a cairnsi pálmafás

július 22. csütörtök

Első felvonás, melyben azzal kezdjük, hogy elmeséljük, miért is egy utazás az életünk.

Reggel korán, frissen és üdén (nem csalás, nem ámítás!) bekocsiztunk Chatswoodba, hogy az autót a céges parkolóban hagyjuk, majd vonattal a Domestic Airportra. Apró reggeli csoda: az egyébként késésben induló vonatot a vonatkísérő visszaintette, hogy mindeket felvegyen, annak ellenére, hogy csak bámészkodtunk, az órákat nézegettük, avagy az "ez a vonat úgyis elment" hozzáállással totyogtunk; egyébként eszünk ágában sem volt futni lépcsőn lefelé a bálnával, ami pontosan 20 kg-sra tömődött ki. :) 3 óra repülőzés északnak, még napsütésben. Cairnsben kellemes séta a félig rerombolt érkezési és indulási terminálok között (under construction, mennyire béénaaa).

A csodálatosan napos Cairns - álmainkban, de nem ezen a napon... Mutatóban egy darabka kék ég a csábító hegyormok és villanydúcok felett. Egy csodálatos barátság kezdete.

Reptéri minibusszal be a városba. Többek között egy nagyon túlsúlyos (*4) család is felszállt, akik kicsit megdöntötték-limbálták a buszt. Ez nem volt vicces egyébként. A hotöjbe mihelyst megérkeztünk, ez volt a Mercure, nagyon közel a parthoz, a szuper parti sétány mellett. Bélus Merkűrt mondott a sofőrnek, aki -mivel valószínűleg nem tanul franciát, mint Bé- először nem értette, hogy merre is van az arra. :D

Elkezdjük a 100%-os lelazulást az erkélyen. Segítőtársaink: a friss tengeri levegő, a pálmafasusogás és a madárcsiripeléssel teli tér. Mind a miénk...

Átrendeztük a szobát, aztán eliramodtunk "a városba". Előzetes kutatásaink szerint a hotöj úgy 2-2,5 km távolságra helyezkedett el a városközponttól -- akkor még a medence környékét gondoltuk annak (később aztán, amikor megtaláltuk a könyvtárt... :D).

Nulla galamb - hállelúja! :D Végig madárcsicsergés - és komolyan beszélek: nem csak egy-két papagáj, hanem repülő madárhad. Szerencsére nem támadtak. :) Volt viszont krokodilveszélyre figyelmeztető tábla (lábnyomokat nem találtunk), és ennélfogva egy olyan tengerpart, ahol nem lehetett fürdeni. Pontosítok: azért sem lehetett fürdeni, mert napközben nem volt víz a part közelében, az erős apály-dagály mozgás következtében a víz százméterekre behúzódodott, mini iszapot hagyva maga után. Ez volt ám a kellemes dagonya a tonnányi rákocskának és iszapugró állatkának!

A séta közben felfedeztük a sétány kisebb csodáit: a brigautat, az Exercise Stationt (mini fitnessz) és egy dugong-posztert az egyik tájékoztató falon. A medencénél jól megnéztük magunknak az ál-napozó embereket (napsütés az nem volt) és az ál-hőmérsékletjelző táblát (aznapra max 28 fok - nagy hahaha). A kikötőben a Bt. választott magának egy-egy hajót stipistoppal, és erre ittunk is egyet (kávét) a codálatosz parti koktélbárban. Egy ilyen (ahhhh) -legalább egy- minden városba kellene... Ettünk hömbörzsömbört sültkrumplival és késsel-villával, mellé desszert helyett egy tüzes-egyensúlyozós zsönglőrszámot. Végre fény derült a "zacskó rejtély"-re is (minden velünk szemben közlekedő kezében szürke zacsi volt), amikor megtaláltuk a közeli ábécét, és mi is beszereztük a következő napok be-le-tevőjét. Visszafelé menet -szigorúan zacskóval a kézben ;)- megtaláltuk a városi könyvtárt -- szép, nem? :D