Új-zélandi húsvét

Most már bátran mondhatjuk: bárhová is sodor bennünket (=Bt.) az Élet, húsvétkor mi (majdnem) mindig úton vagyunk. Azt gyanítom, ez valamikor akkor dőlt el, amikor első (nem hivatalos) húsvétunk idején a holland tavaszban múlattuk az időt. 11 éve ugyanígy, április végére, Béla nap környékére esett a locsolkodás, és minő véletlen, akkor is felkerült ránk az eső(vihar)kabát, úgy derítettük fel a terepet és mustráltuk a helyi birkákat.


Próbálom összeszedni a gondolataimat, ami nem valami könnyű, mert ma ausztrál idő szerint éjjel 1-kor keltünk (NZ: 3h), hogy elérjük a hajnali első gépet Christchurch-ből Sydney-be. Inkább éjszakai baglyok vagyunk, úgyhogy keményen meg kellett dolgozni azért a majdnem 6 óra alvásért! :) A repülőút egyébként 3-3,5 óra, odafelé Qantasszal mentünk, visszafelé Virginnel.


Hihetetlen, hogy hajnali 2 és reggel 9 között mennyiszer lehet sorban állni: azt hiszem, ma minden rekordot megdöntöttünk. Csak hogy meglegyen mindenkinek, és el tudjátok képzelni, milyen buci fejjel álltunk és vártunk, íme a mai lista: check-in (csomagok feladása), útlevél-ellenőrzés (előtte kitölteni az ország-elhagyási űrlapot), csomagvizsgálat, vízvétel az újságosnál, szendvics-vétel az útra, beszállás, kiszállás, útlevél-ellenőrzés (belépési űrlap kitöltése), csomag levétele a futószalagról, csomag/vám-vizsgálat, bakancsok megtisztítása (mert nem hozhatunk be sarat más országból), taxi?, taxi helyett vonat, majd felszállás a buszra (4 csomaggal). ;) 
Odafelé azért volt még egy poén is: a christchurchi reptéren odajött hozzám egy édes kis beagle. Szeretem én a kutyákat, nem is kicsit, és általában oda is jönnek hozzám, de ez egy reptéri főszimatoló volt, és szagot fogott a hátizsákomnál. Oó! Bélus éppen a mosdóban tartózkodott, úgyhogy én álltam a sarat: képzeljétek, a kutya kiszagolta az almát, amit még Sydney-ből vittünk magunkkal az útra/repcsire, és a hátizsákba tettük de elfogyasztottuk a repcsin! Nagyon komoly... :o "Rettenetesen jó" volt ám a figyelem központjában lenni, miután a kutyus, nagyon boldogan, még 2-szer visszajött hozzám. :D :D
Micsoda szimatjuk van...és persze szeretik a jutalomfalatot. :)


Na, hát ilyesmikre lehet számítani, ha valaki arra vállalkozik, hogy átrepülje a Tasmán-tengert. :)


A szárazföldön aztán már sokkal határozottabban mozogtunk. Ezúttal lakókocsi-bérlés helyett a személyautóra tettük a voksot, és Bélus be is foglalt egy Ford Falcont, azzal róttuk az utat 7 napig a Déli-szigeten. A szálláskereséssel nagyon sok időt elszöszöltünk, mert a korábbi tapasztalatokból okulva, a lehető legtöbb helyen megnéztük a véleményezést - a végére már az volt az érzésem, hogy simán írhatnánk egy riportot a környékbeli szálláslehetőségekről... Szerintem talán nehezebb volt most találni, mint amikor itt, AU-ban mentünk a kis körre tavaly év végén és idén év elején. Persze nehezítő tényező volt a húsvét is, de végülis majdnem mindegyik szállással meg voltunk elégedve.


Az időjáráselég nagy fejtörést okozott, ugyanis az előrejelzés alapján nem sok napsütésre számíthattunk. Rövidesen aztán kiderült, hogy mennyire mázlisták voltunk, és hogy a helyieket is meglepheti az időjárás alakulása. Aggódva figyeltem a különböző meteorológiai oldalakat (naponta csekkeltem az aktuális helyzetet), és bepakoltam az összes meleg cuccomat. Még a brutál polárt is! Szokásunktól eltérően, regisztráltunk néhány szervezett programra, és csak reménykedni tudtunk, hogy nem mossa el őket az eső. Vagy esetleg a hó! :O 


Útvonal (ápr. 20-27.)
  Christchurch - Lake Tekapo - Twizel -
  Mt Cook - Twizel - Wanaka -
  Wanaka - Cardrone - Te Anau -
  Milford Sound - Te Anau - Queenstown -
  Glenorchy - Queenstown -
  Fox & Franz Josef Glacier - Hokitika -
  Arthur's Pass - Castle Hill - Christchurch

csónakázunk a Tasmán-gleccser(tó)n a Mt Cook alatt

folyt.köv.

