Hipp-hopp itt a hétvége megint - állandóan várom, mert a legjobb csütörtök este befejezni a munkát. Régebben mindig olyan erős "hétvége érzés"-em volt már csütörtökön, így péntekente hatalmas erővel kellett munkába ebrudalnom magamat....
Múlt héten meg az történt, hogy péntek reggel már fél7kor autóban ültünk. Ne kérdezzétek: én sem értem, hogyan sikerült. De biztosan azért, mert hosszúhétvégézni mentünk, és Geoff 60 pontos nagyságú betűvel írt emailben tudatta velünk, hogy mit kell tennünk ahhoz, hogy velük me
hessünk. Poénos az öreg! :) Amikor először közölte, hogy akkor 7kor indulunk tőlük, akkor természetesen kiröhögtem. Amúgy már valamikor tavaly felvetette, hogy van ez a nyaraló, messzi északon, ami a felesége tesójáé, és egyszer mi is menjünk velük oda.
Nem gondoltam volna, hogy éppen az ozi télben kerül erre sor...
Nem nagyon készültünk mi erre az útra semmivel, ami nem jellemző ránk. Én például nagyon szeretem nézegetni és tanulmányozni a térképet, utánaolvasni a környék nevezetességeinek és állatvilágának. Ezúttal ez sem történt meg, ebből is látszik, hogy van itt valami ozi voodoo, ami a bolondját járatja velem! Rábíztuk magunkat a természetre és a kreativitásunkra. No meg arra az infóra, hogy Rosemary (Geoff felesége) úgyis betervezte már a három napot! :)))
UtazásSzokásunktól eltérően "csak" 15 percet késtünk! Nem tudom, mennyire volt ez direkt vagy spontán, mert azt tudni kell, hogy Geoff megjegyezte: ha késünk, ő ruhátlanul fog táncolni az utcán! Á, nem így fogadott bennünket.... Az irány Nyúkaszli volt, ezt az útvonalat Bélus már kívülről tudja, úgyhogy nem is nagyon kellett figyelni. Sóskatesónak köszönhetően csudazenéket DJztünk az úton, például régi Kispál lemezeket. Annyira jól éreztük magunkat! :) Ennek az lett a következménye, hogy jobbra helyett valahol balra mentünk, és aztán össze-vissza. "A térkép szerint." Térképünk az nem volt. Volt vmi google-térképről kinyomtatott, de azt nem lehetett használni. Még szerencse, hogy volt nálunk laptop, meg internet, úgyhogy visszatérítettük magunkat a helyes irányba, Hunter Valley helyett Raymond Terrace felé. Mert "hátnyilván" a Port stephens-es táblát kellett volna követni, és nem az ellenkező irányt. :( Újra belelkesedtünk, jött a Quimby, és megint bebódultunk. Újabb 1 órás kerülő a "vidék" szebbnél szebb, mellesleg árvízveszélyes területein.. Én már nagyon ideges voltam, és a benzinjelző is narancsra váltott..:-/ Ááááá..! Az út vége előtt még azért tettünk egy "biztonsági kerülőt", úgyhogy szumma majd' 2 órás késéssel érkeztünk meg a célállomásra... :D
NA: ennyit a (túl) korai indulásról! :D
a környékA Smiths Lake (=tó) a "Nagy Tavak" egyike, Sydney-től kábé 3-5 óra autóútnyi távolságban. :-) Kb. 275 km tőlünk, de mivel 110 a sebességhatár + elég sok lassító körülmény is volt a "körülnézés"-en kívül, lassan lehet haladni.
A környék gyönyörű, még télen is... :)
A nyaraló teraszáról szépen le lehet látni a tóra, a kertjében pedig sűrű a növényzet, amit az állatok imádnak! Idejár egy szabadonélő pulykapár (olyan, mint amilyet Glenrock környékén is láttunk tavaly), nagyon sok kukabúra és egy pár piroshasú papagáj. Magához a tóhoz csak autóval hajtottunk le (ez eléggé ozisra sikeredett), viszont többször is jártunk a Wallis-tónál, és a tengernél is. A környék különlegessége, hogy Booti Booti környékén egy köpésre van egymástól a tó és a tenger. Fantasztikus közeg!
az első napon
Elugrottunk a Seal Rocks nevű helyre, ahol megtekintettük a világítótornyot és környékét. Gyönyörű tengeri sasokat látunk körözni a toronydomb és a tengerpart között! :-o
Persze mázlink volt, mert bálnákat is látni véltünk, legalábbis a csobbanásaikat a messzi távolban...! Állítólag itt jönnek a legközlebb a parthoz..
Este BOLO volt, ami nem az NCISből ozisított kifejezés, hanem a Bowling Club itteni rövidítése. Itt gyűlnek össze a helyiek, olyan ez, mint Sümegen a "Talpas", csak emide sokkal többen járnak, eleve egy hatalmas, több helyiségből álló épület. Jól bevacsoráztunk, és még tombolahúzás is volt (mint minden pénteken), a "Raffle", amin Geoff nyert egy tálca csirkét és egy tucat tojást, aminek a dobozára kézzel is ráírták, hogy "friss tanyasi tojás". :-))) A főnyeremény amúgy 2000 AUD volt!
a második napon
Kívánságunknak megfelelően, elmentünk egyet kirándulni. A közeli helyek közül a Booti Booti közeli parkra esett a választás. Az egyik autót leparkoltuk a célkempingben, a másikkal az indulási ponthoz hajtottunk. Átvágtunk az esőerdőn, és jól megizzasztottuk az útitársainkat. :) 60 és 63 éves létükra nagyon jól bírták a szintben hullámzó terepet, csak kicsit fújtattak. :)
A séta után megérdemelten hajtottunk tovább, de nem az autóhoz, hanem Forster irányába, azt már nem tudom, miért, de egy baromi nagy kört tettünk (csak úgy?), hogy aztán kilyukadjunk Wootonban. Na ez aztán a csodahely! A célpontunk egy közösségi ház volt, ahová ebédelni-ucsorázni érkeztünk. Fantasztikus ételeket szervíroztak nekünk az önkéntes falusiak, akik teljes extázisba estek, amikor mi négyen második csapatként beállítottunk.. Ott, a majdnem-világ-végén sztem még sose volt egyszerre ennyi vendégük...:-o Meglehetősen jól kezelték! :D Csak Rose ételét égették oda...
A kajálás és pihenés után pedig a ritkaságszámba menő black cocatoo 5-6 példányával találkoztunk! 2 társukat tavaly novemberben, a Kék-hegységes kirándulásunk alkalmával már láttuk, és akkor olvastuk, hogy ritkán lehet látni ezt a fajt. Szóval, EKKORA mázlink volt madárlesből! :-D Aztán megnéztük akörnyék legnagyobb fáját, majd a naplementét a Wallis-tónál... Az elég vagány volt...
Vacsorahelyet is kinéztünk aznapra, a híresneves Blueys Beach közelében: a Two Fortyban kajoltunk, ami a Twentybytwelve édes testvére (a közös tulajdonos a megfejtés). Nagyon relax hely, szép enteriőrrel :)), iszonyújó pincérrel... Én valami birkát ettem, Bélus pedig valami halat. A legjobban a magunkkal vitt bor és a saláta ízlett. :DD De azt mondom, hogy nyáron biztos finomabb a kaja is. :-)))
a harmadik napon
Reggel viszonylag korán keltünk, mert Geoff ozi palacsintával készült nekünk reggelire. Húú de imádtam! Még a juharszirupot is kipróbáltuk, és nem bántuk meg, nagyon finom volt....
Majd a várvavárt piac Forsterben! Erre ráizgultam már korábban, lévén piac-rajongó vagyok. A növényfelhozatal szuper volt -- a cikászt és az elefántlábat viccesen olcsón adták a magyar árakhoz képest, csak én éppen szobanövényt nem akartam venni, illetve legényvirágot igen (itt vhogy máshogy hívják), az viszont nem volt óccó. A nepáli sátor felkeltette az érdeklődésünket, Bélus be is szerezte a rég áhított maláját, én pedig a rég áhított takarómat. Nagyon jó volt beszélgetni a nepáli kereskedőfiúval. Aztán egy kiwi hölggyel is beszélgetünk, aki natúr kozmetikumokat árult, és véletlenül kedvenc falunkból, Wootonból-való volt!
Utunkat tovább folytattuk, és kicsit megálltunk a szabadtéri templomnál, aminek a neve: Zöld Katedrális. Azt hiszem, ez a hely nálam bekerült a TOP10be...! Padok és pulpitus közvetlenül a tó partján, pálmafákkal övezve... Nagyon-nagyon jó hangulatú hely, tisztára bizsergett ott a tarkóm... :-o Vasárnaponként 10kor van valamiféle "rendezvény"/istentisztelet -- egyszer, remélem, odaérünk...! :-D Ezért nagyon is megéri korán kelni... ;)
Az ebédünket a teraszon költöttük el, miután a "halas"-nál bevásároltunk: királyrákot és füstölt tengeri pisztrángot. Szavakban ki sem tudom fejezni, milyen finomakat ettünk! Közben pedig még műsor is volt: a szagra vagy a zajra ősszegyűltek a kukabúrák, majd jöttek a piroshasú papagájok, és a zöld madárka, ami annyira zöld volt, hogy csak párszor láttuk, amikor kirohant a bokorból. :)
Előzőleg minden meleg ruhánkat bepakoltuk, plusz ráerősítettünk a fürdőszobai hősugárzónkkal, ami nem is volt hülye ötlet. Igaz, hogy napközben sütött a nap, de 4 körül már kezdett hűsülni, ami estére fagyossá változtatta a hangulatunkat. Igazi sapka-sál hőmérséklet volt a nyaralóban, és ezt csak akkor tudtuk korrigálni, amikor befűtöttünk a kályhába.
Szóval jót mulattunk, na. Gyönyörű időnk volt, amire pedig nem is számítottunk, hiszen két egymást követő hosszúhétvége miért is lenne enyhe és napos? :-)
Mielőtt elkészítettem ezt a fényképet, az volt az érzésem, hogy belekerültünk a Magyar népmesékbe. Hát nem olyan, mint amilyennek a Terült, terülj asztalkám-at képzeljük? :-)
A levesalap olyan jó kis japánosan csípős-erős volt, úgyhogy az első órában "taknyunk-nyálunk" összefolyt, de az edzésnek köszönhetően :D, egy idő után már a chilly-szószt sem éreztük csípősnek! x-) Meg is jegyezte Alfi kollégánk, hogy európaiakhoz képest meglehetősen/meglepően jól bírtuk a kiképzést...! A kollégák hétfőn az egészségügyi állapotunkról érdeklődtek. :-)))))))))
