Szemtől szembe

Ma délelőtt világossá vált, hogy vége a Forma1-es karrieremnek. Nagy a szomorúságom, de tudomásul veszem a helyzetet: nem szabad kitennem magam a fejemet megerőltető rázkódásnak...! Többet ne hívjatok el bandzsidzsampingolni, és a jövőben karatedzésre sem megyek. Röviden ennyi. :-))
Na de hogy miért is írom ezt? 1-2 hete furcsa árnyékot látok, bármerre nézek. De ez nem ám a "rémeket látok"-effektus! :) Kicsit utánaolvasgattam, és próbáltam nem parázni és azzal biztatni magam, hogy nincs Nagy Baj. Kiderítettem a web-ről, hogy valószínűleg "üvegtesti lebegő"-im vannak. :-O Azt írták egy helyen, hogy nem olyan vészesek, csak meg kell tanulni együttélni velük, és drukkolni, hogy ne súlyosbodjon a jelenlegi állapot. Hogy szakemberrel is megtanácskozhassam a problémámat, bejelentkeztem egy kivizsgálásra.

Az optika kábé ugyanúgy néz ki, mint amilyenek Magyaroszágon is vannak. Olyan van otthon, hogy a várakozás közben egy kis polcon mindenféle tökjó magazinokat lehet lapozgatni, és ki van téve egy halom infó a szemmel kapcsolatos tudnivalókkal? Nem jártam sok helyen korábban, szóval lehet, hogy van. :-) A vizsgálat előtt a recepciónál kitöltettek velem egy formanyomtatványt az adataimmal, aztán következett a már otthon is ismert szembevizsgálós masina, plusz ami nekem új volt: egy retina-fényképezős gép. Ezt követően bekerültem az optometristához, aki több vizsgálatot végzett rajtam, mint otthon egy szakorvos...! Na jó, UH nem volt, és egy pár percig azt hittem, a Brazil című filmben vagyok, amikor feltette a fejére a műszerét. :-) Ezt mondtam is neki, de nem ismerte a filmet, ezért inkább egy bányászhoz hasonlította magát, merthogy ez egy ex-bányászváros ugyebár, és a műszere kicsit hasonlít a fejlámpára. Ez az utóbbi vizsgálat konkrétan az úszó micsodáim megnézéséhez kellett, előtte pupillatágító szemcseppet kaptam, amitől egy idő után baromi homályosan kezdtem látni, az összes újságot nem tudtam megnézegetni, viszont kaptam egy nagyon finom kapuccsínót egy darab csokiskeksszel...! Ez a nemsemmi! :-))
A kávétól ugyan nem gyógyultam meg, de legalább mindent rendben találtak nálam, leszámítva az úszó bigyókat, amikre nincs orvosság.
A beszélgetés közben kiderült, hogy az optometrista fickó még Budapesten és Debrecenben is járt annó hátizsákos túrázóként (macedón a párja), és nagyon ízlettek neki a magyar kaják...! Még Magyaroszág térképét is megnéztük a neten, és melegen ajánlottam neki Sümeget és a Balaton-felvidéket. Kicsit poénkodott azzal, hogy biztosan a térkép lóg árnyékként a szemem előtt honvágytól... :-) Beszélgettünk az UV-sugárzásról is, hát, asszem, kell egy új és nagyobb lencséjű napszemüveg, a mostani szinte hallottnak a hángedli... :-( Az tuti, hogy itt az AU-ban veszélyesebb a napon tartózkodni, mint a EU-ban, de úgy olvastam, most Magyaro-on is van UV-helyzet. Szóval, ti is figyeljetek a szemetekre! A nagylencséjű napszemüveg divatmajmosnak tűnik, de baromi hasznos, persze védjen 100%-osan a káros UV-sugaraktól!! Valahol olvastam, hogy olcsóbban is lehet jó napszemüveget kapni -- volt vhol a neten egy összehasonlító cikk... Plusz vegyetek fel kalapot is, ha kell. Itt kell(ene). Azt is megtudtam, hogy a napnál sokkal károsabb hatással van a szemekre a dohányzás...!!! Tehát, gondoljátok meg, hogy szívtok vagy szívtok...
Majdnem elfelejtettem, hogy gyorsan felpróbáltam néhány napszemüveget is. És olyasmi történt velem, ami eddig még sose: az egyik hölgy, talán optikus, kapásból három szemüveget vett le, amik közül csak egy volt "cicás", tehát nem az én stílusom, a többi viszont tökéletesnek tűnt... Gyorsan megnézte nekem a dioptriás lencsék árát is. És közben nem volt nyomulós-eladós. Azért hozzá kell tennem, hogy jól megkérték a vizsgálat árát, és a szemüvegek sem óccók, úgyhogy mehetek lapátolni, hogy összegyűjtsem a zsebpénzem -- háháhá.. :-D

Nohát, ennyi volt a mai, első testközeli élményem az itteni szakellátásban. Még van egy köröm a fogorvosnál, mert ugye az elutazásom előtt még gyorsan egy ideiglenes koronát is beszereztem.... De ez már egy másik történet.. :-)

Túrós zsömle

Sok hónap elteltével végre elkészült az első adag túrós zsömle (Bélus nagy kedvence!).
A múltkor, amikor Sydney-ben jártunk a Bondi környékén, beszereztünk a túrót. Nemrég vaniliás cukorféleséget is vettünk, és megtaláltuk a tökéletes tejfölt is. :-) Márcsak a zsemle hiányzott -- na az sem egy egyszerű menet... Összesen egy 6 darabos csomagot találtunk az ábécéáruházban, az is ilyen lekerekített négyzet formájú. Mindenesetre a célnak megfelelt.
Bélus már nem bírta tovább: szombaton a bícses ebédelés után gyorsan nekiállt. A töltelékbe nem csak mazsola, hanem más aszaltgyümölcs is került, azért ilyen nagy a színkavalkád a lenti képen; és az íze nyersen nagyon hasonlított a vaniliás túrókrémre! Megsülve pedig igazi túrós zsömle lett belőle: nagyon-nagyon finomra sikeredett...!

Előkészületek... és kisült a süti!

A mester bemutatja művét :-)

"Delfinek" és delfinek

Ma is mentem a szokásos körtúrámra:
Anzac Parade húzós emelkedő felfelé - King Edward Park zúzás lefelé - régi radarállomás tempós lépcsőzés felfelé - Bar Beach lankás lejtőn lefelé - Dixon Park meredeken fel - Merewether Beach egyenesen előre, majd vissza.
Közben megszámoltam a teherhajókat (valahogy 20 fölött vannak megint), és aztán amikor a strandokhoz értem, kezdtem nézegetni a szörfösöket, mert még ennyit sose láttam a vízben! Vagy 100-120 szörfös deszkázott a naplementében, végig s strandok mentén. Mintha sok-sok delfin úszott volna egymás mellett... Egyébként magunk között "delfinek"-nek is nevezzük a szörfösöket, mert olyan ügyesen lavíroznak a hullámok között.. ;) De most valami más is történt, és majdnem lepetéztem, annyira meglepődtem: delfinek úsztak el a szörfösök mögött! Gondoltam, ha már itt vagyok, őket is megszámolom... :D Hát persze, hogy nem tudtam, mert össze-vissza buktak le a víz alá. :) Több csapatban úsztak, és sokan voltak. El sem akartam hinni, hogy igaz jó messziről, de látok vonulni vagy 20-25 delfint...
De jó lett volna, ha van nálam egy zsebtávcső... :-)

Glenrock újra

Közel van és nagyon szép a környék, ezért vasárnap délután megint a Glenrock parkban kötöttünk ki egy néhány órás sétára. :-) Ezúttal a másik irányból közelítettünk, és az alsó, a lagúnához közelebbi úton haladva eljutottunk egy szuper kilátóhoz.

Itt talákoztunk egy párral, akik kölcsönadták a távcsövüket, úgyhogy azzal is körülnéztünk kicsi. Azt is említették, hogy ha résen van az ember, még a newcastle-i kikötőben is láthat delfineket! Szóval, végre be kell szereznünk egy távcsövet...

A fenti képen látjátok, milyen szép a lagúna az esőerdő mellett, aztán következik a homokos part... Majd a homokpad túloldalán a hullámok. A bal felső sarokban füstöl az egyik hajó kéménye! :-) Pazar a kilátás....

Bélus talált egy óriási fát. Aztán kicsit megpihent(ünk) és elfogyasztottuk az ebédet. Itt éppen azt akarja jelezni, hogy 5 pontos a kirándulás. :-D :-D

brazil barbi

Csütörtökön an angol órán az egyik angoltanulós csoportársunk, Marcia, aki Brazíliából költözött át AU-ba öt éve, meghívott bennünet hozzájuk, brazil barbekjúra. :)

Fogalmunk sem volt, hogy mit vigyünk magunkkal, mert Marcia mondta, hogy otthon nem italoznak, úgyhogy sütöttem egy "dobozos" sütit, olyan gyümölcskenyér-féleséget mandulával a tetején, és vittünk még üdítőt is. Mikor odaértünk, már javában ment a kertiparti, csipsz-evészet finom szószokkal -- a kedvencem a célkás szósz volt (hú de finom!); közben pedig sültek a husik a nyárson... A másik csoporttársunk Valerie (Svájc színeiben :) a férjével érkezett, aki szintén auszi. Rajtunk kívül jelen volt még egy brazil srác, és később jött Marciáék egyik bartája a kisfiával, szóval azért a portugált is nyomták rendesen. :-)

Nagyon jó hangulatú volt ez a vendégeskedés, nagyon fimonakat ettünk, szinte hazai ízeket!! És sokat beszélgettünk mindenkivel, meg játszottunk a gyerekekkel és a fekete spániellel.

Marcia férje kínálgat a kolbászfalatkákkal

Marcia legnagyobb lányával is sikerült elég sokat beszélgetni. Ő már 16 éves, és Brazíliában született, mellesleg már akcentus nélkül beszél angolul. Vicces volt, hogy végig kibírta a "felnőttek" társaságában, kamasz ugyebár...., igaz közben a fülhallgató végig a fülében volt! :-D A süti után ráadásképpen bemutatta a szerinte "igazi" barbekjút: egy a boltokban kapható édességet rátűzött a nyársra (nem tudom, mi a neve, de itt pl. kávéba is teszik) és megpirította, ami így kívül ropogós belül viszont nyúlós masszájú maradt. :-))

Mila készíti a saját barbekjúját :-)

Estére nagyon lehűlt a levegő - 8 fok volt!, ezért egy idő után mindenki a parázs köré gyűlt melegedni. Persze Marciáék barátja előadta, hogy nincs is hideg - igazi ausztrál + nyomatta a söröket rendesen! :-)) A bbq-s sütöde, elég ingatag lábakon állt egyébként, egyszer majdnem ránk is dőlt, de szerencsére időben elkaptuk a lábait!

Szóval, megint volt egy szuper esténk, már csak azt kell kitalálni, hogy mi hogyan szervezzünk vendégeskedést hozzánk... Hamarosan be kell szereznünk egy sütőkét az erkélyre...

A múlt héten...

A múlt héten jól elmaradtunk a bejegyzésekkel, úgyhogy most jöjjön egy kis összefoglaló:
Kedden én megint voltam jógán, most már van kis bérletszelvényem, amit minden héten "kezel" a jógaoktató néni. Szerdán Bélus Sydney-ben dolgozott, tréninget tartott az Exact irodában. Csütörtökön este voltunk angol órán, amit megint a belassult helyettesítő tanárnő tartott, és szerencsére ezúttal érdekes témát hozott: az ausztrál humort. Kaptunk egy jó kis szöveget, illetve mentek a sztorik. Bélus beígért egy hosszabb szócikket erről a témáról, mármint hogy hogyan humorizálnak az auszik, remélem, vmikor tényleg lesz "humora" megírni -- elég morbid ez a humor amúgy.. :-) Pénteken Bélus itthon dolgozott, úgyhogy megint együtt mentünk KI ebédelmi, fel is fedeztünk a Darby Streeten egy indiai kajáldát (Darby Raj), ami megfizethető áron kínál mindenféle finomságokat. Este végre elkezdődött a Sydney Filmszemle utazós fesztiválja Newcastle-ban, amit már nagyon vártam. Az utolsó pillanatban megváltozott a helszín, mert a másik mozit hirtelen bezárták... (?) Na, egyből le is vettem, hogy ezért állt ott az a nagy tömeg pár hete.. :-/ Amúgy akkor és most is szinte csak idősebb embereket láttunk a mozinál, illetve msot a filmen. Nagyon döbbenetes volt, hiszen Budapesten vagy Szombathelyen jobbára a fiatalok járnak a művész mozikba, vagy vegyes a korosztályi felhozatal. Szóval, beültünk, és számolgatni kezdtük, rajtunk kívül hány "fiatal" érkezik. 10nél kevesebben voltunk a kb. 150-200 fős nézőtéren, a többiek a nyugdíjas korosztályt képviselték. Nagyon fura volt. Amúgy egy ausztrál filmet néztünk meg "Night" címmel. Nem volt egy nagy durranás, ellenben a jegy és a büfé baromi drága volt! Összesen 9 filmet adtak le a hétvégén, én 5öt ki is választottam, jó kis cseh, dán, francia filmeket, de végülis inkább örültünk a szép időnek, és a természetben tartózkodtunk a mozi helyett. Aminek nagyon örültünk, hogy vasárnap este, utolsó filmként a Transzilvánia című filmet játszották, amit már korábban láttunk Bp-en, és amiben a Palya Bea énekel! Szóval, nem semmi, hogy Ausztráliába is eljutott ez a film!
A hétvégén megint aktivizáltuk magunkat, a szombati jógáról bővebben is írtam, a szombat délutáni vendégségről és a vasárnapi kiruccanásról meg mindjárt...

Újra együtt jógáztunk

Hosszas ráhangolódás után végre-végre együtt is el tudtunk menni jógázni!

Eddig egy Iyengar-csoportot találtunk Newcastle-ban, és mindenképpen ki akartuk próbálni, hogy milyen az óra. Az egyik angolos csoporttársunkkal beszélgetve kiderült, hogy a férjével ők is éppen erre a jógára járnak, úgyhogy az találtam ki, hogy először bemegyek az ő csoportjukba, ami ugyan kezdő, de nekem az is szuper. Sajnos azonban fix létszámmal megy éppen az a csoport, a többi haladó óra időpontja meg nem tuti, úgyhogy helyette a szombat reggel 8 órát céloztuk meg. L2-es csoport, 18 hónapos iyengaros jógás "előélet"-et feltételezve, hát ezt mi be is vállaltuk, ugyan mind a ketten kissé leamortizálódtunk az utóbbi hónapokban. A jóga két óra hosszát tartott, a többi óra egyébként általában 1,5 óra hosszú, mint pl. az is, mire járok keddenként. Szóval, minden izmot szépen átmozgattunk, a gyakorláshoz elég sok segítséget kaptunk + alternatív gyakorlatokat is, ha egy ászanát nem tudtunk kivitelezni a sérülések vagy egyéb problémák miatt. Az óra végéről nekem hiányzott a mantrázás, és elég rövidke volt a relaxáció is.

A jógaterem visszhangzott is kicsit, szóval volt tér, ami fura is volt az elmúlt évek tapasztalatával összehasonlítva, viszont legalább minden és mindenki jól elfér. Van egy külön helyiség, ahol a segédeszközöknek katonás rendben vannak összepakolva -- matrac, takaró, hengerpárna, heveder, tégla. Természetesen mi vittük a saját övünket, és milyen jól tettük! Asszem, ezek nyerő hevederek: a legjobbak! Utólag is nagy köszönet Áginak!! :-)))) Amúgy nagyon hiányoznak a jógamatracaink, kár, hogy azokat nem hoztuk magunkkal... :-/

David a jóga tanár, oktató már 14 éve , és '99 óta okleveles Iyengar jóga tanár. Még azt is írja a honlapján, hogy a Nagy Mesterrel ünnepelte a 80. születésnapját. :) Amúgy mikor véletlenül megemlítettem, hogy beszélek németül, egyből átváltott, és folyékonyan, szinte akcentus nélkül nyomta a szöveget. :-) Nem véletlenül, mert a felesége német, ezt is elmesélte, meg azt is, hogy nagy focirajongó (fussball fanatiker), igazi európai foci (!), és képes egy meccsért Brisbane-be repülni. Sajnos, megsérült a lába focizás közben, vmi műtétje is volt, ami meg is látszott a jógázós mozgásán...

Összességében annyit tudok mondani, hogy nagyon jól esett ez a jóga, de ez sem ér a Dettimancs-féle jógaórák nyomába! Az atmoszféra, az óra felépítése, a megszokott stílus, dinamizmus és kedves jógázós barátaink jelenléte... Szóval: mindenki becsülje meg az otthoni Lehetőségeket, és járjon rendesen, minimum hetente egyszer jógázni Dettihez! :-D :D

***

Szombaton jóga után frissen és üdén felpakoltuk magunkat szendvicsekkel és innivalóval, és elgyalogoltunk a Bar Beackre, hogy jól megérdemelten ott költsük el az ebédünket.

bícses ebéd - majdnem 1enes háttal (jóga után)

Fürdőszobatitkok

Nem vagyok kibékülve a fürdőnkkel.

A zuhanyzóban egy olyan fix, fentről folyósból jön a víz, mit jön: zubog, fröcsög. 100%-os kapacitását ki kell használnunk, különben vmi nyomásprobléma miatt olyan hangot hallat, mintha a szomszéd akarna felkúszni a csöveken az első emeletről. Ez a fentrőlfolyós fajta zuhonyozás nekem már kollégiumi környezetben sem jött be, bár szerencsére korábban csak ritkán futottam bele ilyen szituációba (Bélus mesélhetne, azt hiszem, ő kedveli is ;)). Ezerrel ömlik a víz, ami miatt fürdősapkát kell használnom... Röhögni nem ér, és közben kalandozzunk át a kádra. A kádakhoz, már ahol van és nálunk van, tartozik csap is, de olyan, mintha hagyományos mosdócsap lenne, azaz mozgatni nem lehet, tehát azzal magát a kádat kizuhanyozni sem lehet. Ebből a szempontból érdekesen alakul a takarítás is, melyet a jólbevált "löttyintős" módszerrel oldok meg. Aztán ugyanúgy csillog-villog, mintha kitusoltam volna...

A kádas csap és a zuhanyzós alkalmatosság

Őszintén szólva a mai napig nem is reméltem, hogy ebben az országban normális ember módjára lehet fürdeni, de mivel ma belefutottam egy katalógusba, újra pislákol a remény: lehet kapni kézizuhanyt...! :-) És ha Newcastle-ban van, akkor talán Sydney-ben is lesz! :-D

Ezekután már csak a fűtési és szellőztetési problémákat kell megoldanunk -- jelenleg a hidegre való tekintettel nem kapcsolunk villanyt, hanem gyertyafénynél és "külső" világítással fürdünk (kis közlekedő), ugyanis a villany felkapcsolásával egyidejűleg beindul a zuhanyzókabin fölött található "légkondi", ami tovább hűti az amúgy is hideg fürdőszobát. Hát ilyen hangulatosan telnek az estéink... :-))))

Ja hogy miért nincs fűtés? Az AU-ban szinte sehol sincs fűtés. Sok helyütt láttunk hűtő-fűtő légkondit, és múltkor vmi reklámban hallottam, hogy lehet kapni falra szerelhető mobil radiátort is, olyan fürdőszobásat -- hát azok nekem nagyon tetszenek. :-) Amúgy az ömlő meleg-forró víztől hatalmas gőz képződik a fürdőszobában (konkrétan folyik a nedvesség a falakon), és teljesen olyan érzésem van, mintha vmelyik otthoni wellness-egységben vagy a Széchenyi-fürdőben áztatnám magam. :) Nem is nagyon mernék nagyobb elektromos egységet üzemeltetni a közelben... :-/
Egyébként nekünk csak egy szem fűtőtestünk van, meglepő, de úgy néz ki mint egy radiátor. :-) Négy keréken lehet gurítani, amit nagyon bírunk, mert legalább iccakára be tudjuk húzni a wombat-odúba (hálószoba), és fűtünk, hogy ne fagyjunk meg. Az van írva az oldalára, hogy "Rio", de sajnos messze vagyunk a brazil nyártól. Meg a magyartól is, ami mindjárt kezdődik...!

Bélus megjegyzései:

Azoknak, akik jól ismerik a Pollack-os kollégiumi zuhanyzót: a helyzet itt annyival jobb, hogy az "egy "darab rúd"- ból jön a víz" azért itt nem azt jelenti, hogy a zuhanyrózsát mindig ellopják, hanem azt, hogy nincs flexibilis zuhany-cső. Ami valami furcsa auszi szokás lehet, mert eddig minden szállodában ugyanezzel találkoztam. Pedig jópár helyen megfordultam már mióta itt vagyok. Másrészt prdig imádom, hogy "zubog, föcsög" a finom meleg-forró víz. :-)És imádom a fürdősapkás Timcsit is! :-D

Barbi és Breki a Bondájon

B a köbön, azaz a Muppet Show ausztrál különkiadása következik! :-D

Nemám! A 3B konkrétan az jelenti, hogy a Bondi városrészben részben bbq-s, részben breakfast-os élvezetekben volt részünk.

Magyarról magyarra fordítva: szombat este vacsorára voltunk hivatalosak Bélus kisfőnökeihez, akik Bondi környékén laknak. A bbq-t, azaz sümegiesen a barbekjúzást itt 'barbie'-nak nevezik, és sűrűn poénkodnak a szóval, már ami a barbie-babáéval hasonló hangzást illeti. :-))Szombaton egyébként egész nap gyönyörűen sütött a Nap, szinte papucsos idő volt, de a spagettipántot és a flip-flopot mégsem vállaltuk be, és ez volt a szerencsénk! Estére, már hogy este 6 körül, ugyanis annyira lehűlt a levegő, hogy minden nálunk található plusz ruhadarabot magunkra kellett vennünk...! Emiatt az erkélyen ülős sütögetés helyett lakásban ülősen vacsoráztunk. Persze a hideg ellenére a husi az erkélyen sült, hiszen OZ-ban vagyunk, vagy mi... :) A vacsora többi része pedig, a zöldséges szakasz, a sütőben. Ja, és meggyes piskóta is volt, igazi meggybefőttel, plusz tejszínhabbal! Ittunk finom tazmániai sört, ausztrál bort és magyar Unikumot! Jól eltraccspartiztuk az időt, ezért csak a 11es iccakai gyorsot értük el. :) A vonatközlekedés nagyon jó a városban, már ahol van.

Mivel a szombat igen jól sikerült, kitaláltuk, hogy a vasárnapot Bondi Beach-en kezdjük. És itt jött a brekkie! Merthogy így becézik a reggelit. :-D

A strand közelében viszonylag sok kiülős-beülős hely található. Elisabethnek és Anthonynak volt egy jólbevált helye, úgyhogy ott kajáltunk: sült szalonnát és tojást, mi Bélussal rántotta, Elisabethék buggyantott formában. Pirítóssal és paradicsommal, teával. Hihetetlenül finom volt! :-D

Bondi Beach északi oldala

Tele gyomorral, békésebb hangulatban ;) jól esett a séta a világhírös strand homokjában: természetesen Bélusmester végig mezítláb nyomta! :-D A Lifeguardok sajnos bent ültek a toronyban, azaz feltételezem, hogy a sötétített üveg mögött kuksoltak, és nem tudtam velük fotózkodni.. :-/ De jól megnéztem magamnak a helyet, és majd visszatérek, ha kezdődik a Szezon! :-D

A strandnak amúgy tényleg igen jó kisugárzása van: jobbról-balról kis cuki sziklás dombok -háháhá, és meglehetősen széles homok, bár nem tudom, milyen lehet nyáron, emberekkel tömve... Láttam már róla számtalan felvételt, de egyelőre nehezen tudom elképzelni, hogy én is ott nyomorogjak a kis törölközőmmel. :D

Bekóstoltuk a sütizőt is, és talán erről olvastam korábban, hogy van magyar meggyes rétesük! Mindenesetre vettünk egy meggyes-túróst, egy pálmalevelet és egy olyasmi mandulás-diós sütit, amit a Daubnerben is lehet kapni meggyel a közepén, csak itt, a Bondájon kiflialakú, és nagydarab. És ugyanolyan finom! :)

Elisabeth és Anthony még tovább csábítottak bennünket az élvezetekben :-): útközben beugrottunk a Kemeny-féle vegyeskereskedésbe! Megtekintettük a felhozatalt italokból (olcsó magyar borok drágán; unikum, vilmos, fütyülős, törköly) és vételeztünk néhány hiányzó ízt: erős pista, majonézes torma, akácméz. :D Találkoztunk két igazi (!) magyar idős hölggyel, akik elkalauzoltak bennünket a túróhoz. Teljesen úgy néztek ki, mintha most szálltak volna le egy volna le egy budapesti villamosról! Még a rúzsuk is úgy volt elkenődve, mint ahogy a otthoniak kenyecelik magukat, sokszor szájalá és -fölé... :-)) Egyből otthonosan éreztük magunkat (nekem végig vigyoroghatnékom volt :).

Szóval, igen megörültünk, jó kis környék ez a Bondi!

Piacozás Sydney-ben

Csütörtökön és pénteken Bélus Chatswoodban (Sydney) dolgozott, ezért kitaláltuk, hogy a hétvégére is ott maradunk. Én pénteken délután kipróbáltam az ausztrál távolsági vonatozást :), és csatlakoztam hozzá az Exact-irodában -- megjegyzem: már javában ment a péntek délutáni irodai sörözés...! :-)

Ezúttal a CBD-ben, azaz Sydney központjában kaptunk szállást, nagyon közel a Sydney-toronyhoz és a Darling Harbourhoz.

Szombat délre Bélus egyik kollégájával és feleségével beszéltünk meg randit a halpiacra. Gondoltuk, előtte még kiugrunk a The Rocks városrészben működő hétvégi piacra is. Mondjuk inkább én "gondoltam", mert már többször is ki akartam menni oda, de mivel csak hétvégén van kipakolás, egyszer sem sikerült. Végülis úgy alakult, hogy most reggel sem, mert az ellenkező irányba kezdtünk el gyalogolni. :-) Így a kínai piacon lyukadtunk ki, a Haymarketen és a Paddy's Marketen, amik szintén fontos attrakciók a környéken. :D

A halpiac is nagyon közel van a Darling Harbourhoz, mi azért tettünk egy kacskaringót, hogy ne legyen túl közel. ;) A Sydney Fish Market a legszuperebb halpiac, mit eddig láttam! Állítólag több, mint 100 fajtából lehet választani élő vagy konyhakész halat - ezt az útikönyvünk írja, mi nem számoltuk meg. :) No és persze rákféléket is. Ami tuti, és ami a fotókon is látszik, hogy nagyon nagy és jó a választék, igen sokféle ember jár oda vásárolni és persze kajálni is, mert vannak ám halbüfék is. Mi az egyikben ebédeltünk osztrigát -- ami Bélus kollégájának a "mániája" :) A többiek imádtak, én viszont csak nagy adag szósszal bírtam lenyomni. Fogyasztottunk még egy kis főtt királyrákot is (alig tudtam a szemükbe nézni :-/), és ami az én életemet megmentette az éhhaláltól: a Horváckából ismert és egyébként Magyaro-on is kapható minihal forró olajban sütve! Hogy én azt mennyire szeretem ketchup-pel és bányász-szelet vastag fehérkenyérrel..! :-D

Naszóval, bejártuk a piacot, megtekintettük a felhozatalt. Ezúttal nem vásároltunk (csak bort és sütit), mert nem akartunk halszagúan mászkálni a városban. :-O De az tuti, hogy ha Sydney-be költözünk, gyakori vendégek leszünk ezen a piacon!

Piacozás közben kitaláltuk, hogy együtt kellene tovább programozni Geoff-fel és feleségével. Mivel Rosemary nagy The Rocks-rajongó, felajánlották, hogy addig elvisznek bennünket autóval, de ha már elvisznek, akkor igyunk meg ott egy sört, aztán pedig ugorgyunk ki a piacra. És ennek mi nagyon örültünk. A söröző a környék legrégebbi vendéglátóhelye, a Lord Nelson volt. Bent nagyon jó hangulat, kiváló a berendezés, és ami még nagyon tetszett, hogy az emeletre menet a falon különböző órák a különböző sörök idejét mutatták, azaz az aktuális időt a sör hazájában. Csehországban például negyed 6 volt éppen :-) Ja! És a sör is ízlett, én a "3 sheets" nevűből fogyasztottam.

Egyre jókedvűbben battyogtunk tovább. A The Rocks piaca nagyon szép környezetben, egy viszonylag szűk utcában található. Az útikönyv szerint 140 standból áll, de ezúttal ezt sem számoltuk meg. Ami tuti: az itt kapható áruk eredetiek, jó minőségűek, modernek és ausztrálok; minden van a képeslapoktól az opálékszereken keresztül a mézig. Még egy "space art" művészt is sikerült elcsípnünk alkotás közben (Darren Germain), és a wombatkommandó száguldó lesipuskás riportere még egy titkos felvételt készített róla. :D

Nagyon élveztük ezt a piacot is! Különleges hangulatához az is hozzájárul hogy a Harbour Bridge lábánál található, illetve, hogy az utcában lévő vendéglátós helyekre is be lehet tévedni. :) Az egyikben mi kávét fogyasztottunk a homokkőfal mellett (Bélus szomorkodott, hogy nem lehet mászni), buja növényzettel.

Végülis jól telt és jól eltelt a szombat délután Sydney szívében. Én már nagyon akartam menni a Bondi Beach-re is, dehát mindent azért nem lehet. ;) Legalábbis egy napra besűríteni nem sikerült.

Tarzan-marok

Egyre közelebb jutok a titok megfejtéséhez, már ami az auszik szívósságát illeti...

Egy újabb elem a kirakóban: a Tarzan-szorítás! Megragadni és el nem ereszteni... (pl. szörfdeszkát? háháhá... :)

%:-)

Szóval, még a pillanatragasztójuk is Tarzanból van! :-D

(Másodpercek alatt megragaszthatjuk vele a leszakadt macskafület is...)

Bondáj :)

Ha kedd este, akkor Bondi Rescue, azaz a Bondi beaches vízimentők mindennapjai a televízorban.
Rögtön álljunk is meg egy pillanatra, mielőtt a Béjvaccsos szexi piros fürdőruhák és piros műanyag úszók irányába kezd valakinek elkalandozni a figyelme...! :-O
Ezek a srácok + egy csajszi (!) lifeguardok, azaz vízimentők, kék színben nyomulnak, és ha Akció van, szörfdeszkára pattannak, vagy a kis tengerparti négykerekűjükre. Igaziak (semmi Dévid Hásszelhoff nagyon okosan nézek és nagyon feszítek!) és profik: esősegélynyújtásból, újraélesztésből és persze szörfözésből is. Van köztük 19 és 48 éves, meg egy mormon fiú is aki, sajnos már elutazott a Fülöp-szigetekre (vagy hová is?) hittérítőküldetésbe... Hogymikvannak..? Amúgy ahogy a tudósításokból is kiderült, hogy teljesen őrültek! :-)
Mondjuk valahogy bírni kell a stresszt: évente átlag 2500 mentést végeznek (napi 6-7), az oldalukon azt írják, hogy napi 200 fölöttre is volt már példa.... :-O Éves szinten 40 ezer strandoló is lehet a beachen, akik közül sokan nem tudnak rendesen úszni és/vagy szörfözni... Amellett, hogy nagyon felelősségteljes meló az ővék, rendszeresen szivatják egymást: a tegnapi szezonzáró filmben strandos barbekjúzással búcsúztatták a vendégkollégájukat, akinek még egy uccsó mentést be kellett vállalnia, ugyanis egy nő úszkált a nagy hullámokban, ráadásul sűrűn sötétedett, szóval be kellett menni érte... Hátnyilván poénból az egyik kollégájuk húzott szőke női parókát és bikinit! :-)
És hogy mi kell ahhoz, hogy valaki bekerüljön ebbe az ütődött csapatba?
Miután vki megszerezte a kötelező ismereteket és bizonyítványokat, egy szigorú pszichológiai vizsgálat, plusz egy fizikai kondit felmérő teszt következik:
- 800 méter úszás medencében 13'30" alatt ---x: a 2005-ös világrekord gyorsban: 7'38" -- :-O
- 600 méter kombinált szörf és úszás
- 600 méter futás a homokban
- 600 méter "evezés" a mentőszörffel
- majd 600 méter futás a homokban adott idő alatt (30 perc)
Nem is csoda, ha több "iron man" is van a csapatban, többek között az egyetlen hölgy is, csak ő "iron woman".. :-)))

