2009. december 11., péntek
kariajcsi
2009. december 9., szerda
Balmoral beach
Az alsó kép múlt vasárnap készült, amikor szörfözésre igen alkalmas volt az idő. Ezt onnan tudom, hogy bár nem próbáltam, de láttam, hogy sűvítenek a szörfösök a vizen! Próbáltam megörökíteni a kis gagyi telefonommal, de a ruhában napozók nagy fenekén kívül szinte semmi sem látszik jól.. :-D Így hát csak elképzelni tudjátok, hogy milyen jól siklottak a windszörfök!! Sose láttam még ilyen Sztráliában... :-o Dehát ez egy ilyen hely, ez a Balmoral. Védett öblök, szemben Manly félszigete, ha akarom hullámokban fürdök, de azt inkább nem akarom, úgyhogy marad a tószerű vízmozgás nagy csobbanásokkal, teniszlabdás dobálással, meg a parton römizés.
Aztán még egy hétig élvezhetjük itt a nyarat (reméljük, lesz még néhány szép napunk), mielőtt elhúzunk hidegebb égtájakra - jövő csütörtökön begyújtjuk a rakétákat: irány Ungari...!! :-D
Egy tavaly augusztusi, téli kép a Balmoralról. Időközben -a balmoralos albumot nézegetve- rájöttem, hogy korábban már láttam itt windszörfösöket.. :D
2009. november 29., vasárnap
Maccallum pool
2009. november 27., péntek
KÁVÉ
El sem hiszem:Ma ANNYIRA jó kávét ittam, hogy kétszer "visszanéztem a csészébe", megbizonyosodni, hogy nem álmodom!
A történethez tartozik, hogy mióta itt vagyunk ez volt a harmadik csésze fekete, amivel igazán meg voltam elégedve. (Leszámítva az otthon készülteket ;)
De mindhárom közül ez volt a legjobb!
Szóval ha esetleg arra járnátok: térjemetek be a Newtownban a Hoochie Mamma Café-ba. (És reménykedjetek, hogy ugyanazt a baristát találjátok ott mint akihez nekem volt szerencsém.)
Nem mellesleg a másik kettőt a már korábban említett Cafe Bezzini-ben kaptam nemrégiben az irodánkal szemben (Chatswood) illetve Bondi Junction-nál (Spring St.) egy kis utcai érkezdében aminek a nevére sajnos már nem emlékszem... De megkeresem majd ha legközelebb arra járok.
Ja, a mellékelt kép a Bezzini-ben készült.
Egészségetekre!
2009. november 22., vasárnap
pearl jam koncert
:-D
38 fokban startoltunk a koncertre, az alagútba érve már 40-re kúszott a hő... A stadion környékén szorgosan kerestük a parkolóhelyet, de rövid idő alatt egyértelművé vált, hogy a közel egyenlő lehetetlen parkolás. A helyi furmányosok ugyanis -valószínűleg- a rögbi és a krikett stadionok közelségére tekintettel egy órában maximalizálták a kis utcákban parkolást. De mi náluk is furmányosabbak vagyunk, és a "legcukibb" utcában (az Oxford streeten - sajnos az affektálást nem tudom tollba mondani :D) parkoltuk le a verdát, majd beálltunk a végeláthatatlan sorba: a kapukat még nem nyitották ki. Megint működött az ozi "rendes", vagyis mindenki szépen beállt a sor végére. :D A mi jegyünk a színpad előtti részre szólt, hátnyilván, ha már 15 év "várakozás" :) után sikerül eljutnom egy Peral Jam koncertre, akkor nem a kispadon ülve akarom rázni a hajamat... :D :D Bélus is egyetértett, úgyhogy nyomultunk előre, ahogy szoktunk. :)
Nem mondanám, hogy csalódás volt a koncert, mert igazából nem számítottam/tunk semmire -- időben oda akartunk érni, és egy jót bulizni.
A bemelegítés elég jól sikerült: Liam Finn őrületes gitár- és dobszólói a kétszemélyes együttesével, majd Ben Harper csendesülős (ált. ülve, ölében gitározik, mintha citerázna :)), de igen lendületes zenéje. Arra viszont egyáltalán nem számítottam, hogy:
- Eddie Veddertől élőben a legeslegelső szám egy Queen-feldolgozás lesz - nembírooom a Queent, na jó, az Under pressure elmegy, de csakis az ice ice baby-s ütemek miatt :)
- Eddienek alig lesz hangja, mert Melbourne-ben vkitől jól elkapta a náthát
- ennyire jellegtelen lesz a számlista (a melbourne-i elég ütős volt sztem)
- az ozi kispajtások nem tudnak bulizni: tök elöl álltunk, de a csávókák körülöttünk csak álltak, mint a szobrok (?!), alig lehetett tőlük mozogni, mert kb. másfél lábnyi (lemértem!, lábtól lábig) tér állt rendelkezésemre a mozgáshoz - nagyon bosszantó volt, leginkább számukra, mert mindig ráugrottam vkire x-)
- Jeremyvel nem, de Eddie-vel találkozunk - kb 1 méter távolságból integetett és küldte üdvözletét kedves rajongó barátainknak és családtagjainknak :))
Azért a nem semmi, hogy 2 órát játszottak... a kábé 37 ezres tömeg előtt!
Este 10 után kászálódtunk ki a stadionból, de még akkor is 33 fok volt... Szerintetek mennyire folyt rólunk a víz a koncert közben...? :-D :-D Brutál meleg volt, olyan nagyon szauna-szerű!!
:-D
Kicsit megfáradtunk így a hét végére, holnap reggel meló..., úgyhogy lassan eltesszük magunkat.. :-*
*** utólag: dal-lista - - hát tessék, a végére 10tára feldolgozásbanda lettek! hang hiányában elmaradt: Once, Alive, Better Man, Daughter és Yellow Ledbetter.. kérjük vissza az énekes kiváló hangját! ;(
jónapot
Merthogy nap az van. Ha nem lenne felhős az ég, akkor azt is megmondanám, hogy egy vagy kettő süt...Én inkább a kettőre tippelnék: vasárnap kora délután, kint 33, bent 31 fok van :-)
Ilyenkor csak a sör-dinnye-medence hármas segít.
De mivel eléggé punnyadtak vagyunk és a medencéhez vagy 10 percet kellene sétálni, a dinnye meg tegnap elfogyott... marad a sör.
Ki lehet bírni ;)
Egészségetekre!
2009. november 21., szombat
a hetes jelenti - folyt.köv.
Életem egyik legjobb napja volt ez a vasárnap. Persze több ilyen "legjobb" is van az ember életében, de nekem most ez a legközelebbi. :) Amióta itt vagyunk AU-ban, már két nagy vágyam teljesült: az új-zélandi kirándulás, illetve a találkozás dugongokkal. Amióta itt vagyunk két további, korábban nem ismert állatfajt kedveltem meg, a wombatot -aki beépült a kommandómba-, illetve a tasmániai ördögöt. Egyik sem nyerhet "a legszebb állat" kategóriában, és túlzottan intelligenseknek sem mondanám őket. A wombat mintha egy kutya és egy kisdisznó keveréke lenne, szinte egész nap alszik, mint a koalák. Nem csoda, közeli rokonok. :) A tasmániai ördög pedig egy kis vadállat, úgy sétál fel-alá, mintha mindig morcos lenne, és mellesleg döghúson él. Fiatal korukban azonban nagyon elbűvölő kis jószágok ezek! Akkora szerencsém volt, hogy az ölembe vehettem egy kis wombatkölköt (mert a Bélus befizetett egy "fényképezkedés"-re), és a másik "nemsemmi", hogy a showman, aki az előadásokat tartotta, engem bökött ki, és a kis fényképzőnkkel közelieket készített a dögevő tasmániai ördögökről (és magáról), majd pedig odahívott, hogy megsimogassam a néhány hónapos kisördögöt!! Engem egyedül...! Hihetetlen... :D
Egyébként most kicsit másmilyenek voltak az előadások a tavalyiakhoz képest, és kicsit többet sikerült megnézni. Most már egy nagy emu is lakik a parkban, akivel jól sikerült összebarátkoznunk, leginkább Zsolttal "jöttek össze" :) És láttunk emu-üldözést is, amint az emu gyaloggaloppban üldözött egy kisgyereket.. ! :D :D Megint megsimogatuk az egyik koalát, de most nem volt olyan nagy a tömeg, mint tavaly, úgyhogy nem kellett nyomulni. Aztán megetettük az összes wallabyt, és beszélgettünk a papagájokkal.
ÁLLATJÓ volt...

a kis Wormell a gondozójával
***
A hosszúhétvége levezetéseként aztán beach-túrára mentünk. Elsőnek az Avalon Beachre, amit már többször emlegettek kollégák. (Előtte azért biztos, ami biztos, mind a hárman bevásároltuk az új fürdőgatyát. ;) Ahhoz képest, hogy mennyit autóztunk, nagy csalódás volt a strand. Először is ki volt írva, hogy Zárva. Gondoltuk oké, de akkor mér van tele a víz szörfösökkel? Szerencsére a kis part menti betonmedence "nyitva" volt, ki is használtuk, és csobbantunk. A víz nagyon hideg volt! :-( Úgyhogy átmentünk a nem szép homokba napozni. De ott meg folyamatosan jött az árnyék.. ÁÁÁÁ. Büfé sem volt, hát milyen strand ez??, úh hamar meguntuk a küzdelmet, és visszajötünk "a mi beach"-ünkre, a Balmoralra. Mégiscsak ez az igazi! :D Estére Árpival és Gabival sütizést beszéltünk meg a Bondi Beachre, csak hogy Zsolt "teljes" képet kapjon standtémában... :)), de amire odaértünk, kitört a vihar, röpködtek a villámok, és az idióta pincérlány nem volt hajlandó kiszolgálni bennünket az esőre hivatkozva, pedig már nagyon ráizgultunk a sütizőre (ahol pálmalevél, rétes és mindenféle finomság kapható). Hát ennyit a bondi-i vendéglátásról. :-/ Valószínűleg oda sem megyünk többet, sajnos. De majd több palacsintát sütünk. :)
Zsolt csak csütörtökig volt itt nálunk, és mivel melóztunk + Bélus ismét kiküldetésben volt Newcastle-ban, már csak a szerda este maradt egy jó kis, Circular quay-es sörözésre. Bélus hazaugrott Newcastle-ból (reggel ismét vissza :-/), majd komppal áthajóztunk az öblön, kicsit söröztünk a parton, és még jutott időnk megnézni közelről az éppen ott állomásozó superlinert is! :) Ennyire közelről még sosem láttam ilyen óriási luxus tengerjáró hajót! :) Annyira ki volt világítva, mint egy karácsonyfa. :))
Hmm, egyébként már nagyon karácsonyi hangulat van a városban: díszítéssel és karácsony zenével... :-x
a hetes jelenti

Bélus hatalmas lendületben :D
***
Mivel Bélus 2 napot newcastle-zott, hétvégére nem volt "elmenős" kedvében, a 3-naposra tervezett hosszúhétvégét Sydney környékén töltöttük el - némi alvásdeficittel indítva... %:-)
Szombaton kimentünk a halpiacra, ami ezúttal is nagyon jó választásnak bizonyult: bevásároltunk halakból és rákocskából, majd ebéd. Radikát is hívtuk, úgyhogy 4-es fogatban, Zsolttal, fogyasztottunk a halpiacos finomságokból. Estére kerti sütés kerekedett, immár ötösben, és felavattuk a Top Gear-es társasjátékunkat, ami hónapok óta csak porosodott a szekrényen... És milyen jót szórakoztunk!! Baromi jó az a játék, kár, hogy a késői csatlakozás/telehaló miatt esélyem sem volt arra, hogy összegyűjtsem a kellő számú pontot... Radika nyert, Zsolt meg csak pislogott, mert életében egy Top Geart sem látott...(nekünk nagy kedvencünk, még Mo-on találtunk rá a BBC Prime-on, feliratozva..) Hatalmas élmény! :D :D :D
fogyasztunk a halpiacon
folyt.köv...
a mandarin virága
2009. november 11., szerda
hegyes-barlangos
2009. november 4., szerda
supercar
Először is a Top Gear epizód, amiért ez az egész az eszembe jutott:
Holden VXR8 Bathurst és Holden Maloo VXR
Ki akar ezek után Audit venni?
Sajna, az angol szöveg elég sokat ad hozzá, de szerintem anélkül is lejön a lényeg...
Ezenkívül jön még később pár gondolat a Ford / Holden párharcról és a
V8 Supercars lagnagyobb itteni versenyéről Bathurst-ben.
Pár érdekes link:
A Holden spéci autóinak honlapja (érdemes kipróbálni a konfigurátort), a Ford honlapja,
és két ok arra, hogy miért nem nézzük a Top Gear Ausztrál változatát (a téma rendben van, de a tálalás...).
Remélem a linkek működnek...
Folyt köv.
Öveket becsatolni! :)
2009. november 3., kedd
sokko-ló
Már mindenki tűkön ülve várta a 3 órát, mert a főnökség céges beülést szervezett a közeli kávézóba, Mámihoz. Miután közöltem a főnökkel, hogy "i dont give a shit", már ami az egész rákészülős-ráizgulós-kiöltözős hercehurcát illeti, mégis átcaplattam a csapattal. Igazából csak "egy kör" miatt megy a egész felhajtás, szóval? :D Persze mi erről a hozadékról (=kiöltözés/fennforgás) is elfelejtkeztünk, úgyhogy a kiöltözés az idén is elmaradt. Pedig a kávézóban voltak ám csinos macák fejükön kis virágdísszel! Mondtam is az egyik kolléganőmnek, aki természetesen hiányolta ezt a bájos kiegészítőt az én fejemről, hogy karácsonyra leadom anyukámnak a rendelést, hogy jövő ilyenkor én se lógjak ki a sorból. :)
Minden jó, ha a vége jó: nekünk jól jött ki a lépés, hiszen az egyik "magic number"-rel, a 21-essel NYERTÜNK! Egészen pontosan a 21-es versenyszámú ló nyert, akit "Shocking"-nak hívnak, és senki sem számított rá. Egészen konkrétan mi sem, bár Bélus bizonygatja, hogy ő most -érzése szerint- nagyon jól üli meg a szerencse szekerét..! :D
Az eredmény: 2 dollárnyi téttel 23 dollárt sikerült kaszíroznia a Bt-nek! :) Igazi öröm é bódottá! (Majd a szilveszteri lovin is hasonlóképpen kell matekolni... %:-)
A boldogságmámorban úszva (hahaha) jött az ötlet a még mit tudnánk kihozni ebből a napból kérdésre: nem csak az egyik kollégánkat hívtuk "át" hozzánk kertipartira (hogy ne unatkozzon szegényke, ha már itt kell állomásoznia Melbourne-ből), hanem az egész céget. :) Ez igen nagy lelkesedést váltott ki, az ázsia kommandó és főnökünk rögtön le is csaptak az ötletre, és úgy alakult, hogy a délután maradék része a szervezéssel, ill. az iroda idő előtti elhagyásával telt el.

Éjfél múlt pár perccel, összegereblyéztünk az üres üvegeket, mindent elpakolásztunk, a mosogatás majdnem kész (köszönet Bélusnak), és amég a kertet is megöntöztük.2009. november 2., hétfő
nem jó ez így..
Egy kis rásegítéssel: ugyanis az ottani meteorológusok vmi vegyi anyagot juttattak a felhőkbe, hogy csapadékot csikarjanak ki belőlük, enyhítendő a hosszú ideje húzódó aszályt.
(Info még itt és itt.)
Hát nem tudom.
Remélem nem lesz meg a böjtje..

Miért is van ennyi bőrákos megbetegedés Ausztráliában és máshol is a világon?
Érdekes cikkeket találtam az ózonlyukról a National Geogtaphic-ban, meg itt egy weblap a NASA-tól is.
Jut eszembe: Ki emlékszik még arra, amikor gyerekkorunkban a mi tudósaink lőtték szét "rakétákkal" a viharfelhőket, hogy elkerüljük a jégesőt?
2009. november 1., vasárnap
"bicikli"?
De minek?
Ugyanis reggeli közben hívott Tóni (=Anthony :) kollégám, hogy van egy kis probléma. Ugyanis azon a helyen amit mára terveztünk nem igazán szabad biciklizni. Na, hurrá. A lehetséges két variációból azt választottuk, hogy hely marad, és sajnos a bringák is...
Úgyhogy végül jó kis gyalogos kirándulást tettünk a Garigal National Parkban: Currie Rd-tól Davidson Parkig. Bushwalking le a tengerpartig, aztán tovább egy óriási piknik parkhoz. Csak 7.2 kilométer volt viszonylag egyszerű terepen, de pont elég is volt mára.Az autó hőmérője "csak" 27 fokot mutatott, mégis, a napsütés éppen a határán volt annak, amikor már elviselhetetlennek érzi mindenki, aki nem rendelkezik egy rinocérosz pajzsaival.
Hazafelé még beugrottunk vacsorára valót venni egy bevásárlóközpontba, ahol meglepetten fedeztünk fel egy új kávézót: ennyiféle sütit még összesen nem láttam ausztráliában, mint ami itt volt! És még a kávé is elég finom volt.
Mire hazaértünk, a friss levegő és a testmozgás megtette a hatását. Kicsi olvasás után lebukott a fejem és vagy két órát durmoltam.. Timcsi szerint (a térkép szerint :) "kicsit lepihenek" vacsora előtt.
Mégpedig - kihasználva, hogy tegnap hosszú kihagyás után újra beüzemeltük a BBQ sütőt - finom tiger prawns-t sütöttünk, megturbózva egy pár tükörtojással, párolt zöldséggel (bok choy). Mmmmmm..
Biztos a naptej- és nap-szag miatt, meg hogy péntek este óta nem kapcsoltam be a számítógépemet (és nem gondoltam munkás dolgokra), ahogy kint üldögéltünk a kertben olyan nyaralás érzetem támadt, mint amilyen már nagyon régen volt.
Végre. :)
2009. október 31., szombat
októberfeszt
Na de egyelőre még októbernél tartunk!
A múlt hétvégén több emlékezetes dolog is történt. Először is visszatért a jóidő, és végre kinyitottuk a kerti napernyőt. Őszintén szólva én már azután nem is akartam kimozdulni, inkább csak punnyadni itthon... Másnapra, talán mivel programot szerveztünk kollégáinkkal (tuti, hogy emiatt!), valami monszun-féle eső tört a városra. Mint másnap megtudtuk, éppen az a városrész, Frenchs Forest kapta a legtöbb csapadékot, ahová mi is tartottunk... Ti-pi-kusch.. Szerencsére a program beltéri volt, konkrétan az Osztrák Klubban: Ausztria nemzeti ünnepének alkalmából. A "közös múlt", az Austro-Hungarian Empire (a Monarchia), valamiért, mindig felemlegetésre kerül, amikor az osztrák kollégánkkal, Elisabeth-tel beszélgetünk. Ő eredetileg osztrák, és tudja, hogy szeretjük a jó kaját. Mert természetesen számunkra a fő attrakció a vasárnapi ebéd volt! :) Hihetetlen, hogy az étterem menüje is elérhető a honlapjukon... Kihasználtam az alkalmat, és németül rendeltem. :) Mi, természetesen, levessel nyitottunk, és disznósülttel folytattuk + knédli és párkáp, hát isteni volt...! Az édességre csak csorgattuk a nyálunkat. Nagyon guszta volt a Sacher-torta és az almásrétes is, de a kávén kívül más nem fért belénk. Egyetlen szomorúságunk az volt, hogy nem volt csapolt sör, ill. hogy nagyon gyorsan elfogyott a Gösser. :) Egyébként lehetett vásárolni Mozart-golyót és Mannert is, mi ez utóbbit éreztük elengedhetetlen plusznak. Egyébként kellemes volt komolyzenei felhozatal, natürlich híres osztrák zeneszerzők műveiből -- néha kevésnek éreztük a szóló hegedűst, de a Magyar táncok fergeteges volt! Még egy magyar (származású?) operaénekesnő is "fellépett", amit a dobhártyánk bánt.. :) Amúgy kellemes kis időtöltésnek bizonyult ez a kis ünneplés, nem volt melldöngetés, se óbégatás, se politika. Hihetetlen.
Holnapra, hónapnyitónak, bringázást tervezünk, jövő hét végére pedig Zsolt barátunk érkezésére készülünk! :-))))
2009. október 22., csütörtök
Kína arcai
Bár az is lehet, hogy csak azért tűnik így mert ahogy öregszem (ehhheh) egyre többet látok belőle...
Ausztráliában - de legalábbis Chatswoodban - nem lehet nem gondolni Kínára.
Mostanában többször beszélgettem kínai utazásról (de lagalábbis utazási tervekről), meg pár hete a kezebe akadt egy National Geographic koppintós újság. Ugyanaz a stílus, csak kicsival nagyobb méretben. És persze meg is vettem rögtön, mert csodálatos fotók voltak benne, és hát kíváncsi voltam a cikkekre is.
Az előbb pedig egy érdekes linket kaptam egy kollégámtól, Kína másik arcáról. Gondoltam, keresek egyet a szebbik feléről is.
(FIGYELEM: a csúnyábbik oldalon sokkoló képek is vannak :-/)
íme: "A jó, a rossz és a csúf"
Megdöbbentő kontraszt.
Asszem ehhez érdemes meghallgatni Morricone zenéjét... ;)

Most pedig ideje elindulni a Mandarin Center-be ebédelni.
A tegnap esti paradicsomos húsgonbóc után (köszi, Timcsi!!), most seafood laksa (csípős, tésztás, kókusztejes Kínai/Maláj/Szingapúri leves - magyar recept itt (pl.)) következik!
Jó étvágyat!
2009. október 21., szerda
Newie Okt16-18
Meg kell állapítanom, hogy autóval azért mégis csak egyszerűbb közlekedni: fél óra buszozás és kb 20 perc "hév" után azon ábrándoztam, hogy hol kellene ülni a vonaton ahhoz, hogy a nap ne süssön végig a szemembe, ill. hogy jó rálátásom legyen a nagy vizekre, amikor majd odaérünk. Ehhez képes tarkócsapásként éltem meg, amikor a vonatba belépve rájöttem, hogy ez bizony már tele van, lépni sem lehet az utasoktól. Gyorsan vissza is ugrottam vagy 10-15 évet az emlékeimben, és felidéztem néhány kedves pillanatot a középiskolás, majd fősulis vasárnap esti utazásokból. Ezúttal baromira nem volt kedvem 1,5 órát ácsorogni. Persze, hát péntek délután volt, mit is vártam... Szerencsére úgy fél óra múlva, kábé mint kifelé az autópályán, Bp-Érd viszonylatban, ritkult a tömeg, és elhelyezkedtem.
