ez a nap is jól sikerült: reggel indulás előtt még másztam egy könnyebb utat (Horn Piece) az Arapilesben (köszönet Timcsónak a biztosításért és bíztatásért), délután leöbítettem az út porát a Tasmán tengerben (csak bokáig), most pedig a Great Ocean Road mellett egy vadaspark bungalójában, a kandallóban pattogó tűz mellett írogatok.
Ebédre a Natimuk Café-ban ettünk valamit (egyszerű, de nagyon finom + jó a káve is) ahol megismerkedtünk a tulajdonossal, Simon Mentz-zel, aki "mellesleg" az Arapiles (és számtalan egyéb) mászós kézikönyv (társ)szerzője. Érdemes elolvasni a vele készült interjút. Sajnos csak angolul, de később megpróbálom lefordítani, mert érdekes és - legalábbis számomra - eléggé tanúlságos volt.
IDE majd jön egy kép, de a "jobb click" valamiért nem működik ezért ez most csak a link ahova a kép vezetne...
Ezeket a képeket sztem még a sziklamászásban egyáltalán nem érdekeltek is ismerhetik. Az Totem első szabad megmászásakor készültek 1994-ben: Simon Carter fotózta Steve Monks, Simon Mentz és Jane Wilkinson mászását.
És ez még csak ebédidő volt! ;)
Utána leautóztunk a tengerig, megcsodáltuk a kilátást és megismerkedtünk a vadaspark üzemeltetőivel és tulajdonosaival, és megnéztünk egy csomó kedves, szőrös állatot (nyulak, szarvasok, alpakák, szamarak, koalák, kenguruk, emuk, ..)
De erről bővebben később, mert most már tényleg mennem kell aludni.. :)
Jóccakát!
2010. december 30., csütörtök
2010. december 29., szerda
mászóka az Araps'ben
A Grampiansban sikerült elbénázni a sziklafal megtalálását (kellett nekem egy "kevésbé népszerű" falat választanom?). Na ez itt, az Arapilesben egyszerűen lehetetlen: a hegy egy tök lapos síkság "közepén" áll és a sziklák tömkeleke méterekre kezdődik a kempingektől.
Mi is a legnépszerűbb "The Pines" kempingből kiindulva ismerkedtünk/ismerkedünk a tereppel.
Egyelőre pár fokot visszavéve a megszokottból: figyelembe kell venni a (még mindig) kissé szokatlan kőzetetet, meg hogy az utóbbi időben leginkább teremben másztam és hát a három hetes kiropraktikás kigyás is számít.
De lényeg, hogy fent vagyunk a falon és élvezzük a kiváló minőségű, betonkemény metamorf homokkövet (jóval szilárdabb mint amit a Sydney környéki sziklákon tapasztaltam).
A kellemes utak mellett néhány kedves ismerőssel is gazdagabbak lettünk. Ma például egy Kazahsztánból ide költözött orosz mászó emlegette fel Erőss Zsoltot. Még a Pobeda mászása közben találkoztak. (Később kapott tőle egy fotót, amit azóta is őriz.)
Később majd írok kicsit az utakról, de egyelőre alvásidő van..
B.
P.s.: A legjobb leírás a helyről a Chockstone-on található (sajnos csak angolul).
Mi is a legnépszerűbb "The Pines" kempingből kiindulva ismerkedtünk/ismerkedünk a tereppel.
Egyelőre pár fokot visszavéve a megszokottból: figyelembe kell venni a (még mindig) kissé szokatlan kőzetetet, meg hogy az utóbbi időben leginkább teremben másztam és hát a három hetes kiropraktikás kigyás is számít.
De lényeg, hogy fent vagyunk a falon és élvezzük a kiváló minőségű, betonkemény metamorf homokkövet (jóval szilárdabb mint amit a Sydney környéki sziklákon tapasztaltam).
A kellemes utak mellett néhány kedves ismerőssel is gazdagabbak lettünk. Ma például egy Kazahsztánból ide költözött orosz mászó emlegette fel Erőss Zsoltot. Még a Pobeda mászása közben találkoztak. (Később kapott tőle egy fotót, amit azóta is őriz.)
Később majd írok kicsit az utakról, de egyelőre alvásidő van..
B.
P.s.: A legjobb leírás a helyről a Chockstone-on található (sajnos csak angolul).
Sztrália kiskör-út - Grampians/Mt Arapiles
Kis késéssel, de ismét bejelentkezünk - az Óperenciás-tengeren innen, a nagy hegyen túlról.
Dec.21. óta vagyunk úton. Első nap letekertünk úgy 970 km-t Szidnejtől Melbourne-ig (reggel 9kor indultunk és este fél 9 körül érkeztünk) némi kitérővel, ami gyorsította az utat, illetve némi küzdelemmel az egyre erősődő sáskarajjal szemben. Egészen pontosan szemben, mivel az állatok ezerrel repültek felénk, mi pedig csak keveset lassítottunk. Először nem is tudtuk, mi a fene történik (szitakötők? de ennyi??), aztán egy falusi benzinkútnál (még mindig a "kitérő" mentén) delvilágosítottak bennünket a szomorú, victoriai helyzetről: soha nem látott sáskarajzás van.
Azóta tovább informálódtunk: 75 éve nem volt ekkora rajzás. Még csak 4 hete kezdődött, és állítólag tovább erősödik. A szélvédő undorítan néz ki, aki vezetett már hosszabb távon például éjszaka, az tudja, miről beszélek, plusz a hűtőrács is érdekesen, mert egész sok sáskát "megfog" és feltrancsíroz. Eddig elég jól mentünk, de holnap valszeg beszerzünk egy kis szúnyoghálót valahol (benzinkút?), és felszereljük a kocsi orrára, nehogy "megegyék" a sáskák a motort.. :(
A küzdelem témakörben még annyit, hogy újabb ellenfelünk tegnap óta a helyi óriásszúnyog, amit nehéz lerázni. Hárman támadnak 3 irányból (és közben te, drága barátom, próbálsz a kötélre koncentrálni a szikla tövében ...).
Na de azért a kellemes Történésekről is van mit mondani ám! :)
Az országjárást Victoriaban, Melbourne-ben kezdtük. Kiskör-út, mert "csak" 2 államba terveztük az utat, az ország teljes bejárásához -azt hiszem- nem lenne elég 2 hónap sem... :)
Szóval rögtön az elején, egészen konkrétan elautóztunk Melbourne mellett, hogy az Elesits családnál kössünk ki. Itt nagyon jó kis másfél napot töltöttünk el. Éjszaka teszteltük az új, önfelfújódós matracainkat, amik igen jól teljesítettek! A hálózsákok már kevésbé, egészen hűvöske volt az éjszakai időjárás, még a házban is, úgyhogy rögtön másnap irány a túrabolt a gyerekekkel - beszereztünk még egy pár, hálózsákba való "betét"-et. Na, nyilván másnapra melegebb lett, úgyhogy ezt még nem teszteltük. :) Kicsit kirándultunk , és elmentünk papagájokat etetni - voltak fehér kakaduk, rozellák és "king parrot", aminek nem tudom a magyar nevét. Szép színes kis madárkák, vagy több tucat mindengyik fajtából, és nagyon nyomultak a madáreledelre!
Karácsonyoztunk is egy kicsit, Szilviék felállították a karácsonyfát, volt ünnepi vacsora, plusz Karcsi bácsiék (akikről még csak a sümegi sztorikat hallottuk) vendégségben.
23-án már robotunk is tovább észak-nyugatra, a Grampians-hegység irányába, Wartookba (kb. 310 km).
A szállásunk a nemzeti park szélén, egy különálló kis házacskában volt (TopPaddock), állandó vendégeink a helyi kenguru csorda és a pinytfélék, akik reggelente vidám dalocskával ébresztettek bennünket. A kenguruk természetesen nem daloltak, hanem lustán hevertek a fűben - egészen az esti szürkületig. Három napot töltöttünk el itt, 24-én egy hosszabb túrára mentünk (Wonderland Walk), és végre kipróbáltam az új bakancsomat (jól teljesített). Eléggé érdekes volt sáskarajzásban túrázni! :D Elugrottunk Halls Gapbe, ez a Grampians központja, itt beszereztük a szükséges infókat, plusz fagyiztunk. Ja és végre térerőt is fogtunk (még én is a béna vodafonnal.áááá...). Kinéztünk a Boroka-kilátóhoz - innen nagyon szépen be lehet látni a hegy környékét, és végül még a Reed-kilátóhoz is ellátogattunk. A szenteste csendesre sikeredett, volt egy kis mobil karácsonyfánk, égősor, csillagszórózás és bejgli. :D
25-én nagy feladatra vállalkoztam: Bélusnak szülinapi tortával akartam előrukkolni. Ehhez még előző este megsütöttem a tésztát, már csak a tölteléket és a csokimázat kellett abszolválni. Siker! :D Délutánra sziklamászást terveztünk, de helyette bozótjárás és kirándulás sikeredett. Hazafelé menet majdnem elcsaptunk egy kis kengurut az úton, de szerencsére plusz az abs-nek köszönhetően, megúszta a kis jószág...
Az esti telefonálás közben szuper kis naplementét fogtunk ki, rengeteg kenguru, birka és emu jelent meg a színen, és természetesen a kokabúrák is tiszteletüket tették a Bt előtt... ;)
26-án reggel összepakoltunk, és ismét autóba pattantunk, hogy újabb területeket fedezzünk fel a környéken. Megnéztük a Grampians néhány gyönyörű vízesésést: MacKenzie Falls, Broken Falls, és még átnéztünk a Wartook-tóhoz is. Ekkor már 1500-ra rúgott a megtett kilométerek száma!
A következő 80 km-t kb. 6 óra alatt tettük meg. :D Nem történt igazából semmi különös, csak megnéztünk néhány ausztrál őslakos emlékhelyet barlangrajzokkal (Ngamadjidj Shelter, Gulgurn Manja Shelter), megmásztuk a Mt Zerot (391m), és megvacsoráltunk Horshamben az "Exchange Hotel" nevű helyen.
Már majdem 3 éve lakunk Sztráliában, de én még mindig nem asszociálok kocsmára, amikor a "hotel" szót hallom! :D :D
Szóval estefelé foglaltuk el a mostani szállásunkat Natimukban, a "Hotel Natimuk"-ban. Nem ám a kocsmában :), hanem a hely udvarán álló bungalók egyikében. Itt van mindenünk, többek között hidegben hidegünk, melegben melegünk :D - első 2 napban 3 takaróval aludtunk, ráadásképpen még az elektromos ágymelegítőt is be kellett kapcsolni. Hihetetlen, hogy napközben meg lehet sülni...!
Amúgy fontos információ, hogy a vendéglátóink, a kocsmárosék, nagyon kedves népség, finom sört csapolnak (Carlton, Coopers, Cascade), és a bisztróban keddtől szombatig finom vacsorával szolgálnak - tegnap este mi is degeszre zabáltuk magunkat.
A nappalok nagyon hosszúak: fél 7 körül kel a nap és este 9 után nyugszik, ami azt jelenti, hogy igazán sok mindenre jut idő, ha az ember jól szervezi magát. ;)
Mi az utóbbi napokban sziklamászásra rendezkedtünk be, de holnap ismét útra kelünk, ezúttal dél felé, a Great Ocean Road/Twelve Apostles irányába nyargalunk.
Képeink
Dec.21. óta vagyunk úton. Első nap letekertünk úgy 970 km-t Szidnejtől Melbourne-ig (reggel 9kor indultunk és este fél 9 körül érkeztünk) némi kitérővel, ami gyorsította az utat, illetve némi küzdelemmel az egyre erősődő sáskarajjal szemben. Egészen pontosan szemben, mivel az állatok ezerrel repültek felénk, mi pedig csak keveset lassítottunk. Először nem is tudtuk, mi a fene történik (szitakötők? de ennyi??), aztán egy falusi benzinkútnál (még mindig a "kitérő" mentén) delvilágosítottak bennünket a szomorú, victoriai helyzetről: soha nem látott sáskarajzás van.
Azóta tovább informálódtunk: 75 éve nem volt ekkora rajzás. Még csak 4 hete kezdődött, és állítólag tovább erősödik. A szélvédő undorítan néz ki, aki vezetett már hosszabb távon például éjszaka, az tudja, miről beszélek, plusz a hűtőrács is érdekesen, mert egész sok sáskát "megfog" és feltrancsíroz. Eddig elég jól mentünk, de holnap valszeg beszerzünk egy kis szúnyoghálót valahol (benzinkút?), és felszereljük a kocsi orrára, nehogy "megegyék" a sáskák a motort.. :(
A küzdelem témakörben még annyit, hogy újabb ellenfelünk tegnap óta a helyi óriásszúnyog, amit nehéz lerázni. Hárman támadnak 3 irányból (és közben te, drága barátom, próbálsz a kötélre koncentrálni a szikla tövében ...).
Na de azért a kellemes Történésekről is van mit mondani ám! :)
Az országjárást Victoriaban, Melbourne-ben kezdtük. Kiskör-út, mert "csak" 2 államba terveztük az utat, az ország teljes bejárásához -azt hiszem- nem lenne elég 2 hónap sem... :)
Szóval rögtön az elején, egészen konkrétan elautóztunk Melbourne mellett, hogy az Elesits családnál kössünk ki. Itt nagyon jó kis másfél napot töltöttünk el. Éjszaka teszteltük az új, önfelfújódós matracainkat, amik igen jól teljesítettek! A hálózsákok már kevésbé, egészen hűvöske volt az éjszakai időjárás, még a házban is, úgyhogy rögtön másnap irány a túrabolt a gyerekekkel - beszereztünk még egy pár, hálózsákba való "betét"-et. Na, nyilván másnapra melegebb lett, úgyhogy ezt még nem teszteltük. :) Kicsit kirándultunk , és elmentünk papagájokat etetni - voltak fehér kakaduk, rozellák és "king parrot", aminek nem tudom a magyar nevét. Szép színes kis madárkák, vagy több tucat mindengyik fajtából, és nagyon nyomultak a madáreledelre!
Karácsonyoztunk is egy kicsit, Szilviék felállították a karácsonyfát, volt ünnepi vacsora, plusz Karcsi bácsiék (akikről még csak a sümegi sztorikat hallottuk) vendégségben.
23-án már robotunk is tovább észak-nyugatra, a Grampians-hegység irányába, Wartookba (kb. 310 km).
A szállásunk a nemzeti park szélén, egy különálló kis házacskában volt (TopPaddock), állandó vendégeink a helyi kenguru csorda és a pinytfélék, akik reggelente vidám dalocskával ébresztettek bennünket. A kenguruk természetesen nem daloltak, hanem lustán hevertek a fűben - egészen az esti szürkületig. Három napot töltöttünk el itt, 24-én egy hosszabb túrára mentünk (Wonderland Walk), és végre kipróbáltam az új bakancsomat (jól teljesített). Eléggé érdekes volt sáskarajzásban túrázni! :D Elugrottunk Halls Gapbe, ez a Grampians központja, itt beszereztük a szükséges infókat, plusz fagyiztunk. Ja és végre térerőt is fogtunk (még én is a béna vodafonnal.áááá...). Kinéztünk a Boroka-kilátóhoz - innen nagyon szépen be lehet látni a hegy környékét, és végül még a Reed-kilátóhoz is ellátogattunk. A szenteste csendesre sikeredett, volt egy kis mobil karácsonyfánk, égősor, csillagszórózás és bejgli. :D
25-én nagy feladatra vállalkoztam: Bélusnak szülinapi tortával akartam előrukkolni. Ehhez még előző este megsütöttem a tésztát, már csak a tölteléket és a csokimázat kellett abszolválni. Siker! :D Délutánra sziklamászást terveztünk, de helyette bozótjárás és kirándulás sikeredett. Hazafelé menet majdnem elcsaptunk egy kis kengurut az úton, de szerencsére plusz az abs-nek köszönhetően, megúszta a kis jószág...
