Krumplifölde banditái

Krumplifölde banditáiról több mendemonda is bejárta már a Földgolyóbist. Egyesek tudni vélik, hogy remekül tudnak mulatni, mások állítják, hogy már többször látták őket krumplit szedni. Képesek a legkülönbözőbb formát ölteni, és a világ különböző részein felbukkanni, egyszer nyúl, máskor sötétben szimatoló kiwi vagy ásó wombat képében. A legutóbbi híradás arról számolt be, hogy egynek közülük sikerült az, amire eddig más bandita nem volt képes: hogy elsajátítsa a krumpliság tudományát. Mivel érzékeny területről van szó, nem is árulhatunk el többet, csak annyit, hogy ez olyasmi, mint a középkorban az "aranycsinálás", csak sokkal több (írott) szabálya van. A csipsz-szé válással, amely egyben a mesterfokozatot is jelenti, a krumpli, avagy a bandita, egy másik dimenzióba kerül, mintegy átlényegül, ellenállhatatlan lesz...

*

A fentiekkel ellentétben én például mindig saját tapasztalatból beszélek, nincsenek titkaim, és kiskegyednek? :) Még mindig tart a mesterfokozat megszerzéséért folytatott küzdelmem, és a visszajelzések alapján úgy tűnik: a sajtos csipszre specializálódom. :D :D
Egészen konkrétan: felmondtam, és már az új szerződésem is megvan: május közepén kezdek egy holland cégnél...! Na, ki találja ki, hogy melyik az?
x-)

"a helyes megfejtők..." blablabla....

"máma"..

.. kicsit szomorkás a hangulatom. De Kispálék helyett inkább Beastie Boys-t hallgattam.
Annyira le voltam tompulva ma reggel, hogy miután beálltam a parkolóházba még percekig ültem a kocsiban és a "Party"-t hallgattam!
Jól szól a cucc :)))
Az igazsághoz tartozik, hogy ez a szám (a legnagyobb) gyerekkori kedvencem. És mivel akkor még nem tudtam angolul (ennyire sem ;) ezért a szám kezdő mondatából vettem a címét: akkoriban "chicken"-nek értettem.

Szerinetek mi az?

NyúlZéland - Páfrányország (D7)

És akkor jöttek a kacsák. "Férj és feleség" együtt érkeztek a lakókocsihoz, amikor éppen dumpoltunk a placcon. Mint normális kacsák általában, egyből megtalálták a vizet, amiben úszni persze nem tudtak, de hörböltek kicsit. :)

10 után indultunk, megint nem jutott idő az internetezésre a kempingben. Hamar rájöttünk, hogy a kempingekben csak "ágyrajárók" vagyunk: semmilyen szolgáltatást nem veszünk igénybe, csak a placcot és a dumpolást... :-/ Hát ilyen szüper volt a mi kis lakókocsink! :)

A nap egy részét a Hutt folyóhoz közel töltöttük Upper Huttban, első kör: Harcourt Park, ahol próbáltuk elképzelni az orkos, entkivágós jelenetet, és megtekintettük a még mindig aktív, wellington-törésvonalat, ami a 19. században rendesen átrendezte a terepet! :-o
Gyönyörű őszi színek és hatalmas fák! :-)

Kicsit később továbbautóztunk a város keleti felébe, és szerencsésen megtaláltuk a kis bekötőutat, amely levezetett a folyóhoz. A tudós könyv szerint itt forgatták azt a jelenetet, amikor a farkasokkal folytatott küzdelem után Aragornt parta mossa a víz. Egyik kedvencünk. Lovazás helyett Bélus kacsázott egyet a parton, aztán kicsit távolabb megmásztunk a "part"-ot, és az óriásgyökereken kapaszkodva ereszkedtünk le.
Ez volt az a környék, amiből kiindulva tanulmányozni kezdtük a lószar árfolyamát. 1au$/zsákról indítottunk.
:-D

Délután érkeztünk meg a Kaitoke Nemzeti Parkba. Ide Völgyzugoly/Rivendell húzott bennünket, és nem csalódtunk! Még hobbitlányt is láttunk, persze csak "mű"-t! Merthogy itt is volt ám filmes idegenvezetés. :-D Beiktattunk egy rövid kirándulást is: átmentünk egy függőhídon, élveztük az őserdő sötétjét és nedvességét, és rácsodálkoztunk a pálmabirodalomra, illetve a mindenféle entekre.

Koradélután, még éppen naplemente előtt értük el a célállomást: Lake Ferryt, ahol az icipici kempingben éppen jutott még hely nekünk a sok quados horgász család mellett, akik Nagypéntek alkalmából megkezdték a húsvéti hétvégés kikapcsolódásukat.
Aznap este nagyon hideg volt, talán az addigi leghidegebb.

Páfrányország.

NyúlZéland - cool (D6) *

Állandóan elhulló internet mellett és állandóan elhulló háziasszonyként nem megy az írás... :-/ Most sem működik a Voda-hálózat (bárcsak itt lenne Yoda mester, és megmondaná, hogy van-e zavar az Erőben --?!), pedig nincs se szél, se eső, se magas páratartalom -- általában ezekre fogjuk, ha valami "gáz" van, azaz nem tudunk csetelni vagy szkájpizni. Még éppen megnyitottam a pikázás albumot, úgyhogy a képek alapján próbálom felidézni az egyre halványuló emlékeket! :-)))))

Ott hagytuk abba, hogy elbúcsúztunk a fürdőköpenyes pasitól, és megkerestük a legjobb zöld füvet, amit sötétben találni tudtunk. Annyira jól sikerült, hoyg ha jól emléxem, ezután sem sikerült ennyire vízszintesben állnunk. Naná, mert keresztben álltunk meg a placcon...:-)

Reggeli utánra tervbe vettük a Waitarere Forest (erdő) körbekerülését, ahol szintén volt forgatás. Ezúttal egy jó nagyot csalódtunk, egyrész a kis filmes útikalauzunkban, másrészt a kiwikben. A könyv leírása alapján nem találtuk meg az odavezető utat, mivel a könyv leutóbbi kiadása óta (2007) valószínűleg felparcellázták a terület egy részét. Szóval a kis poros út és parkoló helyett EZT találtuk.

A parcellákon és kerítéseken kívül még hideg is volt. Jó kis őszi idő. Spuriztunk is tovább, és csak félig néztük meg az Otaki Gorge környékét, ahol találkoztunk egy gyönyörű fehér lóval! :)Következő állomásunk a Paraparaumu-ban található Queen Elizabeth Park, ahol a "Pelennor Fields"-csatát forgatták, persze a jelenetek nagy része műtermi volt, de mégis.... ;) Őrült volt az időjárás, de mi azért kisétáltunk a fekete homokos partra, ahol szuper panoráma és jeges szél fogadott bennünket.. Eszembe is jutott hirtelen Hollandia! :-D

Innen már aztán tényleg csak egy köpésre volt Wellington! Hihetetlen jól benavigáltunk magunkat a belvárosba, úgy hogy csak a nagy Új-Zéland térkép város inzertje állt rendelkezésünkre, plusz tippeltünk... Egyenesen a a Mt Victoriara hajtottunk, majd mindennek a tetején, magasan a város felett, elfogyasztottuk szerény ebédünket, egy-egy műlevest. Majdnem mintha Paklenyicán lettünk volna, csak éppen nem a betonon ültünk, hanem a lakókocsi konyhájában. Aaaannyira jó volt....! Aztán kiléptünk a hideg/rideg valóságba ... aaaannyira hideg volt! Látjátok a képeken, hogy minden meleget magunkra húztunk, és a sapka sem hiányzott a fejünkről...! Mint ma megtudtam az egyik kollégámtól, a várost úgy hívják, hogy "windy Wellington". A szörfözés is igen-igen szenvedve ment.... Na aztán bevetettük magunkat az erdőbe, ami itt is gyönyörű --- csupamakk (végig az ágakon) fák és édesen csiripelő madarak. Ez jutott nekünk. :-) Plusz egy újabb Fimforgatási helyszín, ezúttal komolyan kitáblázva!

Megérte menni két kört, mert ilyet még nem láttunk: Gyűrűk urás, kis csoportos idegenvezetés, a cselekmény pontos bemutatásával, melyhez kis bábukat használtak. Tündéri volt... Röhögtünk nagyokat. Végül aztán mi is eljátszottuk magunknak, ahogy a képzeletbeli fagyökerek alá bújunk a nazgúl-lovas elől ("Get off the road"-jelenet). Asszem, én voltam Frodó... 8-D

Valamiért nagyon jól éreztük magunkat ebben az erdőben, biztosan azért, mert nagyonis beleéptük magunkat a filmbe, ami eléggé gyerekesnek hangzik, de ebből is látszik, hogy ennyi -a képzelet és egy szép erdő- elég a boldogságunkhoz. :-))))

A kultúra nem vágta ki túlzottan a biztosítékot a programunkban, ezért is döntöttünk úgy, hogy az esti punnyadás helyett a Te Papa múzeumban csipegetjük fel a tudnivalókat: a vulkánokról (Bélus mondja: "lenyűgöző volt!"), az élővilágról, a maorikról és a zöld kőről. A 4,2 méteres, tartósítófolyadékban kiállított óriástintahal egyszerre volt hihetetlen és undorító. Nagyon jól éreztük magunkat a Maori Házban, amely egy ácsolt, csupafa-faragás konstrukció. Egy finom kávé és süti a múzeum kávézójában, majd irány a Wellingtonhoz közeli seaview-i, folyóparti kemping. Arra emléxem, hogy amikor megjelentünk a kemping irodájában, a személyzet egyik tagja nekiállt porszívózni. Asszem, este 9kor. Majd a sötétben nehezen találtuk a helyünket, a placcot, emiatt még egy komoly Y-t is kivitelezni kellett a szűk terepen. Aztán megállapítottuk, hogy megint "rosszul" álltunk be: ferdén áll a "kéró", nem folyik le az összes víz a zuhanyzóban. Majd néma csend - valószínűleg nagyon kifújt bennünket a szél....

LEfotóztuk.

"de túl nagy a szél és a hajó bedől"

Bélus és Timcsó a hajóra mennek... Így kezdődött a mai napunk: 11 órakor, elkésés nélkül (!) megjelentünk a megbeszélt helyen -- Aquatic Park, Longueville (Sydney). Bélus egyik kollégája, "Hajós" Mark, már hónapok óta hívogatta a csapat tagjait egy hétvégi hajókázásra, de vagy az időjárás vagy egyéb tényezők miatt csak most jött össze az "együttlét" -- a Kapitány, a Bt., Lexi és Catherine, ill. Alfi és szülei voltak az utaslistán. Asszem, rajtam kívül mindenki kivette a részét valamilyen szinten a vitorlázásból, kormányozás vagy vitorlabecsomagolás, kötélhúzogatás stb., én őszintén szólva leginkább az egyensúlyom stabilizálására koncentráltam :-D. Nagy okosan a start előtt betoltam egy hányás elleni tablettát, amit még tavalyról "mentettem", az emlékezetes, hullámos, bálnamentes, bálnanéző hajós túránkról... Délután 5 óráig hajóztunk, részben motoros rásegítéssel; ebéd szinte állóvízben, a Little Sirius Covenál, ahonnan két köpés az othonunk :) , szóval a "közelben", majd az erős szelet és a hullámokat semmibe véve, felhúztuk a vitorlákat, és irány Manly, a North Harbour -- kb.

Húh, szép kis kör volt! Nem volt hátrányos, hogy bevettem a kikönnyítő tablettát, ugyan ez sem védett meg attól, hogy agyatlanul 3szor beverjem a fejem a vitorlarúdba. Most szerencsére nem is fejem fáj, hanem azabaj, hogy elmúlott a "védőhatás", és még mindig a hajón érzem magam, miközben a kanapén ülök...

