kempingezős

Szombaton egy kedves meghívásnak tettünk eleget: Bélus munkatársai hívtak bennünket kempingezni, de úgy, hogy nekünk sátrat nem kellett vinnünk: volt "vendégszobánk". :-) Mivel azonban minden felszerelésünk szépen el van csomagolva, és padláson porosodik, néhány cuccot, pl. hálózsák, be kellett szereznünk.

Túl későn indultunk, koradélután, és addigra a kis baró már 38 fokot is mutatott - az udvaron árnyékban, és nem sokkal kevesebbet a lakásban: 31-et... Valószínűleg a hónap (az év?) egyik legforróbb napját sikerült kifognunk, izzadtunk, mint a ló, és a a Belga-dalból csak annyit tudtunk teljesíteni, hogy "joo. kocsiba be...". Az ablakot tutira nem húztuk le, mert az önmerénylet lett volna, lásd: az autó központi kompjútere 42 fokos kinti levegőt sejtetett..! :-o Az autó mikroklímája valamelyest kellemesedett (köszönjük a japán tudománynak), de kint maradt a hőség, sőt, 43-ra melegedett. Nem keveset nyúltunk az üveghez aznap... :-D

A célállomásig kábé 3 órát autókáztunk, természetesen északnak, hiszen északról süt a nap (ránk a szélvédőn keresztül), és mi szeretjük a kihívásokat. Miért is indultunk volna el reggel, 30 fokban? Szóval útközben megálltunk egy kávéra és pitéztünk is, majd előre menekültünk a vihar elől, ami rendesen húzott észak felé. A nyerő irány! :-/

A célállomás, a Myall Shores Resort, kábé itt található, a Myall Nemzeti Parkban, közel Port Stephenshez, ahol már gyűjtöttünk néhány szép emléket a newcastle-s időkben. Feltételeztük, hogy ez sem lehet egy rossz hely... :) Itt vannak az emlékek képileg rögzítve.

Sajnos, már 6 múlt este, mire odaértünk. Én kihagytam a tóban fürdést, Bé szokás szerint gyorsan bevetette magát a kacsás habokba :), mert gondoltam, másnap is lesz nap.
És én inkább a szemlélődést választottam programnak... Anthony maximálisan kihasználva a hely adottságait, atombiztosra állította fel a sátrat, ami amúgy "2 szobás, előszobás"-féle volt. Plusz 3 mászókötél és féltucatnyi álomóniumrúd segítségével viharbiztosra feszítette ki a "konyha-ebédlő" fölé a "tetőt", azaz ponyvát, ami -másnap bebizonyosodott- egy kisebb viharnak is ellenállt. A vacsora csodálatos volt, az itteni szóhasználattal élve "beautiful", azaz: butiful. Sokadszorra is bebizonyosodott, hogy Anthony egy igazi cserkész és jó szakács. Éljen, éljen, éljen, jó sokáig éljen...! :-D Még sóműsor is volt: egy hatalmas méretű oposszum látogatott meg minket, és próbált kaját kuncsorogni, de mi ellenálltunk a kedves szempárnak, és mindent megettünk, sőt elpakoltunk! Muszáj is volt, mert az oposszumokon kívül állítólag egy méteres gyík, goanna, is látogatta a kempinget maradék után kutatva... Elisabeth találkozott is vele előző este... :-o Naplemente, eső, sör, bor, ungárise pálinka és Unikum. No és nyilván: Bélus kártyatrükkjei, amikkel szórakoztatta a nagyérdeműt. :-) Persze A. és E. folyamatosan csaltak (talán a sok feles hatása? :)), úgyhogy érdekesen működtek a trükkök. :-D
Másnapra, vasárnapra, virradóra 20 fokot esett a hőmérséklet -- szinte percre pontosan uakkor fotóztam le, egy nap különbséggel :-))), tehát szinte minden cuccot magunkra húztunk reggelikor. :-) Nagyon lazán, cipőt nem is vittünk magunkkal, mondjuk én nagyon előrelátón bepakoltam 2 pár zoknit, csak azt nem tudom, hogy gondoltam... Strandpapucshoz felhúzni, gésamódra? Pffff :-)))
Sajnos az időjárás maradt, a csónakázás elmaradt. Királyian és hobbitosan megreggeliztünk, kétszer, bőségesen, majd lebontottuk a sátorpalotát, és Port Stephens helyett Newcastle felé vettük az irányt. Egy szinte tradicionális ebédet nyomtunk le: "Meal for two"-t a Bar Beach-en, csak most éppen Bélus munkatársaival, akik egyébként még tavaly ígérték, hogy meglátogatnak bennünket a Nesca Parádéban, de az vhogy sose jött össze...

Egyébként azt láttuk a kempingben, hogy az ozik hihetetlenül jól felkészültek. Az hagyján, hogy Anthonynál ha jól emléxem 6 db, különböző méretű, többnyire sziklamászó kötél volt (mert miért ne, sose tudhatod, mire kell majd - hangzott el indoklásul), a szomszéd csapat még egy közepes méretű hűtőszekrényt is kihozott magával! Végre mi sem "szerzett" széken vagy a földön ültünk, hanem a saját kempingszékünkön, amit még Newie-ban vettünk. Milyen jól jött volna a korábbi kempingezésekkor egy-egy ilyen szék! Még az asztalig sem kell kinyúlni, mert a sörömet a pohártartóhálóba tehetem, hahahaha... :-)))

A kempingre visszatérve, tényleg jó helyen van, nem csak kempingezni lehet, hanem "villá"-t is lehet bérelni, kisházat, illetve csónakot, vizibiciklit, kerékpárt, át lehet kompozni a tó másik partjára, és onnan már csak egy ugrás a tengerpart, Tea Garden és a Port stephensi öböl északi partja, ami a déli partról elég szépnek látszik... Szóval, gondolkodunk azon, hogy mindenképpen meg kellene céloznunk a környéket egy hosszabb hétvégére is...