Az esti telefonálás közben szuper kis naplementét fogtunk ki, rengeteg kenguru, birka és emu jelent meg a színen, és természetesen a kokabúrák is tiszteletüket tették a Bt előtt... ;)
26-án reggel összepakoltunk, és ismét autóba pattantunk, hogy újabb területeket fedezzünk fel a környéken. Megnéztük a Grampians néhány gyönyörű vízesésést: MacKenzie Falls, Broken Falls, és még átnéztünk a Wartook-tóhoz is. Ekkor már 1500-ra rúgott a megtett kilométerek száma!
A következő 80 km-t kb. 6 óra alatt tettük meg. :D Nem történt igazából semmi különös, csak megnéztünk néhány ausztrál őslakos emlékhelyet barlangrajzokkal (Ngamadjidj Shelter, Gulgurn Manja Shelter), megmásztuk a Mt Zerot (391m), és megvacsoráltunk Horshamben az "Exchange Hotel" nevű helyen.
Már majdem 3 éve lakunk Sztráliában, de én még mindig nem asszociálok kocsmára, amikor a "hotel" szót hallom! :D :D
Szóval estefelé foglaltuk el a mostani szállásunkat Natimukban, a "Hotel Natimuk"-ban. Nem ám a kocsmában :), hanem a hely udvarán álló bungalók egyikében. Itt van mindenünk, többek között hidegben hidegünk, melegben melegünk :D - első 2 napban 3 takaróval aludtunk, ráadásképpen még az elektromos ágymelegítőt is be kellett kapcsolni. Hihetetlen, hogy napközben meg lehet sülni...!
Amúgy fontos információ, hogy a vendéglátóink, a kocsmárosék, nagyon kedves népség, finom sört csapolnak (Carlton, Coopers, Cascade), és a bisztróban keddtől szombatig finom vacsorával szolgálnak - tegnap este mi is degeszre zabáltuk magunkat.
A nappalok nagyon hosszúak: fél 7 körül kel a nap és este 9 után nyugszik, ami azt jelenti, hogy igazán sok mindenre jut idő, ha az ember jól szervezi magát. ;)
Mi az utóbbi napokban sziklamászásra rendezkedtünk be, de holnap ismét útra kelünk, ezúttal dél felé, a Great Ocean Road/Twelve Apostles irányába nyargalunk.
Képeink
2010. december 20., hétfő
felszáll a orion...
Holnap begyújtjuk a rakétákat...
BT Menetrend*
*az alábbi információk tájékoztató jellegűek
dec.21.
Szidnej - Melbourne
dec.21-23. családlátogatás Elesitséknél
dec.23.
Melbourne - The Grampians
dec.23-26. The Grampians (Wartook)
dec.26.
Wartook - Natimuk
dec. 26-28(/29?) Mt Arapiles
dec.28/29.
Natimuk - 12 Apostol
dec.28/29-jan.1. Great Ocean Road (?)
jan.1.
Great Ocean Road környéke - Melbourne kikötő
jan.1-2.
Spirit of Tasmania (komp/ozi autópálya)
jan.2-5. Észak-Tasmánia
északi part, Cradle Mountain, Walls of Jerusalem
jan.5-8. Kelet-Tasmánia
Bay of fires, Freycinet-félsziget
jan.8-12. Hobart környéke
Gordon Dam, Styx, Mt Anne, Hobart, Port Arthur
jan.12. Lanceston
jan.13. Spirit of Tasmania - return kompolás
jan.13-15. Melbourne - Szidnej
Etaponként, illetve térerő/internet függvényében toljuk a képeket és osztjuk meg veletek az élményeket a következő 3 hétben. ;)
BT Menetrend*
*az alábbi információk tájékoztató jellegűek
dec.21.
Szidnej - Melbourne
dec.21-23. családlátogatás Elesitséknél
dec.23.
Melbourne - The Grampians
dec.23-26. The Grampians (Wartook)
dec.26.
Wartook - Natimuk
dec. 26-28(/29?) Mt Arapiles
dec.28/29.
Natimuk - 12 Apostol
dec.28/29-jan.1. Great Ocean Road (?)
jan.1.
Great Ocean Road környéke - Melbourne kikötő
jan.1-2.
Spirit of Tasmania (komp/ozi autópálya)
jan.2-5. Észak-Tasmánia
északi part, Cradle Mountain, Walls of Jerusalem
jan.5-8. Kelet-Tasmánia
Bay of fires, Freycinet-félsziget
jan.8-12. Hobart környéke
Gordon Dam, Styx, Mt Anne, Hobart, Port Arthur
jan.12. Lanceston
jan.13. Spirit of Tasmania - return kompolás
jan.13-15. Melbourne - Szidnej
Etaponként, illetve térerő/internet függvényében toljuk a képeket és osztjuk meg veletek az élményeket a következő 3 hétben. ;)
2010. december 19., vasárnap
Festive season 2010 Szidnej
Ez van itt nálunk, a "festive season", ami a jó öreg, angolszász szokásoknak megfelelően, már hetekkel ezelőtt elkezdődött. Számomra is (lásd korábbi írások)! :) Díszítés itt, díszítés ott, egyre több gyertya ég -- bár minden nap meggondolom, hogy gyújtsam-e, mivel nyár van, és többé-kevésbé melegecske időjárás (most éppen megint pulcsiban ülök).
De jöjjön a karácsony előtti, utolsó, munkával és tüsténkedéssel eltöltött hét beszámolója.
Utolsó hetem a "cégben" (Health Support Services + EÜ minisztérium) eléggé húzósra sikeredett, mivel minisztériumi "megbízóim" még végleges eltávom előtt ki akarták használni "codálatosz képességeimet". Még nem is említettem, hogy az utóbbi 3 hónapban "kettős(titkos)ügynök"-ként (hahaha :)) operáltam a Cég megbízásából, illetve ahogy egyik kollégám fogalmazott: "Ambassador Timea" (konzul) pozícióban teljesítettem szolgálatot. Viccesen hangzik, és az is volt. Mindenki sajnált, hogy heti kétszer "konzulkodom", és nem értették, hogy én mit élvezhetek az ott-létben. (Értelmes emberek? Sok munka?)
Az utolsó hét is eléggé élvezetesre sikerült, mind az egy nap; állatjó kis tetőteraszuk van a 10. emeleten, ott ebédeltünk, kilátással a szidneji öbölre. Ez a nap hatalmas élménnyel szolgált: mivel óriási szerencsével a minisztériumba menet és onnan jövet (Észak-Szidnej) a 228-as számú autóbusszal utaztam. Karácsonyi zene ugyan nem volt, de a busz totál fel volt díszítve karácsony égőkkel, szalagokkal, matricával és iskolák gyerekek rajzaival, így:
Más városban is megy a karácsonyi őrület, például így néz ki egy busz Newcastle-ban: link.
És egy friss "hír" Szidnej városából: Karácsonyi láz Mikulás-jelmezben: cikk és kép. Hihetetlen, de igaz: ma mi is láttuk ezt a buszt, mert éppen valahol Dél-Kelet Szidnejben autóztunk, amikor a szembe jövő sávban haladó buszból ránk integetett a Télapó! Nem volt kétséges, hogy ez minket is 100%-osan fellelkesített, és hihetetlen örömünnepet ültünk az autóban... Még akkor is, ha mikulás-csomagot nem dobott nekünk. (de virgácsot se! :D)
Na, és akkor hogy mi volt még a héten a karácsony jegyében.
Mivel éjszakai/2. műszakban dolgoztuk meg a "cuccot", valahogy kicsit lassabban esett le, hogy nem a megfelelő technikával készítjük a sütit. Némi alvás és friss agyas gondolkodás után csokoládéval bővítettük a díszítős palettát (a 4 szín mellett most már kaki-színt is bárhová felvihetünk) - lásd a mellékelt képen.
Az én kollégáim nem nagyon nyomultak rá a mézeskalácsra, mondhatnám: kár beléjük...sajnos, pedig valóban nagyon finomra sikerült! Ezt igazolta is az Exact "különosztaga" (Radika, Kevin és Geoff), akik követelték az "újratöltést". Won't be long, our dear friends! Holnap, drága barátaink! :D
2. Felállítottuk a mini-fenyőt, hogy legyen hová rakni az ajándékokat :D
3. Alakul az irodai hangulat, ill. utolsó napos ajándékok a kollégáktól:
4. Glebe market
 |
| Bejgli-beszerzés után és kürtöskalács-fogyasztás közben |
A részletes útiterv jön holnap! ;)
2010. december 10., péntek
Mikulás és a rémszarvasok, avagy a helyzet fokozódik
Üdv a nyájas olvasónak, aki bizonyára hasonlóan elfoglalt, mint mi,a Bt, így karácsony előtt 2 héttel. {sóhaj}
Mindenféle dolgok foglalkoztatnak és kötnek le bennünket, ezért nincs írás csak "sírás".
Például dec. 6-án reggel, úgy mint eddig minden évben rendesen, jött hozzánk a Mikulás, és a jó gyerekeknek hozott ezt-azt. Én igazán kiválóan teljesítethettem, mert egyik nagy álmom vált valóra: kaptam egy reptethetős sárkányt! :) Sajnos, elég szelet még nem sikerült befognom, de mihelyts pályára állok vele! :D
Aztán délután még egy ráadásajándék is érkezett: a kis Berci, a legújabb családtag, a mi (Bélus) kisöcsink! :D Milyen nagy lesz, mire legközelebb találkozunk vele... :O
Másik jó hír az Otthon ülőknek, hogy nem csak a Mikulás jön hozzánk a zsákjával, hanem a postásember is: szépen elkezdtek érkezni a küldemények. :) Megkaptuk az első képeslapokat (üdv Sümeg szitibe!), és a postáról végre értesítést is kaptunk titkos küldemények átvételére... :D Üröm az örömben, hogy csak munkaidőben, 9-17 között van ügyfélfogadás, így az átvétel és az izgulás mindig elhúzódik.. :/ És tömeg van, reggel 9 előtt, a nyitáskor, például már a sorba kellett beállnom a héten. És persze mindenki tiszta ideg, mondja a magáét, a postások meg mind hülyék. De mit is várunk az ünnepek előtt... ;)
Nagy örömömre az ebay-ről egy húszasért rendelt karácsonyi égők is megjöttek. Ma kezdtem el tölteni a telepet, ami napelemes egyébként. Az égők ledesek és pirosan villognak, a külső borítás meg rattan. Tiszta környezetbarátok vagyunk! :)
Közben készülünk a karácsonyi szünetre, ill. nyaralással összekötött országjárásra. A szállásfoglalással nem állunk túl jól, de már van saját sátrunk, amit Bélussal tegnap éjszaka fel is állítottunk a nappaliban.
Pont elfért, ebből is látszik, hogy két vendégszemélynek való hely van a nappaliban -- többszörösen tesztelve!
Megvan az útvonal, az érdeklődőknek szívesen küldöm "A Táblázatot". ;)
Beszereztük a túrázós és sziklamászós, kötelező szakirodalmat, a vízálló nadrágot (én esőre készülök :)), hiszen ahogy az híres, ozi nóta is mondja: "...everywhere you go always take the weather with you..." Továbbá, egy kis szerencsével, tegnap szert tettem egy nagyon ángebótos túrabakancsra is, mivel a szupi kis Garmont félcipellőm úgy tűnik, kiszolgálta az idejét (7 év). Öröm é bódottá, Timcsó nénnyének! :D Még egy zsák kell, és már már készen is állok Tasmánia hegyeinek, völgyeinek és tengerparti szikláinak meghódítására.
Mark Webber is itt küzdött az elemekkel, meg a versenytársakkal pár éve: Mark Webber - Pure Tassie Challenge
Mindenféle dolgok foglalkoztatnak és kötnek le bennünket, ezért nincs írás csak "sírás".
