Leginkább salátaként, amiből Timcsi szerencsére majd' minden nap készít egy nagy adaggal. (Plusz kicsi méz & fahéj. "Excellent" mondanák az itteniek.) De nincs kizárva az sem, hogy előbb-utóbb elkészítem életem első narancs pálinkáját: ha jól értettem itt nem veszélyes foglalkozás a házi alkoholkészítés. Csak nem szabad eladni és van vmi mennyiségi korlát is. A cég ahol most dolgozom mindenféle acél herkentyűket gyárt, így nem kizárt, hogy összehegesztenek nekem egy célszerszámot, ha "tovább fejlődik a kapcsolatunk". Alakulnak a dolgok. (eheh)Végre itt a hétvége! Elég húzós volt ez a hét: négyből három és fél nap tréning (márhogy én tartom, másoknak), éjszaka felkészülés, lakáskeresés, etc. De legalább rájöttem, hogy (angolul)beszélni viszonylag könnyű. Csak az a kérdés, hogy megértenek-e... ;) és méginkább, hogy én megértek-e másokat. Úgy tűnik, az "aranyszabály" az, hogy aki nem vérbeli auszi azt többé kevésbé értem. (Szerencsére a többség ilyen. Igazi bevándorló ország: (még) nem csináltam statisztikát, de sztem nem hazudok nagyot, azzal, hogy bármely társaságban tíz emberből 3 (Sydney-ben öt és fél) nem itt született vagy a szülei vándoroltak be.) Az igazi helybeliekkel már nehezen boldogulok. A Blöff-ös hasonlat nem vicc.
Vezetés: egyre ritkábban törlöm az ablakot indexelés helyett! De Marika nélkül nem megyek sehova. Mivel egyszerűen semmi időm sincs utánanézni egy saját autóak, két héttel meg kellett hosszabbítani a béreleti időt. Érdekes az itteni bürokrácia: ez az akció annyiból tartott, hogy felhívtam egy számot, megmondtam a rendszámomat és egy dátumot. Egy percen belül levették a pénzt a számlámról és kész is. Se papír, se e-mail. Semmi. Ez elég furcsa nekem.
Erről jut eszembe, hogy ha vezetek, csak jogsira van szükségem: útlevél nem kell, forgalmi nincs (legalábbis nem úgy mint nálunk) és személyi igazolvány sem létezik. Két dolog számít: állandó lakcím (ami nekem még nincs :-/ ), adószám (még ez se érkezett meg) és jogosítvány. Ja, ez három. Na mindegy.
A nagy igazság: "cash is king".
Bár ez se mindenhol igaz: belebotlottunk egy lakásbérlős cég kérdőívébe, amelyben meglehetősen személyes információkat kérnek. Hm...
Apropó lakás. Lehet, hogy mégis itt maradunk egy darabig. Igaz, hogy a belső "nem a legjobb", viszont hihetetlenül jó helyen van. És megúsznánk mégegy pakolást... :-)
Kezdek megéhezni, úgyhogy rá is térek a témára. Nem az a furcsa a kajálásban, hogy más mint amit bárhol Európában megszoktam. (Mert nem nagyon más, kivéve a sok tengeri herkentyűt és a rengeteg friss salátát mindenhez.) Hanem az, hogyha bemegyek a boltba, akkor kizárólag ismeretlen márkákkal találkozom. Na jó, azért akad néhány ismerős, de elég könnyű felsorolni: Kleenex, Darbo, Nestle, ééés ennyi. Ja, a chicken, beef és salmon szavak is ugyanazt takarják.
Nem gondoltam volna, hogy mennyit segítenek a márkanevek a hétköznapokban. Sokkal gyorsabb, ha csak ránézek a címkére és teszem is a kosarmba, mintha percekig állok a polc előtt, a mustárokat stírölve és próbálok rájönni melyik az "ehető". Persze nem választhatok találomra, mert a nagyobbik fele édes, majonézes vagy más teljesen felesleges "extrát" tartalmaz.
Érdekes még, hogy a palackos víz korántsem megy annyira mint nálunk. A melóban fellelt "vízautómata" azért rejtőzködött sokáig, mert nincs ballon a tetején, csak hűti a csapvizet...
Mi kell egy jó reggelihez (vacsorához): kolbász, paprika, paradicsom, kenyér, sör. Paradicsom még csak-csak lenne: a sok "EU-s" halovány sárgás mellett találtam gipsy tomato-t, ami már majdnem olyan... Paprika nincs, illetve kaliforninai, meg csípős hegyes van, de klasszikus TV-t még nem láttam. Kolbász... álmodik a nyomor. De talán valamelyik cabanossi megteszi majd. Viszont van valami amire nem számítottam: a tej. Nem csak az, hogy ízre ok, hanem a szavatossági idő!!! Most ellenőriztem: két napja bontottam ki, de még több mint egyhétig jó. (Ezt már leteszteltem: legutóbb napra pontosan a lejárat után savanyodott meg). Hogy csinálják?
Az is vicces, hogy a zsírtartalmat csak az előbb fedeztem fel rajta (3,6%), kb 4 mm-es betűkkel nyomtatva. Ezzel szemben minden más "fat free".
Na ost már tényleg éhes vagyok. :-)
1 megjegyzés:
Ritkan lehet kapni, de a "sweet chilli" hasonlit az otthoni tv paprikahoz. Kinezetre ua, de a heja kicsit vastagabb mint az otthoninak.
Megjegyzés küldése