Mielőtt elfelejtem, a nap szép pillanatai:
*Bélus, a nap első, önkéntes kormányosa
*Bélus elevez a kis dingy-n, hogy összeszedje az egyik elhagyott tányért ebéd után
*Bélus újra kievez, a partra, hogy strandoljon egyet -- éppen elkaptam a pillanatot, amint Bélus elhagyta a kis ladikot, a Pillanatot Alfi anyukája a következőképpen kommentálta: "he is swimming" (azaz már úszik is). Mint utólag kiderült, valóban jól láttam: Bélus a kilépés helyett dobott egy szép hátast a sekély vízbe :-D Annyira láttam! :-D Jól úszik, mi?
* Bélus régi vágya teljesül: leereszti a létrát, majd a hajóról fejest ugrik a hideg vízbe
* a hajó bedől - nagyon gyakran, nagyon szép szögben
* kávézok a Harbour Bridge alatt áthajózva
* óriás, tengerjáró hajó kihajózása a kikötőből, közelről, a vízen megtekintve

És akkor most énekeljük együtt, hogy "Winkler és Eldeé a hajóra mennek...."!

minden jó - hajó a vége képek

zombat

Régen vártuk már annyira a hétvégi pihenőt mint most.
Jól el voltunk fáradva, meg a lakás is úszott teljesen. Ennek megfelelően későn keltünk és egy kis reggeli, készülődés, pakolás, takarítgatás után "útrakeltünk".

Nagyon hiányzott már a szokásos séta-körünk: lesétálni a félsziget végéig az egyik oldalon és vissza a másikon. Általában kicsit több mint egy óra a kör, de tegnap ehhez képest vagy két és fél órásra sikerült. Ugyanis lefelé baktatva magyar szóra lettem figyelmes ahogy elhaladtunk egy idősebb házaspár mellett. És persze le is szólítottam őket. Jól el is beszélgettünk velük vagy egyórát legalább ;)
Laki István és feleség Emőke huszonévesen, a hatvanas években emigrált Magyarországról. És az a nem semmi, hogy azóta is együtt vannak, és persze ennek (na meg a hoszú otthoni vakációknak) köszönhetően szinte érezhetetlen volt az akcentusuk.

Pista bácsi főállású festőként éli nyugdíjas éveit. Meg is nézhetitek pár képét a zinternyetten.
Ezen kívül pedig pont ezen a napon volt 70 éves. Isten éltesse!

A félsziget csúcsát elérve nem tudtunk ellenálni a kísértésnek, hogy egy kicsit kifeküdjünk a napra töltögetni a magunkat.
Miután sikerült összeszedni magunkat és elindultunk visszafelé, beugrottunk a egy kis thai étterembe "take away" ("elvivős") kajáért, majd szépen megterítettünk a kertben és a késői ebéd mellett koccintottunk a család (á cálád) egészségére.


Ez a nap volt az idei ANZAC day is. Ausztrália legfontosabb nemzeti ünnepe: az Ausztrál és Új-Zélandi hadsereg első Gallipoli partraszállásának (1915 április 25) évfordulóján emlékeznek nem csak ezen a napon, de az első és második világháborúban és az azóta elesett katonáikra is. Meg persze a helytállásra, hősiességre...
Kicsit több erről magyarul Pukekó Kaka NZ-s blogján.

Még a reggeli ébredezés mellett kapcsoltam be a tévét és néztem egy darabig a felvonulást képeit és hallgattam a kommentárokat. Jó volt nézni, hogy milyen örömmel és méltósággal ünnepelnek.
Persze rögtön beugrottak a május 1-i felvonulások a gyerekkorunkból. Pedig ez nem kötelező és elmaradt "a tribün" előtti viselkedjetek rendesen és nem a "vakpali mindent lát" szólt a katonazenekartól... :-)

Visszatérve a történet folyásához be kell vallanom: ebéd után kicsit letettük a fejünket... :))))
Két órával később sikerült is felemelni. De mivel addigra már késő volt bármihez is kezdeni szépen elszöszmötöltük az estét.

NyúlZéland - Hegyek között, völgyek között... (D5)

Reggeli napsütéssel és dampolással kezdtük az ötödik napot. A "dump"-jelzésnél, legyen az kemping vagy benzinkút, meg lehet szabadulni a "feleslegtől", szennyvizet leereszteni, víztartályt feltölteni, és ezért nem kell felárat fizetni sehol.

A napsütéstől kicsit nekibátorodtunk, de mivel a hegyből semmit sem lehetett látni, szinte tutira vettük, hogy a betervezett túra nem jön össze. Tongariro Crossingnak nevezik ezt a majdnem 20 km hosszú vulkántúrát, ami a Mt Tongariro és a Mt Ngauruhoe között, csodálatos színű tavak mellett vezet. De hiába pakoltuk be a túrabotjainkat, és hiába készültünk fel jó kis felszereléssel (Timcsó új dzsekit kapott! x-)), a 80 km/h széllel mi nem akartunk dacolni... Nagyon csalódott voltam. Jobban készültem erre a kirándulásra, mint bármi másra. Délelőtt minden oldalról bepróbálkoztunk: az északi részen csak benéztük a startot, a nyugat oldalon pedig egészen a mangtepopoi pihenőhelyig mentünk, ahol máris megtapasztaltuk a kellemetlen hegyi időjárást. A nyugati oldalon kicsit délebbre a Whakapapai Síparadicsom irányába hajtottunk, egyenesen bele a ködbe. Amikor kiszálltunk az autóból, "sapka-sál" időjárás fogadott bennünket! Az előrejelzés szerint mínuszok röpködtek a levegőben, és én komolyan is vettem ezeket a számokat, úgyhogy elég sok réteg meleg ruhát magamra húztam (= aláöltözet, póló, polárpulcsi, polárkabát, dzseki, sapka, csuklya). Nemrég még fürdőruhában dagasztottuk a sarat!! Harsányan röhögtünk. :-D
A kempinger srác javasolt egy rövid, "időjárás-független útvonal"-at, aminek az első néhány száz méterét meg is tettük, majd, mivel a ködtől semmit sem láttunk, csak egymást :), körbe-körbe sétáltunk. Na nem ám! Mivel a Végzet Hegye már csak egy karnyújtásnyira volt, gyorsan beledobtam az Egy Gyűrűt, és már húztunk is a kávézóba...! :-D
Helyesbítés -- a pontos időrendi sorrend: sziklacsoport megmászása, kávézó megtekintése kívül-belül, sífelvonó megtekintése (1600 m), a gyűrű megsemmisítése, jégeső, túraboltozás (emlékpóló-vásárlás).
A legnagyobb show az volt, amikor megérkeztek az indiai (?) srácok a parkolóba -- nem akartam elhinni, de egyikük strandpapucsban indult el az autótól. A többiek sem voltak túlöltözve, amin meglepődtünk, mert az időjárás tényleg borzalmasan barátságtalan volt! Nna, szerencsére a fiú meggondolta magát, és futócipőre váltott...

A negyedik, dél-nyugati "bepróbálkozás" Okahunéból indult, de előtte még elfogyasztottunk egy-egy finom levest (Soup of the day) a helyi tavernában. A Mangawhero-vízesésig kocsiztunk gyönyörű, sűrű növényzetes, hegyi útvonalon. Ithilient kerestük, pontosabban a Tiltott Tavat, ahol Szméagol halackázott a film második részében. Egy kicsike iskolás csapathoz csatlakoztunk, akik nagyon élvezték a kirándulást... Hát még mi mennyire, amikor elhúztak! :-D
Gyönyörű környék, és már az eső sem esett!

Szerintem azt még nem is említettem, hogyan tudtuk megtalálni ezeket a helyeket! Két "lefőbb fegyverünk" volt az út során: a lakókocsban talált autós térkép, illetve a Matamatában vásárolt Gyűrűk urás filmhelyszínes kalauz. Az előbbin sárga kamerajel jelezte a forgatási helyszínt :), a kis könyvecskénk pedig közölt képeket, és nagyjából leírta a megközelítési útvonalat. Persze az útikönyvek is sokat segítettek - NZ/Footprint és a Lonely Planet kiadás felváltva és együtt használva bizonyultak használhatónak. :D
Kicsit olyan volt minden nap, mintha kincset kerestünk volna, igaz GPS és kincsesládika nélkül! :-)

A ködös hegységből völgyekbe vágyódtunk, és a tervünk az volt, hogy aznap minél közelebb kell jutnunk Wellingtonhoz...!

Bélus szerint, a térkép szerint, illetve a kis könyvecsként útmutatásai alapján kötelező kört tettünk, egy kis 40 km-est, hogy megnézzünk egy gyönyörű kanyont. Taihate, a gumicsimmadobáló település után kellett lekanyarodni Ohotu felé, és mi rögtön az első kanyar után megálltunk, hogy lenézzünk a mélységbe -- azt olvastam ugyanis, hogy kb. 80 méter mélyen folyik a Rangatikei-folyó! Szédületes látvány volt, és az úttest korlátja (direkte) kifelé dőlt!! Tovább az úton száz meg száz vulkanikus kúp, megannyi birkával, gyönyörű zöld fűvel... Hmmmm...
A "River Anduin"-hoz igyekeztünk, de többet találtunk egy kavicsos folyópartnál: a Mokai Gravity nevű, bungy jumping központot, meg egy jó kis sétaútvonalat felfelé a "domb" oldalában. A 80 méter mélybe ugrás elmaradt, helyette hajtottuk a lovakat dél felé, a waitarerei kempingig, ahol a tulaj fürdőköpenyben fogadott bennünket és a macskáját. Mi hajlékot a macska vacsorát kért. :-)

Hegyes és völgyes fotók.

mi a kapcsolat?

Hogy mi a kapcsolat az A.E. Bizottság és a gazdasági válság közöt?

Elárulom:

Amikor ma felébredtem az örökérvényű "Nem bírom a gyűrődést" száma járt a fejemben (zene és szöveg itt). Hosszas fejtörés (=bambulás forró kakaóval és mandulás sütivel) után rájöttem miért: Stílusban ugyan nem passzol, de "időrendben" nagyjából egyszerre futottak a Midnight Oil-lal. Ma pedig Peter Garrett az ausztrál környezetvédelmi (etc.) miniszter.


Ezzel még nincs vége:
Az OZ kormány recesszió kivégésére/ellensúlyozására tett lépései egyike, hogy a fogyasztás ösztönzésére az adó-forintok, izé, dollárok egy részét visszautalja az állampolgároknak. (Persze éves jövedelemtől, stb. függően.)
Innen már kitalálhatjátok. Névnapom előtti este Newcastle-ből hazaérve meglepve láttam, hogy levelem jött az adóhatóságtól. Féláomban bontottam ki, de gyorsan magamhoztértem és gyorsan még kétszer elolvastam: igen, én is benne vagyok a kosárban! Ezek után már csak a bankszámlánat kellett ellenőriznem, és tényleg, ott csücsült 900 dollár plusz!


Erre csak azt mondhatom, az otthoninál kevesebb adót fizetni jó. És ennél már csak a gazdasági válság jobb. ;-)
(Jó, jó persze az utóbbi azért nem. De most had örüljek egy kicsit. :) )

Éljen az ATO!

És ennek örömére halgassuk meg együtt néhány klasszikust:
Szerelem - A Kutya éji dala c. Bódy filmből
Békásmegyer
Beds are Burning
Blue Sky Mine

NyúlZéland - gőzök és gázok - FOLYT! (D4) ***

Ez volt a második kempinges éjszakánk, és megállapítottuk, hogy mi igazából nem is kempingezünk, mivel semmit sem használunk a kempingben. Na jó, Rotoruán Bélus kicsit internetezett, mivel nagyon érdekelt bennünket, hogy milyen idő várható a hétre. Azt már a reggeli közben érzékeltük, hogy erősen bekezdtett az ősz, ugyanis a teáapoharunkba hullottak a levelek. :-) Mivel előző nap többször is jól kiáztattuk magunkat, elégé "langzam spacíren" hangulatban voltunk, a kempinget is "késve" (10 után) hagytuk el. Bélus nagy szomorúságára
a záptojásszagot nem hagytuk Rotoruán (baromira büdös volt mindenhol!), olan vót áz, mint a "vizimájas", ha értitek , mire gondolok :-D --- csak erősen alábukva lehet megszabadulni tőle!
Hát mi jól alábuktunk a nap hátralévő részében: kiválóan beválasztottuk a következő néznivalót: WAI-O-TAPU-t, amit a prospektusokon szerényen csak "Thermal Wonderland"-nak becéznek. Le a kalappal, szuper egy hely! Már annak, aki szeret egész nap büdösben lenni..
:-D :-D Lenyűgöző a látvány, tucatnyi medence, szinte forr az ember lába alatt a talaj... Csak a büdöset éljük túl...! :-D A bejáratnál kaptunk egy térképes prospektust is, amiről mindig le tudtuk olvasni, hogy éppen hol járunk és mit látunk a 1,5 órás sétafika alatt.

folyt.köv. Wairakei - Huka Falls

Na, hogy is volt? Azaz: "hol járunk"? Ahh, a büdinél tartottam (a bloggolás közben egy nap szünettel operáltam, mert a heti munka és a kevéske alvás tellessen kikészített....).
Nagyon bírtuk mi ezt a vulkanikusan maxiaktív helyet! Volt uzsonnázás meg vásárfia, sőt, még képeslapokat is írtunk (1.kör), csiripelik a madarak, hogy néhányan meg is kapták úgy a két hét eltelte után.... Nem tudom, melyik országok postásaira fogjuk a késlekedést, na mind1 is. A termálvizes csoda után átautóztunk az iszapcsodához, amit azt hiszem, "Mood Pool"-nak hívnak. Itt is büdös volt, meg egy nagy halom szürke iszap, ami össze-vissza puffogott, fortyogott és fröcsögött -- szóval pokoli volt a hangulat! :-D

Utunkat a "kijelölt" (ha ha ha) útvonalon folytattuk, érintve Mihit, Tahorakurit és Nukuhaut. Sokat sejtető településnevek, mi? :-D A maori nyelvtudás hiányában végigröhögtem a térképet.
Közben Beugrottunk a wairakei vízeséshez, a Huka Falls-hoz. Itt is van záróra, mint majdnem minden parkban, szóval hosszú sétára nem volt idő, de azért több irányból is alaposan tanulmányoztuk a folyót, a motorcsónakosokat, szedtünk málnát, és megcsodáltuk a habok fölé hajló csipkebokorbokrot.

A Taupo tónál megálltunk tejázni és barátkozni kacsákkal, naplementét nézni. Az idő kezdett hűvösödni, de Bélus még kitartóan rövidgatyában nyomta, amint az a fotón is látható -- Viva la resistance! x-) Ez egyébként NZ legnagyobb tava, és valahol azt olvastam, hogy a világon az egyik legnagyobb vulkánkitörés eredményeként keletkezett... :-o

Aznap este a Tongariro nevű településig akartunk eljutni, és reménykedtünk abban, hogy mégsem lesz annyira pocsék idő, mint amit jósoltak az elkövetkezendő napokra... :-/ A zuhogó esőben és hideg estén "elment a kedvünk" a kertikrillezéstől, úgyhogy inkább kicsit belenéztünk az egyik Gyűrűk Ura részbe, mivel a lakókocsi dvd-lejátszóval és 15"-os beépített lcd tvvel!! :-D

Büdös képek.

NyúlZéland - vizek (D3)

Hogy mennyi minden belefér egy napba...! Tényleg? Vajon lesz-e időnk mindenre? És milyen sokat kell utazni... A 3. napon voltunk, és még mindig "csak" a legészakabbi ponton... :-/ Így tervezgettük a folytatást...
Amit tudtunk, hogy 9.30 körül apály van, tehát reggeli, pakolás és vizesblokkozás. Az utóbbiból az első alkalom (használtvíz leengedése, víztartály-feltöltés, budiürítés).

A Hot Water Beach egy vicces hely, és mi mókázni akartunk, úgyhogy z lett a kihagyhatatlan délelőtti programunk. Először is kipróbáltuk, hogy lehet az egyetlen (?) parkolóhelyre beállni a lakokocsinkkal - már csak a kis tábla hiányzott a kezemből a vezényszavak mellé.. :-)) Következő feladat: belépés a büfébe egy ásóért. Kötelezően a felszerelés része. Mondom én, hogy vicces hely ez! :-D Az embertömegek több száz métert sétálnak a parton, hogy elérjék A Helyet, amely apály idején mutatkozik meg. Ha az ember megfelelő helyen kezdi merni a homokot, 64 fokos vizet talál rögtön a parton! Nagyon jól kell túrni, mert különben vagy túl hűvös vagy kibírhatatlanul forró lesz a víz. Mi "beköltöztünk" egy pár mellé, akik szerintem a legoptimálisabb hőmérsékletű ponton vertek tanyát. Hamarosan elfoglaltuk a helyüket, és jót dagonyáztunk a forró pocsolyában! Egyetlen probléma adódott csupán: a homokos fürdőgatya... Kissé beborítottuk a privát fürdőnket ugyanis... :-D :-D

