KL képek

Ami késik az nem csak a gyorsvonat...

De most már megérkezett:
malájziai "kalandjaim" képekben a picasán

Két albumba töltöttem fel a képeket:
az egyikbe a szállodában és környékén készülteket, a másikba a szombati kirándulás képeit

(Még lesz egy pár, amikor sikerül lehámoznom a fotókat a telefonomról is.)

Jó nézegetést!
B.

Képeslap

Üdvözletünket küldjük Newcastle-ból!
Az idő csodaszép, 2 nap süt, és élvezzük a "vissza-visszatérés"-t. :D

A pénteki nap teljesen munkával telt -- reggel 6-os keléssel, 7-es indulással, 150km/2óra az autópályán; a menetből Bélus kiszállt Cardiffban, én továbbhajtottam Newcastle-ba, hogy elfoglaljam megérdemelt (ideiglenes)helyemet az ottani kollégák között. A változatosság kedvéért megint szabálytalanul parkoltam, mivel az irodának nincs parkolója, ezért "kénytelen" voltam a szemközti bevásárlóközpont parkolójában hagyni a kocsit, ahol a parkolást 2 órára maximalizálták (micsoda változások, mióta elköltöztünk!), és állítólag valami "időtúllépéses" matricákat ragasztanak a szélvédőre. Lekopogandó, hogy én másodszorra is megúsztam a matricagyűjtést. Mellesleg nem is tudom, hogy mennyibe kerülnek ezek a matricák a vétkeseknek..! :D Asszem, semmibe...

Szóval, ha munkaidő akkor munka és spontán megbeszélések a kollégákkal, finom ebéd a napfényben és kávé. Fél 6 körül eltéptem Elernore Vale-be, ahol Marcia barátnőnk és családja lakik. Ezer éve nem láttuk őket, közben Camila lánya is visszaköltözött Brazíliából, úgyhogy náluk találkoztunk - Bélus az egyik sykes-os kolléga fuvarozta. Estére az összes dolgozó kipurcant, úgyhogy már csak egy pizzapartira futotta, no meg egy kis borozásra. Penfolds, Cabernet Savignon. Nyami!

Kivételesen nem Marciáéknál szálltunk meg (a kislányok játszószobájában szoktunk aludni :)), mivel már korábban befoglaltam és kifizettem a hotöjt. Ezúttal is a The Grand Hotelben szálltunk meg, a cityhez + a parthoz közel. AZ érkezésünk filmbeillő volt: éppen csak a hotelhez/kocsmához értünk, lehúzódtunk a járda mellé, amikor a semmiből a hátunk mögött termett egy sötét színű, kék-piros villogós járőrkocsi. "Do you have a license?" - "Isten éltesse járőrpajtás, természetesen van jogosítványom, és nem is ittam többet, mint 1 pohár piros borocskát, azt is már vagy 1 órája..." Na kábé így zajlott a párbeszéd, amelyben kiredült, hogy hősünk (Czeiner B., 35) nem vezetetett ittasan, csupán a parkolóhely keresése bizonyította el, és tette egyenetlenné a kormányozástechnikáját, amiről a járőr azt hitte, hogy ittas állapot. Mindez nem lett volna poénos, ha nem a kocsma mellett állunk meg, a tök sötétben, villogó rendőrautóval a hátunk mögött... Én a kocsma ablakai felöli oldalon ültem, és figyeltem ahogy bentről mások is figyelik a "programot"/Bé alakítását. Na ezek után bementünk a kocsmába, a bálnát magunk mögött húzva, mert bejelentkezni a sörös pultnál, félhomályban kellett. :)

Helyet foglaltunk a bárszékeken, és papíroztunk, miközben a pultos fiú megjegyezte, hogy igen jól sikerült a belépőnk! Hátnyilván! :D :D
Muszáj volt leöblítenünk az izgalmakat egy-egy helyi specialitással (B: írviszki szódával {a helyi szabályok szerint tisztán nem szolgálhatják fel}, T: lemon-lime&bitter {ozi szörp, bárhol kérheted}).
Ez itt, fönt, az ivós/bejelentkezős pult, és a valódi félhomály + meglepően kicsi tömeg és nulla parti... ahhh...

A pénteki/egész hetes kipurcanás után egy laza szombat: reggeli a kedvenc helyünkön/mellett,mert nyílt egy új hely, aminek az ablakában ülve ki lehetett látni a hatalmas Ókeánoszra, 14 teherszállító hajót számoltunk, meg egy fehér óceánjárót. Aztán megjelent egy bobtail kutya, és tisztára olyan volt, mint Alfinger -- a gazdája csak repült utána, miután nekiiramodott...! :)
Mi meg nem a kutya után futottunk, hanem a helyi patikába, amit nagyon szeretünk, meg lottót feladni.

A reggelit aztán le kellett sétálni, ezért elkocsiztunk Bar Beachre (na, ezen biztosan senki sem csodálkozik ;)), és elgyalogoltunk a homokban Mereweatherig. A nehézség csak annyi volt, hogy nekem nem működött olajozottan az egyik térdem, és a homok még jobban gyilkolta - lassú menet volt + térdig érő szélben... Éppen a végére értünk, amikor Marcia telefonált, hogy Bar Beachen várnak bennünket - séta vissza (erőltetett menet), maj ebéd a Darby Streeten erős napsütésben. Mellettünk a helyi ukrán maffia sütkérezett --? bmw és susogós melegítő... pfffff.
Amúgy nem maradtunk sokáig, hazafelé újra beugrottunk Marciáékhoz, ill. a szembekertészetbe, aztán nyomás haza, Szidnejbe. Este Szörny Rt. és korai kidőlés - újabb szép képeslap Newcastle-ból.

a kertek alatt

Az elmúlt héten drasztikus változáson ment keresztül a hátsó teraszunk: felsőbb szinten (ügyvédi {=főbérlői}) döntés született: kukába a bougainvilleaval, azaz az agresszívan terjeszkedő, tüskés futókával, ami a lugasunkat jelentette az udvar felöli oldalon. Csudálatos, ciklámen virága (kis mütyürnyi, sárga bibével) szinte egész évben csalogatta a pillangókat és a ház népét, kesze-kusza ágain pedig egy oposszum is könnyedén átosokodott a szomszédból -- például keserű minimandarint lopni.

Lássuk a képeket!
A bal képen az látható, amint Bélus mester ügyködik, éppen a húzódzkodó alkalmatosságot építi be a falba a futóka alá (ez még a híres mandarinlopás előtt történt). A jobb képen pedig már az újjá varázsolt, meglepően tágas és fényes teraszunk mutatkozik be.
A növénnyel egyébként többször is felvettük a harcot, sőt, még a szomszéd is segített, mivel ő könnyebben elérte a hozzájuk átnyúló-növő ágakat, de hosszú távon esélytelenek voltunk. Valószínűleg minden héten (?) nyírni kellett volna, de mi erre nem gondoltunk, a főbérlőnk pedig az összes növényét ránk és sorsukra hagyta. Nem mintha rossz gazdák lennénk, de ehhez  a lugas-szobrászathoz azért több kell, mint egy-két pad és egy sövény-nyíró olló! :D

Ebben az első fázisban a hátsó terasz teljes nagyságában (széle-hossza) mutatkozik be a nagyközönségnek. A feng shui-érzést (gyomorból és szívből) követve hagyjuk, hogy szabadon áramoljon a chi, majd -talán a hétvégén- hozzálátunk a terep takarossá és kényelmessé alakításához.

Jelzésképpen visszaakasztottam a falra a kis puttót ábrázoló festményt (fake), és feltornásztam az egyik kerti, cserepes növényt, hogy ne legyen ennyire kopasz a fal.

A barbi is hamarosan visszakerül a helyére, és nagy az öröm, mert ezután esőben is kellemesen süthetünk-főzhetünk a friss levegőn!

Jönnek a vendégeketvárok! ;)

Hófehérke visszatér 2.

Nem ígérem, hogy minden napra egy mesét írok, de írok, írok, amennyit csak bírok, mert mostantól legalább nem lesz az az érzésem, hogy valaki áll a hátam mögött, és lesi -ismeretlenül,láttatlanban-, hogy mi történik velünk. Őszintén szólva, folyamatosan ez volt az érzésem, amióta megtudtam, hogy az egyik ausztrál gyűjtőoldal feltette a listájára a Kanga Bt-t (honnan jön ez a para?); ha akartam volna reklámozni az oldalt, akkor valószínűleg már sokkal több olvasónk is lehetne, de úgy döntöttem/tünk, hogy ez az oldal maradjon inkább kevesebb. Engem az nem motivál, hogy vadidegenek is olvasnak bennünket, bármilyen visszajelzés/kétirányú kommunikáció nélkül. Normális esetben a magánlevelezésemet sem küldöm el akárkinek... ;)

Szóval a mai naptól legyen a Kanga Bt. azoké, akik tényleg olvasgatni, röhögni, tanulni, jó kis fotókat nézegetni, velünk lenni járnak ide, nem pedig fikázni - arra ott van tothaw nyelvfelnyársalós fóruma, konasszőröknek (="kialudt a lámpa!" :D).

kámtugedör, látogatók! :D

ja, KL 2-3-4

A városból sokat még nem láttam, mivel eleddig a meló mellett csak annyi "pihenés" volt, amíg a szálloda konditermében fárasztottam magam. Illetve a tegnap esti vacsora és sopping túra a KLCC-ben. (-> a helyek kedenc mega-bevásárlóközpontja.)
Azért nem kell nagyon sajnálni, mert érdekes amit csinálok, meg elég jó a kilátás a hetedik emeleti szabadtéri úszómedencéből.

Ja, a mai újság címlapja: 8,9 %-kal erősödött a maláj gazdaság az előző negyedévben - nekik biztosan nincs bezárni való bányájuk.
Na jó, ez elég cinikus volt. bocs.

Amúgy hihetetlen milyen "monstre" építkezések vannak. Mintha mindenki ide akarna toronyházat csinálni.
A 30 emeletes szállodánk mellett, pl egy kb ugyanekkora mecset van. Rendszeresen idehallatszik az imára hívás.

A képen a délutáni kilátás egy részlete a szobámból. Címe: délutáni dugó az Intermark alatt.

Na megyek, mert leesik a fejem ;)

Jóccakát.

sad, sad situation

Nem is tudom hogyan kezdjek hozzá.

Biztosan mindenkivel ismeri azt az érzés ami akkor jön elő, amikor rájövünk, hogy elárultak, becsaptak és cserbenhagytak.
"Minden nap" megesik valakivel. Ma éppen én vagyok soron. Nem egyedül.
Több tízezer ember élete kötődik valamilyen formában Oroszlányhoz.

December 31-én bezárják a márkushegyi bányát.
(forrás: index és a városi honlap.)

Ha valakinek van értelme, akkor tudja, hogy mit jelent ez mindazoknak akit érint. És ha ép lelke van akkor nem áll le mocskolóni. (Lásd kommentek a videóhoz.)
Azért jó látni, hogy milyen sokan felfigyeltek rá és értelmesen gondolkoznak erről (ebből következteve más dolgokról is).

Nem mondom azt, hogy nem kell bezárni, mert nem értek hozzá. Abban viszont biztos vagyok, hogy egy ilyen döntés nem születhet egyik napról a másikra. Ha pedig nem, akkor egy tisztességes, felelősségteljes kormánynak (beleértve a jelenlegit és az összes előzőt) kötelessége, hogy megoldásokat dolgozzon ki a város és környező települések lakói számára.
Lehet, hogy nem figyelek eléggé, de még hasonlóról sem hallottam.


Szeretnék kérdezni valamit:
Elhiszi valaki, hogy azért zárják be a bányát mert veszteséges?

Nem látom a jelentkezők kezeit....


Had mondjak még valamit.
Lehet, hogy sok naplopót is eltartott ez a cég, de a legtöbben embertelenül nehéz és veszélyes munkát végeztek és végeznek még ma is.
És midnezek mellett a munkájukért olyan bért kapnak, ami után adót és járulékokat fizetnek.
ŐK (és a többi adófizető balek - mint én is) tartják el az őket semmibevevő politikusokat és fizetik a közvilágítást azoknak a háza előtt akik kikerülik és/vagy "megkönnyítik" a közteher viselését.

Szóval egy kis respekt jó lenne.
Már Oroszlánytól függetlenül is. Csak úgy, egyikünk a másikunk felé.


Jó szerencsét!

KL 1

Vonat-vonat-repülő-vonat-taxi - 13 és fél óra utazás után végre a szobámban ülök.
Mondjuk a legjobb az lenne, ha gyorsan megfürödnék és ágyba bújnék, de mivel még fel vagyok pörögve az utazástól, kihasználom a lendületet.
Az van, hogy egy hétre Kuala Lumpurba utazta egy pár megbeszéléssel összekötött tréningre. Jól bevállaltam ("kihaénnem" :) és bár kezdeti lendületem kicsit megtört amikor az repjegyegyemen azt olvastam, hogy 8 órás a repülőút, nagy kedvvel és ötletekkel felkészülve vágtam bele az utazásba.
(Jó kérdés: miért gondoltam azt, hogy KL sokkal közelebb van?? gőzőm sincs)
Mindenesetre itt vagyok és fel vagyok dobva.
A szálloda egy vadonat új toronyház középső szintjeit foglalja el. Pár emelettel lejjebb uszoda, spa és fitness gym. Meg az irodánk is ugyanebben az épületben van. Akár egy hétig el sem kellene hagynom "a házat".
Minden itt van. Csak T. hiányzik...

folyt. köv. holnap

Jó éjszakát!

p.s.: nem gondoltam, h a Petronas tornyok ilyen királyul néznek ki kivilágítva

hullámok, Némó és a hányószacskó

Ma, hajnali 12.14 perckor még azon dolgoztam, hogy visszanyerjem a 3g bizalmát, és internet-kapcsolatot csiszoljak, sikertelenül. Így a csütörtöki felderítés kalandjait is csak most vágta ide le.

Mindjárt nekiugrok a pénteknek is, csak előtte még összemesterkedek egy kis vacsorát...

július 23. péntek

folytatása következik...

a cairnsi pálmafás

július 22. csütörtök

Első felvonás, melyben azzal kezdjük, hogy elmeséljük, miért is egy utazás az életünk.

Reggel korán, frissen és üdén (nem csalás, nem ámítás!) bekocsiztunk Chatswoodba, hogy az autót a céges parkolóban hagyjuk, majd vonattal a Domestic Airportra. Apró reggeli csoda: az egyébként késésben induló vonatot a vonatkísérő visszaintette, hogy mindeket felvegyen, annak ellenére, hogy csak bámészkodtunk, az órákat nézegettük, avagy az "ez a vonat úgyis elment" hozzáállással totyogtunk; egyébként eszünk ágában sem volt futni lépcsőn lefelé a bálnával, ami pontosan 20 kg-sra tömődött ki. :) 3 óra repülőzés északnak, még napsütésben. Cairnsben kellemes séta a félig rerombolt érkezési és indulási terminálok között (under construction, mennyire béénaaa).

A csodálatosan napos Cairns - álmainkban, de nem ezen a napon... Mutatóban egy darabka kék ég a csábító hegyormok és villanydúcok felett. Egy csodálatos barátság kezdete.

Reptéri minibusszal be a városba. Többek között egy nagyon túlsúlyos (*4) család is felszállt, akik kicsit megdöntötték-limbálták a buszt. Ez nem volt vicces egyébként. A hotöjbe mihelyst megérkeztünk, ez volt a Mercure, nagyon közel a parthoz, a szuper parti sétány mellett. Bélus Merkűrt mondott a sofőrnek, aki -mivel valószínűleg nem tanul franciát, mint Bé- először nem értette, hogy merre is van az arra. :D

Elkezdjük a 100%-os lelazulást az erkélyen. Segítőtársaink: a friss tengeri levegő, a pálmafasusogás és a madárcsiripeléssel teli tér. Mind a miénk...

Átrendeztük a szobát, aztán eliramodtunk "a városba". Előzetes kutatásaink szerint a hotöj úgy 2-2,5 km távolságra helyezkedett el a városközponttól -- akkor még a medence környékét gondoltuk annak (később aztán, amikor megtaláltuk a könyvtárt... :D).

Nulla galamb - hállelúja! :D Végig madárcsicsergés - és komolyan beszélek: nem csak egy-két papagáj, hanem repülő madárhad. Szerencsére nem támadtak. :) Volt viszont krokodilveszélyre figyelmeztető tábla (lábnyomokat nem találtunk), és ennélfogva egy olyan tengerpart, ahol nem lehetett fürdeni. Pontosítok: azért sem lehetett fürdeni, mert napközben nem volt víz a part közelében, az erős apály-dagály mozgás következtében a víz százméterekre behúzódodott, mini iszapot hagyva maga után. Ez volt ám a kellemes dagonya a tonnányi rákocskának és iszapugró állatkának!

A séta közben felfedeztük a sétány kisebb csodáit: a brigautat, az Exercise Stationt (mini fitnessz) és egy dugong-posztert az egyik tájékoztató falon. A medencénél jól megnéztük magunknak az ál-napozó embereket (napsütés az nem volt) és az ál-hőmérsékletjelző táblát (aznapra max 28 fok - nagy hahaha). A kikötőben a Bt. választott magának egy-egy hajót stipistoppal, és erre ittunk is egyet (kávét) a codálatosz parti koktélbárban. Egy ilyen (ahhhh) -legalább egy- minden városba kellene... Ettünk hömbörzsömbört sültkrumplival és késsel-villával, mellé desszert helyett egy tüzes-egyensúlyozós zsönglőrszámot. Végre fény derült a "zacskó rejtély"-re is (minden velünk szemben közlekedő kezében szürke zacsi volt), amikor megtaláltuk a közeli ábécét, és mi is beszereztük a következő napok be-le-tevőjét. Visszafelé menet -szigorúan zacskóval a kézben ;)- megtaláltuk a városi könyvtárt -- szép, nem? :D

téli rege

Úgy tűnik, az idei tél maximálisan lehibernált engem. Nem elég, hogy hónapok óta térdzokniban vagyok kénytelen járni, még munkafronton is "betérdzoknisodott" a helyzet (a kezdeti lelkesedés unalomba ment át). Július elején nagy svunggal átlendultem a Help St mögötti kis utcába (az Exactból a HSS-be), az "iker tornyok"-ba, ahol most is ülök, és nézegetem az éppen erre elvonuló felhőket a 17. emeletről. Nem az ablakban ülök (sajnos), de a kilátás így is elég jó. Ezzel ellentétben az iroda nem annyira, mert az egy-légteret nem osztották fel kis, hangulatos, térelválasztós boxokra, hanem csak összetolták az asztalokat, így olyan érzése van az embernek, mintha egy tágas folyosón ülve dolgozna. Fel-le mászkálás plusz a hátam mögött 2 kis iroda, nagyjából egész nap piac-hangulat van. Csak az áru nem ollyan sziép...

Utoljára talán akkor találtam magam hasonló helyzetben -- ülés hülye helyen, amikor a középiskolai koleszban -normális tanulószoba/olvasószoba hiányában- villanyoltás után a szűkös és sötét folyosón, szekrények között (ja, nem mindenkinek fért el a szekrénye a szobában :D), szorosan a radiátorhoz bújva olvastam. Akkor Eszterházy Péter A fuharosokjával és szokatlan nyelvezetével ismerkedtem (bevallom, 17 évesen keveset értettem az intertextualitásból :)), most az ozi egészségügyi rövidítések és mozaikszavak láttán meresztem a szemem.

Ez a mai tipikusan megint egy Olyan Nap, és nem csak azért, mert ömlik az eső és hideg van... Amikor azt hittük, hogy közeleg a tavasz, megdőlt a rekordunk: vasárnap reggel 12,5 fokra keltünk. Nem az udvari padon macskajajjal, és nem is a sátorban a hegyen. Otthon, a nappaliban mértük. :) Mondtam is Bélusnak, nehogy felkeljen (a meleg dunna alól), szegény, egész hétvégén betegeskedett amúgy is... 2 óra alatt 2,5 fokot "szökött fel" a beltéri levegő hőmérséklete, aztán beállítottuk a 4. fűtőtestet is... A 18 fok körüli meleget már egészen kellemesnek! :D

Nem tudom, miért gondoltam azt még a tavasszal, hogy jó ötlet lesz elmenekülni a télből kicsit. Ez a hosszúhétvégés kiruccanás Cairnsbe csak megbolondította az idegrendszerünket (a lazítás után nagyon nehezen indult a munka hétfőn), aztán az immunrendszerünk is bemondta a csókolomot (naná, hogy nádha és torokfájás). Pedig a négy nap NAGYON jól telt - ahogy a képek is elárulják (nagy halomban a pikázán). :D

*

És akkor, hogy mik is történtek velünk azon a bizonyos 7végén.

A tervezés fázisban jó előre megvásároltam a repjegyeket. Ezúttal a Virgin Blue-val repültünk, és hiányoltuk a megszokott extrákat a 3 órás úton, mivel nem készültünk túlzottan sem a magunk szórakoztatására, sem étkeztetésére. Bezzeg a szomszéd étvágyát meghoztuk a fedélzeti szendviccsel! :-D

Még mindig a tervezés fázisban, próbáltuk kitalálni, hogy milyen programokat kellene belezsúfolni a 4 napba (csütörtök koradélutántól vasárnap estig). Tippeket az egyik volt kollégámtól kaptam még korábban (Merran a State Libraryből), aki javasolta, hogy a monszunszezon után/előtt menjünk, május-október között, illetve hogy mindenképpen pattanjunk fel egy búvárkodást is kínáló kirándulóhajóra. Ő a Quicksilvert ajánlotta, nézegettem is sokat a weblapjukat. A vitorlásos (Low Island világítótoronnyal) nagyon is tetszett, de az induláshoz Port Douglasbe kellett volna buszozni/autózni reggel + ami plusz 80km. Kis guglizással kiderítettem, hogy ezek a quicksilveresek is "birkajárat" (ezt a kifejezést még Hammadtól tanultunk Dzsordániában), ami abszolúte nem nekünk való. :( A turizmusból élnek itt az emberek, rendesen van választék és ötlet a szabadidő eltöltésére. Végül Bélus nyúlt rá az "igazi"-ra: a Passions-re, náluk regisztráltunk is (bukkoltunk :)) a pénteki napra.

A várható időjárást minden lehetséges fórumon + nap mint nap monitoroztuk, és amit láttunk, abban nem sok örömünk telt: szél és eső - ez várt ránk; a kirándulók és nyaralók legfőbb ellenségei! :o Ez egyrészt elszomorított bennünket (a hidegből menekülés reményteli ötlete satöbbi), mert napsütéses tengerpartra és fürdésre vágytunk (én biztosan), másrészt röhögtünk a helyzeten, azon, hogy talán mi esőmenők vagyunk (mint a Schumacher :D), és reméltük, hogy majd jól feltaláljuk magunkat -- ahogy szoktuk... Ezért a csütörtöki, megérkezéses napra, illetve szombatra és vasárnapra nem terveztünk, csak rugalmasan álltunk hozzá. Mellé. ;)