novemberi karácsony

Hátnyilván itt is elkezdődött a felhajtás, alias "karácsonyi előkészületek".
Bolond kollégáim a minisztériumban, már november 11-én rápörögtek az ünnepre: berángattak hozzánk egy irodai növényt, lásd a képen, és rápakoltak némi díszítést, plusz előkészítették az összes karácsonyfadíszes dobozt. Mesélték, hogy tavaly az egész osztály (New South Wales Health Services Performance Improvement Branch) megbolondult, és vad dekorálási verseny kezdődött. A fél szintet, az emelet kábé felén ülnek a "mieink", 3 szekcióra osztották; a mostaniban, ahol ülök (section 3) például környezetbarát & multikulti karácsony "zajlott", az elmondások szerint nem annyira nagy sikerrel, mert valamiért nem ők nyertek... Idénre -egy laza ötletelést követően- óriásmézeskalácsházat terveznek. Nem tudom, hogy mennyire fog megvalósulni, mert melófronton nagy évvégi hajrá van náluk, meg én sem leszek ott utolsó héten... Azért mézeskalácsházat én is építek a héten, meglátjuk, mi lesz belőle! :)

November végére (ez van most) elszaporodtak a városban a karácsonyfák, íme egy példa a mi irodaházunkból - a megalománia, a zongora és a pálmafák találkozása:

Nekem már "csak" a fenyőillat hiányzik....

nyílt levél

nemrég tértem vissza az Newcastle városából, ahol is egyáltalán nem spontán, de összeröffent kis csapatunk ("knowledge team") egy közös ebédre. persze itt nincs olyan, hogy "céges vacsora", úgyhogy gondoltam is rád (kedves egykori kolléga),amikor kifizettem a fejenként vagy 60 dolcsit. na annyira nem volt jó a kaja (finomra sült csirke valami béna zöldségkörettel - egyértelműen lúzer választás), és csak egy pohár bort ittam, na de a kilátás, az pazar volt! -} Nyúkaszli hajógyári kikötőjére és a nagy tankerekre néztünk rá, nekem nagy örömömre, ugyanis imádom ezeket a nagy dögöket... :D

szállítmányt szimatoltam, mivel 2 óra körre járt (akkortájt mindig jött hajó, amikor ott voltunk), pusz egy parti őrséges hajó csavart kifelé-felfelé a folyón a tenger irányába, ami "hajó-bekísérés"-t jelent, de már nem volt idő, mert mindenki felzabálta a kajáját, és jobbra-balra távozott. mi a füvön keresztül.

na, mennyire van nyár ezen a képen?

egyik kollégámmal pörögtünk fel kocsival Nyúkaszliba (régi Opel Astra, itt Holden), közben dj Timjoe, régi jó szokását megtartva, pörgette a lemezeket (olyan régi típusú cd-lejátszón a markomban, mert ennyi volt a hifi a kocsiban). 2 óra fel, 2 óra le, ezért az ebédért azért nem kellett volna ennyit utazni. kaptam vmi ajándékot is, még nem tudom, hogy port fogok-e vele vagy a csótányokat csapkodom - ilyen dobozba zárt üveg izé, zebrák papíron, azokat domborítja-nagyítja az üveg. szóval néz velem szembe a zebra, miközben csapkodom a riadt csótányt -- ilyesmit képzelek én most használati értékét segítendő és kiemelendő.

Bélus közben céges napozik vagy ázik (nem nagyon van nyár, inkább olyan nedves-tavaszias az idő), és a csapatával megnyertek valami vetélkedőt miután végig futkároztak a belvárosban.
a "céges karácsonyozás"-ból sosem elég alapelven lesz még egy beülésem jövő kedden, újból önkéntesen és zsebből egy szuper, ötcsillagos étteremben, amit már "nagyon várok". nemértem, mire ez a nagy felhajtás... "biztos jó lesz.." aztán többet úgysem kell mennem ilyen ebédekre, mert dec.18-án kezdődik a karácsonyi szünetem (+ a munkanélküliség), mert lejár a szerződésem. 4en szerződésesek megyünk el a csapatból, és majd ezt is "megünnepeljük" a legutolsó munkanapomon.

erre (is) iszunk! :D

ebedszunet

nem lehetett kibirni mar tovabb az irodaban. asszem, lefagytak a csulkeim, mert ma futes nuku ("elromlott a bojler") - megjegyzem: azert a tel itt is csip, meg ha nem is harap... a bunda ugyan opcionalis es alkalmi, de a csizma szinte kotelezo a divatkoveto nagykozonseg koreiben.
a hideget ebedre leoblitettem egy kis levessel a kozeli kavezoban, mert itt ebedelni altalaban nem a menzara vagy a restauracziaba mennek a lakosok, hanem a kafeteriaba, amiben/bol Mo-on is lehet reszesedni, meg akar szinhazba menni is. szoval a csirkeskukoricas-gombasat valasztottam, ami inkabb volt atmenet a fozelek es a leves kozott, de akarmi is volt, en mar nem fazom...

hihetetlen, de az irodaban ulve azt gondolom (ebed elott), hogy ma ki sem sutott a nap, ennelfogva maradt a reggeli 5,2 fok recsego hideg (kb 20 fok alatt megint recseg a kismagno a nappaliban). de nem! a nap attort es elzavarta a felhoket, kint csudaszep es kek az eg, nehez nem latni, pedig koror-korul toronyhazak, minimum 8 emelet. en mar csakazeris kint ultem a napon, pedig ma nem naptejeztem, hiszen annyira tel van, es nem vagyunk a hegyen. aztan lekerult a pufidzseki is, es racsodalkoztam egy csizmas holgyikere, aki kivagott hatu-ujju poloban vagtazott el mellettem. egyertelmuen jon a nyar.

diplomahonosítás - "ó mizéria, donnaklára!"

Még egyszer nekigyűrköztem. Befogtam az orromat, és mint a főszereplő kiscsávó a Gettómilliomosban, leugrottam a fekáliába. Ez kábé le is fedi a véleményemet a magyar oktatási rendszer adminisztratív oldaláról, legalábbis ami az ETR és testvérei előtt volt. A kredit rendszerhez még nem volt szerencsém, talán majd itt, AUban, kipróbálom, csak előtte még van egy-két tennivalóm.

Sohasem akartam eltés lenni. A felvételi előtt egy dolgot kötöttem ki magamnak: oda aztán tutira nem megyek. Persze később valahogy mégis oda keveredtem -- egy szenvedés volt a 4 félév, hab a tortán, hogy a képzést mégsem akkreditálták, és nem az "ígért" diplomát kaptuk. Hányszor kértek a csoporttársak, hogy meg ne szólaljak, annyira ki voltam bukva ugyanis néhány "foglalkozás" színvonala miatt. Na ja, volt összehasonlítási alapom. :-/

Most pedig mehetek hozzájuk kuncsorogni, a "képzés"-ről dokumentumokat gyűjteni -- sikerként könyveljem el, hogy egyáltalán kaptam végre egy email?

"Az Ön által felsorolt tanárok mindegyike itt tanít a tanszékünkön, így fel tudja venni velük a kapcsolatot és a honlapunkon is tud tájékozódni. Én és a tanszék bizonyosan nem tudja összegyűjteni abban a formában azt a sok információt amelyet a levelében felsorolt – ezt Önnek kell megtenni hiszen az Ön tanulmányai."

ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!

Biztosan naiv vagyok, de én egy dossziéra gondoltam... :-D De mit gondolok én 2009-ben, amikor az ember már a wécére is i-bigyókkal megy, nem dossziéval... x-)


Nem vagyok ám ideges, csak egy kicsit felhúztam magam, mert tegnap kaptam egy levelet a már majdnem elfeledett panelinterjús csapat kapitányától (UTS), hogy bár a múltkor (aug vége) nem engem választottak, de most ugorgyak már be pénteken egy kis beszélgetésre -- ha megvan a diplomahonosításom...

Most leginkább az izgat, hogy sikerül-e egyáltalán bármilyen információt, dokumentációt begyűjtenem az indexemen és a diplomámon kívül... Úgy néz ki, hogy sok-sok-sok hónap, mire összecsipegetek mindent vagy valamit, aztán 6-8 hét mire az itteniek meghozzák a döntést, és lassan április van... Minek van az embernek diplomája, vagy akár több is, ha nem tudja használni... :-/

Tökölés a tett halála.

melóvadászat

A második itt töltött hetünkben beindult a flippergép: már voltam egy állásinterjún (és várom a második körös időpontot), egy fejvadász behívott elbeszélgetésre, illetve egy ügynökség is beajánl egy állásba. Ennyit számít, hogy már nem newcastle-i, hanem cremorne-i a címem az önéletrajzomban...
Remélem, ilyen lesz a folyköv is. :o)

Egyébként az önéletrajzomat az utóbbi fél évben énszerintem igen kiválóra fejlesztettem, sőt, a kísérőlevélírás is megy, mint a gép! :-)) Referenciákat eddig csak ritkán kértek, inkább csak az egyetemi állások megpályázásánál kötelező eleme a jelentkezésnek. Exfőnökömtől -hp- tegnap kaptam meg az ajánlólevelet (fél év késéssel kértem), ami elég ütős lett: ha csak azon múlna, bárhová felvennének -- hahhah :D :D

kajaaaa....

Biztosan említettem már, hogy imádom a halat meg a (majdnem) mindenféle tengeri herkentyűket is. A mai ebéd is ilyen volt, Timcsi az egyik kedvencemet főzte: lazac-pároltzöldség-barnarizs kombinácót. Ez amellett, hogy nagyon finom gyorsan és egyszerűen elkészíthető.
Viszont nem kis meglepetésemre evés közben az ugrott be, hogy mit nem adnék egy jó kis csípős, otthoni halászléért! .... vaaagy harcsapaprikásért (kedvenc vendéglőnkben, a Harapó Mókusban), vagy egy szilvásváradi pisztrángért!!
Igy van ez. Varietas delectat, azaz a változatosség gyönyörködtet.

Erről jut eszembe, hogy a múlt csütörtökön (amikor Sy-ben voltam az irodában), meló után néhány kolléga elhívott kajálni. Egy koreai étterembe mentünk, ami kb 30 méterre van az irodától. El is fáradtam mire odaértünk... De a lényegre térve. Csak bent esett le számomra, hogy az egész helységben én vagyok az egyetlen európai. (Vagy kaukázusi? Hogy kell ezt ilyenkor mondani? Mindegy.)

Az egyik menüben csak a számokat ismertem fel, de a másikon azért (kisbetűkkel) ott volt angolul is a kínálat. Bár én inkább a többiekre bíztam magam, mondván, cápát, bálnát és kengurut nem eszem, a többi jöhet.










Meglelpő módon mégsem mindenféle rémisztő dolgot rendeltünk, hanem csak a sima hal-csirke-disznó-kacsa-stb kombinációt. Azt mondták, h azért (is) szeretnek így együtt kajálni, mert akkor "egyszerre" kóstolhatnak bele mindenféle kajákba. Nekem azért szokatlan volt 6-8 féle különböző fogás össze-visszasága. Különösen az ozi étkezési szokásokhoz képest.
Úgy tűnik, hogy a magyar konyha közelebb áll az koreaihoz/kínaihoz, mint az angolszászhoz.
Pláne, hogy nekik is az a természetes, hogy egy főétkezést levessel kell kezdeni. Igaz, hogy húsleves tekintetében még bőven van mint fejleszteniük: pl a leveshúst nem kidobni, hanem megenni kell, és hogy nem kell mindenbe rizst/búzát tenni.
Érdekes az is, hogy gyakorlatilag mindannyian kínaiak, mégiscsak az angol a közös nyelvük, mert a különböző nyelvjárásaik annyira eltérőek (mandarin, kantoni, ....), hogy egy mukkot sem értenek a többiből. Bár ez sokaknak nyilvánvaló lehet (nekem volt az ), azért megemlítem, hogy annak ellenére, hogy szóban nem értik meg egymást, az írásuk mégis közös!
A wikipédián találtam egy érdekes összefoglalót a kínai nyelvről. Érdemes beleolvasni. Egy kicsit hiányoltam belőle, hogy mi a helyzet ezzel a nyelvvel a környező országokban, pl. Malájziában, Vietnámban vagy Indonéziában.
És nem hagyhatom ki azt sem, ami biztosan megfordult pár olvasónak a fejében: nem, hiába ferdevágásúak a szemeim (csak egy kicsit!), nincs semmilyen rokonság közöttünk.

És még valami: Szabad Tibetet!

Jó étvágyat mindenkinek a töltött paprikához!
Küldjetek belőle nekünk is!!

Jószerencsét!

Ezzel búcsúzott tőlem tegnap az interjúztató bizottság, és akkor már tudtam, hogy ez nem jelent jót az interjú kimenetelét illetően. "Good luck"-ot a bányában a viszontlátás reményében mondanak, állásinterjún pedig a viszont nem látás okán - "szép volt, jó volt, köszönjük, viszlát". Mellesleg a Good night and good luck-ot nézétek meg!

Persze nem jelenti azt, hogy elbénáztam volna. ;) Kiváló hangulatban telt és egészen jól ment annak ellenére:
- hogy 4 egyetemi ember faggatott az előre jelzett 30 perc helyett 1 órán keresztül,
- hogy sose voltam még panelinterjún,
- hogy egyáltalán 3 éve voltam utoljára állásinterjún,
- hogy bár már lassan fél éve vagyok ozik között, alig beszélek velük, tehát nem beszélek olyan flottul angolul, mint Bélus, mert ő aztán minden nap.

Persze vannak "emlékeim" :), és a hp-s 2,5 év után nehéz zavarba hozni, tegnap pedig éppen szófosásom is volt, bár fura, hogy végig magamról kellett beszélgetni a kikérdezőshowban....

Jó sok idő elmegy egyébként az ilyen típusú pályázással: Selection Criteria nevű doksi kitöltése (2-3 oldal tapasztalat, tanulmányok és készségek megadott szempontok szerinti részletezése), felkészülés, tegnap 6 óra vonatozás..., mint ahogy magával az álláskereséssel úgy általában is sok időt töltök, sajnos. Fárasztó. Kapcsolati tőke híján ugyanolyan nehezen megy (legalábbis nekem), mint Magyao-on. Eddig mindig a szerencse segített, vagy a jó időzítés? ;) Most valahogy se szerencse, se időzítés. Viszont most vagyunk fellendülőben, úgyhogy reménykedek..!!! Sydney-ben állítólag jobbak az esélyek, ezt az interjú is bizonyítja, mármint hogy végre behívtak :D, ill. hogy már több fejvadász is felhívott, de szerintem komolytalannak tűnhetek a newie-s címemmel (Newcastle). Az is nehézség számomra, hogy fogalmam sincs, mit szeretnék dolgozni. Konkrétan kiválasztani egy pozíciót nem tudok, a kivételek listáját meg nem akarom előadni..:-D Mindenhez végzettséget, általában ittenit kérnek -- hahaha :)

A tutinak tűnő tippem, hogy vmilyen infomanágeres vonalon pl. egyetemi könyvtárban vagy vmilyen cégnél megtalálom a helyem, kilőve. És hogy miért: két hete tudtam meg, hogy semmit sem érnek a diplomáim - tapasztalat és referenciák ide vagy oda -, mert hivatalosan is honosíttatni kell mindenféle doksik bemutatásával (hátnyilván!), amiket egyelőre képtelen vagyok beszerezni -- vagy alszanak az egyetemeken, vagy minden régi cuccot kidobáltak a bologna-i rendszer bevezetése után? És a minden-igazolás-összegyűjtése után még 6-8 hetet kell várni a hivatalos itteni procedurára (assessment).

Csak mérgelődöm magamban, hogy ezt az aprócska problémát miért nem tudtam elkezdeni kibogozni már hónapokkal ezelőtt... :-S A honosítás pedig KELL, ez a tegnapi interjún is kiderült.

Na, megyek is, és továbbbogarászom a hirdetéseket...

még valami..

Éljen az otthoni május elseje!
Amit nem munkával, hanem közös-sörös-szabadidős tevékenységekkel lehet tölteni.
Itt még mindig hideg van, úgyhogy forró teával koccintunk az egészségetekre!
:-)
Szép napot és jó hétvégét!
BT

Vegyigyümi...

Leginkább salátaként, amiből Timcsi szerencsére majd' minden nap készít egy nagy adaggal. (Plusz kicsi méz & fahéj. "Excellent" mondanák az itteniek.) De nincs kizárva az sem, hogy előbb-utóbb elkészítem életem első narancs pálinkáját: ha jól értettem itt nem veszélyes foglalkozás a házi alkoholkészítés. Csak nem szabad eladni és van vmi mennyiségi korlát is. A cég ahol most dolgozom mindenféle acél herkentyűket gyárt, így nem kizárt, hogy összehegesztenek nekem egy célszerszámot, ha "tovább fejlődik a kapcsolatunk". Alakulnak a dolgok. (eheh)

