természeti katasztrófák

Utolsó tasmániás napunkon megdöbbenve néztük a brisbane-i és környéki pusztítás képeit, és aggódva gondoltunk ismerőseinkre, Annus lányára és családjára, akik legjobb tudomásunk szerint valahol Brisbane nyugati részén laknak. Éppen azon a környéken volt a legnagyobb pusztítás.
Mint hamarosan megtudtuk, Gosia és a 3 fiú éppen egy olyan utcában laknak, ami szárazon maradt, szigetet képezve a nagy árvíz közepén, Yerongaban.

Most, néhány héttel később, újabb természeti katasztrófa sújtja Queenslandet: a Yasi nevű ciklon, ami Ausztrália partjaihoz érve 5-ös fokozatúra erősödött. Ha emlékeztek még a Katarina-hurrikánra, na az volt 5-ös fokozatú, úgyhogy simán kitelepítettek több tízezer embert a környékről. 

Egy kis video-összeállítás a hurrikánok különböző fokozatairól.



A hurrikán tegnap/ma éjszaka, éjfél és 1 között érte el a partokat, és Mission Beachnél csapott le a legnagyobb erővel, 290 km/órás sebességgel. A Mission Beach emlékeim szerint búvár-paradicsom, és gyönyörű pálmafasor húzódik a part mellett. Tavaly júliusban, amikor a környékre látogattunk, gondolkodtunk azon, hogy ellátogatunk ide is, és esetleg benevezünk egy kajakos túrára. A mostani kép: tövestől kitépett fák, víz által elmosott autók; a hatalmas szél letépte a házak tetejét és eltüntette a tengerpartról a homokot.

Tegnap este elég sokáig követtük az eseményeket, már 2 órával az esemény előtt fokozódott a helyzet.

Így nézett ki a térképen:

SMH képei

A ciklon az európai kontinensre vetítve így nézki:

Több, mint 10-11 órával a megérkezése után a trópusi vihar még mindig tombol a szárazföldön, és körülbelül 800 km távolságban a tengerparttól alakul át az ereje trópusi esővé.

Időközben Szidnejben is felerősödött a szél, aminek kicsit örülök, mert ezt a hőséget elégé nehezen lehet viselni...

január elöl jár

A 2011-es évünk első hónapja nagyon mozgalmasnak bizonyult.

Összesen 4 ausztrál államban jártunk (NSW, VIC, TAS, QLD), több ezer km-en vezettünk autót, 900 km-t kompoztunk, és a végén még repülőre is ültünk, hogy "elugorjunk" Gold Coastra.

11 különböző helyen aludtunk (a saját ágyunkat is beleszámítva), egyszer kompon éjszakáztunk (és egy felet/napközbeni szundit ideszámolok magamnak a visszafelé útra :D), sátoroztunk két különböző kempingben Tasmániában, laktunk kis faházban a hegyek mellett, régi, városi kúria habos-babos, emeleti lakosztályában, motelben, B&B-ben (bed&breakfast), illetve voltunk vendégségben Tomiéknál (Melbourne) és Annusnál (Biggera Waters).
A fizetős vendéglátást tervezem majd véleményezni a tripadvisor.com-on is.

Minimum 2 tucat emberrel beszélgettünk többet-kevesebbet (inkább többet), főként vendéglátóinkkal, gyűjtöttünk névjegykártyákat és cseréltünk telefonszámokat. A fő témavezetés általában mindig ugyanaz: magyarok vagyunk, mit csinálunk, meddig maradunk.

Ettünk-ittunk, főleg jó kis tasmán söröket (igen, van ilyen! :)), viszont a "híres-neves", isteni tasmán konyhát nem találtuk meg. Általában ugyanaz a választék: szenvicsek, ill. "fish & chips". Na, ez utóbbiból azért kétszer is kifogtuk a tutit! :) Érdekes, hogy ebédidőben is lehet kapni "ham&eggs"-t, azaz sonkás tojást, de minek válasszuk azt, ha a szendvicsünkbe úgyis kapunk pirított bacont és néha még tükörtojást is. :D Ezek az ozik...