Hát látjátok, én aztán nagy csodálójuk vagyok... 8-) Remélem, a hétvégén meg is nézzük, hogy mi a pálya náluk a szezon után az őszben...!

* Megjegyzem,
hogy magyarul senki semmit nem írt még a Bondájról, ami a világ egyik legmenőbb strandja...!!! Pedig egy halom magyar él Sydney-ben... Szóval, szorri az angol nyelvű linkért, amint ismereteim kellőképpen bővülnek (és ismeretségi körünk bővül néhány lifeguarddal ;), jövök a magyar cikkel! ;)

jobb oldal / bal oldal

... na nem a politikában.

Majdnem elfelejtettem a múlt hét legjobbját!

Kicsit kóma voltam valamelyik nap, és megtörtént, ami az elmúlt két és fél hónap alatt egyszer sem:
Kiugrottam kajáért a "pitéshez". Szépen megvettem ami kell, visszasétáltam az autóhoz és beültem. Kicsit furcsa volt, hogy olyan nagyon kényelmesen tudok beszállni...
Aztán ráébredtem, hogy hiányzik a kormány. Ugyanis az pont a MÁSIK oldalon volt....
Majd a kiszáll-beszáll után elindultam vissza az irodába, de valami túlméretes jármű miatt állt a forgalom a szokásos útvonalon, ezért úgy döntöttem, hogy itt az ideje felfedezni a környéket.
Kanyar jobbra, balra, balra, jobbra és egyszercsak az egyik emelkedőn szembe jött valaki. Az ÉN sávomban! Na ennek a fele se tréfa, gyorsan át a másikba: a bal oldalra, ahol ugye rendesen közlekednem kell(ene)...
Azért nem kell izgulni, se előtte, se azóta nem volt ilyen. Meg persze normál körülmények között mindig lehet viszonyítani a többi autóhoz. Itt meg totál kihalt utcákon autóztam.

Hát, ilyenek is vannak.

akkor most nem panaszkodom ;)

Sokan kérdeztétek, hogy hogy érezzük itt magunkat. De nem is igazán tudom, mit lehet erre mondani. Ugyanúgy vannak jó és rossz dolgok, mint otthon, csak minden kicsit más.

Egyrészt például még mindig nincs rendes internetünk. Ami nem csak dühít, hanem el is szomorít sokszor. (Emellett azért szerencsére megoldható probléma.)

Másrészt például vasárnap este a délutáni kirándulás után, kellemesen fáradtan és éhesen battyogtunk hazafelé. Mezítláb gázolva a langyos homokban. A partra kifutó hullámok időnként elérték a lábamat, miközben Timcsivel az esti vacsorát tervezgettük meg midnenféle más dolgokról trécseltünk.
Balra az erdő, jobbra a végtelen óceán...

Na EZ elég jó volt. :-)


Szép napot Nektek is!

Glenrock'n'roll

Szeretjük a sziklákat meg a zenét is, ezért azt tippeltük, jó lesz vasárnapra a GLEN-rákenroll. Az ismertető papírocska és térkép is jónak ígérkezett, elgurultunk hát a subarutóval a merivedöri strandig, hogy onnan indítsuk a délutáni túrát.

rock'n'roll :-)

A kirándulás címszavakban:
- Séta a sziklákon (rock'n'roll) és a homokban jó kis hullámok mellett.
- Abo kőbánya helyének megtekintése, tábla beolvasása + megfigyeltük, ahogy egy idősebb úriember megpróbálja felcibálni a meredeken emelkedő ösvényen a sárkányrepülőjét.
- Sétaútvonal keresése közben megtekintettük a szennyvíztisztítót .
- Kipróbáltunk néhány használaton kívüli ösvényt, kizárólag a helyi fauna tanulmányozása végett....
- Egykori vasútvonal romjainak (sínek, kerekek) felfedezése + külszíni szénfejtés a'la Bélus.
- Pihi és csúcscsoki a Glenrock lagúnában - sponsored by subaru :) Az abo emberek annó itt kempingeztek - sós+édesvíz, változatos növényzet, hát jó kis környék, az tuti. Tudtak élni...
- A cserkésztábor becserkészése. Fantasztikus környezetet választottak a tábornak: a lagúna vége csörgedező patakkal, telepített és ősnövényzet őrült papagájokkal! :-)
- Vízesések és esőerdő-élmény.
- Ismerkedés a bringás útvonallal és a bringásokkal
- A szennyvíztisztító újbóli megtekintése és megkerülése.
- Séta vissza a tengerparton és a sziklákon mezítláb a lemenő nap fényében.

A lagúna a The Great North Walk útról

A "végre egy jó kis Kirándulás"-élményen túl, azaz hogy sikerült kicsinyt elfáradni az 5 órás gyaloglásban, végre úgy éreztem, hogy EZ MÁR AZTÁN VALAMI. Bár a térképünk hiperszupernek tűnt, mégsem volt pontos, emiatt háromszor is túl közel kerültünk a szennyvíztisztítóhoz, meg a körülötte terjengő bűzhöz. Ezt leszámítva az őserdőben benne lenni nagyon jó érzés volt! Leginkább a mini vízesések környékén fogott el valami különleges érzés, talán most először, mióta itt vagyok az OZ-ban. Kevés gyaloglóval találkoztunk, néhány családdal csupán, viszont annál több bringással a nem is könnyű terepen...! Nagyon vagány volt, ahogy fölfelé kepesztettek a meredek lapos kövön, és közben "gdéj havarja"-t köszöntek! :-)) És a séta hazafelé a sötétedésben valóban nagyon romantikus élmény volt! :-)

Blackbutt erdő

Botanikus kert

Miután a pénteki napunk egy jó része beszerzéssel telt, szombat délelőtt pedig a visszacseréléseket kellett intézni (a béna vásárlók), úgy éreztük, a Botanikus kert csak felfrissülést hozhat...

Persze mielőtt még odaértünk volna, "muszáj" volt elmenni egy pitésig, aminek az óriástáblája nagyon hívogatott bennünet. Le is kanyarodtunk, és be is szereztük az ebédnek valót. Amúgy a marhapörköltes sütepite naggyon finom volt. :-D

Az idő tökéletes volt a kerti sétához. Ezt a szúnyogok is észrevették, és jól betámadtak bennünket ebédelés közben, ezért igen gyors iramban visszasétáltunk a központi épülethez, és bespéztük magunkat szúnyogriasztóval. :) Merthogy a bejárat elé kis asztalkáról lehetett vételezni a spray-ből. :) Térképet is találtunk, úgyhogy abból merítettünk ötleteket. Több sétaútvonalat is jelölnek: botanikus, erdős, lápos...
A lényeg: bármerre is megy itt az ember, ámulatból ámulatba esni könnyen lehet! :-)

Az első félórában lehidaltunk a töménytelen mennyiségű és fajtájú rózsaszínes-lilás-virágos broméliától -- ősszel virágoznak, a cseresznyefa nagyságú ficus benjaminát egyszerűen nem hittem el, virágzott a "barátságvirág" (ez a majomfa), és megint láttunk néhány óriási lepidorrhachis mooreanat, a nagy zöld salátavirágot (egy ilyen volt a legeslegelső közös növénye a BT kommandónak). Találtunk ibolyát is!