A szállásfoglalás is érdekesen alakult. Gondoltuk, majd jó lesz nekünk a "hotel", amiben Csillával&Barnával tartózkodtunk tavaly Newcastle-ban, de nem hogy ott, de máshol sem volt szabad hely. Mint kiderült, valami fesztivál miatt mindent befoglaltak. Úgyhogy aztán a cardiffi pályaudvarról visszaautóztunk Bélus "céges-melós"szállására, Warners Baybe, ami a tervezetthez képest vagy 14 km-rel "kijjebb" volt. Azaz bent a szárazföldön. Túléltük. Szerencsére Bélust már jól ismerik a hotelben, ezért úgy alakult, hogy első éjszakára egy extra szobát kaptunk "spa"-val, ami egy jakuzzi-szerű kádat foglal magában. Nekünk meg vágyaink netovábbját: végre kádban is fürödhetünk!! :D Romantikus habos fürdő, boros koccintással. És a háttérben a kocsmából kiváló zene szólt.. :)
Másnap átcuccoltunk egy másik szobába, fürdőkád nem volt, de helyette a hátsó parkból kokabúra-nevetés és békabrekegés hallatszott. :) Erre a napra a szokásos glenrockos túránkat terveztük: Bar Beachtől a glenrocki esőerdőbe és lagúnába, majd vissza. Annyira gyönyörű idő volt, hogy Bélus le is égett, beszerezte az év első parasztpólóját. :-o Nem volt túl meleg ám, inkább olyan csalóka volt az időjárás, sütött a nap ezerrel, de azért kellett a pulóver is néha. Jól elfáradtunk. Estére vártuk Radikát és Seant, akiket sikerült "elcsábítani" egy kis nyúkaszlizásra. Vacsorára a Bogey Hole-t találtuk ki (csak emlékeztetőül: itt kezdtük sydney-s életünket, 08-03-08), ami szerencsére még nyitva is volt. Még a konyhát is sikerült elcsípnünk bezárás előtt, tűzijáték is volt, tiszta jó.
Vasárnapra esőt mondtak, de mi már elhatároztuk magunkat: összepakolva elindultunk a Hunter Wetlandsbe, hogy kenuzzunk egy kicsit. Nyitás körül érkeztünk, jól megreggeliztünk, és elintéztük a kenufoglalást. Radika eléggé parázik a víztől, talán még nálam is jobban, de azért nem tiltakozott a program ellen. Nekünk flottul ment minden, ők azért Seannal elég sokat szenvedtek az elején. :) De mindenképpen megnyerték a Ki tud a legtöbbször bekormányozni a nádasba versenyt. :))) A tavalyihoz képest fejlesztettek a kenus térképen, de biztonsági okok miatt sajnos lerövidítették az evezhető útvonalat a csővezetékig, ami elméletben leevezve is rövidnek tűnt, hát még amikor valóban odaértünk. :-/ Úgyhogy még a körbeevezésekkel és bevárásokkal együtt is kevéskének tűnt a kenuban töltött idő. Mondom én, aki víziszonyos vitorlás a hajókategóriában. :D Na de legalább nem áztunk meg! Esőt mondtak vasárnapra, de mi megúsztuk. :) A délutánt a Bathers wayes sétával folytattuk, Newcastle-ban. Nagy meglepetésemre egy superliner, óceánjáró állomásozott egy távoli hajókikötőben, ami nem mindennapi látvány. Kint a Nobby's Headnél elég sok amerikai túrista kószált, feltételeztük, hogy a hajóval érkeztek... Alig lehetett tőlük mozdulni! A Nobby's strandnál nyomtunk egy jégkrémet Bével (az enyém anyira finom volt, ahogy a boltban vettem is egy dobozzal itthonra :). Sean amúgy nagyon laza volt, mert strandpacskerben nyomta végig! :D A séta közben felfedeztük a fejlesztéseket is: új köztéri, absztrakt szobor (Bélus szerint egy bálna) a Nobby's-nál, a Newcastle beachnél befejezték az épület felújítását, és beújítottak néhány árnyékolótechnikát. A Bogey Hole továbbra is le van zárva, a tábla mutatja, hogy "királyi birtok" - tavaly nem tűnt fel. Amúgy annyira alacsony volt a vízállás, hogy itt simán lehetett volna fürdeni, mellesleg nudista strandként funkcionál/t a hely. Tutira veszem, hogy a törölközős fiukák oda tartottak... :) Bar beachnél is fejújították a parkolót: legnagyobb meglepetésünkre felfestették a parkolóhelyeket és valami járdafélét is. Amúgy itt kajáltunk kétszer is: még pénteken este, ill. vasárnap a srácokkal. Már tele gyomorral és kifújva (a széltől), indultunk el vissza, Sydney-be, Radikával és Seannal. Nem kicsit fáradtunk el, de olyan jó volt megint jókat sétálni a hosszú, autómentes tengerparton.........
Képek a szokásos helyen ;)
2009. október 16., péntek
2009. szeptember 30., szerda
"öccá"
Az en kinai gazdasagos tortenetem eleg regre nyulik vissza, amit ezuton is koszonok a Csutoras csaladnak. Kabe 12 eves lehettem (?), amikor egy jol sikerult csaladlatogatast kovetoen kenytelen-kelletlen megtanultam palcikaval enni (azt hiszem, ez meg a kinai zenere valo ugrabugra elott :). Azonban ez nem a tipikus "menjunk, es v/egyunk kinait" esete volt, hanem egy jo kis eszkozhasznalati lecke, amit az adott korulmenyek kozott, az ebedloasztalnal, karacsony elotti hangulatban, hurka-kolbasz fogyasztasaval mutatott be a csalad. Valoszinuleg mar akkor is jol mehetett a dolog, a palcikazas (biztosan ehes voltam, es imadom a hurkat :D), mert jo elmenykent vesodott be, olyannyira, hogy nehany ev mulva mar sajat palcikam is volt, tesoktol kaptam, gyonyoru feketet... Itt a thai etterembol beszerzett "keszlet"-tel mukodunk, mukodnenk, ha kicsit surubben rotyogna a gazon a keleti kaja... Na majd ezt is felturbozzuk egy kis kollegaris segitseggel - remelhetoleg a kozeljovoben... :)
A tibeti invazio miatt nem szivesen gondolok Kinara. Par honapja lattam egy szloven hegymaszosrac altal titokban keszitett doksit arrol, ahogy kinai katonak tibeti menekulteket vadasztak le 3 eve a Hegyen, haborog a lelkem, aztan olvasom a Dalai Lama esszenciait, megnyugszom, mikozben kezembe akad egy National Geographic-szeru magazin a csodalatos, leg-leg-leg Kinarol, fellelkesedem, es arra gondolok, hogy oda egyszer el kell jutni...
Termeszetesen utazasi tervek folyamatosan vannak, de egyelore marad a kepes elmeny mozi- es blog-formajaban. Apropo, remlik meg valakinek az Isten veled agyasom cimu (hongkongi) mozifilm? De szivesen megneznem mostanaban....
2009. szeptember 23., szerda
orange sky
2009. szeptember 9., szerda
"default deny"
Persze nem volt ez újdonság, amikor ma reggel letöltöttem és olvasgattam ezt a doksit, de mégis arculcsapásnak érzem:
"Magyarország szikláin a Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi
Felügyelőségek, mint hatóság állásfoglalása szerint mindenhol tilos mászni,
kivéve, ahol a mászás külön engedély (határozat) lehetővé teszi."
"Értem én a (a viccet), de nem szeretem", azaz tudom/sejtem, hogy ez a kijelentés a természet és persze a tanulatlan mászó védelmére szolgál. De ennek ellenére engem alapból sért és felháborít ez a diszkrimináció.
Hogyan is érinti ez a szabály M.o. lakosságát:
1. 99,5% - nem sziklamászó, nem tudja fejből a KTVF szabályzatait és valószínűleg eszébe sem jut felmászni még a diófára sem, nem hogy 10-20-50+ m-es sziklafalakra:
Nos, nekik teljesen mindegy, hogy ez a szabály létezik-e vagy sem. Ha eltekintük attól a vandál rombolástól, amit a felelőtlen sziklamászók hordája művelne a regula nélkül.
2. 0.489% - nem sziklamászó, de előfordul vele, hogy kirándulás közben, ahelyett, hogy kikerülne, inkább átmászik egy sziklatömbön. Esetleg, felhapaszkodik az oszolyi csúcs helyett egy olyan simeretlen helyre ami kirándulás közben az útjába akad. Ha ez a képződmény éppen nem szerepel az engedélyezett mászóhelyek között, akkor bizony szabálysértést követ el.
Ők aztán igazán bajban vannak, ha éppen egy peches napjon arra jár a természet valamely éber őre.
3. 0.01% - sziklamászó: Nekik legalább hallomásból ismerni kell ezt a szabályt.
És bizony meg is érdemlik, hogy meg legyenek büntetve, ha olyan helyen próbálkoznak, amit előtte nem engedélyeztettek! Még szép: hiszen ők azok akik miatt kopik a kő, meg szemetelnek és letapossák a növénzeket.... Nonszensz. Jut eszembe erről, tud valaki a „Tisztán mászom” programról? 2008-utáni friss hít nem is találtam róla.
4. 0.001% - tudja fejből a KTVF szabályzatait és (csak emiatt) eszébe sem jut felmászni egyetlen nem engedélyezett helyre sem.
Nekik igazán jó lehet.
5. 0.001% - felelőtlen, vandál, aki válogatás nélkül (vagy éppen válogatva) pusztítja az útjába kerülő természeti értékeket. Akár Bánáti bazsarózsa (Paeonia officinalis subsp. banatica - képek - wiki-link), akár egy ismeretlen sziklatömb kerül az útjába.Na, rájuk aztán majd jól lesújt a törvény pallosa! Hiszen egyéb szabályozás hiányában nem is lehetne őket szankcionálni!!
Persze megint csak dohogok... :-)
A korrektség kedvéért emg kell említenem, hogy 1. A százalékokat "hasból" montam csak, bár azét valszeg nem járok messze a valóságtól; 2. magát a szabályt nem olvastam el, nem kerestem rá a KTVF honlapján.
Ezért is nem emlegettem fel a peremhelyzeteket: azaz, hogy mi számít mászásnak és mi nem. Pl. egy nem engedélyezett helyen "I"-es mászóúton felkapaszkodó már szabályt sért-e, vagy csak akkor, ha elvégyett vmilyen hegymászó tanfolyamot, esetleg van nála egy karabier a hátizsákjára akasztva??
Meeg, nem kezdek bele abba a végeérhetetlen témába sem, hogy ki/mi okoz nagyobb pusztulást egy helynek kirándulók/sziklamászók/mtb-sek/motorosok/quad-osok/lovasok/fa-tolvajok vagy esetleg a "szirtisas"... (Jó tudom: "..csak nem a sziritsas" ;-)
U.i.:
Köszönet az MHSSZ-nek és minden oktató és ismeretterjesztő tevékenységet folytató szervezetnek és személynek, hogy tesztek az ellen, hogy ne legyünk a panelbe kényszerítve minden szabad percünkre.
U.u.i.:
Pedig mennyivel jobb lenne, ha minden háztarttásban lenne Wii, és akkor egyáltalán nem kellene kimozdulni a munkahely-soppingcenter-kocsma-otthon-ésközbenautóbanülök ötösfogatából.
Uff.
2009. szeptember 6., vasárnap
ausszi titok
Az előző írásban említettem, hogy végre megoldódott a rejtély. Most egy kis fénykép sorozattal illusztrálom:

Úgy veszem észre, hogy itt valaki vagy mászik, vagy számítógépezik... Ez egyébként a másféle netes mászóirodalomban is meglátszik. Rendes falrajzra, térképre a mászóhelyek megközelítéséről még véletlenül sem találtam.
Már azon gondolkozom, hogy szépen nekiállok, lerajzolgani az utakat amiket mászok. Nem is ártana felfrissíteni a falrajz írási/olvasási ismereteimet!
Csatolok még egy szikla nélküli képet is, hogy jobban lehessen látni.
Ja, a lényeget majdnem elfelejtettem!
MIÉRT használnak ilyen technikát?
MERT: A "gyanútlan szemlélődőnek" sokkal kevésbé észrevehető (zavaró??) egy csavarfej, mint egy teljes nitt. Másrészt pedig így lényegesen olcsóbb egy-egy út kiépítése.
Még nem tudom, hogy mennyire fogom szeretni ezt a megoldást. Mellette szól, hogy így még egy nittelt út végigmászása is hasonló erőfeszítést igényel, mintha végig természetes közteseket használnánk. Ellene, hogy a "hagyományos" (nem-ausszi) technikával egy nehezebb helyen az erőlködő mászó hamarabb fellélgezhet, mert csak két mozzanat a biztosítás, amíg a nittfül lekasztása a hordozó karabínerről és a csavarra csúsztatása egyel-kettővel több.
Folyt köv!!
Képek itt, Timcsó jóvoltából...
(Éljen a tavasz!!)
2009. szeptember 5., szombat
papírkutya visszatér
Avagy Barranjoey Head II.Ami pontosabban a harmadik kirándulásunk volt itt, de csak a második mászós céllal.
Mivel múlt héten sikeresen beszereztem néhány bolt-plate-et, ezért most nagyon reménykedtem benne, hogy nem fogunk újra megfutamodni.
És szerencsére tényleg nem!
Pedig volt rá némi esély, mivel úgy tűnik időnként problémáim akadnak a BAL és a JOBB irányok megkülönböztetésével. (Talán mert az L/R-ből az "R" joban hasonlít a B/J-ből a "B"-re ami ugye a bal, nem a jobb)
Témára visszatérve, a keverés eredménye képpen a beazonosított úttól JOBBRA lévő könnyebb helyett a BALRA lévő, nem egészen annyira könnyűbe sikerült beszállni első homokköves prábálkozásra. DE, mivel Cinó bács tanácsait mindig megfogadtam ("amit meg lehet fogni, azt meg kell fogni") végül sikeresen túljutottam az első métereken, onnan pedig már nem volt megállás...
Sikeresen abszolváltam ugyanezt az utat még egyszer, top rope-ban is, a gyakorlás kedvéért. (Még mindig nem értem, hogy előre mászva (lead climbing) miért megy mindig jobban.)
Illetve még azért megkerestem azt az utat is, amit eredetileg akartam mászni. Jó választás volt, érdekes kis utacska.
Mivel délután közepén indultunk ki nem is maradt idő másra, de nem is terveztük úgy.
Délelőtt a szokásos, másfél órás sétával "melegítettünk" (gyönyörűen sütött a nap) a Cremorne Point körül, és az utca végén lévő kajálda napernyője mellé ülve töltögettük az akkumulátorainkat, hogy a téli időszakban jól megfogyatkozott napsütés-jókedv háztartásunkat javítsuk.
Képek itt, Timcsó jóvoltából...
Csak Ti hiányoztok.
De azért így is szuper nap volt.
2009. augusztus 28., péntek
az unalmas ország?
Hogy mekkora labda volt az "unalmas-e" kérdés? Hátnyilván nagy. A "ritörn" pedig pontot ért. Fogalmam sincs, mennyire sport nagyhatalom AU, de ahogy látom, a melbourne-i sportok megmozgatják a 10telt hazai közönséget: tenisz, F1, krikett és lóverseny... Vajon ebből mennyi a sznobizmus...?. Amúgy az ozik nem arról híresek, hogy sokat-sokat utazgatnának Külföldre. Azok a hollandok! :D Megvan persze a suli befejezése utáni "elutazunk ketten Angliába", és Baliban sem véletlenül volt robbantásos merénylet néhány éve (az ozik egyik kedvenc nyaralóhelye), tehát aktuális topik az utazás...
Egyébként tényleg kijött, hogy itt is sokan unják a banánt, vagy inkább az itteni felhoztalt tengerpartokból és gumifákból (nahát...), meg hogy túlamerikanizált (nahát...), drága-drága-drága (biztos vagyok abban, hogy mindenki szívesebben költ kevesebbet jobb szolgátatásért), a kultúra állítólag nulla (ahogy körülnézek, egyedül Melbourne-ben van vmi mozgás :-/); helyiek a helyiekről: "részeges, rasszista banda" - ilyen is van mindenhol, bár őszintén szólva meglepetés volt megtapasztalni ezt a világ egyik "leglazább", "legbefogadóbb" országában. Na és ez nem vicc. Amúgy eddig marha nagy mázlink volt mindennel! %:-)
A fórumon az tetszett egyébként, hogy pl egy indexes vagy origos, netán tótavés véleményezéssel ellentétben itt senki sem szidja az éppen aktuális kormányt/ellenzéket vagy a korábbi hozzászóló felmenőit. Ovis, de pirospont.
Az "unalmas" kifejezés többször nekem is beugrik (unalmas-e vagyok?), amikor valaki megkérdezi, hogy érezzük itt magunkat. Lehet, hogy csak a fél év "vidéki", nyúkaszlis elszigeteltség miatt, de el bírnék viselni egy kicsivel több pörgést. Most valahogy nem szervezzük olyan jól magunkat, és hát a környezetünk sem az a baromira jól tájékozott -- sehol egy jó koncert-meghívás, és a túraszervezők is mink vagyunk. Legalább jól megtanuljuk jól elszórakoztatni egymást! :-P
Próbálom összeszedni a gondolataimat, mi vajon miért nem jártunk még szinte sehol ebben a baromi nagy országban. Itt vagyunk másfél éve, de még alig láttunk valamit... Na jó, volt Kék-hegység, meg kisebb-nagyobb kirándulások, de eddig még nem estünk egyik ámulatból a másikba. A válasz pofonegyszerű: mert a legjobb helyeken nem jártunk még...! :))) Hosszú a lista: az enyim elején rögtön ott úszkálnak a dugongok, pontosabban én és a dugongok, valahol a queenslandi Fraser-island környékén. Aztán sznorkizás Cairns környékén. Ott ugye hegyek is vannak, tehát bármi más is lehet még. Aztán a Nagy Szikla (összekötve Darwinnal és környékével), ami annyira túristalátványosság, és annyira a lehúzós kategóriában van, hogy csak a repjegy/fő többen van, mint eljutni Új-Zélandra. Nevetséges. Perth olyan, mintha a világ vége lenne (ahol a nap lemegy..), pedig csak a kontinens átellenes partja, 4000 km-re :-o. Melbourne és környéke szintén kívánatos, de hetente elgondolkodom, hogy mennyire akarom látni a Dalí- és a Pompej-kiállításokat, vagy a kis pingvineket a nemtommilyen szigeten, mert csak ezekért "leugrani" nem érdemes, hosszabb útra meg nem futja az időnkből... Mert akkor már inkább ismét ÚZ-on vagy Tasmánia szikláin kötünk ki, az ziher. Szóval, nagyon fel kell kerekedni itt ahhoz, hogy az ember bárhová is eljusson. Talán ezért unalmas egy kicsit, de elképzelni sem tudom, mi lesz, ha már nem hallom a kukabúrák nevetését...
Egy hippicamperes körutazás..., az lesz a megoldás...! :D
2009. augusztus 23., vasárnap
hidkuti kirándulás
Hogy hol van az az Ottan? Sydney-től délre a Heathcote Nemzeti Parkban. Ez pont szemben van a Royal National Parkkal, ahol tavaly december elején kollégáinkkal kirándultunk. Ezúttal egy autóval mentünk, és mivel az út nem körtúra volt, egy kis vonatozással kezdtük a túrát. A mézvásárlás után, pénzváltás jött, mert jegyiroda nem volt... Mire bepötyögtük a jegyünket és átértünk a felüljárón a másik oldalra, éppen jött a vonat, kicsit futni is kellett, hogy elérjük. :)
A gyaloglást a Waterfalls nevű vég/állomáson kezdtük (vajon mért hittem azt, naivan, hogy lesz vízesés is?), és az első szakaszt sikeresen teljesítettük aszfalton. :) Ezután lefelé kapaszkodtunk sziklás terepen, majd első megérzésünkre hallgatva bevágtunk a bozótba.
"Kezdődiiik..." Ki volt ugyan írva egy kőre, hogy "H/Cot", de utat nem láttunk. Elkezdtük a bozótjárást, amit itt "bushwalking"-nak hívnak, nem véletlenül... Tavaly a főút másik oldalán tett túránkon már láttuk, milyen a bozót közelről, de a mostani kirándulás minden elképzelésünket felülmúlta... Volt térképünk és volt útleírásunk, ez utóbbi részletes, csak valahogy nem a számunkra fontos részleteket írták le. Igazából egy csapásszerű útvonalon haladtunk, és az aljnövényzet néhol a nyakunkig ért... Hajolgattunk jobbra-balra, mint annó Kokó az ütések elől... :) Még szerencse, hogy igen jó formában voltunk, és -kivételesen- minden "irány"-ötletem jónak bizonyul! A legjobb ötlet a legnagyobb bozótban jött: találni egy ösvényt az egyik bokorról lelógó színes szalag mögött! Ez volt mögötte.
Fellélegeztünk, amikor a Nagy Bozót végén megláttuk az irányjelző táblákat: tutijó helyen járunk...! A legtutibb pedig akkor történt, amikor szembe jött velünk egy tűzoltóautó a szervízúton. :D
Képek.
Az első állomásunk a Kingfisher Pool, ahol táborhelyet is találtunk, meg szuper sziklákat és kisebbfajta vízesést. Nagyon "répázós" idő volt ;), de sajnos nem pihenhettünk hosszasan, mert az út nagyobb része még hátra volt. A bozót izgalmait letudva már igen kellemesen éreztük magunkat, tudván, hogy ÚTfélén haladunk, sőt mi sőtebb, hogy órákon keresztül egy emberrel sem találkoztunk. Szerencsére annál több madarat hallottunk, és az út mentén rengeteg volt a virág is; muszáj volt sokat fényképezni... :))
A következő a szintben hullámzós szakasz, ahol már jöttek szembe túrázók, egy magányos farkas, majd egy ázsiai kommandó, akikről feltételezem, hogy végigtördelték az ágakat az ösvény mentén, csak azt nem értem, miért?? Aztán pedig egy kellemes 10es ozi csapat. Utána semmi. Táblától tábláig haladtunk, immár hasznosabb útleírásokkal :), és jó tempóban. Késői ebédünket egy kedves sziklán, az erdő közepén folgyasztottuk el. Ezután Bélus szerzett magának egy "lándzsá"-t, amivel most már 100%-osan BUSHmannak képzelte magát. Amit egy hiteles fotó bizonyít is! :D A "lándzsá"-t egykori, nem száraz formájában itt lehet megtekinteni.
Az utolsó 1,5 órában nagyon kellemes terepen sétáltunk, több, mint egy kilométert egy csövezeték mellett, nehezen lehetett volna eltéveszteni az utat :), majd ismét találtunk egy kellemes pihenőhelyet, ahol majd nyáron biztosan fürdeni is fogunk, ha újra bevállaljuk a bozótot. :)
Az 5 órásra írt kirándulást végülis időn belül sikerült teljesíteni, és a végére még egy kis fekete humor is maradt -- amit ezúton is köszönünk az ozi "MÁV"-nak:
2009. augusztus 21., péntek
az új kenyér elfogyott
Erről jut eszembe a mozi, meg az új Tarantino-film, amit természetesen "mihelyst" megnézünk. Elvileg tegnap mentünk volna, de a Cég már megint lenullázta az esti programunkat. :-/ Pedig még olcsósítós jegyem is van... Na, talán ma. Vasárnapra nyertem egy "családi belépő"-t a PONYOra, az új Miyazaki-filmre, amit már nagyon vártunk. Premierben nyomjuk a Broadwayen, már csak 2 gyereket kellene magunkkal vinni, és teljes lenne a "család"! :))))
Úgy tűnik, minden hétvégére jut egy gyerekprogram: múlt szombaton megint elmentünk a mosmani állatkertbe. Képek itt. Megkaptuk az új tagsági kártyáinkat, ami egy vastagabb kártyát, illetve fényképes azonosítást is jelent. A fénykép csak az adatbázisukban jelenik meg, a kártyán nem. Hát az remek volt, ahogy az információs kalickában ülő, anyukáink-korú hölgy kinyúlt az üveg alatt, és lefotózott bennünket egy fogantyús minikamerával! :D Hirtelen elképzeltem, hogy az állatkert összes lakosáról is készítenek egy ilyen adatbázist... :))) Egyébként az elefántokról van egy kis könyvecskénk, ha legközelebb megyünk, már megpróbálhatjuk beazonosítani, és nevükön szólítani őket. ;) A kis elefánt hihetetlenül aranyos, a nagyok pedig eszméletlenül ügyesen játszanak: frizbivel, focilabdával. Van egy a képek között, amin látszianak is a mozdulatok. A buddhista elefánt-áldásról lemaradtunk (az elefántok Thaiföldről jöttek AU-ba, és a kis elefáni is thai nevet kapott), de volt finom thai kaja és még egy halom szuper prospektust is beszereztünk, jól fognak jönni a thaiföldi útra! :)
A fóka-show szenzációs volt, de a kis wombatgyerekkel való találkozást semmi sem überelheti!! :D Végre egyesült a wombat kommandó! :D
2009. augusztus 10., hétfő
lelkibéka
Ma végre időben elindultunk az irodából, ma végre láttunk egy jó kis amerikai filmet, ma végre megtaláltuk az ABC jazz-csatornáját a digitális tv adók között.
