októberi vikkend

Nálunk is volt október23-i hosszúhétvége, de egy kicsit másképp, mint általában. Pénteken Bélusnak megint volt egy newcastle-i menete (már a 3. nap a héten), és mivel az autó szervizelése is aktuális volt, egyúttal azt is elintéztük. Elértük a 12.5 ezres km-óra-állást (fél év alatt ennyit sikerült pörgetni), és mivel Newie környékén vásároltuk a járművet, oda is kellett visszavinnünk. Egy jó kis 6-os keléssel, kb. 2 óra autózás után értünk Cardiffba, Bélus kiszállt a Sykesnál, én pedig vittem és hoztam az autót a szervizbe. Beiktattam egy kis soppingolást, ebédelést, majd a szabadprogramot egy "emléktúrá"-val zártam a Bar Beach-merewether-i szakaszon. Hát istenien esett a nagyon közeli, sós tengeri levegő, illetve a gyaloglás a homokban. A pénteki helyi lapban olvastam, hogy előző napon 1,8 méteres hullámok nyaldosták a partot és például a part menti sétányt is... :-O Volt is homok mindenhol.. Jó nagy vihar lehetett a környéken... Bélust az egyik sykesos kolléga szállította a Bar beachre, úgyhogy végülis ott ucsoráztunk. :) Este még elcsíptük a Harry Potter első részét, amit (sorozat) ismét elkezdtek adni az egyik csatornán, énszerintem biztosan azért, mert elvileg novemberben jött volna ki a 6. rész mozifilmen, de azt ugyebár a filmstúdió eltolta jövő évre. no komment. :-/ Ja egyéb azért néztük a HP-t, mert most végre a szuper tévénken, szélesvásznon néztüüük!!

Szombaton kicsit megint mozogtunk a friss levegőn, ezúttal ismét Cremorne Point felé sétáltunk és kicsit futottunk is. Estére lakásavató partira voltunk hivatalosak Vanyahoz és Roberthoz, akik a főbérlőink. Megismerkedtünk néhány barátjukkal, illetve Robert tesójával is, Bettivel, aki nemrég tért vissza a közép-kelet-európai körútjukról. Amúgy "catering" volt a háziaknál, két horvát hölgy kábított bennünket mindenféle csemegével, pl. csevapcsival! Vasárnap piacnap volt. Én teljesen ráizgultam már a kürtöskalácsra, de sajnos valamiért nem volt Kirribilliben piac. Viszont szerencsére Mosmanban (a szomszéd városrész) valami különleges alkalom miatt volt piac, kipakolás, mindenféle nemzetek konyhája, kutyaparádé, kiállítottak régi autókat, és még fantasztikus élőzene is volt. Végre kisütött a nap, hálistennek hétvégén jó idő volt, úgyhogy ismét birtokba vettük az udvarunkat. A lorikettek már felzabálták a fikusznak hitt fa virágát/termését, és átszoktak a banksziára, amivel szinte karnyújtásnyira kerültek tőlünk. Az izgalmat azonban nem is ők szolgáltatták, hanem a haszonlesők, akik sűrűn járnak hozzánk fürdeni (a madáritatóban), és ahogy most tapasztaltuk pottyantani is. Nagy szerencsénkre nem az asztalon landolt a folyékony "csomag", hanem néhány centivel odébb, és további szerencse, hogy nem a hosszabbítót találták telibe! Ja mert hogy számítógépestül költöztünk ki az udvari vadonba. :-D
Egy kis ízelítő:


Kaktusz-csendélet és lóri fejjel lefelé csemegézik

tavasz

A vastag ruhát könnyűre cseréljük, a téli göncöket átpakoljuk a másik szekrénybe. A bakancsok, csizmák a dobozokba kerülnek; az enyhébb időben, lágy szellőben, még kissé erőtlen napsütésben pedig romatikus gondolataink támadnak. Heverésszünk kicsit a fűben...

Általában.

Mint minden, ez is rendhagyóan alakul itt, "fejjel lefelé lógva" (de unamas egy frázis...). Vagy csak én vagyok eltévedve? Pár hete összedobozoltam, na nem a csimmákat :), hanem a fűtőtesteket. Csend, rend és tavasz. Hiba volt -- kicsomagoltunk, összeszereltünk. A nappali melegeket esti/éjszakai csípős hideg követte, kellett a plusz melegség, hiába a nagy téli "dunyha" + két pléd ráadás.

A 1,5 hónap tavasz alatt volt már egy izadós napunk 30 fokkal, és a hétvégi +25 is nagyon bíztatónak tűnt! Ahogy a képeken is látszik: rövidnadrág, fürdőruha, és nem bevállalósan, hanem jólesően. Aztán a "jóleső" elvonódott, és maradt az ESŐ, magával hozva a magas páratartalmat, viharos szelet és hideget. Valahol Brisi környékén jég is eset, ha jól láttam a híradóban.

Tegnap reggel 7-8 fokot mért a webes hőmérőm, ettől persze rögtön "romantikus" gondolataim támadtak, de inkább nem idézem ide őket a blogetikettre (?) tekintettel. Szóval, feladtam pár héttel ezelőtti tavasszal kapcsolatos elképzeléseimet, és polárpulóvert húztam, bekapcsoltam a radiátort, ettem egy nagy tányér forró zöldséglevest, beizzítottam a teaforralót és nekiálltam vasalni.

Kint szinte egyfolytában zuhogott, ma már csak esik (=Newcastle télen? naneee...!), de azért néhány madár kitart és csiporog. Éjjel/hajnalban is többször rájuk riadtam, és biztos vagyok benne, hogy elégedetlenségüknek adtak hangot... Vajon a kis oposszum családdal mi lehet ebben a zuhogó esőben? Biztosan jól összebújnak.. :)
(Otthon mindig vártam a tavaszt: lehet szandiban járni, bringára fel, és persze irány Paklenyica, ahol azért volt néhány hűvös-esős napunk is...)

Este moziba mentünk -végre! Amióta véletlenül rábukkantam az új Coen-film előzetesére, szembesültem a főszereplőkkel, és valami sztori-szüzsé féle is kibontakozott, vártam az október közepi filmbemutatót. Szerencsére itt a szomszédos moziban minden filmbemutatóra ócóbban kap jegyet az, aki feliratkozott a levelezőlistára, például jómagam. Ezúttal az Orpheum terembe szólt a jegyünk (nincsenek helyjegyek egyébként), ami kellőképpen hatalmasnak és szecessziósnak tűnt. 20 percen keresztül (!!) mentek a reklámok - ahhhh... A film nekem nagyon jól esett, olyan szórakoztatást kaptam, amit elvártam, persze ehhez kellett John Malkovichmalkovich arca és dömperjárása, George Clooney eszelős-nőcsábász-adonisz tekintete, Brab Pitt rokkabili sérója és dizsizése, és végül a korábbi Coen-filmekben megismert Frances McDormand. Hihetetlen arc ez a nő... :) És a film végi zene. Ami viszont nem esett jól, az a rövid séta-rohanás hazáig: a mintegy 200 lépést összefagyva tettem meg, hiába a garbópulcsi-farmer öltözet. Persze gyanús is lehetett volna: a moziban csupa szövetkabátba öltözött embert láttam, jól felkészült versenyzőket. Este a radiátorokat megint beizzítottuk, egész éjszaka fűtöttünk.

Hát, ennyit a tavaszról.

Kanyontúra

A Great Walks magazin aug/szept-i számában találtunk egy, a fotók alapján nagyon szépnek ígérkező túraútvonalat. Még Newcastle-ban laktunk, amikor elhatároztunk: ide el kell mennünk! Az újságcikk sok hasznos infóval szolgált, más forráshoz nem is tudtunk volna fordulni, mert ez a szakasz, nem egy közkedveltés közismert kirándulópont lévén, sehol sincs megaposzterekkel reklámozva. Nahát mi az ilyen helyeket szeretjük! ;)

Ne egy olyan túraszakaszt képzeljetek el, ahol csak mászófelszereléssel vagy létrákon, láncokon kapaszkodva lehet előrejutni, mert ez nem olyan. Az út azért így is változatos :), az első szakaszt kisebb bozótvágással teljesítettük, mert itt az alternatív utat választottuk, hogy minél közelebbről csodálhassuk a Bargó folyót és a sziklákat. Majd a leírást követve, egy régi szivattyú mellett tudtunk feljutni a felső, sziklafal felleti útra. Az első nagy attrakció a folyónak azon szakasza volt, ahol a folyó nagy lyukakat vájt a sziklákba, sziklahidat képezve, és a köveken lépdelve simán be lehetett benni egészen a folyó közepéig, persze lapos sziklákat képzeljetek. :)
A következő a Mermaids Pool néven ismert, vízesésektől zajos, óriási, természetes medence volt. Amikor megérkeztünk, már volt ott három csajszi, akik éppen azt vizsgálták, hogyan tudnának lejutni és/vagy a leugrást követően feljutni a sziklaplatóra. Hamarosan megérkezett a hmcs is, kb 10-15 fiatal srác, akik azt bemutatták a szikláról leugrós mutatványukat. Kb. 6m magasból ugráltak lefelé, majd a produkciót tovább folytatták a belógatott kötélen himbálózva. Biztonságos le- és feljutási út nem lévén, lefelé ugye az ugrani, feljutni pedig a vízesés mellett belógatott kötélen felkapaszkodva lehetett. Szép teljesítmény! :)

Mivel mi túrázást és kevesebb vagánykodással járó fürdőzést terveztünk, tovább folytattuk az utunkat, és egy kanyart az erdőn keresztül levágva haladtunk a kanyon egy távolabbi pontja felé. Közben követtük a túraútvonal "jelzés"-eket: kis, műanyag, fábaszögezett műanyag lapocska, piros szigetelőszalag, sárga háromszög (erre néha a célpontot is felírták). Jópár kilométert sétálva haladtunk át a hegy tetején, közben élveztünk a szauna-hangulatot (száraz, forró levegő tömény eukaliptusz illattal), nézegettük a növényeket és örvendeztünk, ha néha-néha előbukkant egy állat, pl. felettünk repkedett ez a gyönyörűség, akit eddig a madaras könyvem alapján nem sikerült tutira beazonosítani, szóval várjuk a megfejtéseket!

Ausztrál törpesas?
Little Eagle (Hieraaetus morphnoides)

A visszafelé út újra a kanyon mellett vezetett, de mielőtt rátértünk volna, Bélus kicsit kipróbálta a vizet. Nem volt ez még igazi fürdés, mert sekély és kicsit trutyis volt a víz, de lábáztatásnak igen jól esett... Folytatva utunkat egyre lenyűgözöbb lett a táj: sziklák, csobogók, kis vízesések, buja növényzet. Az egyik pihenőhelyünknél találkoztunk az első túrázócsoporttal, 3 sráccal, egyébként rajtunk kívül senki sem kirándult... A későbbiekben még további két helyen volt alkalmunk egy rövid, igazi fürdőzésre, Bélus minden alkalmat megragadott, én csak a harmadikat. :-D Szuper volt! Mint amikor szauna után beleugrok a hideg medencébe, csak ezúttal egy lapos, lábfeldobós fejessel hűtöttem le magam. Ez a fajta felfrissülés fantasztikus élmény volt, annál is inkább, mert a sziklán kikecmeregve a jéghideg vízből, még egy óriási gyíkot is láttam eliszkolni! :-))

A "nagy kanyar"-hoz érve már nagyon vigyorogtunk a táj láttán: mintha egy Tarzan-film díszletei közé keveredtünk volna (hátnyilván este a King Kong remake-jét adták a tévében :D).

Igen jó kedvünk volt, pedig a neheze még hátra volt: a kanyonból, folyószintről fel kellett másznunk a hegy tetejére...
Húdejól esett végre igazán elfáradni! :-D :D

A sziklaugrós helyen még megálltunk egy levezető kajálásra (babsaláta), majd lökhajtással folytattuk az utat a parkoló felé -- a 1,5 órás szintidőt jócskák fölülmúlva, kb. 45 perc alatt tekertük le. ;) Közben ismét ránkmosolygott a szerencse: egy óriási gyíkot láttunk meg az egyik óriássziklán, amint a lemenő nap fényében sütkérezett. Egészségére!

Ezzel a túrával megint húztunk egy strigulát a "szuper napok" táblázatba! Túrafotók itt.

dok & dog

Amióta felnőttem és ropognak a csontjaim (ja és nyilván őszülök is), valahogy nem érzek késztetést arra, hogy nyáron, kihasználva a napsütést és esetleg egy kis enyhe szellőt, vagy árnyat adó lombot, fél vagy egész napokat vízparton töltsek. Leszámítva a horváckai nyaralásokat, amikor tisztán kötelező programként nyomtuk/juk a parton (fűben, kavicson, betonon) pihengetést.
Amikor ifjú voltam és bohó (sállálá :-D) - sem mentem minden nap a strandra, a forró napokon inkább lehúzott redőny mögött, vagy a szilvafa alatt ücsörögve olvastam ki tucatnyi könyvet. Jó volt. Persze a strand is, de Murphy-törvénye alapján mindig akkor zártak be vízleeresztés és medencetisztítás miatt, mikor brekkent a hőség. Emléxem egy ilyen esetre, amikor kedvenc fehérvári Csutorás barátaink is éppen a nagymamájuknál, ill. nálunk nyaraltak, együtt nagy csapatban francia kártyával ütöttük el az időt a kertben. És mennyit röhögtünk! :-D
Na most nem röhögök annyit, illetve csak magamon, mert tengerparti séta helyett megint csak a hüsiben punnyadok, sőt, a számítógép előtt, és próbálom előbányászni a feledésbe merült számítástechnikai ismereteimet, úgy is mint ms office word 2003 használata haladó szinten. Szuper téma, elhihetitek, "nagyon élvezem"... Szerencsére még nincs nyár. ;)
Azért van ez most muszáj-szinten, mert a legutóbbi állásvadászos internyú után kaptam egy meghívót 3 online tesztre. Szerencsére ez a felület könnyen kezelhető, meg is csináltam a gépelést (közben szidtam magam, hogy az utóbbi években miért mindig csak egy töredékéig jutottam a gyakorlásban), és estére, Bélust bevárva, időzítettem az Excelt, mert gyanakodtam a haladó tesztes feladatokra: vajon értem-e egyáltalán az angol nyelvű feladatot? Ezenkívül biztos voltam abban, hogy Excelguru Bélus legalább a kérdés-értelmezésben tud majd súgni. Kellett is, sőt, voltak meglepetések. Nagyon izgultam a teszt miatt, mert január óta nem használom már olyan aktívan ezeket a programokat, meg egyébként is a vistás csomag van fent a gépemen, tehát tökmás. Nem is értem, hogy lehet így normáisan tesztelni... És hátra van még a word-teszt, amire azért kicsit jobban rágyúrok, ismétlek, nehogy nagyon leégjek. :) Amúgy a tesztprogram nagyon szigorú, nem lehet ám csak úgy próbaszerűen kattintgatni, mert akkor hibásnak veszi a megoldást, és már csak egyszer enged próbálkozni. Szóval meg kell érteni a feladatot, aztán alaposan meggondolni, hogy hová kattintok. Ilyet sem láttam még... De legalább nem csak szöveges szinten kell megoldani a feladatot, feleletválasztós rendszerben, hanem rendesen, szoftverkörnyezetben, menüre, ikonra kattintva, vagy gyorsbillentyűvel.

A számítógépbuzuláson kívül mást is csinálok ám! :-D Például befejeztem az 1. számú szék smirglizését! szép lett. :) Most már csak hármat kell lecsiszatolni, illetve az asztalt, majd jöhet a pácolás-lakkozás, vagy duluxozás. A duluxról jut eszembe, hogy tegnap új bútordarabbal gazdagodtunk: egy ebay-en szerzett éjjeliszekrénnyel! (otthon talán még sose volt éjjeliszekrényem, bár nagyon szerettem volna, de nem találtam egyet sem,amibe beleszerettem volna.) Nagyon kis csinos darab, egy nőcitől vettük, aki gyerekezés mellett otthon bútorfelújítással foglalkozik. A kis szekrényt ő is lesmirglizte, és duluxszal festette le, elég egyszerű megoldás.



a felújított és a felújítás alatt álló bútorok


Még az is eszembe jutott a festésről, hogy a minap megtudtam: a bobtailt "dulux dog"-ként ismeri az angolszász világ, mivel a Dulux-reklámokban bobtailok szerepelnek! :-D Az egyik ozi csatornán megy most egy olyan, aminek nagyon jó a zenéje, és nagyon sok bobtail szerepel benne! Persze nyilván "photoshopozott", mert annak, hogy szász bobtail szinte egyszerre ejti ki a szájából a fadarabot, közel nulla. :-D Közben átkukkantok a falra, ahol a karácsonra kapott, fényképes naptár lóg, októberben éppen Alfi kutyával -- aki édesen röhög a kamerába...!

Megvan a reklám! 1szerűen szenzációs --- aki ismeri a bobtailokat, tudja, miért ;)))
Bearanyozta a napomat: Stick - Dulux Commercial.
Aki tudja, adja tovább! :-D :-D :-D

És ezt is hallgassátok meg hozzája: Port O'brien - I Woke up today -- mehet a fejrázás, és a tam-tam mindkét lábbal... %:-) Nagyon joeeee..., mindenki...!

eszi vagy nem eszi

Véletlenül (?) ma ilyen tonhalkonzervet vettem:

Dolphin safe, azaz szigorú szabályoknak megfelelően halászták a tonhalakat, és állítólag egy delfin sem lett a halászhálók martaléka. Tehát nekem tiszta a lelkiismeretem. ;)

Sose gondoltam volna, hogy egyszer idáig is eljutunk. Tegnap Dévidetemboró bácsi természetfilmjében a Brisie-közeli (Brisbane) cápaháló foglyává és áldozatává vált fiatal cápakölköket mutatták. Előtte pedig az újságban arról olvastam, hogy óriásteknősök pusztultak el halászhálókba keveredve. :-/

Mi meg csak zabálunk...

A delfineknél csúnyábban és butábban, de egyszerűen "zabálnivalóak" a manátik is...! Ezt már rajtam kívül sokan észrevették, de sajnos sokan közülük a tettek mezejére is léptek: azaz a húsukért és zsírjukért leölik őket. Ja vagy egyszerűen lemotorcsónakpropellerezik szerencsétleneket. És itt meg is lehet nézni egy rövidke videot ezekről a jámbor óriásokról.

Nagy kedvenceimről itt találtok Wikis olvasnivalókat: szirének és manátuszok. Egyébként van egy sanda gyanúm, hogy dugongokkal még fogok találkozni Ausztráliában! :-D :-D

Ez lenne a kívánságom a nagy OZhoz! ;)

a pirosat vagy a kéket?

Ma reggel a fél címlistámnak elküldtem egy levelet, annyira kiakadtam egy indexes cikk kapcsán, ami egy rendszeres, évi hepeningről, a Taidzsi/Taiji falu melletti delfin "vadászatról", pontosabban mészárlásról szól.

kék és piros
(képek: exZOOberance ittetve index)

Ez úton is bocsi attól, akit terheltem vele.
Viszont úgy gondolom, hogy "örök" emlékeztetőként ide is idézem magamat. Nekem számít.

Először nem akartam elhinni. Azt hittem a szokásos indexes lufi. De sajnos úgy tűnik igaz.
Eddig is haragudtam J-ra bálnavadászat miatt, pedig ez valahogy elkerülte a figyelmem.

Ha rákeresel erre a "gugliban": Taiji japan dolphins
akkor még sokat olvashatsz róla. De itt is van egy link, meg egy másik is.

Értem én, hogy miért csinálják és nem azért vagyok megdöbbenve amit (bár megérteni/elfogadni azt sem tudom), hanem azon ahogy...

Szerencsére azért vannak akik próbálnak tenni ellene: ez volt rá az első találatom a youtube-on.

:..(
Uff.

Folyamatos melózhatnék

Soha véget nem érő(-nek tűnő) történetem, álláskeresés témában, ma újabb fejezettel gazdagodott. El kell hinni, mert megtörtént: végre találkoztam egy igazi Szakemberrel...!

Ez már a második olyan eset volt, amikor a "na ezt is megpályázom, aztán meglátjuk, mi lesz" gondolatom vezérelt, és mindkét esetben azon nyomban egy-egy fejvadász cégnél kötöttem ki. Az előzőnél, két hete igazából semmi pluszt nem kaptam, a pozíciót egyéként sem nekem találták ki, ezenkívül a fejvadász szerint nem kéne a város másik végébe utazgatnom -- hahah :) De mivel az önönéletkezésem felkeltette az érdeklődésüket, behívtak, megnéztek maguknak, és regisztráltak mint munkavállalót (rövid távú munkára), kaptam csinos kis csomagot, instrukciókat az irodai öltözködéssel és a számítógép előtti tornábal kapcsolatban, és azzal az infóval lendültem át az októberbe, hogy a világpiaci válság miatt várni kell. Azóta is néma csend van, igaz, én sem csináltam még meg a hülye MS Office-os tesztjüket, ami annyira parittya, hogy a Word-nél "letettem a tollam", és nem vagyok hajlandó tovább csinálni ezt a béna, web-alapú tudástesztelést! Pedig még hátra van az Excel, a ppt és a gépírás is. Sajnos a problémámra 2 napja nem válaszol senki. Hátnyilván az én problémám, és egyébként is "no worries". áááá

Az itteni "lazaság"-hoz hozzátartozik, hogy két hete várok két másik interjúidőpontra is, egy második körösre és egy ügynökségesre... Vagy ráérnek, vagy... (??)

A mai minden szempontból egy élmény volt, leszámítva, hogy nem voltam teljesen elégedett az öltözékemmel. Valamilyen rejtélyes okból ugyanis nem hoztam magammal a kedvenc mindenhol bevethető göncömet, az anyu által varrt fekete kösztümömet, ami tényleg szinte mindent visz. Egyébként szeretem a feketét (állítólag jól is áll), de úgy gondoltam, itt a MELEGben senki sem hord ennyire sötét ruhát. Miért is gondoltam ezt -- autóban, bkv-ban légkondi, irodában légkondi, hol van a meleg?... 8-/okoska. Még Newcastle-ban az volt az érzésem, de biztos csak a Darby Street miatt, hogy szinte mindenki, a turisták nem, fekete-fehérben jár! De minimum sötét öltöny és fekete nadrág/szoknya. Szerintem aki beleszületik ebbe a társadalomba, az már a kórházban megkapja az első dresszt állambácsitól (jelenleg a mindég mosolygós Kevin bácsitól), hogy aztán bárhol, bármikor felvehesse. Szóval, a jelenlegi bizniszöltönyöm nem adja a 100%-os komfortot, de azért egynek elmegy. :) Szóval, az öltözködés nagyjából rendben volt. Aztán jött a kávéillat, ami teljesen belengte a buszvégtől az irodaházig tartó gyalogos útvonalamat. Azonnal hatalmába kerített az Infopark-hangulat, és az első nyárra emlékeztem, amit a régóta vágyott helyen felszabadultan végigdolgozhattam. Természetesen nem csak azért szerettem ott lenni, mert Bélusék cége már korábban odaköltözött.. ;)) Nagyon tetszett a zöldövezet, az egyetemi nyüzsi, a mindennapos ládmányosi vonat- és forgalomszámlálás az ablakomból (egyszer Barnát is láttam a kis Szubaruban, éppen telefonoztunk, amikor megpillantottam). Na és az ebéd utáni kapucsinó-körök, illetve néha reggeli kávé Bélussal, már amikor nem bringán érkeztünk. :D

Itt, Sydney belvárosában (CBD) a bizniszöltözékes emberek, a terjengő kávéillat és a toronyirodaházak hívták elő az Infoparkot, és rögtön az futott át az agyamon, hogy milyen jó lenne egy kis kávé mellett állástmegbeszélni... Minden kívánságom így teljesüljön! Először a gyorslifttel a 31. emeletig utaztam, itt található ugyanis a cég irodája. Mondjam, milyen kilátás volt a "váró"-ból? Az Operaháztól egészen Manlyig elláttam. Távcsővel valszeg a kis házikónkat is megtaláltam volna. :-D Naaa, az tuti, hogy ilyen magasságban még sosem töltöttem ki formanyomtatványt.. :-))) A beszélgetést aztán a földszinti "büfé"-ben folytattuk a tömegben és zajban, csevegő idegenek társaságában, ami egyáltalán nem zavart. Lehet, hogy ez is valami teszt volt? :) A kapucsinó szerencsére nagyon pfinom volt, úgyhogy jól álltam a kérdések záporát! A legjobban kettő tetszett: sztem miért nem találtam eddig munkát? és hogy mi lenne az "álommunka", amit a legszívesebben elvállanék. Szerencsére tetszett az, amire jelentkeztem, és még egy másikat is hozott magával Jody (aki miszter volt és nem madam :), mondtam is neki, hogy a kettőből csináljon egyet, és akkor arról beszélhetünk -- hahah :-) Amúgy kíváncsi vagyok, ebből kikerekedik-e már valami...

Látványilag nem csak a 31. emeli kilátást kell megemlítenem, hanem a két toronyépület közötti megoldásokat is. Már korábban többször elmentem/tünk mellette, de az óriás kavicsokról még sose csináltam fényképet, pedig milyen jól néznek ki! Körülötte kávézók és általában kipakolják a székeket is. Este is jó a hangulata kicsit kivilágítva.

ABN AMRO toronyház

Cremorne Point

A múlt előtti hétvégéhez (OKT.4-6.), a hosszúhoz kapcsolódóan, adós maradtam egy kis beszámolóval.

Miután szombaton a Kék-hegységben gyönyörködtünk, vasárnap gigantikus bútornéző túrát nyomtunk a szomszédos városrészben (Crows Nest) és egy távolabbiban (Auburn). Crows Nest állítólag jó kis bulizós hely (Bé egyik kollégájától hallottuk), és mi ki is próbáltuk az egyik "hotel"-t, a New Orleans Café nevűt. Én már többször szemeztem a hellyel, ugyanis párszor elhajtottunk mellette autóval, és mivel éppen azon az utcasarkon található, ahol mi dobunk egy balost, nem lehet nem észrevenni! :) Nahát egyelőre nem buliztunk, inkább csak ebédeltünk: ablakban, 2személyes kis asztalkánál. Én valami francia-afrikai ételt rendeltem, már csak azért is, mert kíváncsi voltam, hogy az étlapon feltüntetett "csabai" hogyan illeszkedik a déli-mediterrán ízvilágba. Látványilag rizses lecsót kaptam, ami nem tartozik a kedvenceim közé, de a kóbász és a sok zöldség + szárított paradicsom kihozta belőle a maximumot. Természetesen Bélus nem állhatta meg, és a kedves pincérlányt a rendeléssel egyidejűleg felvilágosította az étel leírásának pontatanságára, amennyiben a magyar jelző nem szerepel az afrikai mellett, pedig hát a csabai az csabai... :-D :-D :-D

Kellett ez a kolbászos kalória, mert még várt ránk egy halom bútorbolt... Plusz a forgalom: elfelejtettük, hogy aznap volt a Grand Final, azaz a szezon utolsó rögbi meccse (NRL), Manly vs Melbourne. Sajnos, mi is éppen az Olimpiai Központ irányába tartottunk, ahová a meccset szervezték -- egy rövid szakaszon, több ezer zászlós autóstársunkkal együtt, de szerencsére elosonkodtunk mellettük a legjobboldalibb sávban. Amúgy állítólag tényleg nagy meccs volt: a helyiek 40:0-ra verték a vendégeket, ami elég nagy zakónak számít... :-O

Na de vissza a bútorbeszerzéshez. Kanapét óhajtottunk végre magunknak, és azután kajtattunk. De hiába autóztunk a város végébe, a választás (a látottak összegzése után) a legeslegelső üzletben talált kispirosra esett. Úgyhogy hétfőn le is stipistopiztuk, és a következő napokra vártuk a kiszállítást. Végül szerda délután érkezett meg sok "easy" és "no worries" mellett (a kiszállítók nyugtatgattak, hogy ne izguljak, majd valamikor ideérnek hozzánk...)

Hétfőn, mivel okt.6. itt a munka ünnepe és egyúttal szabadnap, felfedezőútra indultunk --- meghódítottuk a Cremorne-félszigetet! :) Az ideköltözésünk első hétvégéjén már jártunk a környéken, mert a mosmani komp megáll itt, több helyen is van kikötője, de akkor csak botorkáltunk a sötétben, az utat keresve...

Cremorne Point-nak is hívják ezt a részt, tőlünk a közelebbi kikötő kb. 20 perc séta, persze dombnak le, majd fel, lépcsőkkel tarkítva. :D Hihetetlen, mennyire dimbes-dombos Sydney északi része! Szóval ezúttal a félsziget nyugati felét céloztuk be, ott kezdődik ugyanis a sétaútvonal. Aztán pedig nagyon lassan haladtunk, mert annyi látnivaló volt! Erről az oldalról tényleg gyönyörű a kilátás a Városra, azaz Sydney belvárosi toronyházaira, az Operaházra, a Harbour Bridge-ra, sőt, a Wooloomooloo közelében állomásozó hadihajókat is jól szemrevételeztük...! A képeket megnézegetve (itt) el tudjátok képzelni, hogy milyen jó érzés itt sétálni, illetve futni (jobbra nézek, és ott az opera -- hahaha :))), vagy éppen piknikezni! Nem semmi környék! Az itt felhúzott házakat is képzeljétek hozzá, mert azok sem semmik.. :-O

A félszigeten van egy kicsi úszómedence, amiben éppen akkor nem volt víz, szóval nem próbáltuk ki, de majd vmikor "nyáron" tutira. A nyugati part végén van a másik kompállomás, ide egyébként buszjárat is közlekedik, és ahogy az egyik környéken lakótól megtudtuk: a kompjárathoz igazítva. Az a nemsemmi, ahogy a busz megfordul: direkt erre a célra kivájták a sziklafalat, hogy tolatáskor a busznak legyen elég helye! :-D

A félsziget "csücskénél", a végén van egy kicsike világítótorony is, és egy jó kis pad, ahonnan lehet nézelődni. A hazafelé út a félsziget keleti oldalán vezetett, fantasztikus lakóházak és gondozott kertek mellett. Közben elkapott bennünket az eső, de mi nem törődtünk vele -- hahaha :-))

Nahát ezt a kis sütievős-bámészkodós kört körülbelül 3 óra alatt tettük meg múlt hétfőn, én pedig pénteken séta-kocogással egy óra alatt kaputól kapuig. Szuper kis relaxálós vagy sportolós kör a közelben. Elég jó dolgunk van.. :-P

észak dél ellen ;)
-Sziklás BT-

Állatkert - Mosman

Amennyire szeretünk jönni-menni (persze azt is jó nézni, ahogyan "nő a fű" :D), annyira szeretünk állatok között lenni. Hátnyilván nem tagadhatom lenne a bennem bújkáló nyulkommandót, sem azt, hogy mennyire kutyahiányom van... Arról már korábban tudósítottunk, hogy jártunk a Blackbutt Reserve-ben, ott koalat simogattunk és bemutatkoztunk egy kéknyelvű gyíknak; a Reptile Parkot pedig imádtuk, a jólszervezettség és az ottlakó állatok közelsége miatt. Ezekután nem volt kérdés, hogy hama-hama a "Sydney Állatkert"-be is el kell mennünk: így a manly-i naplementés szuper-szombat után szuper-vasárnappal zártuk a hetet: a Taronga Zooban. Néhány héttel ezelőtt már fontolgattuk, hogy "átugrunk", de igazán most hétvégére érett be az ötlet. :)

Az átugrást egyébként azért írtam, mert gyalog kb. 40 perc tőlünk az út Mosmanon át, jó kis nekünkvaló, dimbes-dombosk környék :), és mivel dél körül indultunk, még meleg is volt. De végre: MELEG! (ja, és néhány napja nem kell fűteni ---- jupiiii...!)

Teljesen természetes volt, hogy minél hamarabb meg akarjuk nézni az állatkertet, egyrészt mert ugyebár szeretjük az állatokat, másrészt mert azt hallottuk, hogy Sydney egyik közkedvelt piknikezős helye, ami nem véletlen: a mosmani "domb"-ról kiváló kilátás nyílik Sydney felhőkarcolóira, az Operaházra és a vitorlásokkal teli öbölre. Persze mindezt zsiráfnyakakon vagy két elefántfar közötti átnézéssel kell elképzelni. :-)))

Zsiráfok, tömeg és a kilátás a Taronga Zoo-ból

Az állatkertet Sydney egyik legközkedveltebb túristalátványosságaként tartják számon. Erre a címre vasárnap is rászolgált: simán ki lehetett volna tenni a "megtelt" táblát...! :-O Pedig területre hatalmas, leglábbis nekünk annak tűnt, miután 5 óra alatt nem is tudtuk bejárni az egészet. A zoo 1916 óta üzemel, és folyamatosan fejlesztik, most például az elefántok és a koalák "lakóhely"-ét , gondolom azért, hogy jobb kilátásuk legyen az öbölre.. ;))))

A nap folyamán több show is van, de ezekről lemaradtunk, mert nem készültünk eléggé. Ebből a szempontból is összehasonlítva a Reptile Parkkal, megállapítottuk, hogy az utóbbi jobban szervezett volt -- persze hozzátéve, hogy egy kisebb helyet valószínűleg könnyebb menedzselni. ;)

A legtöbb időt a wombatoknál és a csimpánzoknál töltöttük, az előbbiek alvási szokásait tanulmányoztuk (napi 16 órát durmolnak!) az Apari nevű wombat főszereplésével élőben :), aztán pedig a csimpánzok majomkodását bambultuk elég hosszan -- lenyűgözőek voltak.... Éppen gyümölcsosztás közben érkeztünk, és figyeltük, hogyan csimpászkodik a csimpánzkölök a mama hátán, aki egy faleveles gallyal a szájában megiramodik a terepen. Aztán volt még termeszvárból hangyagyűjtés eszközhasználattal (mindegyik csimpánz bedugta a saját botját, majd a begyűjtött hangyákat lenyalogatta), vicces fiatal majom cukkolja a 3 öreget jelenet, "majomkodás" és halált megvető bátorsággal leugrás a magasból. Közben megérkezett egy kukabúra is, és a fejünk feletti tetőről figyelte a majmokat, és nem is röhögött rajtuk... :)))

nem hall, nem lát, nem beszél

Záráskor futva megnéztük a gyönyörűséges madárkákat, és mielőtt távoztunk volna, még egy hatalmas szerencsével elcsíptük a jelenetet, ahogyan egy koalacsalád (?) produkciózott: koalamama hátán a kölykével (joey) felmászott az egyik minifára, a másik koala pedig leugrott az egyik fáról, futott (!), majd a másik fára fel is mászott. Szóval, éppen egy jó kis aktív periódust sikerült elcsípnünk...! :-)
Mivel a délután folyamán egyetlen egy bemutatót sem láttunk, illetve nem az egész állatkertet derítettük fel, mindenképpen visszatérünk -- mivel "bérlet"-et váltottunk, azaz csatlakoztunk az állatkert baráti köréhez, és így annyiszor mehetünk, ahányszor csak akarunk. :-D

És lehet, hogy legközelebb már a kedves vendégeinkkel...? ;)

Étvágygerjesztő KÉPEINK itt!

egy igazán jó nap

Tudjátok milyen az. Nincs semmi különös, de valahogy mégis más mint a többi.
Így indult és folytatódott a mai nap.

És még nincs vége ;-)

párás-ködös naplemente - avagy a city Manly felől

Kezdődőtt azzal, hogy jól kialidtuk magunkat. Végre nem óracsörgésre ébredtem és a hét elején elaludt nyakam is kezd helyrejönni. Mára nem várt semmi különös feladat, és ennek megfelelő tempóban kezdtem hozzá az ébredezésnek. Kisétáltam a kertbe, megnéztem "hogyan nő a fű" és virágoznak a virágok...
Amíg kitakarítottam és újra töltöttem a madáritatót, addig Timcsi megcsinálta a reggelit. Az egyik kedvencemet: egyszerű vajas-avokádós kenyeret. Egyszerűen imádom. Mármint az avokádód és persze T-t is.
Közben kicsit hült a kakaó, amit felébredés után rögtön feltettem melegedni. Ezzel sem szoktam kapkodni, a jól bevált, régi kakaópor-cukor-kever-víz-kever-beleönt technikával készítem. (Bár az utóbbi időben a gyorsított változattal is megbarátkoztam.)
Szóval a szuper reggelit hasonló minőségű dagonyázás követte. Pontosabban hanyatt dobtam magam a szuper új kanapén és olvastam egészen ebédig. Még Tamás hagyott itt a multkor egy jó kis nyomozós ponyvát. (Michael Conelly: Lezáratlan akták) Ilyen is kell néha... :)
Mire a savkatonák sorbaálltak, Timcsi intézkedett: a tegnapi eBay-es "nyereményünket" (könyvespolc) délután három és négy között átt tudjuk venni.
Persze előtte még beugrottunk ebédelni valahová. Nem is kellett sokat menni: az utcánk végén lévő első kiülős helynél le is táboroztunk. Jó választás volt. Elfogadható árak, kellemes kiszolgálás, finom kaja.
A szekrényért Bondi Junction-ba kell elugrani. Szeretjük azt a környéket: nyüzsgő és élettel teli, és valahogy "európaibb" hangulatú a város többi részénél. És ha már ott voltunk be is szereztük az elmaradhatatlan "magyar"(os) kolbászt, egy csomag túrót, meg egy csomó züldséget.
Hazafelé pedig az az ötletem támadt, hogy meg sem állva a házunknál guruljunk tovább Manly-ig.
Jó döntés volt: fél óra autózás után vagy két órát sétáltunk gyönyörű terepen. Vicces volt, hogy néhány parkoló a jó auszi (?) szokás szerint úgy van kialakítva, hogy megállás után rögtön az utóból lehet gyönyörködni a tengerben/naplementében.
Mivel lassan hűvösödött az idő elindultunk hazafelé. Eközben az autóban már igazi "hazai" illatok terjengtek: a kolbász-szag intenzív reakcióba lépett az újhagyma kipárolgásával... Nekem tetszik.

Manly partjainál - sziklák a félsziget végénél

Otthon, a világosság utolsó félóráját kihasználva meglocsoltam a kertet (és a giliszta-tenyészetet), miközben bent készült a finom vacsora.

Hát, igy ki lehet bírni... :)

Jó hétvégét Nektek is!

Hosszú7vége

Az év utolsó hosszú 7végéje gyorsan ám nagyon változatosan telt el.

Rögtön péntek este azzal indítottunk, hogy átruccantunk a közeli moziba. A mozi a Hayden Orpheum névre hallgat, és egy jelenség! :) 1935-ben építették, 6 moziterme van, és a filmvetítéseken kívül beszélgetések, előadások és koncertek is vannak itt. Novemberben Rogen Moore jön, decemberben pedig el lehet csípni egy jó kis swinget játszó bandát is. :) Mi a The bank jobot néztük meg (Banki meló címmel fut otthon), és azon kívül, hogy végre elmentünk moziba, jól is szórakoztunk! A legjobban persze akkor, amikor az egyik izgalmas jelenet közepén hirtelen megszakadt a film, és felgyulladtak a lámpák -- egy fiatalember szót kért, és tájékoztatott bennünket. hogy kis technikai probléma akadt, de mindjárt jön valaki, és hamarosan folytatódik a film. Viccesen megkérdezte az egyik nézőtársunk, hogy kapunk-e közben ingyen pattogatott kukoricát, de végül nem kaptunk... :) Egyébként vmikor júliusban mutathatták be ezt a filmet, mert akkortájt szerepelt az egyik showban a főszereplő -- nagyon jó volt, nézzétek meg!