A legkedvencebb helyünk a kaktuszsétány volt, ahol vagy egy órán keresztül bámultuk a százféle kaktuszokat és pozsgás növényeket, amiket csak sokkal kisebb méretben vagy egyáltalán nem is láttunk eddig. Néhány absztrakt szobrot is beépítettek a növények közé, amik nekem szintén nagyon tetszettek. Jól kipróbáltuk a wombat-alagutat, és végigillatoltuk a fűszernövényes kertet is. Elég nehéz most kiválasztani ide a blogra pár képet, mert megint igen sokat fényképeztünk... :-D Úgyhogy majd a picasara fellőjjük őket vmikor!

Ki látott már ekkora elefántlábat...?? :-O

Lehetett venni kisebb méretű cserepes növénykéket is, aminek a nagyrésze Bélus szerint olyan volt kinézetre, amiket ő kihúzkodna a kertben, tehát gazféle. :-))) Egyelőre nem vettünk növénykéket, pedig eléggé hiányoznak a lakásból... Majd valamikor elmegyünk egy kertészetbe...
Amúgy volt még egy attrakció a botanikus kertből elfelé menet: egy kisebb termetű vörös kenguru szemezett velünk. Először azt hittem, hogy szobor, mert olyan mereven ült és bambult, de aztán elugrált... Szóval igazi volt, nem plüssjáték. :-)

"kígyó, béka"

Az előbb egy kedves (ex-)kollégámnak írtam pár dolgot a veszélyes állatokról. Gondoltam kiegészítem és megosztom veletek is.

A krokodilokkal nincs gáz, mert csak északon vannak "szabadlábon" (innen annyi mint Bp-től Svédország). Errefelé meg csak állatparkokban lehet velük találkozni.
Bár így is "berittyentettem" amikor egy 7 és fél méteres példány etetését néztük eléggé közelről, és az a "rohadék" egszer csak utánakapott az előtte lóbált csirkének. Amit nem talált el rendesen: olyan volt mintha a paint-ben rajzolnál egy csirkét, aztán leradiroznád a felét. Csak éppen kb 0 másodperc alatt... Ja meg egyszer egy kikötőben mászkáltam, amikor észrevettem, hogy vagy 20 méterre az egyik hajó mellett tátog egy méretes példány! Amiről szerencsére kiderült, hogy műanyagból van. (A vicces pofáját annak aki odatette...)

A két szép napozó példányt még a Reptile Park-os kirándulás alatt fotóztuk

A pókokat már komolyabban kell venni: két veszélyes fajta van: funnel web spider és red-back spider. Már tudjuk, hogy néznek ki, meg hol szeretnak tanyázni. Illetve, hogy nem kellemes a találkozás velük, de azért egy csípés után nyugodtan el lehet sétálni a kórházba. Bár a kisgyerekekre és a háziállatokra vigyázni kell!

Az előbb találtam róluk egy jó oldalt: http://www.termite.com/spiders/index.html
(Meg egy másik leírás a funnel web pókról (kép nélkül):
http://other-invertebrates.suite101.com/article.cfm/the_sydney_funnelweb_spider )
Ja, amúgy elég könnyű óriási (5-6 cm feletti) pókokkal találkozni, tele vannak velük az erdők-parkok. De még egy se próbálta kiszívni a vérünket...

Kígyók:
"Jobb félni, mint megijedni"? vagy "Are You A Man Or A Mouse?" (Ember vagy vagy egér?)
Állítólag többen halnak meg lovas balesetben mint mérgeskígyóktól. Azért az óvatosság nem árt, azaz ismerd meg kivel kerülhetsz szembe:
http://members.iinet.net.au/~bush/myth.html
Szabadlábon lévő ;) kígyóval egyelőre kettővel találkoztunk. Mindegyik "menekült amerre látott"...

Ezt a szép zöld fapitont (green tree python) a Sydney-ben a reptér női mosdójában találták. Ha igaz amit olvasok, akkor Budapesten is fellelhető. Na nem a köztéri WC-kben, hanem az állatkertben.. (Egy gyenge poén a végére.)

Méreg-mentes szép napot Nektek!

Ungárise szalámi & jóga

A mai jógáról majdnem elkéstem, addig szöszmötöltem itthon, amíg már futom kellett... Hátnyilván, tök közel lakom, minek is indulnék el időben.. :-D

A mai órát egy indiai néni tartotta - ékes auszi angollal, nem olyan kattogós-pattogós nyelvezettel, mint ex-hápés kollégáim. ;) Megint csak hárman alkottuk a jógacsoportot, ráadásul ezzel a két nőcivel már korábban is találkoztam, úgyhogy tisztára barátságos volt a hangulat. :-) Egyre jobban értem az instrukciókat, úgyhogy a jóga nidra még jobban sikerült, mint a múltkor. Annyira figyelek, hogy el sem alszom -- na, ez már fejlődés, mert ugye "régebben", pl. jógatáborban feltartott kézzel is elaludtam simán. lol :-), plusz volt ellazulás és vizualizációs élmény. :-) Amúgy ez a mostani fél órás volt, úgyhogy utána mindenki nagyon jól érezte magát.

El is kezdtünk beszélgetni, és az "op-shop" (turkáló) témakörtől eljutottunk Budapestig -- merthogy lelepleződött a magyarságom :), a modern "operaház"-ig, ami konkrétan a Nemzeti Színház, és a magyar ételekig. Az egyik hölgyről kiderült, hogy angol, és nagyon képben volt Magyarországgal kapcsolatban. :-) Természetesen az ételekre is sor került, a spicy foodra, mármint hogy mennyire fűszeresen főzünk, itt persze kitértünk az indiai fűszerekre -- ki tudja, mi az a sárga paprika, ami nagyon-nagyon erős? Valami miatt nekem állandóan a túrógombóc jár a fejemben, úgyhogy arról próbáltam mesélni, és közben azon szégyenkeztem, hogy miért nincs az én tarsolyomban egy kiselőadásféle a tipikus magyar ételekről. Szóval, belelendültem, és "kinyitottam" az angol nyelvű Wikit a "Cuisine of Hungary"-nál. Asszem, ez kezdetnek joe lesz.

Legközelebb a kóbászt biztosan első helyre teszem -- hahahha :-)

The Bathers Way

Vasárnap az ebéd helyett nekivágtunk a Gyaloglásnak. 2 órásra terveztük (kajával együtt 3,5 lett belőle): a Dombról a világítótoronyig, majd onnan vissza és le délnek, Merewether irányába. A Nobby beachtől a merewetheri ocean bathig a szakirodalom szerint 5 km-es séta/rohanás/futás/bringázás, szinte végig a tengerparton. Szuper idő volt, mi persze jól beöltöztünk, mert a tengerparti szél trükkös tud lenni... Elég sokan voltak a parton végig - 4 strandot érintettünk. Nagy megdöbbenéssel néztük azt a három kiscsajszit, akik meztelennyen futkorásztak a vízben és mellett (annyira nem volt azért meleg...) - LOL :D Sok szörfös is volt a vizen, és rengeteg ember a Nobby környékén, ugyanis valami fesztivál zajlott éppen, amihez mi (a mackónadrágunkban és egyébként is sportoltunk éppen, vagy mi :)) nem csatlakoztunk.

Itt vagyok én, a gyalogló csaj! :-) Most éppen csalok, mert ülök, és nem látszik, hogy az út egy nagy részét már megtettem ám...

Muszáj volt kicsit megállni, mert annyira szép volt a hullámtörőfal környéke: ez itt a Hunter folyó és az óceán találkozása, ahol felcsapnak a hullámok, tengerikajakosok próbálkoznak a habokban (sok borulással), családosok és kutyások jönnek-mennek. És közben, kishajós felvezetéssel kifut egy nagy tanker! (imádom nézni a hajókat!) Állítólag (Mártatesó tanulmányai alapján :) Nyúkaszlinak van a legnagyobb teherhajó forgalma. Ezt el is hiszem, mert ha kimegyek a part közelébe, vagy csak a Dombról nézek el jó messze, elég sok teherhajót látok ringatózni (általában 15-20-at).
Például ebből a parkolóból (Bar Beach) is nagyon jól lehet hajókat nézegetni vagy akár a szörfösöket is. Mi a gyaloglásból és strandos ebédből visszafelé jövet éppenpont belebotlottunk egy spontán autókiállításba -- a tulajok fényképezgették saját és egymás autóit:

Megint volt egy szép, napsütéses vasárnapunk! :-)

Hunter Wetland Centre Australia

Éppen erre volt szükségünk szombaton: egy kis relaxálásra. Lelazulni, jól beleszagolni a levegőbe, hallgatni a környezet neszeit, hangjait és sütkérezni az őszi napsütésben. :)

A kooragangi lápvidékhez képest, ami egyébként majdnem az "út túloldalán" terül el :), ez egy kiépített, sokkal jobban felszerelt piknikező- és kirándulóhely. Belépőjegyet is szednek, valószínűleg ez is hozzájárul ahhoz, hogy kellemes kis helyet varázsoljanak a mocsár köré. :-)))
Amúgy a bejárható terep nem túl nagy, lehet gyalogolni jól kitáblázott utakon, tök jó kis játszótér is van, amit mi is kipróbáltunk, mindenhol padok és lehet BBQ-zni is! Mondjuk ez talán általános: itt mindenki sütöget-főzöget, amit meglát egy nagyobb darab füves területet... :) Hát mi még nem tartunk itt, úgyhogy jól fel is pakoltunk szendvicsekből, zöldségből és gyümölcsből. Ehhez képest meglepődtünk, amikor megláttuk: büfé is van! :)
Ami a legjobban tetszett, hogy lehet bérelni kenut (2-3 személyes), és egy tök jó útvonalon evezni 2-4 órát. Mi egy két órásra neveztünk be, egyrészt mert én betojós-víziszonyos vagyok, másrészt meg vagy 10 éve nem eveztünk, szóval, igyekeztünk először "csak" belejönni a lapátolásba. :D De milyen jól esett napsütésben evezni! Nagyon hamar belejöttünk: az út eleje kanyargott kicsit, aztán volt egy tökegyenes szakasz, ahol láttunk egy kis kígyót napozni a víz tetején, majd újra kanyargósabb szakasz, ahol már több madarat is láttunk, és gyönyörű mangrovék mellett haladtunk.

Odafelé egyszer ki is szálltunk, hogy megnézzük a telepített esőerdős részt, és nagyot röhügtünk, amikor megláttunk két otthon szobanövényként ismert növény óriáskivitelben:

Na, ismerősek? ;)

Itt eléggé csíptek a szúnyogok, úgyhogy el- és belehúztunk. Visszafelé még egy jégmadarat is láttunk egy közeli ágon! :-)
A kenus pasas nagyon jó fej volt egyébként, mondta, hogy nem baj, ha nem megyünk vissza 2 órán belül, csak nyugodtan fedezzük fel a környéket. :)

A kenuzás után jött a jól megérdemelt ebéd és pihenés, közben madárnézés, merthogy rögtön mellettünk csiviteltek a mindenféle madárkák a vízben. Aztán egy kis levezető séta: mocsárnézés a madárlesből...! WOW! Hát az valami hihetetlen élmény -- a kék alga nagyon érdekes felületet varázsol a víz tetejére, ahol a madarak csíkokat húznak benne. Mindenhol madarak, zajosak és szépek.
Annyira jól sikerült el- és kitölteni az időnket a parkban, hogy végül már csak mi ketten maradtunk a parkban, mi távoztunk utoljára. Az információs pultos csajszi hívott is bennünket mobilon, hogy ne feletkezzünk meg a kenus letéti díjunkról. :)

Szóval, ez a kirándulás is jól sikerült, és már ki is néztük a következő célpontokat. :)

A pénteki ebéd

Pénteken Bélus itthon dolgozott, ezért úgy határoztunk, hogy megengedünk magunknak egy kiülős-beülős munkaebédet (egyébként majdnem minden nap főzök :).
Azt találtuk ki, hogy leslattyogunk a Darby Streetre, mert ott vannak jó helyek, és különben is baromira közel van... A Goldbergs Cafe-t választottuk, ami nem kávéház, hanem olyasmi stílusú, mint egy kerthelyiséges vendéglő otthon, azzal a különbséggel, hogy itt nincs a klasszikus értelemben vett "Bejárat". Az utcafront ugyanis egy az egyben nyitott, máris látni a felhozatalt: szabad asztalokat a fedett részben, a pincérek sürgés-forgását, illetve kicsit be lehet látni a kertbe is. Nekünk éppen a kert kellett, mert gyögyörű idő volt végre, és szerencsénk is, mert még volt egy szabad asztal. Asszem, ez egy menő hely különben, mert ahányszor arrafelé járok ebédidőben, mindig tele van, sőt, áll a sor a menüfal előtt az utcán... Én már egyszer jártam itt valamikor márciusban, és elsőre megtetszett a hely! Nagyon finomat ettem, és hihetetlen jó volt a kiszolgálás. Akkor bent ültem, jó nagy huzat volt... Most kint ültünk a pálmák alatt, mellettünk a bokorban szemtelenül nőttek a broméliák -- nem gondoltam volna Budapesten, hogy kerthelyiséges viszonyok között látom viszont az egyik kedvenc szobanövényemet! LOL :-)

A kajákról:
a szokásos étlap-, sütismenülapon kívül egy táblára írták ki a napi specialitást. Nem mindent bírtunk megérteni, ezért szimpátia alapján döntöttünk: levest mindenképpen (hihetetlen levesesek vagyunk!), aztán valami halacka és egy szendvicsféle.
Ez a költemény, itt balra, Bélus "szendvicse". Azt már Amszterdamban is láttuk, hogy egy szendvicsből mit is lehet kihozni, ha nem mekis vagy otthoni zsíroskenyérpirosarannyal ("add meg uram, ma!" -- fohász a zsíroskenyérhez). Tényleg bámulatos, hol tart már a konyhatudomány! :D Az enyémből sajna, csak a zöldség látszik, amúgy halackák voltak zöldségágyon, azaz: nagyon sok (!) zöldséggel. Azt hittük, hogy ez a kis mit-nekünk-szendvics fél fogunkra sem lesz elég, ezért még korábban jól kitaláltuk, hogy lecsúszik a leves is. Sajnos, a levest itt nem normális módon, azaz a főétel előtt eszik, vagy nemtom, mi történt, mert később, a falatozgatás közben hozták ki. A pincércsaj érdeklődve kérddezte, hogy itt ül-e az asztalnál a koma, aki a levest rendelte. Mondtuk mi, hogy igen, mert Bélus az, meg én. Erre elkerekedtek a szemei, és megjegyezte, hogy ez már aztán igen-igen... A csirkés-kukoricás raguleveshez kenyér és vaj is járt, amit mi be is falatoztunk.



A tányérok kiürültek, a sör (Heineken) és a limó legurult, nagyon elégedettek voltunk.

Amikor a pincér elvitte az ebéd maradványait, nagyon elismerően nyilatkozott a teljesítményünkről.. Én pedig szinte moccanni sem bírtam, annyira teleettem magam!
:-D

Közben a szomszéd asztalnál ülő csajokon szórakoztunk: az egyik mama kislánya kivágta a hisztit, mert nem ihatott anyukája kávéjából. A kislány éppen csak tipegős korszakban volt (mellesleg Bélus nagyon megtetszett neki :-)))! Szóval, muszáj volt berendelni a "bébikávé"-t. Hát azt látnotok kellett volna, hogy remegett a kisgyerek a habos kapuccsinóért...!

még valami..

Éljen az otthoni május elseje!
Amit nem munkával, hanem közös-sörös-szabadidős tevékenységekkel lehet tölteni.
Itt még mindig hideg van, úgyhogy forró teával koccintunk az egészségetekre!
:-)
Szép napot és jó hétvégét!
BT

Autós...

Csak összeszedtem magam, és végre írtam egy autós összefoglalót.
Figyelem, nem feltétlenül lesz érdekes, sem pedig vicces, de ellenben legalább jó hosszú...

Sikerült kipihenni a ketszeri NC-Sydney-NC utat a kapcsolodo keson keles koran fekvessel. És az autot is jobban megismerkedtem.
Tehát:
Subaru Impreza RS
MY08 (Ez talán azt jelenti, hogy az idén készült. Valahol a Timcsi születésnapja környékén)
2literes benzines motor, összkerékhajtás, miegymás.
ja és sötétszürke ;-)

- Manuális váltóval vettük, mert egyrészt óccóbb volt - igaz a magyar árakhoz képest kisebb eltéréssel: úgy eze'öccázat spóroltunk vele. Másrészt jobb szeretem a manuálisat. Mivel szerencsére ezt az autót itt is sportosnak tartjak, így szívesebben veszik a használtat is manuálissal.

- Amúgy 5 fokozatos, ami egyelőre úgy tűnik, h elég is. Nem nagyon lehetne kihasznalni a hatodikat: autópálya max 110, muhaha... A sebességek ugyanugy vannak, nem tukrozve. (Engem otthon ez a kérdés eléggé foglalkoztatott, gondoltam nem mindenkinek egyértelmű.) Így egyszerűbb megszokni, bár a kezelése kicsit furcsa: pl. kanyarban "vissza kettő, padlógáznál" a gravitació nem segít, hanem pont ellene kell dolgozni... De azért nagyjából sikerult visszaszokni az automata után, meg megszokni azt is, hogy másik kézzel kell váltogatni. (Másik agyféltekével u.azt, hoppácska ;)
Nagyjabol mind ok, megszokható, viszont egy dolog zavar: amikor ötösbe kell tenni, akkor nem csúszik be olyan kényelmesen: mintha lenne vmi kis bütyök az alján, amikor oldalra húzom és előre akarom tolni.
Azert csak összeszokunk valahogy... :)

- Tempó, elindulás, gyorsítás, ilyesmi: Bírja a háziasszonyos, üzemanyagkímélő használatot. Nem tiltakozik a békés autózás ellen. De persze akkor van igazán elemében, amikor egy kicsit több kakaót kap. Kanyarbol ki, kettes-pörget-hármas-pörget-négyes-már csak kicsit pörget-ötös. Sajnos az ausztrál sebességhatárok (és büntetés tarifák) mellett sohasem fogom tudni rendesen "kihúzatni". De azert érezni, hogy ezt nem csak én élvezem, hanem az autó is imadja... eheh :)

- Klimája nem megosztható, és bár elvileg automata, gyakolratilag én szeretek vele babrálni. Plusz, most nincs olyan idő, amikor hasznát látnam. (Bár már kétszer fűtenem kellett!)
- Hangzás: kivvvváló. Az extrak kozott hívogató volt a mélynyomó, "el is férne", de nem akartam túlspirázni. Beastie Boys -tol a "Chicken" volt a teszt. Ki is toltam maximumig. Az erősitő es a 10 hangfal jól birta, csak dobhártyáim tiltakoztak, úgyhogy miattam kellett visszavenni egy idő után.
Király volt az első rendes út, amikor kipróbáltuk: mentünk északra Port Stevens felé, sütött a nap, kicsi volt a forgalom. Mentünk át egy nagy hídon ami vagy 10%-ot emelkedett majd lejtett. Visszaváltás, gázadás, hangero a maximumra.... :)
Csak azt sajnáltam, hogy a zenével egyszerre nem lehet élvezni a boxerhangot is.
Ezért gyakran autozom csendben. És sajnos ráadásul még amiatt is, hogy naggyon béna zenék vannak minden rádioadón...)
A CD valtos radiót egyszeru hasznalni, jók a kormányon lévő kezelőgombok. Van külőn jack bemenet MP3 lejatszoknak (vagy 130$-os extra), de nem értem miért nem tudtak USB csatlakozót is beletenni...

- Kényelem és komfortérzet: az RS-nek sportülései nagyon jól tartanak és kenyelmesek. Bár a leghosszabb ücsörgés még csak közel három óra volt egyszerre. Ezalatt közel sem voltam a kényelmetlenségnek. Eltekintve persze a dugótól és a szakadó esőtől.
Kárpit, belso anyagok: fórumokon kritizálták a karcolódos műanyagokat. Hát nem tudom, nekem nem úgy tűnik. Igényes, "van benne anyag". Ugyakkor egyszerű, harmónikus és sportos. Kifejezetten tetszik. Belsőre a Focus vs Impreza: mindkettő pont az én ízlésembe vág, de azért boven meglatszik az árkulönbség a belsőben is. (Bár a Focus, közel alap változat volt.). Ja, és ráadásul meglepően nagy: belül széltében és hosszaban is vagy Focus +5-10 cm. És kivulrol is: nem néztem utána mennyivel hosszabb, de egy kikerulésnél majdnem "megtréfalt" a motorhaztető mérete.

- Fogyasztás: Papíron 8.9 l/100 km, de "állitolag" kevesebb. Ezt mutatja a fogyasztasmero is: 8.4-8.8 (sok autopályánál 8.2). Kb. tele tankkal kaptam, az alapján pont 9 litert evett, de a „kb.” miatt ez csak közelítés marad. Az első és eddig egyetlen tankolásnál nem sikerült tele töltenem: becsapott a tank pisztolya, nem engedett többet tölteni. Mint indítas után kiderült még vagy 5-10 liternek bele kellett volna mennie. (Pedig kezdtem örülni az alig 8 és fél liternek.. ;)
Szóval még várni kell egy kicsit a pontosabb adathoz. De én 9.5-9.6 körülre tippelem, főleg ha visszaköltözünk Sydney-be. (Ha ott 10 alatt marad, már elégedett leszek.)

- Tárolóegységek: Meglepően kevés. Utastérben ülés alatti és egyeb "rejtett" tárolókat nem találtam, igaz nem is nagyon kerestem. Könyöktámasz alatti doboz a cd-knek, két pohartarto középen. Elég mély a kesztyűtartó, de valahogy kicsi a "szája". Jók a zsebek az első ajtókon: elég szélesek, de mégsem túl nagyok.
Csomagtartó kampók mindenhol, ahol logikus, hálók sajnos nincsenek, kell majd venni. Amugy a csomagtartó eleg kicsi (kb 300l), viszont jol (teljesen) dönthetők a hátsó ülések.
- Vezetés: szinte már túl könnyű. (Leszámítva az ötösbe váltást.) Nagyon jó a kormányzás: valahol azt olvastam „épp csak annyi a szervó, amennyi kell”, teljesen így van. Az mondjuk spec nem szeretem, ha a kormanykeréknél alul közepen nem lehet rendesen megfogni (hosszabb utaknál jól jön), de legalabb nem alszom el a cruise control mellett. (Ugyanígy volt a Toyotában is...)

- Mínusz: Ötös fokozatba váltás nem az igazi. Nincs USB csatlakozó a rádión. Fogyasztásmérő kamuzik. Nagyobb sebességnél magas az útzaj. Kicsi csomagtartó.
- Plusz: Minden mas: Nagyon egyben van. Állat jól szól és állat jól megy. Elég nagy, de nem tulsagosan. Kényelmes, szép, biztonságos. És még valami: VÉGRE valaki kihallgatta néhány titkos gondolatomat: a „ritmus” ablaktörlőt bizony sokszor kell használni, és nagyon kellemes, ha lehet állítni a tempóját, ráadásul fokozatmentesen. (Ez úton is köszönet érte!)
- Össz benyomás: Tiszta élvezet. Kilenc és fél a 10 pontból.

More info: http://www.subaru.com.au/models/impreza

Köszönet Barna barátunknak a gondolatindító kérdésekért!
Uff.
B.