utolshowk

Nem csak hogy az utolsó hetünk ez Cremorne-ban, hanem egyúttal a leghidegebb is, már ha ezt az évet számítjuk. Nem hittem volna, hogy mindkettő ilyen gyorsan a nyakunkon lesz...! Bélus ma azt mondja nekem reggel: "vigyázz, Timcsi, HIDEG van!" (=16 fok a nappaliban)

Most nagyon jól esne egy forró kürtöskalács (sok puszival Gabinak és Árpinak), de helyette ma forró pirítós lesz a tányéromon, és majd holnap megyek az "adagom"-ért. ;) Azt hiszem, az lesz az utolsó kalácsunk Szidnejben. :(

Egyébként az utóbbi egy hét másról sem szól, csak az evésről...

Kulináris élvezetek

Számomra múlt csütörtökön kezdődött a Menet, amikor is összejöttem a volt HSS-es kollégákkal Chatswoodban. Fiona szervezte az ebédet 3 főre, majd hirtelen nyolcan lettünk, mert csatlakozott hozzánk pár, jó arc kolléga a másik brigádból. Dumplingozni mentünk, ami kínai gombócozást takar, olyasmi, mint a yam cha -kis adagokban felszolgált sült/főtt, általában töltött falatkák. A jó arc kollégákkal aztán még elmentünk egy pohárkára a Chelsea-be, ahová az exactosokkal is szoktunk járni. Nagyon jól esett találkozni ezekkel az emberekkel és meghallgatni a sztorijaikat, igazából ekkor kezdett hatni rám a készülődés izgalma (másrészt azért is,mert eddigre sok dolgot ki tudtunk pipálni a listánkon).

Péntekre Geoff és Rosemary jött át hozzánk, Cremorne-ba egy vacsorára. Nem mi főztünk, hanem az egyik sarki beülős helyre, a Radio Cairoba foglaltunk asztalt. Rose akarta kipróbálni. Mi már voltunk itt egyszer, vmikor 2 éve, valami édességet ettünk, a menüt nem is próbáltuk ki. De most annak is eljött az ideje, és milyen jól tettük! Afrikai specialitásokat szolgáltak fel, Geoff-fel mi a snappert (hal) választottuk, Bé és Rose pedig a birka csülkös pörköltet - ha jól emlékszem. :) Isteni választás volt mindkettő, mellé a finom bor, amit Geoffék hoztak (byo, azaz ide is hozhatja magával az ember a piáját, és néhány dollárnyi szervízdíj ellenében elfogyaszthatja azt), majd a desszertet is kipróbáltuk - remek döntés volt, bár a desszert bor, holmi ozi "tokay" (!) messze az elvárások alatt teljesített.

Szombat reggel bepattantunk a tűzpiros verdánkba (nem csalás, nem ámítás!), és Newcastle irányába hajtottunk. Barátainkkal, Marciával és családjával, illetve Bélus néhány Sykes-os kollégájával beszéltünk meg egy-egy utolsó összejövést. 10 körül elvileg Cas-zel találkoztunk a kedvenc, tengerparti kávézónkban, az Estabarban. Ő is, mi is késtünk, úgyhogy késői (2.) reggeli lett belőle. Nagy mázlinkra sütött a nap, úgyhogy kicsit sütkéreztünk, de azért elkélt a pulóver, majd a polárkabát az ücsörgés közben. Azért elég jó, hogy május elején-közepén (ősz vége!) kint tud ücsörögni az ember a kis kávéjával, teájával... Ja, és a tengerparti séta a Newcastle Beachnél - az utolsó, gyönyörű napsütésben, szörfösökkel és úszókkal! :D
Az ebédet Marciaval, Gavinnel és a gyerkőcökkel terveztük, de a szervezés nem ment valami flottul... Aztán 2 körül csak találkoztunk a Darby Streeten, Newcastle fő- és leghíresebb utcájában. Beültünk a Zincbe, ahol vmikor tavaly egyszer már volt szerencsénk étkezni velük. Vannak az embernek törzshelyei, na... :) Nagyon jót beszélgettünk, és arra is fény derült, hogy Marcia miért nem volt annyira kirobbanó formában: 20 év után most újra próbál leszokni a dohányzásról...! :o Mi nagyon drukkolunk neki, és remélem, ahogy amikor meglátogat bennünket Londonyban, akkor már nem fog neki hiányozni, hogy a sör mellé cigit is szívjon. ;) Kis pityergéssel búcsúztunk el tőlük, és aztán "rohantunk" tovább, mert Bill (Sykes) és felesége már vártak ránk a Bar Beachnél. Sétáltunk egy jót a kedvenc útvonalunkon, közben szépen lement a nap is. Vacsorázni a Honeysuckle-hez mentünk, ami egyébként az én egyik (másik :)) kedvenc részem Newie-ban. 3 éve, amikor megérkeztünk és átköltöztünk Newie-ba, már javában folytak az építkezések ezen a területen, ahol régen mindenféle elhanyagolt, kikötői dokképületek álltak. Bélusnak nem tartozott a kedvencei közé ez a városrész, de most megdöbbenve látta, hogy milyen változáson ment keresztül! :D A Siloban "landoltunk", ahol én kb. 3 éve ilyenkor első ausztrál kávézós-kint ülős élményemet szereztem -- éppen kiadó lakást kerestem akkoriban... Na, azóta próbáltam visszavonsozlni oda Bélust, nem sok eredménnyel. :D Este egyébként még mindig lehetett kint ücsörögni, igaz, beindították a fűtőtesteket. Nagyon finomat vacsoráltunk, és véletlenül még Billék családjával is találkoztunk + beszélgettünk (unokahúga hogy hogy nem éppen Londonba készül pár héten belül :D).
Este 10-kor értünk haza, de már korgott a gyomrunk...! :D

Vasárnap reggel Robert (Vanya férje) jött hozzánk garázst pakolni és ébredezni (hajnalig dolgozott, Bélus meg is jegyezte, hogy ez valami magyar sajátosság lehet, a hajnalig dolgozás...). Kiszórtunk minden vackot a hétfői lomtalanításra, majd megérkezett Vanya is Charlieval (édes kis öreg!, mármint kutyus), és gyorsan elmentünk kávézni. Dél körülre vártak bennünket Kevinék, Bélus egyik kollégája, de kábé du. 2 lett, mire odaértünk hozzájuk. Az utóbbi hónapokban teljesen átalakították a házukat, szuperjó lett és óriási! Na erre koccintottunk, meg a barátságra. ;) Ez egy elő-céges összejövetel volt amúgy, mert a kollégák közül sokan voltunk ott, partnerestül természetesen. Isteni volt a házifőzt, vegyes: az ázsia és európai konyhaművészet versenyzett egymással. :D

tjoe, Yolanda, Radika, Anika

Kevin, Bélus, Radika, Aflred, Yolanda (Anika takarásban), Sean

A képeken látjátok a kemény magot :), a kínai, maláj és indonéz barátainkat, kollégákat, akik újabb színeket hoztak az életünkbe. De furcsa lesz nélkülük! Az utolsó céges összejövetel holnap lesz a Prague-ban, Bélus javaslata alapján. Meglátjuk, hogy bírja a társaság a kaját és italozást közép-európai módra (= az utolcsó csapás)... ;)

Péntek este -levezetés gyanánt- Vanyaval és Roberttel találkozunk egy szerb étteremben. Bélus már előbogarászta a dobozból az elpakol, téli kabátomat, mert kint fogunk ülni! :o Na de semmi sincs veszve, mert az étlapon megtaláltam a lényeget: "Palacinke"!

Szombat-vasárnap pakolunk és pakolunk. Bélus tegnap szerzett fóliát (hála és köszönet Barnatuppinak, hogy egyáltalán volt fogalmunk erről a csomagolási technikáról!), ingyér', most már csak pörgetni kell. :D Közben eBay-en elkelt a két kis fehér hálószoba asztalkánk, és úgy tűnik, az ágyunk is vevőre talál holnap. Hétfőre kértük a szállítást, akkor jönnek az összes csomagunkért. Reményeink szerint a cuccok július végére-augusztus elejére Londonba érnek... Addig is: utazás-pakolás-utazás....