Tegnap belefutottam egy érdekes cikkbe, bár inkább vitaindítónak mondanám. A lényeg: ha utazásról van szó, az ozik 1/3-a inkább a közeli/távoli külföldet választja a belföldi úticélok helyett. Az oké, hogy erős az ozi dollár, meg hogy Új-Zéland közel van, ezt már mi is észrevettük. :) Igazából engem sem érdekel, hogy hová/mennyiért utazik az átlag ozi (én remélhetőleg és valószínűleg soha sem fogok ebbe a kategóriába tartozni), csak kíváncsi voltam, mit irkálnak össze a helyiek a fórumon.
Hogy mekkora labda volt az "unalmas-e" kérdés? Hátnyilván nagy. A "ritörn" pedig pontot ért. Fogalmam sincs, mennyire sport nagyhatalom AU, de ahogy látom, a melbourne-i sportok megmozgatják a 10telt hazai közönséget: tenisz, F1, krikett és lóverseny... Vajon ebből mennyi a sznobizmus...?. Amúgy az ozik nem arról híresek, hogy sokat-sokat utazgatnának Külföldre. Azok a hollandok! :D Megvan persze a suli befejezése utáni "elutazunk ketten Angliába", és Baliban sem véletlenül volt robbantásos merénylet néhány éve (az ozik egyik kedvenc nyaralóhelye), tehát aktuális topik az utazás...
Egyébként tényleg kijött, hogy itt is sokan unják a banánt, vagy inkább az itteni felhoztalt tengerpartokból és gumifákból (nahát...), meg hogy túlamerikanizált (nahát...), drága-drága-drága (biztos vagyok abban, hogy mindenki szívesebben költ kevesebbet jobb szolgátatásért), a kultúra állítólag nulla (ahogy körülnézek, egyedül Melbourne-ben van vmi mozgás :-/); helyiek a helyiekről: "részeges, rasszista banda" - ilyen is van mindenhol, bár őszintén szólva meglepetés volt megtapasztalni ezt a világ egyik "leglazább", "legbefogadóbb" országában. Na és ez nem vicc. Amúgy eddig marha nagy mázlink volt mindennel! %:-)
A fórumon az tetszett egyébként, hogy pl egy indexes vagy origos, netán tótavés véleményezéssel ellentétben itt senki sem szidja az éppen aktuális kormányt/ellenzéket vagy a korábbi hozzászóló felmenőit. Ovis, de pirospont.
Az "unalmas" kifejezés többször nekem is beugrik (unalmas-e vagyok?), amikor valaki megkérdezi, hogy érezzük itt magunkat. Lehet, hogy csak a fél év "vidéki", nyúkaszlis elszigeteltség miatt, de el bírnék viselni egy kicsivel több pörgést. Most valahogy nem szervezzük olyan jól magunkat, és hát a környezetünk sem az a baromira jól tájékozott -- sehol egy jó koncert-meghívás, és a túraszervezők is mink vagyunk. Legalább jól megtanuljuk jól elszórakoztatni egymást! :-P
Próbálom összeszedni a gondolataimat, mi vajon miért nem jártunk még szinte sehol ebben a baromi nagy országban. Itt vagyunk másfél éve, de még alig láttunk valamit... Na jó, volt Kék-hegység, meg kisebb-nagyobb kirándulások, de eddig még nem estünk egyik ámulatból a másikba. A válasz pofonegyszerű: mert a legjobb helyeken nem jártunk még...! :))) Hosszú a lista: az enyim elején rögtön ott úszkálnak a dugongok, pontosabban én és a dugongok, valahol a queenslandi Fraser-island környékén. Aztán sznorkizás Cairns környékén. Ott ugye hegyek is vannak, tehát bármi más is lehet még. Aztán a Nagy Szikla (összekötve Darwinnal és környékével), ami annyira túristalátványosság, és annyira a lehúzós kategóriában van, hogy csak a repjegy/fő többen van, mint eljutni Új-Zélandra. Nevetséges. Perth olyan, mintha a világ vége lenne (ahol a nap lemegy..), pedig csak a kontinens átellenes partja, 4000 km-re :-o. Melbourne és környéke szintén kívánatos, de hetente elgondolkodom, hogy mennyire akarom látni a Dalí- és a Pompej-kiállításokat, vagy a kis pingvineket a nemtommilyen szigeten, mert csak ezekért "leugrani" nem érdemes, hosszabb útra meg nem futja az időnkből... Mert akkor már inkább ismét ÚZ-on vagy Tasmánia szikláin kötünk ki, az ziher. Szóval, nagyon fel kell kerekedni itt ahhoz, hogy az ember bárhová is eljusson. Talán ezért unalmas egy kicsit, de elképzelni sem tudom, mi lesz, ha már nem hallom a kukabúrák nevetését...
Egy hippicamperes körutazás..., az lesz a megoldás...! :D
2009. augusztus 28., péntek
2009. augusztus 23., vasárnap
hidkuti kirándulás
Egészen pontosan Heathcote-ban jártunk, csak rossz a hallásom. :) Amíg vártunk a vonatra, Bélus beszerezte a mézadagunkat plusz lépesmézet is vett, és amikor rákérdeztem, hogy honnan való a méz, ő azt "válaszolta", hogy "hidkuti" - természetesen szigorúan az ottani kiejtéssel! :D
Hogy hol van az az Ottan? Sydney-től délre a Heathcote Nemzeti Parkban. Ez pont szemben van a Royal National Parkkal, ahol tavaly december elején kollégáinkkal kirándultunk. Ezúttal egy autóval mentünk, és mivel az út nem körtúra volt, egy kis vonatozással kezdtük a túrát. A mézvásárlás után, pénzváltás jött, mert jegyiroda nem volt... Mire bepötyögtük a jegyünket és átértünk a felüljárón a másik oldalra, éppen jött a vonat, kicsit futni is kellett, hogy elérjük. :)
A gyaloglást a Waterfalls nevű vég/állomáson kezdtük (vajon mért hittem azt, naivan, hogy lesz vízesés is?), és az első szakaszt sikeresen teljesítettük aszfalton. :) Ezután lefelé kapaszkodtunk sziklás terepen, majd első megérzésünkre hallgatva bevágtunk a bozótba.
"Kezdődiiik..." Ki volt ugyan írva egy kőre, hogy "H/Cot", de utat nem láttunk. Elkezdtük a bozótjárást, amit itt "bushwalking"-nak hívnak, nem véletlenül... Tavaly a főút másik oldalán tett túránkon már láttuk, milyen a bozót közelről, de a mostani kirándulás minden elképzelésünket felülmúlta... Volt térképünk és volt útleírásunk, ez utóbbi részletes, csak valahogy nem a számunkra fontos részleteket írták le. Igazából egy csapásszerű útvonalon haladtunk, és az aljnövényzet néhol a nyakunkig ért... Hajolgattunk jobbra-balra, mint annó Kokó az ütések elől... :) Még szerencse, hogy igen jó formában voltunk, és -kivételesen- minden "irány"-ötletem jónak bizonyul! A legjobb ötlet a legnagyobb bozótban jött: találni egy ösvényt az egyik bokorról lelógó színes szalag mögött! Ez volt mögötte.
Fellélegeztünk, amikor a Nagy Bozót végén megláttuk az irányjelző táblákat: tutijó helyen járunk...! A legtutibb pedig akkor történt, amikor szembe jött velünk egy tűzoltóautó a szervízúton. :D
Képek.
Az első állomásunk a Kingfisher Pool, ahol táborhelyet is találtunk, meg szuper sziklákat és kisebbfajta vízesést. Nagyon "répázós" idő volt ;), de sajnos nem pihenhettünk hosszasan, mert az út nagyobb része még hátra volt. A bozót izgalmait letudva már igen kellemesen éreztük magunkat, tudván, hogy ÚTfélén haladunk, sőt mi sőtebb, hogy órákon keresztül egy emberrel sem találkoztunk. Szerencsére annál több madarat hallottunk, és az út mentén rengeteg volt a virág is; muszáj volt sokat fényképezni... :))
A következő a szintben hullámzós szakasz, ahol már jöttek szembe túrázók, egy magányos farkas, majd egy ázsiai kommandó, akikről feltételezem, hogy végigtördelték az ágakat az ösvény mentén, csak azt nem értem, miért?? Aztán pedig egy kellemes 10es ozi csapat. Utána semmi. Táblától tábláig haladtunk, immár hasznosabb útleírásokkal :), és jó tempóban. Késői ebédünket egy kedves sziklán, az erdő közepén folgyasztottuk el. Ezután Bélus szerzett magának egy "lándzsá"-t, amivel most már 100%-osan BUSHmannak képzelte magát. Amit egy hiteles fotó bizonyít is! :D A "lándzsá"-t egykori, nem száraz formájában itt lehet megtekinteni.
Az utolsó 1,5 órában nagyon kellemes terepen sétáltunk, több, mint egy kilométert egy csövezeték mellett, nehezen lehetett volna eltéveszteni az utat :), majd ismét találtunk egy kellemes pihenőhelyet, ahol majd nyáron biztosan fürdeni is fogunk, ha újra bevállaljuk a bozótot. :)
Az 5 órásra írt kirándulást végülis időn belül sikerült teljesíteni, és a végére még egy kis fekete humor is maradt -- amit ezúton is köszönünk az ozi "MÁV"-nak:
Hogy hol van az az Ottan? Sydney-től délre a Heathcote Nemzeti Parkban. Ez pont szemben van a Royal National Parkkal, ahol tavaly december elején kollégáinkkal kirándultunk. Ezúttal egy autóval mentünk, és mivel az út nem körtúra volt, egy kis vonatozással kezdtük a túrát. A mézvásárlás után, pénzváltás jött, mert jegyiroda nem volt... Mire bepötyögtük a jegyünket és átértünk a felüljárón a másik oldalra, éppen jött a vonat, kicsit futni is kellett, hogy elérjük. :)
A gyaloglást a Waterfalls nevű vég/állomáson kezdtük (vajon mért hittem azt, naivan, hogy lesz vízesés is?), és az első szakaszt sikeresen teljesítettük aszfalton. :) Ezután lefelé kapaszkodtunk sziklás terepen, majd első megérzésünkre hallgatva bevágtunk a bozótba.
"Kezdődiiik..." Ki volt ugyan írva egy kőre, hogy "H/Cot", de utat nem láttunk. Elkezdtük a bozótjárást, amit itt "bushwalking"-nak hívnak, nem véletlenül... Tavaly a főút másik oldalán tett túránkon már láttuk, milyen a bozót közelről, de a mostani kirándulás minden elképzelésünket felülmúlta... Volt térképünk és volt útleírásunk, ez utóbbi részletes, csak valahogy nem a számunkra fontos részleteket írták le. Igazából egy csapásszerű útvonalon haladtunk, és az aljnövényzet néhol a nyakunkig ért... Hajolgattunk jobbra-balra, mint annó Kokó az ütések elől... :) Még szerencse, hogy igen jó formában voltunk, és -kivételesen- minden "irány"-ötletem jónak bizonyul! A legjobb ötlet a legnagyobb bozótban jött: találni egy ösvényt az egyik bokorról lelógó színes szalag mögött! Ez volt mögötte.
Fellélegeztünk, amikor a Nagy Bozót végén megláttuk az irányjelző táblákat: tutijó helyen járunk...! A legtutibb pedig akkor történt, amikor szembe jött velünk egy tűzoltóautó a szervízúton. :D
Képek.
Az első állomásunk a Kingfisher Pool, ahol táborhelyet is találtunk, meg szuper sziklákat és kisebbfajta vízesést. Nagyon "répázós" idő volt ;), de sajnos nem pihenhettünk hosszasan, mert az út nagyobb része még hátra volt. A bozót izgalmait letudva már igen kellemesen éreztük magunkat, tudván, hogy ÚTfélén haladunk, sőt mi sőtebb, hogy órákon keresztül egy emberrel sem találkoztunk. Szerencsére annál több madarat hallottunk, és az út mentén rengeteg volt a virág is; muszáj volt sokat fényképezni... :))
A következő a szintben hullámzós szakasz, ahol már jöttek szembe túrázók, egy magányos farkas, majd egy ázsiai kommandó, akikről feltételezem, hogy végigtördelték az ágakat az ösvény mentén, csak azt nem értem, miért?? Aztán pedig egy kellemes 10es ozi csapat. Utána semmi. Táblától tábláig haladtunk, immár hasznosabb útleírásokkal :), és jó tempóban. Késői ebédünket egy kedves sziklán, az erdő közepén folgyasztottuk el. Ezután Bélus szerzett magának egy "lándzsá"-t, amivel most már 100%-osan BUSHmannak képzelte magát. Amit egy hiteles fotó bizonyít is! :D A "lándzsá"-t egykori, nem száraz formájában itt lehet megtekinteni.
Az utolsó 1,5 órában nagyon kellemes terepen sétáltunk, több, mint egy kilométert egy csövezeték mellett, nehezen lehetett volna eltéveszteni az utat :), majd ismét találtunk egy kellemes pihenőhelyet, ahol majd nyáron biztosan fürdeni is fogunk, ha újra bevállaljuk a bozótot. :)
Az 5 órásra írt kirándulást végülis időn belül sikerült teljesíteni, és a végére még egy kis fekete humor is maradt -- amit ezúton is köszönünk az ozi "MÁV"-nak:
2009. augusztus 21., péntek
az új kenyér elfogyott
Talán ebben a hónapban megdöntjük a negatív blogbeírási rekordot. Nem is csoda - olyan sötétek vagyunk, mint az éjszaka! Leginkább pedig én, hiszen az elmúlt hétben 3 olyan egybefüggő napom is volt, amikor aszitem, magával ragadott a "téli depresszió". Na, elragadó az nem voltam... A nappalok hosszabboknak (hálisten), és mi elkezdtük a felpörgést, hiszen pár hét, és kezdődik a tavasz, illetve pár hónap, és kezdődik a nyár. Nyilván formába akarunk lendülni! :)Bikinivonal, sörhastalanítás satöbbi. Szigorú edzési terv helyett kipublikáljuk a teljesítményt a konyhaszekrény oldalára ragasztott csomagolópapírra, amit szépen bevonalkáztam: egy sor az nem egy sör, hanem 7 nap/egy hét. Ahogy a múltkor tudósítottam, Bélus szépen csinálja a hasizmokat jógával összekötve. A heti hajtást viszont az edzések is megszenvedték, úgyhogy a hétvégén eltoljuk a hegyet. Én azért derekasan állom a sarat az Iyengár jóga "klub"-ban, kábé mintha ütnék a hátamat, annyira jól esik... :-D Olyan érzésem is van már az első két óra után, szóval az, hogy 3+3 évig jógáztam, az mintha csak álmaimban létezett volna. Még "szerencse", hogy a kezdő csoportba jelentkeztem be! Na, mert itt aztán be kell ám telefonálni, plusz "próbaóra" sem volt, tehát 5 alkalmas bérletemet "muszáj" lesz lejárni... Az oktató mint egy katonatiszt...
Erről jut eszembe a mozi, meg az új Tarantino-film, amit természetesen "mihelyst" megnézünk. Elvileg tegnap mentünk volna, de a Cég már megint lenullázta az esti programunkat. :-/ Pedig még olcsósítós jegyem is van... Na, talán ma. Vasárnapra nyertem egy "családi belépő"-t a PONYOra, az új Miyazaki-filmre, amit már nagyon vártunk. Premierben nyomjuk a Broadwayen, már csak 2 gyereket kellene magunkkal vinni, és teljes lenne a "család"! :))))
Úgy tűnik, minden hétvégére jut egy gyerekprogram: múlt szombaton megint elmentünk a mosmani állatkertbe. Képek itt. Megkaptuk az új tagsági kártyáinkat, ami egy vastagabb kártyát, illetve fényképes azonosítást is jelent. A fénykép csak az adatbázisukban jelenik meg, a kártyán nem. Hát az remek volt, ahogy az információs kalickában ülő, anyukáink-korú hölgy kinyúlt az üveg alatt, és lefotózott bennünket egy fogantyús minikamerával! :D Hirtelen elképzeltem, hogy az állatkert összes lakosáról is készítenek egy ilyen adatbázist... :))) Egyébként az elefántokról van egy kis könyvecskénk, ha legközelebb megyünk, már megpróbálhatjuk beazonosítani, és nevükön szólítani őket. ;) A kis elefánt hihetetlenül aranyos, a nagyok pedig eszméletlenül ügyesen játszanak: frizbivel, focilabdával. Van egy a képek között, amin látszianak is a mozdulatok. A buddhista elefánt-áldásról lemaradtunk (az elefántok Thaiföldről jöttek AU-ba, és a kis elefáni is thai nevet kapott), de volt finom thai kaja és még egy halom szuper prospektust is beszereztünk, jól fognak jönni a thaiföldi útra! :)
A fóka-show szenzációs volt, de a kis wombatgyerekkel való találkozást semmi sem überelheti!! :D Végre egyesült a wombat kommandó! :D
Erről jut eszembe a mozi, meg az új Tarantino-film, amit természetesen "mihelyst" megnézünk. Elvileg tegnap mentünk volna, de a Cég már megint lenullázta az esti programunkat. :-/ Pedig még olcsósítós jegyem is van... Na, talán ma. Vasárnapra nyertem egy "családi belépő"-t a PONYOra, az új Miyazaki-filmre, amit már nagyon vártunk. Premierben nyomjuk a Broadwayen, már csak 2 gyereket kellene magunkkal vinni, és teljes lenne a "család"! :))))
Úgy tűnik, minden hétvégére jut egy gyerekprogram: múlt szombaton megint elmentünk a mosmani állatkertbe. Képek itt. Megkaptuk az új tagsági kártyáinkat, ami egy vastagabb kártyát, illetve fényképes azonosítást is jelent. A fénykép csak az adatbázisukban jelenik meg, a kártyán nem. Hát az remek volt, ahogy az információs kalickában ülő, anyukáink-korú hölgy kinyúlt az üveg alatt, és lefotózott bennünket egy fogantyús minikamerával! :D Hirtelen elképzeltem, hogy az állatkert összes lakosáról is készítenek egy ilyen adatbázist... :))) Egyébként az elefántokról van egy kis könyvecskénk, ha legközelebb megyünk, már megpróbálhatjuk beazonosítani, és nevükön szólítani őket. ;) A kis elefánt hihetetlenül aranyos, a nagyok pedig eszméletlenül ügyesen játszanak: frizbivel, focilabdával. Van egy a képek között, amin látszianak is a mozdulatok. A buddhista elefánt-áldásról lemaradtunk (az elefántok Thaiföldről jöttek AU-ba, és a kis elefáni is thai nevet kapott), de volt finom thai kaja és még egy halom szuper prospektust is beszereztünk, jól fognak jönni a thaiföldi útra! :)
A fóka-show szenzációs volt, de a kis wombatgyerekkel való találkozást semmi sem überelheti!! :D Végre egyesült a wombat kommandó! :D
2009. augusztus 10., hétfő
lelkibéka
Nahát tipikus... Békének indult, aztán béka lett belőle! :)
Ma végre időben elindultunk az irodából, ma végre láttunk egy jó kis amerikai filmet, ma végre megtaláltuk az ABC jazz-csatornáját a digitális tv adók között.
A szabály az szabály: mivel csipszet evett, Bélus nyomja a fekvőtámaszokat a nappaliban! :D Én már benyomtam a spenótós-szárítottparadicsomos-kisrákos tésztát (kössz a tesóknak a tippet ;)), így csak az instrukciókat nyomom, hogy így ennyit, meg úgy kell nyomni. Kellemes, hasznos időtöltés.
