ez a nap is jól sikerült: reggel indulás előtt még másztam egy könnyebb utat (Horn Piece) az Arapilesben (köszönet Timcsónak a biztosításért és bíztatásért), délután leöbítettem az út porát a Tasmán tengerben (csak bokáig), most pedig a Great Ocean Road mellett egy vadaspark bungalójában, a kandallóban pattogó tűz mellett írogatok.
Ebédre a Natimuk Café-ban ettünk valamit (egyszerű, de nagyon finom + jó a káve is) ahol megismerkedtünk a tulajdonossal, Simon Mentz-zel, aki "mellesleg" az Arapiles (és számtalan egyéb) mászós kézikönyv (társ)szerzője. Érdemes elolvasni a vele készült interjút. Sajnos csak angolul, de később megpróbálom lefordítani, mert érdekes és - legalábbis számomra - eléggé tanúlságos volt.
IDE majd jön egy kép, de a "jobb click" valamiért nem működik ezért ez most csak a link ahova a kép vezetne...
Ezeket a képeket sztem még a sziklamászásban egyáltalán nem érdekeltek is ismerhetik. Az Totem első szabad megmászásakor készültek 1994-ben: Simon Carter fotózta Steve Monks, Simon Mentz és Jane Wilkinson mászását.
És ez még csak ebédidő volt! ;)
Utána leautóztunk a tengerig, megcsodáltuk a kilátást és megismerkedtünk a vadaspark üzemeltetőivel és tulajdonosaival, és megnéztünk egy csomó kedves, szőrös állatot (nyulak, szarvasok, alpakák, szamarak, koalák, kenguruk, emuk, ..)
De erről bővebben később, mert most már tényleg mennem kell aludni.. :)
Jóccakát!
2010. december 30., csütörtök
2010. december 29., szerda
mászóka az Araps'ben
A Grampiansban sikerült elbénázni a sziklafal megtalálását (kellett nekem egy "kevésbé népszerű" falat választanom?). Na ez itt, az Arapilesben egyszerűen lehetetlen: a hegy egy tök lapos síkság "közepén" áll és a sziklák tömkeleke méterekre kezdődik a kempingektől.
Mi is a legnépszerűbb "The Pines" kempingből kiindulva ismerkedtünk/ismerkedünk a tereppel.
Egyelőre pár fokot visszavéve a megszokottból: figyelembe kell venni a (még mindig) kissé szokatlan kőzetetet, meg hogy az utóbbi időben leginkább teremben másztam és hát a három hetes kiropraktikás kigyás is számít.
De lényeg, hogy fent vagyunk a falon és élvezzük a kiváló minőségű, betonkemény metamorf homokkövet (jóval szilárdabb mint amit a Sydney környéki sziklákon tapasztaltam).
A kellemes utak mellett néhány kedves ismerőssel is gazdagabbak lettünk. Ma például egy Kazahsztánból ide költözött orosz mászó emlegette fel Erőss Zsoltot. Még a Pobeda mászása közben találkoztak. (Később kapott tőle egy fotót, amit azóta is őriz.)
Később majd írok kicsit az utakról, de egyelőre alvásidő van..
B.
P.s.: A legjobb leírás a helyről a Chockstone-on található (sajnos csak angolul).
Mi is a legnépszerűbb "The Pines" kempingből kiindulva ismerkedtünk/ismerkedünk a tereppel.
Egyelőre pár fokot visszavéve a megszokottból: figyelembe kell venni a (még mindig) kissé szokatlan kőzetetet, meg hogy az utóbbi időben leginkább teremben másztam és hát a három hetes kiropraktikás kigyás is számít.
De lényeg, hogy fent vagyunk a falon és élvezzük a kiváló minőségű, betonkemény metamorf homokkövet (jóval szilárdabb mint amit a Sydney környéki sziklákon tapasztaltam).
A kellemes utak mellett néhány kedves ismerőssel is gazdagabbak lettünk. Ma például egy Kazahsztánból ide költözött orosz mászó emlegette fel Erőss Zsoltot. Még a Pobeda mászása közben találkoztak. (Később kapott tőle egy fotót, amit azóta is őriz.)
Később majd írok kicsit az utakról, de egyelőre alvásidő van..
B.
P.s.: A legjobb leírás a helyről a Chockstone-on található (sajnos csak angolul).
Sztrália kiskör-út - Grampians/Mt Arapiles
Kis késéssel, de ismét bejelentkezünk - az Óperenciás-tengeren innen, a nagy hegyen túlról.
Dec.21. óta vagyunk úton. Első nap letekertünk úgy 970 km-t Szidnejtől Melbourne-ig (reggel 9kor indultunk és este fél 9 körül érkeztünk) némi kitérővel, ami gyorsította az utat, illetve némi küzdelemmel az egyre erősődő sáskarajjal szemben. Egészen pontosan szemben, mivel az állatok ezerrel repültek felénk, mi pedig csak keveset lassítottunk. Először nem is tudtuk, mi a fene történik (szitakötők? de ennyi??), aztán egy falusi benzinkútnál (még mindig a "kitérő" mentén) delvilágosítottak bennünket a szomorú, victoriai helyzetről: soha nem látott sáskarajzás van.
Azóta tovább informálódtunk: 75 éve nem volt ekkora rajzás. Még csak 4 hete kezdődött, és állítólag tovább erősödik. A szélvédő undorítan néz ki, aki vezetett már hosszabb távon például éjszaka, az tudja, miről beszélek, plusz a hűtőrács is érdekesen, mert egész sok sáskát "megfog" és feltrancsíroz. Eddig elég jól mentünk, de holnap valszeg beszerzünk egy kis szúnyoghálót valahol (benzinkút?), és felszereljük a kocsi orrára, nehogy "megegyék" a sáskák a motort.. :(
A küzdelem témakörben még annyit, hogy újabb ellenfelünk tegnap óta a helyi óriásszúnyog, amit nehéz lerázni. Hárman támadnak 3 irányból (és közben te, drága barátom, próbálsz a kötélre koncentrálni a szikla tövében ...).
Na de azért a kellemes Történésekről is van mit mondani ám! :)
Az országjárást Victoriaban, Melbourne-ben kezdtük. Kiskör-út, mert "csak" 2 államba terveztük az utat, az ország teljes bejárásához -azt hiszem- nem lenne elég 2 hónap sem... :)
Szóval rögtön az elején, egészen konkrétan elautóztunk Melbourne mellett, hogy az Elesits családnál kössünk ki. Itt nagyon jó kis másfél napot töltöttünk el. Éjszaka teszteltük az új, önfelfújódós matracainkat, amik igen jól teljesítettek! A hálózsákok már kevésbé, egészen hűvöske volt az éjszakai időjárás, még a házban is, úgyhogy rögtön másnap irány a túrabolt a gyerekekkel - beszereztünk még egy pár, hálózsákba való "betét"-et. Na, nyilván másnapra melegebb lett, úgyhogy ezt még nem teszteltük. :) Kicsit kirándultunk , és elmentünk papagájokat etetni - voltak fehér kakaduk, rozellák és "king parrot", aminek nem tudom a magyar nevét. Szép színes kis madárkák, vagy több tucat mindengyik fajtából, és nagyon nyomultak a madáreledelre!
Karácsonyoztunk is egy kicsit, Szilviék felállították a karácsonyfát, volt ünnepi vacsora, plusz Karcsi bácsiék (akikről még csak a sümegi sztorikat hallottuk) vendégségben.
23-án már robotunk is tovább észak-nyugatra, a Grampians-hegység irányába, Wartookba (kb. 310 km).
A szállásunk a nemzeti park szélén, egy különálló kis házacskában volt (TopPaddock), állandó vendégeink a helyi kenguru csorda és a pinytfélék, akik reggelente vidám dalocskával ébresztettek bennünket. A kenguruk természetesen nem daloltak, hanem lustán hevertek a fűben - egészen az esti szürkületig. Három napot töltöttünk el itt, 24-én egy hosszabb túrára mentünk (Wonderland Walk), és végre kipróbáltam az új bakancsomat (jól teljesített). Eléggé érdekes volt sáskarajzásban túrázni! :D Elugrottunk Halls Gapbe, ez a Grampians központja, itt beszereztük a szükséges infókat, plusz fagyiztunk. Ja és végre térerőt is fogtunk (még én is a béna vodafonnal.áááá...). Kinéztünk a Boroka-kilátóhoz - innen nagyon szépen be lehet látni a hegy környékét, és végül még a Reed-kilátóhoz is ellátogattunk. A szenteste csendesre sikeredett, volt egy kis mobil karácsonyfánk, égősor, csillagszórózás és bejgli. :D
25-én nagy feladatra vállalkoztam: Bélusnak szülinapi tortával akartam előrukkolni. Ehhez még előző este megsütöttem a tésztát, már csak a tölteléket és a csokimázat kellett abszolválni. Siker! :D Délutánra sziklamászást terveztünk, de helyette bozótjárás és kirándulás sikeredett. Hazafelé menet majdnem elcsaptunk egy kis kengurut az úton, de szerencsére plusz az abs-nek köszönhetően, megúszta a kis jószág...
Az esti telefonálás közben szuper kis naplementét fogtunk ki, rengeteg kenguru, birka és emu jelent meg a színen, és természetesen a kokabúrák is tiszteletüket tették a Bt előtt... ;)
26-án reggel összepakoltunk, és ismét autóba pattantunk, hogy újabb területeket fedezzünk fel a környéken. Megnéztük a Grampians néhány gyönyörű vízesésést: MacKenzie Falls, Broken Falls, és még átnéztünk a Wartook-tóhoz is. Ekkor már 1500-ra rúgott a megtett kilométerek száma!
A következő 80 km-t kb. 6 óra alatt tettük meg. :D Nem történt igazából semmi különös, csak megnéztünk néhány ausztrál őslakos emlékhelyet barlangrajzokkal (Ngamadjidj Shelter, Gulgurn Manja Shelter), megmásztuk a Mt Zerot (391m), és megvacsoráltunk Horshamben az "Exchange Hotel" nevű helyen.
Már majdem 3 éve lakunk Sztráliában, de én még mindig nem asszociálok kocsmára, amikor a "hotel" szót hallom! :D :D
Szóval estefelé foglaltuk el a mostani szállásunkat Natimukban, a "Hotel Natimuk"-ban. Nem ám a kocsmában :), hanem a hely udvarán álló bungalók egyikében. Itt van mindenünk, többek között hidegben hidegünk, melegben melegünk :D - első 2 napban 3 takaróval aludtunk, ráadásképpen még az elektromos ágymelegítőt is be kellett kapcsolni. Hihetetlen, hogy napközben meg lehet sülni...!
Amúgy fontos információ, hogy a vendéglátóink, a kocsmárosék, nagyon kedves népség, finom sört csapolnak (Carlton, Coopers, Cascade), és a bisztróban keddtől szombatig finom vacsorával szolgálnak - tegnap este mi is degeszre zabáltuk magunkat.
A nappalok nagyon hosszúak: fél 7 körül kel a nap és este 9 után nyugszik, ami azt jelenti, hogy igazán sok mindenre jut idő, ha az ember jól szervezi magát. ;)
Mi az utóbbi napokban sziklamászásra rendezkedtünk be, de holnap ismét útra kelünk, ezúttal dél felé, a Great Ocean Road/Twelve Apostles irányába nyargalunk.
Képeink
Dec.21. óta vagyunk úton. Első nap letekertünk úgy 970 km-t Szidnejtől Melbourne-ig (reggel 9kor indultunk és este fél 9 körül érkeztünk) némi kitérővel, ami gyorsította az utat, illetve némi küzdelemmel az egyre erősődő sáskarajjal szemben. Egészen pontosan szemben, mivel az állatok ezerrel repültek felénk, mi pedig csak keveset lassítottunk. Először nem is tudtuk, mi a fene történik (szitakötők? de ennyi??), aztán egy falusi benzinkútnál (még mindig a "kitérő" mentén) delvilágosítottak bennünket a szomorú, victoriai helyzetről: soha nem látott sáskarajzás van.
Azóta tovább informálódtunk: 75 éve nem volt ekkora rajzás. Még csak 4 hete kezdődött, és állítólag tovább erősödik. A szélvédő undorítan néz ki, aki vezetett már hosszabb távon például éjszaka, az tudja, miről beszélek, plusz a hűtőrács is érdekesen, mert egész sok sáskát "megfog" és feltrancsíroz. Eddig elég jól mentünk, de holnap valszeg beszerzünk egy kis szúnyoghálót valahol (benzinkút?), és felszereljük a kocsi orrára, nehogy "megegyék" a sáskák a motort.. :(
A küzdelem témakörben még annyit, hogy újabb ellenfelünk tegnap óta a helyi óriásszúnyog, amit nehéz lerázni. Hárman támadnak 3 irányból (és közben te, drága barátom, próbálsz a kötélre koncentrálni a szikla tövében ...).
Na de azért a kellemes Történésekről is van mit mondani ám! :)
Az országjárást Victoriaban, Melbourne-ben kezdtük. Kiskör-út, mert "csak" 2 államba terveztük az utat, az ország teljes bejárásához -azt hiszem- nem lenne elég 2 hónap sem... :)
Szóval rögtön az elején, egészen konkrétan elautóztunk Melbourne mellett, hogy az Elesits családnál kössünk ki. Itt nagyon jó kis másfél napot töltöttünk el. Éjszaka teszteltük az új, önfelfújódós matracainkat, amik igen jól teljesítettek! A hálózsákok már kevésbé, egészen hűvöske volt az éjszakai időjárás, még a házban is, úgyhogy rögtön másnap irány a túrabolt a gyerekekkel - beszereztünk még egy pár, hálózsákba való "betét"-et. Na, nyilván másnapra melegebb lett, úgyhogy ezt még nem teszteltük. :) Kicsit kirándultunk , és elmentünk papagájokat etetni - voltak fehér kakaduk, rozellák és "king parrot", aminek nem tudom a magyar nevét. Szép színes kis madárkák, vagy több tucat mindengyik fajtából, és nagyon nyomultak a madáreledelre!
Karácsonyoztunk is egy kicsit, Szilviék felállították a karácsonyfát, volt ünnepi vacsora, plusz Karcsi bácsiék (akikről még csak a sümegi sztorikat hallottuk) vendégségben.
23-án már robotunk is tovább észak-nyugatra, a Grampians-hegység irányába, Wartookba (kb. 310 km).
A szállásunk a nemzeti park szélén, egy különálló kis házacskában volt (TopPaddock), állandó vendégeink a helyi kenguru csorda és a pinytfélék, akik reggelente vidám dalocskával ébresztettek bennünket. A kenguruk természetesen nem daloltak, hanem lustán hevertek a fűben - egészen az esti szürkületig. Három napot töltöttünk el itt, 24-én egy hosszabb túrára mentünk (Wonderland Walk), és végre kipróbáltam az új bakancsomat (jól teljesített). Eléggé érdekes volt sáskarajzásban túrázni! :D Elugrottunk Halls Gapbe, ez a Grampians központja, itt beszereztük a szükséges infókat, plusz fagyiztunk. Ja és végre térerőt is fogtunk (még én is a béna vodafonnal.áááá...). Kinéztünk a Boroka-kilátóhoz - innen nagyon szépen be lehet látni a hegy környékét, és végül még a Reed-kilátóhoz is ellátogattunk. A szenteste csendesre sikeredett, volt egy kis mobil karácsonyfánk, égősor, csillagszórózás és bejgli. :D
25-én nagy feladatra vállalkoztam: Bélusnak szülinapi tortával akartam előrukkolni. Ehhez még előző este megsütöttem a tésztát, már csak a tölteléket és a csokimázat kellett abszolválni. Siker! :D Délutánra sziklamászást terveztünk, de helyette bozótjárás és kirándulás sikeredett. Hazafelé menet majdnem elcsaptunk egy kis kengurut az úton, de szerencsére plusz az abs-nek köszönhetően, megúszta a kis jószág...
Az esti telefonálás közben szuper kis naplementét fogtunk ki, rengeteg kenguru, birka és emu jelent meg a színen, és természetesen a kokabúrák is tiszteletüket tették a Bt előtt... ;)
26-án reggel összepakoltunk, és ismét autóba pattantunk, hogy újabb területeket fedezzünk fel a környéken. Megnéztük a Grampians néhány gyönyörű vízesésést: MacKenzie Falls, Broken Falls, és még átnéztünk a Wartook-tóhoz is. Ekkor már 1500-ra rúgott a megtett kilométerek száma!
A következő 80 km-t kb. 6 óra alatt tettük meg. :D Nem történt igazából semmi különös, csak megnéztünk néhány ausztrál őslakos emlékhelyet barlangrajzokkal (Ngamadjidj Shelter, Gulgurn Manja Shelter), megmásztuk a Mt Zerot (391m), és megvacsoráltunk Horshamben az "Exchange Hotel" nevű helyen.
Már majdem 3 éve lakunk Sztráliában, de én még mindig nem asszociálok kocsmára, amikor a "hotel" szót hallom! :D :D
Szóval estefelé foglaltuk el a mostani szállásunkat Natimukban, a "Hotel Natimuk"-ban. Nem ám a kocsmában :), hanem a hely udvarán álló bungalók egyikében. Itt van mindenünk, többek között hidegben hidegünk, melegben melegünk :D - első 2 napban 3 takaróval aludtunk, ráadásképpen még az elektromos ágymelegítőt is be kellett kapcsolni. Hihetetlen, hogy napközben meg lehet sülni...!
Amúgy fontos információ, hogy a vendéglátóink, a kocsmárosék, nagyon kedves népség, finom sört csapolnak (Carlton, Coopers, Cascade), és a bisztróban keddtől szombatig finom vacsorával szolgálnak - tegnap este mi is degeszre zabáltuk magunkat.
A nappalok nagyon hosszúak: fél 7 körül kel a nap és este 9 után nyugszik, ami azt jelenti, hogy igazán sok mindenre jut idő, ha az ember jól szervezi magát. ;)
Mi az utóbbi napokban sziklamászásra rendezkedtünk be, de holnap ismét útra kelünk, ezúttal dél felé, a Great Ocean Road/Twelve Apostles irányába nyargalunk.
Képeink
2010. december 20., hétfő
felszáll a orion...
Holnap begyújtjuk a rakétákat...
BT Menetrend*
*az alábbi információk tájékoztató jellegűek
dec.21.
Szidnej - Melbourne
dec.21-23. családlátogatás Elesitséknél
dec.23.
Melbourne - The Grampians
dec.23-26. The Grampians (Wartook)
dec.26.
Wartook - Natimuk
dec. 26-28(/29?) Mt Arapiles
dec.28/29.
Natimuk - 12 Apostol
dec.28/29-jan.1. Great Ocean Road (?)
jan.1.
Great Ocean Road környéke - Melbourne kikötő
jan.1-2.
Spirit of Tasmania (komp/ozi autópálya)
jan.2-5. Észak-Tasmánia
északi part, Cradle Mountain, Walls of Jerusalem
jan.5-8. Kelet-Tasmánia
Bay of fires, Freycinet-félsziget
jan.8-12. Hobart környéke
Gordon Dam, Styx, Mt Anne, Hobart, Port Arthur
jan.12. Lanceston
jan.13. Spirit of Tasmania - return kompolás
jan.13-15. Melbourne - Szidnej
Etaponként, illetve térerő/internet függvényében toljuk a képeket és osztjuk meg veletek az élményeket a következő 3 hétben. ;)
BT Menetrend*
*az alábbi információk tájékoztató jellegűek
dec.21.
Szidnej - Melbourne
dec.21-23. családlátogatás Elesitséknél
dec.23.
Melbourne - The Grampians
dec.23-26. The Grampians (Wartook)
dec.26.
Wartook - Natimuk
dec. 26-28(/29?) Mt Arapiles
dec.28/29.
Natimuk - 12 Apostol
dec.28/29-jan.1. Great Ocean Road (?)
jan.1.
Great Ocean Road környéke - Melbourne kikötő
jan.1-2.
Spirit of Tasmania (komp/ozi autópálya)
jan.2-5. Észak-Tasmánia
északi part, Cradle Mountain, Walls of Jerusalem
jan.5-8. Kelet-Tasmánia
Bay of fires, Freycinet-félsziget
jan.8-12. Hobart környéke
Gordon Dam, Styx, Mt Anne, Hobart, Port Arthur
jan.12. Lanceston
jan.13. Spirit of Tasmania - return kompolás
jan.13-15. Melbourne - Szidnej
Etaponként, illetve térerő/internet függvényében toljuk a képeket és osztjuk meg veletek az élményeket a következő 3 hétben. ;)
2010. december 19., vasárnap
Festive season 2010 Szidnej
Ez van itt nálunk, a "festive season", ami a jó öreg, angolszász szokásoknak megfelelően, már hetekkel ezelőtt elkezdődött. Számomra is (lásd korábbi írások)! :) Díszítés itt, díszítés ott, egyre több gyertya ég -- bár minden nap meggondolom, hogy gyújtsam-e, mivel nyár van, és többé-kevésbé melegecske időjárás (most éppen megint pulcsiban ülök).
De jöjjön a karácsony előtti, utolsó, munkával és tüsténkedéssel eltöltött hét beszámolója.
Utolsó hetem a "cégben" (Health Support Services + EÜ minisztérium) eléggé húzósra sikeredett, mivel minisztériumi "megbízóim" még végleges eltávom előtt ki akarták használni "codálatosz képességeimet". Még nem is említettem, hogy az utóbbi 3 hónapban "kettős(titkos)ügynök"-ként (hahaha :)) operáltam a Cég megbízásából, illetve ahogy egyik kollégám fogalmazott: "Ambassador Timea" (konzul) pozícióban teljesítettem szolgálatot. Viccesen hangzik, és az is volt. Mindenki sajnált, hogy heti kétszer "konzulkodom", és nem értették, hogy én mit élvezhetek az ott-létben. (Értelmes emberek? Sok munka?)
Az utolsó hét is eléggé élvezetesre sikerült, mind az egy nap; állatjó kis tetőteraszuk van a 10. emeleten, ott ebédeltünk, kilátással a szidneji öbölre. Ez a nap hatalmas élménnyel szolgált: mivel óriási szerencsével a minisztériumba menet és onnan jövet (Észak-Szidnej) a 228-as számú autóbusszal utaztam. Karácsonyi zene ugyan nem volt, de a busz totál fel volt díszítve karácsony égőkkel, szalagokkal, matricával és iskolák gyerekek rajzaival, így:
Más városban is megy a karácsonyi őrület, például így néz ki egy busz Newcastle-ban: link.
És egy friss "hír" Szidnej városából: Karácsonyi láz Mikulás-jelmezben: cikk és kép. Hihetetlen, de igaz: ma mi is láttuk ezt a buszt, mert éppen valahol Dél-Kelet Szidnejben autóztunk, amikor a szembe jövő sávban haladó buszból ránk integetett a Télapó! Nem volt kétséges, hogy ez minket is 100%-osan fellelkesített, és hihetetlen örömünnepet ültünk az autóban... Még akkor is, ha mikulás-csomagot nem dobott nekünk. (de virgácsot se! :D)
Na, és akkor hogy mi volt még a héten a karácsony jegyében.
Mivel éjszakai/2. műszakban dolgoztuk meg a "cuccot", valahogy kicsit lassabban esett le, hogy nem a megfelelő technikával készítjük a sütit. Némi alvás és friss agyas gondolkodás után csokoládéval bővítettük a díszítős palettát (a 4 szín mellett most már kaki-színt is bárhová felvihetünk) - lásd a mellékelt képen.
Az én kollégáim nem nagyon nyomultak rá a mézeskalácsra, mondhatnám: kár beléjük...sajnos, pedig valóban nagyon finomra sikerült! Ezt igazolta is az Exact "különosztaga" (Radika, Kevin és Geoff), akik követelték az "újratöltést". Won't be long, our dear friends! Holnap, drága barátaink! :D
2. Felállítottuk a mini-fenyőt, hogy legyen hová rakni az ajándékokat :D
3. Alakul az irodai hangulat, ill. utolsó napos ajándékok a kollégáktól:
4. Glebe market
 |
| Bejgli-beszerzés után és kürtöskalács-fogyasztás közben |
A részletes útiterv jön holnap! ;)
2010. december 10., péntek
Mikulás és a rémszarvasok, avagy a helyzet fokozódik
Üdv a nyájas olvasónak, aki bizonyára hasonlóan elfoglalt, mint mi,a Bt, így karácsony előtt 2 héttel. {sóhaj}
Mindenféle dolgok foglalkoztatnak és kötnek le bennünket, ezért nincs írás csak "sírás".
Például dec. 6-án reggel, úgy mint eddig minden évben rendesen, jött hozzánk a Mikulás, és a jó gyerekeknek hozott ezt-azt. Én igazán kiválóan teljesítethettem, mert egyik nagy álmom vált valóra: kaptam egy reptethetős sárkányt! :) Sajnos, elég szelet még nem sikerült befognom, de mihelyts pályára állok vele! :D
Aztán délután még egy ráadásajándék is érkezett: a kis Berci, a legújabb családtag, a mi (Bélus) kisöcsink! :D Milyen nagy lesz, mire legközelebb találkozunk vele... :O
Másik jó hír az Otthon ülőknek, hogy nem csak a Mikulás jön hozzánk a zsákjával, hanem a postásember is: szépen elkezdtek érkezni a küldemények. :) Megkaptuk az első képeslapokat (üdv Sümeg szitibe!), és a postáról végre értesítést is kaptunk titkos küldemények átvételére... :D Üröm az örömben, hogy csak munkaidőben, 9-17 között van ügyfélfogadás, így az átvétel és az izgulás mindig elhúzódik.. :/ És tömeg van, reggel 9 előtt, a nyitáskor, például már a sorba kellett beállnom a héten. És persze mindenki tiszta ideg, mondja a magáét, a postások meg mind hülyék. De mit is várunk az ünnepek előtt... ;)
Nagy örömömre az ebay-ről egy húszasért rendelt karácsonyi égők is megjöttek. Ma kezdtem el tölteni a telepet, ami napelemes egyébként. Az égők ledesek és pirosan villognak, a külső borítás meg rattan. Tiszta környezetbarátok vagyunk! :)
Közben készülünk a karácsonyi szünetre, ill. nyaralással összekötött országjárásra. A szállásfoglalással nem állunk túl jól, de már van saját sátrunk, amit Bélussal tegnap éjszaka fel is állítottunk a nappaliban.
Pont elfért, ebből is látszik, hogy két vendégszemélynek való hely van a nappaliban -- többszörösen tesztelve!
Megvan az útvonal, az érdeklődőknek szívesen küldöm "A Táblázatot". ;)
Beszereztük a túrázós és sziklamászós, kötelező szakirodalmat, a vízálló nadrágot (én esőre készülök :)), hiszen ahogy az híres, ozi nóta is mondja: "...everywhere you go always take the weather with you..." Továbbá, egy kis szerencsével, tegnap szert tettem egy nagyon ángebótos túrabakancsra is, mivel a szupi kis Garmont félcipellőm úgy tűnik, kiszolgálta az idejét (7 év). Öröm é bódottá, Timcsó nénnyének! :D Még egy zsák kell, és már már készen is állok Tasmánia hegyeinek, völgyeinek és tengerparti szikláinak meghódítására.
Mark Webber is itt küzdött az elemekkel, meg a versenytársakkal pár éve: Mark Webber - Pure Tassie Challenge
Mindenféle dolgok foglalkoztatnak és kötnek le bennünket, ezért nincs írás csak "sírás".
Például dec. 6-án reggel, úgy mint eddig minden évben rendesen, jött hozzánk a Mikulás, és a jó gyerekeknek hozott ezt-azt. Én igazán kiválóan teljesítethettem, mert egyik nagy álmom vált valóra: kaptam egy reptethetős sárkányt! :) Sajnos, elég szelet még nem sikerült befognom, de mihelyts pályára állok vele! :D
Aztán délután még egy ráadásajándék is érkezett: a kis Berci, a legújabb családtag, a mi (Bélus) kisöcsink! :D Milyen nagy lesz, mire legközelebb találkozunk vele... :O
Másik jó hír az Otthon ülőknek, hogy nem csak a Mikulás jön hozzánk a zsákjával, hanem a postásember is: szépen elkezdtek érkezni a küldemények. :) Megkaptuk az első képeslapokat (üdv Sümeg szitibe!), és a postáról végre értesítést is kaptunk titkos küldemények átvételére... :D Üröm az örömben, hogy csak munkaidőben, 9-17 között van ügyfélfogadás, így az átvétel és az izgulás mindig elhúzódik.. :/ És tömeg van, reggel 9 előtt, a nyitáskor, például már a sorba kellett beállnom a héten. És persze mindenki tiszta ideg, mondja a magáét, a postások meg mind hülyék. De mit is várunk az ünnepek előtt... ;)
Nagy örömömre az ebay-ről egy húszasért rendelt karácsonyi égők is megjöttek. Ma kezdtem el tölteni a telepet, ami napelemes egyébként. Az égők ledesek és pirosan villognak, a külső borítás meg rattan. Tiszta környezetbarátok vagyunk! :)
Pont elfért, ebből is látszik, hogy két vendégszemélynek való hely van a nappaliban -- többszörösen tesztelve!
Megvan az útvonal, az érdeklődőknek szívesen küldöm "A Táblázatot". ;)
Beszereztük a túrázós és sziklamászós, kötelező szakirodalmat, a vízálló nadrágot (én esőre készülök :)), hiszen ahogy az híres, ozi nóta is mondja: "...everywhere you go always take the weather with you..." Továbbá, egy kis szerencsével, tegnap szert tettem egy nagyon ángebótos túrabakancsra is, mivel a szupi kis Garmont félcipellőm úgy tűnik, kiszolgálta az idejét (7 év). Öröm é bódottá, Timcsó nénnyének! :D Még egy zsák kell, és már már készen is állok Tasmánia hegyeinek, völgyeinek és tengerparti szikláinak meghódítására.
Mark Webber is itt küzdött az elemekkel, meg a versenytársakkal pár éve: Mark Webber - Pure Tassie Challenge
2010. december 5., vasárnap
jancsi & juliska és a mézeskalácsházikó
Nem nagyon vagyok vevő a céges partikra az idén (mind3 alkalom saját zsebből finanszírozandó), mint ahogy az már a korábbi bejegyzésemből is kitűnhetett, ezért a pénteki "tengerész" témájú, HSS-es összejövetel helyett mézeskalácsházat mentem "építeni".
Az egyik anglikán egyházközösség (northbridge-i szekció) szervezte, és én nem vallási indíttatásból, hanem csupán kíváncsiságból kerültem oda: az egyik minisztériumi kollégám hívott el és meg.
Persze tudtam, hogy nem lesz egy nagy challenge az este, de azt mégsem gondoltam, hogy mindent előrecsomagolt verzióban találok a kis munkaasztalunkon! :D Pedig én még kötényt is vittem, hiszen a cukormáz -mint tudjuk- eléggé folyékony...
Na de jöjjenek a képek:
Az egyik anglikán egyházközösség (northbridge-i szekció) szervezte, és én nem vallási indíttatásból, hanem csupán kíváncsiságból kerültem oda: az egyik minisztériumi kollégám hívott el és meg.
Persze tudtam, hogy nem lesz egy nagy challenge az este, de azt mégsem gondoltam, hogy mindent előrecsomagolt verzióban találok a kis munkaasztalunkon! :D Pedig én még kötényt is vittem, hiszen a cukormáz -mint tudjuk- eléggé folyékony...
Na de jöjjenek a képek:
félkész házak 1: előrecsomagolt mézeskalács és cukormáz
félkész házak 2: természet- és gyomorbarát építkezési stílus sok-sok édességgel
félkész házak 3: egy boldog tulaj
a szomszédok házai:
téliesítés a'la timjoe:
a 10 pontos hóember és a csomagolás:
2010. november 30., kedd
novemberi karácsony
Bolond kollégáim a minisztériumban, már november 11-én rápörögtek az ünnepre: berángattak hozzánk egy irodai növényt, lásd a képen, és rápakoltak némi díszítést, plusz előkészítették az összes karácsonyfadíszes dobozt. Mesélték, hogy tavaly az egész osztály (New South Wales Health Services Performance Improvement Branch) megbolondult, és vad dekorálási verseny kezdődött. A fél szintet, az emelet kábé felén ülnek a "mieink", 3 szekcióra osztották; a mostaniban, ahol ülök (section 3) például környezetbarát & multikulti karácsony "zajlott", az elmondások szerint nem annyira nagy sikerrel, mert valamiért nem ők nyertek... Idénre -egy laza ötletelést követően- óriásmézeskalácsházat terveznek. Nem tudom, hogy mennyire fog megvalósulni, mert melófronton nagy évvégi hajrá van náluk, meg én sem leszek ott utolsó héten... Azért mézeskalácsházat én is építek a héten, meglátjuk, mi lesz belőle! :)
November végére (ez van most) elszaporodtak a városban a karácsonyfák, íme egy példa a mi irodaházunkból - a megalománia, a zongora és a pálmafák találkozása:
nyílt levél
nemrég tértem vissza az Newcastle városából, ahol is egyáltalán nem spontán, de összeröffent kis csapatunk ("knowledge team") egy közös ebédre. persze itt nincs olyan, hogy "céges vacsora", úgyhogy gondoltam is rád (kedves egykori kolléga),amikor kifizettem a fejenként vagy 60 dolcsit. na annyira nem volt jó a kaja (finomra sült csirke valami béna zöldségkörettel - egyértelműen lúzer választás), és csak egy pohár bort ittam, na de a kilátás, az pazar volt! -} Nyúkaszli hajógyári kikötőjére és a nagy tankerekre néztünk rá, nekem nagy örömömre, ugyanis imádom ezeket a nagy dögöket... :D
szállítmányt szimatoltam, mivel 2 óra körre járt (akkortájt mindig jött hajó, amikor ott voltunk), pusz egy parti őrséges hajó csavart kifelé-felfelé a folyón a tenger irányába, ami "hajó-bekísérés"-t jelent, de már nem volt idő, mert mindenki felzabálta a kajáját, és jobbra-balra távozott. mi a füvön keresztül.
egyik kollégámmal pörögtünk fel kocsival Nyúkaszliba (régi Opel Astra, itt Holden), közben dj Timjoe, régi jó szokását megtartva, pörgette a lemezeket (olyan régi típusú cd-lejátszón a markomban, mert ennyi volt a hifi a kocsiban). 2 óra fel, 2 óra le, ezért az ebédért azért nem kellett volna ennyit utazni. kaptam vmi ajándékot is, még nem tudom, hogy port fogok-e vele vagy a csótányokat csapkodom - ilyen dobozba zárt üveg izé, zebrák papíron, azokat domborítja-nagyítja az üveg. szóval néz velem szembe a zebra, miközben csapkodom a riadt csótányt -- ilyesmit képzelek én most használati értékét segítendő és kiemelendő.
Bélus közben céges napozik vagy ázik (nem nagyon van nyár, inkább olyan nedves-tavaszias az idő), és a csapatával megnyertek valami vetélkedőt miután végig futkároztak a belvárosban.
a "céges karácsonyozás"-ból sosem elég alapelven lesz még egy beülésem jövő kedden, újból önkéntesen és zsebből egy szuper, ötcsillagos étteremben, amit már "nagyon várok". nemértem, mire ez a nagy felhajtás... "biztos jó lesz.." aztán többet úgysem kell mennem ilyen ebédekre, mert dec.18-án kezdődik a karácsonyi szünetem (+ a munkanélküliség), mert lejár a szerződésem. 4en szerződésesek megyünk el a csapatból, és majd ezt is "megünnepeljük" a legutolsó munkanapomon.
erre (is) iszunk! :D
szállítmányt szimatoltam, mivel 2 óra körre járt (akkortájt mindig jött hajó, amikor ott voltunk), pusz egy parti őrséges hajó csavart kifelé-felfelé a folyón a tenger irányába, ami "hajó-bekísérés"-t jelent, de már nem volt idő, mert mindenki felzabálta a kajáját, és jobbra-balra távozott. mi a füvön keresztül.
na, mennyire van nyár ezen a képen?
Bélus közben céges napozik vagy ázik (nem nagyon van nyár, inkább olyan nedves-tavaszias az idő), és a csapatával megnyertek valami vetélkedőt miután végig futkároztak a belvárosban.
a "céges karácsonyozás"-ból sosem elég alapelven lesz még egy beülésem jövő kedden, újból önkéntesen és zsebből egy szuper, ötcsillagos étteremben, amit már "nagyon várok". nemértem, mire ez a nagy felhajtás... "biztos jó lesz.." aztán többet úgysem kell mennem ilyen ebédekre, mert dec.18-án kezdődik a karácsonyi szünetem (+ a munkanélküliség), mert lejár a szerződésem. 4en szerződésesek megyünk el a csapatból, és majd ezt is "megünnepeljük" a legutolsó munkanapomon.
erre (is) iszunk! :D
2010. október 29., péntek
Red - "I get the pig"
Minden jó, ha jó a vége?Egy elég fárasztó hét végére iktattunk be egy mozis estét. És milyen jól tettük!
Azt hiszem, újabb örök kedvencet szereztünk magunknak:
A címe RED, amit több helyen "Red"-ként írnak. Szerintem tévesen, az R-E-D-nek fontos jelentése van. Amit sajnos nem irhatok ide, mert lelőném a második kedvenc poénomat ebből a filmből. (Az első az "I get the pig" - azaz "hozom a malacot")
Ennyit évek óta nem nevettem filmeken!
Bárki, bármit is mond (lásd index), ez a film 10-ből 10 pont.
Persze, ha nem belek kifordítására várva ül be valaki moziba, hanem az előzeteseknek megfelelően elvárásokkal. Megértem azért és sajnálom a képregény-fanokat, én is utálnám, ha valaki a kedvenc könyvemet nem az eredeti szellemiségben vinnék vászonra.
Viszont mindenki másnak ajánlom figyelmébe.
Sajnos az otthoni bemutató csak dec 9-én lesz. :-/
De érdemes várni rá egy kicsit..
Képek, ismertető, trailer itt.
ilyen is van
Majdnem úgy kezdtem, hogy "csak Ausztráliában". De szerencsére rákerestem, így nem maradtam olyan, amilyen.Lényeg, hogy megtudtam, hogy a Pussy egy természetes energiaital, minden féle gyógynövényekkel és egyebekkel. Médin Angliából.
Veszek is egy kockával, ha találok valahol.
Fogyasszátok ti is egészséggel.
:P
2010. október 18., hétfő
"e öröm, e bódottá"
.."Matisz nagypapa" örökérvényű szavait idézve... Ma végre megvettem az idei születésnapi és karácsonyi ajándékot magamnak: két jegyet Csehov Ványa bácsijára a Sydney Theatre Company előadásában.Rendező: Ascher Tamás (wiki)
Díszlettervező: Khell Zsolt (wiki)
Jelmeztervező: Szakács Györgyi (imdb)
John Bell, Cate Blanchett, Sandy Gore, Hayley McElhinney, Anthony Phelan, Richard Roxburgh, Andrew Tighe, Jacki Weaver és Hugo Weaving szereplésével.
Már tavaly novemberben hirdették meg az idei programot, de először csak bérlettel lehetett jegyet venni erre az előadásra. A többi bérletes előadás viszon nem keltette fel az érdeklődésemet és amíg tanakodtam, gyorsan el is fogyotak a bérletek...
Szerencsére a legutóbbi STC-s előadás előtt (jó helyen, jó időben :) rákérdeztem, hogy hogyan lehetne mégis jegyekhez jutni. Mint kiderült a "bérlet nélküli" jegyárusítást ma reggel 9-től kezdék meg!
Rögötön "beírtam a naptáramba" (tollal ;) , hogy ma sorbanállással kezdem a napot...
Így is lett, pénztárnyitás előtt háromnegyed órával már ott ácsorogtam. Többedmagamban :)
Szépen sütött a nap, és ennek, a Wharf hangulatának, meg persze a küszöbön álló sikernek köszönhetően kellemesen és gyorsan teltek a várakozás percei. 9:15-kor már két jó jeggyel a zsebemben vigyorogva távoztam.
Mielőtt (nyolcadikként) sorrakerültem volna, fél füllel elkaptam egy mondatot: "gyorsan fogynak a jegyek az interneten is"...
Hát igen, én is azon gondolkoztam, hogy vajon nem lenne-e gyorsabb, biztosabb on-line vásárolni, de nem bíztam benne. Nem egyszer (ha jól emlékszem, kétszer :) jártunk úgy, h úgy maradtunk le koncertjegy vásárlásról, hogy a túlterhelés miatt használhatatlan volt a rendelős oldal.
Ok, hogy itt nem tízezrekre lehetett számítani egyszerre, de mégis..
Jó volt ez így.
Ráadásul utána, mielőtt még megérkeztem volna a mai napi munkahelyemre (fél óra autózás nyugatra, a kedvenc hidamon (Anzac Bridge) keresztül) még megálltam egy kávéra és mandulás sütire is.
Nem csoda, hogy egész nap jó kedvem volt.
Legyen nektek is szép napotok!
Szerencsére a legutóbbi STC-s előadás előtt (jó helyen, jó időben :) rákérdeztem, hogy hogyan lehetne mégis jegyekhez jutni. Mint kiderült a "bérlet nélküli" jegyárusítást ma reggel 9-től kezdék meg!
Rögötön "beírtam a naptáramba" (tollal ;) , hogy ma sorbanállással kezdem a napot...
Így is lett, pénztárnyitás előtt háromnegyed órával már ott ácsorogtam. Többedmagamban :)
Szépen sütött a nap, és ennek, a Wharf hangulatának, meg persze a küszöbön álló sikernek köszönhetően kellemesen és gyorsan teltek a várakozás percei. 9:15-kor már két jó jeggyel a zsebemben vigyorogva távoztam.
Mielőtt (nyolcadikként) sorrakerültem volna, fél füllel elkaptam egy mondatot: "gyorsan fogynak a jegyek az interneten is"...
Hát igen, én is azon gondolkoztam, hogy vajon nem lenne-e gyorsabb, biztosabb on-line vásárolni, de nem bíztam benne. Nem egyszer (ha jól emlékszem, kétszer :) jártunk úgy, h úgy maradtunk le koncertjegy vásárlásról, hogy a túlterhelés miatt használhatatlan volt a rendelős oldal.
Ok, hogy itt nem tízezrekre lehetett számítani egyszerre, de mégis..
Jó volt ez így.
Ráadásul utána, mielőtt még megérkeztem volna a mai napi munkahelyemre (fél óra autózás nyugatra, a kedvenc hidamon (Anzac Bridge) keresztül) még megálltam egy kávéra és mandulás sütire is.
Nem csoda, hogy egész nap jó kedvem volt.
Legyen nektek is szép napotok!
2010. szeptember 28., kedd
balladai homály és napsütés
Úgy szerveztük, hogy mind a kettőből kijutott a múlt hétvégére. Erre azt mondanák a helyiek, hogy "lucky bastards" (szószerint: véres köcsögök), és mi helyeslően bólintunk, mert igaz: valóban szerencsés flótások vagyunk! Végre felfedeztük magunknak ezt a nagyon kiváló színházat és kellemes környékét.
Ezúttal, szombat délután, egy kis strandolást követően mentünk színházalni. Tömegközlekedéssel így nézett ki a kör: busszal a kompmegállóig (a busz késett, nem is keveset), komppal a Circular Quay-hez, gyalog a színházig -- busszal haza. Csudálatos idő volt, a sétánk alatt 4-5 esküvői csapattal találkoztunk; voltak feketébe öltözött "koszorús" "lányok" (irodai megbeszélés hangulata volt a "kép"-nek), szürkések és rózsaszínűek, meg vegyesek is. Átgyalogoltunk a Harbour Bridge (híd) alatt -- ismét egy újabb perspektívából csodálva (még csak most tűnt fel, hogy mennyi cső fut az oldalában).
A túloldalon kezdődik a Walsh Bay:
Ugye milyen szép? :)
Nem is csoda, hogy ennyire megtetszett: fantasztikus épületeket terveztek akkoriban, az 1900-as években itt a népek. Anno ezen a területen nem volt hullámtörő se gát, így a partot folyamatosan szemét borította. És ha szemét, akkor patkányok. Nem is csoda, hogy 1900 januárjában felütötte a fejét a bubó-pestis (az első fertőzött Arthur, egy teherautósöfőr volt), és miután legyűrték a járványt, elkezdték újjáépíteni/ácsolni a kikötőt (1906-22). Voltak itt raktárak (gyapjús), boltok és nagy lepusztulás. Érdekességek még itt (pdf angolul).
Igazán akkor pezsdült fel az élet, amikor ideköltözött a Sydney Theater Company (2004)... :)
Még nappali fényben érkeztünk a színházhoz. Elterveztük, hogy helyiekhez illően indítjuk az "estét" és emeljük poharunkat. Ez nagyon tipikus egyébként, legyenek mozi- vagy színházlátogatók, az ozik szeretnek -leginkább boros- pohárral a kezükben ácsorogni/ücsörögni és jókat cseverészni az előadások előtt. Nekünk kb. csak 10 percünk volt az utolsó (?) csengetésig, de azért kiültünk a hosszú és keskeny teraszra, hogy az italunkkal múlassuk az időt (gyors és nagy hörpintések).
Oh, azok a Suitcase Royale-os fiúk... Már javában játszott az együttes/színházi társulat/projekt csapat, amikor a kedves nézők elfoglalták a helyüket. Megcsinálták a hangulatot,de izibe'! Aztán a történetmesélés is elkezdődött, és a következő egy órában hárman háromfelé mozogtak. Zenéltek, vetítettek, árnyjátékoztak, improvizáltak, hihetetlen jó és érthető humorral -- eddigi legjobb kulturális élményünk Ausztráliában! Olvasni lehet róluk a színházi blogon.
A rövid történet: Ausztrália szívében, az Outbackben él Blackbone Joe, a híres boxoló. Barátja és egyben főnöke Messy Dimes Dan, a helyi hentes és egyben boxmeccs-szervező. Egyik nap a városba érkezik Von Trapp felügyelő, aki inkognitóban egy haláleset miatt nyomoz...
Zenéért lehet hozzám fordulni, mert az előadás után nem bírtunk üres kézzel távozni, megvettük a legfrissebb cédéjüket. Kicsit tomwaitses, kicsit nickcaves - nagyon szeretjük... :)
***
És hogy a napsütésről se feledkezzek meg, amit maximálisan vasárnapra rendeltünk. Gabival és Árpival és szuper sétára mentünk Clovellybe, majd le Coogee-ig. Közben azért becsúszott egy-két sütemény is a Sweet Kissben, ami egy ici-pici magyar cukrászda tele finomsággal. Kakaós csiga, sajtos perec, nekünk nagy kincsek....:D
Ezúttal, szombat délután, egy kis strandolást követően mentünk színházalni. Tömegközlekedéssel így nézett ki a kör: busszal a kompmegállóig (a busz késett, nem is keveset), komppal a Circular Quay-hez, gyalog a színházig -- busszal haza. Csudálatos idő volt, a sétánk alatt 4-5 esküvői csapattal találkoztunk; voltak feketébe öltözött "koszorús" "lányok" (irodai megbeszélés hangulata volt a "kép"-nek), szürkések és rózsaszínűek, meg vegyesek is. Átgyalogoltunk a Harbour Bridge (híd) alatt -- ismét egy újabb perspektívából csodálva (még csak most tűnt fel, hogy mennyi cső fut az oldalában).
A túloldalon kezdődik a Walsh Bay:
Nem is csoda, hogy ennyire megtetszett: fantasztikus épületeket terveztek akkoriban, az 1900-as években itt a népek. Anno ezen a területen nem volt hullámtörő se gát, így a partot folyamatosan szemét borította. És ha szemét, akkor patkányok. Nem is csoda, hogy 1900 januárjában felütötte a fejét a bubó-pestis (az első fertőzött Arthur, egy teherautósöfőr volt), és miután legyűrték a járványt, elkezdték újjáépíteni/ácsolni a kikötőt (1906-22). Voltak itt raktárak (gyapjús), boltok és nagy lepusztulás. Érdekességek még itt (pdf angolul).
Igazán akkor pezsdült fel az élet, amikor ideköltözött a Sydney Theater Company (2004)... :)
Még nappali fényben érkeztünk a színházhoz. Elterveztük, hogy helyiekhez illően indítjuk az "estét" és emeljük poharunkat. Ez nagyon tipikus egyébként, legyenek mozi- vagy színházlátogatók, az ozik szeretnek -leginkább boros- pohárral a kezükben ácsorogni/ücsörögni és jókat cseverészni az előadások előtt. Nekünk kb. csak 10 percünk volt az utolsó (?) csengetésig, de azért kiültünk a hosszú és keskeny teraszra, hogy az italunkkal múlassuk az időt (gyors és nagy hörpintések).
Oh, azok a Suitcase Royale-os fiúk... Már javában játszott az együttes/színházi társulat/projekt csapat, amikor a kedves nézők elfoglalták a helyüket. Megcsinálták a hangulatot,de izibe'! Aztán a történetmesélés is elkezdődött, és a következő egy órában hárman háromfelé mozogtak. Zenéltek, vetítettek, árnyjátékoztak, improvizáltak, hihetetlen jó és érthető humorral -- eddigi legjobb kulturális élményünk Ausztráliában! Olvasni lehet róluk a színházi blogon.
A rövid történet: Ausztrália szívében, az Outbackben él Blackbone Joe, a híres boxoló. Barátja és egyben főnöke Messy Dimes Dan, a helyi hentes és egyben boxmeccs-szervező. Egyik nap a városba érkezik Von Trapp felügyelő, aki inkognitóban egy haláleset miatt nyomoz...
Zenéért lehet hozzám fordulni, mert az előadás után nem bírtunk üres kézzel távozni, megvettük a legfrissebb cédéjüket. Kicsit tomwaitses, kicsit nickcaves - nagyon szeretjük... :)
***
És hogy a napsütésről se feledkezzek meg, amit maximálisan vasárnapra rendeltünk. Gabival és Árpival és szuper sétára mentünk Clovellybe, majd le Coogee-ig. Közben azért becsúszott egy-két sütemény is a Sweet Kissben, ami egy ici-pici magyar cukrászda tele finomsággal. Kakaós csiga, sajtos perec, nekünk nagy kincsek....:D
Clovelly szikláin (mászóka-nyomok kutatása)
2010. szeptember 20., hétfő
p mint pör/c
Ha táplálék, akkor testi-lelki. A múlt héten mindkettőből kijutott rendesen. :)
....Az elme pallérozása....
Kafka: A per
Nincs harag, elsőre nekünk is felállt a szőr a hátunkon. Kötelező irodalom, hányadik osztályban is? Magyar és német szakosság, a sümegi pszichológia-tábor -- hirtelen ezek az élmények kavarognak a pénteken látott darabbal. Próbáltam felfrissíteni az iskolás élményeket, de a mek-ből letöltött hanganyagot nem bírtam végighallgatni, annyira szenvedős volt a felolvasás. Ki ez a pasi? És mit keres a fülemben? :o
A színházra készültem nagyon.
Egy, mert végre bevesszük a Sydney Theater Companyt - ki ne hallott már Cate Blanchett (kedvenc filmjeinkből: Gyűrűk ura, Kikötői hírek) és férje tengerparti színházáról? :)
Kettő: kellemes és meggyőző beharangozás az Art Nation-ben -- ide tessék kattintanyi, ha igaz ozi szót akarsz hallani! ;) Cate Blanchett is itt dicsérte a főszereplő srácot, aki már több darabban is szépen teljesített. Plusz a jó visszhang a szidneji bemutatóról. Én megvetem.
Tetszetős volt, hogy a kínokat kiegyensúlyozandó viccesre vették a figurát (jut eszembe: fülemile-pör, megvan? xD); volt sokszori nevetés, bár a dobhártyaszakasztó hanghatásoktól (ezt minek?) többször is lekonyultunk. A másik oldalon: egy hosszú és fárasztó hét.
Jó indítást követően, az "én órám szerint" már fél óra után vége volt a darabnak. Lehet, hogy csak a ginzengszagú cigarettafüst miatt, de nekem hamarost mehetnékem támadt, pedig még hátra volt a java: 1h20perec színpadi játék. Meglepően jól értettük a szöveget (2,5fél év ozi akcent - hallelúja! :D), és jól összeállt a darab, de katarzis az nem volt (pörgőszínpados-nyakelvágós zárójelenet este 10kor, köszöntem, nem).
Pintér Béla és Artus (na és Tóth Szilvia!) - Önöket aztán nehéz kérem überelni...! :)
Magát a színházat és környékét első látásra megkedveltük:
- vízpart, szépkilátással a Vidámparkra és a hídra (pipa)
- felújított raktárépület (egykori gyapjúraktár)
- plakát- és fotókiállítás (vimagguc)
Talán jönnek ide még képek, mert szombaton -világosban- visszatérünk egy kis zenés színházra + egy pohár borra. A hétvégi kultúra tárgya: The Ballad of Backbone Joe a The Suitcase Royale nevű melbourne-i bandától! Jutyube-rajongók itt nyerhetnek rövid betekintést a rock musicalbe, avagy: így játszik Tom Waits bendzsón és maskarában. hahahahah :) :)
....fitnesz-szalonna....
Déli deli: A pörc
Röviden megemlékezünk a szombati delis beszerzésünkről is.
Számokban: 1.5 kg orosz túró, 5 pár kolbász, 1 kg zsír, 1 kg szalonna, továbbá a túléléshez elegendő mennyiségű horváckás nápolyi, darálós keksz és ropi. Boldog ünnepeket! :D
Majdnem egy órát autóztunk az Ivan's Butchery-be, Szidnej másik végébe, Chester Hillbe (45km autóval). Én a "...sonka-oldalszalooonnaa..." illatkombinációra és egy egyszerű, de disznóságoktól duzzadó hentespultra készültem, ehelyett egy jó kis horvát boltba (supermarket) léptünk be.
Száguldó riporterünk öninterjúvolta a Bt, mert arra volt kíváncsi, hogy kinek mi tetszett a legjobban a "hentesnél":
B - "A boltnak örültem."
t. - "Hogy lehetett válogatni."
Bárki bármit mond, annyi bizonyos, hogy a közös nevező (életmentő ebéd az autóban) a pörc a kenyéren volt. :D
....Az elme pallérozása....
Kafka: A per
Nincs harag, elsőre nekünk is felállt a szőr a hátunkon. Kötelező irodalom, hányadik osztályban is? Magyar és német szakosság, a sümegi pszichológia-tábor -- hirtelen ezek az élmények kavarognak a pénteken látott darabbal. Próbáltam felfrissíteni az iskolás élményeket, de a mek-ből letöltött hanganyagot nem bírtam végighallgatni, annyira szenvedős volt a felolvasás. Ki ez a pasi? És mit keres a fülemben? :o
Egy, mert végre bevesszük a Sydney Theater Companyt - ki ne hallott már Cate Blanchett (kedvenc filmjeinkből: Gyűrűk ura, Kikötői hírek) és férje tengerparti színházáról? :)
Kettő: kellemes és meggyőző beharangozás az Art Nation-ben -- ide tessék kattintanyi, ha igaz ozi szót akarsz hallani! ;) Cate Blanchett is itt dicsérte a főszereplő srácot, aki már több darabban is szépen teljesített. Plusz a jó visszhang a szidneji bemutatóról. Én megvetem.
Tetszetős volt, hogy a kínokat kiegyensúlyozandó viccesre vették a figurát (jut eszembe: fülemile-pör, megvan? xD); volt sokszori nevetés, bár a dobhártyaszakasztó hanghatásoktól (ezt minek?) többször is lekonyultunk. A másik oldalon: egy hosszú és fárasztó hét.
Jó indítást követően, az "én órám szerint" már fél óra után vége volt a darabnak. Lehet, hogy csak a ginzengszagú cigarettafüst miatt, de nekem hamarost mehetnékem támadt, pedig még hátra volt a java: 1h20perec színpadi játék. Meglepően jól értettük a szöveget (2,5fél év ozi akcent - hallelúja! :D), és jól összeállt a darab, de katarzis az nem volt (pörgőszínpados-nyakelvágós zárójelenet este 10kor, köszöntem, nem).
Pintér Béla és Artus (na és Tóth Szilvia!) - Önöket aztán nehéz kérem überelni...! :)
Magát a színházat és környékét első látásra megkedveltük:
- vízpart, szépkilátással a Vidámparkra és a hídra (pipa)
- felújított raktárépület (egykori gyapjúraktár)
- plakát- és fotókiállítás (vimagguc)
Talán jönnek ide még képek, mert szombaton -világosban- visszatérünk egy kis zenés színházra + egy pohár borra. A hétvégi kultúra tárgya: The Ballad of Backbone Joe a The Suitcase Royale nevű melbourne-i bandától! Jutyube-rajongók itt nyerhetnek rövid betekintést a rock musicalbe, avagy: így játszik Tom Waits bendzsón és maskarában. hahahahah :) :)
....fitnesz-szalonna....
Déli deli: A pörc
Röviden megemlékezünk a szombati delis beszerzésünkről is.
Számokban: 1.5 kg orosz túró, 5 pár kolbász, 1 kg zsír, 1 kg szalonna, továbbá a túléléshez elegendő mennyiségű horváckás nápolyi, darálós keksz és ropi. Boldog ünnepeket! :D
Majdnem egy órát autóztunk az Ivan's Butchery-be, Szidnej másik végébe, Chester Hillbe (45km autóval). Én a "...sonka-oldalszalooonnaa..." illatkombinációra és egy egyszerű, de disznóságoktól duzzadó hentespultra készültem, ehelyett egy jó kis horvát boltba (supermarket) léptünk be.
Száguldó riporterünk öninterjúvolta a Bt, mert arra volt kíváncsi, hogy kinek mi tetszett a legjobban a "hentesnél":
B - "A boltnak örültem."
t. - "Hogy lehetett válogatni."
Bárki bármit mond, annyi bizonyos, hogy a közös nevező (életmentő ebéd az autóban) a pörc a kenyéren volt. :D
2010. szeptember 13., hétfő
Spit to Manly
Még mindig érezzük a bugit a lábunkban, pedig a séta már egy napja volt... Az izomlázra csak egy szem magnézium tablettával készültünk, meg gondoltaban ma egy levezető gyaloggaloppal. Ehelyett: pihenünk. Hétfő esti pihengetés. Na de vissza a sétára.
SMSW= Spit to Manly Scenic Walk, avagy: a Spittől Manlybe menő szépkilátós séta.
Mi az izgalom fokozásának céljából itthonról indultunk, azaz ahogy kiléptünk az ajtán, már el is kezdtük a túrát. Talán ez volt az egyik oka, hogy ezt az útvonalat választottuk. ;) Az utat 3 egyelőtlen szakaszra osztottuk - értelem szerint: 1. tőlünk a Balmoral beachig, 2. a beachtől a Spitig, 3. a Spittől Manlyig - növekvő sorrendben, a nagy falatot a végére hagyva. Hónapok óta ez volt az első szép, napsütéses napunk, ennélfogva a második keresztutcában már dobáltuk le a pulóvereket magunkról. Persze Bélus óvatos duhaj volt (több hetes megfázás után), úgyhogy ő csak a Nagy Lejtőn (Balmoralra lefelé) vetkőzött izomra. :D Nagy vidáman gyalogoltunk lefelé, együttérezve a felfelé küzdő kutyákkal és gazdáikkal, a kajakot maguk után húzó párral, futókkal, és bringással, tudva, hogy mi ma nem erre jövünk vissza...
Az első szakaszt viszonylag hamar letoltuk, kábé 30 perc alatt lent voltunk a homokban - strandolók még nem voltak, annál többen napoztak és barbekjúztak. Nna, én is megálltam volna egy kis punnyadásra, de meneteltünk tovább. Látszólag magas volt a vízállás.
Aztán megkezdtük a második szakaszt felfelé, a miniesőerdőn át, ahol utoljára éppen két éve jártunk. Akkor valami túrázós verseny volt, most egy kisebb csapat kirándulóba botlottunk. Újabb vetkőzös kör, plusz navi beizzítása, valamint az útleírás kiolvasásával is próbálkoztunk. A Wildwalks.com oldalon elég jó kis leírásokat találtunk eddig, de ez valami nagyon bénára sikerült. Eleve azt sem értettük, hogy ezt a néhány km-es "séta"-t miért saccolják több, mint 2 órásra. Aztán amikor elhagytuk a következő tengerparti szakaszt, a Shell Cove-ot, kezdtük paizsgálni: nem csak a rock-hopping vette kezdetét, hanem a majdnem-falmászás is. Kicsit magas volt a vízállás... és minden alkalmat megragadtunk, hogy továbbjussunk! :D A térkép szerint valahol volt egy "felfelé vezető lépcső", amiből egyet találtunk is, de az valami helyi lakosoké volt. Ja, még nem írtam, hogy a környék neve Mosman, ami az itteni Rózsadomb, és még az állunk is leesett, pedig a szokásos sétánk alkalmával azért látunk "ezt-azt", minőségi gépjárműveket és lakóépületeket... Persze arra mi sem számítottunk, hogy esetleg szóbaelegyedünk/megismerkedünk valakivel, aki egy ilyen palotában lakik (ne tornyosat képzeljetek). Pedig ez következett, mivel a lépcsőt nem találtuk, és az első útbaeső, megmászható teraszon kérdezősködni kezdtük. Suzy és a kutyája nagyon kedvesen beinvitál bennünket, és mi követtük a soha véget nem érő lépcsőkön felfelé, kifelé. Közben megálltunk beszélgetni az uszoda mellett (2. szint), és lassan felértünk a házisiklóhoz, alias lifthez. Hát ilyen is van, mert a lépcsők száma végtelen, és az út szintje -ahogy azt a Melinda utcából jól ismerjük :)- a felső emeletnél, ebben az esetben jóval fölötte van. A fránya felső szomszéd meg nem odaépítette az a betonfalat a lift felső állomásához? De. Így hát felfelé vigyáznunk kellett, hogy nehogy kilengjen velünk, hármónkkal a felvonó. Közben pálmák simogatták a kezünket. :D Ja, ez semmi, mert fent a garázsnál kötöttünk ki: nem is hittünk a szemünknek, amikor megláttuk az ott parkoló Ferrarit. :D Egyébként nagyon jól elbeszélgettünk Suzyval ("unatkozó milliomos"?), aki sokat mesélt a családjukról és a mindenféle utazós-kirándulós élményeikről. Természetesen legközelebb, ha arrajárunk (alacsony vízállásnál- h hhaaa :D), akkor beugorhatunk egy kávéra! Hátnyilván... :D
Elbúcsúzkodás után végre megint az úton voltunk, irányban a Spit felé. Itt van a nagy, felnyithatós híd, ami átvisz a Manly-félszigetre - ezzel a második, kalandos szakaszt is sikeresen, még a csevegéssel együtt is időben teljesítettük!
Egy jó kis sziklán ünnepeltük a napot és magunkat, alattunk pár csávó horgászott és sörözött. Nagyon keményköpésűnek tűntek. :)
Következett a harmadik szakasz, ami a következő 10 km-re kellemes szintben hullámzást ígért: az erdős részek váltakoztak a homokos strandokkal, sziklás útszakaszok a fahidakkal. Kihagyhatatlan 1 km-es kört adott a világítótornyos séta, ahonnan a Balmoral beach már egészen közelinek tűnt a túlparton -eddig mindig csak onnan néztünk át ;), láttunk és hallottunk két teherhajót behajózni az öbölbe, télifagyit nyaltunk az egyik kilátónál (Dobroyd Head), sárkánygyík napozott a gyalogút melletti sziklatömbön, és nyuszi ugrált a manly-i sétányhoz közel.
Jól kisétáltuk magunkat, aztán hazabuszoztunk. Hát így ünnepeltük az itt eltöltött éppen-két évünket.
SMSW= Spit to Manly Scenic Walk, avagy: a Spittől Manlybe menő szépkilátós séta.
Mi az izgalom fokozásának céljából itthonról indultunk, azaz ahogy kiléptünk az ajtán, már el is kezdtük a túrát. Talán ez volt az egyik oka, hogy ezt az útvonalat választottuk. ;) Az utat 3 egyelőtlen szakaszra osztottuk - értelem szerint: 1. tőlünk a Balmoral beachig, 2. a beachtől a Spitig, 3. a Spittől Manlyig - növekvő sorrendben, a nagy falatot a végére hagyva. Hónapok óta ez volt az első szép, napsütéses napunk, ennélfogva a második keresztutcában már dobáltuk le a pulóvereket magunkról. Persze Bélus óvatos duhaj volt (több hetes megfázás után), úgyhogy ő csak a Nagy Lejtőn (Balmoralra lefelé) vetkőzött izomra. :D Nagy vidáman gyalogoltunk lefelé, együttérezve a felfelé küzdő kutyákkal és gazdáikkal, a kajakot maguk után húzó párral, futókkal, és bringással, tudva, hogy mi ma nem erre jövünk vissza...
Az első szakaszt viszonylag hamar letoltuk, kábé 30 perc alatt lent voltunk a homokban - strandolók még nem voltak, annál többen napoztak és barbekjúztak. Nna, én is megálltam volna egy kis punnyadásra, de meneteltünk tovább. Látszólag magas volt a vízállás.
Aztán megkezdtük a második szakaszt felfelé, a miniesőerdőn át, ahol utoljára éppen két éve jártunk. Akkor valami túrázós verseny volt, most egy kisebb csapat kirándulóba botlottunk. Újabb vetkőzös kör, plusz navi beizzítása, valamint az útleírás kiolvasásával is próbálkoztunk. A Wildwalks.com oldalon elég jó kis leírásokat találtunk eddig, de ez valami nagyon bénára sikerült. Eleve azt sem értettük, hogy ezt a néhány km-es "séta"-t miért saccolják több, mint 2 órásra. Aztán amikor elhagytuk a következő tengerparti szakaszt, a Shell Cove-ot, kezdtük paizsgálni: nem csak a rock-hopping vette kezdetét, hanem a majdnem-falmászás is. Kicsit magas volt a vízállás... és minden alkalmat megragadtunk, hogy továbbjussunk! :D A térkép szerint valahol volt egy "felfelé vezető lépcső", amiből egyet találtunk is, de az valami helyi lakosoké volt. Ja, még nem írtam, hogy a környék neve Mosman, ami az itteni Rózsadomb, és még az állunk is leesett, pedig a szokásos sétánk alkalmával azért látunk "ezt-azt", minőségi gépjárműveket és lakóépületeket... Persze arra mi sem számítottunk, hogy esetleg szóbaelegyedünk/megismerkedünk valakivel, aki egy ilyen palotában lakik (ne tornyosat képzeljetek). Pedig ez következett, mivel a lépcsőt nem találtuk, és az első útbaeső, megmászható teraszon kérdezősködni kezdtük. Suzy és a kutyája nagyon kedvesen beinvitál bennünket, és mi követtük a soha véget nem érő lépcsőkön felfelé, kifelé. Közben megálltunk beszélgetni az uszoda mellett (2. szint), és lassan felértünk a házisiklóhoz, alias lifthez. Hát ilyen is van, mert a lépcsők száma végtelen, és az út szintje -ahogy azt a Melinda utcából jól ismerjük :)- a felső emeletnél, ebben az esetben jóval fölötte van. A fránya felső szomszéd meg nem odaépítette az a betonfalat a lift felső állomásához? De. Így hát felfelé vigyáznunk kellett, hogy nehogy kilengjen velünk, hármónkkal a felvonó. Közben pálmák simogatták a kezünket. :D Ja, ez semmi, mert fent a garázsnál kötöttünk ki: nem is hittünk a szemünknek, amikor megláttuk az ott parkoló Ferrarit. :D Egyébként nagyon jól elbeszélgettünk Suzyval ("unatkozó milliomos"?), aki sokat mesélt a családjukról és a mindenféle utazós-kirándulós élményeikről. Természetesen legközelebb, ha arrajárunk (alacsony vízállásnál- h hhaaa :D), akkor beugorhatunk egy kávéra! Hátnyilván... :D
Elbúcsúzkodás után végre megint az úton voltunk, irányban a Spit felé. Itt van a nagy, felnyithatós híd, ami átvisz a Manly-félszigetre - ezzel a második, kalandos szakaszt is sikeresen, még a csevegéssel együtt is időben teljesítettük!
Egy jó kis sziklán ünnepeltük a napot és magunkat, alattunk pár csávó horgászott és sörözött. Nagyon keményköpésűnek tűntek. :)
Következett a harmadik szakasz, ami a következő 10 km-re kellemes szintben hullámzást ígért: az erdős részek váltakoztak a homokos strandokkal, sziklás útszakaszok a fahidakkal. Kihagyhatatlan 1 km-es kört adott a világítótornyos séta, ahonnan a Balmoral beach már egészen közelinek tűnt a túlparton -eddig mindig csak onnan néztünk át ;), láttunk és hallottunk két teherhajót behajózni az öbölbe, télifagyit nyaltunk az egyik kilátónál (Dobroyd Head), sárkánygyík napozott a gyalogút melletti sziklatömbön, és nyuszi ugrált a manly-i sétányhoz közel.
Jól kisétáltuk magunkat, aztán hazabuszoztunk. Hát így ünnepeltük az itt eltöltött éppen-két évünket.
2010. augusztus 31., kedd
KL képek
Ami késik az nem csak a gyorsvonat...
De most már megérkezett:
malájziai "kalandjaim" képekben a picasán
Két albumba töltöttem fel a képeket:
az egyikbe a szállodában és környékén készülteket, a másikba a szombati kirándulás képeit
(Még lesz egy pár, amikor sikerül lehámoznom a fotókat a telefonomról is.)
Jó nézegetést!
B.
De most már megérkezett:
malájziai "kalandjaim" képekben a picasán
Két albumba töltöttem fel a képeket:
az egyikbe a szállodában és környékén készülteket, a másikba a szombati kirándulás képeit
(Még lesz egy pár, amikor sikerül lehámoznom a fotókat a telefonomról is.)
Jó nézegetést!
B.
2010. augusztus 29., vasárnap
Képeslap
Üdvözletünket küldjük Newcastle-ból!
Az idő csodaszép, 2 nap süt, és élvezzük a "vissza-visszatérés"-t. :D
A pénteki nap teljesen munkával telt -- reggel 6-os keléssel, 7-es indulással, 150km/2óra az autópályán; a menetből Bélus kiszállt Cardiffban, én továbbhajtottam Newcastle-ba, hogy elfoglaljam megérdemelt (ideiglenes)helyemet az ottani kollégák között. A változatosság kedvéért megint szabálytalanul parkoltam, mivel az irodának nincs parkolója, ezért "kénytelen" voltam a szemközti bevásárlóközpont parkolójában hagyni a kocsit, ahol a parkolást 2 órára maximalizálták (micsoda változások, mióta elköltöztünk!), és állítólag valami "időtúllépéses" matricákat ragasztanak a szélvédőre. Lekopogandó, hogy én másodszorra is megúsztam a matricagyűjtést. Mellesleg nem is tudom, hogy mennyibe kerülnek ezek a matricák a vétkeseknek..! :D Asszem, semmibe...
Szóval, ha munkaidő akkor munka és spontán megbeszélések a kollégákkal, finom ebéd a napfényben és kávé. Fél 6 körül eltéptem Elernore Vale-be, ahol Marcia barátnőnk és családja lakik. Ezer éve nem láttuk őket, közben Camila lánya is visszaköltözött Brazíliából, úgyhogy náluk találkoztunk - Bélus az egyik sykes-os kolléga fuvarozta. Estére az összes dolgozó kipurcant, úgyhogy már csak egy pizzapartira futotta, no meg egy kis borozásra. Penfolds, Cabernet Savignon. Nyami!
Muszáj volt leöblítenünk az izgalmakat egy-egy helyi specialitással (B: írviszki szódával {a helyi szabályok szerint tisztán nem szolgálhatják fel}, T: lemon-lime&bitter {ozi szörp, bárhol kérheted}).
Ez itt, fönt, az ivós/bejelentkezős pult, és a valódi félhomály + meglepően kicsi tömeg és nulla parti... ahhh...
A pénteki/egész hetes kipurcanás után egy laza szombat: reggeli a kedvenc helyünkön/mellett,mert nyílt egy új hely, aminek az ablakában ülve ki lehetett látni a hatalmas Ókeánoszra, 14 teherszállító hajót számoltunk, meg egy fehér óceánjárót. Aztán megjelent egy bobtail kutya, és tisztára olyan volt, mint Alfinger -- a gazdája csak repült utána, miután nekiiramodott...! :)
Mi meg nem a kutya után futottunk, hanem a helyi patikába, amit nagyon szeretünk, meg lottót feladni.
A reggelit aztán le kellett sétálni, ezért elkocsiztunk Bar Beachre (na, ezen biztosan senki sem csodálkozik ;)), és elgyalogoltunk a homokban Mereweatherig. A nehézség csak annyi volt, hogy nekem nem működött olajozottan az egyik térdem, és a homok még jobban gyilkolta - lassú menet volt + térdig érő szélben... Éppen a végére értünk, amikor Marcia telefonált, hogy Bar Beachen várnak bennünket - séta vissza (erőltetett menet), maj ebéd a Darby Streeten erős napsütésben. Mellettünk a helyi ukrán maffia sütkérezett --? bmw és susogós melegítő... pfffff.
Amúgy nem maradtunk sokáig, hazafelé újra beugrottunk Marciáékhoz, ill. a szembekertészetbe, aztán nyomás haza, Szidnejbe. Este Szörny Rt. és korai kidőlés - újabb szép képeslap Newcastle-ból.
Az idő csodaszép, 2 nap süt, és élvezzük a "vissza-visszatérés"-t. :D
A pénteki nap teljesen munkával telt -- reggel 6-os keléssel, 7-es indulással, 150km/2óra az autópályán; a menetből Bélus kiszállt Cardiffban, én továbbhajtottam Newcastle-ba, hogy elfoglaljam megérdemelt (ideiglenes)helyemet az ottani kollégák között. A változatosság kedvéért megint szabálytalanul parkoltam, mivel az irodának nincs parkolója, ezért "kénytelen" voltam a szemközti bevásárlóközpont parkolójában hagyni a kocsit, ahol a parkolást 2 órára maximalizálták (micsoda változások, mióta elköltöztünk!), és állítólag valami "időtúllépéses" matricákat ragasztanak a szélvédőre. Lekopogandó, hogy én másodszorra is megúsztam a matricagyűjtést. Mellesleg nem is tudom, hogy mennyibe kerülnek ezek a matricák a vétkeseknek..! :D Asszem, semmibe...
Szóval, ha munkaidő akkor munka és spontán megbeszélések a kollégákkal, finom ebéd a napfényben és kávé. Fél 6 körül eltéptem Elernore Vale-be, ahol Marcia barátnőnk és családja lakik. Ezer éve nem láttuk őket, közben Camila lánya is visszaköltözött Brazíliából, úgyhogy náluk találkoztunk - Bélus az egyik sykes-os kolléga fuvarozta. Estére az összes dolgozó kipurcant, úgyhogy már csak egy pizzapartira futotta, no meg egy kis borozásra. Penfolds, Cabernet Savignon. Nyami!
Kivételesen nem Marciáéknál szálltunk meg (a kislányok játszószobájában szoktunk aludni :)), mivel már korábban befoglaltam és kifizettem a hotöjt. Ezúttal is a The Grand Hotelben szálltunk meg, a cityhez + a parthoz közel. AZ érkezésünk filmbeillő volt: éppen csak a hotelhez/kocsmához értünk, lehúzódtunk a járda mellé, amikor a semmiből a hátunk mögött termett egy sötét színű, kék-piros villogós járőrkocsi. "Do you have a license?" - "Isten éltesse járőrpajtás, természetesen van jogosítványom, és nem is ittam többet, mint 1 pohár piros borocskát, azt is már vagy 1 órája..." Na kábé így zajlott a párbeszéd, amelyben kiredült, hogy hősünk (Czeiner B., 35) nem vezetetett ittasan, csupán a parkolóhely keresése bizonyította el, és tette egyenetlenné a kormányozástechnikáját, amiről a járőr azt hitte, hogy ittas állapot. Mindez nem lett volna poénos, ha nem a kocsma mellett állunk meg, a tök sötétben, villogó rendőrautóval a hátunk mögött... Én a kocsma ablakai felöli oldalon ültem, és figyeltem ahogy bentről mások is figyelik a "programot"/Bé alakítását. Na ezek után bementünk a kocsmába, a bálnát magunk mögött húzva, mert bejelentkezni a sörös pultnál, félhomályban kellett. :) 
Helyet foglaltunk a bárszékeken, és papíroztunk, miközben a pultos fiú megjegyezte, hogy igen jól sikerült a belépőnk! Hátnyilván! :D :D
Muszáj volt leöblítenünk az izgalmakat egy-egy helyi specialitással (B: írviszki szódával {a helyi szabályok szerint tisztán nem szolgálhatják fel}, T: lemon-lime&bitter {ozi szörp, bárhol kérheted}).
Ez itt, fönt, az ivós/bejelentkezős pult, és a valódi félhomály + meglepően kicsi tömeg és nulla parti... ahhh...
Mi meg nem a kutya után futottunk, hanem a helyi patikába, amit nagyon szeretünk, meg lottót feladni.
Amúgy nem maradtunk sokáig, hazafelé újra beugrottunk Marciáékhoz, ill. a szembekertészetbe, aztán nyomás haza, Szidnejbe. Este Szörny Rt. és korai kidőlés - újabb szép képeslap Newcastle-ból.
2010. augusztus 23., hétfő
a kertek alatt
Az elmúlt héten drasztikus változáson ment keresztül a hátsó teraszunk: felsőbb szinten (ügyvédi {=főbérlői}) döntés született: kukába a bougainvilleaval, azaz az agresszívan terjeszkedő, tüskés futókával, ami a lugasunkat jelentette az udvar felöli oldalon. Csudálatos, ciklámen virága (kis mütyürnyi, sárga bibével) szinte egész évben csalogatta a pillangókat és a ház népét, kesze-kusza ágain pedig egy oposszum is könnyedén átosokodott a szomszédból -- például keserű minimandarint lopni.
Lássuk a képeket!
A bal képen az látható, amint Bélus mester ügyködik, éppen a húzódzkodó alkalmatosságot építi be a falba a futóka alá (ez még a híres mandarinlopás előtt történt). A jobb képen pedig már az újjá varázsolt, meglepően tágas és fényes teraszunk mutatkozik be.
A növénnyel egyébként többször is felvettük a harcot, sőt, még a szomszéd is segített, mivel ő könnyebben elérte a hozzájuk átnyúló-növő ágakat, de hosszú távon esélytelenek voltunk. Valószínűleg minden héten (?) nyírni kellett volna, de mi erre nem gondoltunk, a főbérlőnk pedig az összes növényét ránk és sorsukra hagyta. Nem mintha rossz gazdák lennénk, de ehhez a lugas-szobrászathoz azért több kell, mint egy-két pad és egy sövény-nyíró olló! :D
Ebben az első fázisban a hátsó terasz teljes nagyságában (széle-hossza) mutatkozik be a nagyközönségnek. A feng shui-érzést (gyomorból és szívből) követve hagyjuk, hogy szabadon áramoljon a chi, majd -talán a hétvégén- hozzálátunk a terep takarossá és kényelmessé alakításához.
Jelzésképpen visszaakasztottam a falra a kis puttót ábrázoló festményt (fake), és feltornásztam az egyik kerti, cserepes növényt, hogy ne legyen ennyire kopasz a fal.
A barbi is hamarosan visszakerül a helyére, és nagy az öröm, mert ezután esőben is kellemesen süthetünk-főzhetünk a friss levegőn!
Jönnek a vendégeketvárok! ;)
Lássuk a képeket!
A bal képen az látható, amint Bélus mester ügyködik, éppen a húzódzkodó alkalmatosságot építi be a falba a futóka alá (ez még a híres mandarinlopás előtt történt). A jobb képen pedig már az újjá varázsolt, meglepően tágas és fényes teraszunk mutatkozik be.
A növénnyel egyébként többször is felvettük a harcot, sőt, még a szomszéd is segített, mivel ő könnyebben elérte a hozzájuk átnyúló-növő ágakat, de hosszú távon esélytelenek voltunk. Valószínűleg minden héten (?) nyírni kellett volna, de mi erre nem gondoltunk, a főbérlőnk pedig az összes növényét ránk és sorsukra hagyta. Nem mintha rossz gazdák lennénk, de ehhez a lugas-szobrászathoz azért több kell, mint egy-két pad és egy sövény-nyíró olló! :D
Ebben az első fázisban a hátsó terasz teljes nagyságában (széle-hossza) mutatkozik be a nagyközönségnek. A feng shui-érzést (gyomorból és szívből) követve hagyjuk, hogy szabadon áramoljon a chi, majd -talán a hétvégén- hozzálátunk a terep takarossá és kényelmessé alakításához.
Jelzésképpen visszaakasztottam a falra a kis puttót ábrázoló festményt (fake), és feltornásztam az egyik kerti, cserepes növényt, hogy ne legyen ennyire kopasz a fal.
 |  |
A barbi is hamarosan visszakerül a helyére, és nagy az öröm, mert ezután esőben is kellemesen süthetünk-főzhetünk a friss levegőn!
Jönnek a vendégeketvárok! ;)
Hófehérke visszatér 2.
Nem ígérem, hogy minden napra egy mesét írok, de írok, írok, amennyit csak bírok, mert mostantól legalább nem lesz az az érzésem, hogy valaki áll a hátam mögött, és lesi -ismeretlenül,láttatlanban-, hogy mi történik velünk. Őszintén szólva, folyamatosan ez volt az érzésem, amióta megtudtam, hogy az egyik ausztrál gyűjtőoldal feltette a listájára a Kanga Bt-t (honnan jön ez a para?); ha akartam volna reklámozni az oldalt, akkor valószínűleg már sokkal több olvasónk is lehetne, de úgy döntöttem/tünk, hogy ez az oldal maradjon inkább kevesebb. Engem az nem motivál, hogy vadidegenek is olvasnak bennünket, bármilyen visszajelzés/kétirányú kommunikáció nélkül. Normális esetben a magánlevelezésemet sem küldöm el akárkinek... ;)
Szóval a mai naptól legyen a Kanga Bt. azoké, akik tényleg olvasgatni, röhögni, tanulni, jó kis fotókat nézegetni, velünk lenni járnak ide, nem pedig fikázni - arra ott van tothaw nyelvfelnyársalós fóruma, konasszőröknek (="kialudt a lámpa!" :D).
kámtugedör, látogatók! :D
Szóval a mai naptól legyen a Kanga Bt. azoké, akik tényleg olvasgatni, röhögni, tanulni, jó kis fotókat nézegetni, velünk lenni járnak ide, nem pedig fikázni - arra ott van tothaw nyelvfelnyársalós fóruma, konasszőröknek (="kialudt a lámpa!" :D).
kámtugedör, látogatók! :D
2010. augusztus 20., péntek
ja, KL 2-3-4
A városból sokat még nem láttam, mivel eleddig a meló mellett csak annyi "pihenés" volt, amíg a szálloda konditermében fárasztottam magam. Illetve a tegnap esti vacsora és sopping túra a KLCC-ben. (-> a helyek kedenc mega-bevásárlóközpontja.)Azért nem kell nagyon sajnálni, mert érdekes amit csinálok, meg elég jó a kilátás a hetedik emeleti szabadtéri úszómedencéből.
Ja, a mai újság címlapja: 8,9 %-kal erősödött a maláj gazdaság az előző negyedévben - nekik biztosan nincs bezárni való bányájuk.
Na jó, ez elég cinikus volt. bocs.
Amúgy hihetetlen milyen "monstre" építkezések vannak. Mintha mindenki ide akarna toronyházat csinálni.
A 30 emeletes szállodánk mellett, pl egy kb ugyanekkora mecset van. Rendszeresen idehallatszik az imára hívás.
A képen a délutáni kilátás egy részlete a szobámból. Címe: délutáni dugó az Intermark alatt.
Na megyek, mert leesik a fejem ;)
Jóccakát.
sad, sad situation
Nem is tudom hogyan kezdjek hozzá.
Biztosan mindenkivel ismeri azt az érzés ami akkor jön elő, amikor rájövünk, hogy elárultak, becsaptak és cserbenhagytak.
"Minden nap" megesik valakivel. Ma éppen én vagyok soron. Nem egyedül.
Több tízezer ember élete kötődik valamilyen formában Oroszlányhoz.
December 31-én bezárják a márkushegyi bányát.
(forrás: index és a városi honlap.)
Ha valakinek van értelme, akkor tudja, hogy mit jelent ez mindazoknak akit érint. És ha ép lelke van akkor nem áll le mocskolóni. (Lásd kommentek a videóhoz.)
Azért jó látni, hogy milyen sokan felfigyeltek rá és értelmesen gondolkoznak erről (ebből következteve más dolgokról is).
Nem mondom azt, hogy nem kell bezárni, mert nem értek hozzá. Abban viszont biztos vagyok, hogy egy ilyen döntés nem születhet egyik napról a másikra. Ha pedig nem, akkor egy tisztességes, felelősségteljes kormánynak (beleértve a jelenlegit és az összes előzőt) kötelessége, hogy megoldásokat dolgozzon ki a város és környező települések lakói számára.
Lehet, hogy nem figyelek eléggé, de még hasonlóról sem hallottam.
Szeretnék kérdezni valamit:
Elhiszi valaki, hogy azért zárják be a bányát mert veszteséges?
Nem látom a jelentkezők kezeit....
Had mondjak még valamit.
Lehet, hogy sok naplopót is eltartott ez a cég, de a legtöbben embertelenül nehéz és veszélyes munkát végeztek és végeznek még ma is.
És midnezek mellett a munkájukért olyan bért kapnak, ami után adót és járulékokat fizetnek.
ŐK (és a többi adófizető balek - mint én is) tartják el az őket semmibevevő politikusokat és fizetik a közvilágítást azoknak a háza előtt akik kikerülik és/vagy "megkönnyítik" a közteher viselését.
Szóval egy kis respekt jó lenne.
Már Oroszlánytól függetlenül is. Csak úgy, egyikünk a másikunk felé.
Jó szerencsét!
Biztosan mindenkivel ismeri azt az érzés ami akkor jön elő, amikor rájövünk, hogy elárultak, becsaptak és cserbenhagytak.
"Minden nap" megesik valakivel. Ma éppen én vagyok soron. Nem egyedül.
Több tízezer ember élete kötődik valamilyen formában Oroszlányhoz.
December 31-én bezárják a márkushegyi bányát.
(forrás: index és a városi honlap.)
Ha valakinek van értelme, akkor tudja, hogy mit jelent ez mindazoknak akit érint. És ha ép lelke van akkor nem áll le mocskolóni. (Lásd kommentek a videóhoz.)
Azért jó látni, hogy milyen sokan felfigyeltek rá és értelmesen gondolkoznak erről (ebből következteve más dolgokról is).
Nem mondom azt, hogy nem kell bezárni, mert nem értek hozzá. Abban viszont biztos vagyok, hogy egy ilyen döntés nem születhet egyik napról a másikra. Ha pedig nem, akkor egy tisztességes, felelősségteljes kormánynak (beleértve a jelenlegit és az összes előzőt) kötelessége, hogy megoldásokat dolgozzon ki a város és környező települések lakói számára.
Lehet, hogy nem figyelek eléggé, de még hasonlóról sem hallottam.
Szeretnék kérdezni valamit:
Elhiszi valaki, hogy azért zárják be a bányát mert veszteséges?
Nem látom a jelentkezők kezeit....
Had mondjak még valamit.
Lehet, hogy sok naplopót is eltartott ez a cég, de a legtöbben embertelenül nehéz és veszélyes munkát végeztek és végeznek még ma is.
És midnezek mellett a munkájukért olyan bért kapnak, ami után adót és járulékokat fizetnek.
ŐK (és a többi adófizető balek - mint én is) tartják el az őket semmibevevő politikusokat és fizetik a közvilágítást azoknak a háza előtt akik kikerülik és/vagy "megkönnyítik" a közteher viselését.
Szóval egy kis respekt jó lenne.
Már Oroszlánytól függetlenül is. Csak úgy, egyikünk a másikunk felé.
Jó szerencsét!
2010. augusztus 17., kedd
KL 1
Vonat-vonat-repülő-vonat-taxi - 13 és fél óra utazás után végre a szobámban ülök.Mondjuk a legjobb az lenne, ha gyorsan megfürödnék és ágyba bújnék, de mivel még fel vagyok pörögve az utazástól, kihasználom a lendületet.
Az van, hogy egy hétre Kuala Lumpurba utazta egy pár megbeszéléssel összekötött tréningre. Jól bevállaltam ("kihaénnem" :) és bár kezdeti lendületem kicsit megtört amikor az repjegyegyemen azt olvastam, hogy 8 órás a repülőút, nagy kedvvel és ötletekkel felkészülve vágtam bele az utazásba.
(Jó kérdés: miért gondoltam azt, hogy KL sokkal közelebb van?? gőzőm sincs)
Mindenesetre itt vagyok és fel vagyok dobva.
A szálloda egy vadonat új toronyház középső szintjeit foglalja el. Pár emelettel lejjebb uszoda, spa és fitness gym. Meg az irodánk is ugyanebben az épületben van. Akár egy hétig el sem kellene hagynom "a házat".
Minden itt van. Csak T. hiányzik...
folyt. köv. holnap
Jó éjszakát!
p.s.: nem gondoltam, h a Petronas tornyok ilyen királyul néznek ki kivilágítva
2010. augusztus 11., szerda
hullámok, Némó és a hányószacskó
Ma, hajnali 12.14 perckor még azon dolgoztam, hogy visszanyerjem a 3g bizalmát, és internet-kapcsolatot csiszoljak, sikertelenül. Így a csütörtöki felderítés kalandjait is csak most vágta ide le.
Mindjárt nekiugrok a pénteknek is, csak előtte még összemesterkedek egy kis vacsorát...
július 23. péntek
folytatása következik...
2010. augusztus 10., kedd
a cairnsi pálmafás
július 22. csütörtök
Első felvonás, melyben azzal kezdjük, hogy elmeséljük, miért is egy utazás az életünk.
Első felvonás, melyben azzal kezdjük, hogy elmeséljük, miért is egy utazás az életünk.
Reggel korán, frissen és üdén (nem csalás, nem ámítás!) bekocsiztunk Chatswoodba, hogy az autót a céges parkolóban hagyjuk, majd vonattal a Domestic Airportra. Apró reggeli csoda: az egyébként késésben induló vonatot a vonatkísérő visszaintette, hogy mindeket felvegyen, annak ellenére, hogy csak bámészkodtunk, az órákat nézegettük, avagy az "ez a vonat úgyis elment" hozzáállással totyogtunk; egyébként eszünk ágában sem volt futni lépcsőn lefelé a bálnával, ami pontosan 20 kg-sra tömődött ki. :) 3 óra repülőzés északnak, még napsütésben. Cairnsben kellemes séta a félig rerombolt érkezési és indulási terminálok között (under construction, mennyire béénaaa).
A csodálatosan napos Cairns - álmainkban, de nem ezen a napon... Mutatóban egy darabka kék ég a csábító hegyormok és villanydúcok felett. Egy csodálatos barátság kezdete.
Reptéri minibusszal be a városba. Többek között egy nagyon túlsúlyos (*4) család is felszállt, akik kicsit megdöntötték-limbálták a buszt. Ez nem volt vicces egyébként. A hotöjbe mihelyst megérkeztünk, ez volt a Mercure, nagyon közel a parthoz, a szuper parti sétány mellett. Bélus Merkűrt mondott a sofőrnek, aki -mivel valószínűleg nem tanul franciát, mint Bé- először nem értette, hogy merre is van az arra. :D
Elkezdjük a 100%-os lelazulást az erkélyen. Segítőtársaink: a friss tengeri levegő, a pálmafasusogás és a madárcsiripeléssel teli tér. Mind a miénk...Átrendeztük a szobát, aztán eliramodtunk "a városba". Előzetes kutatásaink szerint a hotöj úgy 2-2,5 km távolságra helyezkedett el a városközponttól -- akkor még a medence környékét gondoltuk annak (később aztán, amikor megtaláltuk a könyvtárt... :D).
Nulla galamb - hállelúja! :D Végig madárcsicsergés - és komolyan beszélek: nem csak egy-két papagáj, hanem repülő madárhad. Szerencsére nem támadtak. :) Volt viszont krokodilveszélyre figyelmeztető tábla (lábnyomokat nem találtunk), és ennélfogva egy olyan tengerpart, ahol nem lehetett fürdeni. Pontosítok: azért sem lehetett fürdeni, mert napközben nem volt víz a part közelében, az erős apály-dagály mozgás következtében a víz százméterekre behúzódodott, mini iszapot hagyva maga után. Ez volt ám a kellemes dagonya a tonnányi rákocskának és iszapugró állatkának!
A séta közben felfedeztük a sétány kisebb csodáit: a brigautat, az Exercise Stationt (mini fitnessz) és egy dugong-posztert az egyik tájékoztató falon. A medencénél jól megnéztük magunknak az ál-napozó embereket (napsütés az nem volt) és az ál-hőmérsékletjelző táblát (aznapra max 28 fok - nagy hahaha). A kikötőben a Bt. választott magának egy-egy hajót stipistoppal, és erre ittunk is egyet (kávét) a codálatosz parti koktélbárban. Egy ilyen (ahhhh) -legalább egy- minden városba kellene... Ettünk hömbörzsömbört sültkrumplival és késsel-villával, mellé desszert helyett egy tüzes-egyensúlyozós zsönglőrszámot. Végre fény derült a "zacskó rejtély"-re is (minden velünk szemben közlekedő kezében szürke zacsi volt), amikor megtaláltuk a közeli ábécét, és mi is beszereztük a következő napok be-le-tevőjét. Visszafelé menet -szigorúan zacskóval a kézben ;)- megtaláltuk a városi könyvtárt -- szép, nem? :D
téli rege
Úgy tűnik, az idei tél maximálisan lehibernált engem. Nem elég, hogy hónapok óta térdzokniban vagyok kénytelen járni, még munkafronton is "betérdzoknisodott" a helyzet (a kezdeti lelkesedés unalomba ment át). Július elején nagy svunggal átlendultem a Help St mögötti kis utcába (az Exactból a HSS-be), az "iker tornyok"-ba, ahol most is ülök, és nézegetem az éppen erre elvonuló felhőket a 17. emeletről. Nem az ablakban ülök (sajnos), de a kilátás így is elég jó. Ezzel ellentétben az iroda nem annyira, mert az egy-légteret nem osztották fel kis, hangulatos, térelválasztós boxokra, hanem csak összetolták az asztalokat, így olyan érzése van az embernek, mintha egy tágas folyosón ülve dolgozna. Fel-le mászkálás plusz a hátam mögött 2 kis iroda, nagyjából egész nap piac-hangulat van. Csak az áru nem ollyan sziép...
Utoljára talán akkor találtam magam hasonló helyzetben -- ülés hülye helyen, amikor a középiskolai koleszban -normális tanulószoba/olvasószoba hiányában- villanyoltás után a szűkös és sötét folyosón, szekrények között (ja, nem mindenkinek fért el a szekrénye a szobában :D), szorosan a radiátorhoz bújva olvastam. Akkor Eszterházy Péter A fuharosokjával és szokatlan nyelvezetével ismerkedtem (bevallom, 17 évesen keveset értettem az intertextualitásból :)), most az ozi egészségügyi rövidítések és mozaikszavak láttán meresztem a szemem.
Ez a mai tipikusan megint egy Olyan Nap, és nem csak azért, mert ömlik az eső és hideg van... Amikor azt hittük, hogy közeleg a tavasz, megdőlt a rekordunk: vasárnap reggel 12,5 fokra keltünk. Nem az udvari padon macskajajjal, és nem is a sátorban a hegyen. Otthon, a nappaliban mértük. :) Mondtam is Bélusnak, nehogy felkeljen (a meleg dunna alól), szegény, egész hétvégén betegeskedett amúgy is... 2 óra alatt 2,5 fokot "szökött fel" a beltéri levegő hőmérséklete, aztán beállítottuk a 4. fűtőtestet is... A 18 fok körüli meleget már egészen kellemesnek! :D
Nem tudom, miért gondoltam azt még a tavasszal, hogy jó ötlet lesz elmenekülni a télből kicsit. Ez a hosszúhétvégés kiruccanás Cairnsbe csak megbolondította az idegrendszerünket (a lazítás után nagyon nehezen indult a munka hétfőn), aztán az immunrendszerünk is bemondta a csókolomot (naná, hogy nádha és torokfájás). Pedig a négy nap NAGYON jól telt - ahogy a képek is elárulják (nagy halomban a pikázán). :D
*
És akkor, hogy mik is történtek velünk azon a bizonyos 7végén.
A tervezés fázisban jó előre megvásároltam a repjegyeket. Ezúttal a Virgin Blue-val repültünk, és hiányoltuk a megszokott extrákat a 3 órás úton, mivel nem készültünk túlzottan sem a magunk szórakoztatására, sem étkeztetésére. Bezzeg a szomszéd étvágyát meghoztuk a fedélzeti szendviccsel! :-D
Még mindig a tervezés fázisban, próbáltuk kitalálni, hogy milyen programokat kellene belezsúfolni a 4 napba (csütörtök koradélutántól vasárnap estig). Tippeket az egyik volt kollégámtól kaptam még korábban (Merran a State Libraryből), aki javasolta, hogy a monszunszezon után/előtt menjünk, május-október között, illetve hogy mindenképpen pattanjunk fel egy búvárkodást is kínáló kirándulóhajóra. Ő a Quicksilvert ajánlotta, nézegettem is sokat a weblapjukat. A vitorlásos (Low Island világítótoronnyal) nagyon is tetszett, de az induláshoz Port Douglasbe kellett volna buszozni/autózni reggel + ami plusz 80km. Kis guglizással kiderítettem, hogy ezek a quicksilveresek is "birkajárat" (ezt a kifejezést még Hammadtól tanultunk Dzsordániában), ami abszolúte nem nekünk való. :( A turizmusból élnek itt az emberek, rendesen van választék és ötlet a szabadidő eltöltésére. Végül Bélus nyúlt rá az "igazi"-ra: a Passions-re, náluk regisztráltunk is (bukkoltunk :)) a pénteki napra.
A várható időjárást minden lehetséges fórumon + nap mint nap monitoroztuk, és amit láttunk, abban nem sok örömünk telt: szél és eső - ez várt ránk; a kirándulók és nyaralók legfőbb ellenségei! :o Ez egyrészt elszomorított bennünket (a hidegből menekülés reményteli ötlete satöbbi), mert napsütéses tengerpartra és fürdésre vágytunk (én biztosan), másrészt röhögtünk a helyzeten, azon, hogy talán mi esőmenők vagyunk (mint a Schumacher :D), és reméltük, hogy majd jól feltaláljuk magunkat -- ahogy szoktuk... Ezért a csütörtöki, megérkezéses napra, illetve szombatra és vasárnapra nem terveztünk, csak rugalmasan álltunk hozzá. Mellé. ;)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)