A szabály az szabály: mivel csipszet evett, Bélus nyomja a fekvőtámaszokat a nappaliban! :D Én már benyomtam a spenótós-szárítottparadicsomos-kisrákos tésztát (kössz a tesóknak a tippet ;)), így csak az instrukciókat nyomom, hogy így ennyit, meg úgy kell nyomni. Kellemes, hasznos időtöltés.
A mai mozizás ingyérmozi volt, mivel a mozink alkalomadtán szervez ilyen vetítéseket is, és a szerencsés regisztrálókat duplajegyben részelteti. Csak a kinyomtatott emailt kell bemutatni, aztán nyomás helyet találni...! Adam a film címe egyébként, kellemes zenével, komoly témával (egy Asperger-szindrómás srác története), szép jelenetekkel, jó kis zenével. Ez valami premier előtti bemutató lehetett, mert ha jól láttam, AUban csak aug20tól kezdik el vetíteni...
Érdekes, hogy életemben először itt, AUban találkoztam ezzel az állapottal (nem tudom, hogy ez mennyire nevezhető betegségnek). Amíg a könyvtárban dolgoztam, feltűnt, hogy "kicsit más" az egyik kollégánk, Ashley. Nekem az volt fura, hogy minden nap öltönynadrágban és szépen vasalt ingben, kisuvickolt cipőben jött dolgozni (minek?a poros raktárba? :)), reggel szinte vonult, amikor megérkezett. Nagyon komoly belépő volt minden nap! Persze bármire gondolhattam volna, de én nem gondoltam semmire. Utólag az első, találkozásunkkor elhangzott mondatot is másként értékeltem: "she is nice!' - gondoltam akkor, hogy ez biztosan egy másik új kollégának szól (akivel korábban találkoztam, de kiderült, hogy ő nem a mi kollégánk lett), de később rájöttem, hogy olyan kellemes benyomást tettem rá az első pillanatban, hogy ezt feltétlenül ki kellett mondania a jelentlétemben. :-) Később sokat beszélgettünk, igaz, közös ebédelésre nem került sor; vmikor a melóból eljövetel előtt tudtam meg, hogy "aspergeres".
Az utolsó napokban töviről-hegyire kifaggatott a távozásom körülményeiről! :)
2009. augusztus 9., vasárnap
Július vége - Augusztus eleje
Az a helyzet, hogy az elmúlt 19 napban egyszerűen túl sok minden történt, így sajnos a blogolásra már nem maradt időnk-kedvünk-erőnk.
Timcsó szavával élve, mindenféle érzelmet átéltünk az elmúlt hetekben: eufóriától (gurulás lefelé a dombról a bringákkal) - a haálfélelemig (érdekes felszállás a Gold Coastra repülve).
Meg persze a "szokásos" munka-munka és munka is közbejátszott.
Aki keres - talál:
Hallgassátok meg a Gold Coast-i the Huns zenekartól a Tequila -t!
Ezen a hétvégén pihenőnapokat tartottunk. Mindkét nap jót sétáltunk a félszigeten, ami nem csak a mozgás és a friss levegő miatt esik jól, hanem ilyenkor lehet a legjobbakat beszélgetni.
Emellett tegnap én még elmentem egyet tekerni is: legurulás a Balmoral beachre aztán kapaszkodás visszafelé. A terepviszonyokról azt hiszem sokat elmond, hogy a 3.3 km út odafelé javarészt gurulás volt, amíg felfelé több mint tizet szerpentineztem inkább...
És még így is majdnem kiköptem a tüdőmet. Jó móka volt... :-)
Előző este pedig vendégségben voltunk Árpinál és Gabinál. (Tudjátok, ők csinálják itt a kürtőskalácsot!) A jó beszélgetés mellett finomakat ettünk (paprikáscsirke nokedlivel! vargabéles! és sok más finomság), és még az is kiderült, hogy a Becherovka* nevétől, szagától, de még az ízétől sem ráz már a hideg!
Pár kép még Timcsótól a szokásos helyen.
Most pedig fürdés, alvás.
Jóccakát!
2009. július 21., kedd
ebédidő
Bár ma sem kevesebb a tennivaló, de legalább csak az irodáig kellett elautózni reggel. És a napsütésre és a 22-23 fokra való tekintettek a Chelsea Hotel teraszán költöttük el szerény ebédünket. Kivételesen csak hárman (Timcsó, Alex és én) mentünk együtt, de így is ugyanolyan jólesett a hatalmas steak és az üveg sör.
Aminek cimkéje (nem meglepő módon :) büszkén hirdette eredetét: "tsztesen" az első konviktok kezdték főzni... Egészen pontosan az egyikük, akit rajtakaptak amíg a hozzávalókat lopta el valamelyik közös raktárból.
Bocsánatos bűn? :-)
2009. július 19., vasárnap
3. bringás felfedezőút
Ha vasárnap, akkor bringázás -- legalábbis ez a logika most már vagy 3 hete. :)esküvő utáni ebéd
bemelegítés

éljen az ifjú pár! (bejglin! :D)
2009. július 9., csütörtök
napi gyors..
Már fellőtték a pizsamát, de sanjos lefekvés előtt még dolgoznom kell egy kicsit.De azért gyorsan kihasználom az alkalmat egy kis blogolásra... :)
Az előbb fejeztük be a vacsorát és a végén érdekes kép állt össze bennem miközben egy kis sütit vágtam ráadásnak:
Ez volt az itteni életünk egyik "legmagyarosabb" vacsorája: az avokádós szendvicsre rendes paprikás szalámi került és jó kis unikummal öblítettem le, mielőtt az egy-egy ráadás diós és mákos bejglit vágtam volna.
Koccintsunk együtt is ... virtuálisan...
Egészségetekre!
2009. július 7., kedd
2kerekre kattanva
Tegnap meg azt olvastam (indexen?), hogy Hollandiaban atvettek az uralmat a bringasok! :-O Nna, gyorsan magam ele kepzeltem a buszke autotulajdonost, aki kenytelen-kelletlen megallni es lehuzodni kenyszerul az utakon a mas orszagban talan szokatlan sav-leosztas miatt (2 bringasav, 1 autosav kozepen). Ezt 2009-ben elkepzelhetetlennek tartom AU-ban, ahol a varosban 2*2/3 savos "autopalyak"-on lehet kozlekedni, es mindenki nyomja, mint allat. Hatnyilvan az orszaguti bringasok is hasznalhatjak az autopalyakat, legalabbis a Newie-Sydney szakaszt biztosan. A leallosavban haladnak. :-O A varosban meg ott, ahol van hely. :) Vannak persze bringautak itt is - a) epitett kerekparut,
- b) osztott sav az uton a leallosav mellett (horror! a boltos csajt, aki elokeszitette a cangakat, mult heten csaptak el egy ilyen osztott uton, konkretan a sofor kicsapta az ajtot, anelkul, hogy korulnezett volna. A csaj 30 km/h-val tanyazott, kobanja szettort, plusz meg orditott is vele az auto gazdaja...),
- c) jardara felfestett gyalogosokkal "osztott" sav, hat kabe olyan, mint a Lanchid-Erzsebet-hid szakaszon, szoval egy vicc.
Az irjak sydney varos honlapjan, hogy a varos $70milkot szan az uthalozat kiepitesere/fejlesztesere. Ketlem, hogy nagyobb sikerrel menne a fejlesztes, mint ottHUN...
Ugyanezen a honlapon : bringas tanfolyamokat ajanlanak. Mar meg sem lepodok, miutan meg anno Newie-ban sutemenydiszito tanfolyamot talaltam a listaban -- hahaha :)))
A kovetkezo tekeres valszeg a Sydney Olympic Parkban lesz, vagy kornyeken,mert ezt mar tavaly-tavaly kineztem magunknak! Vagy esetleg a Centennial Park? Na, meglatjuk, meg van ido szombatig! :)))
2009. július 5., vasárnap
újra kétkeréken
Végre megvan!Jópár hetes (hónapos?) keresgélés, tanakodás, meg még pár nap várakozás után végre újta csatlakozhatunk a társadalom kétkeréken guruló részéhez.
Azon kívül, hogy az elmúlt hónapokban nagyjából semmire sem volt időnk, azért is tartott ilyen sokáig a bicikli kiválasztás és vásárlás, mert horror árak vannak mindenhol.
Szerencsére azonban az Anaconda Ourdoor-ban (is) év végi leárazás volt, úgyhogy azokat a bringákat amiket már régóta nézegettünk végre (majdnem) normális áron hirdették.
A Fluid a bolt saját márkája, úgyhogy előszöt kicsit tartottam tőle, de mivel a vázakra "élettartam garancia" van és minden más az ismert, kedvelt gyártóktól (Shimano, WTB, Suntour) való, úgy döntöttük, bevállaljuk.
Timcsó egy Renegade-et, Bélus Nitro-t kapott.
(Most találtam ki, hogy ez bicikli karácsonyra, mert itt éppen tél közepe van... :)

És végre egyre hosszabak már a napok!
Nehezen bírjuk a sötétséget meg a hideget. De ez a hétvége mintha már kicsit tavasz felé kacsintgatás lett volna! Végig sütött a nap és amíg világos volt, addig egész kellemes volt az idő.
Miután végeztem a bringák beállításával el is mentünk egyteszt körre. Cremorne, Mosman és North Sydney eléggé dimbes-dombos vidéken terül el, úgyhogy óvatos duhajként csak egy rövid bemelegítő tekerést terveztünk. Timcsinek 5, nekem 8 kilométer pont elég is volt mára.
A járgányok jól gurulnak, csak a hátsó fékeken kell még egy kicsit finomítani és szuperek lesznek!
Jó bringázást a Balaton-kerülőknek!
(Mikor is mentek?)
Nem vagyok unalmas?
Visszatérve a linkre, tegyétek a következőt:
1. Nyissátok meg ezt és ezt a linket.
2. Vegyétel le a hangot az elsőről (L'art Pour L'art), viszont toljátok fel a hangot a U2-ra. Majd gyorsan váltsatok vissza a "péhbekkes" ablakra.
3. Mivel a zene kicsit hosszabb, mint a "film" érdemes ide oda tekergetni.
Jó szórakozást!
2009. július 4., szombat
Bruce's Plumbing Services - D.I.Y.
Már szépen megfürödve, illatosan ültem az ágy szélén, amikor hangos duranást hallottam a fürdőszobából...
Amikor kinyitottam az ajtaját, akkor már sejtettem, hogy egyhamar nem lesz alvás. Ugyanis a mosdó alatti szekrénykéből vastag sugárban ömlött a víz. Az történhetett, hogy amikor Timcsi megnyitotta a zuhanyt a nyomásváltozás végleg eldöntötte a csatát a csapba bevezető flexibilis csövek műanyag (!) foglalatában.
Még szerencse, hogy a téli viszonyoknak megfelelően egy ráadás hosszúujjú felső volt a pizsamám felett, így kevésbé égetett illetve fagyasztott a víz, miközben azon igyekeztem, hogy gyorsan áttörjem magam a tisztítószerek, hajnyírógép, budipapír ésatöbbi egyre ázottabb keverékén, hogy megtaláljam és elzárjam a csapokat. Közben persze lázasan pörgött az agyam, hogy vajon hol a fenében laht a főcsap, ha esetleg ezekkel nem járnék szerencsével. A hálószoba végülis megúszta az elárasztást, időben megtaláltam és sikeresen eltekertem a csapokat. (Merre nyit és merre zár??)
Az ezt követő másfél órás takarítással egybekötött éjféli vízszerelésnek az vetett véget, hogy - miután felfedeztem az OZ csapok rejtelmeit - rá kellett jönnöm, hogy az eltörött műanyag bizbaszt nem tudom házi megoldásokkal pótolni... (Egyszer ugyan majdnem sikerült, de a teszteléskor kiderült, hogy továbbra sem bírja a nyomást)
Maradt a "B terv" azaz újat kell venni. Ami annyiban bosszantó, hogy gyakorlatilag az egész csapot ki lehet dobni egy tízfilléres műanyag hibája miatt. Hogy mi a fenét keres MŰANYAG egy ilyen szerkezetben? Azt hiszem, hogy a tervezők is feltették (és megválaszolták) meguknak ezt a kérdést, mert amikor elmentem venni egyet, akkor láttam, hogy az összes új csapban már fémből volt ugyanez a darab.
És hogy miért nincs még mindig csap a fürdőben?
Mert az új csaphoz új felxi-csövek is járnak. Esetünkben 10 cm-rel rövidebbek a réginél, és éppen 5 centivel rövidebbek a kelleténél. És persze ahány ház annyi szo*ás elvnek megfelelően a régi csövek menete nem illeszkedik az új foglalatba...
Sebaj:
Ami otthon Praktiker, itt a Bunnings - szeretek oda járni ;-)
P.s.: "D.I.Y." - kb csináld magad, nagyon divatos errefelé
2009. július 3., péntek
KangaBT.tk
Utólag is nagy-nagy köszönet Hegyekcsavargóihíres GyB-nek! :D :D :D
RE: steamboat-túlélési technikák
nekem fexik ez a kuzín (cuisine), amire abból következtetek, hogy a degeszre zabálás nem ülte meg a gyomromat. Otthon nem kellett sorba állni a budi előtt, az icaka nyugodt volt, szépeket álmodtam, talán éppen manátikkal, és másnap korgó gyomorral kezdtem a napot. BB ugyanígy, aminek nagyon is örültem, mert neki -számomra érthetetlen módon- érzékenyebb a gyomra: thai, török és arab ételek futtatták már meg szegényt... :-@
Sóska, neked meg igazad van, már ami a "macskapöcsü"-t illeti, csak az az érdekes, hogy én abból talán sose ettem...! :-o Viszont a Zsótit gyakran emlegetjük ázsiai barátainknak, mint a család macskapöcsüpaprika-konzumáló legendáját. :D El is határoztuk, hogy ha a Zsótit nem is, de pár darab ilyen csudálatos paprikát valahogy beszerkózunk a szigetre legközelebbi utazásunk alkalmával. ;)
Jutott még eszembe, hogy van Chatswoodban egy Mandarin Centre nevű bevásárlóközpont, aminek egy teljes szintjén ázsiai kajáldák találhatóak. Van egy nagy kedvencünk is, az "East West" (csak most látom a honlapon, hogy "Gourmet" is; hát nyilván! :), ahol hetetente min. egyszer biztosan megfordulunk egy "seafood laksa"-ra vagy hasonlóra. Iszonyú finom, befejezhetetlenül nagy adag és kiváló ár-érték arány. Ezen a héten minden eddigi rekordomat megdöntve, majdnem az egészet megettem, ami nagy szó! Sajnos a rövidke ebédidőbe nem fér bele egy ilyen nagy és csípős adag.. :-/
Tervezek majd fotózni is az ottani ázsiai pörgésről és a fogyasztásról...
Ebédidő! Megyek levesezni... :D






