Ne egy olyan túraszakaszt képzeljetek el, ahol csak mászófelszereléssel vagy létrákon, láncokon kapaszkodva lehet előrejutni, mert ez nem olyan. Az út azért így is változatos :), az első szakaszt kisebb bozótvágással teljesítettük, mert itt az alternatív utat választottuk, hogy minél közelebbről csodálhassuk a Bargó folyót és a sziklákat. Majd a leírást követve, egy régi szivattyú mellett tudtunk feljutni a felső, sziklafal felleti útra. Az első nagy attrakció a folyónak azon szakasza volt, ahol a folyó nagy lyukakat vájt a sziklákba, sziklahidat képezve, és a köveken lépdelve simán be lehetett benni egészen a folyó közepéig, persze lapos sziklákat képzeljetek. :)
A következő a Mermaids Pool néven ismert, vízesésektől zajos, óriási, természetes medence volt. Amikor megérkeztünk, már volt ott három csajszi, akik éppen azt vizsgálták, hogyan tudnának lejutni és/vagy a leugrást követően feljutni a sziklaplatóra. Hamarosan megérkezett a hmcs is, kb 10-15 fiatal srác, akik azt bemutatták a szikláról leugrós mutatványukat. Kb. 6m magasból ugráltak lefelé, majd a produkciót tovább folytatták a belógatott kötélen himbálózva. Biztonságos le- és feljutási út nem lévén, lefelé ugye az ugrani, feljutni pedig a vízesés mellett belógatott kötélen felkapaszkodva lehetett. Szép teljesítmény! :)
Mivel mi túrázást és kevesebb vagánykodással járó fürdőzést terveztünk, tovább folytattuk az utunkat, és egy kanyart az erdőn keresztül levágva haladtunk a kanyon egy távolabbi pontja felé. Közben követtük a túraútvonal "jelzés"-eket: kis, műanyag, fábaszögezett műanyag lapocska, piros szigetelőszalag, sárga háromszög (erre néha a célpontot is felírták). Jópár kilométert sétálva haladtunk át a hegy tetején, közben élveztünk a szauna-hangulatot (száraz, forró levegő tömény eukaliptusz illattal), nézegettük a növényeket és örvendeztünk, ha néha-néha előbukkant egy állat, pl. felettünk repkedett ez a gyönyörűség, akit eddig a madaras könyvem alapján nem sikerült tutira beazonosítani, szóval várjuk a megfejtéseket!
Ausztrál törpesas?
Little Eagle (Hieraaetus morphnoides)
A visszafelé út újra a kanyon mellett vezetett, de mielőtt rátértünk volna, Bélus kicsit kipróbálta a vizet. Nem volt ez még igazi fürdés, mert sekély és kicsit trutyis volt a víz, de lábáztatásnak igen jól esett... Folytatva utunkat egyre lenyűgözöbb lett a táj: sziklák, csobogók, kis vízesések, buja növényzet. Az egyik pihenőhelyünknél találkoztunk az első túrázócsoporttal, 3 sráccal, egyébként rajtunk kívül senki sem kirándult... A későbbiekben még további két helyen volt alkalmunk egy rövid, igazi fürdőzésre, Bélus minden alkalmat megragadott, én csak a harmadikat. :-D Szuper volt! Mint amikor szauna után beleugrok a hideg medencébe, csak ezúttal egy lapos, lábfeldobós fejessel hűtöttem le magam. Ez a fajta felfrissülés fantasztikus élmény volt, annál is inkább, mert a sziklán kikecmeregve a jéghideg vízből, még egy óriási gyíkot is láttam eliszkolni! :-))
A "nagy kanyar"-hoz érve már nagyon vigyorogtunk a táj láttán: mintha egy Tarzan-film díszletei közé keveredtünk volna (hátnyilván este a King Kong remake-jét adták a tévében :D).
Húdejól esett végre igazán elfáradni! :-D :D
A sziklaugrós helyen még megálltunk egy levezető kajálásra (babsaláta), majd lökhajtással folytattuk az utat a parkoló felé -- a 1,5 órás szintidőt jócskák fölülmúlva, kb. 45 perc alatt tekertük le. ;) Közben ismét ránkmosolygott a szerencse: egy óriási gyíkot láttunk meg az egyik óriássziklán, amint a lemenő nap fényében sütkérezett. Egészségére!
Ezzel a túrával megint húztunk egy strigulát a "szuper napok" táblázatba! Túrafotók itt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése