2009. december 11., péntek

kariajcsi

Ezt a szót még a hp-ben tanultam, azóta is szállóige, és bekúszott a családi szótárba is. Természetesen csak a "gyermekek" használják, kizárólag egymás között. :-) Miért is? Komoly dimenzióban felállna a szőr a hátamon ettől a szótól, de ha elgondolom, annó milyen levelezés ment karácsonyt megelőzően a témában, máris nevethetnékem támad. Néhány hete, a piros betűs ünneppel, illetve hazautazásunkkal kapcsolatban egyre gyakrabban kariajcsiztunk, de lehet, hogy a mai naptól átváltok "Santa shopping"-ra -- ezt ma tanultam az egyik bevásárlós helyen a hátam mögött állótól...! :-D :-D

Itt a melegben amúgy eléggé érdekes minden karácsonyi "próbálkozás" - pl. elő fenyőfa (tujaféle) kapható, de minek; számomra eddig a legmeglepőbb és legkülönösebb a fenti képen látható. Ez tegnap este készült, hazafelé jövet a buszon! Sajnos, karácsonyi zenét nem játszott a söfőr, de a busz teljes ünnepi díszben pompázott. :D (Majdnem olyan szép, mint a bp-i kettes villamos esti fényekkel... ;)

2009. december 9., szerda

Balmoral beach

Hétfőn végre megesett velünk, hogy munkaidő után lejutottunk a vízpartra. Ezt két dolognak is köszönhetjünk: itthonról startoltunk a munkaidő vége (fél6-6) körül, plusz elég jó kis idő is volt. Konkrétan nem harminc fok, de az az esti 25 éppen jól jött egy naplemente előtti fürdéshez. :) Mára ismét terveztük, és hívtuk is a kollégákat, de közben lehűlt a levegő. Vasárnapra terveztünk egy másik bandázást, fürdést főzéssel összekötve a Parsley Beachen.

Az alsó kép múlt vasárnap készült, amikor szörfözésre igen alkalmas volt az idő. Ezt onnan tudom, hogy bár nem próbáltam, de láttam, hogy sűvítenek a szörfösök a vizen! Próbáltam megörökíteni a kis gagyi telefonommal, de a ruhában napozók nagy fenekén kívül szinte semmi sem látszik jól.. :-D Így hát csak elképzelni tudjátok, hogy milyen jól siklottak a windszörfök!! Sose láttam még ilyen Sztráliában... :-o Dehát ez egy ilyen hely, ez a Balmoral. Védett öblök, szemben Manly félszigete, ha akarom hullámokban fürdök, de azt inkább nem akarom, úgyhogy marad a tószerű vízmozgás nagy csobbanásokkal, teniszlabdás dobálással, meg a parton römizés.
Aztán még egy hétig élvezhetjük itt a nyarat (reméljük, lesz még néhány szép napunk), mielőtt elhúzunk hidegebb égtájakra - jövő csütörtökön begyújtjuk a rakétákat: irány Ungari...!! :-D

Egy tavaly augusztusi, téli kép a Balmoralról. Időközben -a balmoralos albumot nézegetve- rájöttem, hogy korábban már láttam itt windszörfösöket.. :D

2009. november 29., vasárnap

Maccallum pool

Így (is) strandolunk mi:
Egy félórás gyaloglás után jól esik ám az úszás! Ráadásul itt nincsenek tengeri hullámok, hacsak nem a csobbanások miatt... :)
A kilátás se semmi: Sydney cbd az Operaházzal és a híddal, szeles időben megszámlálhatatlan hajó.
Talán mostantól gyakrabban járunk? ;)

2009. november 27., péntek

KÁVÉ

El sem hiszem:
Ma ANNYIRA jó kávét ittam, hogy kétszer "visszanéztem a csészébe", megbizonyosodni, hogy nem álmodom!

A történethez tartozik, hogy mióta itt vagyunk ez volt a harmadik csésze fekete, amivel igazán meg voltam elégedve. (Leszámítva az otthon készülteket ;)
De mindhárom közül ez volt a legjobb!

Szóval ha esetleg arra járnátok: térjemetek be a Newtownban a Hoochie Mamma Café-ba. (És reménykedjetek, hogy ugyanazt a baristát találjátok ott mint akihez nekem volt szerencsém.)

Nem mellesleg a másik kettőt a már korábban említett Cafe Bezzini-ben kaptam nemrégiben az irodánkal szemben (Chatswood) illetve Bondi Junction-nál (Spring St.) egy kis utcai érkezdében aminek a nevére sajnos már nem emlékszem... De megkeresem majd ha legközelebb arra járok.

Ja, a mellékelt kép a Bezzini-ben készült.

Egészségetekre!

2009. november 22., vasárnap

pearl jam koncert

Valószínűleg nem ez lesz életem/tünk legjobb koncertje, de legalább nem áztunk meg!
:-D
38 fokban startoltunk a koncertre, az alagútba érve már 40-re kúszott a hő... A stadion környékén szorgosan kerestük a parkolóhelyet, de rövid idő alatt egyértelművé vált, hogy a közel egyenlő lehetetlen parkolás. A helyi furmányosok ugyanis -valószínűleg- a rögbi és a krikett stadionok közelségére tekintettel egy órában maximalizálták a kis utcákban parkolást. De mi náluk is furmányosabbak vagyunk, és a "legcukibb" utcában (az Oxford streeten - sajnos az affektálást nem tudom tollba mondani :D) parkoltuk le a verdát, majd beálltunk a végeláthatatlan sorba: a kapukat még nem nyitották ki. Megint működött az ozi "rendes", vagyis mindenki szépen beállt a sor végére. :D A mi jegyünk a színpad előtti részre szólt, hátnyilván, ha már 15 év "várakozás" :) után sikerül eljutnom egy Peral Jam koncertre, akkor nem a kispadon ülve akarom rázni a hajamat... :D :D Bélus is egyetértett, úgyhogy nyomultunk előre, ahogy szoktunk. :)
Nem mondanám, hogy csalódás volt a koncert, mert igazából nem számítottam/tunk semmire -- időben oda akartunk érni, és egy jót bulizni.
A bemelegítés elég jól sikerült: Liam Finn őrületes gitár- és dobszólói a kétszemélyes együttesével, majd Ben Harper csendesülős (ált. ülve, ölében gitározik, mintha citerázna :)), de igen lendületes zenéje. Arra viszont egyáltalán nem számítottam, hogy:
- Eddie Veddertől élőben a legeslegelső szám egy Queen-feldolgozás lesz - nembírooom a Queent, na jó, az Under pressure elmegy, de csakis az ice ice baby-s ütemek miatt :)
- Eddienek alig lesz hangja, mert Melbourne-ben vkitől jól elkapta a náthát
- ennyire jellegtelen lesz a számlista (a melbourne-i elég ütős volt sztem)
- az ozi kispajtások nem tudnak bulizni: tök elöl álltunk, de a csávókák körülöttünk csak álltak, mint a szobrok (?!), alig lehetett tőlük mozogni, mert kb. másfél lábnyi (lemértem!, lábtól lábig) tér állt rendelkezésemre a mozgáshoz - nagyon bosszantó volt, leginkább számukra, mert mindig ráugrottam vkire x-)
- Jeremyvel nem, de Eddie-vel találkozunk - kb 1 méter távolságból integetett és küldte üdvözletét kedves rajongó barátainknak és családtagjainknak :))
Azért a nem semmi, hogy 2 órát játszottak... a kábé 37 ezres tömeg előtt!

Este 10 után kászálódtunk ki a stadionból, de még akkor is 33 fok volt... Szerintetek mennyire folyt rólunk a víz a koncert közben...? :-D :-D Brutál meleg volt, olyan nagyon szauna-szerű!!
:-D

Kicsit megfáradtunk így a hét végére, holnap reggel meló..., úgyhogy lassan eltesszük magunkat.. :-*

*** utólag: dal-lista - - hát tessék, a végére 10tára feldolgozásbanda lettek! hang hiányában elmaradt: Once, Alive, Better Man, Daughter és Yellow Ledbetter.. kérjük vissza az énekes kiváló hangját! ;(

jónapot

Merthogy nap az van. Ha nem lenne felhős az ég, akkor azt is megmondanám, hogy egy vagy kettő süt...
Én inkább a kettőre tippelnék: vasárnap kora délután, kint 33, bent 31 fok van :-)
Ilyenkor csak a sör-dinnye-medence hármas segít.
De mivel eléggé punnyadtak vagyunk és a medencéhez vagy 10 percet kellene sétálni, a dinnye meg tegnap elfogyott... marad a sör.
Ki lehet bírni ;)
Érdemes megnézni James Squire honlapját, pl én rájöttem, hogy a hatféle változatból még csak hátmat próbáltam -> van még miért felkelni holnap is ;)

Egészségetekre!

2009. november 21., szombat

a hetes jelenti - folyt.köv.

A hétvégénket nem terveztük túl, gondoltuk elég spontán, ha vasárnap elmegyünk Zsolttal a Reptile Parkba, hétfőn pedig együtt "körbejárjuk" a strandokat. Így is cselekedtünk. :D

Életem egyik legjobb napja volt ez a vasárnap. Persze több ilyen "legjobb" is van az ember életében, de nekem most ez a legközelebbi. :) Amióta itt vagyunk AU-ban, már két nagy vágyam teljesült: az új-zélandi kirándulás, illetve a találkozás dugongokkal. Amióta itt vagyunk két további, korábban nem ismert állatfajt kedveltem meg, a wombatot -aki beépült a kommandómba-, illetve a tasmániai ördögöt. Egyik sem nyerhet "a legszebb állat" kategóriában, és túlzottan intelligenseknek sem mondanám őket. A wombat mintha egy kutya és egy kisdisznó keveréke lenne, szinte egész nap alszik, mint a koalák. Nem csoda, közeli rokonok. :) A tasmániai ördög pedig egy kis vadállat, úgy sétál fel-alá, mintha mindig morcos lenne, és mellesleg döghúson él. Fiatal korukban azonban nagyon elbűvölő kis jószágok ezek! Akkora szerencsém volt, hogy az ölembe vehettem egy kis wombatkölköt (mert a Bélus befizetett egy "fényképezkedés"-re), és a másik "nemsemmi", hogy a showman, aki az előadásokat tartotta, engem bökött ki, és a kis fényképzőnkkel közelieket készített a dögevő tasmániai ördögökről (és magáról), majd pedig odahívott, hogy megsimogassam a néhány hónapos kisördögöt!! Engem egyedül...! Hihetetlen... :D
Egyébként most kicsit másmilyenek voltak az előadások a tavalyiakhoz képest, és kicsit többet sikerült megnézni. Most már egy nagy emu is lakik a parkban, akivel jól sikerült összebarátkoznunk, leginkább Zsolttal "jöttek össze" :) És láttunk emu-üldözést is, amint az emu gyaloggaloppban üldözött egy kisgyereket.. ! :D :D Megint megsimogatuk az egyik koalát, de most nem volt olyan nagy a tömeg, mint tavaly, úgyhogy nem kellett nyomulni. Aztán megetettük az összes wallabyt, és beszélgettünk a papagájokkal.
ÁLLATJÓ volt...

a kis Wormell a gondozójával
***


A hosszúhétvége levezetéseként aztán beach-túrára mentünk. Elsőnek az Avalon Beachre, amit már többször emlegettek kollégák. (Előtte azért biztos, ami biztos, mind a hárman bevásároltuk az új fürdőgatyát. ;) Ahhoz képest, hogy mennyit autóztunk, nagy csalódás volt a strand. Először is ki volt írva, hogy Zárva. Gondoltuk oké, de akkor mér van tele a víz szörfösökkel? Szerencsére a kis part menti betonmedence "nyitva" volt, ki is használtuk, és csobbantunk. A víz nagyon hideg volt! :-( Úgyhogy átmentünk a nem szép homokba napozni. De ott meg folyamatosan jött az árnyék.. ÁÁÁÁ. Büfé sem volt, hát milyen strand ez??, úh hamar meguntuk a küzdelmet, és visszajötünk "a mi beach"-ünkre, a Balmoralra. Mégiscsak ez az igazi! :D Estére Árpival és Gabival sütizést beszéltünk meg a Bondi Beachre, csak hogy Zsolt "teljes" képet kapjon standtémában... :)), de amire odaértünk, kitört a vihar, röpködtek a villámok, és az idióta pincérlány nem volt hajlandó kiszolgálni bennünket az esőre hivatkozva, pedig már nagyon ráizgultunk a sütizőre (ahol pálmalevél, rétes és mindenféle finomság kapható). Hát ennyit a bondi-i vendéglátásról. :-/ Valószínűleg oda sem megyünk többet, sajnos. De majd több palacsintát sütünk. :)

Zsolt csak csütörtökig volt itt nálunk, és mivel melóztunk + Bélus ismét kiküldetésben volt Newcastle-ban, már csak a szerda este maradt egy jó kis, Circular quay-es sörözésre. Bélus hazaugrott Newcastle-ból (reggel ismét vissza :-/), majd komppal áthajóztunk az öblön, kicsit söröztünk a parton, és még jutott időnk megnézni közelről az éppen ott állomásozó superlinert is! :) Ennyire közelről még sosem láttam ilyen óriási luxus tengerjáró hajót! :) Annyira ki volt világítva, mint egy karácsonyfa. :))
Hmm, egyébként már nagyon karácsonyi hangulat van a városban: díszítéssel és karácsony zenével... :-x

a hetes jelenti

Az elmúlt két hétben meglehetősen nagy volt a pörgés, úgyhogy megint elmaradtunk a beszámolókkal... Pedig múlt szerda óta történt ez-az. Például megszerveztem a céges-ünneplős napot, természetesen szigorúan a cégvezető elképzelései szerint (Exact 25. születésnap + karácsonyi parti), ami a múlt péntekre csúcsosodott ki: elbuszoztunk hatszáz fokban lawn bowlingozni, aztán visszabuszoztunk az irodába élőben "eligazítás"-t nézni, majd ismét buszozás a Luna Parkhoz (be nem tervezett alagút- és városnézéssel), ahol már várt bennünket a vízitaxi, amivel elhajtottunk Manlybe, vacsorázni. Iccaka lekéstük a Sydney citybe menő kompot, úgyhogy még némi szervezési feladat a beborozott éjszakára is maradt... Az ünnepi vacsorát a Ribs & Rumps nevű helyen költöttük el, ami leginkább a húszabálóknak kedvezett, de a nyulak (mint saját magam) is megtalálták számításukat. Felteszek pár képet a pikázára, majd nézzétek meg, mekkora borda volt Bélus kezében! :D Amúgy az étterem egyik specialitása az 500 grammos steak, és volt, aki bevállalta!
Visszatérve a délutáni cselendzs-programhoz: a lawn bowl valami hasonló játék, mint a bocce vagy a petanque, vagy amit Horváckában játszanak a papák esténként, csak itt egy nagy füves pályán megy a meccs - itt van egy kis magyar leírás is róla. Amit még a játék előtt tudtunk róla: állítólag a világ legveszélyesebb sportja. És hogy miért? Mert nagy a szívinfarktusban elhalálozások száma... - az idősebb korosztály kedvenc sportja. Ki is csodálkozik azon, hogy a cég legidősebb munkatársa (Geoff, 62) és csapata nyerte a meccset... :D :D Énszerintem a mi csapatunk (a fehér team) volt a legjobb, a Bt + Radika (micsoda véletlen! de tényleg!), hiszen hatalmas logikai érzékkel kibogoztuk magunkat a "kötélbilincs"-ből már a legelején, először Radika a párjával, aztán mi, Bével, de mi többször meg is tudtuk mutatni, hogy csináltuk, ellenben Radikáék nem... És mégsem kaptunk érte plusz pontokat. Emiatt, és mert baromira untuk magunkat + "Bela, too much muscles..!" - azaz túl sok izom.. - Radika szójárásával. :) Szóval, így csak a 3. helyezést sikerült megcsípni a 4-ből, ami azért "valami", mert legalább a főnök csapatát sikerült "kiütni". Az én specialitásom, mint kiderült, a szomszéd pályára való áthatolás, és a győzelemre törekvés (a goló legközelebb helyezése a kis fehér labdához) ellenséges területen.



Bélus hatalmas lendületben :D
***


Mivel Bélus 2 napot newcastle-zott, hétvégére nem volt "elmenős" kedvében, a 3-naposra tervezett hosszúhétvégét Sydney környékén töltöttük el - némi alvásdeficittel indítva... %:-)

Szombaton kimentünk a halpiacra, ami ezúttal is nagyon jó választásnak bizonyult: bevásároltunk halakból és rákocskából, majd ebéd. Radikát is hívtuk, úgyhogy 4-es fogatban, Zsolttal, fogyasztottunk a halpiacos finomságokból. Estére kerti sütés kerekedett, immár ötösben, és felavattuk a Top Gear-es társasjátékunkat, ami hónapok óta csak porosodott a szekrényen... És milyen jót szórakoztunk!! Baromi jó az a játék, kár, hogy a késői csatlakozás/telehaló miatt esélyem sem volt arra, hogy összegyűjtsem a kellő számú pontot... Radika nyert, Zsolt meg csak pislogott, mert életében egy Top Geart sem látott...(nekünk nagy kedvencünk, még Mo-on találtunk rá a BBC Prime-on, feliratozva..) Hatalmas élmény! :D :D :D

fogyasztunk a halpiacon

folyt.köv...

a mandarin virága

Némi unszolásra (trágya) magához tért a minimandarinfánk, :) és gyögyörű virágokat hozott...! Tavaly ilyankor már tele volt terméssel, és többek között az adventi tálat is velük ékesítettem. Most minimum 1 hónap késésben van, és nem hiszem, hogy még az idén meg tudjuk kóstolni...

2009. november 11., szerda

hegyes-barlangos

Ha november, akkor Látogatónk érkezik. ;)

Ez már meg is történt, azért kussoltunk annyira, mert Zsolt barátunk megérkezett múlt pénteken, és ennek következtében nagy volt a hétvégi jövés-menés. A történet úgy kezdődött, hogy péntek reggel megpróbáltunk időben kiérni a gép érkezésére, de jól eltájoltuk magunkat, ugyanis a kedvező hátszél hatására a singapore-i gép vagy 35 perccel hamarabb leszállt... Zsolt hívott is bennünket, amikor megérkezett, csak azt felejtette el közölni, hogy már rég a reptéren kívül vár ránk... Mi pedig szépen vártunk és izgatottan figyeltük a 2 különböző irányból érkező túristákat, hogy mikor pillantjuk meg rég nem látott ismerősünket. Nagyon izgalmas pillanatok voltak ezek! :D A "csomagfelvétel" után Bélus kidobott bennünket itthon, majd elvágtatott melóba. Mi egy kis szöszölés után elkezdtük a sydney-i menetet: buszozás - Chatswood/Mandarin Centre/ebéd; vonatozás - Wynyard/Operaház&Botanikus kert/kávé; komp és Sydney belvárosának esti fényei... Tömegközlekedésből egyértelműen ötös. :-)


Hétvégére Kék-hegységes túrát terveztünk, de sajnos az időjárás nem volt olyan kedves hozzánk, mint tavaly. Ezért a spontaneitást hívtuk segítségül. :) Kezdésnek a tavalyi első napos túrát gondoltuk (Conservation hut). A beszállásnál/előtt magunkhoz vettük a kávé és sütiadagunkat, és elégedetten nyugtáztuk, hogy a beülős helyen a személyzet megváltozott, sőt, nem kellett hosszasan várni a kiszolgálásra. Közben a köd is felszállt, és megpillanthattuk a környéket. Természetesen a kokabúrák is röhögni kezdtek, amint jobban előrehaladtunk az úton. :-D Hát, nincs kirándulás madarak nélkül -- szombaton kivételesen sok madarat, papagájt és kakadut láttunk a környéken. Hosszúnak tűnt a túra, és én nagyon elfáradtam... :-o

A tavalyi szállásunkat idén nem sikerült megcsípnünk (nyilván valami népünnepély volt a környéken, és a legtöbb szállást befoglalták - rododentron-ünnep!), úgyhogy hosszas keresgélés után a katoombai hátizsákos hostelt próbáltuk ki. Szerencsére vannak külön szobáik is fürdőszobával, úgyhogy a középiskolai kollégiumi hangulatot most kihagytuk. :) Mivel ezúttal a központhoz közel ütöttünk tanyát, elképzelhetetlennek tűnt, hogy a tavalyi "kihalt város"-kép fogadjon bennünket. Rövid séta után, Bélus jó szimatának köszönhetően rátaláltunk a legtutibb vacsorázós helyre, a The Carrington Hotel kocsmájára, a The Brasserie-re. A legjobbkor érkezhettünk, mert még lehetett válogatni az asztalok között, aztán hamarosan megtelt a hely. Csakúgy mi a mi bendőnk! :) Este levezetésképpen Bélus és Zsolt még csocsóztak egyet a szállón, aztán próbáltunk aludni, de kivételesen éppen aznap este/éjszaka ment a hőbörgés...

Vasárnap álmos fejjel és vádlizomlázzal ébredtem. Mellesleg éhes is voltam, valószínűleg mindannyian, úgyhogy már alig vártam, hogy összepakoljunk. :) Ismét találtunk egy szuper kis helyet, cafe-t, ahol reggeli tea és tojás-bacon mellett kiválasztottunk az aznapi úticélt/programot: a Jenolan Cave-et. Nem volt túl szép idő aznap, eső + köd, tehát a barlangi túra igen kiváló ötletnek bizonyult. A Kék-hegység túloldalán, a nyugati oldalon, gyönyörű tájakon autóztunk. Tisztára Új-Zéland-érzésünk volt! :-)) A túra 2.30-kor indult, addig még kicsit sétálgattunk a terepen - kívül. A River Cave nevű túrára neveztünk be, nekem már mindegy volt, gondoltam, 2 óra gyaloglás és 1298 lépcsőfok megmászása után csak nem lesz erősebb az izomlázam. Természetesen tévedtem. :-D A barlangi túravezetőnk nagyon jófej és vicces pasi volt, mindent szépen elmagyarázott és kedvesen válaszolgatott a kérdéseinkre is. Bélus jólfelkészült versenyzőként fejlámpával a fején közlekedett, így egy-egy világítás nélküli területet is jól lláthattunk. Egy élmény volt! És ekkora ködöt sem mostanában láttunk!

2009. november 4., szerda

supercar

Nna, ez egy rend- és félbehagyós cikk lesz, mert mindenképpen fel akarok tenni egy Top Gear-es videót. Ennek napcsán kitaláltam, hogy írok egy cikket az oz kocsikról, de mivel ez meglehetősen nagy téma, és most sajnos nincs időm belefelejtkezni ezért csak pár link és gondolat.

Először is a Top Gear epizód, amiért ez az egész az eszembe jutott:
Holden VXR8 Bathurst és Holden Maloo VXR
Ki akar ezek után Audit venni?
Sajna, az angol szöveg elég sokat ad hozzá, de szerintem anélkül is lejön a lényeg...

Ezenkívül jön még később pár gondolat a Ford / Holden párharcról és a
V8 Supercars lagnagyobb itteni versenyéről Bathurst-ben.
Pár érdekes link:
A Holden spéci autóinak honlapja (érdemes kipróbálni a konfigurátort), a Ford honlapja,
és két ok arra, hogy miért nem nézzük a Top Gear Ausztrál változatát (a téma rendben van, de a tálalás...).
Remélem a linkek működnek...

Folyt köv.

Öveket becsatolni! :)

2009. november 3., kedd

sokko-ló

A mai napot sem nyitottuk lelkesebben, mint a tavalyi nov.3-át. Pedig ma volt a Nagy Nap: a Melbourne Cup! (mi?) Volt azért némi különbség -- például ezúttal együtt mentünk reggel dolgozni, ugyanabba az irodába, és mindketten megkaptuk az online fogadásra buzdító emailt. Fogadás 2 dollárért...?! Na, én olyant nem kérek. De nyilván Bélus helyettem is "megtette"! :)
Már mindenki tűkön ülve várta a 3 órát, mert a főnökség céges beülést szervezett a közeli kávézóba, Mámihoz. Miután közöltem a főnökkel, hogy "i dont give a shit", már ami az egész rákészülős-ráizgulós-kiöltözős hercehurcát illeti, mégis átcaplattam a csapattal. Igazából csak "egy kör" miatt megy a egész felhajtás, szóval? :D Persze mi erről a hozadékról (=kiöltözés/fennforgás) is elfelejtkeztünk, úgyhogy a kiöltözés az idén is elmaradt. Pedig a kávézóban voltak ám csinos macák fejükön kis virágdísszel! Mondtam is az egyik kolléganőmnek, aki természetesen hiányolta ezt a bájos kiegészítőt az én fejemről, hogy karácsonyra leadom anyukámnak a rendelést, hogy jövő ilyenkor én se lógjak ki a sorból. :)

Minden jó, ha a vége jó: nekünk jól jött ki a lépés, hiszen az egyik "magic number"-rel, a 21-essel NYERTÜNK! Egészen pontosan a 21-es versenyszámú ló nyert, akit "Shocking"-nak hívnak, és senki sem számított rá. Egészen konkrétan mi sem, bár Bélus bizonygatja, hogy ő most -érzése szerint- nagyon jól üli meg a szerencse szekerét..! :D
Az eredmény: 2 dollárnyi téttel 23 dollárt sikerült kaszíroznia a Bt-nek! :) Igazi öröm é bódottá! (Majd a szilveszteri lovin is hasonlóképpen kell matekolni... %:-)

A boldogságmámorban úszva (hahaha) jött az ötlet a még mit tudnánk kihozni ebből a napból kérdésre: nem csak az egyik kollégánkat hívtuk "át" hozzánk kertipartira (hogy ne unatkozzon szegényke, ha már itt kell állomásoznia Melbourne-ből), hanem az egész céget. :) Ez igen nagy lelkesedést váltott ki, az ázsia kommandó és főnökünk rögtön le is csaptak az ötletre, és úgy alakult, hogy a délután maradék része a szervezéssel, ill. az iroda idő előtti elhagyásával telt el.


A laza sörözéses meghívásból a végén igazi kertiparti lett 8 fővel. Fogyott 6 karton sör, 1 üveg bor, sok kolbász, birka, csirke - nyárson, pácolva és maláj módra, Erős Pistával, a végén leöblítve jópár kupica magyar pálinkával és Unikummal. Nagy meglepetésünkre a boss megragadta a felhangolásra váró gitárt, és egész este el sem engedte, aminek örültünk, mert elég jól szólt! Kár, hogy nem ismerjük jobban az angol dalok szövegeit... :)
Éjfél múlt pár perccel, összegereblyéztünk az üres üvegeket, mindent elpakolásztunk, a mosogatás majdnem kész (köszönet Bélusnak), és amég a kertet is megöntöztük.

Mindezt egy olyan nap végén, amikor annyira meleg volt (30 felett), hogy nem is volt kedvünk kimozdulni az irodából, sőt, megtörtént, hogy ozi módra szendvicset (szendvicset!) + salátát ebédeltünk! :-) :-)

2009. november 2., hétfő

nem jó ez így..

http://ozonewatch.gsfc.nasa.gov/Most olvasom, hogy Pekingben havazott...
Egy kis rásegítéssel: ugyanis az ottani meteorológusok vmi vegyi anyagot juttattak a felhőkbe, hogy csapadékot csikarjanak ki belőlük, enyhítendő a hosszú ideje húzódó aszályt.
(Info még itt és itt.)
Hát nem tudom.
Remélem nem lesz meg a böjtje..

Miért is van ennyi bőrákos megbetegedés Ausztráliában és máshol is a világon?
Érdekes cikkeket találtam az ózonlyukról a National Geogtaphic-ban, meg itt egy weblap a NASA-tól is.

Jut eszembe: Ki emlékszik még arra, amikor gyerekkorunkban a mi tudósaink lőtték szét "rakétákkal" a viharfelhőket, hogy elkerüljük a jégesőt?

2009. november 1., vasárnap

"bicikli"?

Bármilyen hihetetlenül is hangzik, reggel felkeltünk időben! És még reggeli előtt bepakoltam a bringákat a csomagtartóba.
De minek?
Ugyanis reggeli közben hívott Tóni (=Anthony :) kollégám, hogy van egy kis probléma. Ugyanis azon a helyen amit mára terveztünk nem igazán szabad biciklizni. Na, hurrá. A lehetséges két variációból azt választottuk, hogy hely marad, és sajnos a bringák is...

Úgyhogy végül jó kis gyalogos kirándulást tettünk a Garigal National Parkban: Currie Rd-tól Davidson Parkig. Bushwalking le a tengerpartig, aztán tovább egy óriási piknik parkhoz. Csak 7.2 kilométer volt viszonylag egyszerű terepen, de pont elég is volt mára.
Az autó hőmérője "csak" 27 fokot mutatott, mégis, a napsütés éppen a határán volt annak, amikor már elviselhetetlennek érzi mindenki, aki nem rendelkezik egy rinocérosz pajzsaival.
Hazafelé még beugrottunk vacsorára valót venni egy bevásárlóközpontba, ahol meglepetten fedeztünk fel egy új kávézót: ennyiféle sütit még összesen nem láttam ausztráliában, mint ami itt volt! És még a kávé is elég finom volt.

Mire hazaértünk, a friss levegő és a testmozgás megtette a hatását. Kicsi olvasás után lebukott a fejem és vagy két órát durmoltam.. Timcsi szerint (a térkép szerint :) "kicsit lepihenek" vacsora előtt.
Mégpedig - kihasználva, hogy tegnap hosszú kihagyás után újra beüzemeltük a BBQ sütőt - finom tiger prawns-t sütöttünk, megturbózva egy pár tükörtojással, párolt zöldséggel (bok choy). Mmmmmm..

Biztos a naptej- és nap-szag miatt, meg hogy péntek este óta nem kapcsoltam be a számítógépemet (és nem gondoltam munkás dolgokra), ahogy kint üldögéltünk a kertben olyan nyaralás érzetem támadt, mint amilyen már nagyon régen volt.
Végre. :)

2009. október 31., szombat

októberfeszt

Gyorsan telik az idő. Nálunk erősen hétvégi a hangulat, és a naptárban is újra lapozni kell. Október közepe óta nem sok minden történt velünk. Hétköznap a szokásos munka-"feeling", Bélusnak egy-egy nap Newcastle (amit a kollégák mindig megmosolyognak), nekem pedig hétfő-csüt a ritmus. Novembertől lesz egy kis változás, mert megkaptam az új szerződésemet, amivel nov-dec folyamán 3-4-es ütemre váltok, azaz heti három napot fogok dolgozni. Hát ezzel sem leszek a munka hőse, viszont legalább egy darabig még nem kell idegelnem magam a munkakereséssel. Közben megkerestek attól az ügynökségtől, akiknél korábban dolgoztam; remélem, hogy most jobb esélyekkel pörgök, hiszen már van 7 hónap itteni munkagyakorlatom jó referenciával. :)

Na de egyelőre még októbernél tartunk!
A múlt hétvégén több emlékezetes dolog is történt. Először is visszatért a jóidő, és végre kinyitottuk a kerti napernyőt. Őszintén szólva én már azután nem is akartam kimozdulni, inkább csak punnyadni itthon... Másnapra, talán mivel programot szerveztünk kollégáinkkal (tuti, hogy emiatt!), valami monszun-féle eső tört a városra. Mint másnap megtudtuk, éppen az a városrész, Frenchs Forest kapta a legtöbb csapadékot, ahová mi is tartottunk... Ti-pi-kusch.. Szerencsére a program beltéri volt, konkrétan az Osztrák Klubban: Ausztria nemzeti ünnepének alkalmából. A "közös múlt", az Austro-Hungarian Empire (a Monarchia), valamiért, mindig felemlegetésre kerül, amikor az osztrák kollégánkkal, Elisabeth-tel beszélgetünk. Ő eredetileg osztrák, és tudja, hogy szeretjük a jó kaját. Mert természetesen számunkra a fő attrakció a vasárnapi ebéd volt! :) Hihetetlen, hogy az étterem menüje is elérhető a honlapjukon... Kihasználtam az alkalmat, és németül rendeltem. :) Mi, természetesen, levessel nyitottunk, és disznósülttel folytattuk + knédli és párkáp, hát isteni volt...! Az édességre csak csorgattuk a nyálunkat. Nagyon guszta volt a Sacher-torta és az almásrétes is, de a kávén kívül más nem fért belénk. Egyetlen szomorúságunk az volt, hogy nem volt csapolt sör, ill. hogy nagyon gyorsan elfogyott a Gösser. :) Egyébként lehetett vásárolni Mozart-golyót és Mannert is, mi ez utóbbit éreztük elengedhetetlen plusznak. Egyébként kellemes volt komolyzenei felhozatal, natürlich híres osztrák zeneszerzők műveiből -- néha kevésnek éreztük a szóló hegedűst, de a Magyar táncok fergeteges volt! Még egy magyar (származású?) operaénekesnő is "fellépett", amit a dobhártyánk bánt.. :) Amúgy kellemes kis időtöltésnek bizonyult ez a kis ünneplés, nem volt melldöngetés, se óbégatás, se politika. Hihetetlen.

