cup fever

Persze kovetem/juk az esemenyeket, de iden sem egunk focilazban (ahhoz kepest, hogy gyerek- es ifjukoromban mennyi meccset neztem...). Lehet, hogy a szotyi hianya (a "daralas"!), de meg inkabb a csapat/kozossegi focinezes hinaya es az ejszakai/hajnali idopontok miatt: itt ejfelkor es hajnali 4 korul kezdodnek a kozvetitesek. Minden iccaka 2ig ebren maradni meg oke, de aztan reggel 7kor kelni sajnos nem az en mufajom. Igy marad a reggeli ozi infogyujtes + SportGeza, illetve az esti sportosszefoglalok. Ez utobbi mar 10kor kezdodik a Santo, Sam and Ed's Cup Fever c. vicces-bolondozos osszefoglaloval, ami aktualisan a kedvenc musorom :) 3 parodista szakertoskodesevel, valamint a elgutobbi meccsek legjobb pillanatainak kiemelesevel. Hogy csak nehanyat emlitsek a sok kozul: Take on my nuts (herevedo/k szabadrugaskor), Bresciano's World Cup Diary (A Focista Naploja), Not even close (bena kapuralovesek), Fan watch (szurkolo-les), Rivaldo Award (a legnagyobb muesesek).


Most 2 nap -jol megerdemelt- szabi es piheno jon, pedig milyen jol tudnek ejjel-hajnalban meccseket nezni... :-/

Eppen egy Socceroos Hero van a studioban, es felteszik neki a "nehez" kerdeseket: ki mellett ult a buszon, csirket vagy a birkat evett-e (errol tobbet: lasd A Focista Naplojaban), hozott-e vuvuzelat magaval satobbi. Errol jut eszembe, hogy a varosban meg mindig latni socceroos zaszlos autokat, viszont mar kevesebb a kangas sal, aminek meg az idojaras is kedvezne (1949 ota nem volt ilyen hideg Szidnejben!)... :)

Egy-ket finomsag:
- MaraDonuts
- Rooneys Disappointmints
- Red Card

megnéztük

Ahogy belelendultunk a juniusba, ugy zuhanunk is kifele. Kozben volt itt film, szinhaz, muzsika.

A juniusi filmszemlet gondos szervezes es felkeszules elozte meg, a 10 jegyes berletet gyorsan ellottuk/regisztraltuk arra az ot filmre, amit a katalogusbol sikerult kivalasztani.

A filmvetitesek idorendben:

.Boy / NZ - filmelozetes -- kasszasiker Uj-Zealandon, telthaz a filmszemlen. sok nevetnivaloja van az embernek, ha ezt a filmet nezi, es hatarozottan jol esik hallgatni egy kis kiwi angolt, no es a taj, meg az elvagyodas... :) :) :)

.Exit though the gift shop / UK #honlap# -- BanksyBanksyBanksy. ezt a nevet nem eleg 1szer leirni...:) a nyakkitoros 6. sorban ulve neztuk a mozit, emiatt biztosan emlekezetes marad az este. :D meg arra emlezem, hogy a 3/4-enel majd nem bealudtam, egeszen pontosan annyira fajt mar a "tortenet". egyebkent: minden, amit tudni akarsz a streetArtrol! nagyon zsir otletek, tuti stencilek a falon. jo kis gondolatebreszto ez a film, mar heves guglizasba is kezdtem a temaban... ;)

.Turtle: The incredible journey #honlap# -- a csalad otthon elobb latta a filmet, mint mi! ezuton is koszonet a fajlmegoszto oldalaknak, hogy nem csak ajanlgatunk, hanem beszelgetunk is a latottakrol. ;) matine gyereksereggel, mivel kivetelesen idoben erkezunk, meg helyet is talalunk. hihetetlen TELThaz! az angolnyelvu narrator hangja borzasztoan idegesito, most nyomoztam le, o nem mas, mint Miranda Richardson, pl. a heripotter firkasznojet jatssza, es nem eleg jo. (megint kijott rajtam a kateblanchett-mania...) a Golf-aramlat mar a Nemoban is jatszott, na de itt "eloben", egyszeruen lenyugozo...! :o

.White Material / FR #honlap# -- Kamerunban forgatott, franciaul beszelo film a Csokolade rendezojetol. kaveultetveny, gyerek(mini)hadsereg, kettossegek - kemeny es kisse nyomaszto-elgondolkodtato film, de nekem feludules a sok amerikai ragogumi utan/mellett. latta vki a Titanicon?

.The Robber / AT-DE #honlap# -- az osztrakok bemutatjak, hogy a Rexen tul is van elet, sot, sokkal nagyon izgalom, avagy: hogyan spannolja magat (endorfin-junkie) bankrablassal egy osztrak maratoni futo. igaz tortenet, sok izgalommal es egy kis osztrak akcentus sem art senkinek! mivel ugyanott neztuk, ahol korabban az eus filmszemlezes ment (Dendy CQ), nem tudtuk megallni, hogy ezt a filmet a A nyomozohoz hasonlitsuk tetszes-hatas szempontjabol. :D

Mivel nem csak lattunk, hanem neztunk is, jojjenek a fenykepek!

State Theater - Sydney -- a Boy utan ozonlik kifele a nep + a tumultus befele menet a kov. eloadasra >>

QVB - Sydney CBD a filmfesztivalos zaszlokba oltoztetve >>

A White Materialt a karzatrol tekintettuk meg + a vasznon: fesztival mottojaval "Unleashed" - kutyakkal reklamozva :D :D >>

Feher anyag # windows shopping mozi utan >>

ebedszunet

nem lehetett kibirni mar tovabb az irodaban. asszem, lefagytak a csulkeim, mert ma futes nuku ("elromlott a bojler") - megjegyzem: azert a tel itt is csip, meg ha nem is harap... a bunda ugyan opcionalis es alkalmi, de a csizma szinte kotelezo a divatkoveto nagykozonseg koreiben.
a hideget ebedre leoblitettem egy kis levessel a kozeli kavezoban, mert itt ebedelni altalaban nem a menzara vagy a restauracziaba mennek a lakosok, hanem a kafeteriaba, amiben/bol Mo-on is lehet reszesedni, meg akar szinhazba menni is. szoval a csirkeskukoricas-gombasat valasztottam, ami inkabb volt atmenet a fozelek es a leves kozott, de akarmi is volt, en mar nem fazom...

hihetetlen, de az irodaban ulve azt gondolom (ebed elott), hogy ma ki sem sutott a nap, ennelfogva maradt a reggeli 5,2 fok recsego hideg (kb 20 fok alatt megint recseg a kismagno a nappaliban). de nem! a nap attort es elzavarta a felhoket, kint csudaszep es kek az eg, nehez nem latni, pedig koror-korul toronyhazak, minimum 8 emelet. en mar csakazeris kint ultem a napon, pedig ma nem naptejeztem, hiszen annyira tel van, es nem vagyunk a hegyen. aztan lekerult a pufidzseki is, es racsodalkoztam egy csizmas holgyikere, aki kivagott hatu-ujju poloban vagtazott el mellettem. egyertelmuen jon a nyar.

a Curl Curl-kanyar

A mandarin-rablásos dráma után muszáj volt egy kis extrémsporttal levezetni, ezért rock-hoppingolni, sziklákon ugrándozni mentünk. Igazából akkor is mentünk volna, ha nincs dráma, de így még nagyobb volt az EL-vágyódás.Kicsit északnak vettük az irányt.
Hétfő volt, és munkaszüneti nap (a királynő szülinapja alkalmából), de úgy tűnt, mintha minden a normális tempóban menne (lásd: forgalom), kivéve, hogy Bélus nem dolgozott, én ugye hétfőnként egyébként sem. Szóval úgy döntöttünk, hogy újabb részeket fedezünk fel a környéken, alapozva a Great Walks legutóbbi számában látott útvonalra, amely egy egészen hosszú, akár egész napra elnyújtható tengerparti séta. Gyönyörű napsütést fogtunk ki, akárcsak a mázlista oposszumok, de mi nem lopni mentünk, hanem élvezni egy még ismeretlen tengerpartot. Végülis Freshwaternél parkoltunk, és északnak tartottunk, Dee Why felé. Már rögtön az elején megállapítottuk, hogy lehetne ez is kedvenc tengerpartunk -ha már közelebb van, mint Nyui :D, és mert sokkal de sokkal szebb, mint a sokszor kollégák által favoritként emlegetett Avalon, ami nekünk óriási csalódás volt a sok szeméttel és a lezárt tengerparttal.