A fürdő után irány DÉL! Belelendülünk a Gyűrűk Ura sztorriba.... Első állomás: Matamata.
Igen, én is kacarásztam magamban, amikor először kiolvastam a város nevét.. :-D Az egészet "Hobbiton"-nak hívják, de ennek a fele sem igaz, mert a forgatási helyszín az Alexander család birtoka volt, ami azért jó pár dombnyi távolságra van a várostól... Azt hiszem, ez volt az első Helóturisztiroda, amibe betértünk, és egyből kőtöttünk is, mert kötelezőnek éreztük a képeslap, bélyeg, kitűző, Gyűrűk Ura-kézikönyv és hobbitsör beszerzését. :-D Befizettük magunkat egy falunézésre, és el se tudtuk képzelni, hogy mit fogunk csinálni 2 órán keresztül... A várakozás szelídgesztenye-szedegetéssel telt.
A Hobbitfalva-túra ott kezdődött, hogy felszálltunk a buszra, a söfőrnő felvette a fejmikrofonját, majd belekezdett a mesébe. Egész úton beszélt a városról, a környékről, a filmről, még akkor is, amikor letértünk a műútról, és vágtattunk a poros-kanyargós birtokon. Őszintén szólva nem várunk sokat az egésztől (díszletfalu, jelmezparádé, vagy mi lesz 2 órában?), de az idegenvezetőnk olyan izgalmasan és fordulatosan adta elő magát, hogy mi csak mosolyogni tudtunk, annyira tetszett az egész! Szinte semmi sem emlékeztet a filmes jelenetekre, a hobbitlakos díszletekből semi sem maradt meg, csak a csupasz "alap" és a dombok. Szerintem itt gondolhattunk először arra, hogy lehet, hogy mániákusak vagyunk, de az biztos...! :-D :-D
A show végén csoportos birkanyíráson is részt vettünk, majd a birkaitatás következett, és a mese vége.

Nagyon élveztük az egészet, de még volt egy útszakasz a hétfőre tervezett adagból: a cél Rotorua elérése. A fürdős-vizes listánkon ez a település is szerepelt, mint Top10-es és kollégás ajánlat. Sötétben érkeztünk a városba, és a Polinéz fürdőben múlattuk az estét. Kint eléggé lehűlt a levegő, ennek ellenére mi a kültéri, forró vizes medencés fürdést választottuk. Nem volt tömegnyomor, csak egy idő után nyomasztott bennünket a vagy tucatnyi, harsány japán. Nekik nagyon bejött, mi meg azt mondtuk, hogy "a Szecska még mindig viszi a pálmát!" :-D

Az éjszakai bepunnyadásra a Rotorua Thermal Holiday Parkot választottuk.

Harmadik nap - fotóink.

NyúlZéland - amikor hasunkra süt a nap (D2)

Az utazós szombati nap enyhén hosszú nyúlt: hajnali fél 4es keléssel nyitottunk és úgy 10-11 körül kerültünk alvós helyzetbe. Az esti, kábé 2 órás, elméleti vallásgyakorlás után kipróbáltuk a 60*60as fürdőszobánkat, majd "ím arcunkra borultunk". Reggel Princess, a tehén múzott ki bennünket az ágyból, volt vagy 8-9 óra, szóval nagyon kis tapintatos volt az állat. Megérte barátkozni és simogatni, és persze összenyálazni is hagytam magam, csak hogy bevágódjak...:D

Bélus kitárta a lakókocsi hátsó ajtajait, úgyhogy muszáj volt az ágyból megfigyelni és tanulmányozni, hogy hullámzik a tenger, és megszámlálni a közeli vadkacsafarmot. Mindezt igen rövidre fogtuk, mert George, a "háziúr", perceken belül tiszteletét tette nálunk. Be sem kopogott, amit eléggé felháborítónak találtunk, hiszen mi a vasárnapot megünnepelve pizsamában heherésztünk a 10*-os kvártélyban... George ott folytatta, ahol előző este abbahagyta, tehát reggeli helyett a Szentlélekkel és a Bibliával foglalkoztunk, "játék és muzsika tíz percben", a helyes válaszokért pedig nyertünk is egy úti Bibliát ("God's Word"), amit George a szakadt kockás inge alól rántott elő egy laza mozdulattal. (Úgy kell elképzelni, hogy az ing nyitva volt a szőrős mellkasa közepéig! :D)
Azé' vannak még meglepő dolgok a nagyvilágban - gondoltam én akkor...

A reggeli utáni levezető sétát a szomszédos (akkor még nem sejtettük, hogy ez egyenlő "a szomszédé" kifejezéssel) dombokon ejtettük meg. Átvágtunk az apályvízállású öblön, végigsétáltunk az osztrigás parton, és egyszerűen nem tudtunk betelni a dimbes-dombos, vulkanikus környezettel. Az, hogy gyönyörűen sütött a nap, élénken zöldelltek a dombok, múztak a szarvasmarhák, és nem volt urbanizált zaj, leírhatatlanul jólesett mindkettőnknek. Nagy mázlisták vagyunk!! :-D

A délutánt a félsziget körbeautókázásával töltöttük, jó kis, kanyargós útszakaszok szinte végig. Nagyon kalandos volt.... A térképen 2-el jelölt környéken magunkhoz vettünk némi élelmet, konkrétan birtokba vettük a konyhát, és ebédet főztünk. Ez egy nagy parkolóban volt, ahol megismerkedtünk egy aucklandi-gold coasti házaspárral (Phil és neje), akik egy normál méretű, lakókocsivá átalakított busszal kempingeztek. Jót beszélgettünk Phil Aucklandben dokkoló hajójáról és arról, hogy milyen jó biznisz NZ-ben az óvoda, és mennyire szar az ozi oktatási rendszer. Egyáltalán nem csodálkoztak, amikor megemlítettem, milyen macera a diplomahonosítás. Még kiwi-ozi viszonylatban is. Hát ez egy vicc. Megvolt az emailcím-csere is. :-)

Estére a 3-5-es pontokkal jelölt Hahei, Hot Water Beach és Cathedral Cove szerepelt a célpontok között. Hot Water Beachhez igyekeztünk, de hiába, mert dagály volt. Ez az a fürdőhely, ami vmelyik fürdős listán a top10-ben szerepel, nem is véletlenül, azonban csak apály idején lehet örömködni. Most kacsintok egyet, és hozzáteszem, hogy minden kiderül a következő reggelen, amikor is visszatérünk a partra. Esti fürdőzés helyett kicsit örömködtünk a parton, és a büfében kértünk egy kávét. Itt tudtuk meg, hogy mikor érdemes érkezni a beach-re! Bélus cserébe elfelejtett fizetni, amin egy nagyot röhögtünk, mert 4 ember közül (2 vevő, 2 eladó) senkinek sem jutott eszébe, hogy mindennek ára van. :-) Visszafutás, fizetés, becsületességi kedvezmény. Így lehet élni. :-D
A koffein után irány a közeli kilátó, illetve egy rövid séta-túra a Cathedral Cove-hoz, Hahei mellé. A korábban látott fotók lenyűgöztek, úgyhogy felvettem a listára a helyet, ami szintén apályfüggő, de a naplemente közeledtével a vízzel is szerencsénk volt: 1-2-3-ra átfutottunk a kérdéses útszakaszon. Nemtom, mi a sztorri, de ezek a tengerben állomásozó sziklák megértek egy hosszú, romantikus sétát...

Kempingezés a hahei-i, tengerparti kempingben, Hahei Holiday Resort.

Második napos fotódokumentésün.

NyúlZéland - A Kezdetek (D1)

Rendhagyó módon az elején kezdjük. :D

Bélus térképén már régóta szerepelt, az enyémre pedig minimum 2001ben került fel Új-Zéland. (Nem értem, hogy a nyúlkommandóm mért nem referált a szigetekről korábban... ?)
Mivel mindketten mindig is nagy Gyűrűk ura rajongók voltunk, nem volt kérdéses, hogy premier előtt mozizzunk. Háromszor is. Na, és ki emléxik a monstre, egész napos filmvetítésre a Gyenesben?;)
Szerintem az új-zélandi táj nem csak minket ütött ki a nyeregből...! :-D

ÚZ helyett ugye OZban landoltunk, ami csak 1 betű és 2000km tévesztés -- és könnyedén korrigálható. Egy éve vártunk a helyzetre, most pedig be is rúgtuk.. hahahaha :-)))))))

Az előkészületekben nagyon aktívak voltunk, egészen addig, amig el nem kezdtem melózni... A tematika alapját a Gyűrűk ura filmek forgatási helyszínei adták, ezenkívül erősen improvizáltunk is. Ezért történhetett úgy, hogy spontán erősen bekezdtünk a Coromandel-félszigeten, és az első két napot ott töltöttük. Azt hittük, sose jutunk oda és vissza ("There and back again...") 11 nap alatt...

1. nap
A landolás után (aucklandi repülőtérre, Manukau) a lakókocsis társaságot vettük irányba - taxival mentünk, hogy mindenki lássa... :-)), és mert éppen senki sem tudott kijönni elénk, hogy felvegyen minket. Pedig milyen jó is lett volna egy Welcome to Kiwi tábla! :-D Nahát meg is kaptuk a táblánkat, mindjárt a lakókocsis iroda bejáratánál! Első ámulat. Majd megjelent a "levelezőpartnerünk", a rasztahajú Amanda, aki igazi laza szöveget nyomatva vezetett be bennünket a lakókocsizós világba. Kaptunk pár tippet, néhány dvd-t, és egy rövid tréninget, majd útrakeltünk. Elsőször is bevettük magunkat egy ábécéáruházba, ahol fantasztikus zöldségeket és gyümölcsöket vásároltunk be magunknak, na meg mindent, ami "kellhet" másfél hétre mínusz csokinyúl... Első maorikkal kapcsolatos benyomásunkat is elkönyveltük: negatívnak. A pénztáros hölgy szinte csak nem köpött le bennünket... Bezzeg a másik pénztárban álló hölgyike még virágot is tűzött a füle mellé... :)
Amanda ajánlását követve vágtattunk az autópályán a Coromandel-fsz felé -- tengerpartnézést és fürdőzést is terveztünk. Útközben falatoztunk is, valahol egy nagy útkereszeződés után balra :) betértünk egy halashoz, ahol megtanultuk az első helyi kifejezést: "fás ánd csápsz" = fish & chips. :D De milyen isteni volt a füstölt hal...! Kidobtuk a kempingszékeket az első nagyobb kanyarban, és ott falatoztunk. A szállást nem találtuk ki előre, de gondoltuk, majd jól megállunk valahol egy kis parkolóban, és élvezzük a dupla-aksi előnyeit. Így is tettünk, amikor is összetalálkoztunk egy helyi lakossal, Marie-vel, akitől először hallottunk arról, hogy az önkormányzat rászáll a "vadon" kempingezőkre. Pedig ha tudta volna az önkormányzat, hogy mi milyen szuper géppel közlekedünk...! A jószerencsénknek köszönhetően talán az egyik legszebb helyen kötöttünk ki első este: Marie elhívott bennünket a birtokukra...! :-o Sok-sok km-en keresztül kacskaringóztunk a tengerparti úton, amikor egyszer csak elérkeztünk egy nagy kanyarhoz és egy nagy kapuhoz.
Ez tényleg szájtátós vidék! A sok kis domb az öböl körül, minden gyönyörű zöld, kivéve a nagy marhákat.. :-) Igazán jó kis helyre parkoltunk - egy marha család mellé, közvetlenül a tengerparton. Hihetetlen volt... Naplemente előtt dombmászás, és ismerkedés a családdal. Meg a marhákkal. Este teázás a "háziak"-kal. George-tól megkaptuk a katekizmust is, jó hosszúra nyúlt a beszélgetés a vallás témájában, és a végén még valami áldásfélét is kaptunk. Tegnap meg email-t tőlük, az Isten háta mögül....

Első napos képek.

jóga

Tudom, hogy most kellene kezdeni az igazi beszámolókat az NZ-s kalandjainkról, de most még csak az elmúlt két hét alatt érkezett (dolgozós és privát) levelek átnézésénél és az egyéb melós dolgokban való naprakészre hozásnál tartok.
Itt találtam egy hírlevelet az AUM Jóga Magazintól és muszály megosztanom veletek: arról szól, hogy tehetünk magunkért a hétköznapi és a "rendkívüli" fájdalmak enyhítésében. És bár a cikk nem említi, de szerintem ez nem csak a fizikai hanem a lelki eredetű fájdalmakra is igaz.
Illetve azt, hogy azért úgy egyszerűbb boldogulni, hogyha már nem csak akkor kezdünk el meditálni, ha fáj valami, hanem előtte elkezdjünk jógázni, meditálni.
Persze mondom ezt úgy, hogy mióta AU-ban vagyunk szinte sohasem gyakorlok...
De jobb későn mint, soha: mától újra rendszeressé teszem!

P.s.: Nem tudom, milyen idős korban lehet legkorábban elkezdni jógázni, de azt igen, hogy felső korhatár NINCS...

Az Új-Zélandos beszámolók pedig tényleg jönnek rövidesen!

NZ fotók - egy kis ízelítő

Itt vannak a friss ropogós fotók!
Egyelőre kommentek, igazítás, stb. nélkül.
B.

"van, amit nem oszthatsz meg a blogodon"

- mondta ma a Heineken óriásplakátja. Hát ez az: térerő és internet, na meg idő hiányában elmaradt a folyamatos tudósítás Új-Zélandról. Nehéz is lett volna néhány szóban megosztani mindazt, amit láttunk-hallottunk-éreztünk. Most/ma sem sikerül sajna, mert éppen csak megérkeztünk, haza Cremorne-ba, kiborítottuk a nagy csomagokat, és máris pakolunk át: holnap irány Gold Coast és Sunshine Coast, Brisbane környéke.

Egyébként korábbra terveztük az érkezést, a repülő korábban is érkezett, csakhogy velünk együtt egy erős vihar is elérte a repteret, emiatt nagyon sokat vesztegeltünk, mert villámláskor nem szabad "dokkolni". Röhögtünk, amikor a egy óra elmúltával a kapitány kérte, hogy ismét csatoljuk be magunkat, majd gurultunk pár métert (egyet?), és megálltunk... Ezután a hosszú sorok az útlevélellenőrzésnél, vámolásnál (szigorú bakancstalpmegnézés) és a taxiknál... ahhhh.....

"Mihelyst" jövünk az elmúlt 11 nap élményeivel - képek, útvonal, statisztika, érdekességek stb. :D

elso napok NZ-on - ekezetnelkul

Helyzetjelentes. Rotorua, Rotorua Thermal Holiday Park, eldogott kis internetszoba.

"Az ido szep, a kaja jo, meg jok a pogramok...." :)

Egyelore minden jol megy. Eloszor felautoztunk a Coromandel felszigetre, ahol eloszor utkozben egy kedves hazaspar x-szaz haktaros farmjank kozepen alltunk meg, majd Cathedral Cove, Hahei es a forrovizes beach k0vetkezett. Tegnap pedig elindultunk del fele.e Ezor Matamataban alltunk meg: Megcsodaltuk Bag End-et, azaz Zsaklakot a Gyuruk ura Megyejenek forgatasi helyszinen. Oriasi elmeny volt!!
Utana tovabbautoztunk Rotoruaba. Itt minden kenkoszagu. Mi is, hala a tegnap esti termalfurdonek. ;-)

Ma meg itt nezunk korul egy kicsit, aztan haladunk tovabb delnek. Irany a "Vegzet hegye" - Mount Doom, azaz Mt Rhuapeu a Tongariro nemzeti parkban.

Ja, a "Campervan": szep, nagy, praktikus. Mindennek meg van a helye, es mivel pakolasban jok vagyuknk... Es szerencsere a vezetesse is jol megy. Bar azert nem volt egyszeru az osszevissza kanyargo dimbes dombos terepen. (Horvatorszag, Paklenica fele utso 30 km a hegyen keresztul amiklor meg nem volt autopalya x 3)

"Kalandra fu:l"

indulas Nyulzelandra

igen. hajnali 6 ora van, es en mar keresgetem a betuket a repteri, kopott billentyuzeten. 3.20kor sikerult felkelni, es 4.20kor mar taxiztunk. megvolt a reggeli teja is, 2x, aztan pedig a reggeli motozas egyszer. merthogy engem, "jang ledi"-t kiszolitottak a sorbol, es mintakat vettek... :) semmi komoly.

1 ora mulva felszallunk, es 12 landolunk a nyulak,hobbitok, kiwik es birkak foldjen.

"mihelyst" jelentkezunk!

idióták - de nem a svédek

Az van ugyanis, hogy kb két napja esik. Nagyjából úgy, mint amikor tavaj ősszel "Nyúkaszliban" beköszöntött az ősz.
Azaz pont mintha kinyitottak volna egy óriási zuhany csapját.
"Állítólag" az ilyen nem szokott sokáig tartani.
Legutóbb pl két hét volt folyamatosan, aztán meg pár hónapig össze-vissza.
Hát, kíváncsi vagyok idén mi lesz. Leginkább, hogy a következő két héten Új-Zélandon mi vár ránk. Remélem nem a "campervan"-ben kell majd kuksolnuk egész idő alatt ;)

Igaz, pár hónapja megtanultam egy hetvenX éves túrázó nénitől: "Á, az csak víz."
eheh...

Ja, és miért idióták?
Itt nem kötelező bekapcsolni a világítást (?) napközben. Sokan még a szakadó esőben sem kapcsolják be. A legjobb pedig az, amikor azért helyzetjelző világít... Noooormális?

Miért NEM a svédek?
A kötelező filmes asszociáció miatt.
Lars von Trier: Idióták (Wiki-link és pár bejegyzés a PORT.hu-ról)
Szerintem úgy érdemes megnézni, ha nem csak ezt, hanem más "trier filmeket" is meg tudtok/akartok nézni - ha nem is gyor egymásutánban, de viszonylag hamar. Meg talán érdemes tartani a filmek elkészítésének sorrendjét is.
"Vigyázat, magasfeszültség!" - Vagy ha nem is az, de elég nehezen emészthető.

Még valami:
Nem tudjátok véletlenül miért nem tesznek az ablakörlőkre még vagy két fokozatot?
Egy két helyen jó kis zuhé van nálunk...


Szép tavaszi napsütést Nektek!