Holnapra, hónapnyitónak, bringázást tervezünk, jövő hét végére pedig Zsolt barátunk érkezésére készülünk! :-))))

2009. október 22., csütörtök

Kína arcai

Csak nekem tűnik úgy, hogy egyre végletesebbé válik a világ?
Bár az is lehet, hogy csak azért tűnik így mert ahogy öregszem (ehhheh) egyre többet látok belőle...

Ausztráliában - de legalábbis Chatswoodban - nem lehet nem gondolni Kínára.

Mostanában többször beszélgettem kínai utazásról (de lagalábbis utazási tervekről), meg pár hete a kezebe akadt egy National Geographic koppintós újság. Ugyanaz a stílus, csak kicsival nagyobb méretben. És persze meg is vettem rögtön, mert csodálatos fotók voltak benne, és hát kíváncsi voltam a cikkekre is.

Az előbb pedig egy érdekes linket kaptam egy kollégámtól, Kína másik arcáról. Gondoltam, keresek egyet a szebbik feléről is.
(FIGYELEM: a csúnyábbik oldalon sokkoló képek is vannak :-/)

íme: "A jó, a rossz és a csúf"

Megdöbbentő kontraszt.



Asszem ehhez érdemes meghallgatni Morricone zenéjét... ;)



Most pedig ideje elindulni a Mandarin Center-be ebédelni.
A tegnap esti paradicsomos húsgonbóc után (köszi, Timcsi!!), most seafood laksa (csípős, tésztás, kókusztejes Kínai/Maláj/Szingapúri leves - magyar recept itt (pl.)) következik!



Jó étvágyat!

2009. október 21., szerda

Newie Okt16-18

Az utóbbi hetek punnyadását megelégelve hétvégére eltűntünk Nyúkaszliba/n. Egészen pontosan úgy történt, hogy Bélus kiszervezte magát csüt-péntekre, illetve hétfő-keddre, így ő már csütörtökön reggel eltűnt a városból, majd csak tegnap este érkezett vissza. Nekem meló volt itt, tehát csak péntek koradélután húztam el a csíkot.

Meg kell állapítanom, hogy autóval azért mégis csak egyszerűbb közlekedni: fél óra buszozás és kb 20 perc "hév" után azon ábrándoztam, hogy hol kellene ülni a vonaton ahhoz, hogy a nap ne süssön végig a szemembe, ill. hogy jó rálátásom legyen a nagy vizekre, amikor majd odaérünk. Ehhez képes tarkócsapásként éltem meg, amikor a vonatba belépve rájöttem, hogy ez bizony már tele van, lépni sem lehet az utasoktól. Gyorsan vissza is ugrottam vagy 10-15 évet az emlékeimben, és felidéztem néhány kedves pillanatot a középiskolás, majd fősulis vasárnap esti utazásokból. Ezúttal baromira nem volt kedvem 1,5 órát ácsorogni. Persze, hát péntek délután volt, mit is vártam... Szerencsére úgy fél óra múlva, kábé mint kifelé az autópályán, Bp-Érd viszonylatban, ritkult a tömeg, és elhelyezkedtem.

A szállásfoglalás is érdekesen alakult. Gondoltuk, majd jó lesz nekünk a "hotel", amiben Csillával&Barnával tartózkodtunk tavaly Newcastle-ban, de nem hogy ott, de máshol sem volt szabad hely. Mint kiderült, valami fesztivál miatt mindent befoglaltak. Úgyhogy aztán a cardiffi pályaudvarról visszaautóztunk Bélus "céges-melós"szállására, Warners Baybe, ami a tervezetthez képest vagy 14 km-rel "kijjebb" volt. Azaz bent a szárazföldön. Túléltük. Szerencsére Bélust már jól ismerik a hotelben, ezért úgy alakult, hogy első éjszakára egy extra szobát kaptunk "spa"-val, ami egy jakuzzi-szerű kádat foglal magában. Nekünk meg vágyaink netovábbját: végre kádban is fürödhetünk!! :D Romantikus habos fürdő, boros koccintással. És a háttérben a kocsmából kiváló zene szólt.. :)

Másnap átcuccoltunk egy másik szobába, fürdőkád nem volt, de helyette a hátsó parkból kokabúra-nevetés és békabrekegés hallatszott. :) Erre a napra a szokásos glenrockos túránkat terveztük: Bar Beachtől a glenrocki esőerdőbe és lagúnába, majd vissza. Annyira gyönyörű idő volt, hogy Bélus le is égett, beszerezte az év első parasztpólóját. :-o Nem volt túl meleg ám, inkább olyan csalóka volt az időjárás, sütött a nap ezerrel, de azért kellett a pulóver is néha. Jól elfáradtunk. Estére vártuk Radikát és Seant, akiket sikerült "elcsábítani" egy kis nyúkaszlizásra. Vacsorára a Bogey Hole-t találtuk ki (csak emlékeztetőül: itt kezdtük sydney-s életünket, 08-03-08), ami szerencsére még nyitva is volt. Még a konyhát is sikerült elcsípnünk bezárás előtt, tűzijáték is volt, tiszta jó.

Vasárnapra esőt mondtak, de mi már elhatároztuk magunkat: összepakolva elindultunk a Hunter Wetlandsbe, hogy kenuzzunk egy kicsit. Nyitás körül érkeztünk, jól megreggeliztünk, és elintéztük a kenufoglalást. Radika eléggé parázik a víztől, talán még nálam is jobban, de azért nem tiltakozott a program ellen. Nekünk flottul ment minden, ők azért Seannal elég sokat szenvedtek az elején. :) De mindenképpen megnyerték a Ki tud a legtöbbször bekormányozni a nádasba versenyt. :))) A tavalyihoz képest fejlesztettek a kenus térképen, de biztonsági okok miatt sajnos lerövidítették az evezhető útvonalat a csővezetékig, ami elméletben leevezve is rövidnek tűnt, hát még amikor valóban odaértünk. :-/ Úgyhogy még a körbeevezésekkel és bevárásokkal együtt is kevéskének tűnt a kenuban töltött idő. Mondom én, aki víziszonyos vitorlás a hajókategóriában. :D Na de legalább nem áztunk meg! Esőt mondtak vasárnapra, de mi megúsztuk. :) A délutánt a Bathers wayes sétával folytattuk, Newcastle-ban. Nagy meglepetésemre egy superliner, óceánjáró állomásozott egy távoli hajókikötőben, ami nem mindennapi látvány. Kint a Nobby's Headnél elég sok amerikai túrista kószált, feltételeztük, hogy a hajóval érkeztek... Alig lehetett tőlük mozdulni! A Nobby's strandnál nyomtunk egy jégkrémet Bével (az enyém anyira finom volt, ahogy a boltban vettem is egy dobozzal itthonra :). Sean amúgy nagyon laza volt, mert strandpacskerben nyomta végig! :D A séta közben felfedeztük a fejlesztéseket is: új köztéri, absztrakt szobor (Bélus szerint egy bálna) a Nobby's-nál, a Newcastle beachnél befejezték az épület felújítását, és beújítottak néhány árnyékolótechnikát. A Bogey Hole továbbra is le van zárva, a tábla mutatja, hogy "királyi birtok" - tavaly nem tűnt fel. Amúgy annyira alacsony volt a vízállás, hogy itt simán lehetett volna fürdeni, mellesleg nudista strandként funkcionál/t a hely. Tutira veszem, hogy a törölközős fiukák oda tartottak... :) Bar beachnél is fejújították a parkolót: legnagyobb meglepetésünkre felfestették a parkolóhelyeket és valami járdafélét is. Amúgy itt kajáltunk kétszer is: még pénteken este, ill. vasárnap a srácokkal. Már tele gyomorral és kifújva (a széltől), indultunk el vissza, Sydney-be, Radikával és Seannal. Nem kicsit fáradtunk el, de olyan jó volt megint jókat sétálni a hosszú, autómentes tengerparton.........
Képek a szokásos helyen ;)

2009. október 16., péntek

2009. szeptember 30., szerda

"öccá"

Mostanaban sokszor eszembe jut Kina, ami nem egy extra dolog, hiszen heti minimum 4 napot Chatswoodban toltok, ami a sydney-i azsiai kozosseg egyik kozpontja, sot, bar nem mindennapos esemeny, de van modom a kinai szarmazasu kollegakkal is beszelgetni. A tegnapi nap igazi csemegeket hozott: megtanultam leirni a sziat kinai "palcikakkal", azaz irasjelekkel, es a szokasos, heti egy hongkongi stilusu laksat is behorboltem ebedre. Termeszetesen palcikaval, azaz chop stickkel.
Az en kinai gazdasagos tortenetem eleg regre nyulik vissza, amit ezuton is koszonok a Csutoras csaladnak. Kabe 12 eves lehettem (?), amikor egy jol sikerult csaladlatogatast kovetoen kenytelen-kelletlen megtanultam palcikaval enni (azt hiszem, ez meg a kinai zenere valo ugrabugra elott :). Azonban ez nem a tipikus "menjunk, es v/egyunk kinait" esete volt, hanem egy jo kis eszkozhasznalati lecke, amit az adott korulmenyek kozott, az ebedloasztalnal, karacsony elotti hangulatban, hurka-kolbasz fogyasztasaval mutatott be a csalad. Valoszinuleg mar akkor is jol mehetett a dolog, a palcikazas (biztosan ehes voltam, es imadom a hurkat :D), mert jo elmenykent vesodott be, olyannyira, hogy nehany ev mulva mar sajat palcikam is volt, tesoktol kaptam, gyonyoru feketet... Itt a thai etterembol beszerzett "keszlet"-tel mukodunk, mukodnenk, ha kicsit surubben rotyogna a gazon a keleti kaja... Na majd ezt is felturbozzuk egy kis kollegaris segitseggel - remelhetoleg a kozeljovoben... :)

A tibeti invazio miatt nem szivesen gondolok Kinara. Par honapja lattam egy szloven hegymaszosrac altal titokban keszitett doksit arrol, ahogy kinai katonak tibeti menekulteket vadasztak le 3 eve a Hegyen, haborog a lelkem, aztan olvasom a Dalai Lama esszenciait, megnyugszom, mikozben kezembe akad egy National Geographic-szeru magazin a csodalatos, leg-leg-leg Kinarol, fellelkesedem, es arra gondolok, hogy oda egyszer el kell jutni...

Termeszetesen utazasi tervek folyamatosan vannak, de egyelore marad a kepes elmeny mozi- es blog-formajaban. Apropo, remlik meg valakinek az Isten veled agyasom cimu (hongkongi) mozifilm? De szivesen megneznem mostanaban....

2009. szeptember 23., szerda

orange sky

A hir igaz: a mai nap tenyleg sokkal narancssargasabban indult, mint amugy altalaban: a feher ablakrolo mellett es mogul vidaman tort be a haloszobaba a nap ugy fel 7 korul. Eros porszag kisereteben..., mintha a kornyeket elkezdtek volna felujitani... :-/Belussal meg is allapitottuk, hogy olyan, mintha a sivatagban lennenk, Jordaniaban, noha az nem volt ennyire por "szagu". Es nem csak allt a levego, hanem mellekesen a szel is elegge eros volt. Kesobb, ugy del fele, meg erosebb, szinte repultunk ebedelni...!

Cremorne porviharban

A vilaghires kepek: smh.
Es aki dalban mondja el: Alexi Murdoch.

2009. szeptember 9., szerda

"default deny"

Azaz "alapból tiltás", ahogyan az az MHSSZ Nittelési Alapelveiben olvasható.
Persze nem volt ez újdonság, amikor ma reggel letöltöttem és olvasgattam ezt a doksit, de mégis arculcsapásnak érzem:

"Magyarország szikláin a
Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi
Felügyelőségek
, mint hatóság állásfoglalása szerint mindenhol tilos mászni,
kivéve, ahol a mászás külön engedély (határozat) lehetővé teszi."


"Értem én a (a viccet), de nem szeretem", azaz tudom/sejtem, hogy ez a kijelentés a természet és persze a tanulatlan mászó védelmére szolgál. De ennek ellenére engem alapból sért és felháborít ez a diszkrimináció.

Hogyan is érinti ez a szabály M.o. lakosságát:
1. 99,5% - nem sziklamászó, nem tudja fejből a KTVF szabályzatait és valószínűleg eszébe sem jut felmászni még a diófára sem, nem hogy 10-20-50+ m-es sziklafalakra:
Nos, nekik teljesen mindegy, hogy ez a szabály létezik-e vagy sem. Ha eltekintük attól a vandál rombolástól, amit a felelőtlen sziklamászók hordája művelne a regula nélkül.
2. 0.489% - nem sziklamászó, de előfordul vele, hogy kirándulás közben, ahelyett, hogy kikerülne, inkább átmászik egy sziklatömbön. Esetleg, felhapaszkodik az oszolyi csúcs helyett egy olyan simeretlen helyre ami kirándulás közben az útjába akad. Ha ez a képződmény éppen nem szerepel az engedélyezett mászóhelyek között, akkor bizony szabálysértést követ el.
Ők aztán igazán bajban vannak, ha éppen egy peches napjon arra jár a természet valamely éber őre.
3. 0.01% - sziklamászó: Nekik legalább hallomásból ismerni kell ezt a szabályt.
És bizony meg is érdemlik, hogy meg legyenek büntetve, ha olyan helyen próbálkoznak, amit előtte nem engedélyeztettek! Még szép: hiszen ők azok akik miatt kopik a kő, meg szemetelnek és letapossák a növénzeket.... Nonszensz. Jut eszembe erről, tud valaki a „Tisztán mászom” programról? 2008-utáni friss hít nem is találtam róla.
4. 0.001% - tudja fejből a KTVF szabályzatait és (csak emiatt) eszébe sem jut felmászni egyetlen nem engedélyezett helyre sem.
Nekik igazán jó lehet.
5. 0.001% - felelőtlen, vandál, aki válogatás nélkül (vagy éppen válogatva) pusztítja az útjába kerülő természeti értékeket. Akár Bánáti bazsarózsa (Paeonia officinalis subsp. banatica - képek - wiki-link), akár egy ismeretlen sziklatömb kerül az útjába.
Na, rájuk aztán majd jól lesújt a törvény pallosa! Hiszen egyéb szabályozás hiányában nem is lehetne őket szankcionálni!!


Persze megint csak dohogok... :-)


A korrektség kedvéért emg kell említenem, hogy 1. A százalékokat "hasból" montam csak, bár azét valszeg nem járok messze a valóságtól; 2. magát a szabályt nem olvastam el, nem kerestem rá a KTVF honlapján.
Ezért is nem emlegettem fel a peremhelyzeteket: azaz, hogy mi számít mászásnak és mi nem. Pl. egy nem engedélyezett helyen "I"-es mászóúton felkapaszkodó már szabályt sért-e, vagy csak akkor, ha elvégyett vmilyen hegymászó tanfolyamot, esetleg van nála egy karabier a hátizsákjára akasztva??
Meeg, nem kezdek bele abba a végeérhetetlen témába sem, hogy ki/mi okoz nagyobb pusztulást egy helynek kirándulók/sziklamászók/mtb-sek/motorosok/quad-osok/lovasok/fa-tolvajok vagy esetleg a "szirtisas"... (Jó tudom: "..csak nem a sziritsas" ;-)

U.i.:
Köszönet az MHSSZ-nek és minden oktató és ismeretterjesztő tevékenységet folytató szervezetnek és személynek, hogy tesztek az ellen, hogy ne legyünk a panelbe kényszerítve minden szabad percünkre.
U.u.i.:
Pedig mennyivel jobb lenne, ha minden háztarttásban lenne Wii, és akkor egyáltalán nem kellene kimozdulni a munkahely-soppingcenter-kocsma-otthon-ésközbenautóbanülök ötösfogatából.

Uff.

2009. szeptember 6., vasárnap

ausszi titok

Nem emlékszem, hogy régebben írtam-e már arról a furcsaságról, hogy az itteni mászóhelyeket járva alig-alig láttam a falban nitteket. Ellenben elég sok csavarfej kandikál ki a sziklákból.
Az előző írásban említettem, hogy végre megoldódott a rejtély. Most egy kis fénykép sorozattal illusztrálom:

Removable bolt plate

A fúrt, ragasztott nittekre mindenki a "hozott anyagból" csúsztatja rá a nittfület. A véletlen lecsúszást pedig a beakasztott karabiner teljesen megakadályozza.
"Állítólag" valamikor a kilencvenes években találta ki és honosította meg egy itteni mászó. Akinek sajnos nem jegyeztem meg a nevét, ami komoly hiba volt, mert az interneten kétszeri nekifutásra sem találtam róla információt.
Úgy veszem észre, hogy itt valaki vagy mászik, vagy számítógépezik... Ez egyébként a másféle netes mászóirodalomban is meglátszik. Rendes falrajzra, térképre a mászóhelyek megközelítéséről még véletlenül sem találtam.
Már azon gondolkozom, hogy szépen nekiállok, lerajzolgani az utakat amiket mászok. Nem is ártana felfrissíteni a falrajz írási/olvasási ismereteimet!



Csatolok még egy szikla nélküli képet is, hogy jobban lehessen látni.



Ja, a lényeget majdnem elfelejtettem!
MIÉRT használnak ilyen technikát?
MERT: A "gyanútlan szemlélődőnek" sokkal kevésbé észrevehető (zavaró??) egy csavarfej, mint egy teljes nitt. Másrészt pedig így lényegesen olcsóbb egy-egy út kiépítése.

Még nem tudom, hogy mennyire fogom szeretni ezt a megoldást. Mellette szól, hogy így még egy nittelt út végigmászása is hasonló erőfeszítést igényel, mintha végig természetes közteseket használnánk. Ellene, hogy a "hagyományos" (nem-ausszi) technikával egy nehezebb helyen az erőlködő mászó hamarabb fellélgezhet, mert csak két mozzanat a biztosítás, amíg a nittfül lekasztása a hordozó karabínerről és a csavarra csúsztatása egyel-kettővel több.

Folyt köv!!

Képek itt, Timcsó jóvoltából...

(Éljen a tavasz!!)

2009. szeptember 5., szombat

papírkutya visszatér

Avagy Barranjoey Head II.
Ami pontosabban a harmadik kirándulásunk volt itt, de csak a második mászós céllal.
Mivel múlt héten sikeresen beszereztem néhány bolt-plate-et, ezért most nagyon reménykedtem benne, hogy nem fogunk újra megfutamodni.
És szerencsére tényleg nem!
Pedig volt rá némi esély, mivel úgy tűnik időnként problémáim akadnak a BAL és a JOBB irányok megkülönböztetésével. (Talán mert az L/R-ből az "R" joban hasonlít a B/J-ből a "B"-re ami ugye a bal, nem a jobb)
Témára visszatérve, a keverés eredménye képpen a beazonosított úttól JOBBRA lévő könnyebb helyett a BALRA lévő, nem egészen annyira könnyűbe sikerült beszállni első homokköves prábálkozásra. DE, mivel Cinó bács tanácsait mindig megfogadtam ("amit meg lehet fogni, azt meg kell fogni") végül sikeresen túljutottam az első métereken, onnan pedig már nem volt megállás...
Sikeresen abszolváltam ugyanezt az utat még egyszer, top rope-ban is, a gyakorlás kedvéért. (Még mindig nem értem, hogy előre mászva (lead climbing) miért megy mindig jobban.)
Illetve még azért megkerestem azt az utat is, amit eredetileg akartam mászni. Jó választás volt, érdekes kis utacska.
Mivel délután közepén indultunk ki nem is maradt idő másra, de nem is terveztük úgy.
Délelőtt a szokásos, másfél órás sétával "melegítettünk" (gyönyörűen sütött a nap) a Cremorne Point körül, és az utca végén lévő kajálda napernyője mellé ülve töltögettük az akkumulátorainkat, hogy a téli időszakban jól megfogyatkozott napsütés-jókedv háztartásunkat javítsuk.

Képek itt, Timcsó jóvoltából...

Napsütés-kirándulás-tenger-sziklák-finomságok...
Csak Ti hiányoztok.
De azért így is szuper nap volt.

2009. augusztus 28., péntek

az unalmas ország?

Tegnap belefutottam egy érdekes cikkbe, bár inkább vitaindítónak mondanám. A lényeg: ha utazásról van szó, az ozik 1/3-a inkább a közeli/távoli külföldet választja a belföldi úticélok helyett. Az oké, hogy erős az ozi dollár, meg hogy Új-Zéland közel van, ezt már mi is észrevettük. :) Igazából engem sem érdekel, hogy hová/mennyiért utazik az átlag ozi (én remélhetőleg és valószínűleg soha sem fogok ebbe a kategóriába tartozni), csak kíváncsi voltam, mit irkálnak össze a helyiek a fórumon.
Hogy mekkora labda volt az "unalmas-e" kérdés? Hátnyilván nagy. A "ritörn" pedig pontot ért. Fogalmam sincs, mennyire sport nagyhatalom AU, de ahogy látom, a melbourne-i sportok megmozgatják a 10telt hazai közönséget: tenisz, F1, krikett és lóverseny... Vajon ebből mennyi a sznobizmus...?. Amúgy az ozik nem arról híresek, hogy sokat-sokat utazgatnának Külföldre. Azok a hollandok! :D Megvan persze a suli befejezése utáni "elutazunk ketten Angliába", és Baliban sem véletlenül volt robbantásos merénylet néhány éve (az ozik egyik kedvenc nyaralóhelye), tehát aktuális topik az utazás...

Egyébként tényleg kijött, hogy itt is sokan unják a banánt, vagy inkább az itteni felhoztalt tengerpartokból és gumifákból (nahát...), meg hogy túlamerikanizált (nahát...), drága-drága-drága (biztos vagyok abban, hogy mindenki szívesebben költ kevesebbet jobb szolgátatásért), a kultúra állítólag nulla (ahogy körülnézek, egyedül Melbourne-ben van vmi mozgás :-/); helyiek a helyiekről: "részeges, rasszista banda" - ilyen is van mindenhol, bár őszintén szólva meglepetés volt megtapasztalni ezt a világ egyik "leglazább", "legbefogadóbb" országában. Na és ez nem vicc. Amúgy eddig marha nagy mázlink volt mindennel! %:-)

A fórumon az tetszett egyébként, hogy pl egy indexes vagy origos, netán tótavés véleményezéssel ellentétben itt senki sem szidja az éppen aktuális kormányt/ellenzéket vagy a korábbi hozzászóló felmenőit. Ovis, de pirospont.

Az "unalmas" kifejezés többször nekem is beugrik (unalmas-e vagyok?), amikor valaki megkérdezi, hogy érezzük itt magunkat. Lehet, hogy csak a fél év "vidéki", nyúkaszlis elszigeteltség miatt, de el bírnék viselni egy kicsivel több pörgést. Most valahogy nem szervezzük olyan jól magunkat, és hát a környezetünk sem az a baromira jól tájékozott -- sehol egy jó koncert-meghívás, és a túraszervezők is mink vagyunk. Legalább jól megtanuljuk jól elszórakoztatni egymást! :-P

Próbálom összeszedni a gondolataimat, mi vajon miért nem jártunk még szinte sehol ebben a baromi nagy országban. Itt vagyunk másfél éve, de még alig láttunk valamit... Na jó, volt Kék-hegység, meg kisebb-nagyobb kirándulások, de eddig még nem estünk egyik ámulatból a másikba. A válasz pofonegyszerű: mert a legjobb helyeken nem jártunk még...! :))) Hosszú a lista: az enyim elején rögtön ott úszkálnak a dugongok, pontosabban én és a dugongok, valahol a queenslandi Fraser-island környékén. Aztán sznorkizás Cairns környékén. Ott ugye hegyek is vannak, tehát bármi más is lehet még. Aztán a Nagy Szikla (összekötve Darwinnal és környékével), ami annyira túristalátványosság, és annyira a lehúzós kategóriában van, hogy csak a repjegy/fő többen van, mint eljutni Új-Zélandra. Nevetséges. Perth olyan, mintha a világ vége lenne (ahol a nap lemegy..), pedig csak a kontinens átellenes partja, 4000 km-re :-o. Melbourne és környéke szintén kívánatos, de hetente elgondolkodom, hogy mennyire akarom látni a Dalí- és a Pompej-kiállításokat, vagy a kis pingvineket a nemtommilyen szigeten, mert csak ezekért "leugrani" nem érdemes, hosszabb útra meg nem futja az időnkből... Mert akkor már inkább ismét ÚZ-on vagy Tasmánia szikláin kötünk ki, az ziher. Szóval, nagyon fel kell kerekedni itt ahhoz, hogy az ember bárhová is eljusson. Talán ezért unalmas egy kicsit, de elképzelni sem tudom, mi lesz, ha már nem hallom a kukabúrák nevetését...

Egy hippicamperes körutazás..., az lesz a megoldás...! :D

2009. augusztus 23., vasárnap

hidkuti kirándulás

Egészen pontosan Heathcote-ban jártunk, csak rossz a hallásom. :) Amíg vártunk a vonatra, Bélus beszerezte a mézadagunkat plusz lépesmézet is vett, és amikor rákérdeztem, hogy honnan való a méz, ő azt "válaszolta", hogy "hidkuti" - természetesen szigorúan az ottani kiejtéssel! :D

Hogy hol van az az Ottan? Sydney-től délre a Heathcote Nemzeti Parkban. Ez pont szemben van a Royal National Parkkal, ahol tavaly december elején kollégáinkkal kirándultunk. Ezúttal egy autóval mentünk, és mivel az út nem körtúra volt, egy kis vonatozással kezdtük a túrát. A mézvásárlás után, pénzváltás jött, mert jegyiroda nem volt... Mire bepötyögtük a jegyünket és átértünk a felüljárón a másik oldalra, éppen jött a vonat, kicsit futni is kellett, hogy elérjük. :)

A gyaloglást a Waterfalls nevű vég/állomáson kezdtük (vajon mért hittem azt, naivan, hogy lesz vízesés is?), és az első szakaszt sikeresen teljesítettük aszfalton. :) Ezután lefelé kapaszkodtunk sziklás terepen, majd első megérzésünkre hallgatva bevágtunk a bozótba.

"Kezdődiiik..." Ki volt ugyan írva egy kőre, hogy "H/Cot", de utat nem láttunk. Elkezdtük a bozótjárást, amit itt "bushwalking"-nak hívnak, nem véletlenül... Tavaly a főút másik oldalán tett túránkon már láttuk, milyen a bozót közelről, de a mostani kirándulás minden elképzelésünket felülmúlta... Volt térképünk és volt útleírásunk, ez utóbbi részletes, csak valahogy nem a számunkra fontos részleteket írták le. Igazából egy csapásszerű útvonalon haladtunk, és az aljnövényzet néhol a nyakunkig ért... Hajolgattunk jobbra-balra, mint annó Kokó az ütések elől... :) Még szerencse, hogy igen jó formában voltunk, és -kivételesen- minden "irány"-ötletem jónak bizonyul! A legjobb ötlet a legnagyobb bozótban jött: találni egy ösvényt az egyik bokorról lelógó színes szalag mögött! Ez volt mögötte.

Fellélegeztünk, amikor a Nagy Bozót végén megláttuk az irányjelző táblákat: tutijó helyen járunk...! A legtutibb pedig akkor történt, amikor szembe jött velünk egy tűzoltóautó a szervízúton. :D
Képek.

Az első állomásunk a Kingfisher Pool, ahol táborhelyet is találtunk, meg szuper sziklákat és kisebbfajta vízesést. Nagyon "répázós" idő volt ;), de sajnos nem pihenhettünk hosszasan, mert az út nagyobb része még hátra volt. A bozót izgalmait letudva már igen kellemesen éreztük magunkat, tudván, hogy ÚTfélén haladunk, sőt mi sőtebb, hogy órákon keresztül egy emberrel sem találkoztunk. Szerencsére annál több madarat hallottunk, és az út mentén rengeteg volt a virág is; muszáj volt sokat fényképezni... :))

A következő a szintben hullámzós szakasz, ahol már jöttek szembe túrázók, egy magányos farkas, majd egy ázsiai kommandó, akikről feltételezem, hogy végigtördelték az ágakat az ösvény mentén, csak azt nem értem, miért?? Aztán pedig egy kellemes 10es ozi csapat. Utána semmi. Táblától tábláig haladtunk, immár hasznosabb útleírásokkal :), és jó tempóban. Késői ebédünket egy kedves sziklán, az erdő közepén folgyasztottuk el. Ezután Bélus szerzett magának egy "lándzsá"-t, amivel most már 100%-osan BUSHmannak képzelte magát. Amit egy hiteles fotó bizonyít is! :D A "lándzsá"-t egykori, nem száraz formájában itt lehet megtekinteni.

Az utolsó 1,5 órában nagyon kellemes terepen sétáltunk, több, mint egy kilométert egy csövezeték mellett, nehezen lehetett volna eltéveszteni az utat :), majd ismét találtunk egy kellemes pihenőhelyet, ahol majd nyáron biztosan fürdeni is fogunk, ha újra bevállaljuk a bozótot. :)

Az 5 órásra írt kirándulást végülis időn belül sikerült teljesíteni, és a végére még egy kis fekete humor is maradt -- amit ezúton is köszönünk az ozi "MÁV"-nak:

2009. augusztus 21., péntek

az új kenyér elfogyott

Talán ebben a hónapban megdöntjük a negatív blogbeírási rekordot. Nem is csoda - olyan sötétek vagyunk, mint az éjszaka! Leginkább pedig én, hiszen az elmúlt hétben 3 olyan egybefüggő napom is volt, amikor aszitem, magával ragadott a "téli depresszió". Na, elragadó az nem voltam... A nappalok hosszabboknak (hálisten), és mi elkezdtük a felpörgést, hiszen pár hét, és kezdődik a tavasz, illetve pár hónap, és kezdődik a nyár. Nyilván formába akarunk lendülni! :)Bikinivonal, sörhastalanítás satöbbi. Szigorú edzési terv helyett kipublikáljuk a teljesítményt a konyhaszekrény oldalára ragasztott csomagolópapírra, amit szépen bevonalkáztam: egy sor az nem egy sör, hanem 7 nap/egy hét. Ahogy a múltkor tudósítottam, Bélus szépen csinálja a hasizmokat jógával összekötve. A heti hajtást viszont az edzések is megszenvedték, úgyhogy a hétvégén eltoljuk a hegyet. Én azért derekasan állom a sarat az Iyengár jóga "klub"-ban, kábé mintha ütnék a hátamat, annyira jól esik... :-D Olyan érzésem is van már az első két óra után, szóval az, hogy 3+3 évig jógáztam, az mintha csak álmaimban létezett volna. Még "szerencse", hogy a kezdő csoportba jelentkeztem be! Na, mert itt aztán be kell ám telefonálni, plusz "próbaóra" sem volt, tehát 5 alkalmas bérletemet "muszáj" lesz lejárni... Az oktató mint egy katonatiszt...

Erről jut eszembe a mozi, meg az új Tarantino-film, amit természetesen "mihelyst" megnézünk. Elvileg tegnap mentünk volna, de a Cég már megint lenullázta az esti programunkat. :-/ Pedig még olcsósítós jegyem is van... Na, talán ma. Vasárnapra nyertem egy "családi belépő"-t a PONYOra, az új Miyazaki-filmre, amit már nagyon vártunk. Premierben nyomjuk a Broadwayen, már csak 2 gyereket kellene magunkkal vinni, és teljes lenne a "család"! :))))

Úgy tűnik, minden hétvégére jut egy gyerekprogram: múlt szombaton megint elmentünk a mosmani állatkertbe. Képek itt. Megkaptuk az új tagsági kártyáinkat, ami egy vastagabb kártyát, illetve fényképes azonosítást is jelent. A fénykép csak az adatbázisukban jelenik meg, a kártyán nem. Hát az remek volt, ahogy az információs kalickában ülő, anyukáink-korú hölgy kinyúlt az üveg alatt, és lefotózott bennünket egy fogantyús minikamerával! :D Hirtelen elképzeltem, hogy az állatkert összes lakosáról is készítenek egy ilyen adatbázist... :))) Egyébként az elefántokról van egy kis könyvecskénk, ha legközelebb megyünk, már megpróbálhatjuk beazonosítani, és nevükön szólítani őket. ;) A kis elefánt hihetetlenül aranyos, a nagyok pedig eszméletlenül ügyesen játszanak: frizbivel, focilabdával. Van egy a képek között, amin látszianak is a mozdulatok. A buddhista elefánt-áldásról lemaradtunk (az elefántok Thaiföldről jöttek AU-ba, és a kis elefáni is thai nevet kapott), de volt finom thai kaja és még egy halom szuper prospektust is beszereztünk, jól fognak jönni a thaiföldi útra! :)
A fóka-show szenzációs volt, de a kis wombatgyerekkel való találkozást semmi sem überelheti!! :D Végre egyesült a wombat kommandó! :D

2009. augusztus 10., hétfő

lelkibéka

Nahát tipikus... Békének indult, aztán béka lett belőle! :)

Ma végre időben elindultunk az irodából, ma végre láttunk egy jó kis amerikai filmet, ma végre megtaláltuk az ABC jazz-csatornáját a digitális tv adók között.
A szabály az szabály: mivel csipszet evett, Bélus nyomja a fekvőtámaszokat a nappaliban! :D Én már benyomtam a spenótós-szárítottparadicsomos-kisrákos tésztát (kössz a tesóknak a tippet ;)), így csak az instrukciókat nyomom, hogy így ennyit, meg úgy kell nyomni. Kellemes, hasznos időtöltés.

A mai mozizás ingyérmozi volt, mivel a mozink alkalomadtán szervez ilyen vetítéseket is, és a szerencsés regisztrálókat duplajegyben részelteti. Csak a kinyomtatott emailt kell bemutatni, aztán nyomás helyet találni...! Adam a film címe egyébként, kellemes zenével, komoly témával (egy Asperger-szindrómás srác története), szép jelenetekkel, jó kis zenével. Ez valami premier előtti bemutató lehetett, mert ha jól láttam, AUban csak aug20tól kezdik el vetíteni...

Érdekes, hogy életemben először itt, AUban találkoztam ezzel az állapottal (nem tudom, hogy ez mennyire nevezhető betegségnek). Amíg a könyvtárban dolgoztam, feltűnt, hogy "kicsit más" az egyik kollégánk, Ashley. Nekem az volt fura, hogy minden nap öltönynadrágban és szépen vasalt ingben, kisuvickolt cipőben jött dolgozni (minek?a poros raktárba? :)), reggel szinte vonult, amikor megérkezett. Nagyon komoly belépő volt minden nap! Persze bármire gondolhattam volna, de én nem gondoltam semmire. Utólag az első, találkozásunkkor elhangzott mondatot is másként értékeltem: "she is nice!' - gondoltam akkor, hogy ez biztosan egy másik új kollégának szól (akivel korábban találkoztam, de kiderült, hogy ő nem a mi kollégánk lett), de később rájöttem, hogy olyan kellemes benyomást tettem rá az első pillanatban, hogy ezt feltétlenül ki kellett mondania a jelentlétemben. :-) Később sokat beszélgettünk, igaz, közös ebédelésre nem került sor; vmikor a melóból eljövetel előtt tudtam meg, hogy "aspergeres".
Az utolsó napokban töviről-hegyire kifaggatott a távozásom körülményeiről! :)

2009. augusztus 9., vasárnap

Július vége - Augusztus eleje

"Kedves naplóm" - hahhahah...

Az a helyzet, hogy az elmúlt 19 napban egyszerűen túl sok minden történt, így sajnos a blogolásra már nem maradt időnk-kedvünk-erőnk.
Timcsó szavával élve, mindenféle érzelmet átéltünk az elmúlt hetekben: eufóriától (gurulás lefelé a dombról a bringákkal) - a haálfélelemig (érdekes felszállás a Gold Coastra repülve).
Meg persze a "szokásos" munka-munka és munka is közbejátszott.

Aki keres - talál:
Hallgassátok meg a Gold Coast-i the Huns zenekartól a Tequila -t!

Ezen a hétvégén pihenőnapokat tartottunk. Mindkét nap jót sétáltunk a félszigeten, ami nem csak a mozgás és a friss levegő miatt esik jól, hanem ilyenkor lehet a legjobbakat beszélgetni.
Emellett tegnap én még elmentem egyet tekerni is: legurulás a Balmoral beachre aztán kapaszkodás visszafelé. A terepviszonyokról azt hiszem sokat elmond, hogy a 3.3 km út odafelé javarészt gurulás volt, amíg felfelé több mint tizet szerpentineztem inkább...
És még így is majdnem kiköptem a tüdőmet. Jó móka volt... :-)
Előző este pedig vendégségben voltunk Árpinál és Gabinál. (Tudjátok, ők csinálják itt a kürtőskalácsot!) A jó beszélgetés mellett finomakat ettünk (paprikáscsirke nokedlivel! vargabéles! és sok más finomság), és még az is kiderült, hogy a Becherovka* nevétől, szagától, de még az ízétől sem ráz már a hideg!

Pár kép még Timcsótól a szokásos helyen.

Most pedig fürdés, alvás.
Jóccakát!

2009. július 21., kedd

ebédidő

Gondolom feltűnt rendszeres olvasóinknak (eheh..), hogy mostanában kevesebbet írok a blogra. Ennek nem (csak) lustaságom és a számítógép undor az oka, hanem az is, hogy megintcsak bőve túlcsordul(t?) a munka a napi "nyolcórás" kereten.
Bár ma sem kevesebb a tennivaló, de legalább csak az irodáig kellett elautózni reggel. És a napsütésre és a 22-23 fokra való tekintettek a Chelsea Hotel teraszán költöttük el szerény ebédünket. Kivételesen csak hárman (Timcsó, Alex és én) mentünk együtt, de így is ugyanolyan jólesett a hatalmas steak és az üveg sör.

Aminek cimkéje (nem meglepő módon :) büszkén hirdette eredetét: "tsztesen" az első konviktok kezdték főzni... Egészen pontosan az egyikük, akit rajtakaptak amíg a hozzávalókat lopta el valamelyik közös raktárból.

Bocsánatos bűn? :-)


a Chelsea Hotel bejárata és terasza

2009. július 19., vasárnap

3. bringás felfedezőút

Ha vasárnap, akkor bringázás -- legalábbis ez a logika most már vagy 3 hete. :)
Két hete a közeli dombokon tekertünk, Bélus múlt héten a North Sydney-be vezető "útvonal"-at próbálta ki. Ma az autópályához (Warringah Fwy) közeli kerékpárútvonal megtalálását és kipróbálását terveztük. Ehhez kellett kicsit nyomozni, mert csak azt láttuk a munkába menet az autóból, hogy "valahonnan" elkezdődik, és párhuzamosan halad, de sehol sem láttuk a becsatlakozást. Úgyhogy kicsit keresgéltem a weben, és találtam is egy fórumot, ahol valaki "véletlenül" ugyanezen útvonal iránt érdeklődött. :) Még a Google Map-en is nézelődtünk, repülőüzemmódban végigsuhantam a pályán, de tutira vettem, hogy nem a legfrissebb képeket látom... :-/ Na mindegy is, mert a fórumos útvonaltervet memorizáltuk, illetve Bélus már egy részén kerekezett, tehát ő fejből nyomta. :) Tök jó volt, hogy tudtuk, hol merre kell fordulni, és mikor kell jobban figyelni, stb. Persze azért az ozik sem hülyék :), mert nagy okosan kitáblázzák ám a "kerékpáros útvonal"-at, mégha nincs is dedikált út, csak egy javasolt utca, ami esetleg kevésbé forgalmas. És mi ezt díjazzuk is nagyon!

Nna, én kihagytam a múlt hetet, ami a mai teljesítményemen meg is érződött: már a cremorne-i/mosmani dombokon lihegtem, és szégyenletes módon még a közelben sor került az első (és nem utolsó) dombon felfelé tolós cselre. :-D
Hihetetlen mennyire punnyadt lettem az aktív BrinJoe-s korszakom óta Oziban eltöltött időben....! :D áá

A következő szakasz a mindenféle utcákban biciklizés volt, aztán ismét áthajtottunk az autópálya felett, és a trükköt ismerve, áttekertünk a közvetlenül az autópálya mellett haladó szakaszra. Hát ez eléggé utálatos volt, mert a 3-sávos forgalommal szemben haladtunk. Naremburgnál találtunk egy szuper kerékpáros-gyalogos átjárót, ezen becsatlakoztunk a bal oldalon menő útba, amit az autóból is láthattunk korábban. Juhéjj! :) Innen következett egy izgalmas csendes, bokros, minitavas útszakasz, ahol még egy bmx-es fiúcska is ránk csöngetett -- gondoltam örömében... Bárcsak komolyabban vettem volna a figyelmeztetést: ugyanis a kanyar után egy utálatos és alatomos emelkedő következett, amitől én úgykipurczantam, hogy "mihelyst" feladtam a további küzdelmet. Amúgy is kiábrándítónak találtam az autópálya melletti bringázást (ugye a 2*3 sáv+ - benzingőz, zaj) -- nem az én műfajom. Szóval a chatswoodi kanyarban visszafordultunk és konkrétan visszagurultunk...! :-) North Sydney-be visszaérkezve tettünk egy kitérőt a St Leonards parka, és milyen jól tettük! Madárcsicsergés, gyönyörű növényzet, fantasztikus kilátás az öbölre, csúcs-csoki és kicsi pihi. Szuper program ebéd előtt! :D Hazafelé tekerve láttunk néhány rózsaszín mellényes, később pedig egy csodaszép sárga-piros-zöld-kék színekben pompázó papagájt. Dimbes-dombos utakon haza, a kertek alatt, aztán erőgyűjtés paradicsomlevessel és sült sertésbordával. Ez utóbbiak elkészítéséhez azért még kellett egy kis erőtartalék, de az étvágy már maximálisan megvolt :-)))
17 km.
Jövő héten tovább edzük magunkat, és addig gyúrunk, amíg meg nem hódítjuk a balmorali dombot! :-D
Ja, mielőtt elfelejtem:
http://www.bikely.com/ -- nemzetközi bringás útvonaltervezés/ajánlás -- még "Sümeg"-re is ad találatot, persze sokkal több van Budapestre ;)
Ezt a nyitóképet pedig LBnek & GyB-nek soxeretettel:

esküvő utáni ebéd

Maláj tanácsadó kollégánk, Radika, megházasodott szerdán, és ez kihagyhatatlan lehetőségnek tűnt egy jó kis "spontán" csapatépítésre. :) Vagy inkább háztűznézésre, mivel Elisabeth (a tanácsadók manágere) és Anthony hívták össze a csapatot egy közös ünneplésre és szombati ebédre a nemrég vásárolt kérójuk kertjében. Batyus buli volt, előre megbeszéltük, hogy ki mit vigyen, mi gyümölcssalátával készültünk és diós bejglivel. :) Jó sok pácolt husi is volt, mivel a társasház kertjében szabadon használható grill is van -- a képen is látszik, mint ahogy az is, hogy a parton ülünk! "Durva", hogy Hajós Márk kollégánk a vitorláshajójával érkezett, és kikötött a hátunk mögött éppen nem látható mólónál. :) Bélus már korábban várta, és bőszen integetett egy ismeretlen vitorlásnak... :))) Aztán eljött a kikötés pillanata is -- persze Bélus volt az első, aki rohant segíteni. ;)
A barbekjú-választék kolbász, csirke és steak volt, hozzá saláták és fogtörő kenyérke. :) Soook-sok borral és sörrel. Aztán jött a pezsgő, sok eperrel, gyümölcssalival, bejglivel és citromkrémes sütivel.
Mivel mégiscsak tél van, 4 után lassan vége is lett a bulinak, mert ahogy eltűnt a nap az épület mögött, mindenki dideregni kezdett... Szuperjó volt ez a kis kajálás! Remélem, legközelebb már mi is húzzuk a kerekes eskynket. :D

bemelegítés




éljen az ifjú pár! (bejglin! :D)

2009. július 9., csütörtök

napi gyors..