Például dec. 6-án reggel, úgy mint eddig minden évben rendesen, jött hozzánk a Mikulás, és a jó gyerekeknek hozott ezt-azt. Én igazán kiválóan teljesítethettem, mert egyik nagy álmom vált valóra: kaptam egy reptethetős sárkányt! :) Sajnos, elég szelet még nem sikerült befognom, de mihelyts pályára állok vele! :D
Aztán délután még egy ráadásajándék is érkezett: a kis Berci, a legújabb családtag, a mi (Bélus) kisöcsink! :D Milyen nagy lesz, mire legközelebb találkozunk vele... :O
Másik jó hír az Otthon ülőknek, hogy nem csak a Mikulás jön hozzánk a zsákjával, hanem a postásember is: szépen elkezdtek érkezni a küldemények. :) Megkaptuk az első képeslapokat (üdv Sümeg szitibe!), és a postáról végre értesítést is kaptunk titkos küldemények átvételére... :D Üröm az örömben, hogy csak munkaidőben, 9-17 között van ügyfélfogadás, így az átvétel és az izgulás mindig elhúzódik.. :/ És tömeg van, reggel 9 előtt, a nyitáskor, például már a sorba kellett beállnom a héten. És persze mindenki tiszta ideg, mondja a magáét, a postások meg mind hülyék. De mit is várunk az ünnepek előtt... ;)
Nagy örömömre az ebay-ről egy húszasért rendelt karácsonyi égők is megjöttek. Ma kezdtem el tölteni a telepet, ami napelemes egyébként. Az égők ledesek és pirosan villognak, a külső borítás meg rattan. Tiszta környezetbarátok vagyunk! :)
Pont elfért, ebből is látszik, hogy két vendégszemélynek való hely van a nappaliban -- többszörösen tesztelve!
Megvan az útvonal, az érdeklődőknek szívesen küldöm "A Táblázatot". ;)
Beszereztük a túrázós és sziklamászós, kötelező szakirodalmat, a vízálló nadrágot (én esőre készülök :)), hiszen ahogy az híres, ozi nóta is mondja: "...everywhere you go always take the weather with you..." Továbbá, egy kis szerencsével, tegnap szert tettem egy nagyon ángebótos túrabakancsra is, mivel a szupi kis Garmont félcipellőm úgy tűnik, kiszolgálta az idejét (7 év). Öröm é bódottá, Timcsó nénnyének! :D Még egy zsák kell, és már már készen is állok Tasmánia hegyeinek, völgyeinek és tengerparti szikláinak meghódítására.
Mark Webber is itt küzdött az elemekkel, meg a versenytársakkal pár éve: Mark Webber - Pure Tassie Challenge
2010. december 5., vasárnap
jancsi & juliska és a mézeskalácsházikó
Nem nagyon vagyok vevő a céges partikra az idén (mind3 alkalom saját zsebből finanszírozandó), mint ahogy az már a korábbi bejegyzésemből is kitűnhetett, ezért a pénteki "tengerész" témájú, HSS-es összejövetel helyett mézeskalácsházat mentem "építeni".
Az egyik anglikán egyházközösség (northbridge-i szekció) szervezte, és én nem vallási indíttatásból, hanem csupán kíváncsiságból kerültem oda: az egyik minisztériumi kollégám hívott el és meg.
Persze tudtam, hogy nem lesz egy nagy challenge az este, de azt mégsem gondoltam, hogy mindent előrecsomagolt verzióban találok a kis munkaasztalunkon! :D Pedig én még kötényt is vittem, hiszen a cukormáz -mint tudjuk- eléggé folyékony...
Na de jöjjenek a képek:
Az egyik anglikán egyházközösség (northbridge-i szekció) szervezte, és én nem vallási indíttatásból, hanem csupán kíváncsiságból kerültem oda: az egyik minisztériumi kollégám hívott el és meg.
Persze tudtam, hogy nem lesz egy nagy challenge az este, de azt mégsem gondoltam, hogy mindent előrecsomagolt verzióban találok a kis munkaasztalunkon! :D Pedig én még kötényt is vittem, hiszen a cukormáz -mint tudjuk- eléggé folyékony...
Na de jöjjenek a képek:
félkész házak 1: előrecsomagolt mézeskalács és cukormáz
félkész házak 2: természet- és gyomorbarát építkezési stílus sok-sok édességgel
félkész házak 3: egy boldog tulaj
a szomszédok házai:
téliesítés a'la timjoe:
a 10 pontos hóember és a csomagolás:
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)