Milford Sound
Hihetetlen, hogy csak fél 8-kor kel a nap! Mi bezzeg, akkor már a müzlinket majszoltuk (megint...), és 8 körül már felpakolt autóval érkeztünk a helyi pékséghez az ömlő esőben.
Ennyit a szép időről, na de nézzük a finomságokat! Szeretem én a müzlit, de annál is jobban a friss péksütit! Felpakoltunk az útra és ebéddel is készültünk, ugyanis aznapra egy kis hajókázást terveztünk Új-Zéland top látványosságánál, a Milford Soundnál. Vagyis benne, hiszen a Milford-fjordról van szó (hosszú, keskeny, mély, meredek falú tengeröböl).
A fjordhoz egy 116 km-es út vezet, mi 2 órát kalkuláltunk. Tudtuk is tartani a tempót, mert "szerencsére" végig esett/zuhogott az eső. Néha-néha megálltunk, de különösebben nem csalogatott bennünket az egyébként gyönyörű környék.
Részben azért örültünk az időjárásnak, mert nem vesztettünk időt, másrészt meg azért, mert a Milford Sound híres-hírhedt legyei nem leptek meg bennünket. Talán összesen hármat láttam, de nem csíptek, hessegetni sem kellett. Pedig állítólag nagy küzdelmet kell folytatni ellenük, és még a legdurvább riasztó spray sem használ. A vízen mindenki biztonságban van tőlük egyébként.
Mi a 2 és fél órás, Nature Cruise nevű hajózásra regisztráltunk, remélve, hogy láthatjuk az állatvilágot + kapunk egy csomó infót út közben. A hajónk éppen olyan volt, mint amilyet elképzeltem a hirdetések alapján :), és kifogtunk egy nagyon jó fej kapitányt, ő volt az idegenvezetőnk is. Mivel esett, többnyire bent tartózkodtunk - az elején. Asztaltársaságunk, helyiek, mármint maorik voltak, és végig zabáltak. Előkerült a sült csirkés doboz, aztán sikerült kiszakítani a földre egy zacskó csipszet, majd kávét önteni a ruhámra. Minden szempontból jobb volt kint állni a fedélzeten. ;) A friss levegő nekem sokat segített, hogy ne rókakómázzak, az erős hullámok ugyanis nagyon felkeverték a gyomromat. Hogy én miért nem gondoltam arra, hogy tengeribeteg leszek!? :O Túléltem, természetesen, de az ebédet kihagytam, és inkább áztam-fáztam kint. Közben Bélus simán élvezte az utat, és próbált minél közelebb kerülni az összes vízeséshez. :)
Ismét szerencsénkre :) rengeteg vízesést láttunk, ez annak volt köszönhető, hogy előző éjszaka iszonyat nagy mennyiségű eső esett. Na, ennyit az időjósokról!
Viszont túl sok állatot nem láttunk a hajóból... Néhány fóka terpeszkedett a sziklákon, aztán a tengeri kijárathoz közelítve megjelent egy albatrosz is. A delfinek aznap,sajnos, nem jöttek a hajót kísérni.
Mire visszaértünk a hajóállomásra, kicsit tisztult az ég (mázlista délutáni túrázók! :D), úgyhogy megszabadultunk az esőnadrágunktól, és elindultunk vissza a Milford-úton. A térkép úgy másfél tucat látványosságot és kirándulóutat javasolt, mi megálltunk párnál, titkon remélve, hogy találkozunk egy keával is (ez egy nagyon mókás, nagytestű, alpesi madár). A keák valószínűleg nem szeretik az esőt, mert sehol sem láttunk, csak egyet az alagút bejárata előtt, ahol igazi torlódást okozott, ahogy az út közepén sasszézott! :D
A napot végülis Te Anauban, a tó parton zártuk egy vacsorával: nagyon finom fish and chipsszel, amit egy út széli büfében árultak. Bélus még egy nagyobb osztrigára is benevezett, amit kitűnőnek ítélt. Még jó, hogy nem kellett osztozkodni velem. ;)
A töltekezés jól jött, mert várt még ránk 170 km vezetés, hogy aznap estére elérjünk Queenstownba.
 |
| Milford-szoros |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése