"Ki az ágyból, lustaság!" - kiáltom (na jó, suttogom) magamnak minden reggel...
Ugye a felkelés soha nem volt az erősségem, de azért nyáridőben (amikor hamar világosodik) viszonylag könnyen megy. De mostanában, amikor egyre jobban rövidülnek a nappalok (Nem, a cica nem fagyott meg. (gyk. est FM kamuraklám)), egyre nehezebb.
Különösen, amikor az alábbi reggeli párbeszéd nem poénként hangzik el:
- Hmm... 15 fok van.
- Kint vagy bent?
Szerencsére azért kint, mert a nappaliban 16-nál kevesebb még nem volt az idén ősszel...
Mivel holnaptól otthon nyár, itt tél kezdődik, ez még változhat!
Ja, hogy reggeli... Az van, hogy szeretem a tejet és a minde gabonás műzliket reggelire. De a kettő közé mindig kerül egy kis méz. Viszont mostanában egyre komolyabb kihívást jelent, hogy a dermedt méz-gombócot rácsurgassam a magokra...
Lehet, hogy lassan át (= vissza) kell térnem a sült szalonnára tükörtojással??
(Na, ki éhes?)
Ugye a felkelés soha nem volt az erősségem, de azért nyáridőben (amikor hamar világosodik) viszonylag könnyen megy. De mostanában, amikor egyre jobban rövidülnek a nappalok (Nem, a cica nem fagyott meg. (gyk. est FM kamuraklám)), egyre nehezebb.
Különösen, amikor az alábbi reggeli párbeszéd nem poénként hangzik el:
- Hmm... 15 fok van.
- Kint vagy bent?
Szerencsére azért kint, mert a nappaliban 16-nál kevesebb még nem volt az idén ősszel...
Mivel holnaptól otthon nyár, itt tél kezdődik, ez még változhat!
Ja, hogy reggeli... Az van, hogy szeretem a tejet és a minde gabonás műzliket reggelire. De a kettő közé mindig kerül egy kis méz. Viszont mostanában egyre komolyabb kihívást jelent, hogy a dermedt méz-gombócot rácsurgassam a magokra...
Lehet, hogy lassan át (= vissza) kell térnem a sült szalonnára tükörtojással??
(Na, ki éhes?)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése