hidkuti kirándulás

Egészen pontosan Heathcote-ban jártunk, csak rossz a hallásom. :) Amíg vártunk a vonatra, Bélus beszerezte a mézadagunkat plusz lépesmézet is vett, és amikor rákérdeztem, hogy honnan való a méz, ő azt "válaszolta", hogy "hidkuti" - természetesen szigorúan az ottani kiejtéssel! :D

Hogy hol van az az Ottan? Sydney-től délre a Heathcote Nemzeti Parkban. Ez pont szemben van a Royal National Parkkal, ahol tavaly december elején kollégáinkkal kirándultunk. Ezúttal egy autóval mentünk, és mivel az út nem körtúra volt, egy kis vonatozással kezdtük a túrát. A mézvásárlás után, pénzváltás jött, mert jegyiroda nem volt... Mire bepötyögtük a jegyünket és átértünk a felüljárón a másik oldalra, éppen jött a vonat, kicsit futni is kellett, hogy elérjük. :)

A gyaloglást a Waterfalls nevű vég/állomáson kezdtük (vajon mért hittem azt, naivan, hogy lesz vízesés is?), és az első szakaszt sikeresen teljesítettük aszfalton. :) Ezután lefelé kapaszkodtunk sziklás terepen, majd első megérzésünkre hallgatva bevágtunk a bozótba.

"Kezdődiiik..." Ki volt ugyan írva egy kőre, hogy "H/Cot", de utat nem láttunk. Elkezdtük a bozótjárást, amit itt "bushwalking"-nak hívnak, nem véletlenül... Tavaly a főút másik oldalán tett túránkon már láttuk, milyen a bozót közelről, de a mostani kirándulás minden elképzelésünket felülmúlta... Volt térképünk és volt útleírásunk, ez utóbbi részletes, csak valahogy nem a számunkra fontos részleteket írták le. Igazából egy csapásszerű útvonalon haladtunk, és az aljnövényzet néhol a nyakunkig ért... Hajolgattunk jobbra-balra, mint annó Kokó az ütések elől... :) Még szerencse, hogy igen jó formában voltunk, és -kivételesen- minden "irány"-ötletem jónak bizonyul! A legjobb ötlet a legnagyobb bozótban jött: találni egy ösvényt az egyik bokorról lelógó színes szalag mögött! Ez volt mögötte.

Fellélegeztünk, amikor a Nagy Bozót végén megláttuk az irányjelző táblákat: tutijó helyen járunk...! A legtutibb pedig akkor történt, amikor szembe jött velünk egy tűzoltóautó a szervízúton. :D
Képek.

Az első állomásunk a Kingfisher Pool, ahol táborhelyet is találtunk, meg szuper sziklákat és kisebbfajta vízesést. Nagyon "répázós" idő volt ;), de sajnos nem pihenhettünk hosszasan, mert az út nagyobb része még hátra volt. A bozót izgalmait letudva már igen kellemesen éreztük magunkat, tudván, hogy ÚTfélén haladunk, sőt mi sőtebb, hogy órákon keresztül egy emberrel sem találkoztunk. Szerencsére annál több madarat hallottunk, és az út mentén rengeteg volt a virág is; muszáj volt sokat fényképezni... :))

A következő a szintben hullámzós szakasz, ahol már jöttek szembe túrázók, egy magányos farkas, majd egy ázsiai kommandó, akikről feltételezem, hogy végigtördelték az ágakat az ösvény mentén, csak azt nem értem, miért?? Aztán pedig egy kellemes 10es ozi csapat. Utána semmi. Táblától tábláig haladtunk, immár hasznosabb útleírásokkal :), és jó tempóban. Késői ebédünket egy kedves sziklán, az erdő közepén folgyasztottuk el. Ezután Bélus szerzett magának egy "lándzsá"-t, amivel most már 100%-osan BUSHmannak képzelte magát. Amit egy hiteles fotó bizonyít is! :D A "lándzsá"-t egykori, nem száraz formájában itt lehet megtekinteni.

Az utolsó 1,5 órában nagyon kellemes terepen sétáltunk, több, mint egy kilométert egy csövezeték mellett, nehezen lehetett volna eltéveszteni az utat :), majd ismét találtunk egy kellemes pihenőhelyet, ahol majd nyáron biztosan fürdeni is fogunk, ha újra bevállaljuk a bozótot. :)

Az 5 órásra írt kirándulást végülis időn belül sikerült teljesíteni, és a végére még egy kis fekete humor is maradt -- amit ezúton is köszönünk az ozi "MÁV"-nak: