"hajrá repcsi"

Az van, hogy majdnem elszúrtam az egyik (tavalyi) szülinapi ajándékomat: Timcsitől egy egynapos mászós tanfolyamra szóló voucher-t kaptam a Mt. Sugarloaf-ra!
Aki ismer, az csodálkozhat rajta, hogy hogy lehet az, hogy fél év alatt nem sikerült beváltanom...
Egyszerű oka van, olyan sokminden volt az utóbbi hónapokban, hogy nem sikerült eljutnunk Brisbane-be. ("Merthogy" azon a környéken van "a hegy")
De talán ez nem is olyan nagy baj, mert az utsó pillanatban felmérve a lehetőségeket a "becserét" választottam. Azaz - kisebb ráfizetés mellet - egy másfajta kihívást választottam a kaland-szervező társaságnál:
LTF - "Learn To Fly" - azaz tanulj repülni!
Méghozzá igazi egymotoros, kétszemélyes repülőgépen!

Citabria

Múlt hét szombaton hatalmas felhőszakadásra ébredtünk. Ennek megfelelő lekesedéssel és sebességgel álltunk neki a reggeli készülődésnek. Aztán tárcsáztam a "légitársaségot", gondolva, hogy meg kell beszélnünk egy új időpontot.
Teljes meglepetésemre a vonal túlsó felén lévő hölgy lelkesen közölte, hogy szikrázó kék ég, gyönyörű repülő-idő van Camden környékén.
Ezután (20/10-es vérnyomásom adta korlátok figyelembevételével) turbóra kapcsoltunk és kiautóztunk a 75 km-re dél-nyugatra fekvő repülőtérre.
Tényleg gyönyörű napsütés volt.
Kicsit neccesen (10 perc késés) érkeztünk, de gond egy szál sem, ugrás a repcsibe és indulás.
Azt hiszem valahol akkor kezdem ébredezni, amikor a fejhallgató már rajtam volt, és próbáltam Rob (a pilótám) és a környező légtérben rádiózó "hatezer" ember hangját megkülönböztetni.
Vérnyomásom eközben az izgalmak miatt már közel 30/20-ra ugrott.
Majd még tovább fokozódott a helyzet: felszállás után át kellett kapcsolnom a rádiót "privátba", így már tisztán értettem a következő mondatot: tartsam a botkormányt stabilan, innentől kezdve én irányítom a gépet!
Ez már teszik!
Kicsi döntés jobbra, balra, ereszkedés lefelé, körözés a gát és a víztározó körül, majd adjunk a lovaknak és emelkedés vissza... És ha már így belejöttünk próbáljunk ki egy dupla szaltót hátra.
(Na jó, ez utóbbi csak kamu :)
De a többi tényleg nagyon jó volt! Repült az idő (is)... Csak akkor zökkentem ki egy kicsit a flow-ból amikor egy hideg verejtékcsepp gördült végig a homlokomon, jelezve egyrészt, hogy elég meleg van a kicsi kabinban, másrészt pedig, hogy teljes figyelmemet bevetve koncentrálok, hogy minnél többet megjegyezzek az elhangzott utasításokból és tanácsokból.
Sajnos a fél óra gyorsan eltelt, úgyhogy a gép igazi pilótája visszavette az irányítást és gyönyörűen, simán letette a gépet a földre, ahol Timcsi már izgatottan várta az élménybeszámolót.

Leszállás után Rob megjegyezte, hogy jó érzékkel és finoman kezeltem a kormányt és a pedálokat. Aminek eléggé örültem/örülök, mert pár nappal korábban elképzeltem, hogy szuper repülőgép pilóta leszek. Majd egyszer.... ;)
A viccet félretéve, tégyleg úgy érzem, hogy jól ment, és reménykedek, hogy nem udvarias formula volt a dícséret.

Megpróbálom-e újra?
Mindenképpen.
De ez legfőképpen pénz kérdése: átolvastam pár prospektust és konstatáltam, hogy komolyabb lottó-nyeremény nélkül elég kicsi az esélye, hogy belátható időn belül pilóta váljék belőlem.

Pedig micsoda "őstehetség" vész így kárba.... ;)

Képek és komment itt.

p.s.: Bocs a gépelési hibákért, félig már alszom.

reggel(i)

"Ki az ágyból, lustaság!" - kiáltom (na jó, suttogom) magamnak minden reggel...
Ugye a felkelés soha nem volt az erősségem, de azért nyáridőben (amikor hamar világosodik) viszonylag könnyen megy. De mostanában, amikor egyre jobban rövidülnek a nappalok (Nem, a cica nem fagyott meg. (gyk. est FM kamuraklám)), egyre nehezebb.
Különösen, amikor az alábbi reggeli párbeszéd nem poénként hangzik el:
- Hmm... 15 fok van.
- Kint vagy bent?
Szerencsére azért kint, mert a nappaliban 16-nál kevesebb még nem volt az idén ősszel...
Mivel holnaptól otthon nyár, itt tél kezdődik, ez még változhat!

Ja, hogy reggeli... Az van, hogy szeretem a tejet és a minde gabonás műzliket reggelire. De a kettő közé mindig kerül egy kis méz. Viszont mostanában egyre komolyabb kihívást jelent, hogy a dermedt méz-gombócot rácsurgassam a magokra...
Lehet, hogy lassan át (= vissza) kell térnem a sült szalonnára tükörtojással??

(Na, ki éhes?)

vivid

Itteni este 6 után, előben, Szidnejből - VIVID live - Sydney OperaHouse - - köszönjük a színeket és fényeket Laurie Andersonnak! :D
(most éppen zöld, és az előbb húzott el az orrom előtt egy motorcsónak ;))

kultúrsock

Múlt héten -hosszú idő után- végre ismét sikerült egy kicsit felizgatnunk magunkat kulturális téren. :)

Az történt ugyanis, hogy Bélus Newcastle-ba autózás előtt, a kora reggeli műsorban, látott egy interjút Gandalffal! Azaz Ian McKellennel, magyar hangja Bács Ferenc. :D Hát ennek mi mind a ketten szívből örültünk és irigykedtünk, de aztán gyorsan rájöttünk a apropóra: ami nem más, mint egy színházi darab. Waiting for Godot, azaz Godot-ra várva Samuel Beckett tollából és a Theatre Royal Haymarket előadásában. Aki nem olvasta: annak kötelező! Mi is újra fogjuk (kézbe), de most valószínűleg az angol verziót, mivel ahhoz van/lesz hozzáférésünk (remélhetőleg nemsokára). Amúgy nem voltam benne 100%-osan biztos, hogy angol-e az eredeti, és a sejtésem igaznak bizonyult: Beckett úr franciául írta a darabot, majd két évvel később fordították angolna. Milyen fura egy ír úriembertől... ;) aki mellesleg akkortájt Párizsban élt.


Na de kanyarodjunk vissza a színházi vonalhoz, mielőtt tovább "terjeszkedik" a literatúra-kedvelő magyar szakos énem! :-D :-D


Rémlett, hogy vmikor korábban kaptam egy hírlevelet, amiben szó volt a Godot-ról, de valahogy nem állt össze a kép. Szóval rövid keresgetés után aztán megtaláltam az Operaház oldalán a dátumokat, és gyorsban lefoglaltam két jegyet, amelyek ma -nagyon nagy örömünkre!- meg is érkeztek! Így néz ki most az Operaház tavaly óta továbbfejlesztett, infós-jegytartó papírosa (min 150g ;)) -- szép és hasznos, micsoda fejlődés:

A másik kört a Sydney Film Festivallal futottam - végre, ebben az évben elcsípjük azt is, úgyhogy már megvan a program a jún.2. és 14. közötti időszakra! :-D Oh, hogy mennyi időt el lehet tölteni a KI-választással, ha az embernek nincsnen egy szál mozifilmmániákus tanácsadója sem a közelben.... ;( Mindenesetre első lépésben beszereztem egy 10jegyes szettet, aztán pörgettem a SMH pénteken megjelent SFF mellékletét, majd böngésztem a programot mindenféle szempontok (helyszín, téma, időpon...) szerint.
Az Exit Through the Gift Shop saját elhatározás volt, de a stipistoppal volt egy kis kavarás (az első estére még a jegypénztár nyitási napján elfogytak a jegyek, úgyhogy nem is nyomultam, amikor láttam a "selling fast" feliratot, o o ), mivel a renccer csak egy helyjegyet adott a kettő helyett, szóval hívogattam a jegyirodát, akik személyesen és szívesen foglalkoztak a problémámmal, hö hö. :o) Na de honnan derítettem ki a "Személy" közvetlen telefonszámát? Hát a Facebook-ról. Így megy ez 2010-ben, kedves barátaim.
Na de most látom, hogy már a 2. előadásra is eladták az összes jegyet -- 4000 jegy 6 nap alatt - uh! Jó lesz, ha tempózok, mert még 2 jegyem függőben van...