re: ivanov

Napok óta keresgélem a kritikákat az előadásról; tegnap+ma ezeket sikerült megtalálnom:

Australian Stage Online
"...A Chekhov play performed in Hungarian with surtitles may seem a little daunting for the theatrically faint-hearted. This production, however, is wonderful and completely engaging. It perfectly demonstrates why Chekhov is considered a master. The Katona József Theatre understands how to play Chekhov in a way that is so often missed by Australian productions which are too often rooted in a stifling sense of realism with a token smattering of comedy. ..."

Festival Buzz / Sydney Festival newsletter (by Lisa the festival blogger)
"... So that was a very internal experience, but I do love the Festival for the way it sifts out different cultures in the city and invites us all to celebrate and commune with each other at events. Last week, it was the Hungarians' turn at Ivanov. Budapest's Katona József Theatre's interpretation of Ivanov is a brilliant. The production design is a glorious dolly mixture of lipstick and polyester, creating respite from the gloomy provincialism of 1960s Hungary. Each and every one of the cast were outstanding and worked together symbiotically: no matter how small their part, their characters loomed large. This work is a richly intelligent rethink of Chekhov's first performed play. There's heartless fortune-hunting, absurdity, adultery, fireworks, darts of pleasure and little swords of truth and the comedy and tragic coalesce to create a hugely satisfying night at the theatre. And the Hungarians, they loved it."

Sydney Festival Reviews / The Australian
".. Nobody should be put off by the prospect of a Chekhov play performed in Hungarian. This is a wonderful production - wild, funny and passionate. There are 22 great actors on stage and every character they play is distinctive, original and fascinating, as are their often tortuous but mostly comic relations with each other. The style veers between hilarious farce and passionate seriousness - the farce often full of pain, the seriousness often crazily absurd. "



FOTÓK

Australia Day

Bevallom az őszintét: mi nem tettük bele a közösbe a magunkét. Ezen a napon nem ausztrálkodtunk eleget, a Lustálkodás szó pontosabban körbeírja a mai programunkat.

Kezdődött azzal, hogy én 11kor ébredtem fel. Pedig nem is volt ám muri az éjjel. De valami mégis lehetett tudat alatt (például egy jó kis szülinapi buli? :)), legalábbis az agyam aszitte, mert az előző két nap éjszakáján hajnali 3ig "gondolkodtam", hol nyitott, hol csukott szemmel, azon, hogy miért nem tudok aludni. Az eddig jól bevált teknika, hogy aszongya: "ellazul a boka...", sem jött be, azaz a jógás tapasztalat semmit sem ért. Pedig még csak telehold sem volt, ami fejreállítja néha az érzékeimet. Hoppá, lehet, hogy ez a fejenállós/lógós állapot lehet a válasz! :-D

Na mindenesetre az "unalmas" :-P délelőtti programokat átugrottuk, majd brit humorral szórakoztattuk magunkat: a hosszú és szinte vágatlan TopGear 1/3 dévédéjén röhögtük sírósra a kanapét. Koradélután mégis beindultunk, felpakoltunk piknikre, és lebattyogtunk a Cremorne Pointhoz, bízva abban, hátha látunk még valamit a hajós felvonulásból vagy versenyből. Kicsit gyanús volt, hogy tömegek vonultak velünk szemben, majd a pokróckiterítés előtt egy helyi közölte velünk, hogy mindenről lemaradtunk. Ouhh... Ha ez nem volt elég: egyre sűrűsödött a levegő az öböl felett, és a szemerkélő eső lassan kettes sebességbe kapcsolt. A thai ebéd finom volt amúgy, és a Annie's Lane Cabernet Merlot is nagyon ment hozzá (koccintás műanyag boros pohárral - ami nem csak praktikus de divatos is). Útközben csokis sütikét vásároltunk pöttöm gyerkőcöktől, akik szülői felügyelet mellett (egy közeli padon paroláztak), egy gyerekstandnál limonádét, pattogatott kukoricát és sütiket árultak, mellesleg egy bőrrák alapítványnak gyűjtöttek adományokat. A piknikezés rövid volt, sajnos a tűzijátékig nem tartottunk ki, mert esőkabátunk nem volt; hazafelé meg jól meg is áztunk!

Itthon folytattuk a TopGear-nézést és a röhögést, az időjárás pedig még egy esti barbie-nak sem kedvezett. Na majd holnap! Elvégre holnap is lesz nap, mégha nem is a nemzeti ünnep... :-D

"ünnepi pörgés" Bt.-módra :-D

kempingezős

Szombaton egy kedves meghívásnak tettünk eleget: Bélus munkatársai hívtak bennünket kempingezni, de úgy, hogy nekünk sátrat nem kellett vinnünk: volt "vendégszobánk". :-) Mivel azonban minden felszerelésünk szépen el van csomagolva, és padláson porosodik, néhány cuccot, pl. hálózsák, be kellett szereznünk.

Túl későn indultunk, koradélután, és addigra a kis baró már 38 fokot is mutatott - az udvaron árnyékban, és nem sokkal kevesebbet a lakásban: 31-et... Valószínűleg a hónap (az év?) egyik legforróbb napját sikerült kifognunk, izzadtunk, mint a ló, és a a Belga-dalból csak annyit tudtunk teljesíteni, hogy "joo. kocsiba be...". Az ablakot tutira nem húztuk le, mert az önmerénylet lett volna, lásd: az autó központi kompjútere 42 fokos kinti levegőt sejtetett..! :-o Az autó mikroklímája valamelyest kellemesedett (köszönjük a japán tudománynak), de kint maradt a hőség, sőt, 43-ra melegedett. Nem keveset nyúltunk az üveghez aznap... :-D

A célállomásig kábé 3 órát autókáztunk, természetesen északnak, hiszen északról süt a nap (ránk a szélvédőn keresztül), és mi szeretjük a kihívásokat. Miért is indultunk volna el reggel, 30 fokban? Szóval útközben megálltunk egy kávéra és pitéztünk is, majd előre menekültünk a vihar elől, ami rendesen húzott észak felé. A nyerő irány! :-/

A célállomás, a Myall Shores Resort, kábé itt található, a Myall Nemzeti Parkban, közel Port Stephenshez, ahol már gyűjtöttünk néhány szép emléket a newcastle-s időkben. Feltételeztük, hogy ez sem lehet egy rossz hely... :) Itt vannak az emlékek képileg rögzítve.

Sajnos, már 6 múlt este, mire odaértünk. Én kihagytam a tóban fürdést, Bé szokás szerint gyorsan bevetette magát a kacsás habokba :), mert gondoltam, másnap is lesz nap.
És én inkább a szemlélődést választottam programnak... Anthony maximálisan kihasználva a hely adottságait, atombiztosra állította fel a sátrat, ami amúgy "2 szobás, előszobás"-féle volt. Plusz 3 mászókötél és féltucatnyi álomóniumrúd segítségével viharbiztosra feszítette ki a "konyha-ebédlő" fölé a "tetőt", azaz ponyvát, ami -másnap bebizonyosodott- egy kisebb viharnak is ellenállt. A vacsora csodálatos volt, az itteni szóhasználattal élve "beautiful", azaz: butiful. Sokadszorra is bebizonyosodott, hogy Anthony egy igazi cserkész és jó szakács. Éljen, éljen, éljen, jó sokáig éljen...! :-D Még sóműsor is volt: egy hatalmas méretű oposszum látogatott meg minket, és próbált kaját kuncsorogni, de mi ellenálltunk a kedves szempárnak, és mindent megettünk, sőt elpakoltunk! Muszáj is volt, mert az oposszumokon kívül állítólag egy méteres gyík, goanna, is látogatta a kempinget maradék után kutatva... Elisabeth találkozott is vele előző este... :-o Naplemente, eső, sör, bor, ungárise pálinka és Unikum. No és nyilván: Bélus kártyatrükkjei, amikkel szórakoztatta a nagyérdeműt. :-) Persze A. és E. folyamatosan csaltak (talán a sok feles hatása? :)), úgyhogy érdekesen működtek a trükkök. :-D
Másnapra, vasárnapra, virradóra 20 fokot esett a hőmérséklet -- szinte percre pontosan uakkor fotóztam le, egy nap különbséggel :-))), tehát szinte minden cuccot magunkra húztunk reggelikor. :-) Nagyon lazán, cipőt nem is vittünk magunkkal, mondjuk én nagyon előrelátón bepakoltam 2 pár zoknit, csak azt nem tudom, hogy gondoltam... Strandpapucshoz felhúzni, gésamódra? Pffff :-)))
Sajnos az időjárás maradt, a csónakázás elmaradt. Királyian és hobbitosan megreggeliztünk, kétszer, bőségesen, majd lebontottuk a sátorpalotát, és Port Stephens helyett Newcastle felé vettük az irányt. Egy szinte tradicionális ebédet nyomtunk le: "Meal for two"-t a Bar Beach-en, csak most éppen Bélus munkatársaival, akik egyébként még tavaly ígérték, hogy meglátogatnak bennünket a Nesca Parádéban, de az vhogy sose jött össze...

Egyébként azt láttuk a kempingben, hogy az ozik hihetetlenül jól felkészültek. Az hagyján, hogy Anthonynál ha jól emléxem 6 db, különböző méretű, többnyire sziklamászó kötél volt (mert miért ne, sose tudhatod, mire kell majd - hangzott el indoklásul), a szomszéd csapat még egy közepes méretű hűtőszekrényt is kihozott magával! Végre mi sem "szerzett" széken vagy a földön ültünk, hanem a saját kempingszékünkön, amit még Newie-ban vettünk. Milyen jól jött volna a korábbi kempingezésekkor egy-egy ilyen szék! Még az asztalig sem kell kinyúlni, mert a sörömet a pohártartóhálóba tehetem, hahahaha... :-)))

A kempingre visszatérve, tényleg jó helyen van, nem csak kempingezni lehet, hanem "villá"-t is lehet bérelni, kisházat, illetve csónakot, vizibiciklit, kerékpárt, át lehet kompozni a tó másik partjára, és onnan már csak egy ugrás a tengerpart, Tea Garden és a Port stephensi öböl északi partja, ami a déli partról elég szépnek látszik... Szóval, gondolkodunk azon, hogy mindenképpen meg kellene céloznunk a környéket egy hosszabb hétvégére is...

ivanov

A kis fehér szütyök a korlát mögött még nem a drámai végkifejlet díszletrészlete, hanem egy zongora az Operaház "teraszán" -- a Sydney-i Nyári fesztivál egyik szereplője, a "Play me, I'm yours" 30 szabadfelhasználású zongorájának egyike.

Van egy brit fickó, Luke Jerram, akinek az a mániája, hogy vmi virtuóz ötlettel megbolondítja a várost. Tavaly 6-8 (vagy mennyi) hőlégballont reptetett fel, hogy játszanak égi orkesztrát, és így ébresszék Ny-Sydney lakosait klasszikus zenével... (Sky Orchestra; 2005 - Svájc, 2006 - UK)

Én ezúttal a távolból, a Botanikus kertből figyeltem és hallgattam a klimpírozást; a "nagyobb" művészek valószínűleg kihagyták a harminc fokos 6 órási tüttyedést, és az estére izzítottak inkább. Merthogy a város tele van tehetséggel, az tuti! :-) Tegnap este láttam egy kis összefoglalót a fesztiválról, és remek részleteket mutattak az önkéntes muzsikusokról. :-)

*

A zongora-vadászat a jövő hétre marad, hiszen a mai estére színházat terveztünk... 7 előtt a kapucsinónkat kevergetve "gyűltünk" az Operaház Dráma Színházának előtérben, és vadásztunk a magyar szóra, ami egyébként nem is volt olyan sűrű, mint ahogy azt magyar nyelvű darabok esetében eddig megszoktuk. Otthon. :) Már nagyon a várakozás hangulatában voltunk, amikor egyszer csak egy csiniruhás, idős hölgy ugrott elénk és kért engedély minket lefotózni. :-D Miközben a nevünket és foglalkozásunkat (hahaaha :-)) jegyzetelte a hölgy, egy színházas ember magyarázta, egyszerre beszélve a hölggyel, hol merre kell majd bemennünk a "drámá"-ra.

Elvileg a Wentworth Courier c. lapban jelenünk majd meg, mint színházlátogatók. Nyihhhahahaa! :-))))

Az előadás.

A szereplőkkel együtt melegedtünk be -- ők a játékba, mi a darab élvezetébe. A feliratokat természetesen (khm :)) végig próbáltam olvasni, fura volt kicsit, hogy mindig odajárt a tekintetem.. :) 2 felvonásban 3 órát játszott a társulat, jó szöveggel, emlékezetes pillanatokkal.

Ivanov, Katona J. Színház - Sydney, OperaHouse, Drama Theater

Teltház, a végén vastaps, többen (fiatal arcok) felállva tapsoltak!!

Hirtelen az jutott eszembe, hogy "büszkén viselem a kisdobos nevet", de csak a film-, színház-és muzsikakedvelő NEVET bennem..., és remélem, hogy a magyar színház híre-neve messze száll..!

Néhány link a darabhoz:

- Szereposztás
- Sydney Festival, Ivanov
- Ivanov Ausztráliában

- Magyar kritikák

a magyar leleményesség

Múlt év vége óta várom:
a kecskeméti Katona József Színház az Operaházban vendégszerepel az Ivanovval!!

Januárt közepe óta tart a Sydney-i Nyári Fesztivál, ömlesztve jó programokkal, fellépőkkel, és köztük van egy magyar színház is -- na ez a nem semmi! Meg az is, amit ma olvastam - tök véletlenül találtam, amikor tökvéletlenül az itteni magyar konzulátusra mutató linket dobta föl a gugli... Az első mondat magyartalansága rögtön pofán vágott, a következő mondat értetlenkedő szemöldökhuzogatásra ingerelt:

Különleges ajánlat:

a darab magyarul lesz előadva angol felirattal. Azok a helyek, ahol nem látni a feliratot, kedvezményes áron, 67,50-ért vehetők meg! Telefonon hívja az Operaház jegyirodáját 9250 7777 és Budapest jelszóval kérjen kedvezményes jegyet.

Pffff. LOL.
Ez mi...?? Persze folyamatosan vannak ákciók, hisz' eladó az egész világ, de hogy ilyen speckó angebótot is le lehet bótolni, arra nem gondoltam volna... A kedvezmény 1ébként 10%, de azért remélem, a jegyek egy része normál áron megy el, hiszen az azt jelenti, hogy a nem magyar helyiek is érdeklődnek. ;)
Persze csak a szomszéd fűje zöldebb, hiszen én akciómentesen szerveztem a jegyeinket (nyilván béna vagyok), de legalább tutira középen ülünk, és ha akarom, olvashatom mind a magyar, mind az angol feliratot.. :-))))

TÖK JÓ LESZ!

pillangókisasszony visszatért

Papilio anactus, avagy az itteni nevén fecskefarkú pillangó oder kicsi citrus pillangó. Már egyszer találkoztam vele (vagy a "férjével" - nehéz megmondani, mert tökegyformák :)) múlt héten, amikor itt repkedett a teraszajtó közelében. Most pedig le is szállt, nem messze a mininarancsfától; a kis terasz fölött lengedezik az egyik ágon. Kicsinek éppen nem nevezném... Az előbb megmértem: kb 12 cm-es "nyugalmi", himbállódzós állapotában! Nagyon jól érezheti magát, mert már minimum 40 perce itt van nálunk... :) tutira veszem, hogy ott áramlik a legjobban a csi -- :-D :-D :-D

Dingy/Dainty Swallowtail

Közben egy pillanatra elgondolkodtam, mert eszembe jutott, hogy...

Csuang-ce egyszer azt álmodta, hogy repkedő pillangó, boldog és egészséges és azt se tudta, hogy ki az a Csuang-ce. Amikor felébredt, ismét igazi és valóságos Csuang-ce lett. Most igazán nem tudom, Csuang-ce álmodta, hogy pillangó, vagy a pillangó álmodta, hogy Csuang-ce. Pedig Csuang-ce és a pillangó között bizonyosan van különbség. A dolgok így meg tudnak változni.

Kicsit szemezek még vele innen a géptől (éppen rálátok), és hagyom, hogy a lengedezés(e) által hadd változzanak a dolgok... :o)

nálatok laknak-e állatok

Nincs sok parám, de az egyik miatt nem rakom ki az elérhetőségünket a publikba, inkább eddig elküldtem egyesével mindazezer érdeklődő pajtásnak. :-D (De most linkelve itt - helyett: küldöm emailben.)

A sárga kisfickóval megtekintve a trükk:
2 db ki/bejáratunk van, jelenleg mindkettő kapu pirosra van festve, de a gugli csak a Mac-is oldalit mutatja annak, a másikat barnának. Szóval, nem valami áktuális a kép... :-), de a csúszkával be lehet lőni a piros kapus oldalt, mellesleg a képen éppen fel van húzva a napernyő.
Ma meg lepanorámáztam az udvart (Mac-i oldalán van a teleknek), megtekinthető a pikázán a panorámásak között.

Most tele vagyunk szebbnél szebb pókokkal, minden nap többször megyek seprűvel, és megmutatom nekik a helyes irányt... Hihetetlen, hogy keresztül-kasul hálózzák be az udvart!! Van egy óriás is, rögtön a nappalis teraszajtóhoz közel; ilyeneket láttunk sok hónappal ezelőtt a Newie-hoz közeli lápos vidékeken, szóval már "jól hozzászoktam" a látványukhoz - hahaaha. :)Nem csak a méretük nagy, hanem a túlélőképességük is: sztem a haszonlesők nem véletlenül repdesnek itt, tutira ők ették meg Andrew-t is! Póklesők!
*
A torokizém még mindig nem múlt ám el, sőt, a fülem felé kezdett elcsúszni. Bé egész 7végén "dögrováson" volt, úh a 7végén "szuper" otthon tüttyedős lett... Viszont! beszereztünk egy halom TopGear-es cuccot: társasjátékot, Jeremy egyik könyvét, plusz 2 csomag dvd-t! :-)))
Otthon a BBC Prime-on akadtunk rájuk, és ki tőlük... Nagyon nagy királyok!!! Természetesen itt is megy a sorozat, ma este Mark Wahlberg lesz vendégségben, de úgy látom, ez is csak ismétlés... Hát ugye nyár van itt, meg uborkaszezon, vagy mi... Az ozik próbálkoztak egy koppintásfélével is, de vhol elakadhatott a lendület, mert régóta nem láttuk őket. Vagy csak nyaralnak ők is... Mint én... X-)

panorámák

Köszönet Zsótinak és a fotosopnak, összegyúrtam pár panorámafotót; eddig a legjobb az új fejléces, Cremorne Pointos (Sydney belvárosának látványa + az öböl a Cremorne-félszigetről), és folyamatosan töltöm majd fel az újabbakat is... ;)

43 fok és csökken...

Ez a gondolat szalad ma át a fejemen, amikor ma ebédelni indultunk.
Kilépve a légkondiból a napfényre először elég kellemesen éreztem magam, de aztán hamar újraértékeltem amikor az autóba ülve minden égetett. Az ülés, a támla a karfa, a biztonsági öv..
Először csak arra koncentráltam, hogy megtaláljam azt a pozíciót, ahol a legkisebb felületen érintkezem a bármivel, aztán, hogy úgy kapcsoljam be a biztonsági övet, hogy közben ne szerezzek égési sérülést a fém részétől.
Pár perc múlva már kellemesebb volt. Mivel nem én vezettem, kényelmesen hátradőlve becsukott szemmel, vagy a szuper új napszemüvegem - hajrá Óbuda :) -mögé rejtőzve élveztem a meleget. És közben Jordániáról ábrándoztam. (Márhogy ott is pont ilyen jó meleg volt, csak azért nem égetett ennyire a nap... és persze dolgoznom se kellett. hahhhhh)
Szóval mindezek közepette a külső hőmérő kijelzőjén kicsit meglepve olvastam a négyest és a hármast. De mielőtt belemerülhettem volna a töprengésbe (vajon mennyi ebből az igazság) a kijelző szépen elkezdett visszaszámolni, ugyanis újra rákezdett az eső.
Úgyhogy mire visszafelé indultunk (jó kis thai étterem volt, de azért messze a kedvencünktől), már "csak" 37-en állt a mutató.

Hú, de "izgalmas" kis sztori lett... ehheh ;-)

p.s.: Ja, mire haza indultam a kis subaru már csak 26 fokot jelzett. Így megy ez. Nem csoda, hogy fáj a torkom.

gondolatok a kandalló mellett

Megpróbálok ráhangolódni a jeges magyar valóságra, és csúszásmentesen közeledek a kandalóhoz. Kicsit büdös van, mert légnyomás ma is van, és kíméletlenül megtalálja a kéményben a lakástulajék által a kiköltözés előtti "utolsó vacsorán" otthagyott kormot. Apu szerint dekokszolni kéne, de nekem egyelőre csak csiklandós nevethetnékem van e szó hallatán. "Dekokszikáló." "A Kanga Bt. a mai napon ismét dekokszikált." Ezek lehetnének a tevékenységet majdan leíró címszavak.

Egyelőre a másik sarokban tanyázó másik büdöst hatástalanítottam sikeresen. Ki gondolta volna, hogy telelés közben (ugye itt maradt a nyár) a festékes ecsetek bepunnyadnak... Háát, beleszagoltam a kis üvegbe. Pedig elég lett volna ám kicsit legyezni a kezemmel (mint ha parfőm lenne például), hogy elkerüljem a maxibrutál, 100%-osan behányató szagot. Nyilván túléltem, és most már tudom, hogy legközelebb nem várok addig, hogy 28,8 fokosra melegedjen a lakás....
A legjobb ilyenkor, értelemszerűen, ha az ember nem fűti tovább a lakást, hiszen vészesen közel vagyunk a 30hoz, amikor bizony a kenőcsök is bekerülnek a hűtőszekrénybe. Viszont én éhes vagyok, úgyhogy főzőlap bekapcs; így már 29,4 fok van. :) Hurrá, nyaralunk!!
Kigondoltam, hogy minél közelebb kerülök a padlóhoz, annál jobb lesz nekem, tehát leköltöztem a szuper csomós juta szőnyegünkre, amit tegnap sikerült beszereznünk. Meg van számítógépes "párna" is, úgyhogy ölben gépelek. Ölebelek, ölblogolok. Itt vannak ám a teknikák is körülöttem (csak légkondi nincs, se fali, se pörgettyűs), például az aio hp nyomtató ;), aminek a szkennerét próbálom rálőni a laptopomra, de az istennek se akarja. Pedig a "little bush babies" c. kis könyvecskéből mindenképpen kell "bevinnem" néhány fotót, mert hihetetlenek... :-) Két kis wombat koma máris onlány megtekinthető itt. :-D

Állatos témában ismét egy jó kis ugrást tettünk a hétvégi tropikáriumos látogatásunkkal. Nekem a camponás Tropikárium is tetszett, ott kellemesebben is éreztem magam, ha jól emléxem. A sydney-i kissé nyomasztó és túlzsúfolt, elsősorban emberekkel. Persze a dugongok látványával semmi sem ér fel, szóval itt az előny...! :-) Majdnem dobtam egy hátraszaltót a levélutánzó cafranghaltól! Nemrég olvastunk róluk a National Geographic decemberi számában, és élőben (mozogva) látni őket egyszerűen hihetetlen volt. Ezúton is szeretném feljelenteni a NG-ot, mert pofátlan és emberre veszélyes módon a 40. oldalig nincs számozás. Vagy hol van????
Az Aquariumban egyébként két ijesztő élményünk is volt, az egyik egy elhullott cápa, amelyik egyik pillanatban úszott, a másikban pedig bal oldalára dőlve "pihentetett". Ez rögtön feltűnt néhány másik cápának és óriásrájának is, de egy körözésen kívül más nem történt. A cápák alszanak? A másik érdekes jelenség az erősen vizesedő akváriumi üvegjárólap volt abban a helyiségben, ahol alul, felül, oldalt, mindenhol üvegfalakkal és állatokkal voltunk körülvéve. Na ott nyomban turbóra kapcsoltunk, Bé meg csavart "jelenteni" az "alvó cápát"... Ezt is megúsztuk! :-)

gatyarohasztó meleg

Hiteles forrásból értelesültünk arról, hogy NYÁR van!

Többek között:

- éjszaka nem kellett a téli takaró (plusz két pokróc),

- napközben a gyönyörű kék eget egy felhő sem butítja le rózsaszínre,

- izzadunk, a trikó is sok,

- a haszonlesők erős fejhangon adnak hangot nemtetszésüknek, amiért megpimpósodott a kerti fürdővizük,

- a pókok eddig nem látott mennyiségben vetették ki hálójukat a kertben.

Kicsit homályos lett a kép, de azért látszik, hogy de. fél 10kor volt már brutál 30 fok 65%-os páratartalom mellett.. Hát ezt nagyon szeretjük :-)

Kár, hogy még mindig nem vagyunk teljesen egészségesek, hogy bevállajunk egy kis ósönös fürdőzést...

a dream comes true

Amikor néhány éve közelebbi kapcsolatba kerültem az állatorvos-tudománnyal, nagy rajongója lettem egy ritka fajnak, a manateeknak. Azóta sem jutottam el Floridába egy kis barátkozásra, viszont átrepültem a Föld másik oldalára, ahol a dugongok laknak! Jámbor kis szirének... (Na csak nem éppen egy sellőlányról szóló film ment az előbb a tv-ben? :))

Korábbi nyomozásaim során megtudtam, hogy AU északi, é-keleti részein élnek, hiszen a melegebb vizeket szeretik, aztán novemberben, amikor a BCs-vel a hosszú 7végét terveztük, véletlenül olvastam arról, hogy Brisbane környékén is lehet velük találkozni.

