2009. szeptember 30., szerda

"öccá"

Mostanaban sokszor eszembe jut Kina, ami nem egy extra dolog, hiszen heti minimum 4 napot Chatswoodban toltok, ami a sydney-i azsiai kozosseg egyik kozpontja, sot, bar nem mindennapos esemeny, de van modom a kinai szarmazasu kollegakkal is beszelgetni. A tegnapi nap igazi csemegeket hozott: megtanultam leirni a sziat kinai "palcikakkal", azaz irasjelekkel, es a szokasos, heti egy hongkongi stilusu laksat is behorboltem ebedre. Termeszetesen palcikaval, azaz chop stickkel.
Az en kinai gazdasagos tortenetem eleg regre nyulik vissza, amit ezuton is koszonok a Csutoras csaladnak. Kabe 12 eves lehettem (?), amikor egy jol sikerult csaladlatogatast kovetoen kenytelen-kelletlen megtanultam palcikaval enni (azt hiszem, ez meg a kinai zenere valo ugrabugra elott :). Azonban ez nem a tipikus "menjunk, es v/egyunk kinait" esete volt, hanem egy jo kis eszkozhasznalati lecke, amit az adott korulmenyek kozott, az ebedloasztalnal, karacsony elotti hangulatban, hurka-kolbasz fogyasztasaval mutatott be a csalad. Valoszinuleg mar akkor is jol mehetett a dolog, a palcikazas (biztosan ehes voltam, es imadom a hurkat :D), mert jo elmenykent vesodott be, olyannyira, hogy nehany ev mulva mar sajat palcikam is volt, tesoktol kaptam, gyonyoru feketet... Itt a thai etterembol beszerzett "keszlet"-tel mukodunk, mukodnenk, ha kicsit surubben rotyogna a gazon a keleti kaja... Na majd ezt is felturbozzuk egy kis kollegaris segitseggel - remelhetoleg a kozeljovoben... :)

A tibeti invazio miatt nem szivesen gondolok Kinara. Par honapja lattam egy szloven hegymaszosrac altal titokban keszitett doksit arrol, ahogy kinai katonak tibeti menekulteket vadasztak le 3 eve a Hegyen, haborog a lelkem, aztan olvasom a Dalai Lama esszenciait, megnyugszom, mikozben kezembe akad egy National Geographic-szeru magazin a csodalatos, leg-leg-leg Kinarol, fellelkesedem, es arra gondolok, hogy oda egyszer el kell jutni...

Termeszetesen utazasi tervek folyamatosan vannak, de egyelore marad a kepes elmeny mozi- es blog-formajaban. Apropo, remlik meg valakinek az Isten veled agyasom cimu (hongkongi) mozifilm? De szivesen megneznem mostanaban....

2009. szeptember 23., szerda

orange sky

A hir igaz: a mai nap tenyleg sokkal narancssargasabban indult, mint amugy altalaban: a feher ablakrolo mellett es mogul vidaman tort be a haloszobaba a nap ugy fel 7 korul. Eros porszag kisereteben..., mintha a kornyeket elkezdtek volna felujitani... :-/Belussal meg is allapitottuk, hogy olyan, mintha a sivatagban lennenk, Jordaniaban, noha az nem volt ennyire por "szagu". Es nem csak allt a levego, hanem mellekesen a szel is elegge eros volt. Kesobb, ugy del fele, meg erosebb, szinte repultunk ebedelni...!

Cremorne porviharban

A vilaghires kepek: smh.
Es aki dalban mondja el: Alexi Murdoch.

2009. szeptember 9., szerda

"default deny"

Azaz "alapból tiltás", ahogyan az az MHSSZ Nittelési Alapelveiben olvasható.
Persze nem volt ez újdonság, amikor ma reggel letöltöttem és olvasgattam ezt a doksit, de mégis arculcsapásnak érzem:

"Magyarország szikláin a
Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi
Felügyelőségek
, mint hatóság állásfoglalása szerint mindenhol tilos mászni,
kivéve, ahol a mászás külön engedély (határozat) lehetővé teszi."


"Értem én a (a viccet), de nem szeretem", azaz tudom/sejtem, hogy ez a kijelentés a természet és persze a tanulatlan mászó védelmére szolgál. De ennek ellenére engem alapból sért és felháborít ez a diszkrimináció.