A mai mozizás ingyérmozi volt, mivel a mozink alkalomadtán szervez ilyen vetítéseket is, és a szerencsés regisztrálókat duplajegyben részelteti. Csak a kinyomtatott emailt kell bemutatni, aztán nyomás helyet találni...! Adam a film címe egyébként, kellemes zenével, komoly témával (egy Asperger-szindrómás srác története), szép jelenetekkel, jó kis zenével. Ez valami premier előtti bemutató lehetett, mert ha jól láttam, AUban csak aug20tól kezdik el vetíteni...
Érdekes, hogy életemben először itt, AUban találkoztam ezzel az állapottal (nem tudom, hogy ez mennyire nevezhető betegségnek). Amíg a könyvtárban dolgoztam, feltűnt, hogy "kicsit más" az egyik kollégánk, Ashley. Nekem az volt fura, hogy minden nap öltönynadrágban és szépen vasalt ingben, kisuvickolt cipőben jött dolgozni (minek?a poros raktárba? :)), reggel szinte vonult, amikor megérkezett. Nagyon komoly belépő volt minden nap! Persze bármire gondolhattam volna, de én nem gondoltam semmire. Utólag az első, találkozásunkkor elhangzott mondatot is másként értékeltem: "she is nice!' - gondoltam akkor, hogy ez biztosan egy másik új kollégának szól (akivel korábban találkoztam, de kiderült, hogy ő nem a mi kollégánk lett), de később rájöttem, hogy olyan kellemes benyomást tettem rá az első pillanatban, hogy ezt feltétlenül ki kellett mondania a jelentlétemben. :-) Később sokat beszélgettünk, igaz, közös ebédelésre nem került sor; vmikor a melóból eljövetel előtt tudtam meg, hogy "aspergeres".
Az utolsó napokban töviről-hegyire kifaggatott a távozásom körülményeiről! :)
Ma végre időben elindultunk az irodából, ma végre láttunk egy jó kis amerikai filmet, ma végre megtaláltuk az ABC jazz-csatornáját a digitális tv adók között.
A szabály az szabály: mivel csipszet evett, Bélus nyomja a fekvőtámaszokat a nappaliban! :D Én már benyomtam a spenótós-szárítottparadicsomos-kisrákos tésztát (kössz a tesóknak a tippet ;)), így csak az instrukciókat nyomom, hogy így ennyit, meg úgy kell nyomni. Kellemes, hasznos időtöltés.
A mai mozizás ingyérmozi volt, mivel a mozink alkalomadtán szervez ilyen vetítéseket is, és a szerencsés regisztrálókat duplajegyben részelteti. Csak a kinyomtatott emailt kell bemutatni, aztán nyomás helyet találni...! Adam a film címe egyébként, kellemes zenével, komoly témával (egy Asperger-szindrómás srác története), szép jelenetekkel, jó kis zenével. Ez valami premier előtti bemutató lehetett, mert ha jól láttam, AUban csak aug20tól kezdik el vetíteni...
Érdekes, hogy életemben először itt, AUban találkoztam ezzel az állapottal (nem tudom, hogy ez mennyire nevezhető betegségnek). Amíg a könyvtárban dolgoztam, feltűnt, hogy "kicsit más" az egyik kollégánk, Ashley. Nekem az volt fura, hogy minden nap öltönynadrágban és szépen vasalt ingben, kisuvickolt cipőben jött dolgozni (minek?a poros raktárba? :)), reggel szinte vonult, amikor megérkezett. Nagyon komoly belépő volt minden nap! Persze bármire gondolhattam volna, de én nem gondoltam semmire. Utólag az első, találkozásunkkor elhangzott mondatot is másként értékeltem: "she is nice!' - gondoltam akkor, hogy ez biztosan egy másik új kollégának szól (akivel korábban találkoztam, de kiderült, hogy ő nem a mi kollégánk lett), de később rájöttem, hogy olyan kellemes benyomást tettem rá az első pillanatban, hogy ezt feltétlenül ki kellett mondania a jelentlétemben. :-) Később sokat beszélgettünk, igaz, közös ebédelésre nem került sor; vmikor a melóból eljövetel előtt tudtam meg, hogy "aspergeres".
Az utolsó napokban töviről-hegyire kifaggatott a távozásom körülményeiről! :)
2009. augusztus 9., vasárnap
Július vége - Augusztus eleje
"Kedves naplóm" - hahhahah...
Az a helyzet, hogy az elmúlt 19 napban egyszerűen túl sok minden történt, így sajnos a blogolásra már nem maradt időnk-kedvünk-erőnk.
Timcsó szavával élve, mindenféle érzelmet átéltünk az elmúlt hetekben: eufóriától (gurulás lefelé a dombról a bringákkal) - a haálfélelemig (érdekes felszállás a Gold Coastra repülve).
Meg persze a "szokásos" munka-munka és munka is közbejátszott.
Aki keres - talál:
Hallgassátok meg a Gold Coast-i the Huns zenekartól a Tequila -t!
Ezen a hétvégén pihenőnapokat tartottunk. Mindkét nap jót sétáltunk a félszigeten, ami nem csak a mozgás és a friss levegő miatt esik jól, hanem ilyenkor lehet a legjobbakat beszélgetni.
Emellett tegnap én még elmentem egyet tekerni is: legurulás a Balmoral beachre aztán kapaszkodás visszafelé. A terepviszonyokról azt hiszem sokat elmond, hogy a 3.3 km út odafelé javarészt gurulás volt, amíg felfelé több mint tizet szerpentineztem inkább...
És még így is majdnem kiköptem a tüdőmet. Jó móka volt... :-)
Előző este pedig vendégségben voltunk Árpinál és Gabinál. (Tudjátok, ők csinálják itt a kürtőskalácsot!) A jó beszélgetés mellett finomakat ettünk (paprikáscsirke nokedlivel! vargabéles! és sok más finomság), és még az is kiderült, hogy a Becherovka* nevétől, szagától, de még az ízétől sem ráz már a hideg!
Pár kép még Timcsótól a szokásos helyen.
Most pedig fürdés, alvás.
Jóccakát!
Az a helyzet, hogy az elmúlt 19 napban egyszerűen túl sok minden történt, így sajnos a blogolásra már nem maradt időnk-kedvünk-erőnk.
Timcsó szavával élve, mindenféle érzelmet átéltünk az elmúlt hetekben: eufóriától (gurulás lefelé a dombról a bringákkal) - a haálfélelemig (érdekes felszállás a Gold Coastra repülve).
Meg persze a "szokásos" munka-munka és munka is közbejátszott.
Aki keres - talál:
Hallgassátok meg a Gold Coast-i the Huns zenekartól a Tequila -t!
Ezen a hétvégén pihenőnapokat tartottunk. Mindkét nap jót sétáltunk a félszigeten, ami nem csak a mozgás és a friss levegő miatt esik jól, hanem ilyenkor lehet a legjobbakat beszélgetni.
Emellett tegnap én még elmentem egyet tekerni is: legurulás a Balmoral beachre aztán kapaszkodás visszafelé. A terepviszonyokról azt hiszem sokat elmond, hogy a 3.3 km út odafelé javarészt gurulás volt, amíg felfelé több mint tizet szerpentineztem inkább...
És még így is majdnem kiköptem a tüdőmet. Jó móka volt... :-)
Előző este pedig vendégségben voltunk Árpinál és Gabinál. (Tudjátok, ők csinálják itt a kürtőskalácsot!) A jó beszélgetés mellett finomakat ettünk (paprikáscsirke nokedlivel! vargabéles! és sok más finomság), és még az is kiderült, hogy a Becherovka* nevétől, szagától, de még az ízétől sem ráz már a hideg!
Pár kép még Timcsótól a szokásos helyen.
Most pedig fürdés, alvás.
Jóccakát!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)