Valahogy elkerülte a figyelmemet, hogy december közepén nagy esemény történt a közelünkben: a Sydney Aquariumba költözött két dugong!!! Pig, aki szereti a spenótot és a salátát, és barátnője, Wuru egyszerűen imádnivalóak... :o) Most a volt fóka-usziban, egy 28 m hosszú és 18 m széles medencében laknak, és láthatóan élvezik a ráják, búvárok és az üvegfalak alatt sétáló látogatók társaságát.



A képek kissé homályosak, de azért így is látszik, milyen hatalmasak és milyen jól tudják ölelni az etető állványzatát :-))))

Dugong a láthatáron -- az üvegfolyosó felett úszik éppen

Már alig várom, hogy együtt úszhassak velük a tengerben...

jetleg

Amikor először hallottam ezt a szót -vmi angoltanulós helyzetben pár éve-, elképzeltem egy pasit, amint a lábait mocorgatja-tapogatja, mert az ülésben szegény nagyon elfáradt. Mindez Dolák-Sali hangján visszhangzott a fülemben, Winnetou-val a főszerepben...
A mi rettenetes prérikalandunk most, hogy küzdünk az átálással. Mo-ra repülve kiválóan kipihentük magunkat, és tudtuk tartani magunkat a megérkezés napján, azaz: ébren maradtunk este 9ig. Nem is kínlódtunk egy percig sem. Idefelé viszont az alvás kevés volt, és a megérkezés napján annyira ki voltunk ütve, hogy szinte az egész délutánt átaludtuk, aztán pedig az éjszakát is. A csütörtök nagyjából oké volt, de a péntek délután-este megint "átalakult", emiatt szombaton már hajnali fél 5kor kukorékoltunk, és igen korai reggelivel nyitottuk a napot. Sőt, kicsit később, hobbit-módra, még egy reggelit bevágtunk! :-) A délelőttöt a Glebe-i piacon töltöttük, és megint találkoztunk kürtöskalácsos ismerőseinkkel. Nekem amúgy megint kiújult a torokfájásom, Béluson pedig már kezdtek mutatkozni a betegség jelei, úgyhogy a délutáni napfényfürdő helyett bent kómáztunk.
Most vastag polárpulcsiban ücsörgök, Bélus is jól beöltözve, polártakaró alatt piheg és izzad a betegségtől. :-/ Nnna, egylőre ilyen a "hosszú, forró nyár", -2ből a majdnem +30ba?
Ma van az átállás 5. napja, elvileg holnapra totál jól kellene lennünk... :o)

Magnificent Six

Ugyan "mindenki tudja", hogy Ők a legjobbak, de mégis (vagy annál inkább) jó hallani/olvasni az ilyesmit.

Swimming World Magazine:
"Biros Péter a világ legjobb játékosa!"
"Magnificent Six": Kiss Gergely, Kásás Tamás, Benedek Tibor, Molnár Tamás, Szécsi Zoltán és Biros Péter

Ez úton is GRATULÁLUNK A "MAGNIFICENT SIX"-NEK és különösen BIROS PÉTERnek a ezért a fantasztikus elismerésért !!! (Forrás: VLV)

Köszönjük nekik és persze mindazoknak akik segítették őket!
BT

P.s.: A pár nap spétet fogjuk rá a jet lag-re.. ;)

Mission: impossible

Küldetés: teljesítve! A Kanga Bt bemutatta: hogyan toljunk le 2* 24ezer kilométert levegőben, 2100 km-t földön és néhány métert vízben mindösszesen 3 röpke hét alatt.

Útvonal:
(Sydney - Bangkok - Frankfurt - Budapest)
Budapest - Oroszlány - Székesfehérvár - Velence - Székesfehérvár - Beloiannisz - Budapest - Székesfehérvár - Győr - Sopron - Sümeg - Oroszlány - Etyek - Oroszlány - Sümeg - Rábapaty - Sümeg - Zalaegerszeg - Sümeg - Székesfehérvár - Budapest - Dobogókő - Budapest - Oroszlány - Székesfehérvár - Budapest - Oroszlány - Tatabánya - Oroszlány - Tata - Oroszlány - Budapest
(Budapest - Frankfurt - Singapore - Sydney)

Köszönet:
BCs-nek: a kölcsönatóval bejártuk a fél Dunántúlt! :)
Családunk apraja-nagyjának, hogy kitartottak és kivárták a "soruk"-at a sűrű jövés-menéses programunkban.
Barátoknak és ismerősöknek, akikhez ezúttal nem tudtunk eljutni.

Jövés-menés:
A kb 40 eseményből 8 előre tervezett programot nem sikerült összehozni, de 8 újat sikerült beilleszteni a tervezésbe.
A családunkon kívül találkoztunk 50 ismerősünkkel, és rajtuk keresztül megismertünk újabb tucatnyi embert. Hihetetlen, de összejött a világtalálkozó: USA, UK, Hollandia, Spanyolország -- barátaink egy légtérben Budapesten! :-)
A zenei élvonalból megismertük Palya Beát, ill. a híres-neves Vad fruttik zenekar jövendőbeli gitárosát. :-)
6 különböző ágyban aludtunk (Oroszlány, Fvár, Bakáts tér, Sopron, Sümeg, Kútvölgy), utólag is hálásan köszönjük az otthon-érzést és a lakáskulcsokat :) -- de jó is volt mindenhol!! :-D
Punnyadt testünket és kókadó elménket 3 termálfürdőben kényeztettük (mert ilyen aztán OZiban nincs ám!), ill. élveztük a masszázsok kellemes pillanatait; a csütörtöki jóga meg egyszerűen kihagyhatatlannak tűnt...
A magyar ízeket habzsoltuk: a rántotthúsból és a húsos káposztából sose volt elég! Szuper volt a soproni bórkóstoló, és otthonos érzéssel ebédeltünk az óbudai Mókusban is...
A testmozgást nem vittük túlzásba, igazából csak egy igazán aktív napunk volt dec végén: reggel bakancsos túra Dobogókőre, majd este néhány órás ugrálás, rongylábazás és jazz-csukló a Szeparéban. (A résztvevők és a fényképek alapján a legnagyobb sztárok itt a Makrai sziszterz voltak! :) Kimentünk a Lovira is, de nem bírtuk a hideget; a lovak mozogtak helyettünk is... :)

Fotofoto: picasa.

Ami nehéz volt:
Családunkkal elég időt tölteni -- sokat beszélgetni.
Mindenhol sokat enni, mindenkivel találkozni és "eleget" maradni, hiányérzet nélkül távozni.
Egy évre elegendő szotyit és tökit magamba tolni.
Nem megbetegedni :-/
Összepakolni, bőröndbe válogatni a cuccokat.
Könyveket otthon hagyni.
Elbúcsúzni.

Télből nyárba:
Kicsit kalandos repülőút után érkeztünk meg szerda reggel az ozi nyárba, -2-ből a huszon-harminc fokba. Mivel a repülőn nem sokat aludtunk, élelemszerzés és kis kómázás (Woody A - Fogd a pénzt, és fuss!) után az egész napot átaludtuk. :-) Gondolhatná bárki, hogy ezzel el is szúrtuk az átállást, de a locsolást, levélsöprést és kerti teázást követően éjfél körül megint simán kidőltünk és aludtunk reggelig...
Most már bizonyos: igazi wombatko'mák vagyunk! :-))))))))))))

Egyébként a barométert üzembe állítottuk, úgyhogy ettől kezdve pontos időjárásjelentést tudunk adni kis kertünkből. :-) Tegnap este 10kor 26 fokot mértünk, ez reggelre 21re ment le. Napsütés nuku, és 62°-os páratartalomban szeretném szárítani a mosást...

Andrew nem került meg, viszont több hasonló pókicát is felfedeztünk az udvar másik oldalán. A gilisztáknak volt kajájuk, de eléggé ki voltak száradva. Holnap újra meglátogatom őket és ellenőrzöm a hogylétüket. A haszonlesők ma is jöttek fürdeni, de erős csipogással adtak hangot a nemtetszésüknek a valszeg többhetes falikutas víz miatt... Na jóóóvan...
Bélus ma már be is ment az irodába dolgozni vagy "dolgozni", én helyette is írok és bambulok itthon. Ja, és csavarok levelet söpörni, mielőtt beborítja az egész udvart...