Hogyan is érinti ez a szabály M.o. lakosságát:
1. 99,5% - nem sziklamászó, nem tudja fejből a KTVF szabályzatait és valószínűleg eszébe sem jut felmászni még a diófára sem, nem hogy 10-20-50+ m-es sziklafalakra:
Nos, nekik teljesen mindegy, hogy ez a szabály létezik-e vagy sem. Ha eltekintük attól a vandál rombolástól, amit a felelőtlen sziklamászók hordája művelne a regula nélkül.
2. 0.489% - nem sziklamászó, de előfordul vele, hogy kirándulás közben, ahelyett, hogy kikerülne, inkább átmászik egy sziklatömbön. Esetleg, felhapaszkodik az oszolyi csúcs helyett egy olyan simeretlen helyre ami kirándulás közben az útjába akad. Ha ez a képződmény éppen nem szerepel az engedélyezett mászóhelyek között, akkor bizony szabálysértést követ el.
Ők aztán igazán bajban vannak, ha éppen egy peches napjon arra jár a természet valamely éber őre.
3. 0.01% - sziklamászó: Nekik legalább hallomásból ismerni kell ezt a szabályt.
És bizony meg is érdemlik, hogy meg legyenek büntetve, ha olyan helyen próbálkoznak, amit előtte nem engedélyeztettek! Még szép: hiszen ők azok akik miatt kopik a kő, meg szemetelnek és letapossák a növénzeket.... Nonszensz. Jut eszembe erről, tud valaki a „Tisztán mászom” programról? 2008-utáni friss hít nem is találtam róla.
4. 0.001% - tudja fejből a KTVF szabályzatait és (csak emiatt) eszébe sem jut felmászni egyetlen nem engedélyezett helyre sem.
Nekik igazán jó lehet.
5. 0.001% - felelőtlen, vandál, aki válogatás nélkül (vagy éppen válogatva) pusztítja az útjába kerülő természeti értékeket. Akár Bánáti bazsarózsa (Paeonia officinalis subsp. banatica - képek - wiki-link), akár egy ismeretlen sziklatömb kerül az útjába.
Na, rájuk aztán majd jól lesújt a törvény pallosa! Hiszen egyéb szabályozás hiányában nem is lehetne őket szankcionálni!!


Persze megint csak dohogok... :-)


A korrektség kedvéért emg kell említenem, hogy 1. A százalékokat "hasból" montam csak, bár azét valszeg nem járok messze a valóságtól; 2. magát a szabályt nem olvastam el, nem kerestem rá a KTVF honlapján.
Ezért is nem emlegettem fel a peremhelyzeteket: azaz, hogy mi számít mászásnak és mi nem. Pl. egy nem engedélyezett helyen "I"-es mászóúton felkapaszkodó már szabályt sért-e, vagy csak akkor, ha elvégyett vmilyen hegymászó tanfolyamot, esetleg van nála egy karabier a hátizsákjára akasztva??
Meeg, nem kezdek bele abba a végeérhetetlen témába sem, hogy ki/mi okoz nagyobb pusztulást egy helynek kirándulók/sziklamászók/mtb-sek/motorosok/quad-osok/lovasok/fa-tolvajok vagy esetleg a "szirtisas"... (Jó tudom: "..csak nem a sziritsas" ;-)

U.i.:
Köszönet az MHSSZ-nek és minden oktató és ismeretterjesztő tevékenységet folytató szervezetnek és személynek, hogy tesztek az ellen, hogy ne legyünk a panelbe kényszerítve minden szabad percünkre.
U.u.i.:
Pedig mennyivel jobb lenne, ha minden háztarttásban lenne Wii, és akkor egyáltalán nem kellene kimozdulni a munkahely-soppingcenter-kocsma-otthon-ésközbenautóbanülök ötösfogatából.

Uff.

2009. szeptember 6., vasárnap

ausszi titok

Nem emlékszem, hogy régebben írtam-e már arról a furcsaságról, hogy az itteni mászóhelyeket járva alig-alig láttam a falban nitteket. Ellenben elég sok csavarfej kandikál ki a sziklákból.
Az előző írásban említettem, hogy végre megoldódott a rejtély. Most egy kis fénykép sorozattal illusztrálom:

Removable bolt plate

A fúrt, ragasztott nittekre mindenki a "hozott anyagból" csúsztatja rá a nittfület. A véletlen lecsúszást pedig a beakasztott karabiner teljesen megakadályozza.
"Állítólag" valamikor a kilencvenes években találta ki és honosította meg egy itteni mászó. Akinek sajnos nem jegyeztem meg a nevét, ami komoly hiba volt, mert az interneten kétszeri nekifutásra sem találtam róla információt.
Úgy veszem észre, hogy itt valaki vagy mászik, vagy számítógépezik... Ez egyébként a másféle netes mászóirodalomban is meglátszik. Rendes falrajzra, térképre a mászóhelyek megközelítéséről még véletlenül sem találtam.
Már azon gondolkozom, hogy szépen nekiállok, lerajzolgani az utakat amiket mászok. Nem is ártana felfrissíteni a falrajz írási/olvasási ismereteimet!



Csatolok még egy szikla nélküli képet is, hogy jobban lehessen látni.



Ja, a lényeget majdnem elfelejtettem!
MIÉRT használnak ilyen technikát?
MERT: A "gyanútlan szemlélődőnek" sokkal kevésbé észrevehető (zavaró??) egy csavarfej, mint egy teljes nitt. Másrészt pedig így lényegesen olcsóbb egy-egy út kiépítése.

Még nem tudom, hogy mennyire fogom szeretni ezt a megoldást. Mellette szól, hogy így még egy nittelt út végigmászása is hasonló erőfeszítést igényel, mintha végig természetes közteseket használnánk. Ellene, hogy a "hagyományos" (nem-ausszi) technikával egy nehezebb helyen az erőlködő mászó hamarabb fellélgezhet, mert csak két mozzanat a biztosítás, amíg a nittfül lekasztása a hordozó karabínerről és a csavarra csúsztatása egyel-kettővel több.

Folyt köv!!

Képek itt, Timcsó jóvoltából...

(Éljen a tavasz!!)

2009. szeptember 5., szombat

papírkutya visszatér

Avagy Barranjoey Head II.
Ami pontosabban a harmadik kirándulásunk volt itt, de csak a második mászós céllal.
Mivel múlt héten sikeresen beszereztem néhány bolt-plate-et, ezért most nagyon reménykedtem benne, hogy nem fogunk újra megfutamodni.
És szerencsére tényleg nem!
Pedig volt rá némi esély, mivel úgy tűnik időnként problémáim akadnak a BAL és a JOBB irányok megkülönböztetésével. (Talán mert az L/R-ből az "R" joban hasonlít a B/J-ből a "B"-re ami ugye a bal, nem a jobb)
Témára visszatérve, a keverés eredménye képpen a beazonosított úttól JOBBRA lévő könnyebb helyett a BALRA lévő, nem egészen annyira könnyűbe sikerült beszállni első homokköves prábálkozásra. DE, mivel Cinó bács tanácsait mindig megfogadtam ("amit meg lehet fogni, azt meg kell fogni") végül sikeresen túljutottam az első métereken, onnan pedig már nem volt megállás...
Sikeresen abszolváltam ugyanezt az utat még egyszer, top rope-ban is, a gyakorlás kedvéért. (Még mindig nem értem, hogy előre mászva (lead climbing) miért megy mindig jobban.)
Illetve még azért megkerestem azt az utat is, amit eredetileg akartam mászni. Jó választás volt, érdekes kis utacska.
Mivel délután közepén indultunk ki nem is maradt idő másra, de nem is terveztük úgy.
Délelőtt a szokásos, másfél órás sétával "melegítettünk" (gyönyörűen sütött a nap) a Cremorne Point körül, és az utca végén lévő kajálda napernyője mellé ülve töltögettük az akkumulátorainkat, hogy a téli időszakban jól megfogyatkozott napsütés-jókedv háztartásunkat javítsuk.

Képek itt, Timcsó jóvoltából...

Napsütés-kirándulás-tenger-sziklák-finomságok...
Csak Ti hiányoztok.
De azért így is szuper nap volt.