Most éppen megint működik az internetünk. Bár nem a leggyorsabb, de azért ez is valami.
Mi már itthon vagyunk, megfürödve, megvacsorázva, pedig még csak negyed kilenc van.
Jó volt a mai nap: délelőtt megnéztünk egy csomó lakást. Nem könnyű megszervezni, de kiválasztani sem az új helyünket.
Aztán itthon főzőcskéztünk: valami birkapörkűt féle készült rizsával meg salátával. Alapvetően finom lett, bár meg kellett kűzdeni néhány nehézséggel: azon kívűl, hogy nem tudom a receptet, "kicsit" sósabb lett a kelleténél (mert csak óriás szemű só van itthon és így nem találtan el mennyi kell belőle), amin még a beledobott két szem krumpli sem segített sokat.
Ebéd után édes pihenés. (A legnaposabb órákat azért inkább itthon töltjük) Utána pedig irány a bícs.
Megint új helyet fedeztünk fel. Úgy tűnik, mindig az az első gondolatom, hogy "kicsit part"... ;)
Jó kis hullámok, langymeleg homok, satöbbi... Érdekes, hogy a víz sokkal kevésbé sós, mint az Adria vagy akár a Vörös tenger.
Hazaindulás előtt, kb fél hatkor,"menetrendszerűen" mejgelentek a kite-osok. Nem mintha én az lennék, de ezek tényleg nem normálisak: ezerrel száguldoznak a hullámok között-fölött, nemegyszer öt-tíz mátereket repülve!
eheh...
Elég jó, hogy öt perc - fél óra távolságra több különböző partszakaszra is elsétálhatunk. :D
Már amikor éppen nem dolgozom... :-/
Néhány dolgog a helybeliekről:
A flip-flop papucs a nemzeti ruhadarabjuk, bár egyesek tök mezítláb mászkálnak a városban.
Előszeretettel öltöznek feketébe, főleg ha dolgoznak. Általában nagyon barátságosak, sokszor tök ismeretlenek is mosolyognak és mondják: "How'r u, mate". (kb: "Hogy vagy, haver").
Folyt köv..
B.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése