Soha véget nem érő(-nek tűnő) történetem, álláskeresés témában, ma újabb fejezettel gazdagodott. El kell hinni, mert megtörtént: végre találkoztam egy igazi Szakemberrel...!
Ez már a második olyan eset volt, amikor a "na ezt is megpályázom, aztán meglátjuk, mi lesz" gondolatom vezérelt, és mindkét esetben azon nyomban egy-egy fejvadász cégnél kötöttem ki. Az előzőnél, két hete igazából semmi pluszt nem kaptam, a pozíciót egyéként sem nekem találták ki, ezenkívül a fejvadász szerint nem kéne a város másik végébe utazgatnom -- hahah :) De mivel az önönéletkezésem felkeltette az érdeklődésüket, behívtak, megnéztek maguknak, és regisztráltak mint munkavállalót (rövid távú munkára), kaptam csinos kis csomagot, instrukciókat az irodai öltözködéssel és a számítógép előtti tornábal kapcsolatban, és azzal az infóval lendültem át az októberbe, hogy a világpiaci válság miatt várni kell. Azóta is néma csend van, igaz, én sem csináltam még meg a hülye MS Office-os tesztjüket, ami annyira parittya, hogy a Word-nél "letettem a tollam", és nem vagyok hajlandó tovább csinálni ezt a béna, web-alapú tudástesztelést! Pedig még hátra van az Excel, a ppt és a gépírás is. Sajnos a problémámra 2 napja nem válaszol senki. Hátnyilván az én problémám, és egyébként is "no worries". áááá
Az itteni "lazaság"-hoz hozzátartozik, hogy két hete várok két másik interjúidőpontra is, egy második körösre és egy ügynökségesre... Vagy ráérnek, vagy... (??)
A mai minden szempontból egy élmény volt, leszámítva, hogy nem voltam teljesen elégedett az öltözékemmel. Valamilyen rejtélyes okból ugyanis nem hoztam magammal a kedvenc mindenhol bevethető göncömet, az anyu által varrt fekete kösztümömet, ami tényleg szinte mindent visz. Egyébként szeretem a feketét (állítólag jól is áll), de úgy gondoltam, itt a MELEGben senki sem hord ennyire sötét ruhát. Miért is gondoltam ezt -- autóban, bkv-ban légkondi, irodában légkondi, hol van a meleg?... 8-/okoska. Még Newcastle-ban az volt az érzésem, de biztos csak a Darby Street miatt, hogy szinte mindenki, a turisták nem, fekete-fehérben jár! De minimum sötét öltöny és fekete nadrág/szoknya. Szerintem aki beleszületik ebbe a társadalomba, az már a kórházban megkapja az első dresszt állambácsitól (jelenleg a mindég mosolygós Kevin bácsitól), hogy aztán bárhol, bármikor felvehesse. Szóval, a jelenlegi bizniszöltönyöm nem adja a 100%-os komfortot, de azért egynek elmegy. :) Szóval, az öltözködés nagyjából rendben volt. Aztán jött a kávéillat, ami teljesen belengte a buszvégtől az irodaházig tartó gyalogos útvonalamat. Azonnal hatalmába kerített az Infopark-hangulat, és az első nyárra emlékeztem, amit a régóta vágyott helyen felszabadultan végigdolgozhattam. Természetesen nem csak azért szerettem ott lenni, mert Bélusék cége már korábban odaköltözött.. ;)) Nagyon tetszett a zöldövezet, az egyetemi nyüzsi, a mindennapos ládmányosi vonat- és forgalomszámlálás az ablakomból (egyszer Barnát is láttam a kis Szubaruban, éppen telefonoztunk, amikor megpillantottam). Na és az ebéd utáni kapucsinó-körök, illetve néha reggeli kávé Bélussal, már amikor nem bringán érkeztünk. :D
Itt, Sydney belvárosában (CBD) a bizniszöltözékes emberek, a terjengő kávéillat és a toronyirodaházak hívták elő az Infoparkot, és rögtön az futott át az agyamon, hogy milyen jó lenne egy kis kávé mellett állástmegbeszélni... Minden kívánságom így teljesüljön! Először a gyorslifttel a 31. emeletig utaztam, itt található ugyanis a cég irodája. Mondjam, milyen kilátás volt a "váró"-ból? Az Operaháztól egészen Manlyig elláttam. Távcsővel valszeg a kis házikónkat is megtaláltam volna. :-D Naaa, az tuti, hogy ilyen magasságban még sosem töltöttem ki formanyomtatványt.. :-))) A beszélgetést aztán a földszinti "büfé"-ben folytattuk a tömegben és zajban, csevegő idegenek társaságában, ami egyáltalán nem zavart. Lehet, hogy ez is valami teszt volt? :) A kapucsinó szerencsére nagyon pfinom volt, úgyhogy jól álltam a kérdések záporát! A legjobban kettő tetszett: sztem miért nem találtam eddig munkát? és hogy mi lenne az "álommunka", amit a legszívesebben elvállanék. Szerencsére tetszett az, amire jelentkeztem, és még egy másikat is hozott magával Jody (aki miszter volt és nem madam :), mondtam is neki, hogy a kettőből csináljon egyet, és akkor arról beszélhetünk -- hahah :-) Amúgy kíváncsi vagyok, ebből kikerekedik-e már valami...
Látványilag nem csak a 31. emeli kilátást kell megemlítenem, hanem a két toronyépület közötti megoldásokat is. Már korábban többször elmentem/tünk mellette, de az óriás kavicsokról még sose csináltam fényképet, pedig milyen jól néznek ki! Körülötte kávézók és általában kipakolják a székeket is. Este is jó a hangulata kicsit kivilágítva.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése