Sydney - városnézés ismét 1edül

Múlt pénteken Bélusnak konzulensi megbeszélése volt Chatswoodban, és mivel a cég minden hónapban 2-3 éjszakára meghív bennünket Sydney-be, gyorsan beterveztünk egy ottalvós napot. :) A kollégák jövendölésével ellentétben, nem volt reggeli autós csúcsforgalom, úgyhogy a tervezettnél korábban érkeztünk meg. :)

Annyira gyors voltam, hogy reggel 10kor már Sydney belvárosában találtam magam, pontosabban találgattam, hogy merre tovább.
Toronyiránt nem tudtam, mert ugyan felnéztem az égre, de mindenhol tornyok voltak: a Town Hall, a Szt András Katedrális és a többi üvegpalota. Isteni érzés volt, vagyis inkább olyan PONTszerű. Én a kis teremtmény és a régi-új tornyok. Nem szokásom, de akkor össze-vissza forgattam az útikönyvemet, tébláboltam és eléggé meglepett voltam. Mert ugye Bp-en is vannak tornyok, de jobbára inkább a Duna-parton elszórva és térrel körülvéve. Persze nem tudtam rossz irányba elindulni (hoztam a formám ;-), és nagyon rövid időn belül már a Darling Harbour szelét élveztem. Nem akartam egész nap kiállításokat nézni, inkább tapostam a kilométereket és benéztem a jó helyeket, ahová B-vel együtt "kell" visszamenni. :) (Tervben van a hajózásos múzeum és mindenféle állatos helyek.)

Egy helyre akartam benézni, a Kínai kertbe, de annyira felháborított, hogy belépődíjat szedtek, hogy inkább ezt is bojkottáltam, mint az olimpiát, mert oda sem megyek... Az tuti, hogy ezek után is csak Japán kertekbe fogok járni...! :)

Ausztráliában nagyon jó kávékat lehet inni. Ez az én nagy bajom, mert a jó illatok állandóan csábítanak, és a kávé/capuccino mellé általában egy sütike is lecsúszik. És hát az itteni sütikék is nagyon finomak. :+) Igaz, ez a Sturbucks Coffee nem volt 10 pontos, de azért jól esett -- a fejem fölött futott egy gyorsforgalmi út, alatta néhány pálmafa, papagájok csiviteltek. Szóval, túl lehetett élni ;-)

Volt még néhány ojjektum, amiket kinéztem magamnak a térképről, pl. A a Queen Victoria Building (1898), ami egy neoromán épület, iszonyú jó hangulata van, és telistele szuperdrága boltokkal, de még Pierre Cardin is azt mondta róla,hogy a világ legszebb bevásárlóközpontja. :) Van még egy hasonló stílusú épület, a Strand Arcade, de onnan elsodort a tömeg, egyenesen a Hyde Park irányába, ahol muszáj volt kicsit ejtőzni a pázsiton -- előttem a bevásárlós negyed + a Sydney Tower (torony), hátam mögött a Szt Mária Katedrális, ahová már nagyon várják a pápát (vmikor úgy 100 nap múlva érkezik).
A parkban egyébként nagyon sokan ebédeltek éppen, gondolom munkából kijövet. Különösen sok futót láttam a környéken, pedig nem volt verseny... Igaz, pár utcányira kezdődik a Domain, azaz a következő nagyobb park, ahol viszont sokan szoktak futni. A Domain után kezdődik a Botanikus kert, a kettő között pedig a State Library épülete áll! :-) Erről a könyvtárról még nem tudok ám semmit, csak azt, hogy több mint 4 milliós az állománya, és hogy pl. jó kis kiállításokat is szerveznek. :)

Megint izzasztós napot fogtam ki a talpalásra, úgyhogy arra gondoltam, elugrom a Rock városrész piacára, mert az milyen jó lesz nekem. :)) Még jó, hogy útközben megpihentem kicsit, és olvasgatni kezdtem a Harbournál begyűjtött töménytelen mennyiségű infó-anyagot, mert sikerült megtudnom, hogy piac márpedig csak hétvégén van (áááhhh)! Mivel B. még dolgozott egy sort, átsétáltam a mozihoz (elvonási tünetek!), mert én jó előre ki- és benéztem ám magamnak a Dendy mozit is, ami a Circulay Quay (és az Opera)közelében található. Ne röhögjetek nagyon, de egy francia filmet néztem meg, a Szkafander és pillangót (Le Scaphandre et le papillon; The Diving Bell & The Butterfly). Egyrészt mert a kezdési időpontja éppen beleillett a programba, másrészt meg azt gondoltam, hogy a nemlétező francia nyelvtudásom segítségével + az angol felirattal mindenképpen többet értek meg, mintha egy ausszi filmet néznék -- szóval nyelvileg nem voltam bevállalós :) A film amúgy nagyon sok érzelmet kicsalt belőlem, mellesleg elég jó a zenéje is! :) Nézzétek meg, ha tudjátok....

bálna-dal

az internetet elvitte a bálna
az óceán mélyére már
ott várja komája a nagyfejű cápa
lakomájuk máma homár
darálva

mi lenne ha inkább bálba
menne ez a bálna hamár
a párja a cápa
és internet helyett csak homárt
zabálna???

Az Operaház fantomjai

Az elmúlt két napot (péntek-szombat) Sydney-ben töltöttük, többé kevésbé együtt.
Volt egy kis adaggal mindenből:
munka-móka, film-színház-muzsika, fekete-fehér, igen-nem, fent és lent. :+)
Bumerángként visszatértünk a Nyúlkaszliba, de mivel nagyon megfáradtunk az élményektől (megfelezve is sok ez egy pár wombatnak!), hétvégi különkiadásban jelentkezünk bővebben....

Az Operaház fantomjai - azaz: végre együtt a csúcson :-)))))

Tiszta udvar, rendes ház

Két hét lakáskeresési tapasztalattal a háta mögött a wombat kommandó arra az elhatározásra jutott a hétvégén , hogy mégis joe lesz ez a kéró a Dombon, és 2 hónappal meghosszabbítjuk az itt tartózkodásunkat -- némileg átparaméterezve a lakásbérlési feltételeket: 1. legyen alacsonyabb a bérleti díj, 2. legyen végre rendesen kitakarítva.

Sokkolóan koszos volt (majdnem) minden, amikor beköltöztünk -- kábé úgy mozogtam, mint Alfi az esőben ;-). A helyzetet jelenttettük is a "központ"-nak, de valahogy nem értük el a kívánt hatást. Pedig mink csak azt akartuk, hogy gyorsan-gyorsan legyen tiszta udvar, rendes hááááz... :-/

Aztán beindult a gépezet.
Legelőször a legjelentéktelenebb problémát oldották meg: egy új fali szappantartó került a falra. Ezt nem is igazán értettük, de legalább megismertük a macedón származású Bill Handyman-t, akivel egy jót beszélgettünk az EU-ról, az amerikai politikáról és az aussie létről. Egyébként ő annyira "érdekesen" beszél angolul, hogy a legelső alkalommal egy kukkot sem értettem a telefonos beszélgetésünkből. .. Hát azóta megváltoztak a dolgok, mert most már puszi-pajtások vagyunk. :))))
És a heti belendülés.
Kedden megjelent nálunk két zöldpólós-feketenadrágos nő, akik felmérték a terepet takarítási szempontból, majd abban egyeztünk meg, hogy ma délelőttre várhatom a brigádot.
Ma délelőtt a megbeszélt időpontban jött ugyanaz a két nőci, ugyanabban a zöld pólóban, ami szerintem valami helyi szokás lehet, mármint az egyenpóló. Meghozták az új porszívónkat! Ahogy levettem, ők lehettek a manáger szinten, mert jött velük egy csajszi is a takarítósbőrőndjével. Az ő feladata volt lemosni és pókhálótlanítani az ablakokat, ill. kidzsuvázni a "tűzhely" környékét, mert érdekes dolgokat örököltünk, és még nem mertünk hozzányúlni...
:-/

Az ablakok megtisztítása egy talány amúgy: mindegyik fém/álomónium (?)-keretes és elhúzhatós. Se billenés, se kinyitás... Tovább nehezíti a helyzetet, hogy itt-ott szúnyogháló is van (meg pókháló is - -höhöhö :), ill. a másodikon vagyunk és párkány nincs... A takarítólánynak nem is sikerült elérnie a kívánt hatást (mármint amit én kívántam), annak ellenére sem, hogy adtam neki még egy esélyt a próbálkozásra, de szegényt kirázta a hideg a gondolattól, hogy a ferde párkányszerű valamin egyensúlyozva puceráljon. Hát ezt meg is értem, csak hát az ablak nem lett üvegesen átlátszó. :-/

Szóval a végeredmény ablakfronton:
nappali-terasz ajtók: foltosak; hálószoba1: homály; hálószoba2: meg sem lehet pucolni; konyha: miután láttam az általános teljesítményt, jobbnak láttam "kipróbálni magamat" ezen a területen (eredmény: nagyjából csillivilli); tűzhely: ok.

A mai nap tanulsága:
A konyhában csak akkor tedd a mosógatót az ablak alá, ha a szekrény nem akadályoz meg az ablakpucerálásban... Különben: mászhatsz fel a pultra! :D

A mai délután még egy okból különleges volt számomra:
teljes menetfelszerelésben végre megérkezett a szőnyegtisztító ember! Szegény, felcipelte a nyolcszáz kilós takarítógépet hozzánk (lift nincs), és olyat látott, amit még soha: egy nagyon foltos, sevége-sehossza padlószőnyeget.... Mondta is a végén, hogy nem gyenge, mennyi koszt hagyott itt az előző lakó.
(Bezzeg, ha tudná, hogy versenyeztünk Bélussal: ki eszik gyorsabban a padlóla... ;-))))


Csak tessék, csak tessék:
érkezési sorrendben lehet elfoglalni egy-egy ágyat a vendégszobában, továbbá vár benneteket egy kihúzható és egy nem kihúzható kanapé --- JÖJJENEK A VENDÉGEK! :+)

Coffee & Cake

Ma (ismét) azt vizualizáltam, helybéli vagyok, úgyhogy felvettem a fekete pólómat és a fekete cipőmet, hogy az itteni viszonyokhoz mérten megfelelően fekete legyek. Az iGoogle 24 fokot prognosztizált, tehát pulcsit is vettem fel, és a biztonság kedvéért bebiztosítottam magam 30as faktorral. :)

Megvettem a múlt héten betervezett magazinomat, igaz, annak ellenére, hogy még csak március van, már az áprilisi szám volt a polcokon...(?) Végre megtaláltam a postát is, így feltöltöttem a képeslap- és bélyegkészletünket. ;-)

Továbbra is azt gondoltam, hogy helyi vagyok, ezért beültem a bevásárlóutcás Bakerhouse-ba, ahonnan múlt héten igen finom péksütikkel felpakolva távoztam... Ma úgy döntöttem, hogy olyan környékbeli munkavállalónak tettetem magam, aki ebédidejét tölti, és berendeltem egy adaggal a "6$"-os menüből: "egy bármilyen kávéhoz egy bármilyen süti" -- nyammi! A 13-as számmal a kezemben lehuppantam egy kanapéra a legfrissebb napilappal (amiben megírták, hogy Pamela Anderson megint facér!), és rövidesen már a capuccinomat és a mandulás-gyümölcsös croissant-omat toltam befelé...
Hát csodáljátok, hogy nyomban elöntött a novörriz-érzés...? :+) Ahhhhh...

Még szerencse, hogy sokáig kitartott ez a hangulat, mert hazafelé a Dombon fölfelé igen szenvedtem megint -- pedig jó kondiban vagyok...! Hátnyilván nem 24 fok volt, és jól jött volna, ha valamilyen színes gönc van rajtam, esetleg kánikula ruha... Talán maradok turista, vagy mi... :D

Egy falat napsütést mindenkinek -- egészségetekre!

A nájlon bevásárlószatyor

Ma elmentünk sopni, elkeztük ugyanis a "Berendezkedés"-t, és vettünk néhány nagyon fontos használati tárgyat, úgy mint olvasólámpa és hajnyírókészülék, mert egyik nélkül sem tudunk nyugton lenni. :+) Mindkettő jó választásnak tűnik, bár a lámpába elfelejtettünk égőt venni, és sajnos egyik, a lakásban lévő izzó sem kompatibilis. :-/ A hajnyírószett annyira nagyon profi, hogy szerintem pénzér' fogom vágni Bélus haját, mert már most elképzeltem, hogy profi fodrász vgyok, és aszondom: "Remington - HAJánlom magamat!" :))

Megvettük az első helyimenő ruhadarabunkat is: egy, illetve kettő short-ot, azaz sortot. :) Mindkettő vízi kalandokra hivatott, az enyém ráadásul kifordítva is hordható (tehát igazából ez is kettő darab gatya - hahaha :). Kicsit bajban vagyok az itteni méretekkel, persze Bélus rögtön megtalálta a RÁMvaló, 8-ast. Az övén az látom, hogy "M 87" - ami csak valami ügynök-méret lehet, hehehehe :D).
A portékák nagy része akciós, ami azt jelenti, hogy kb. 3 ár van mindegyik cetlin, amiket hiába ellenőriztünk előre, a kasszánál egy negyedik árat kaptunk -- de szerencsére jól jöttünk ki. ;-) A rövidgatyók például 2.86 $-ba kerültek (darabja 500 Ft alatt!), ami amellett, hogy baráti, elég vicces ár. Öröm é bódottá...! :)
Mindezt a Target nevű áruházban tapasztaltuk, ahol rajtunk kívül nem sok vásárlót láttunk, viszont annál nagyobb rendetlenséget -- földön heverő cuccok mindenhol, mintha ráraboltak volna a boltra, aztán hirtelen mindenki felszívódott...
Ez egy baromi nagy üzletközpont egyébként, de alig lézengtek benne. Fél 6kor bezártak a boltok, pl. ez az áruház is, és ha jól láttuk, csak a Coles volt nyitva, ahol a spájzos-hűtős bevásárlást intézük. Itt aztán minden van, mint a sümegi bucsuban! Óriási a választék mindenből, és mivel nem ismerjük az itteni márkákat, sokat időzünk egy-egy polc előtt... :-) A gyümölcsök és zöldségek zömét már jól ismerjük, mégis sok időt töltöttünk velük, mert válogatni nehéz a sok jóból is. :)

Kinéztem pár terméket az blokkról, de figyelem, az árak tájékoztató jellegűek! :+)
Tej 1L: 1.94 (jó zsíros, ahogy azt kell)
Kenyér: 2-6 (nincs a világon jobb, mint a magyar kenyér! :-/)
Narancslé 3.3L: 4.19 (finom, cukormentes, csak alig bírom megemelnyi...)
Kiwi 1 doboz: 2.98 (istenifinom!)
Lila hagyma 1 kg: 3.98 (sajnos, gyorsan elfogyott, és nem kaptunk utánpótlást otthonról)
Krumpli 2kg: 2.98
Csirkemell filé 1kg: 10.96 (hazai ízek)
Tusfürdő 250ml: 2.99

Néhány érdekes-kedvenc mennyiség:
Sör: 375mL
Ásványvíz: 1,25L
Víz: 750mL
Narancslé: 2,4L; 3,3L
Dobozos Sprite: 3,75dL
Sonka: 300 g (és nem dkg :)

Visszatérve a plázához: mindketten azon agyaltunk (azóta is), hogy hol lehet a többi vásárló... Tény, hogy az üzletek csütörtök kivételével 5-fél 6ig tartanak nyitva (csütörtökön este 9ig/10ig), tehát elképzelhető, hogy mindenki dolgozott. :) Mégis, elég nagy a kontraszt a budapesti plázákkal összehasonlítva, amelyekben szinte egész nap nagy a nyüzsi -- vagy tévedek?
Amint megfejtettük a titkot, beblogoljuk! ;-)

kanga banga

Először az út mellett "alvó" kenguruval találkoztunk, aztán a "Kanga banga" néven kolbász formában egy bevásárlóközpontban. Majd a Blackbutt Reserve-ben, rácsok mögött.

De tegnap végre eljött a perc, amikor több szabadon kószáló és legelésző kengurucsapatot láttunk! Mint amikot egy őz csapatot fedezünk fel az autóból kifelé bambulva. Csak ezek közel sem voltak olyan ijedősek. :D

Háztűznéző és húsvéti locsolkodás

Nálunk az idén boldog a húsvéti nyuszi, mert nem kell pirostojást kipréselnie az egyébként sem erre specializált hátsóján. (Gondoljatok csak a nyuszi-bogyóra...) Na nem azért, mintha nem szeretnénk a hagyományokat (és még inkább a sonka-torma-főtt tojás háromságot), hanem mert nem készültünk fel rá megfelelően.

Sonka, tojás még csak-csak, de frissen reszelt torma?!? Bár állítólag a nagyobb bevásárlóközpontokban lehet találni. Hát mi oda még nem jutottunk el. Bár ma megpróbáltuk, de be volt zárva. eheh. Pedig a net-es nyitvatartás szerint... Na ennyit az intenetes adatok megbízhatóságáról... Dee amit itt olvastok az mind egy szálig igaz. (kérem szépem, tisztelt bíróság :D)

De a témához visszatérve: Az idei húsvét kicsit hamarabb jött, mert a locsolkodás már tegnap este megtörtént. Legalábbis a szomszéd házban. Ugyanis több tűzoltóautó együttes erővel próbálta megfékezni a lángokat. Először azt hittük, hogy petárdáznak, de aztán amikor már furcsa, égett műanyag szag terjengett, akkor kinéztünk az erkélyen. Elég megdöbbentő látványt nyújtott az égő ház. De legalább annyira meglepő volt, hogy az utcánk tele volt autókkal és emberekkel. (Egyébként a "kutya se" jár erre.) Gondolom minden környékben lakó egyszerre állt ki a garázsból, hogy készenlétben várja a fejleményeket. Mi is gyorsan felkaptunk pár holmit, bedobáltuk a kocsiba és figyeltünk, hogy menni kell-e, vagy maradni. Mindenki (köztük mi is) azon aggódott, hogy a tűz más épületekre is átterjed vagy "megússzuk szárazon".

Éljenek az Ausztál Tűzoltók!
Akik szerencsére ott voltak a szeren; lassan alábbhagytak a lángok, és a füst is oszlani kezdett. Amúgy nekünk annyira nem volt gázos a dolog, nem a közvetlen szomszédságunkban történt az akció, hanem két sorral feljebb és két sorral jobbra. Úgyhogy ha nem jól alakulnak a dolgok, akkor még egy (két?) épület lett volna közöttünk...

Másnap reggel már csak az autón lévő finom pernye bevonat emlékeztetett az este történtekre...

Sörös

Hadnagy Laci könyvében olvastunk arról, hogy az ausztrál sörök khm.. nem a világ élvonalába tartoznak. Nem keresem meg, hogy pontosan melyeket említi, és csak egyre, a "XXXX"-re (ejtsd "four ex" és nem "exexexex", ahogy én próbálkoztam :) emlEXem. Ezt még nem volt módomban kipróbálni, de kijelentem, hogy csak a saját ízlelőbimbóimnak hiszek. Úgyhogy szorgalmasan elkezdem végiginni a kínálatot.

Ha ma nem jártunk volna egy pia-boltban, akkor lehet, h az "elkezdem" szó kimaradt volna. De miután az eladó felvilágosított, hogy az övé csak egy kis bolt kis választékkal (miután rákérdeztem, hogy osztán ván-é Unikum eladó?), rá kellett jönnöm, hogy igaz lehet amit korábban hallottam: az auszik szeretnek inni.
Az egyébként külön is érdekes, hogy alkoholt csak külön erre kijelölt üzletekben lehet venni. Talán ennek köszönhető, hogyha már valaki bemegy egy ilyen üzltetbe, akkor legyen miből válogatni... A mai sör-vásárlás külön élmény volt: talán a "McDrive" és a benzinkutak adhatták az alapötletet. Mintha egy benzinkút bejárata kétsávos utcává szűkülne, ahol mindkét sávban szabadon lehet parkolni az üvekekkel teli polcok mellett. Ezután a kocsiból kipattanva rövid válogatás (és fizetés) után már lehet is a csomagtartóba emelni a különféle nektárral teli "kockákat".

És hogy az értékelés se maradjon ki: (10-es skálán)
Special Blond: 6 pont
James Boag's Premium Lager: 8 pont
Fontos információ, hogy állítólag a Tasmán sörök a legjobbak, ezért első körben erre fogok koncentrálni. A James Boag's ezért került bele a kosárba. :)
"Egesegedre"

Boros

Elöljáróban:
1. Egyelőre minimális tapasztalattal bírok az itteni borokat illetően.
2. És amúgy sem értek a borhoz. :-)


Ennek fényében:
Az Ausztrál borok kiválóak, de amit eddig kóstoltam, az sajnos nem győzött meg. Az eddig itt töltött kb egy hónapban csak 2-3 alkalommal ittam bort néhány vacsora mellé, mindegyik kellemes, friss fehérbor volt, de nem "akadtam fenn" egyiken sem.



Tegnap viszont volt szerencsénk jópárat megkósotolni, ugyanis Hunter Valley, Kelet-Ausztália egyik kiváló borvidéke, egy ugrásra található Newcastle-től. Persze az ugrás "itteni léptékben" értendő, azaz a völgy kb. egy óra autózásnyira kezdődik, majd onnan nyúlik el hosszan észak-nyugat felé. Egy kedves kollégám és felesége hívott el minket erre a kellemes kirándulásra. Ami azt jelentette, hogy egyik gyönyörű pincészettől autóztunk a másikig, és mindegyik helyen megkóstoltunk néhányat a helyi választékból, és ha ízlett, vásároltunk is pár üveggel. [Muszáj vol inni...!!! 8-)) -timcsó]


Az első "tősgyökeres" ausztrál borászat a De Bortolli pincészet volt, ahol bár álldogállós kóstolgatás volt, mégis kellemes kiszolgálás mellett kortyoltunk 5-6 féle borukból. Nagyon érdekes volt, hogy mindegyik megkóstolt bornak hihetetlenül jó illata volt, ami felfokozta a várakozásomat az ízükkel szemben. És talán ez volt az oka annak, hogy kicsit csalódtam bennük: a chardonnay kellemes, lágy, enyhén savas, a vörösek enyhén teltek, de valami hiányzott belőlük... Sajnos nem fogott meg igazán egyik sem, de a legjobbnak ítélt 2004-es Merlot azért bevándorolt a csomagtartónkba. :)
A másik ok talán az lehet, hogy ennek a borászatnak a híres és legjobb borai más vidékeken teremnek, viszont a helyi szabályzat nem engedi máshonnan származó borok forgalmazását. Óriási pozitívum viszont, hogy amikor a somelier megtudta, hogy Magyarországról jöttünk, azt mondta, hogy ő csak egyetlen dolgot tud rólunk: "PUSZKASZ". Nem csekély tisztelettel említve a nevet...
http:\\www.debortolli.com.au


Következő célpont a Poole's Rock Winery volt, ahol már kellemesebb élmények érték az ízlelőbimbóinkat. Ennek a pincészetnek három termékvonala van Firestick, Cockfighter's Ghost és Poole's Rock. Az első a belépő szintet, a legutolsó a prémium márkát jelzi. Legelőször Cockfighter's Ghost Riesling-et, majd verdelho-t kóstoltunk (2007). A rizling az otthon megszokott könnyű, frissességet hozta, a verdelho közel ugyanazzal az ízzel és illattal örvendeztetett meg minket, csak éppen mindkettőben, de leginkább az illatában még intenzívebb volt. Megkóstoltuk a Chardonnay két (talán három) évjáratát, a 2004-es különösen érdekes volt. Nem tudnám megmondani, miben volt más mint az otthoniak. Talán mintha valahogy lágyabb íze lett volna. A végén pedig a Cockfighter's Ghost legjobbját a Premium Cabernet Suvingon 2004-es évjáratát ízleltük. Ez volt az az íz amire már a legelején is vágytam! [Nekem is ez ízlett a legjobban, pedig már aszittem, hogy nincs is ízlésem! :D - timcsó]
Itt végül egy-egy üveg Cockfighter's Ghost Verdelho 2007, Chardonnay 2004 és ("láttatlanban") Poole's Rock Chardonnay 2002 akart velünk utazni tovább.
http:\\www.poolesrock.com.au


Ezek után egy kellemes olasz étterembe tértünk be (Il Cacciatore = The Hunter), ahol egy helyi fehérbor kísérte az ebédünket.
http:\\www.hermitagelodge.com.au




Összesítve:
De Bortolli Chardonnay / Shiraz: ~17-19$, 6 pont,
- sokkal többet vártam tőle, de leht, h csak rossz évjáratot fogtam ki
- (sajnos nem emlékszem melyiket kóstoltam)
De Bortolli Merlot 2004: ~20$, 7 pont
- jó bor, de itthon ennyiért nem venném meg
Cockfighter's Ghost Riesling 2007, Verdelho 2007: : ~17$, 8 pont
- bármikor bevállalnám
Cockfighter's Ghost Chardonnay 2005, 2004: ~17-19$, 7-8 pont
Cockfighter's Ghost Premium Cabernet Suvingon 2004: 39$, 9 pont
- kiváló Cabernet Suvingon (bár nekem a hazai prémium márkákban jobban ízlettek)
Poole's Rock Chardonnay 2002: 20$ (húsvéti akció), ?? pont
- még nem bontottuk ki, de nagyon kíváncsi vagyok rá

Vegyigyümi...

Leginkább salátaként, amiből Timcsi szerencsére majd' minden nap készít egy nagy adaggal. (Plusz kicsi méz & fahéj. "Excellent" mondanák az itteniek.) De nincs kizárva az sem, hogy előbb-utóbb elkészítem életem első narancs pálinkáját: ha jól értettem itt nem veszélyes foglalkozás a házi alkoholkészítés. Csak nem szabad eladni és van vmi mennyiségi korlát is. A cég ahol most dolgozom mindenféle acél herkentyűket gyárt, így nem kizárt, hogy összehegesztenek nekem egy célszerszámot, ha "tovább fejlődik a kapcsolatunk". Alakulnak a dolgok. (eheh)

Végre itt a hétvége! Elég húzós volt ez a hét: négyből három és fél nap tréning (márhogy én tartom, másoknak), éjszaka felkészülés, lakáskeresés, etc. De legalább rájöttem, hogy (angolul)beszélni viszonylag könnyű. Csak az a kérdés, hogy megértenek-e... ;) és méginkább, hogy én megértek-e másokat. Úgy tűnik, az "aranyszabály" az, hogy aki nem vérbeli auszi azt többé kevésbé értem. (Szerencsére a többség ilyen. Igazi bevándorló ország: (még) nem csináltam statisztikát, de sztem nem hazudok nagyot, azzal, hogy bármely társaságban tíz emberből 3 (Sydney-ben öt és fél) nem itt született vagy a szülei vándoroltak be.) Az igazi helybeliekkel már nehezen boldogulok. A Blöff-ös hasonlat nem vicc.

Vezetés: egyre ritkábban törlöm az ablakot indexelés helyett! De Marika nélkül nem megyek sehova. Mivel egyszerűen semmi időm sincs utánanézni egy saját autóak, két héttel meg kellett hosszabbítani a béreleti időt. Érdekes az itteni bürokrácia: ez az akció annyiból tartott, hogy felhívtam egy számot, megmondtam a rendszámomat és egy dátumot. Egy percen belül levették a pénzt a számlámról és kész is. Se papír, se e-mail. Semmi. Ez elég furcsa nekem.

Erről jut eszembe, hogy ha vezetek, csak jogsira van szükségem: útlevél nem kell, forgalmi nincs (legalábbis nem úgy mint nálunk) és személyi igazolvány sem létezik. Két dolog számít: állandó lakcím (ami nekem még nincs :-/ ), adószám (még ez se érkezett meg) és jogosítvány. Ja, ez három. Na mindegy.

A nagy igazság: "cash is king".

Bár ez se mindenhol igaz: belebotlottunk egy lakásbérlős cég kérdőívébe, amelyben meglehetősen személyes információkat kérnek. Hm...

Apropó lakás. Lehet, hogy mégis itt maradunk egy darabig. Igaz, hogy a belső "nem a legjobb", viszont hihetetlenül jó helyen van. És megúsznánk mégegy pakolást... :-)

Kezdek megéhezni, úgyhogy rá is térek a témára. Nem az a furcsa a kajálásban, hogy más mint amit bárhol Európában megszoktam. (Mert nem nagyon más, kivéve a sok tengeri herkentyűt és a rengeteg friss salátát mindenhez.) Hanem az, hogyha bemegyek a boltba, akkor kizárólag ismeretlen márkákkal találkozom. Na jó, azért akad néhány ismerős, de elég könnyű felsorolni: Kleenex, Darbo, Nestle, ééés ennyi. Ja, a chicken, beef és salmon szavak is ugyanazt takarják.

Nem gondoltam volna, hogy mennyit segítenek a márkanevek a hétköznapokban. Sokkal gyorsabb, ha csak ránézek a címkére és teszem is a kosarmba, mintha percekig állok a polc előtt, a mustárokat stírölve és próbálok rájönni melyik az "ehető". Persze nem választhatok találomra, mert a nagyobbik fele édes, majonézes vagy más teljesen felesleges "extrát" tartalmaz.

Érdekes még, hogy a palackos víz korántsem megy annyira mint nálunk. A melóban fellelt "vízautómata" azért rejtőzködött sokáig, mert nincs ballon a tetején, csak hűti a csapvizet...

Mi kell egy jó reggelihez (vacsorához): kolbász, paprika, paradicsom, kenyér, sör. Paradicsom még csak-csak lenne: a sok "EU-s" halovány sárgás mellett találtam gipsy tomato-t, ami már majdnem olyan... Paprika nincs, illetve kaliforninai, meg csípős hegyes van, de klasszikus TV-t még nem láttam. Kolbász... álmodik a nyomor. De talán valamelyik cabanossi megteszi majd. Viszont van valami amire nem számítottam: a tej. Nem csak az, hogy ízre ok, hanem a szavatossági idő!!! Most ellenőriztem: két napja bontottam ki, de még több mint egyhétig jó. (Ezt már leteszteltem: legutóbb napra pontosan a lejárat után savanyodott meg). Hogy csinálják?

Az is vicces, hogy a zsírtartalmat csak az előbb fedeztem fel rajta (3,6%), kb 4 mm-es betűkkel nyomtatva. Ezzel szemben minden más "fat free".

Na ost már tényleg éhes vagyok. :-)

"..után 400 méterrel..." - Kangák a volánnál

Nagyon előrelátóan, még tavaly kiváltottuk a nemzetközi jogsit -- fotofoto és várakozás a központi okmányirodában az év utolsó munkanapján, röviddel zárás előtt. :-)

Volt már ilyen a kezetekben? Kis béna füzetalakú okmány, amit hátnyilván abnormális méretben készítettek el, nehogymár elférjen pl. egy pénztárcában (ami igazából nekünk nincs is :). De legalább VAN, igaz, még senki sehol sem kérte. Állítólag 3 hónapig érvényes, ha az ember állandó bentlakó. Mi az "ideiglenes" állományoz tartozunk, szóval egyelőre nem kell mennünk vizsgázni és itteni jogsit szerezni. :)

Amikor még Chatswoodban tartózkodtunk, Bélus egy egész napot töltött azzal, hogy egyrészt elintézze az autóbérlést (átmeneti megoldás), másrészt autókereskedéseket nézzen be, ill. kollégái tanácsait/ajánlásait hallgassa. :D
Végül egy automata Toyota Corolla Hatchbackre esett a választás. Kölcsön kaptunk egy navieszközt is, úgyhogy "csak" be kellett ülni, és nyomni a gázt, mert kuplunk nuku. Közben memorizáltuk a irányokat, a Helyes Oldalt, illetve azért kellett figyelni, hogy ne ablakot mossunk, hanem indexeljünk. :)

Ótópálya (Freeway) észak felé

Az első igazi nagy távolság, rögtön az autó megszerzésének napján Chatswood - Newcastle volt, és ezidő alatt Bélus lába (csak gáz/fék!) és keze (index!) igen jól bejáratódott. :D Azóta is autóval jár ki Cardiffba, ami naponta 2*30 perc sofőrködést jelent a másik oldalon ... :-))))

És azt még nem is írtam, hogy autós szempontból is nagyon klafa a Dombon lakni! :) A kéróhoz egy baromi meredek felhajtón kell felturbózni --- ami a kis Toyotának meg sem kottyan. ;-)

Elárulom, hogy már én is vezettem, sikeresen vettem a meredek fel/lejáratot + parkolást, és szinte fejből elnavigáltam magunkat a bavásárlóközpontig úgy, hogy közben egyszer sem töröltem az ablakot indexelés helyett. Igazi sikerélmény!!!

Még 2 hétig biztosan nálunk lesz a kisautó, közben pedig koncentrálnunk kell a vásárlásra is... Hát nem furcsa, hogy ez lesz életünk első saját autója? Persze a Puntot és a Focust is szinte sajátunknak tekintettük, és meleg szívvel gondolunk rájuk: olyan sok helyen jártunk velük! :D

Mielőtt elfelejtem, meg kell jegyeznem, hogy első auszi barátunkat is az autós közlekedés révén szereztük: ő Marika, az "után 400 méterrel forduljon balra" csempion néni!!! (Beszereztük az első gps-es navinkat, egy tomtom-ot...) :-))

Csak talán nem megint a terminátoros motívum? ("Schumacher tolja le..." :)

Hol vannak a gyalogosok?

A BT-ben mindig én képviseltem a gyalogos szekciót. Hát itt sincs ez másképp. Most hogy lusta vagyok (vagy netán "nyúl") vagy jobban szeretem a tömeget és a menést, azt nemtom eldönteni... Mindenesetre elég sokat gyalogolok itt a környéken, így külső szemlélőként is van tapasztalatom az itteni közlekedésről, arról, hogy mások hogyan csinálják.

A lüke gyalogosoknak, akik nem látnak a szemüktől, vagy mert pl. nem megy előttük senki a zebránál (aki mutatja a hogyantovábbot), azoknak szépen felfestették a LOOK feliratot - jobbra-balra nyillal. Ami az én értelmezésemben azt jelenti, hogy "ezerrel forgasd a fejed, vazze" + "láss, ne csak nézz". Az átkelőhelyeket sárga tábla jelzik -- 2 pár láb törzs nélkül háháhhá. Nem ám kék tábla, amit senki sem vesz észre.... :-/

A legtöbb autós már akkor megáll a zebra előtt, mielőtt még eldöntöttem volna, hogy megállok és átkelek, úgyhogy muszáj átkelni, ha nem akarom beégetni magam.. ;-)))))) Valamint nem kanyarodnak addig, amíg a gyalogosok átkelnek -- be sem hajtanak a kereszteződésbe. Mintha az lenne a szabály, hogy "gyalogos a láthatáron - vigyáááázzz!". :DDD

Amúgy tolják rendesen a szuper Subarukkal és egyéb menő kocsikkal.

"Hungary - wow!"

A tegnapi nap biztosan pirosbetűs lesz a naplónkban, az tuti...! :)
Végre találkoztunk egy fiatalemberrel, történetesen a szomszédunkkal, aki nagyon övendezett nekünk, mikor sikerült bemutatkoznunk és elmondanunk, honnan jöttünk. Tudta, hogy a "Hungary" szó mögött nem a kolbász lapul, és nem is éhes disznók, akik makkal álmodnak. Sőt! Tökéletesen ejtette a Budapest és a Balaton szavakat. És lelkendezett, hogy milyen jó kis ország. :-)

Természetesen ő is annyira gyorsan beszélt, hogy a teljes sztorit nem vettük le, de annyit igen, hogy ő és valami haverja jártak arra (talán 1etemista korukban?).

Szóval, van még mit tanulni ausztrálokkal kommunikációból...

Hát hivatalos keretek között egyelőre biztosan nem is fog menni a nyelvtanulás... Sajnos, a számításom, hogy mindketen járhatunk az 510 ingyenes angolórára, nem jött be, mert a vízumunkkal nem feleltünk meg a követelményeknek.
Talán majd ha állandó lakosok leszünk -- muhahah! :-)
(közölte a koordinátorcsaj, hogy elég jól beszélek... Okéoké, mondom én magamban, de nem értek elég jól, komprende? :D)

néztük az erkélyről, hogy a nap lement-e

Tegnap este naplemente után lebattyogtunk az óceánhoz a szinte töksötétben, mert az utcai lámpák nagy része nem működött. Máris kedvet kaptunk egy esti piknikezéshez, remélem, az idő is kitart, és akkor talán a 7végén "háttérben hullámok" vacsorázást szervezünk magunknak... :+)

Erről jut eszembe egy gondolat az itteni munkavégzésről:
délután láttam szerelőket az egyik kandelláberen és környékén. Teljesen otthon éreztem magam a látványtól: 1 ember a póznán teljes menetfelszerelésben, 1 a pózna aljában erősen koncentrál, 4 másik muki pedig az út mellett áltak! Háháháhááá :-)))

Fejen állva

Ajjedenehéz itt fejenállva csinálni mindent... :-D

Minden olyan fordítottnak tűnik, például ahogy itt beszélnek, az néha olyan, mintha Bredpittet hallanám a Blöffből -- hadarnak, mint állat, és mintha össze-vissza beszélnének. :D A brit angol keveredne az ámérikaival...? A nyelvszakértők mondják meg!

Ezer éve nagy rádióhallgató vagyok. Szinte az FM4-en nőttem fel, aztán meg el voltam kényeztetve Budapestiben + az interneten. Az itteni rádiókból hülyezene szól, vagy az ezeréves Guns'n' Roses, de nagyon szeretik nyomni a több, mint 10 éves Pearl Jam, REM és U2 számokat. Nagyon sokat pofáznak a műsorvezetők, számomra szinte érthetetlen dolgokról, máskor éktelenül vihognak...

Egyelőre nem tudom, hogy fogok értesülni a legmenőbb zenékről... :-(

Segítség...!

Tévét még csak egyszer néztem itt Newcastle-ban. Van BBC (Prime?), ahol éppen a Top Gear ment, úgyhogy nagyon örültem az ismerős arcoknak és hangoknak! Egy másik csatornán a Terminátor 2.-t adták --- figyelitek a párhuzamokat: a rádióban Guns, a tévében Terminátor..! :-) LOL Közben a Nemzet aranyát nyomták egy másik csatornán (Magyaro-on nem most nyomják a mozik??).
Sajnos muszáj volt egyfolytában kapcsolgatni, mert nem hazudok: 10 percenként reklámot adtak...
Borzalmas... Talán egyszer mondtak híreket is.

--uff! Milyen jó, hogy mindezt leírtam... Hát nem GorillaZ-t és BLUR-t játszanak a rádióban..??

:)))

Az újságválaszték hatalmas, mint otthon (imádom az újságokat!), és tegnap már el is döntöttem, melyik lesz az első magazin, amit megveszek: a Delicious (gasztronómiai magazin)!Bélus tegnap kölcsönkapta a márciusi számot, amiben egyik Sykes-os kollégájának lánya írt a newcastle-i kajálós helyekről. Felfedeztem még benne Nigella- és egyéb, talán megfőzhető-süthető recepteket, mert jó lenne már itteni ízeket kóstolni a konyhában is..! :-)

Egyelőre nem hajlunk a spéci auszi-állatok megkostolására: se krokodil, se kenguru (pedig már majdnem vettem Kanga Bongót, ami egy kolbászféle). Viszont múlt héten már sütöttünk birkát, amit sikerült jól elsózni... :-) Azért az angolul élőknek mennyivel könnyebb, hogy nem sheep-et (magyarul: bégetős baribirka) vesznek, hanem lamb-et, azaz birkahúst, így a vásárlás-főzés-étkezés közben nem látják maguk előtt az édes-buta kis birkákat, és nem hallják a bégetésüket. Bezzeg mi magyarok....

Beeeeeeee.....!

Nagyon kenyeres-talpas vagyok, ebből a szempontból nehéz az "átállás" az itteni
falatokra, de ma végre majdnem teljesen normális szendvicset ettem reggelire:

Ha hiszitek ha nem Hungarian Salamit, azaz magyar szalámit tettem benne, legalábbis a felirat szerint. Kicsit meggyűlt vele a bajom, mert apuféle szuperéles késeinkből egyet sem (!) hoztunk magunkkal, emiatt válasthattam, hogy a kenyérvágó késsel vagy a zöldségpucolóval nyiszatolom. :)

Sajnos, ma belerágta magát az agyamba a kolbász, illetve közben eszembe jutott, hogy hétvégén húsvét lesz, és hogy az idén lemaradunk az otthoni finom húsvéti sonkáról, kalácsról
és tormáról...

Nagyon nehéz lesz kárpótolnunk magunkat valami itteni finomsággal...!

A környéken egyébként a hosszúhétvégét úgy alakítják, hogy már péntektől nem dolgoznak az
embelek, tehát összesen 4 napot húsvétolnak! És itt is van nyúl, amin meglepődtem, mert tudtommal a nyulak AU-ban közellenségnek számítanak.

Azért nem árt az óvatosság kommandófronton! Továbbra is wombatolunk tehát! :+)

A magyar lány, aki a dombra ment fel...

Dombon lakni azér' jó ("The Hill" a környék neve), mert tőlünk lenézni a Nesca Parkra vagy este félszemmel rápillantani a naplementére és a sötétbe múló színkavalkádra nem semmi látvány. (Pedig Szhely eléggé erős ebben a versenyben!:) Mintha Bp-en vmelyik hegyen laknánk, vagy még jobbat mondok: a Fehérkő utcában, Sümegen :-), csak éppen a "hátunk megett", a sziklafalon túl az óceán az úr...

Kacagó Jancsi, a barátom

Itt a Dombon még az is jó ám, hogy gazdagok vagyunk flórában és faunában. Mint említettem a Nesca park... Szóval a park, ill. a hálószobánk mögötti buja növényzet bevonzza a többtucat madarat, akik kissé bosszantó módon nem mutatkoznak (szerintem zöld papagájok és pintyek :D :D), csak csipognak és bipognak hajnaltól alkonyatig. A hajnal azért is rossz időpont énszerintem, mert általában mi még akkor alszunk, vagyishogy aludnánk, de kedvenc barátunk, a Jancsi, állandóan akkor kezni a napi ritmusát, a kacagást!Pedig a múlt héten már jeleztem neki, hogy ehhez a tevékenységhez mi ittlakók nem járulunk hozzá.. :-/ Egyébként az idióta röhögést leszámítva ez a madár nagyon tetszik nekem... :D

Lenek fel vagy fenek le?

Ami nem jó a Dombon, az az emelkedő, amiből nem csak egy van, és cselesen az egyik emelkedőt lejtő követi, majd megint emelkedő, hogy lehessen izzadni, meg ugye a változatosság gyönyörködtet. Bevásárlószatyorral, olyan magyarosan, kellemetlen a hegyimenet, kiváltképp ebédidő környékén, amikor az ember úgy érzi, a nap súlya is a nyakában van...Ezért járnak az itt lakók autóval.

Amúgy a környék adottságait szeretik kihasználni a helyiek. Megfigyeltem az erkélyről + jártamban keltemben, hogy nagyon szeretnek gyalogolni a nap bármely szakában. Semmi extra, csak rövid- v. tapigatya és vmi futócipő + egy flaska víz. Nincs túlspirázva. :)

Egyébként bringáznak is itt -- kicsit irigykedünk. :+)

Ez itt a park tőlünk távolabb eső vége, kedves kis pálmaliget játszótérrel, és mellesleg itt kezdődik az emelkedő! :)

Ha a maps.google.com-on nézelődsz, a következő paraméterekkel tudsz megtalálni bennünket: 57 Nesca Parade Newcastle 2300 NSW, esetleg odabiggyesztheted, hogy Australia.

Wombatok és koalák barátja

Amikor 5 éves koromban kórházba kerültem, sok héten keresztül egy koalamackó volt a barátom. Azóta nagyon sok év eltelt, és én már el is felejtettem a bánatűző plüsjátékomat, de amikor körvonalazódni kezdett az Ausztráliába utazásunk, hirtelen eszembe jutott a kis barátom, és biztosra vettem, hogy újra találkozunk, de igaziból, mert ez itten a KoaLand! :-)

Még a hét elején prospektusbeszerző körútra indultam Newcastle-ban (ha már egyszer nincs PestiEst, se ungárise szórólapok, hát ráfanyalodtam a helyi jellegzetességekre), és szerváltam egy buszvonalas térképet, ami szerint a Blackbutt Reserve nagyon közel esik hozzánk! Ez a rezervátum (vagy vadaspark?) mindenféle kedvenc állatnak otthont ad, és mellesleg kiváló piknikezős hely is. Mivel tudtam, hogy koalák és wombatok is laknak benne, beterveztük vasárnapi programnak! Meglepődtünk, hogy a parkban milyen kis helyen élnek a
bentlakók: gyönyőrű madarak a tarka papagájoktól a kis bagolyig (tawny frogmouth -- itt kérjük Jocek és Nyuszi mama segítségét! :) amúgy: http://en.wikipedia.org/wiki/Frogmouth), galambok, amik nem "tyutyurtyúznak", hanem ausztrál kiejtéssel mondják el dalban (meg is tévesztettek rendesen! - tudjátok, mennyire "rajongok" a galambfajtákért.. :-X), kéknyelvű gyík, amellyel sétánk során szabadon is találkoztunk, nem csak az akváriumban (!), búgó emuk és lusta kenguruk, és nem utolsósorban: szabadulni akaró wombatbarátunk, illetve a mindig álmos koalák.

Valahogy nem akaródzott részt venni a koala-etetésben, de a mackó annyira édes látványt
nyújtott, ahogy kapaszkodott az ágakon, hogy muszáj volt a közelébe jutnunk: messziről is mágnesként vonzott magához bennünket Suzy, a 12 éves koalamackó, aki mint kiderült, az eukaliptuszleveleknél is jobban kedveli az idősödő koaláknak járó vitaminbombát, amit a gondozósrác fecskendőből adagolt neki.

:D :D

Nem véletlenül mintázták a teddy beart a koalákról! ;-)

Márc.15-16. - Strandra magyar! 8-)

Bar Beach, Newcastle

Egyelőre nem tudjuk, hogy ünneplik az itteni honfitársak a magyarhoni ünnepeket... Mi gondolatban kitűztük a kokárdát - a szebbik fajtából, és azt kívántuk, hogy Otthoniban, az Óperenciás tengeren is túl, legyen Ünnep -- például teljen veteményezéssel vagy kertészkedéssel.. :), és ne utcáravonulós "talpramagyar"-ral, majd az itteni szokásokat követve lesettenkedtünk a tengerhez, hogy újabb szemszögből világítsuk meg a vízközeli léthez kapcsolódó lehetőségeket.

Szombaton a BAR BEACH volt a célpont, vasárnap pedig a NOBBY BEACH.
Mindkettőn rögtön a "kicsit part" érzés kerített hatalmába bennünket, úgyhogy gondolkodás nélkül teszteltük a vízminőséget. :D
Az előbbi közkedvelt helye a családoknak, mert a hullámzás kevésbé erős, a másik helyen a kicsit nagyobbacskákat láttuk tobzódni, illetve szép számban voltak jelen a kite-osok is -- nagyon-nagyon jól néztek ki a vizen háttérben a világítótoronnyal és a ki/beúszó teherhajókkal! :)

Az itteni strandokról általában elmondható, hogy rendben vannak: mindenhol van mosdó és átöltözőshelyiség, műárnyék, ahol lehet piknikezni is, és délután 5ig kint vannak a vízimentők. A homok most kellemes, gyaloglásra kiválóan alakalmas, sokan sétálnak vagy futnak a parton... Egyébként eddig minden nap délután 4 körül mentünk strandolni, szépen lekenve 30as faktorú naptejjel. 6 körül már annyira kezd elmenni a nap ereje - vagy csak mi érezzük így az igen erős szélben? -, hogy kell a pulcsi v. valami meleg cucc... Ezért úgy döntöttem, jövő héten vmelyik nap egy koradélutáni standolást is kipróbálok, igaz, egyedül nem lesz olyan funny [http://szotar.sztaki.hu :-)]

Nobby Beach, Newcastle

mortal wombat

Mára egy koalás találkát tervezünk, remélem sikerül!

De mielőtt elindulnánk, eszembe jutott egy érdekesség:
LEHET, HOGY ÁTVERÉS AZ EGÉSZ?
Lehet, hogy nem is élnek itt kenguruk, koalák, vombatok, kacsacsőrű emlősök, meg egyéb vicces erszényesek????
Már három és fél (Timcsó másfél) hete itt legeltetjük a szemünket és eddig összesen 1 db kengurut és 1 db wombatot láttunk: az autópálya mellett, miközben Sydney-ből autóztunk idefele. De sajnos a legkevésbé sem tűntek élőnek. Hacsak nem az út mentén napoztak...

Mindjárt indulunk.
Szép álmokat Európában!
B.

Bélus a hajónaplónak, avagy első blogbejegyzésem

Most éppen megint működik az internetünk. Bár nem a leggyorsabb, de azért ez is valami.

Mi már itthon vagyunk, megfürödve, megvacsorázva, pedig még csak negyed kilenc van.
Jó volt a mai nap: délelőtt megnéztünk egy csomó lakást. Nem könnyű megszervezni, de kiválasztani sem az új helyünket.
Aztán itthon főzőcskéztünk: valami birkapörkűt féle készült rizsával meg salátával. Alapvetően finom lett, bár meg kellett kűzdeni néhány nehézséggel: azon kívűl, hogy nem tudom a receptet, "kicsit" sósabb lett a kelleténél (mert csak óriás szemű só van itthon és így nem találtan el mennyi kell belőle), amin még a beledobott két szem krumpli sem segített sokat.
Ebéd után édes pihenés. (A legnaposabb órákat azért inkább itthon töltjük) Utána pedig irány a bícs.
Megint új helyet fedeztünk fel. Úgy tűnik, mindig az az első gondolatom, hogy "kicsit part"... ;)
Jó kis hullámok, langymeleg homok, satöbbi... Érdekes, hogy a víz sokkal kevésbé sós, mint az Adria vagy akár a Vörös tenger.
Hazaindulás előtt, kb fél hatkor,"menetrendszerűen" mejgelentek a kite-osok. Nem mintha én az lennék, de ezek tényleg nem normálisak: ezerrel száguldoznak a hullámok között-fölött, nemegyszer öt-tíz mátereket repülve!
eheh...
Elég jó, hogy öt perc - fél óra távolságra több különböző partszakaszra is elsétálhatunk. :D
Már amikor éppen nem dolgozom... :-/

Néhány dolgog a helybeliekről:
A flip-flop papucs a nemzeti ruhadarabjuk, bár egyesek tök mezítláb mászkálnak a városban.
Előszeretettel öltöznek feketébe, főleg ha dolgoznak. Általában nagyon barátságosak, sokszor tök ismeretlenek is mosolyognak és mondják: "How'r u, mate". (kb: "Hogy vagy, haver").

Folyt köv..
B.

márc.14. stand utáni homokozás (by timcso limited - utólag bemásolva)

Jó reggelt a koránkelőknek! Meggyüttünk a BEACHről..!
8-)

A friss-sós levegőtől & tengervíztől felpörögve belekezdünk az onlány tudósításba, remélvén, hogy bírjuk szusszal és tintával, és nem mellesleg: hogy TI IS kitartatok mellettünk! ;-)

Kezdjünk is rögtön egy kis navigációval, azaz: "hol járunk most?":
.NEWCASTLE
Sydneytől kb. 130 km-re északra található dimbes-dombos, tengerparti város. Van egy csomó "kicsit part...!" hely errefelé, és az egy négyzetkilométerre jutó szörfösök száma is elég nagy. ;-)
.CARDIFF
Newcastle egyik külvárosa, Bélus ide jár dolgozni. Sose jártam arrafelé. :D

...és hol jártunk a múlt héten?
.SYDNEYItt van ugye a kagylós Operaház, és ide érkezett a Bt. (Bélus február 20án, Timcsi március 5én).
Terveink szerint az év második felétől már itt verünk tanyát...
.CHATSWOOD
Sydney üzleti negyede, itt található az Exact iroda, ahol Bélus az első heteit töltötte (éjjel-
nappal ott mókolt! :), ill. itt volt az első lakunk is.

ÉS hogy mi a pálya?

Már majdnem egy hete Newcastle-ban [1más között maradjon a nyúkaszli] telnek a napjaink... Bélus belekezdett a Sykes-os projektjébe -- már tréningeket is tartott (ami vov!), én meg új lakás után kajtatok, próbálok közös nyelvet találni az auszikkal, és keresem az internetet, mert az jelenleg inter-NYET. :-/ Amint megtalálom, rögtön töltöm is fel az itteni termést: tengerpartos-szépnövényes-jólevegős fotókat és további magvas gondolatokat. 8-) Szeretnék majd indítani tematikus sorozatokat is (flóra & fauna; "kicsit part", stb.), egyéb ötleteiteket majd kérem bedobni a Kívánságdobozba!










Bélus indul befelé a habokba :)