advent

Hát elérkezett ez a nap is..

Idén, rendhagyó módon már meggyújtottam az első gyertyát. Persze nem igazi koszorú ez, mert addig nem jutottam, hanem csak nagy hirtelenjében összeszedtem, amit a kertben találtam: pár szem mininarancsot a fáról és néhány virágot a burjánzó futónövényről.

Szép színes, az biztos! :-D És milyen finom illata van... Mintha már karácsony lenne... *

*Pontosan 24 nap a csillagszórózásig a fa alatt...! :D

hear

A fázáson kívül van még egy jelenség, amiből csúcsokat döntök a kangázás folyományaként: a hallgatás.
A Magnóm ;(... a pana "gettóblaszter", ami életem második komoly beruházása volt (a pink panther, nevét meg nem hazudtoló city bike után), de jól jönne most! -- 1995 nyarát követően mindenhová elkísért. Jesus Jones CD-vel debütált, majd kiélvezve a cd-ipar fokozódó lüktetését, kölcsön Cranberries és igen, Metallica-demó (a legeslegrégibb számokkal) dübörgött bele egy nyári estébe. pfff... A legjobban mégis az FM4 és a Rádiókávé szólt belőle, mert azok szinte állandóan. Aztán jött a Yamaha-hifi, ami mindent vitt, legjobban az 5.1-es zenei tvdv-ket. Mit nem adnék most egy kis laurenhilles gitárpengetésért...

Itt és most még mindig az acer "hangfalak" adják az ütemet, és a fentiek tudatában talán érhető, miért nem váltok olyan könnyűen. Az átmenet minek.

Amíg angyalszárnyakon lebegve megérkezik a következő generációs lejátszónk (amivel esetleg az ipod nyújtotta lehetőségeket is kihasználjuk), marad a komputerizált zenegubera.

A médiabarát.
Mint megtudtam, a dr. House (hahaha :D) sorozatban csak 1 nappal vagyunk lemaradva az Államoktól. Az 5. évad 8. epizódjában a záró képek alatt egy nagyon kellemes zene szólt, és mivel a filmfeliratozás az éppen lejátszódó zene szerzőit és előadóit magában foglalja, gyorsan okos lettem, és tovább is adom: Alexi Murdoch "Through the Dark" gyönyörű szövegű daláról van szó, ami már korábban "világhíres" lett a Hideg nyomon c. Ben Affleck filmben. Megmagyarázhatatlan módon éppen ezt a számot hagyták le a soundtrack cd-ről (?).

"...Someone needs to hear you when you sigh..."
Reggeli gondolatindítónak: myspace.com/aleximurdoch
(A srác egyébként Alanis Morissette előtt szokott fellépni, hmmm, egy ilyen koncertől nekem is elmúlna a hátfájásom...!)

A hírlevélolvasó.
Hetente vagy havonta esik jól, legfőképpen ha színes-szélesvásznú, átfogó. Mint a Benetton-ernyő. :o) Van egy helyi, a twothousand (kétezer), amiből hetente kiokosítanak a sydney-i és -közeli szubkultúra legtutibb részleteiről, legújabb felfedezéseikről, az éppen aktuális kúltól a bénáig, és hogy hol-mikor-mit érdemes enni, inni, venni, hallgatni, olvasni. Mint a jobb időket élt PestiEstben, ami nekem a bp-i létben mint betevő falat - mindig az ebédlőasztalon vagy Biblia helyett az éjjeliszekrényem fiókjában...
Mondom: jó, hasznos. A mai hallgatnivaló: Department of Eagles In the Park c. albuma. Indie / Experimental zene. Kezdésnek No one does it like you. Európai turnén van a banda, ahh, londoni és párizsi mázlisták... :) Hasonló témát penget a grizlimedve a szomszédból (ua brooklyni gyerekek) - Grizzly Bear, pl. a While you wait for the others számával.

Kellemes bizsergést! Hallgatni arany...! 8-)

az első drukk

A repjegyünk már rég megvan, a szabi "kivéve", de még el sem kezdtünk bepakolni a bőröndünkbe, máris elkezdtünk izgulni: vajon felszáll-e velünk a Thai légitársaság gépe dec.15-én? Hónapok óta áll a balhé, és mivel most kezdődik Thaiföldön a szezon, feltételezem, a turizmuson keresztül akarják sarokba szorítani a kormányt...
És ez a mai index-hír... Lezárták a másik bangkoki repülőteret is
Most drukkolhatunk, hogy 2 hét alatt játsszák le a kedves felek egymással a partikat... Ekkora szívást...! %:-/

lehet,

hogy inkább szó nélkül kellene hagynom az ilyen hülyeségeket. De most nem megyek el mellette.

Csak akkor olvassátok el, ha túlságosan ráértek: figyelmetekbe a Tékozló Homár egy cikkét, pontosabban az arra írt megjegyzéseket, ebből is a leginkább ezt: "Tehát, mindenki tisztelje meg a vendéglátó országot, hogy megtanul a nyelvén!"

Hihető.

Erre már csak a klasszikussá vált idézettel reagálhatok:
"Én kérek elnézést." :-)

klasszikus

Tegnap meglátogattuk a közeli videotékát -- de minek. A felhozatal a newcastle-shoz képes siralmas, ami egy vicc, mert Newie ugye egy "nagy falu". A sorozatos polcrengetegben mindent megtaláltunk, csak az NCIS-t nem, illetve Wall-E nem hogy blue-ray-en, de sehogy se volt. Mondván: nem adták még ki. (?) Végülis az eladós asztalkán megtaláltuk az egyik japán manga-mágus és klasszikus, Miyazaki egyik filmjét, a Neusicaa-t. Ez volt a mai délelőtti program. Azt hiszem, ez volt a negyedik film a sorban, amit tőle láttunk, miután beleszerettünk a Chihiroba; meglepetésünkre az egyik ozi csatornán több filmjét is leadták zsinórban valamelyik hónapban. :-) Hát a "szuper" blue-ray lejátszónk, amit csak ki akartunk próbálni továbbadás előtt, többször nem is tudta beolvasni a képjelet, és kvázi körbenyalta a cd-fedőt, lekoptatva ezzel a festéket. A film persze szuper volt.
Koraesti programként bevállaltunk egy másik klasszikust, a 007-es sorozat új részét, amihez pluszban a James Bond filmek főcímzenéjéből kaptunk ízelítőt a mozi orgonáján. Ez szerintem borzalmas volt, de a helyi közönségnek valószínűleg nagyon tetszett, mert nagy tapssal jutalmazták... Bélus is tapsolt, remélem, csak poénból. :-D Amúgy sztem jó az Alicia Keys-féle főcímzene, megvan a szokásos autós- és egyébüldözés + vérmennyiség, a repülős-lövöldözős jelenet a bolíviai-chile-i hegyek között váúó, csini csajok, angol humor, teccik, hogy JB azt sem tudja, mit iszik, és hogy csak megy előre, konkrétan tűzön-vízen át, mint a gép, mindenféle hájtek-megsegítés nélkül, de sajnos az előző rész nem volt meg, illetve a Bourne-trilógia után már kevesebb adrenalinnal és tenyérizzadással éljük meg az akciófilmeket.
Erre a napra meg is volt a "háborús-küzdős, de van még remény" érzéshullámadag, és nem is hiányzott más, csak hogy itthon újra bekapcsoljuk a fűtést -- napsugár melege:-/ -- két napja 15-16 fok és a ráadás: 200 km-re tőlünk, NSW-ben, a nyár beköszönte előtt egy héttel esik a hó...! :-o
Ez már több a soknál... gyúrúnk a decemberi hazaútra... :-/

A nagy utazás

Olyan gyorsan eltelt ez a két hét... Mintha csak tegnap hajnalban autóztunk volna a sydney-i reptérre, hogy a napfelkelte után, félig kómásan de annál izgatottabban várjuk Csillát és Barnát.

Az utolsó napokat a sivatagban töltötték (Urulu, Olgák), mi pedig nagyon vártuk őket haza, hogy egy kis időt még együtt is mókázhassunk. Az utolsó este átkompoltunk Cremorne-ból a Circular Quay-hez -- ami igencsak jó döntésnek bizonyult. :)

behajózunk a városba

Az Operaház és környéke gyönyörűen kivilágítva, a megasztáros színpad is állt már, sőt, még egy próbát is elcsíptünk! Kiültünk kicsit sörözni és sültkrumplizni az Opera melletti/alatti, öböl menti beton "pad"-ra.

hordót a szónoknak! :-D

És csak ezután jött a meglepetés: egy hatalmas, hosszan tartó és gyönyörű tűzijáték! :-D Az Opera és a Rocks közötti öbölben horgonyzó kis hajóról lőtték ki a rakétákat -- szájtátós élmény volt... A Harbour Bridge elég jól mutatott háttérként a tűzijáték mögött ;))

Meglepetés tűzijáték, majd hajózás haza - Csilla és Barna az Operával

Szombaton még egy utolsót programoztunk a városban: Paddy's market, Fish market (ebéd), végül és Newtown olaszosan jóhangulatú részén együtt elfogyasztottunk egy Gloria Jeans kávét. A repülőtéren elég szűkre sikerült a bekeccsokáls, úgyhogy a sírás-rívásra nem maradt idő, csak magunkban szomorkodtunk kicsit, hogy elmentek a kedves vendégek. Persze közben izgultunk is, hogy valóban elérték-e a gépet! :-D

3 hét múlva mi húzzuk a bőröndjeinket, és karácsonyi hangulatban indulunk Európába...! :-)

A Town Hall és a belváros karácsonyi zászlókkal és díszítéssel

stand-up comedy

Ennyit még nem röhögtem, mint tegnap este. :)
Kora este megnéztem, pontosabban végigkínlódtam az Ophrah-showt, de csakis azért, mert az Australia című film bemutatója kapcsán Nicole Kidman és Hugh Jackman voltak a vendégek. Még nem tudtam eldönteni, hogy ez a műsor értelmi fogyatékosoknak készül-e, vaaagy csak egyszerűen madárnak nézik a nézőt...
Szóval üdítően hatott rám, amikor véletlenül átkapcsoltam az abc nevű adóra, amiben ezúttal sem csalódtam: egy ausztrál komikus egyik fellépését adták le. Az úriembert Adam Hillsnek hívják, és mondhatom: szenzációs!!
Néhány hete vendégként láttam a Rove show-ban, és már ott is "alakított". Akkor tudtuk meg, hogy az egyik lába műláb -- na ehhez képest nem volt semmi, amit a színpadon alakított! Az a nagy szerencsénk, hogy bár nincs tv-s előfizetésünk, pár digitális adást is tudunk fogni -- szuper képpel és hangminőséggel, és amit igazán élvezünk: a legtöbb műsort feliratozzák, vagyis feliratozhatjuk, ha akarjuk, a legtöbb filmet, a híradót, a megasztárt, a focimeccs kommentátoi hozzászólásait, sőt még a reklámokat is lehet olvasni szövegesen! Fantasztikusan jó nyelvtanulási lehetőség! :-D Legalábbis nekem, hiszen nem nagyon vagyok "tanító" közegben. Hát így néztem a tegnapi mókázást is, ami igazán szuper volt...! A honlapján és a youtube-on (ez nagyon jóóó!!) is találni tőle ezt-azt, amiket nagyon ajánlok metekintésre az angolul tudó közönségnek. Aki pedig ezidőtájt Írországban tartózkodik, annak kötelező program: a Clonmel Comedy Festival - nov. 21-23.
CHEERS!

Blue Mountain ottalvással

Hát igen, a gatyarohasztó meleg (pl. csüt-péntek), ill. a newie-i zivatar után és a meteorológiai előrejelzés alapján az esőkabát volt az első, amit a pakoláskor bezsákoltunk. Nem akartam elhinni, hogy megint szahar időt fogunk ki a 3sisterznél, mint a múltkor Geoffiékkal... :-/

A két napra egy-egy túrát terveztünk, éjszakázás egy motelben Katoombaban.

1. nap
Wentworth Falls - vízeséses körtúra

Kb. 100 km-re, 1 és 3/4 órányi autókázásra tőlünk már jó kis túrákat találni a településtől délre. Legalábbis a térkép szerint. :-) A gugli térképén is érdemes megnézni, hogy néz ki felülnézetből a környék. Hmm, és ha bezoomolok, még a túraútvonalat is látni! :) A települést mellesleg arról a felfedezőről nevezték el, aki 1813-ban expedíciót vezetett a hegységen keresztül.

Mi a Conservation Hut nevű kávézótól/ból indultunk rövidke levesezést és kávézást követően, majd a National Pass jelzéseit követtük. Útközben annyi volt az egy- és többslagos vízesés, hogy mire a "fő attrakcióhoz értünk", a Wentworth vízeséshez, már kiütést kaptunk. :D :D
Szinte végig gyönyörű panoráma tárult elénk, csicseregtek a papagájok és szép virágokat is láttunk. Többször kerülgettük egymást egy egyedül túrázó, fehér hajú, idős hölggyel, akit én "Maggie néni"-nek kereszteltem el. Le a kalappal: végig nyomta a túrát, kábé hasonló tempóban, mint mi, igaz, ő is sokat fényképezett, de velünk ellentétben nem a kilátást, hanem a túraútvonal mentén élő növényeket. A lépcsőzést követően szóba is elegyedtünk vele; eléggé meglepődött, hogy magyarok vagyunk, sosem találkozott még az ottani útja során ilyen népséggel. :)
Visszafelé az Undercliff Walkon kanyarodtunk a parkoló felé.

Fincsi túra, húzós lépcsőúttal, sok vízzel, buja növényzettel.
képek

A Katoomba felé vezető úton még elkanyarodtunk a Sublime Pointhoz, ahonnan fantasztikus kilátás nyílik a völgyre, és messziről látni a 3sziszterz sziklacsoportot. A motelünk Katoombaban kb. 10 perc sétára volt a kilátótól, úgyhogy bejelentkezés után fel az esődzseki, és irány az Echo Point! Hihetetlen, hogy megint ugyanolyan dzsuva idő volt, mint egy hónapja, csak talán hidegebb - 10 fok alatt! Kesztyűről és egy térdzokniról kezdtem ábrándozni... Ráadásul egy éttermet vagy kocsmát sem találtunk a környéken... Az éhező csapatot a motel konyhája mentette meg: nagy szerencsénkre vacsoráztattak is, rajtunk kívül mások is ott töltötték az estéjüket.

2. nap
Körtúra a 3sziszterztől a 3sziszterzig

A hétfő sokkal változatosabbra sikerült! Reggel beszereztük a térképeket a környékről, és legyalogoltunk a "nővérek"-hez. Az út meredek lépcsőkön vezetett lefelé, de valahogy jobban esett, mint a vasárnapi hosszú szakasz felfelé. Vagy mégsem? Amikor leértünk varrógépezett az egyik lábam! :-D :-D Pedig már a rovarcsípés is kezdett szépen felszívódni a bokámnál... Tettünk egy kis kitérőt Leura irányába, de (valszeg) a cél előtt visszafordultunk, és elindultunk a körúton, a Scenic Railway állomás irányába a Federal Pass Walking Tracken. Sajnos a kínai piacszagú japán túristacsoportot, valamint a németalföldi nyugdíjaskülönítményt nem sikerült beelőznünk, így a bányakiállítást a tömegben küzdve közelítettük meg. Bélus így is talált magának egy nyugodt padot. :-D

Kihagyhatatlannak tűnt az utazás a meredek vasúttal! Nem tudom, hogy ezt az 52 fokos meredekséget hol máshol tudják még produkálni személyszállítás esetén... :)
A végállomáson maximálisan felkészültek az utazó- és túristaközönség fogadására: étterem, kávézó és szuper ajándékbolt várt minket. Muszáj is volt mindent jó alaposan megnézni és kipróbálni. ;) A kajával azért volt keverés, de végülis megint hoztuk a formánkat, és jól belaktunk ozi szendvicsekből. Még mindig nagyon tetszik a vendéglátós ötlet, hogy számozott bizergetőt adnak a vendégnek, és megbizergetik, amikor elkészül a rendelés. :)

A 3sisterz-nél Csillával ** Barna 10ujjas esőerdős mutatványa

A körtúrát a felvonó-libegővel folytattuk. Jegytépős jegykezelés nem volt, hiszen itt is elektromos kapuknál kell érvényesíteni a belépőt. Az átlibegés nagyon kellemetes volt, elindulás után röviddel félrehúzták a védőtakarást, és a kabin közepén az üveg dobogón állva lehetett lefelé nézegetni. Erről a jordániás "glas boat"-os hajókirándulásunk jutott eszembe, amikor is véletlenül láttam egy tengeri teknőcöt! Nahát ezúttal semmi sem húzott el a kabin alatt, viszont a mélységet rendesen érzékelni lehetett... Esőerdőség, vízesés, szóval: nem semmi látvány...! A túloldalon rengetegen vártak a beszállásra, azt hiszem, mi nagyon jó irányban közlekedtünk végig! És még az időjárás is kedvezett nekünk -- tuti kirándulóidő volt, pulcsis ugyan, de legalább a dzsekit nem kellett elővenni. :-D Nagyon élveztük!! És délután még egy séta is belefért a Blackheath melletti Grand Canyonhoz, amit egyébként "Maggie néni" is ajánlott nekünk (+ korábban kinéztem az autóstérképről is, mint potenciális célpontot).

Nyáron még visszatérünk!
képek

Csilla és Barna nálunk

Feltöltöttem néhány albumot a múlt heti eseményekkel, közös programokkal:
http://picasaweb.google.com/makrai.timjoe

A kék-hegységes útibeszámoló is érkezik hamarosan...! ;)

7végi körtúra

Úton vagyunk, hosszúhétvégézünk. Ma kicsit ugyan hazaugrottunk, de holnap reggel megint bepakoljuk a hátizsákokat. Bélus ki tudott venni 1-1 nap szabit (végre), én pedig jól lemondtam egy állásinterjút, úgyhogy a mai és a tegnapi napunk nagyon jól telt! :-) Sajnos nem sikerült megegyeznünk egy távolabbi, elutazós programban, ezért olyan helyre utaztunk Csillával és Barnával, amit autóval néhány óra alatt el tudtunk érni, és mellesleg szeretünk is: Newcastle és környéke. Az időjárás miatt aggódtunk kissé, mert ugyan a héten nagyon napos időnk volt, éppen a hétvégére esőt mondtak. :-/ A pénteket szerencsésen meg is úsztuk, szuperül kitaláltuk és időzítettük a tengerparti és glenrock-os kirándulást, fürdést és esti kapucsinózást.

Megszámoltuk a tengeren ringatózó hajókat, később pedig a villámokat nézegettük -- a közeledő vihar már jelzett a tenger felett, aztán egyre közelebb. A szállás egyébként egy nagy élmény volt: egy "Hotel" fölött aludtunk, a szállásnak kialakított részben. Ugyebár itt a kocsmákat hívják "hotel"-nek, ennélfogva a "recepció" kapásból adta a "filinget", mivel a regisztráció és bejelentkezés a kocsmapultnál folyt, a söröscsap mellett. Nem is kívánhattunk volna jobbat. :-)))
Ma az Estaban nevű helyen reggeliztünk, aztán eü-séta fel az obeliszkhez, és még egy hosszabb séta is belefért, úgyhogy kinéztünk a Nobby's-hoz, amit nagyon szeretünk, és eléggé hiányzik is a cremorne-i életünkből. Ezúttal ismét jöttek a hajók, bár nem olyan óriásiak, mint eddig, mégis öröm volt nézni őket!

A szombat nagy attrakciója igazából a délutáni program volt: a Reptile Park. Kicsit későn érkeztünk, de még elcsíptünk pár bemutatót: a hüllőset, a koala- és a dingóetetést. Ahogy a koalamama hátán a kölykével felugrott a korlát tetején ülő kislány lábára, és ott megkapaszkodott, nahát, az nagy show volt, pedig akkor már nem is volt bekapcsolva a mikrofon! :-) Szuperek voltak! És még a wombatok is kidugták az orrukat, na persze csak a fatörzs mélyéről, félig kómásan... És amilyen mákunk volt, és amilyen jól Barna integetett a bezárt büfé ablakánál, még uzsonnát is tudtunk szerezni magunknak. :-D :-D

Most már tényleg a megérdemelt pihit nyomatjuk, egy jó kis kertipartis vacsora után. Holnap nyugatra nyomulunk, az úticél a Kék-hegység!

Sydney-körök

Vasárnap óta besűrűsödött a magyar szó nálunk, és a városi programok száma is megszapodotott: Csilla és Barna megérkeztek hozzánk látogatóba!
Csütörtökön ismét az Operaház és Botanikus kert környékén kötöttünk ki, itt a képen a Government House parkjában pihizünk éppen.

hírek, filmek

De most kívételesen nem rólunk (mármint a hírek): kicsit itthonról, kicsit otthonról.

Azt írja a zindex, hogy "Rendőri akció lett egy túszjelenetből".

Hahhah, kíváncsi vagyok, hogy vajon az Ausztrál rendőrös sorozat új epizódján dolgoztak-e, vagy pedig vmi másra készülnek.
A Rush c. sorozat egyébként nekem leginkább a német autópályás-rendőrős és a legutóbbi magyar rendőrös sorozathoz hasonlít. Ami kellemes felüdülés a hollywood-i filmtömegek mellett.

Most látom egyébként, hogy a Tűzvonalban az MTV videotárban is megtalálható, megtekinthető. Ez azért elég jó. Ilyenkor szoktam idézni (honnan??), hogy "bámulatos, mire képes már a tudomány"...

Ha már filmek, akkor meg kell még jegyeznem, hogy nekem úgy tűnik, hogy az itteni csatornákon mintha jobban ügyelnének a hazai dolgokra. Úgy értem, hogy nagyon sok mindenről, amit vetítenek kiderül, hogy vagy itt forgatták-forgatják, vagy auszi a fő- vagy valamelyik mellékszereplő, vagy a témája kapcsolódik az országhoz.

Jut eszembe: ha jól emlékszem mától vetítik nálunk az Ausztrália című filmet. Nagyon kíváncsi vagyok milyen lett!

Pár infó róla itt és itt és itt. (Sajnos mind csak angolul. Bocsi.)

Végül csak eljutok oda is amiért elékezdtem írni ezt a bejegyzést. Timcsi egyik kedvenc régi filmjét a Jules és Jim -et elővették a dobozból és Budapesten (Szindbád) és Pécsen (Apolló Art mozi) is vetítik.

Menjetek el és nézzétek meg, ha tehetitek!

kultúra

Vasárnap több kulturális élményben is részünk volt.

Délelőtt-délben kimentünk a Bondira, hogy megnézzük a Sculpture by the Sea c. kiállítást, amelynek tegnap volt a zárónapja. (Hát tipikus, hogy megint az utolsó pillanatban értünk oda... :D)
Ennek megfelelően vagy csak azért, mert vasárnap volt (?), iszonyú tömeg kígyózott végig a part melletti sétaúton! Nézni is rossz volt, mármint a tömeget, és nagyon idegesítő volt megküzdeni az előrejutásért. A part mentén kiállított szobrokról/ötletekről túl sokat nem tudok írni, mert igazából egy rövid távos küzdés után inkább kifordultunk a tömegből, mint hogy a topogó nézelődőkre várjunk, vagy hogy hallgassuk a a hozzáértő hozzászólásokat. Abból a néhányból, amit láttunk (a weboldalon asszem az összeset meg lehet nézni), láttunk néhány jó ötletet, a többi gyenge volt. Hátnyilván a hétköznapi szélcsendben, nyugodtabb körülmények között egyszerűbben ment volna a Befogadás, így azonban, még tele gyomorral sem, vagy mert mi is öregszünk?, nem bírtuk végignézni... Bélus egyik kollégája szerint fantasztikus volt a kiállítás, és mivel alig láttunk néhány remeket, igaza is lehet. Vagy már nem értünk a modern művészethez... :-D Ja, a kiállításokról jut eszmebe, hogy ide "csak" most jutottak el az impresszionisták...


A nagyobb örömöt ezúttal a képen látható pasi okozta -- annyira jóóóó volt ez a szerenád, kár a műsorvezető belenyávogott.... :-) A gitárjáról jól le lehet olvasni a nevét... Nem tudom, hogy viccből írta-e rá, vagy a rajongók kedvéért, de az tuti, hogy a pasinak ugyanolyan frankó hangja van, mint tízen-huszon nemtomhányévvel ezelőtt... Áj vana fólinláv, ha még valaki emléxik rá, 1989 - uhhhh.
Én egyszer régen nagyon megörültem, mert egyik kedves barátomtól megkaptam a műsoros kazettáját örökbe, de aztán úgy jártam, hogy mégis vissza kellett adnom -- ki érti ezt? Különben majdnem minden nap meghallgatok tőle egy dalt, véletlenszerűen, mert a random lejátszásba valahogy mindig belekerül egy... Például ez itt: San Francisco Days :-)

Bondi - Tamarama Beach közötti partszakaszon megrendezett kiállítás (100 szobor 7 országból) & Chris Isaac "gitárom pengetem..."

derbi: sajt és lóverseny

Dekem a derbiről legelőször a kockasajt jut eszembe, nem úgy mint az ausztráloknak...
Tegnap egy kolléga felhívta rá a figyelmemet, hogy jövő hét kedden lesz a Melbourne Cup, mire én értemesen azt feleltem, hogy: És? Mennyiben érint ez minket?
Erre megtudtam, hogy a M.C. talán a legnagyobb sport esemény AU-ban. (Gondolom, azért mivel ilyenkor féreteszik a Rugby League-t, Rugby Union-t, a cricket bajnokságokat és a Melbourne-i tenisz kupát. Ki ne felejtesem a Volvo Ocen race-t és még másik száz sportágat.)
Lényeg, hogy ilyenkor senki sem dolgozik (legalábbis délután), hanem piál, mintha azért fizetnék...
Állítólag...
Hát, kíváncsi vagyok mi lesz, mert kedden megint Newcastle-ben dolgozom.

Furcsa belegondolni, hogy huszonpár éve hétfőnként még a hangyák háborúja és az osztrák egyes csatorna között válogathattam, fekete-fehérben. Igaz, h most szombat van, de akkor is...
Most meg azzal szórakozok, hogy a kanapén tespedve olvasgatom a leveleimet, írok a blogra és közben kristálytiszta, digitális csatornán mennek a nagydíj előtti kisebb futamok.
De a mi a legjobb, hogy közben a háttérben Barabás Lőrinc Eklektrictől Ladal albuma szól! Hallgassatok bele Ti is!
Sajnos a ezt "csak" egy kissé gyenge minőségben találtam meg, de a "híres" klipjük itt van rendesen is. "Kicsit zene..." :-)
Erről jut eszembe napjaink másik zsenije: Likó Marcell
Rövidesem megjelenik a Vad Fruttik új lemeze, és az lelkesebbek már pár napon belül hozzájuthaznak. Remélem, egyelőre meg nem nevezett forrásaink segítségével hamarosan hozzánk is eljut!
Itt van egy és más a sok kedvenc közül.

Na megyek, kicsit összeszedem magam, aztán elmegyünk kerti asztalt/széket nézni...

Szép napot Nektek!