Tiszta udvar, rendes ház

Két hét lakáskeresési tapasztalattal a háta mögött a wombat kommandó arra az elhatározásra jutott a hétvégén , hogy mégis joe lesz ez a kéró a Dombon, és 2 hónappal meghosszabbítjuk az itt tartózkodásunkat -- némileg átparaméterezve a lakásbérlési feltételeket: 1. legyen alacsonyabb a bérleti díj, 2. legyen végre rendesen kitakarítva.

Sokkolóan koszos volt (majdnem) minden, amikor beköltöztünk -- kábé úgy mozogtam, mint Alfi az esőben ;-). A helyzetet jelenttettük is a "központ"-nak, de valahogy nem értük el a kívánt hatást. Pedig mink csak azt akartuk, hogy gyorsan-gyorsan legyen tiszta udvar, rendes hááááz... :-/

Aztán beindult a gépezet.
Legelőször a legjelentéktelenebb problémát oldották meg: egy új fali szappantartó került a falra. Ezt nem is igazán értettük, de legalább megismertük a macedón származású Bill Handyman-t, akivel egy jót beszélgettünk az EU-ról, az amerikai politikáról és az aussie létről. Egyébként ő annyira "érdekesen" beszél angolul, hogy a legelső alkalommal egy kukkot sem értettem a telefonos beszélgetésünkből. .. Hát azóta megváltoztak a dolgok, mert most már puszi-pajtások vagyunk. :))))
És a heti belendülés.
Kedden megjelent nálunk két zöldpólós-feketenadrágos nő, akik felmérték a terepet takarítási szempontból, majd abban egyeztünk meg, hogy ma délelőttre várhatom a brigádot.
Ma délelőtt a megbeszélt időpontban jött ugyanaz a két nőci, ugyanabban a zöld pólóban, ami szerintem valami helyi szokás lehet, mármint az egyenpóló. Meghozták az új porszívónkat! Ahogy levettem, ők lehettek a manáger szinten, mert jött velük egy csajszi is a takarítósbőrőndjével. Az ő feladata volt lemosni és pókhálótlanítani az ablakokat, ill. kidzsuvázni a "tűzhely" környékét, mert érdekes dolgokat örököltünk, és még nem mertünk hozzányúlni...
:-/

Az ablakok megtisztítása egy talány amúgy: mindegyik fém/álomónium (?)-keretes és elhúzhatós. Se billenés, se kinyitás... Tovább nehezíti a helyzetet, hogy itt-ott szúnyogháló is van (meg pókháló is - -höhöhö :), ill. a másodikon vagyunk és párkány nincs... A takarítólánynak nem is sikerült elérnie a kívánt hatást (mármint amit én kívántam), annak ellenére sem, hogy adtam neki még egy esélyt a próbálkozásra, de szegényt kirázta a hideg a gondolattól, hogy a ferde párkányszerű valamin egyensúlyozva puceráljon. Hát ezt meg is értem, csak hát az ablak nem lett üvegesen átlátszó. :-/

Szóval a végeredmény ablakfronton:
nappali-terasz ajtók: foltosak; hálószoba1: homály; hálószoba2: meg sem lehet pucolni; konyha: miután láttam az általános teljesítményt, jobbnak láttam "kipróbálni magamat" ezen a területen (eredmény: nagyjából csillivilli); tűzhely: ok.

A mai nap tanulsága:
A konyhában csak akkor tedd a mosógatót az ablak alá, ha a szekrény nem akadályoz meg az ablakpucerálásban... Különben: mászhatsz fel a pultra! :D

A mai délután még egy okból különleges volt számomra:
teljes menetfelszerelésben végre megérkezett a szőnyegtisztító ember! Szegény, felcipelte a nyolcszáz kilós takarítógépet hozzánk (lift nincs), és olyat látott, amit még soha: egy nagyon foltos, sevége-sehossza padlószőnyeget.... Mondta is a végén, hogy nem gyenge, mennyi koszt hagyott itt az előző lakó.
(Bezzeg, ha tudná, hogy versenyeztünk Bélussal: ki eszik gyorsabban a padlóla... ;-))))


Csak tessék, csak tessék:
érkezési sorrendben lehet elfoglalni egy-egy ágyat a vendégszobában, továbbá vár benneteket egy kihúzható és egy nem kihúzható kanapé --- JÖJJENEK A VENDÉGEK! :+)