Szombaton Kék-hegység -- végre!
Az időjárás nem kedvezett nekünk, éppen aznapra jött a front esővel és heves széllel, amivel mi természetesen dacoltunk. :)
Állomások & programok:
1. The Conservation Hut -- szuper kilátás mellett kapucsinó elfogyasztása. A kapucsinó-habosítógép elromlott, hideg volt, és az egyre romló látási viszonyok miatt a szuper kilátás is elmaradt. A helynek olyan hangulata volt kicsit, mint Dobogókőn a Zsindelyesnek, úgyhogy rögtön otthon éreztük magunkat, és visszatérünk!
2. Sublime Point & Lookout -- ide kissé viharos időben érkeztünk ide, de így is lenyűgöző volt a látvány, ami elénk tárult: az egész Jamison-völgy és a Három Nővér sziklacsoport!
3. Leuraba érve kisütött a nap! Kicsit mászkáltunk, körülnéztünk a helyi mini piacon, és benéztünk néhány kisebb üzletbe is. Ebére a Bygone Beautys Antique Centre & Tearoom nevű helyen foglaltunk asztalt magunknak. Alig volt időnk nézelődni, olyan gyorsan kiszolgáltak bennünket! Pedig nagy volt a nyüzsgés... A teázó egyben "csetreszes" üzlet is: 3000 teáskannát állítottak ki, plusz mindenféle más holmikat is meg lehet ott találni, mint például szódásüveget, tányérkészletet és mindenféle porfogót. ;)
4. Ebéd után Katoombaba autóztunk, hogy megnézzük a legnagyobb attrakciót, a Three Sisterst. Szerencsénkre nem volt nagy a tömeg, lassan tisztult az ég is, és erről a pontról még csodálatosabb volt a táj...! A rózsaszínes sziklák és a kék domb- és hegy vonulat szószerint ámulatba ejtő! Van ezen a helyen valami megmagyarázhatatlanul különleges, és AU-s tartózkodásunk alatt most először éreztük azt, hogy egy bizsergetően jó helyre érkeztünk! :D Körbe is jártuk egy kicsit, lementünk a Nővérek "lábához", és csak szívtuk, szívtuk a hegyi levegőt.. :) Kinéztük a kirándulós útvonalakat is, mert egészen biztos, hogy ide hosszabbi időre is vissza kell térnünk!
5. Egy finom ital mellett ábrándoztunk tovább a Kék-hegységről a Carrington Hotelben.
Ez a hotel 1882-től egy nagyobb szünetet leszámítva, folyamatosan működik. Tíz éve régi-új pompájával, felújítva nyitotta ki újra kapuit. Geoff mesélte (az egyik beruházó/tulajdonos G. volt feleségének a tesója), hogy a feljújítás iszonyú sokba került, sokkal többe, mint amennyire az új tulajok számítottak.
Erről nekem eszembe jutott, hogy Magyarországon milyen sok kastély áll üresen, lepukkant állapotban, kihasználatlanul -- nem véletlenül: x millióértmegvásárolni egy ilyen óriási építmény, csak a kezdet. A problémák általában a műemlékvédelmis szabályoknak megfelelő a felújítással kezdődnek, majd az állagmegőrzéssel folytatódnak...
Italunkat a Champagne Charlie's Cocktail Barban rendeltük, és hotel egyik völgyre néző termében (?) fogyasztottuk. Ez így nagyon puccosnak tűnik, DE az italok meglepően nem voltak drágák, mi pedig kirándulós cuccba voltunk öltözve, akárcsak a többi vendég... :) Szóval egyáltalán nem volt nyomasztó a hotel "elit" hangulata, és Vivaldi 4évszakja is kimondottan jó háttérzenének bizonyult. :-D :D
6. Programzárásként elugrottunk a Katoombahoz közeli Hydro Majestic Hotelba, hogy megnézzük a naplementét. Mondjuk a naplemente elmaradt a sok felhő miatt, de azt megállapítottuk, hogy már 100 éve is tudtak valamit: a hotel szuper helyre épült, nem véletlen az elnevezés! :) A honlapon azt írják, hogy 1904ben nyitottak - hóviharban. :) Hát igen, ezen a környéken a hóesés nem ritka! :D

A napot végül egy kis vendégeskedéssel zártuk: meghallgattuk és megnéztük Geoff kedvenc RoyOrbison & guests zenei dvdjét az óriás plazmatévén :) -- nagy meglepetésünkre Elvis Costello és Bruce Springsteen mellett Tom Waits is fellépett (!), majd az Eagles-től a Hotel California-t unpluggedban -- ők pedig olyan kristálytisztán játszott és énekeltek, hogy nyitva maradt a szám, pedig nem rajongok értük... Megint láttunk oposszumokat, és kutyáztunk is Bellaval, a 6 éves dobermannal. Bélus nagyon bejött neki, biztos azért, mert ő is Bela - hahaha névrokonság :-))) Végül még egy tévét is kaptunk kölcsönbe! Asszem, lassan ebből is rekordot állítunk: ez már a 3. kölcsöntévénk.... :-)

három nővér

Na, nem a Csehov féle (Три сестры), és sajnos nem is a három Makrai sziszterz.
Hanem a Három Nővér szikla (The Three Sisters) a Kék-hegységben volt az egyik uticélunk a mai napon.

BT és a Három Nővér

Kedves kollégám, Geoff, és felesége, Rosemary kalauzolt el bennünket jobbnál jobb helyekre a Blue Mountains Sydney-hez közelebb eső részében.
Bővebb beszámoló és képek hamarosan.

Most jó éjszakát, szép álmokat nekünk...
B.

lemegyek hídba...

Ma reggelire örömmel olvastam, hogy átadták az M0-s északi hídját. Utoljára félig-meddig elkészültében láttam, amikor autóval elsuhantunk mellette a Nagy-Hideg-hegyre menet. Bár nem követtem végig figyelemmel a körülötte zajló vitákat és a vele kapcsolatban felmerült problémákat, arra emléxem, hogy egy időben (egy biz. szavazás eredményeképpen, amin az egész ország-világ röhött) Chuck Norris hídnak hívtuk. :-D

(a) Viccen kívül van még valami, mi miatt említésre méltónak találtam ezt az eseményt. Az index.hu-s fotók között találtam egyet, amit kissé megphotoshopozva eladhatnánk Sydney egyik hídjaként. Ha megnézitek és összehasonlítjátok a két képet, olyanok, mint a Makrai sziszterz: ha nem ismeritek őket elég jól, akkor összekeverhetőek...! :D :D

Íme a kis magyar tesó és a nagy ozi brádör:

Megyeri /Chuck Norris/ híd (index-fotó)

Anzac Bridge / Sydney

Próbáljátok csak ki a Megyeri hidat, persze félig lehunyt szemmel, hogy a felhőkarcolókat is oda tudjátok képzelni, és máris Sydney-ben érezhetitek magatokat. ;)))))))

Mivel híve vagyok a bringás közlekedésnek (annak ellenére, hogy már vagy egy éve nem tekertem :-/, és a bicajom a sümegi padláson "pihen"), megnéztem a criticalmass-osok oldalát is: a Megyeri híd bringás szemmel az első napon: véleményekkel itt. Az Anzac Bridge-hez kapcsolódóan az ozi közlekedési hatóság honlapján találtam nagyon hasznos képeket -- hihetetlen, mire nem gondoltak: pl1 és pl2! :)

Az "ozi brádör" nagyságával kapcsolatban tényleg nem túloztam: bár hosszúságát tekintve lemarad a magyartól (Megyeri: 1862m, Anzac B: 805m), az autósokat a maga 8 sávjával szolgálja ki!

Szeretjük ezt a hidat (a BT nagy kedvence) -- jó élmény áthaladni rajta autóval, és szép látvány mind a halpiacról, mind a Sydney-öböl északi partjáról. Mivel az első világháborúban részt vett ausztrál és új-zélandi katonákra emlékezve nevezték el (anzac), a keleti végen az ozi, a nyugatin az új-zélandi zászló lobog, ami az alábbi képet alaposabban megszemlélve egy-egy pici pöttyként lászik is. :D

Ancac Bridge a Vidámparkból