Dobozolunk

Szombaton elkezdtünk dobozolni!
Csoda, de eltelt 31 hónap úgy, hogy nem kellett dobozba pakolni az életünket. Múlt ősszel volt rá ugyan némi esély, mert főbérlőnk, Vanya (nem bácsi, hanem "néni") el akarta adni a kérót, amiből nem lett semmi a már említett önkormányzati szöszölés miatt. Én akkor mondtam is V-nek, hogy én már csak akkor dobozolok, ha elköltözünk AU-ból. Ez be is jött.
Éppen felemlegettem, hogy cuccolás szempontjából milyen csodálatosan alakult számunkra a 2008-as év. Ha jól számolom, 2-szer dobozoltunk és teherfuvaroztattunk, majd bőröndből éltünk és átköltöztünk a világ végére 2 bőrönddel és egy nagy dobozzal. 
A elmúlt  évben nyilván megint gyűjtögettünk (csak a kultúra eddig: 3 doboz könyv + 1 db audio-vizuális anyag), így kénytelenek vagyunk külső segítséget igénybevenni. Sajnos, itt nincsenek "beépített fuvarozóink", se pluszban szorgos kis kezek, úgyhogy Időben elkezdtük a tervezést és pakolást. 

Bélus beszerezte a csomagolóanyagokat, különböző méretű dobozokat és ragasztót, van légbuborékos fóliánk  és hullám-mentes hullámpapírunk, ráadásnak pedig olyan kis pufigolyók, amikkel majd a törékeny cuccokat védjük. Már csak a zsugorfóliát kell beszerezni!


A bútorok nagy része marad, pontosabban kitesszük licitre, remélve, hogy sikerül eladni őket mielőtt felszáll az "orion". :)
A maradék meg: reméljük, belefér 5m3-be! :O

tenger-parti-ősz

A meteorológusok jelentették pénteken, hogy kellemes hétvége elé nézünk, és hogy valószínűleg ez lesz az utolsó szép hétvége - egészen a következő (ozi) tavaszig. Ez egészen sokkolóan hangzott ("...a meteorológusok kabátjában is fázol..."), hiszen láttunk már ilyen időjárást (és hirtelen változást) az előző években, és egészen konkrétan emléxem arra is, hogy tavaly májusban már fűteni kellett. Szóval igyekeztünk kihasználni ezeket a napokat: véletlenül éppen sikerült "belekeverednünk" néhány tengerparti programba, ezúton is köszönet érte kedves barátainknak... :)

Szombatra Bélus tengeri kajakozni hívták, csak ide, a Middle Harbourba, majd kb. egy óra lapátolás után egy megbeszélt helyen (Plonk!), a Spitnél találkoztunk. Természetesen ezt is Geoff szervezte, és hihetetlen, de nem esett az eső! Eddig minden közös programunkon esett vagy ömlött. :o) Geoff felesége, Rose is eljött, úgyhogy sokat beszélgettünk a "hogyan tovább"-ról és az esetleges európai találkáról idén augusztus-szeptember tájékán. Hosszú várakozás után (nagyon tele volt a hely) elfogyasztottuk a 2. reggelinket, és ráadásként nagyon finom kávét sikerült rendelnünk! Bélus természetesen nem bírta ki: elmenetelkor odament a pulthoz, és szóbeli dicséretben részesítette a kávézó személyzetét. :D


Plonk! ott ülünk az ablak mögött :)



kajakozás és kajak-igazítás után a Spitnél

A reggeli után tengerparti sétára indultunk Radikával és Seannal, elautóztunk Freshwaterig, és onnan gyalogoltunk tovább a Curl curl-i beachre. Annyira süsük voltunk, hogy fürdős cuccot egyáltalán nem vittünk, pedig csodálatos, fürdős idő kerekedett! :(

barátainkkal - Radika, Sean & Bélus



Timcsó, a kutyabarát


A vasárnapot Clovellyben indítottuk, Gabival és Árpival találkoztunk. Ismét egy tengerparti kávézó, de ezúttalban volt a "gyülekező", de mi jól bereggeliztünk itthon, úgyhogy részünkről csak süti és tea fogyott. Isteni volt a chocolate brownie! :) Ezúttal készültünk és fürdősbe öltöztünk, de jó hideg volt a tenger, úgyhogy eleinte nem nagyon akaródzott nekem bemenni a vízbe. Bélus már rég szelte a habokat, amikor győzött a józan ész :), és én is csobbantam egyet. Mert előfordulhat, hogy tényleg ez volt az utolsó, kellemesen nyárias hétvége, és nem tudunk már többet fürdeni itt, Szidnej környékén...


a Clovelly Beach, védett, homokos-betonozott kis öble

 Ahogy múlnak a hétvégék, egy furcsább (és hihetlen) belegondolni, hogy néhány hét múlva elkötözünk. Már csak 5 hétvégét töltünk itt, Sydney-ben, pontosabban, csak négyet, mert jövő hétvégén, húsvétkor, Új-Zélandon leszünk....

Úgy tűnik, hogy ahogy jöttünk, úgy megyünk: mint a villám!
Egyelőre még nem vagyunk felszabadultak, inkább kicsit idegesek és feszültek, valószínűleg azért, mert még nagyon sok mindent el kell intézni, amíg odáig jutunk, hogy húzkodjuk a bőröndjeinket a reptér(ek)en. Na, de már csak 5 és fél hét, és újra Mo-on leszünk! :D

még több kép a hétvégéről

hazafelé kacsintgatunk

Már egy ideje hazafelé kacsintgatunk.

Nem új dolog ez, tavaly óta mondogatjuk (magunkban) és ígérgetjük :), hogy az idén (2011), ha minden összeáll, elköltözünk Ausztráliából. Sejtettük, hogy a szerencse megint mellénk áll, ezért alakult úgy, hogy a tavaly karácsonyt nem Mo-on töltöttük, hanem az ország felfedezésével, számoltunk ugyanis azzal, hogy erre már nem sok időnk marad. És ezért megyünk Új-Zélandra is, gyorsan, még az "utolsó pillanatban".

Mielőtt eljöttünk volna Ausztráliába, titkon reméltük, hogy eljutunk egyszer Új-Zélandba. Annó sokat nézegettük a "kijutás" feltételeit (kristálytisztán emlékszem, ahogy ülünk a gép előtt és számoljuk a pontjainkat), de valahogy úgy láttuk, hogy túl sok erőfeszítést kíván a vízum megszerzése, plusz nem volt kedvünk nekivágni a vak világnak, így egy időre lemondtunk az ilyen irányú tervezgetésről.
Azért valami mégis csak mocorgott, mert 2008 decemberében már az ausztrál vízumot kezdtük el intézni... Nagyon ijesztő és egyben hihetetlen volt. :o)

Amikor végre, 2 éve eljutottunk Új-Zélandra, egyáltalán nem csalódtunk: első látásra csodálatos és barátságos ország. Viszont akkor már tudtuk, hogy nagyon messze van. Csak úgy, mint AU. Bazi messze van mindentől.:-/ Akkor minek is jönnek ide az emberek? A válasz egyszerű: szerencsét próbálni, mint például mi, a Kanga Bt., vagy mert elhatározták, hogy itt akarnak élni, mint sok más kivándorló ismerősünk. Nehéz megfogalmazni, hogy nekünk miért nem jött be, az ittmaradók pedig valószínűleg nehezen értik meg, hogy miért is megyünk el, hiszen nekünk igazából már csak 1 kis ugrás lenne az állandó lakosi vízum megszerzése, majd még egy az állampolgárságig.

Mert mi szeretünk itt élni.
Amikor előjön ez a téma, márpedig mindig előjön, hiszen AU a bevándorlók országa, a legtöbb beszélgetőtársunk hatalmas lelkesedéssel ecseteli, hogy miért csodálatos hely ez. Mi mindig csak bólogatunk, hiszen mindezt látjuk, és gondolkodunk a helyes válaszon (már régen rossz), hiszen valamilyen okból nyilván nem lelkesedünk ezerrel. Mert bizony nekünk hiányzik valami, amitől nem olyan cool ez a hely.
## Persze király, hogy vannak wombatok (ha láttatok már wombatokkal, tudjátok mennyire tudok lelkesedni!) ;), imádom, hogy majdnem mindig zöld a fű, az egész város tiszta pálmafás-bokros-ligetes, mindenhol madarak, és nem csak a tyutyurtyús fajtából, bárkivel lehet beszélgetni bármikor, legyen az az ábécés pénztáros vagy a buszsöfőr, télen is kint lehet ülni és kávézni egy szál kabátkában, a tenger meg egy köpésre van, és még sorolhatnám... ##

Bárcsak, bárcsak...megmutathatnánk.* Idővel rájöttünk, hogy milyen frusztráló az, hogy nem tudjuk 100%-an élvezni ezt a csodát. Persze próbálkozunk ám: így telt el az utóbbi 3 év! :o) A kérdés, hogy ebből mennyit sikerült megosztanunk a családunkkal és a régi barátainkkal? Nem sokat, szinte semmit. És itt jön a frusztráció... Tudjátok, mennyire szeretünk bandázni...

-- ;( ---

"Happiness only real when shared."

(Christopher Johnson McCandles, Into the Wild)

Utólag is, még egyszer, köszönjük a látogatásokat, amelyekkel mindig hoztatok egy kis otthoni ízt (konkrétan és átvitt értelemben) magatokkal, illetve reméljük, hogy nekünk is sikerült egy kis ízelítőt adnunk az itteni Jóságból.
Jó szokását megtartva, Bélus heti rendszerességgel járt ugyan a lottózóba (itt Newsagent), folyamatosan reménykedtünk, hogy bejön a nagy nyeremény, és akkor küldjük a repjegyet, de nem így lett... úgyhogy: mi megyünk!

A változások szele.

Mindketten elkezdtünk munkát keresgélni. Én egyébként több eu-s melóra is pályáztam, nyilván eléggé reménytelenül - ekkora távolságból?! Bélus esetében megint kiváló ötletnek tűnt a cégen belüli transzfer, "ahogy jöttünk, úgy megyünk", ez esetben a londoni irodából jött az érdeklődés. Március végéig adtunk határidőt magunknak, majd a hét közepén végülis megvettük az egyirányú repülőjegyünket, és elkezdtük a pakolászást (gondolatban). Elkészültek a listáink (nagyjából) az útiholmikról és az intézendő ügyekről. A holmiaink nagy részét Londonba fuvaroztatjuk tengeri úton, a többi megy a zsákba és haza velünk, Mo-ra! Sok év után végre úgy alakul, hogy nem 20 kg-ot, hanem 30-at vihetünk magunkkal a repcsin - juhéjj!

Hat hét múlva találkozunk Otthon! :D :D
Bt :*

-------
*
Három kicsi süni eltévedt az erdőben, rájuk esteledik és az eső is elered.
Megsajnálja őket a Mikulás
- Sünikék, teljesítem három kívánságotokat. Mit kívánsz első sünike?
- Nagyon fázom, nagyon éhes vagyok, bárcsak otthon lehetnék!
Otthonterem
- Mit kívánsz második sünike?
- Nagyon fázom, nagyon éhes vagyok, bárcsak otthon lehetnék!
Ő is otthonterem.
- És te harmadik sünike mit kívánsz?
- Nagyon fázom, nagyon magányos vagyok, bárcsak itt lennének a testvérkéim!

2011 őszén

Idén nem voltunk szerencsések a mandarin-terméssel, látunk azonban más csodákat a kertben...

Az állatvilágot tekintve

Mmegint jöttek az oposszumok! Azt nem tudtam kitalálni, "mire", ugyanis gyümölcs-szüret közelébe sem jutottunk idén. Az egyik oposszumot a madáritató mellett kaptam fotóvégre. Aztán volt egy másik, amit jól megijesztettem, és félelmében (?) egy óriás ugrott a kerítés tetejéről (1.5m). Na ennek meg óriási, lompos farka volt! A harmadik oposszum egy mini verzió volt, ami eléggé hasonlított a patkányra. Ügyesen végigfutott a betonkerítés tetején. Az utolsó látogatónk pedig egy hatalmas, fekete macska volt. Talán ez volt a legijesztőbb jelenség, mert itt a macsekok általában nappal ülnek ki a kerítésre,(a "névjegykártyájuk" szigorúan ott lóg  a nyakukban), és bájosan májognak a "kitty, kitty" megszólításra. Vendégségbe nem mennek az éjszaka leple alatt. Hacsak nem vadászni jött a macska - oposszumra, egérre?

Növényeink

A kócos és csúnya kaktusz-féléből egyik napról a másikra egy ananász nőtt ki. Maláj barátaink szerint, ez a savanyú kaktusz, náluk honos, és egyébként maléjul is hasonlóan hangzik a neve, valami olyasmi, hogy "nanasz".

Leszüreteljük? :o



A fikuszhoz hasonló fa tucatnyi virágos ágyat hozott, és ezzel hetek óta idecsalogatja a környék (és távolabbi körzetek) papagájait: minden délután több tucatnyi papagáj ricsajozik a fa tetején! (Minden napos műsor: ütik-vágják egymást, a kertbe köpdösik a héjat, és persze ide is tojnak. :/)

A filodendron felküzdötte magát nyáron a kis, ácsolt teraszra, és már csak kisbaltával lehetne máshová terelni-kúsztatni. Agresszív növény, az már kiderült! Na nem azért, mert verekedős, hanem mert egymás után hozza a malomkeréknyi nagyságú leveleit - éppen a bejárat elé. Egy darabig még csadáltam a szép leveleket, de aztán meguntam kerülgetni, és főleg esőben nem volt kedves, hanem nagyon is nedves a növény. Egymás után vágtam le a leveleit, és az meg egymás után újabbakat hozott. Legutoljára egy egészen kicsit (tanult?), ami a megfelelő helyre és irányba nőtt. Közben, a nagy küzdelemben, 3 virágot is hozott nekünk, a baloldali képen az első kinyíló február elején, a jobb oldali képen a már elszáradt "szirmok"-kal és óriásbibével (múlt heti fotó).

A mexikói kaktusz 6 virágot hozott az idén (tavaly, első alkalommal, 5-öt), amik olyan gyorsan kinyíltak és elszáradtak, és jó fotót sem sikerült lőni róluk.

Furcsa lesz, hogy jövő ilyenkor már nem itt nézzük, hogy nő a fű, nem lesz kerti ananász, se ricsajozó papagájok, sem hangyavadász, mini gyík a nappaliban (vagy a fürdőben). Sőt, úgy néz ki, hogy idén két őszünk lesz: a következő már valószínűleg Nyugat-Európában! ;)

veszem a kalapom

Végre sikerült megkötnöm az új sapkámat. Egy szenvedés volt, mert nehezen bírtam koncentrálni, és a fonal is sokszor megtréfált. Na de kész! Kicsit nagy lett, de majd belenő a fejem. Amúgy kimostam, remélve, hogy jól összemegy. :D (#áhh, nem ment össze...)
A sapi a következő és egyben (idei) utolsó, nagy kiruccanásunkra való előkészületek jegyében készült. Az úticél: Új-Zéland, Déli-sziget.

2 éve jártunk először Új-Zélandon, imádtuk, és azóta vágyunk vissza. Legalábbis én egészen biztosan. :D Életünk egyik legnagyobb kalandja volt az a lakókocsizás az Északi-szigeten, 2000 km élvezet. A sziget legdélibb csücskéből még valamelyik (talán a Mt Cook?) déli hegy csúcsát is látni véltük. Na, de most közelről is megnézzük!

Idén az ozi húsvét, a naptár szerint, egészen hosszú hétvégét dob az ölünkbe, már akinek számít a fizetett szabadság... Ausztráliában szünnap Nagypéntek és húsvét hétfő, illetve mivel az ANZAC Day (április 25.) húsvét hétfőre esik, kiadják a rá következő napot, keddet. Mi megtoldjuk még az elejét is kettővel, és máris lesz 7 napunk. :)

A terv összeállt, természetesen excel-formában is elérhető a kiváncsiskodók számára ;).
Ezúttal nem lakókocsizunk, hanem autózunk; nagy vacillálás után és a legutóbbi kocsikázós tapasztalatokat is figyelembe véve, "ágról ágra szállunk", azaz városról városra haladunk a szigeten:

ápr.20-27.Christchurch - Lake Tekapo - Twizel & Mt Cook - Wanaka - Te Anau & Milford Sound - Queenstown - Fox Glacier - Arthur's Pass - Christchurch


térkép

A februári földrengés csatatérré változtatta Christchurch belvárost, úgyhogy az ottani programok eléggé kérdésesek. A listámról épp az előbb vettem le a Canterbury Múzeumot, ami április végéig még tutira zárva tart, pedig milyen jó lett volna megnézni az antarktiszos anyagukat... Reméljük, az időjárás kegyes lesz hozzánk, és a múltkorinál több havazás/jégeső nem zúdul a nyakunkba. Mindenesetre azért bepakoljuk az összes vízálló & meleg cuccunkat! :D ...és az internet-hozzáférés függvényében megpróbálunk tudósítani is. ;)