2008. október 11., szombat

egy igazán jó nap

Tudjátok milyen az. Nincs semmi különös, de valahogy mégis más mint a többi.
Így indult és folytatódott a mai nap.

És még nincs vége ;-)


párás-ködös naplemente - avagy a city Manly felől

Kezdődőtt azzal, hogy jól kialidtuk magunkat. Végre nem óracsörgésre ébredtem és a hét elején elaludt nyakam is kezd helyrejönni. Mára nem várt semmi különös feladat, és ennek megfelelő tempóban kezdtem hozzá az ébredezésnek. Kisétáltam a kertbe, megnéztem "hogyan nő a fű" és virágoznak a virágok...
Amíg kitakarítottam és újra töltöttem a madáritatót, addig Timcsi megcsinálta a reggelit. Az egyik kedvencemet: egyszerű vajas-avokádós kenyeret. Egyszerűen imádom. Mármint az avokádód és persze T-t is.
Közben kicsit hült a kakaó, amit felébredés után rögtön feltettem melegedni. Ezzel sem szoktam kapkodni, a jól bevált, régi kakaópor-cukor-kever-víz-kever-beleönt technikával készítem. (Bár az utóbbi időben a gyorsított változattal is megbarátkoztam.)
Szóval a szuper reggelit hasonló minőségű dagonyázás követte. Pontosabban hanyatt dobtam magam a szuper új kanapén és olvastam egészen ebédig. Még Tamás hagyott itt a multkor egy jó kis nyomozós ponyvát. (Michael Conelly: Lezáratlan akták) Ilyen is kell néha... :)
Mire a savkatonák sorbaálltak, Timcsi intézkedett: a tegnapi eBay-es "nyereményünket" (könyvespolc) délután három és négy között átt tudjuk venni.
Persze előtte még beugrottunk ebédelni valahová. Nem is kellett sokat menni: az utcánk végén lévő első kiülős helynél le is táboroztunk. Jó választás volt. Elfogadható árak, kellemes kiszolgálás, finom kaja.
A szekrényért Bondi Junction-ba kell elugrani. Szeretjük azt a környéket: nyüzsgő és élettel teli, és valahogy "európaibb" hangulatú a város többi részénél. És ha már ott voltunk be is szereztük az elmaradhatatlan "magyar"(os) kolbászt, egy csomag túrót, meg egy csomó züldséget.
Hazafelé pedig az az ötletem támadt, hogy meg sem állva a házunknál guruljunk tovább Manly-ig.
Jó döntés volt: fél óra autózás után vagy két órát sétáltunk gyönyörű terepen. Vicces volt, hogy néhány parkoló a jó auszi (?) szokás szerint úgy van kialakítva, hogy megállás után rögtön az utóból lehet gyönyörködni a tengerben/naplementében.
Mivel lassan hűvösödött az idő elindultunk hazafelé. Eközben az autóban már igazi "hazai" illatok terjengtek: a kolbász-szag intenzív reakcióba lépett az újhagyma kipárolgásával... Nekem tetszik.

Manly partjainál - sziklák a félsziget végénél

Otthon, a világosság utolsó félóráját kihasználva meglocsoltam a kertet (és a giliszta-tenyészetet), miközben bent készült a finom vacsora.

Hát, igy ki lehet bírni... :)

Jó hétvégét Nektek is!

Nincsenek megjegyzések: