Queenstown, Glenorchy
Ez a nap is úgy kezdődött...hogy korán keltünk és megettük a müzlinket. Végre nem kellett cuccolni, mert ezt a szállást két éjszakára foglaltuk (pechünkre a legsilányabb volt egyébként).
A reggeli első napsugarakat hiába vártuk a szobánkban, pedig a müzli mellé kellemes változatosságként szolgálhattak volna. Erkélyünk sem volt, pedig én arról ábrándoztam, hogy ezúttal ott müzlizünk. Az volt a baj, hogy összekevertem egy másik hellyel, amit csak gondoltam lefoglalni. Na ott volt erkély! :)
Az unalmas reggeli mellé azért jutott ám nekünk egy adag szépség is: kilátás a tóra és a környező, szuperszép hegyekre. ;)
Ezt a napot vártam is, meg nem is. Tudtam, hogy az egyik legcsodálatosabb autóút vár ránk, aztán meg jó pár óra egy ismeretlen ló hátán ismeretlen terepen. Magamban rimánkodtam egy jó adag esőért, ami eltörölné a programot és a rettegésemet, másrészt pedig tudtam, hogy Bélus biztosan imádja majd az egészet. Legalább a tájért érdemes odamenni, ha esik, ha fú.
Előző este sikerült annyi internetet csiholnunk (Bélus mini telefonján), hogy megnézzük az útvonalinfókat, enélkül nem is hiszem, hogy odataláltunk volna a farmra! :o Útközben leelőztünk egy bringást és pár autóst (gyerekek... Bélus vezeti a v6-os Falcont a szerpentinen... ;)), de aztán muszáj volt megállni és lőni pár fotót, csak a biztonság kedvéért: hátha később elkezd esni, és eltűnnek a pazar színek a tó fölül.
Úgy tűnik, ha korán kelünk, mindig időben érkezünk. Most is sikerült! ;)
Gyönyörű kék ég és kellemes szellő: ez fogadott bennünket a lovas farmon. Na meg az állatsereg és egy nagy csapat, germán kölök. Mondjuk úgy középiskolás korúak. Lepacsiztam vagy 3 lóval (az egyik kimondottan tetszett nekem!) és a pár kutyával, majd beregisztráltuk magunkat és kobakot is választottunk. Nagyot derültünk, amikor bebizonyosodott, hogy vannak Bélusnál nagyobb fejű emberek és kobakok! :D Igaz, így is egy XL-es került le a szögről. ;)
Aztán csoportokba osztottak bennünket. Bélus eltűnt, úgyhogy én voltam a felelős az információ-szolgáltatásért: meg voltam róla győződve, hogy mi a rövidebb túrára jelentkeztünk, úgyhogy ahhoz a brancshoz csatlakoztam. A rettegés foka! :) Kiderült, hogy valami nem stimmel a számokkal, mert mi a 3 órás lovalásra jelentkeztünk (méghozzá én regisztráltam magunkat..pffff...). Na, akkor már mindegy volt, gondoltam, ha félek, a ló úgyis érezni fogja, és ott szivat, ahol akar; beletörődtem a sorsomba.
A következő lépés a lóválasztás. Hát én nem tudom, hogy ki választ kit, de az biztos, hogy Bonniet én választottam magamnak (csak senki sem látta), amikor legelőször hozzá mentem oda simizni. Aztán meg a lovasoktató választotta nekem! Juhujj! Remélem, jó lóra tettem...gondoltam akkor. Szerintem Bélus is irigykedve nézte, mert ő nagyon szereti a nagy lovakat, viszont ő egy kicsivel kisebb termetűt kapott (szerencsére így sem ért le a lába!), Inverse-t. Felpattantunk hát a lovainkra, és én próbáltam irányba állni, de eltelt pár perc, amire a lovam észrevette, hogy Főnök van a hátán. Kis fiatal pacikám!
Végülis hatan kerültünk ebbe a csapatba és indultunk a Paradise View nevű, 3 órás lovalótúrára. Én zártam a sort, úgyhogy nagyon össze kellett kapnom magam. Rendelkeztem a kellő tapasztalatlansággal, úgyhogy a pacikám lépten-nyomon "próbálkozott" nálam. Úgy döntöttem, hogy idegességemet legyűrendő, végig beszélni fogok a lóhoz. Nem tudom, hogy emiatt-e, de végig rágta, húzta-vonta a zabláját. :D Ez nem volt olyan vicces egyébként, mert ennélfogva a fejét sem tartotta egyenesen, nyugodtan, hanem mint egy idegbeteg, össze-vissza rázta. A másik Dolog az volt, hogy nem szeretett ott menni, ahol a többiek, se belegyalogolni a vízbe, vagy lépdeni a sárban. Amit imádott viszont: Inverse farában lépdelni. Ebből kiderül, hogy Bélus lovagolt előttem. ;) Szóval a nap legnagyobb kihívása (azon kívül, hogy igyekeztem a lovon maradni és mosolyogni) számomra az volt, hogy lemaradjak az előttem haladó lovastól, Bélustól. 2 ok miatt: Inverse gyakran hátrarúgott, amitől a lovam kicsit megugrott, amitől az én szívem majdnem kiugrott. A másik ok: Inverse töbször is nagyokat fingott! :D :D :D
Sokat lovagoltunk északnak, átkeltünk sebes sodrású hegyipatakokok, és többször ügettünk is, amiről és sokszor korábban értesültem, mint a lovastársaim: én okos lovacskám ti. kívülről tudta az utat, és alkalomadtán -szó nélkül!- ügetésbe váltott. Pattogtam is, mint a nikkelbolha...!
Az út kb. közepén, egy szép kis dombon, megálltunk legelni, és közben a túravezetőnk kiselőadást tartott a környékről és Gyűrűk urás vonatkozásairól. Ha hiszitek, ha nem, itt forgatták a film bizonyos jeleneteit!
 |
| a Bt. elit lovas kommandója :D |
Lovazás után jutalom almafalatokkal kedveskedtünk a paciknak, aztán kicsit ismerkedtünk a farm többi lakójával: a kutyákkal és a malacokkal. Igazi cukiság!
Ébédidőre járt, és az egyik helyi csajszi ajánlott nekünk egy kajálós helyet Glenorchyban, oda vettük az irányt. A GYC egy szuper, kertes kávézó, mi természetesen az egyik kinti asztalnál foglaltunk helyet, hiszen sütött a nap, és körbe vetek bennünket a gyönyörű hegyek. Mi kell több ennél? Hamarosan egy kis fekete-fehér kutyus szegődött az asztalunkhoz, de mire megérkezett a rendelésünk, nyomát vesztettük. A tóparton találkoztunk vele megint, futott oda hozzánk és üdvözölt bennünket. Úgy tűnt másoknak, hogy mi vagyunk a gazdái, egy hölgy oda is jött hozzám, és közölte, hogy a kutyánkat a parton álló pasi mentette ki a sodrásból! :o Kicsit úgy tettünk, mintha valóban a mi kutyánk lenne a Folti (nyakörve volt, csakis vmi helyi eb lehetett...), Bélus izibe' dobta is neki a botot, amúgy meg a lüke kutya egy fekete, kölök labradorral szaladgált a parton.
Hú, annyi minden volt ezen a napon, és még el sem fáradhattunk, mert délután elugrottunk a Kawarau-hídhoz, megnézni a folyót és a bungee jumpingosokat, bekukkantottunk a borozóba is, majd naplemente tájékán felautóztunk a The Remarkables nevű hegy tetejére. A kis könyvünk azt írja, hogy ott forgatták a Mória bányáinak egyik utolsó jelenetét (egyik kedvenc ;), úgyhogy szerettünk volna közülnézni. A könyv azt írta, hogy kb 20 km-t kell felfelé autózni, majd még ennyit felfelé túrázni. Az autóút egy eléggé meredek, poros szerpentinút - képzeljétek el, erős szél volt, és én ültem kívül, a meredély szélén!! Sötétedett, mire felértünk, és volt vagy 5 fok, úgyhogy már csak egy kis bohóckodásra maradt időnk.
Az éjszakai életet ismét kihagytuk Queenstownban, pedig kellemes városkának tűnt ám! Heteket simán el lehet tölteni azon a környéken, kirándulással, bringázással, vagy csak tengés-lengéssel. Na, kó kis nap volt ez is!!
1 megjegyzés:
Lovaglás, aztán a malacok (ráadásul cukiságblogra feltéve), aztán meg a kutya a sodrásban, teljesen kész.. :)
Megjegyzés küldése