papírkutya visszatér

Avagy Barranjoey Head II.
Ami pontosabban a harmadik kirándulásunk volt itt, de csak a második mászós céllal.
Mivel múlt héten sikeresen beszereztem néhány bolt-plate-et, ezért most nagyon reménykedtem benne, hogy nem fogunk újra megfutamodni.
És szerencsére tényleg nem!
Pedig volt rá némi esély, mivel úgy tűnik időnként problémáim akadnak a BAL és a JOBB irányok megkülönböztetésével. (Talán mert az L/R-ből az "R" joban hasonlít a B/J-ből a "B"-re ami ugye a bal, nem a jobb)
Témára visszatérve, a keverés eredménye képpen a beazonosított úttól JOBBRA lévő könnyebb helyett a BALRA lévő, nem egészen annyira könnyűbe sikerült beszállni első homokköves prábálkozásra. DE, mivel Cinó bács tanácsait mindig megfogadtam ("amit meg lehet fogni, azt meg kell fogni") végül sikeresen túljutottam az első métereken, onnan pedig már nem volt megállás...
Sikeresen abszolváltam ugyanezt az utat még egyszer, top rope-ban is, a gyakorlás kedvéért. (Még mindig nem értem, hogy előre mászva (lead climbing) miért megy mindig jobban.)
Illetve még azért megkerestem azt az utat is, amit eredetileg akartam mászni. Jó választás volt, érdekes kis utacska.
Mivel délután közepén indultunk ki nem is maradt idő másra, de nem is terveztük úgy.
Délelőtt a szokásos, másfél órás sétával "melegítettünk" (gyönyörűen sütött a nap) a Cremorne Point körül, és az utca végén lévő kajálda napernyője mellé ülve töltögettük az akkumulátorainkat, hogy a téli időszakban jól megfogyatkozott napsütés-jókedv háztartásunkat javítsuk.

Képek itt, Timcsó jóvoltából...

Napsütés-kirándulás-tenger-sziklák-finomságok...
Csak Ti hiányoztok.
De azért így is szuper nap volt.