Már fellőtték a pizsamát, de sanjos lefekvés előtt még dolgoznom kell egy kicsit.
De azért gyorsan kihasználom az alkalmat egy kis blogolásra... :)

Az előbb fejeztük be a vacsorát és a végén érdekes kép állt össze bennem miközben egy kis sütit vágtam ráadásnak:
Ez volt az itteni életünk egyik "legmagyarosabb" vacsorája: az avokádós szendvicsre rendes paprikás szalámi került és jó kis unikummal öblítettem le, mielőtt az egy-egy ráadás diós és mákos bejglit vágtam volna.

Koccintsunk együtt is ... virtuálisan...
Egészségetekre!

2009. július 7., kedd

2kerekre kattanva

Miota megvettuk a brinjoe-kat, nem telik el nap, hogy ne talaljak vmi erdekeset a temaban. Ma peldaul egy kis izomlazat fedeztem fel a labaimban, koszonhetoen a majd' 2 ev kihagyasnak es Mosman-Cremorne szintben hullamzo, kellemes kornyekenek. Megkinozott az elso 5 km-em!
Tegnap meg azt olvastam (indexen?), hogy Hollandiaban atvettek az uralmat a bringasok! :-O Nna, gyorsan magam ele kepzeltem a buszke autotulajdonost, aki kenytelen-kelletlen megallni es lehuzodni kenyszerul az utakon a mas orszagban talan szokatlan sav-leosztas miatt (2 bringasav, 1 autosav kozepen). Ezt 2009-ben elkepzelhetetlennek tartom AU-ban, ahol a varosban 2*2/3 savos "autopalyak"-on lehet kozlekedni, es mindenki nyomja, mint allat. Hatnyilvan az orszaguti bringasok is hasznalhatjak az autopalyakat, legalabbis a Newie-Sydney szakaszt biztosan. A leallosavban haladnak. :-O A varosban meg ott, ahol van hely. :) Vannak persze bringautak itt is - a) epitett kerekparut,
- b) osztott sav az uton a leallosav mellett (horror! a boltos csajt, aki elokeszitette a cangakat, mult heten csaptak el egy ilyen osztott uton, konkretan a sofor kicsapta az ajtot, anelkul, hogy korulnezett volna. A csaj 30 km/h-val tanyazott, kobanja szettort, plusz meg orditott is vele az auto gazdaja...),
- c) jardara felfestett gyalogosokkal "osztott" sav, hat kabe olyan, mint a Lanchid-Erzsebet-hid szakaszon, szoval egy vicc.

Az irjak sydney varos honlapjan, hogy a varos $70milkot szan az uthalozat kiepitesere/fejlesztesere. Ketlem, hogy nagyobb sikerrel menne a fejlesztes, mint ottHUN...
Ugyanezen a honlapon : bringas tanfolyamokat ajanlanak. Mar meg sem lepodok, miutan meg anno Newie-ban sutemenydiszito tanfolyamot talaltam a listaban -- hahaha :)))

A kovetkezo tekeres valszeg a Sydney Olympic Parkban lesz, vagy kornyeken,mert ezt mar tavaly-tavaly kineztem magunknak! Vagy esetleg a Centennial Park? Na, meglatjuk, meg van ido szombatig! :)))

2009. július 5., vasárnap

újra kétkeréken

Végre megvan!
Jópár hetes (hónapos?) keresgélés, tanakodás, meg még pár nap várakozás után végre újta csatlakozhatunk a társadalom kétkeréken guruló részéhez.

Azon kívül, hogy az elmúlt hónapokban nagyjából semmire sem volt időnk, azért is tartott ilyen sokáig a bicikli kiválasztás és vásárlás, mert horror árak vannak mindenhol.
Szerencsére azonban az Anaconda Ourdoor-ban (is) év végi leárazás volt, úgyhogy azokat a bringákat amiket már régóta nézegettünk végre (majdnem) normális áron hirdették.
A Fluid a bolt saját márkája, úgyhogy előszöt kicsit tartottam tőle, de mivel a vázakra "élettartam garancia" van és minden más az ismert, kedvelt gyártóktól (Shimano, WTB, Suntour) való, úgy döntöttük, bevállaljuk.
Timcsó egy Renegade-et, Bélus Nitro-t kapott.
(Most találtam ki, hogy ez bicikli karácsonyra, mert itt éppen tél közepe van... :)




És végre egyre hosszabak már a napok!
Nehezen bírjuk a sötétséget meg a hideget. De ez a hétvége mintha már kicsit tavasz felé kacsintgatás lett volna! Végig sütött a nap és amíg világos volt, addig egész kellemes volt az idő.
Miután végeztem a bringák beállításával el is mentünk egyteszt körre. Cremorne, Mosman és North Sydney eléggé dimbes-dombos vidéken terül el, úgyhogy óvatos duhajként csak egy rövid bemelegítő tekerést terveztünk. Timcsinek 5, nekem 8 kilométer pont elég is volt mára.
A járgányok jól gurulnak, csak a hátsó fékeken kell még egy kicsit finomítani és szuperek lesznek!

Jó bringázást a Balaton-kerülőknek!
(Mikor is mentek?)

Nem vagyok unalmas?

Gyula barátom örvendeztetett meg egy L'art Pour L'art Társulat linkkel. Laár András villogó szemüvegét és mozgását látva ki más is juthatott volna eszembe mint Bono. (Akire sajnos egy nevezetes South Park epizód óta már nem tudok olyan szemmel nézni mint korábban: Season 11 Episode 9 illetve egy rövid részlet itt.)

Visszatérve a linkre, tegyétek a következőt:
1. Nyissátok meg ezt és ezt a linket.
2. Vegyétel le a hangot az elsőről (L'art Pour L'art), viszont toljátok fel a hangot a U2-ra. Majd gyorsan váltsatok vissza a "péhbekkes" ablakra.
3. Mivel a zene kicsit hosszabb, mint a "film" érdemes ide oda tekergetni.

Jó szórakozást!

2009. július 4., szombat

Bruce's Plumbing Services - D.I.Y.

Az úgy volt, hogy szerda este majdnem sikerült időben lefeküdnöm.
Már szépen megfürödve, illatosan ültem az ágy szélén, amikor hangos duranást hallottam a fürdőszobából...
Amikor kinyitottam az ajtaját, akkor már sejtettem, hogy egyhamar nem lesz alvás. Ugyanis a mosdó alatti szekrénykéből vastag sugárban ömlött a víz. Az történhetett, hogy amikor Timcsi megnyitotta a zuhanyt a nyomásváltozás végleg eldöntötte a csatát a csapba bevezető flexibilis csövek műanyag (!) foglalatában.
Még szerencse, hogy a téli viszonyoknak megfelelően egy ráadás hosszúujjú felső volt a pizsamám felett, így kevésbé égetett illetve fagyasztott a víz, miközben azon igyekeztem, hogy gyorsan áttörjem magam a tisztítószerek, hajnyírógép, budipapír ésatöbbi egyre ázottabb keverékén, hogy megtaláljam és elzárjam a csapokat. Közben persze lázasan pörgött az agyam, hogy vajon hol a fenében laht a főcsap, ha esetleg ezekkel nem járnék szerencsével. A hálószoba végülis megúszta az elárasztást, időben megtaláltam és sikeresen eltekertem a csapokat. (Merre nyit és merre zár??)
Az ezt követő másfél órás takarítással egybekötött éjféli vízszerelésnek az vetett véget, hogy - miután felfedeztem az OZ csapok rejtelmeit - rá kellett jönnöm, hogy az eltörött műanyag bizbaszt nem tudom házi megoldásokkal pótolni... (Egyszer ugyan majdnem sikerült, de a teszteléskor kiderült, hogy továbbra sem bírja a nyomást)
Maradt a "B terv" azaz újat kell venni. Ami annyiban bosszantó, hogy gyakorlatilag az egész csapot ki lehet dobni egy tízfilléres műanyag hibája miatt. Hogy mi a fenét keres MŰANYAG egy ilyen szerkezetben? Azt hiszem, hogy a tervezők is feltették (és megválaszolták) meguknak ezt a kérdést, mert amikor elmentem venni egyet, akkor láttam, hogy az összes új csapban már fémből volt ugyanez a darab.
És hogy miért nincs még mindig csap a fürdőben?
Mert az új csaphoz új felxi-csövek is járnak. Esetünkben 10 cm-rel rövidebbek a réginél, és éppen 5 centivel rövidebbek a kelleténél. És persze ahány ház annyi szo*ás elvnek megfelelően a régi csövek menete nem illeszkedik az új foglalatba...
Sebaj:
Ami otthon Praktiker, itt a Bunnings - szeretek oda járni ;-)

P.s.: "D.I.Y." - kb csináld magad, nagyon divatos errefelé

2009. július 3., péntek

KangaBT.tk

A Kanga BTK (Kanga Bt Kunsztok) alternatív útvonalon is megközelíthető: így is lehet fogyasztani! :)
Utólag is nagy-nagy köszönet Hegyekcsavargóihíres GyB-nek! :D :D :D

RE: steamboat-túlélési technikák

GyB! kérdezted, hogy alakult az emésztésünk az ázsiai vacsora után... Fontos kérdés, amit most izibe' meg is válaszolok:
nekem fexik ez a kuzín (cuisine), amire abból következtetek, hogy a degeszre zabálás nem ülte meg a gyomromat. Otthon nem kellett sorba állni a budi előtt, az icaka nyugodt volt, szépeket álmodtam, talán éppen manátikkal, és másnap korgó gyomorral kezdtem a napot. BB ugyanígy, aminek nagyon is örültem, mert neki -számomra érthetetlen módon- érzékenyebb a gyomra: thai, török és arab ételek futtatták már meg szegényt... :-@

Sóska, neked meg igazad van, már ami a "macskapöcsü"-t illeti, csak az az érdekes, hogy én abból talán sose ettem...! :-o Viszont a Zsótit gyakran emlegetjük ázsiai barátainknak, mint a család macskapöcsüpaprika-konzumáló legendáját. :D El is határoztuk, hogy ha a Zsótit nem is, de pár darab ilyen csudálatos paprikát valahogy beszerkózunk a szigetre legközelebbi utazásunk alkalmával. ;)

Jutott még eszembe, hogy van Chatswoodban egy Mandarin Centre nevű bevásárlóközpont, aminek egy teljes szintjén ázsiai kajáldák találhatóak. Van egy nagy kedvencünk is, az "East West" (csak most látom a honlapon, hogy "Gourmet" is; hát nyilván! :), ahol hetetente min. egyszer biztosan megfordulunk egy "seafood laksa"-ra vagy hasonlóra. Iszonyú finom, befejezhetetlenül nagy adag és kiváló ár-érték arány. Ezen a héten minden eddigi rekordomat megdöntve, majdnem az egészet megettem, ami nagy szó! Sajnos a rövidke ebédidőbe nem fér bele egy ilyen nagy és csípős adag.. :-/
Tervezek majd fotózni is az ottani ázsiai pörgésről és a fogyasztásról...

Ebédidő! Megyek levesezni... :D