Na de Freshwater! Két domb között a homokos tengerpart, jó kis kiépített medencével - ahogy elnéztünk a dombtetőről dél felé. Északnak: Curl Cur, avagy: "Curly", ahogy az itteniek nevezik. Az élet vize. Bántuk is, hogy nem volt nálunk úszódressz, mert a víz -első tapintásra- igen kellemesnek bizonyult. És végre tesztelhettem volna az úszópólómat, ami véd a hidegtől...

Szóval dressz-teszt nem volt, de volt helyette: séta az óriássziklákon, aztán a hosszú homokos parton, megint a sziklákon -minisziklamászással, és ismét a homokban - mezítláb. Nagyon vidámak voltunk, köszönhetően a napsütésnek és a direktbe kapott sós levegőnek, pedig a homok hideg volt (elvégre tél van...). A horizonton még egy hadihajó is feltűnt, no és többször is áthúzott felettünk egy "vintage" repülőgép. Éhesek voltuk, de kitaláltuk, hogy a jó kis rántotthúsos szendvicset estére mentjük, helyette pedig a standbüfében kényeztetjük magunkat. Ahh, micsoda kávéillat! Valahogy még most is érzem... Biztosan azért, mert erős negatív érzelem is társult mellé, amit röviden csak "a nap második csalódása" (1. hely: mandarin-rablás) kifejezéssel tudok leírni. Annyira tipik ozi: délután 4kor miért kell bezárni egy tengerparti kávézót?! Amikor normális embereknek akkor kezdődik a nap... Javítok: lehet, hogy nem vasárnap.... De miért is nyafogok 2 év összes kávézós tapasztalatával a hátam mögött?

A "vége" az lett, hogy a lemenő nap fényében elfoglaltunk egy kellemesnek tűnő sziklát, és szigorú tekintettel (Dzsesszika és társai, a parti sirály-gang miatt!) majszoltuk el a vínersznicelt meg a salátát. És a ropit, mert azt feltétlenül kell tenni a szendvicsbe. Közben még mindig jól sütött a nap, mert a legjobb sziklapárkányt találtuk magunknak, és nagy meglepetésünkre megjelent egy igazi bernáthegyi, akit 4en sétáltattak, és volt kapás is -a tengerszinti sziklán horgászóknak. Mi a "karzaton" foglaltunk helyet, tengerzúgás és növekvő dagály kíséretében.

Ismét jó volt nekünk.

A híres-neves Curl Curl-kanyar - a Bt. már bevette. És Ön? :D

Legyenek képek!

* guglival

* sétáljon a Bt-vel

* a fotós szemszögéből

Cyclery

Egy szuper bringásbolt Szidnejben:
a Clarence Street Cyclery.

Legutóbbi -eseménymentes-, féléves, fogorvosi vizsgálatunk után botlottunk bele ebbe az üzletbe. Nagyon vagány hely, óriási bringákat lógattak fel a pult körül, ami baromi jó hangulatot ad, további különlegességük pedig, hogy külön boltot nyitottak a hölgyeknek a szomszédban!
Érdemes megnézni a weblapjukat is, klafa az is...! :)


Anyósnyelv a pulton! ;) ;) ;)

csodálatos mandarin

A mandarinfácskánk csodálatosan teljesített az első időszakban, aztán tavaly elkezdte hullatni a leveleit, és egyetlen egy termést sem hozott. :(
Szeretek jól bánni a növényekkel, mégha nem is az enyémek -ez is ránk maradt a tulajtól, zéró "használati utasítás"-sal-, de ezúttal semmilyen ötletem nem volt a mentésre, csak vagdostam a száradt ágakat. Aztán egyik nap úgy döntöttem, megveszek mindent, amit a boltban találok. Kezdtem egy kis rendszeres szpézéssel, ami kezdte elijeszteni a kis fehér izéket, valszeg atkák vagy pókok (?) voltak, aztán ráerősítettem a folyékony trágyával. Mindez valóban meghozta gyümölcsét. Először jöttek az új ágak, majd gyönyörű virágok, aztán pár hónapja kibújtak a gyümölcsök, és szépen zöldültek az őszben. Természetesen minden nap kimentem hozzájuk, hogy megbeszéljük az aktuális időjárást, a problémákat, és hogy ellenőrizzem az általános közérzetet.

Ősz végén aztán abba kellett hagyni a szerezést, amitől kicsit tartottam, de reméltem, hogy eléggé megerősödött a kis fa, és kibírja a telet. Nem volt más hátra, mint gyönyörködni a termésekben. Múlt héten még 10 mini mandarin sárgállott a bokron, de már feltűnt, hogy mintha az egyiket megrágták volna. Ekkor már csak egy hajszál választotta el őket a teljes beéréstől.

Múlt hétvégén gyönyörűen sütött a nap, maximálisan segítve a termés beérését. És hogy vasárnap éjszaka mi történt, azt csak megtippelni tudom + nem kell hozzá 5*-ös matek, hogy összeszámoljuk:

Hétfő reggelre egyetlen egy szem, kissé még éretlen mandarinunk maradt - mutatóba. ...vidd hírük a spártaiaknak... Azt gyanítjuk, hogy a pofátlan oposszumok vitték el, ami egyszerre érthető (éhenkórász, lopós banda!) és hihetetlen, mivel a korábbi évek termését egyáltalán nem csócsálták meg.

Hát az tuti, hogy azóta nagyon szomorú vagyok, az "év csalódása díj" versenyben tuti befutó a híres mandarinlopás...! :-/

júniusi jégtörő

A tegnapi napot a blogírásra akartam szentelni (nagyon nagy a lemaradásunk, és félek attól,hogy megint nem sikerül pótolni :/), de helyette 3 nagyon izgalmas helyre keveredtem el.

Az állásközvetítőnél
Ez volt az első állomás, amit elég lazára vettem, hiszen "csak egy" kötetlennek látszó beszélgetésre számítottam egy új fejvadásszal. A stresszt az is csökkentette, hogy az odatalálás könnyű volt, tudtam melyik épületben vannak, mivel ugyanoda járunk fogorvoshoz is. "járunk"=már kétszer voltunk; 17. emelet, codálatosz kilátás a fogorvosi székből a városra... Ezúttal a 26. emeletre tartottam, és egyáltalán nem számítottam bőrülőre, meg csupafestmény falakra. A kilátás a Darling Harbourra pazar volt a "váró"-ból! Hamarosan azonban a másik oldalon ülve, a QVB szecessziós tornyaival szórakoztattam magam a csevely közben. Az elbeszlkgetés jól sikerült, most már ez az ügynökség is jegyez... Ki tudja, lehet, hogy fél év múlva lehet, hogy újra álláskeresésben leszek.. És hogy most miért nem? Hát azért, mert múlt héten szóban felvettek egy féléves projektre, és most már csak a "policy check"-re kell várni. Ez olyasmi lehet, mint otthon az erkölcsi bizonyítvány, és kábé két hét, amire kiderül, hogy valóban nem vagyok egy bűnözőtimjoe.
Na de vissza a tegnapi naphoz. Az állásközvetítő irodája nagyon közel van a Wynyardhoz, aki járt nálunk, tudja, miről beszélek :), a BCs-nek pedig speckó üzenem, hogy a 247-esen kívül van egy új kedvenc, a 30-as "metrobus", ami piros, sűrűn jár, és át lehet vele buszozni majdnem az egész városon. Na és hogy is jön ez ide... A visszaséta közben megakadt a szemem a RTA feliraton a Wynyard pu-hoz érve.

Az RTA-nál
Bélus sztem többször is írt már erről az irodáról, elsősorban az autóregisztráció kapcsán. Az autóregisztráción kívül lehet még itt jogsit is intézni, és például még a kresz-tesztre is lehet gyakorolni. :) Itt a jogsi az alap, a Minden, ha vkinek nincs, egyrészt meg van lőve, mert nem jut el sehová ebben a q.nagy országban, másrészt meg van lőve, mert nehezen tudja igazolni magát. Ez utóbbitól áll az égnek a hajam bármikor, amikor postára megyek: ha éppen véletlenül nincs nálam az útlevelem, nem adhatok fel 500g-nál nehezebb borítékot. :-/ Meg egyébként is: jobb, ha az embernek van valami helyi igazolványa! :) Ami nekem is lehet, az a Photo Card. Vezetni ugyan nem lehet vele (azt ugye jogsinak hívják, és pár tesztet kell érte lőni :-/), de végre nem kell az útlevélel legyezgetni egyik hivatalban sem. Elintézve.
El sem tudom képzelni, mi van most azokmányirodákban, de itt high-tech a köbön: Mac gépeken dolgoznak a kedves hölgyek a pult mögött, természetesen ügyfélhívó renccer, fényképezés a pult mellett, a szomszéd ablakkal szembeni műfalból lehajtható, párnázott széken kell helyet foglalni. Állat fel & don't smile! Körülbelül 20-25 számot vártam ki a sorban, max 1 óra alatt, a kártyám -papírozás, aláírás, bankkártás fizetés, és fotózás után- 2 perc alatt a kezemben volt.
Nem tudom, a fényképemen nevessek-e vagy sírjak, röviden: Jean d'Arc a máglyarakás előtt.... (megettem volna ebédre is :-D) Nem is volt kérdés, hogy a következő állomás egy/a fodrászat lesz.

A foderában
Számomra a nap csúcspontja. :-/ Akik ismernek, jól tudják, hogy nekem a fodrász=fogorvos: úgy indulok neki, hogy már előre fáj. Mintha húznák, és valóban, mindig húzzák. Az egyik, amit N E M É R T E K. A fejbőröm eleve szendved már hosszú hetek óta: egy mázsát nyom-húz a hajam, legszívesebben mindig feküdnék, de akkor meg mindig alám kerül, és megint jön a húzás... És valahogy mindig előkerül a trimmelőgép is, akkor mindig azt gondolom, hogy "birkabőőőőr", de már tépi is, és fáj. Hiába könyörgök, hogy nemá. A húzáson kívül aztán ott van még a forró vizes hajmosás, a forró levegős hajszárítás, a száraz hajas vágótechnika, valamint a Beszélgetés. Mivel nem vagyok profi (a folyamatos parázás miatt úgy 18 éves korom óta nem járok rendszeresen - a felnőttkor egyik negatív hatása rám), még nem sikerült kimunkálnom egy jó technikát arra, hogy fodrász szálonban (ezt most próbáltam franszijásan mondani Bé kedvéért :D), minimum 3 turbóhajszárító zugása mellett hogyan lehet szájról leolvasni szemüveg nélkül (lencse kizárva). Reménytelen.
Ozi földön ez volt a harmadik próbálkozásom, és eddig ez volt a legérdekesebb, legizgalmasabb. Tiszta krimi, amiben a fodrásznő el-eltűnik, majd hirtelen felbukkan, és közben a főhös (én) próbálja megérteni, hogy miért mindig vele történik ilyesmi. Mert mindezt ugye csak homályosan látom, szinte csak találgatok. Pedig a zenei felhozatal nem is volt rossz... Amúgy "akkora" a fodrászat, hogy a weblapjukon regisztráltam az időpont, a "kezelés" és a fodrász személyének kiválasztásával. 45 percesre írták a "szessönt", amire beröhögtem, mert annyi idő egy hát közepéig érő, sűrű hajat, fejmasszázzsal (nem extra) csak valami csoda folytán lehet "elintézni". A csoda jött is időben: a fodrász következő kuncsaftja, úgyhogy a szárítást lepasszolta egy kedves, junior fiúnak, (a húzás azonnal megszűnt létezni), akitől megtudtam, hogy gyönyörű hajam van, selymes és lágy, látszik, hogy sokat foglalkozom vele (bpfhhh.. :D), és hogy tényleg ez-e az eredeti színe, azt kétszer is megkérdezte... Mindezt a hajszárító mellett (közben 4 vagy 5 hajszárító zúgott).
A totál amúgy 1,5 óra lett, én megkönnyebbültem, kétszeresen is, mert a hajam valóban lágy és selymes lett. :D :D :D

És most képválogatás, meg témázás, mert történt még ez az az utóbbi 2-3 hétben, ami megérne egy-egy bejegyzést... ;)