnap megtudtuk, éppen az a városrész, Frenchs Forest kapta a legtöbb csapadékot, ahová mi is tartottunk... Ti-pi-kusch.. Szerencsére a program beltéri volt, konkrétan az Osztrák Klubban: Ausztria nemzeti ünnepének alkalmából. A "közös múlt", az Austro-Hungarian Empire (a Monarchia), valamiért, mindig felemlegetésre kerül, amikor az osztrák kollégánkkal, Elisabeth-tel beszélgetünk. Ő eredetileg osztrák, és tudja, hogy szeretjük a jó kaját. Mert természetesen számunkra a fő attrakció a vasárnapi ebéd volt! :) Hihetetlen, hogy az étterem menüje is elérhető a honlapjukon... Kihasználtam az alkalmat, és németül rendeltem. :) Mi, természetesen, levessel nyitottunk, és disznósülttel folytattuk + knédli és párkáp, hát isteni volt...! Az édességre csak csorgattuk a nyálunkat. Nagyon guszta volt a Sacher-torta és az almásrétes is, de a kávén kívül más nem fért belénk. Egyetlen szomorúságunk az volt, hogy nem volt csapolt sör, ill. hogy nagyon gyorsan elfogyott a Gösser. :) Egyébként lehetett vásárolni Mozart-golyót és Mannert is, mi ez utóbbit éreztük elengedhetetlen plusznak. Egyébként kellemes volt komolyzenei felhozatal, natürlich híres osztrák zeneszerzők műveiből -- néha kevésnek éreztük a szóló hegedűst, de a Magyar táncok fergeteges volt! Még egy magyar (származású?) operaénekesnő is "fellépett", amit a dobhártyánk bánt.. :) Amúgy kellemes kis időtöltésnek bizonyult ez a kis ünneplés, nem volt melldöngetés, se óbégatás, se politika. Hihetetlen.
Holnapra, hónapnyitónak, bringázást tervezünk, jövő hét végére pedig Zsolt barátunk érkezésére készülünk! :-))))
2009. október 31., szombat
2009. október 22., csütörtök
Kína arcai
Csak nekem tűnik úgy, hogy egyre végletesebbé válik a világ?
Bár az is lehet, hogy csak azért tűnik így mert ahogy öregszem (ehhheh) egyre többet látok belőle...
Ausztráliában - de legalábbis Chatswoodban - nem lehet nem gondolni Kínára.
Mostanában többször beszélgettem kínai utazásról (de lagalábbis utazási tervekről), meg pár hete a kezebe akadt egy National Geographic koppintós újság. Ugyanaz a stílus, csak kicsival nagyobb méretben. És persze meg is vettem rögtön, mert csodálatos fotók voltak benne, és hát kíváncsi voltam a cikkekre is.
Az előbb pedig egy érdekes linket kaptam egy kollégámtól, Kína másik arcáról. Gondoltam, keresek egyet a szebbik feléről is.
(FIGYELEM: a csúnyábbik oldalon sokkoló képek is vannak :-/)
íme: "A jó, a rossz és a csúf"
Megdöbbentő kontraszt.
Asszem ehhez érdemes meghallgatni Morricone zenéjét... ;)
Most pedig ideje elindulni a Mandarin Center-be ebédelni.
A tegnap esti paradicsomos húsgonbóc után (köszi, Timcsi!!), most seafood laksa (csípős, tésztás, kókusztejes Kínai/Maláj/Szingapúri leves - magyar recept itt (pl.)) következik!
Jó étvágyat!
Bár az is lehet, hogy csak azért tűnik így mert ahogy öregszem (ehhheh) egyre többet látok belőle...
Ausztráliában - de legalábbis Chatswoodban - nem lehet nem gondolni Kínára.
Mostanában többször beszélgettem kínai utazásról (de lagalábbis utazási tervekről), meg pár hete a kezebe akadt egy National Geographic koppintós újság. Ugyanaz a stílus, csak kicsival nagyobb méretben. És persze meg is vettem rögtön, mert csodálatos fotók voltak benne, és hát kíváncsi voltam a cikkekre is.
Az előbb pedig egy érdekes linket kaptam egy kollégámtól, Kína másik arcáról. Gondoltam, keresek egyet a szebbik feléről is.
(FIGYELEM: a csúnyábbik oldalon sokkoló képek is vannak :-/)
íme: "A jó, a rossz és a csúf"
Megdöbbentő kontraszt.
Asszem ehhez érdemes meghallgatni Morricone zenéjét... ;)
Most pedig ideje elindulni a Mandarin Center-be ebédelni.
A tegnap esti paradicsomos húsgonbóc után (köszi, Timcsi!!), most seafood laksa (csípős, tésztás, kókusztejes Kínai/Maláj/Szingapúri leves - magyar recept itt (pl.)) következik!
Jó étvágyat!
2009. október 21., szerda
Newie Okt16-18
Az utóbbi hetek punnyadását megelégelve hétvégére eltűntünk Nyúkaszliba/n. Egészen pontosan úgy történt, hogy Bélus kiszervezte magát csüt-péntekre, illetve hétfő-keddre, így ő már csütörtökön reggel eltűnt a városból, majd csak tegnap este érkezett vissza. Nekem meló volt itt, tehát csak péntek koradélután húztam el a csíkot.
Meg kell állapítanom, hogy autóval azért mégis csak egyszerűbb közlekedni: fél óra buszozás és kb 20 perc "hév" után azon ábrándoztam, hogy hol kellene ülni a vonaton ahhoz, hogy a nap ne süssön végig a szemembe, ill. hogy jó rálátásom legyen a nagy vizekre, amikor majd odaérünk. Ehhez képes tarkócsapásként éltem meg, amikor a vonatba belépve rájöttem, hogy ez bizony már tele van, lépni sem lehet az utasoktól. Gyorsan vissza is ugrottam vagy 10-15 évet az emlékeimben, és felidéztem néhány kedves pillanatot a középiskolás, majd fősulis vasárnap esti utazásokból. Ezúttal baromira nem volt kedvem 1,5 órát ácsorogni. Persze, hát péntek délután volt, mit is vártam... Szerencsére úgy fél óra múlva, kábé mint kifelé az autópályán, Bp-Érd viszonylatban, ritkult a tömeg, és elhelyezkedtem.
A szállásfoglalás is érdekesen alakult. Gondoltuk, majd jó lesz nekünk a "hotel", amiben Csillával&Barnával tartózkodtunk tavaly Newcastle-ban, de nem hogy ott, de máshol sem volt szabad hely. Mint kiderült, valami fesztivál miatt mindent befoglaltak. Úgyhogy aztán a cardiffi pályaudvarról visszaautóztunk Bélus "céges-melós"szállására, Warners Baybe, ami a tervezetthez képest vagy 14 km-rel "kijjebb" volt. Azaz bent a szárazföldön. Túléltük. Szerencsére Bélust már jól ismerik a hotelben, ezért úgy alakult, hogy első éjszakára egy extra szobát kaptunk "spa"-val, ami egy jakuzzi-szerű kádat foglal magában. Nekünk meg vágyaink netovábbját: végre kádban is fürödhetünk!! :D Romantikus habos fürdő, boros koccintással. És a háttérben a kocsmából kiváló zene szólt.. :)
Másnap átcuccoltunk egy másik szobába, fürdőkád nem volt, de helyette a hátsó parkból kokabúra-nevetés és békabrekegés hallatszott. :) Erre a napra a szokásos glenrockos túránkat terveztük: Bar Beachtől a glenrocki esőerdőbe és lagúnába, majd vissza. Annyira gyönyörű idő volt, hogy Bélus le is égett, beszerezte az év első parasztpólóját. :-o Nem volt túl meleg ám, inkább olyan csalóka volt az időjárás, sütött a nap ezerrel, de azért kellett a pulóver is néha. Jól elfáradtunk. Estére vártuk Radikát és Seant, akiket sikerült "elcsábítani" egy kis nyúkaszlizásra. Vacsorára a Bogey Hole-t találtuk ki (csak emlékeztetőül: itt kezdtük sydney-s életünket, 08-03-08), ami szerencsére még nyitva is volt. Még a konyhát is sikerült elcsípnünk bezárás előtt, tűzijáték is volt, tiszta jó.
Vasárnapra esőt mondtak, de mi már elhatároztuk magunkat: összepakolva elindultunk a Hunter Wetlandsbe, hogy kenuzzunk egy kicsit. Nyitás körül érkeztünk, jól megreggeliztünk, és elintéztük a kenufoglalást. Radika eléggé parázik a víztől, talán még nálam is jobban, de azért nem tiltakozott a program ellen. Nekünk flottul ment minden, ők azért Seannal elég sokat szenvedtek az elején. :) De mindenképpen megnyerték a Ki tud a legtöbbször bekormányozni a nádasba versenyt. :))) A tavalyihoz képest fejlesztettek a kenus térképen, de biztonsági okok miatt sajnos lerövidítették az evezhető útvonalat a csővezetékig, ami elméletben leevezve is rövidnek tűnt, hát még amikor valóban odaértünk. :-/ Úgyhogy még a körbeevezésekkel és bevárásokkal együtt is kevéskének tűnt a kenuban töltött idő. Mondom én, aki víziszonyos vitorlás a hajókategóriában. :D Na de legalább nem áztunk meg! Esőt mondtak vasárnapra, de mi megúsztuk. :) A délutánt a Bathers wayes sétával folytattuk, Newcastle-ban. Nagy meglepetésemre egy superliner, óceánjáró állomásozott egy távoli hajókikötőben, ami nem mindennapi látvány. Kint a Nobby's Headnél elég sok amerikai túrista kószált, feltételeztük, hogy a hajóval érkeztek... Alig lehetett tőlük mozdulni! A Nobby's strandnál nyomtunk egy jégkrémet Bével (az enyém anyira finom volt, ahogy a boltban vettem is egy dobozzal itthonra :). Sean amúgy nagyon laza volt, mert strandpacskerben nyomta végig! :D A séta közben felfedeztük a fejlesztéseket is: új köztéri, absztrakt szobor (Bélus szerint egy bálna) a Nobby's-nál, a Newcastle beachnél befejezték az épület felújítását, és beújítottak néhány árnyékolótechnikát. A Bogey Hole továbbra is le van zárva, a tábla mutatja, hogy "királyi birtok" - tavaly nem tűnt fel. Amúgy annyira alacsony volt a vízállás, hogy itt simán lehetett volna fürdeni, mellesleg nudista strandként funkcionál/t a hely. Tutira veszem, hogy a törölközős fiukák oda tartottak... :) Bar beachnél is fejújították a parkolót: legnagyobb meglepetésünkre felfestették a parkolóhelyeket és valami járdafélét is. Amúgy itt kajáltunk kétszer is: még pénteken este, ill. vasárnap a srácokkal. Már tele gyomorral és kifújva (a széltől), indultunk el vissza, Sydney-be, Radikával és Seannal. Nem kicsit fáradtunk el, de olyan jó volt megint jókat sétálni a hosszú, autómentes tengerparton.........
Képek a szokásos helyen ;)
Meg kell állapítanom, hogy autóval azért mégis csak egyszerűbb közlekedni: fél óra buszozás és kb 20 perc "hév" után azon ábrándoztam, hogy hol kellene ülni a vonaton ahhoz, hogy a nap ne süssön végig a szemembe, ill. hogy jó rálátásom legyen a nagy vizekre, amikor majd odaérünk. Ehhez képes tarkócsapásként éltem meg, amikor a vonatba belépve rájöttem, hogy ez bizony már tele van, lépni sem lehet az utasoktól. Gyorsan vissza is ugrottam vagy 10-15 évet az emlékeimben, és felidéztem néhány kedves pillanatot a középiskolás, majd fősulis vasárnap esti utazásokból. Ezúttal baromira nem volt kedvem 1,5 órát ácsorogni. Persze, hát péntek délután volt, mit is vártam... Szerencsére úgy fél óra múlva, kábé mint kifelé az autópályán, Bp-Érd viszonylatban, ritkult a tömeg, és elhelyezkedtem.
A szállásfoglalás is érdekesen alakult. Gondoltuk, majd jó lesz nekünk a "hotel", amiben Csillával&Barnával tartózkodtunk tavaly Newcastle-ban, de nem hogy ott, de máshol sem volt szabad hely. Mint kiderült, valami fesztivál miatt mindent befoglaltak. Úgyhogy aztán a cardiffi pályaudvarról visszaautóztunk Bélus "céges-melós"szállására, Warners Baybe, ami a tervezetthez képest vagy 14 km-rel "kijjebb" volt. Azaz bent a szárazföldön. Túléltük. Szerencsére Bélust már jól ismerik a hotelben, ezért úgy alakult, hogy első éjszakára egy extra szobát kaptunk "spa"-val, ami egy jakuzzi-szerű kádat foglal magában. Nekünk meg vágyaink netovábbját: végre kádban is fürödhetünk!! :D Romantikus habos fürdő, boros koccintással. És a háttérben a kocsmából kiváló zene szólt.. :)
Másnap átcuccoltunk egy másik szobába, fürdőkád nem volt, de helyette a hátsó parkból kokabúra-nevetés és békabrekegés hallatszott. :) Erre a napra a szokásos glenrockos túránkat terveztük: Bar Beachtől a glenrocki esőerdőbe és lagúnába, majd vissza. Annyira gyönyörű idő volt, hogy Bélus le is égett, beszerezte az év első parasztpólóját. :-o Nem volt túl meleg ám, inkább olyan csalóka volt az időjárás, sütött a nap ezerrel, de azért kellett a pulóver is néha. Jól elfáradtunk. Estére vártuk Radikát és Seant, akiket sikerült "elcsábítani" egy kis nyúkaszlizásra. Vacsorára a Bogey Hole-t találtuk ki (csak emlékeztetőül: itt kezdtük sydney-s életünket, 08-03-08), ami szerencsére még nyitva is volt. Még a konyhát is sikerült elcsípnünk bezárás előtt, tűzijáték is volt, tiszta jó.
Vasárnapra esőt mondtak, de mi már elhatároztuk magunkat: összepakolva elindultunk a Hunter Wetlandsbe, hogy kenuzzunk egy kicsit. Nyitás körül érkeztünk, jól megreggeliztünk, és elintéztük a kenufoglalást. Radika eléggé parázik a víztől, talán még nálam is jobban, de azért nem tiltakozott a program ellen. Nekünk flottul ment minden, ők azért Seannal elég sokat szenvedtek az elején. :) De mindenképpen megnyerték a Ki tud a legtöbbször bekormányozni a nádasba versenyt. :))) A tavalyihoz képest fejlesztettek a kenus térképen, de biztonsági okok miatt sajnos lerövidítették az evezhető útvonalat a csővezetékig, ami elméletben leevezve is rövidnek tűnt, hát még amikor valóban odaértünk. :-/ Úgyhogy még a körbeevezésekkel és bevárásokkal együtt is kevéskének tűnt a kenuban töltött idő. Mondom én, aki víziszonyos vitorlás a hajókategóriában. :D Na de legalább nem áztunk meg! Esőt mondtak vasárnapra, de mi megúsztuk. :) A délutánt a Bathers wayes sétával folytattuk, Newcastle-ban. Nagy meglepetésemre egy superliner, óceánjáró állomásozott egy távoli hajókikötőben, ami nem mindennapi látvány. Kint a Nobby's Headnél elég sok amerikai túrista kószált, feltételeztük, hogy a hajóval érkeztek... Alig lehetett tőlük mozdulni! A Nobby's strandnál nyomtunk egy jégkrémet Bével (az enyém anyira finom volt, ahogy a boltban vettem is egy dobozzal itthonra :). Sean amúgy nagyon laza volt, mert strandpacskerben nyomta végig! :D A séta közben felfedeztük a fejlesztéseket is: új köztéri, absztrakt szobor (Bélus szerint egy bálna) a Nobby's-nál, a Newcastle beachnél befejezték az épület felújítását, és beújítottak néhány árnyékolótechnikát. A Bogey Hole továbbra is le van zárva, a tábla mutatja, hogy "királyi birtok" - tavaly nem tűnt fel. Amúgy annyira alacsony volt a vízállás, hogy itt simán lehetett volna fürdeni, mellesleg nudista strandként funkcionál/t a hely. Tutira veszem, hogy a törölközős fiukák oda tartottak... :) Bar beachnél is fejújították a parkolót: legnagyobb meglepetésünkre felfestették a parkolóhelyeket és valami járdafélét is. Amúgy itt kajáltunk kétszer is: még pénteken este, ill. vasárnap a srácokkal. Már tele gyomorral és kifújva (a széltől), indultunk el vissza, Sydney-be, Radikával és Seannal. Nem kicsit fáradtunk el, de olyan jó volt megint jókat sétálni a hosszú, autómentes tengerparton.........
Képek a szokásos helyen ;)
2009. október 16., péntek
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)