Végre itt a hétvége! Elég húzós volt ez a hét: négyből három és fél nap tréning (márhogy én tartom, másoknak), éjszaka felkészülés, lakáskeresés, etc. De legalább rájöttem, hogy (angolul)beszélni viszonylag könnyű. Csak az a kérdés, hogy megértenek-e... ;) és méginkább, hogy én megértek-e másokat. Úgy tűnik, az "aranyszabály" az, hogy aki nem vérbeli auszi azt többé kevésbé értem. (Szerencsére a többség ilyen. Igazi bevándorló ország: (még) nem csináltam statisztikát, de sztem nem hazudok nagyot, azzal, hogy bármely társaságban tíz emberből 3 (Sydney-ben öt és fél) nem itt született vagy a szülei vándoroltak be.) Az igazi helybeliekkel már nehezen boldogulok. A Blöff-ös hasonlat nem vicc.

Vezetés: egyre ritkábban törlöm az ablakot indexelés helyett! De Marika nélkül nem megyek sehova. Mivel egyszerűen semmi időm sincs utánanézni egy saját autóak, két héttel meg kellett hosszabbítani a béreleti időt. Érdekes az itteni bürokrácia: ez az akció annyiból tartott, hogy felhívtam egy számot, megmondtam a rendszámomat és egy dátumot. Egy percen belül levették a pénzt a számlámról és kész is. Se papír, se e-mail. Semmi. Ez elég furcsa nekem.

Erről jut eszembe, hogy ha vezetek, csak jogsira van szükségem: útlevél nem kell, forgalmi nincs (legalábbis nem úgy mint nálunk) és személyi igazolvány sem létezik. Két dolog számít: állandó lakcím (ami nekem még nincs :-/ ), adószám (még ez se érkezett meg) és jogosítvány. Ja, ez három. Na mindegy.

A nagy igazság: "cash is king".

Bár ez se mindenhol igaz: belebotlottunk egy lakásbérlős cég kérdőívébe, amelyben meglehetősen személyes információkat kérnek. Hm...

Apropó lakás. Lehet, hogy mégis itt maradunk egy darabig. Igaz, hogy a belső "nem a legjobb", viszont hihetetlenül jó helyen van. És megúsznánk mégegy pakolást... :-)

Kezdek megéhezni, úgyhogy rá is térek a témára. Nem az a furcsa a kajálásban, hogy más mint amit bárhol Európában megszoktam. (Mert nem nagyon más, kivéve a sok tengeri herkentyűt és a rengeteg friss salátát mindenhez.) Hanem az, hogyha bemegyek a boltba, akkor kizárólag ismeretlen márkákkal találkozom. Na jó, azért akad néhány ismerős, de elég könnyű felsorolni: Kleenex, Darbo, Nestle, ééés ennyi. Ja, a chicken, beef és salmon szavak is ugyanazt takarják.

Nem gondoltam volna, hogy mennyit segítenek a márkanevek a hétköznapokban. Sokkal gyorsabb, ha csak ránézek a címkére és teszem is a kosarmba, mintha percekig állok a polc előtt, a mustárokat stírölve és próbálok rájönni melyik az "ehető". Persze nem választhatok találomra, mert a nagyobbik fele édes, majonézes vagy más teljesen felesleges "extrát" tartalmaz.

Érdekes még, hogy a palackos víz korántsem megy annyira mint nálunk. A melóban fellelt "vízautómata" azért rejtőzködött sokáig, mert nincs ballon a tetején, csak hűti a csapvizet...

Mi kell egy jó reggelihez (vacsorához): kolbász, paprika, paradicsom, kenyér, sör. Paradicsom még csak-csak lenne: a sok "EU-s" halovány sárgás mellett találtam gipsy tomato-t, ami már majdnem olyan... Paprika nincs, illetve kaliforninai, meg csípős hegyes van, de klasszikus TV-t még nem láttam. Kolbász... álmodik a nyomor. De talán valamelyik cabanossi megteszi majd. Viszont van valami amire nem számítottam: a tej. Nem csak az, hogy ízre ok, hanem a szavatossági idő!!! Most ellenőriztem: két napja bontottam ki, de még több mint egyhétig jó. (Ezt már leteszteltem: legutóbb napra pontosan a lejárat után savanyodott meg). Hogy csinálják?

Az is vicces, hogy a zsírtartalmat csak az előbb fedeztem fel rajta (3,6%), kb 4 mm-es betűkkel nyomtatva. Ezzel szemben minden más "fat free".

Na ost már tényleg éhes vagyok. :-)