boldog szüü-lii-naa-poooot

Timcsi születésnapját belvárosi csavargással töltöttük.
Persze miután elkészültünk a tortával: Timcsi a szülinapomon debütált feketeerdő tortát ismételte meg - az én kuktáskodásom mellett. Teljes sikerrel!
A tészta még tegnap elkészült, de a töltésre és díszítésre csak ma délelőtt került sor. Így csak viszonylag későn indultunk el a komphoz. Örök kedvencem az áthajózás "tőlünk" a Circular Quay-hez.
Kellemes meglapetés volt az Operaházas vezetett túra - előtte nem nagyon hatott meg az épület, de így többet látva és tanulva róla már más szemmel nézek rá.
Utána átbuszoztunk/sétáltunk és a Tengerészeti Múzeumba. Kedvencem az 1968-as gyártású HMAS Onslow, Oberon osztályú tengeralattjáró volt. Csak azon bosszankodtam, hogy otthon felejtettem az NCIS-es baseball-sapkámat...
A programot kávézással (Dendy mozi) és egy késői ebédként elfogyasztott ozi-hamburger és sör (valahol a Darling Harbour sétányán) keretezte.
Otthon pedig várt a hűtőben a csokis-tejszínhabos-cseresznyés csoda!
Szuper nap.

Ja, és a kép: az operás túra és zöld háttér előtt lefényképeztek minket amit utána szuvenyírként megvásárolhattunk. A zöld póló és háttér eredményeként lett Timcsi az operaház fantomja.. :)

futrinka

Minden jó, amikor jó. Így a futás is: többhetes kihagyás után kezdtem újra futni januárban.
Ugyanis november közepén sikeresen "meghúztam a derekam", azaz a kiropraktor (ez a csontkovács?) szerint begyulladt vmi ideg a hátamban...
Király. Ezt vagy öt hetes csontropogtatás és futás (stb) helyetti sétálgatás, majd pedig - orvosi jóváhagyás mellett - intenzív Victotiás és Tasmániás túrázás követte.
Ezek után a januári ellenőrzés azt mutatta, hogy a csontozatom "jobb mint valaha". Azaz újra indulhat a rakkenroll.
Azért persze "óvatos duhanjként" kezdtem (és folytattam), de úgy tűnik, szép lassan megjön az eredménye a rendszeres sportolásnak: tegnap újabb egy percet faragtam le a szintidőmből!!
Most már csak a mászást kell újra rendszeressé tenni... (Ja, a nyaralásos-mászós beszámoló nemsokára "jön")

A következő térkép kicsit csalós, de majdnem a kedvenc futós és sétálós körünket mutatja. (Kell hozzá Google Earth plugin)

View Larger Map

Melbourne - árvíz

Ma/tegnap meg a melbourne-i árvíz... :O


Valószínűleg a Yasi hurrikán nyomta le délre, Viktória államba, az óriási mennyiségű csapadékot, ami tegnap óta Melbourne-t és környékét áztatja.
Hihetetlen, hogy pár hete még arról beszélgettünk Elesits Tomiékkal Endeavour Hillsben (Dandenong szomszédságában), hogy Melbourne-ben nincsenek árvizek. Most meg, pontosabban tegnap este 11ig és ma hajnalban, szegények, küzdöttek (a "mi szobánkba" hátulról) a kertből befolyni akaró víz ellen! :O
 
Képek a Herald Sun oldalán. Az 5. sz. fotó éppen az a felduzzadt patakot mutatja, ami kábé 5 percre (3km) van Tomiéktól -- és mi mindig erre szoktunk menni!
 
Nálunk a mai helyzet: 40 fok kint, árnyékban és 33,5 besötétítve, ventillátorral a nappaliban. Nemsokára lemegyünk kicsit a strandra... (sztem nekem már fellfort az agyam :D)

természeti katasztrófák

Utolsó tasmániás napunkon megdöbbenve néztük a brisbane-i és környéki pusztítás képeit, és aggódva gondoltunk ismerőseinkre, Annus lányára és családjára, akik legjobb tudomásunk szerint valahol Brisbane nyugati részén laknak. Éppen azon a környéken volt a legnagyobb pusztítás.
Mint hamarosan megtudtuk, Gosia és a 3 fiú éppen egy olyan utcában laknak, ami szárazon maradt, szigetet képezve a nagy árvíz közepén, Yerongaban.

Most, néhány héttel később, újabb természeti katasztrófa sújtja Queenslandet: a Yasi nevű ciklon, ami Ausztrália partjaihoz érve 5-ös fokozatúra erősödött. Ha emlékeztek még a Katarina-hurrikánra, na az volt 5-ös fokozatú, úgyhogy simán kitelepítettek több tízezer embert a környékről. 

Egy kis video-összeállítás a hurrikánok különböző fokozatairól.



A hurrikán tegnap/ma éjszaka, éjfél és 1 között érte el a partokat, és Mission Beachnél csapott le a legnagyobb erővel, 290 km/órás sebességgel. A Mission Beach emlékeim szerint búvár-paradicsom, és gyönyörű pálmafasor húzódik a part mellett. Tavaly júliusban, amikor a környékre látogattunk, gondolkodtunk azon, hogy ellátogatunk ide is, és esetleg benevezünk egy kajakos túrára. A mostani kép: tövestől kitépett fák, víz által elmosott autók; a hatalmas szél letépte a házak tetejét és eltüntette a tengerpartról a homokot.

Tegnap este elég sokáig követtük az eseményeket, már 2 órával az esemény előtt fokozódott a helyzet.

Így nézett ki a térképen:

SMH képei

A ciklon az európai kontinensre vetítve így nézki:

Több, mint 10-11 órával a megérkezése után a trópusi vihar még mindig tombol a szárazföldön, és körülbelül 800 km távolságban a tengerparttól alakul át az ereje trópusi esővé.

Időközben Szidnejben is felerősödött a szél, aminek kicsit örülök, mert ezt a hőséget elégé nehezen lehet viselni...

sajt & sör, a tasmán siker

Sör- és sajtkóstolás nélkül mégsem hagyhattuk el a Tasmán-szigetet!

A Cascade-gyár látogatása kimaradt nekünk Hobartban, ezért Launcestonban mindenképpen jelentkezni akartunk egy idegenvezetésre a James Boag's sörgyárban.

Aznap a kóstolások napja volt, mert a Tasmania Gourmet Sauce Co-nál kezdtünk, Evandale-ben. Igen, azaz nem. Itt szálltunk meg néhány napja, de nem, nem volt időnk akkor a kóstolgatásra. Hazafelé menetben pedig jó ötletnek tűnt, hogy innen vigyünk ismerőseinknek egy kis tasmán különlegességet.

Jan.12.
A James Boag's sörgyár és múzeum
Egyértelműen a "Beer lover" (sör szerető) túrára neveztünk be, mert élni akartunk a sörkóstolási opcióval. A sörről addig csupán annyit tudtunk, hogy finom, és hogy szuper reklámjai vannak. Ez például szenzációs: Boag's Draught: From The Pure Waters Of Tasmania, azaz Tasmánia tiszta vizeiből
No meg, hogy ha dél, akkor Cascade, ha észak, akkor James Boag. Így buta módon hiába kértem csaport James Boag's-öt New Norfolkban (á, nem harapták ám le a fejemet.. azt sem tudtam, hogy kell kiejteni :D)!

Az idegenvezetést nagyon élveztem, valamiért jobban, mint Bélus, és egyértelműen jobban, mint a szellemtúrásat. Az eső miatt nem a tradicionális útvonalat jártuk be, de így is álltunk kint többször, kellett védőszemüveget hordani, meg ezt a sárga mellényt. Elhangzott néhány számadat, amelyek akkor nagyon impersszívek voltak, de már egyre sem emlékszem, és a sörgyártás titkát sem tudtuk meg. :D Na de nyilván a tasmán víz az... :D
2 kedvencem a gyárban: a hordókat pakoló robotkar és a palackozó/cimkéző egység. Innen már csak egy ugrás volt a sörcsap! :D

 

Idegenvezetőnk 4 féle sört csapolt nekünk az alábbi sörendben, sajttál és ropogós kíséretében:
- Classic Blond -- indításnak joe, de nagyon lájtos; friss, kicsi gyümölcsaromával

- James Boag's Premium Lager -- európai stílusú világos sör
- Boag's Draught -- mindkettőnk kedvence, ütős mellé a sajt is; egy évszázados recept alapján készül, testes sör, friss utóízzel (valószínűleg nekem ez harmonizált legjobban az ebéddel, a kacsás rizottóval, Bélus birkás gnoccit evett ;))
- Wizard Smith's Ale -- Bélus második számú kedvence, nekem túl "sötét"
 

Még szerencse, hogy Sztráliában megengedett az alkoholfogyasztás, mert ezután még el kellett hajtanunk a szálláshelyünkre, Grindelwaldba. Elég heripotteresen hangzik mi? Túl sok mindent mi nem tudunk erről a helyről, cak annyit, hogy a térképeken a "svájci falu" néven is megtalálható. Kis faházikókat lehet bérelni egy nagy füves-erdős terület közepén. Bélus várta már nagyon ezt a szállást, mert vmi nagy akció keretében sikerült foglalnia egy jacuzzis fürdőszobás faházat. Kint ömlött az eső, mi pedig élveztük az ajándékba kapott fürdősó áldásait. Kádban sem fürödtünk már több, mint egy éve! :o

Jan.13.

Grindenwaldból másnap nagyon korán reggel indultunk a komphoz. 6kor már a kocsiban ültünk, és 8 körül már fent a kompon kómáztunk. Mind a ketten akkor álltunk neki olvasni a kalandtúrás könyveinket, úgyhogy szépen eltelt a kb. 9 órás utazás. Okosan bevettük a tengeribetegséges gyógyszerünket, de Bélus közérzete még így sem volt 100 %-os. Én sokat aludtam, úgyhogy átvészeltem a nagyobb hullámokat. Az ebéd elfogyasztásával kockázatot vállaltunk :), de végülis minden okésan alakult. Még a Spirit of Tasmania I-et is láttuk elhajózni mellettünk a messzeségben (mi a ST II-vel mentünk ezúttal).

A komp legalsó szintjén, az orrban parkolunk, a kijárattal a hátunk mögött. "Partraszálláskor" fogta a fejét a személyzet, hogyan tudnak majd kinavigálni bennünket, de végülis mindenki Y-ozott egy kicsit...

4777 km-t mutatott a kocsi km-órája, amikor behajóztunk és beértünk Melbourne-be. 5700 km-t, amikor szombaton hazaértünk Szidnejbe a legeslegjobb nyaralásunk után. :D :D

január elöl jár

A 2011-es évünk első hónapja nagyon mozgalmasnak bizonyult.

Összesen 4 ausztrál államban jártunk (NSW, VIC, TAS, QLD), több ezer km-en vezettünk autót, 900 km-t kompoztunk, és a végén még repülőre is ültünk, hogy "elugorjunk" Gold Coastra.

11 különböző helyen aludtunk (a saját ágyunkat is beleszámítva), egyszer kompon éjszakáztunk (és egy felet/napközbeni szundit ideszámolok magamnak a visszafelé útra :D), sátoroztunk két különböző kempingben Tasmániában, laktunk kis faházban a hegyek mellett, régi, városi kúria habos-babos, emeleti lakosztályában, motelben, B&B-ben (bed&breakfast), illetve voltunk vendégségben Tomiéknál (Melbourne) és Annusnál (Biggera Waters).
A fizetős vendéglátást tervezem majd véleményezni a tripadvisor.com-on is.

Minimum 2 tucat emberrel beszélgettünk többet-kevesebbet (inkább többet), főként vendéglátóinkkal, gyűjtöttünk névjegykártyákat és cseréltünk telefonszámokat. A fő témavezetés általában mindig ugyanaz: magyarok vagyunk, mit csinálunk, meddig maradunk.

Ettünk-ittunk, főleg jó kis tasmán söröket (igen, van ilyen! :)), viszont a "híres-neves", isteni tasmán konyhát nem találtuk meg. Általában ugyanaz a választék: szenvicsek, ill. "fish & chips". Na, ez utóbbiból azért kétszer is kifogtuk a tutit! :) Érdekes, hogy ebédidőben is lehet kapni "ham&eggs"-t, azaz sonkás tojást, de minek válasszuk azt, ha a szendvicsünkbe úgyis kapunk pirított bacont és néha még tükörtojást is. :D Ezek az ozik...