balladai homály és napsütés

Úgy szerveztük, hogy mind a kettőből kijutott a múlt hétvégére. Erre azt mondanák a helyiek, hogy "lucky bastards" (szószerint: véres köcsögök), és mi helyeslően bólintunk, mert igaz: valóban szerencsés flótások vagyunk! Végre felfedeztük magunknak ezt a nagyon kiváló színházat és kellemes környékét.

Ezúttal, szombat délután, egy kis strandolást követően mentünk színházalni. Tömegközlekedéssel így nézett ki a kör: busszal a kompmegállóig (a busz késett, nem is keveset), komppal a Circular Quay-hez, gyalog a színházig -- busszal haza. Csudálatos idő volt, a sétánk alatt 4-5 esküvői csapattal találkoztunk; voltak feketébe öltözött "koszorús" "lányok" (irodai megbeszélés hangulata volt a "kép"-nek), szürkések és rózsaszínűek, meg vegyesek is. Átgyalogoltunk a Harbour Bridge (híd) alatt -- ismét egy újabb perspektívából csodálva (még csak most tűnt fel, hogy mennyi cső fut az oldalában).

A túloldalon kezdődik a Walsh Bay:

Ugye milyen szép? :)
Nem is csoda, hogy ennyire megtetszett: fantasztikus épületeket terveztek akkoriban, az 1900-as években itt a népek. Anno ezen a területen nem volt hullámtörő se gát, így a partot folyamatosan szemét borította. És ha szemét, akkor patkányok. Nem is csoda, hogy 1900 januárjában felütötte a fejét a bubó-pestis (az első fertőzött Arthur, egy teherautósöfőr volt), és miután legyűrték a járványt, elkezdték újjáépíteni/ácsolni a kikötőt (1906-22). Voltak itt raktárak (gyapjús), boltok és nagy lepusztulás. Érdekességek még itt (pdf angolul).
Igazán akkor pezsdült fel az élet, amikor ideköltözött a Sydney Theater Company (2004)... :)

Még nappali fényben érkeztünk a színházhoz. Elterveztük, hogy helyiekhez illően indítjuk az "estét" és emeljük poharunkat. Ez nagyon tipikus egyébként, legyenek mozi- vagy színházlátogatók, az ozik szeretnek -leginkább boros- pohárral a kezükben ácsorogni/ücsörögni és jókat cseverészni az előadások előtt. Nekünk kb. csak 10 percünk volt az utolsó (?) csengetésig, de azért kiültünk a hosszú és keskeny teraszra, hogy az italunkkal múlassuk az időt (gyors és nagy hörpintések).

Oh, azok a Suitcase Royale-os fiúk... Már javában játszott az együttes/színházi társulat/projekt csapat, amikor a kedves nézők elfoglalták a helyüket. Megcsinálták a hangulatot,de izibe'! Aztán a történetmesélés is elkezdődött, és a következő egy órában hárman háromfelé mozogtak. Zenéltek, vetítettek, árnyjátékoztak, improvizáltak, hihetetlen jó és érthető humorral -- eddigi legjobb kulturális élményünk Ausztráliában! Olvasni lehet róluk a színházi blogon. 

A rövid történet: Ausztrália szívében, az Outbackben él Blackbone Joe, a  híres boxoló. Barátja és egyben főnöke Messy Dimes Dan, a helyi hentes és egyben boxmeccs-szervező. Egyik nap a városba érkezik Von Trapp felügyelő, aki inkognitóban egy haláleset miatt nyomoz...

Zenéért lehet hozzám fordulni, mert az előadás után nem bírtunk üres kézzel távozni, megvettük a legfrissebb cédéjüket. Kicsit tomwaitses, kicsit nickcaves - nagyon szeretjük... :)

***

És hogy a napsütésről se feledkezzek meg, amit maximálisan vasárnapra rendeltünk. Gabival és Árpival és szuper sétára mentünk Clovellybe, majd le Coogee-ig. Közben azért becsúszott egy-két sütemény is a Sweet Kissben, ami egy ici-pici magyar cukrászda tele finomsággal. Kakaós csiga, sajtos perec, nekünk nagy kincsek....:D

Clovelly szikláin (mászóka-nyomok kutatása)

Balmoral beach

Hétfőn végre megesett velünk, hogy munkaidő után lejutottunk a vízpartra. Ezt két dolognak is köszönhetjünk: itthonról startoltunk a munkaidő vége (fél6-6) körül, plusz elég jó kis idő is volt. Konkrétan nem harminc fok, de az az esti 25 éppen jól jött egy naplemente előtti fürdéshez. :) Mára ismét terveztük, és hívtuk is a kollégákat, de közben lehűlt a levegő. Vasárnapra terveztünk egy másik bandázást, fürdést főzéssel összekötve a Parsley Beachen.

Az alsó kép múlt vasárnap készült, amikor szörfözésre igen alkalmas volt az idő. Ezt onnan tudom, hogy bár nem próbáltam, de láttam, hogy sűvítenek a szörfösök a vizen! Próbáltam megörökíteni a kis gagyi telefonommal, de a ruhában napozók nagy fenekén kívül szinte semmi sem látszik jól.. :-D Így hát csak elképzelni tudjátok, hogy milyen jól siklottak a windszörfök!! Sose láttam még ilyen Sztráliában... :-o Dehát ez egy ilyen hely, ez a Balmoral. Védett öblök, szemben Manly félszigete, ha akarom hullámokban fürdök, de azt inkább nem akarom, úgyhogy marad a tószerű vízmozgás nagy csobbanásokkal, teniszlabdás dobálással, meg a parton römizés.
Aztán még egy hétig élvezhetjük itt a nyarat (reméljük, lesz még néhány szép napunk), mielőtt elhúzunk hidegebb égtájakra - jövő csütörtökön begyújtjuk a rakétákat: irány Ungari...!! :-D

Egy tavaly augusztusi, téli kép a Balmoralról. Időközben -a balmoralos albumot nézegetve- rájöttem, hogy korábban már láttam itt windszörfösöket.. :D

7végés kiruccanás - Newcastle

A január vége óta tartó állandó forróságból, lakásban 30 fokkal, Newcastle-ba menekültünk pénteken. Ez az "előre menekülés", vagy mi... :) Péntekre Bélus a Sykes-hoz beszélt meg konzultációt, én pedig Marcia barátnőmmel konzultáltam meg egy találkozást. Már hetek-hónapok óta ígérgettem neki, hogy egyszer csak feltűnök megint Newie-ban, de valahogy nem volt kedvem szervezkedni vagy kimozdulni?
Péntek estére ottalvást terveztünk, pontosabban: gondoltunk, mert egyáltalán nem volt terv. Eszközünk a Spontaneitás! :-D A már novemberben jól bevált Grand Hotelben gondolkodtunk, last minute-es befoglalással. Na ennek a nagy lazaságnak aztán az lett a vége, hogy nem tudtunk ellenállni a barátaink meghívásának, és náluk aludtunk és maradtunk egészen vasárnap délutánig... Mind3 napon voltunk kint vízparton: pénteken már 10 óra előtt kiértünk a merewether-i tengeri medencéhez, de éppen tisztították, úgyhogy az úszás elmaradt, helyette a kis 2 éves Yasmint próbáltam szörfdeszkára (body boardra) szoktatni, halvány sikerrel. Egy kis rásegítéssel. :-) Este grillezés a kertben és kareokizás ps2-vel. :-D

Szombaton ismét Merewether, ezúttal úszás a medencében is, és jó kis séta a szokásos útvonulonkon, a parton, a The Great North Walk útvonalon. De jól esett! Nagyon hiányoznak ezek a kiruccanásaink...

Délután elugrottunk az egyik bevásárlóközpontba, hogy beszerezzünk egy ventillátort. Végülis egy hűtő-fűtő berendezést sikerült vennünk, amit tegnap akartam kipróbálni, erre a hőségnek vége, helyette tavaszias/őszies 19 fokok... Szóval, lassan inkább fűteni kellene. :-)))
Vasárnap délelőtt piknikezni mentünk Warners Baybe, a Lake Macquarie-hez. A távolság Elermore Vale-tól 9-10 km csak, úgyhogy hip-hop odaértünk Marciaéktól. Az út egyébként Cardiffon keresztül vezet, ahol Bélus dolgozni szokott, illetve ahová dolgozni járt az első félévben! Borzalmasan meleg volt egész hétvégén, még árnyékban is nehezen lehetett bírni... Mielőtt vasárnap délután hazaértünk volna, még leugrottunk a Balmoral Beachez, ami szinte fullon volt úgy 6 körül. El sem tudom képzelni, mennyien lehettek napközben.. :-o

A hétvége élményei között szerepel még egy kis pirulással egybekötött barnulás is (30 faktoros naptejjel!!), továbbá hogy rájöttem: szandálban, illetve mezítláb nem is olyan könnyű sofőrösködni, legalábbis nem könnyű mérlegállásból feltolatni a meglehetősen meredeken emelkedő, hosszú kocsibeállón a háziak új kocsija és a virágágyás között lavírozva! :-D Korábban hangsúlyoztuk, hogy a Dombon lakunk, de el kell ismerni, hogy ahol eddig jártunk, mindenhol dimbos-dombos domborzati viszonyokat tapasztaltunk városon belül. Érdekes, hogy az úttest sok helyütt magasabban van, mint a házak bejárata...

Az utolsó hétvégénk a Dombon

A szombati napot zárt ajtók mögötti tanácskozással töltöttük. Hozzáteszem: az ablakok is maximálisan zárva voltak, és az erkélyajtót is csak arra fél percre nyitottuk ki, ami alatt Bélus beráncigálta a grillt a nappaliba. A radiátorok csutkán mentek, és a tervezett kirándulás helyett még egészségügyi sétára sem tudtunk elmenni, mert egész nap akkora esőzés volt, illetve faágakat törő, kukákat borogató viharos erejű szél.


Így hát nekiáltunk pakolni és csomagolni, valamint bútorokat keresgélni az interneten.

Vasárnapra -mintha előző nap mi sem történt volna- gyönyörűen kisütött a nap, tehát 10órai után egy nagy sétát tervezve nyakunkba vettük a várost. Végre felmásztunk az obeliszkhez, és onnan néztünk szerte szét. :)

A Domb tetején, az Obeliszk mellett, hátunk mögött a Nobby.

Aztán, mivel eddig valahogy nem jutottunk be egy itteni templomba sem, második állomásként megnéztük a katedrálist és a virágfesztivált, amit bent a templomban rendeztek. Különleges, hogy a katedrálist választották a virágkiállítás helyéül, újdonság volt nekünk ez a fajta kiállítás és maga a templom is. Így, a kettő együtt, teljesen szokatlan látványt nyújtott. Bélus szerint zsibvásár, szerintem közösségi ház hangulata volt. A gyerekeket ünnepelték a sok virággal, egyébként fantasztikus színek és virágcsokorformák díszítették a katedrális minden pontját, az egyes oltárokat és a közlekedő részeket, és a csokrokat aukció keretében meg is lehet vásárolni - minden licit 15$-nál kezdődött.... Persze mi nem csak a virágcsodákat néztük, hanem a templomot látogatói szemszögből is. Nekem nem hiányzott a barokk csillogás és pompa, se a sok puttó. Itt szinte alig van arany, viszont annál több kézimunka: színes zászlók és térdelőpárnák mindenféle mintával.


Epres virágcsokor - nagyon guszta! * Zászlók és térdeplőpárnák.

Az egyik oldalhajóban kávét és süteményt lehetett fogyasztani, én nem tudom, hogy az egy állandóan üzemelő büfé-e, illetve ott található a wc is! Templomi Toalett. Hihető.

A toronyba is feljutottunk, miután megkaptuk a kulcsot! Először a zöldszőnyeges lépcsőn kellett menni, aztán ajtónyitás, majd a klausztrofóbiázósan szűk lépcső tovább, lengőajtó, és a harangtoronyszoba. Szűk fémcsigalépcsőn másztunk fel a torony tetejére, ahonnan hiperszuper kilátás nyílt a városra és környékére. Amikor visszavittük a kulcsot, egy aranyfogú idős hölgyike jól megszidott bennünket - közben cinkosan kacsintott és a mutatóujjával megfeddően mutogatott -, ugyanis az alsó toronyajtó bezáródott mögöttünk. Ez pedig "rossz!", szóval ha legközelebb jövünk -mondta ő- akkor majd "cselekedjünk helyesen", azaz hagyjuk a nyitva az ajtót, hiszen mi van, ha történik velünk valami...

Kilátás a templomtoronyból:

Newcastle keleti része, városközpontja a Hunter-folyóval és a Nobby's Headdel (világítótórony) a folyó torkolatánál. Ez utóbbi egykor sziget volt, de az 1800-as években idetelepített foglyok 30 munkájával feltöltötték a sziget és a szárazföld közötti területet. Ennek köszönhetően alakult ki ma formája: a homokdűnés strand és a hosszú sétány, amely hullámtörőként védi a folyó torkolatát a tengertől.

A katedrálisból sétánkat a másik toronyiránt folytattuk, azaz lesétáltunk a folyóhoz, majd végig a parton, a Foreshore-on egészen a Nobby beach-ig. A szokásos útvonalunkon, a Bather's Way-en battyogtunk hazafelé. :)

Az első szörflecke

Warners bay-i ismerősünk, David említették pár hete, hogy az egyik kollégája elkezdte oktatni a vállalkozó szelleműeket, és ha van kedvünk, akár mi is mehetnénk velük szörfözést tanulni. Úgyhogy szombaton reggel fél 8kor -mivel az itteniszörfösök korán kelnek- találkoztunk Daviddel és Valerie-vel a házuknál, és együtt mentünk a Blacksmiths beachre, ahol egyébként előző napon feltakarították a forgatási helyszínt.

:-)

Eléggé vicces, hogy télen a legpocsékabb időben (szél, eső, hideg) kerültünk szörfközeli állapotba...

Én tiszta para voltam ettől a szörfözéstől: egyrészt ugye van némi víziszonyom, meg félek a közepes-nagy hullámoktól, aztán ott volt a hideg, mert éppen tegnapra visszatért az áprilisban már megtapasztalt hideg-esős évszak, szóval 15 fok volt. És nem utolsó sorban a szemem miatt is aggódtam: kontaktlencse - sós víz stb...

Viszont naná, hogy nagyon szerettem volna kipróbálni! :)

Szóval keményen hezitáltam a parkolóban. :-/ Végül sokat gondolkodni nem volt időm, mert pár perc múlva David a kezembe nyomta a wetsuitot (anyaga mint a búvárruha), amit felrántottam, hát nyilván fordítva, mert levedlés után visszafordítani nem szokás (vagy csak én vagyok tüchtig? :), én meg lányos zavaromban nem figyeltem, hogy merre állnak a bötük. Bélus dettó. Ezután felkaptuk a cuccunkat meg a szörfdeszkát, ami szinte kétszer nagyobb volt nálam. :-D Először a parkolóhoz közel, a homokban gyakorlatoztunk: pár bevezető mondat után kipróbáltuk, mikor hová kell lépni, és mit kell fogni. Aztán gyalogoltunk - nem keveset a homokban a cuccokkal.

Szörfdeszkacipelés a parton

Az van, hogy a partról minden hullám nagyon kicsinek látszik, de amikor bent vagy a vízben és próbálod tartani a böhömnagy deszkát (ezek olyan tanulósdeszkák voltak), plusz próbálsz ugrani, mikor jön egy hullám, akkor valahogy minden hullám egy újabb kihívás. Legalábbis nekem az volt. Valahogy úgy rémlik, hogy több időt töltöttem a víz alatt, mint fölött. :) Őszintén szólva a deszkán sem tartózkodtam túl sokat, mert nem bírtam a küzdelmet az elemekkel, úgyhogy az első adandó alkalommal ki(k)úsztam/siklottam a partra. :-DDD

("Sajnos - vagy szerencsére - a szörfözés annyira függ a külső körülményektől, hogy csak a csúcsprofik tudnak egyenletesen magas színvonalú teljesítményt ...")

"fut a gyáva" :-)

Bélus egyébként nagyon jól nyomta, még a térdelő helyzetig is eljutott, ami szerintem nem gyenge az első szörfiskolás napon! 8-D

hullám-lovas?

Kígyómentő akció

A mai tengerparti sétánk elején érdekes tengeri lénnyel találkoztunk: Merewether Beach-től dél felé sétátlva a part sziklás részén a sekély vízben egy igazi vizikígyót úszott. Túlságosan közel a parthoz. Szegénykével valami nem volt teljesen rendben, különben valószínűleg nem került volna ide, illetve nem hagyta volna, hogy egy bámészkodó apuka egy bottal kiemelje, és megmutassa a kislányának... Bár nagyon óvatosan bánt vele, mégis úgy tűnt, hogy nem sok ereje van már arra, hogy az erős hullámbveréssel szemben visszaússzon a mélyebb és nyugodtabb vízbe.

Ezért egy másik, a parton talált bottal visszasegítettem egy kicsit arrébb lévő öblöcskébe, ahol nem volt olyan erős a hullámzás. Remélem, hogy szerencsésen megúszta ezt a part közeli kalandot. Mert nagyon gyámoltalannak és szomorúnak hatott a gyengeségével. Holott ezek a szép kis állatok a tenger erős és veszélyes lényei. (Ennek megfelelően természetesen k..ra vigyáztam, hogy nehogy túl közel kerüljek a fejéhez... ;)

Timcsi (majdnem) a habokban Bélus a kígyóbűvölő

P.s.: Hogy félreértés ne essék... Mivel tudom, hogy a tengeri kígyóknak veszélyes mérgük van, ezért ha a legcsekélyebb jelét is látom, hogy ez példány van annyira mozgásképes, hogy meg tudjon harapni, akkor a közelébe se megyek.
Nem vagyok fogorvos... ;-D (lásd Bérgyilkos a szomszédom c. film)
P.p.s: A kígyó egy Pelamis platurus , "énszerintem", a wikipédia szerint...

reggeli triatlon

Tegnap reggel végre sikerült megemberelnem magamat és végre felkeltem időben, 6:20 felé!
Egy pohár almalé, egy műzliszelet és rövid bambulás után autóba pattantam (mer' a part nagyon messze van, ugye) és 6:45-kor már a bícsen melegítettem. Ugyanis pár nappal korábban felfedeztem vagy húsz négyzetméter "mászható" felületet... eheh...
Igaz, hogy amint beültem az autóba elkezdett esni, és ugye a bulderezés vizes sziklán nem az igazi, de szerencsére nem hátráltam! (Ha már egyszer kimásztam az ágyból. :)
Mit is lehet mondani az óceánparti napfelkeltéről?
Például azt, hogy ahhoz még 10 perccel korábban kellett volna felkelnem. De azért így is gyönyörű volt!



Ráadásul az eső éppen csak szemerkélt, aztán el is állt teljesen (mire befejeztem a bulderezést ;). A fal amit találtam javarészt homokkőből készült és nagyjából védett volt, úgyhogy egyáltalán nem volt csúszós. Kiváló átmozgatós, munka előtti-utáni levezetős helyet találtam.
Mivel azonban az ujjaim teljesen "felpuhultak" az elmúlt hónapok alatt, ezért viszonylag hamar befejeztem és más elfoglaltság után néztem: következett a mezitlábas kocogás a homokban. (Bar Beach - Dixon Park, kb 20 perc.)

Közben szépen kisütött a nap, a hullámok pedig időnként elborították a bokámat-lábszáramat...
És mivel a víz nem is tűnt hidegnek, elhatároztam, hogy bepróbálkozom egy kis úszással is!
Annál is inkább, hogy nem egy őszhajú nagymamát, nagypapát láttam korábban a víz felé "totyogni". Ráadásul ők egy szál fürdőruhában/gatyában nyomták - mit nekik "wet suit".
("wet suit" - szörfös/úszós/búváros termoruha. Azért, ha rövid pancsolásnál többet akar valaki a vízben tölteni, akkor ilyenkor már csak abban lehet kibírni. Hiába, csak elkezdődött már a tél... ;).
Tehát, miel a mászósgatyám már úgyis térd fölöttig vizes volt, gondoltam ráteszek még egy lapáttal. Gyorsan levettem minden mást és egy szál hosszúszárú "naciban" bevetettem magam a hullámok közé. A víz kicsit hidegebb volt mint amire számítottam, de azért inkább kellemesen hideg, mint éppen elviselhető. Hihetetlenül jól esett! De azért néhány perc elég volt belőle... :)
Azt hiszem elég jól jellemzi az országot, hogy a fürdés után a parton lévő budi melletti zuhanyzóban forróvizes zuhannyal mostam le magamról az izzadság és a tenger sóját.
Nem volt le- vagy eltörve semmi, nem lopták el a zuhanyrózsákat és a kora reggeli időpont ellenére nyitva volt. Pedig amikor estefelé arra sétálunk, akkor már többször láttam bezárva.


Egy szó mint száz, jó kis reggeli bemelegítés volt! Remélem lesz hozzá erőm holnap is!!!
uff.
B.

Barbi és Breki a Bondájon

B a köbön, azaz a Muppet Show ausztrál különkiadása következik! :-D

Nemám! A 3B konkrétan az jelenti, hogy a Bondi városrészben részben bbq-s, részben breakfast-os élvezetekben volt részünk.

Magyarról magyarra fordítva: szombat este vacsorára voltunk hivatalosak Bélus kisfőnökeihez, akik Bondi környékén laknak. A bbq-t, azaz sümegiesen a barbekjúzást itt 'barbie'-nak nevezik, és sűrűn poénkodnak a szóval, már ami a barbie-babáéval hasonló hangzást illeti. :-))Szombaton egyébként egész nap gyönyörűen sütött a Nap, szinte papucsos idő volt, de a spagettipántot és a flip-flopot mégsem vállaltuk be, és ez volt a szerencsénk! Estére, már hogy este 6 körül, ugyanis annyira lehűlt a levegő, hogy minden nálunk található plusz ruhadarabot magunkra kellett vennünk...! Emiatt az erkélyen ülős sütögetés helyett lakásban ülősen vacsoráztunk. Persze a hideg ellenére a husi az erkélyen sült, hiszen OZ-ban vagyunk, vagy mi... :) A vacsora többi része pedig, a zöldséges szakasz, a sütőben. Ja, és meggyes piskóta is volt, igazi meggybefőttel, plusz tejszínhabbal! Ittunk finom tazmániai sört, ausztrál bort és magyar Unikumot! Jól eltraccspartiztuk az időt, ezért csak a 11es iccakai gyorsot értük el. :) A vonatközlekedés nagyon jó a városban, már ahol van.

Mivel a szombat igen jól sikerült, kitaláltuk, hogy a vasárnapot Bondi Beach-en kezdjük. És itt jött a brekkie! Merthogy így becézik a reggelit. :-D

A strand közelében viszonylag sok kiülős-beülős hely található. Elisabethnek és Anthonynak volt egy jólbevált helye, úgyhogy ott kajáltunk: sült szalonnát és tojást, mi Bélussal rántotta, Elisabethék buggyantott formában. Pirítóssal és paradicsommal, teával. Hihetetlenül finom volt! :-D

Bondi Beach északi oldala

Tele gyomorral, békésebb hangulatban ;) jól esett a séta a világhírös strand homokjában: természetesen Bélusmester végig mezítláb nyomta! :-D A Lifeguardok sajnos bent ültek a toronyban, azaz feltételezem, hogy a sötétített üveg mögött kuksoltak, és nem tudtam velük fotózkodni.. :-/ De jól megnéztem magamnak a helyet, és majd visszatérek, ha kezdődik a Szezon! :-D

A strandnak amúgy tényleg igen jó kisugárzása van: jobbról-balról kis cuki sziklás dombok -háháhá, és meglehetősen széles homok, bár nem tudom, milyen lehet nyáron, emberekkel tömve... Láttam már róla számtalan felvételt, de egyelőre nehezen tudom elképzelni, hogy én is ott nyomorogjak a kis törölközőmmel. :D

Bekóstoltuk a sütizőt is, és talán erről olvastam korábban, hogy van magyar meggyes rétesük! Mindenesetre vettünk egy meggyes-túróst, egy pálmalevelet és egy olyasmi mandulás-diós sütit, amit a Daubnerben is lehet kapni meggyel a közepén, csak itt, a Bondájon kiflialakú, és nagydarab. És ugyanolyan finom! :)

Elisabeth és Anthony még tovább csábítottak bennünket az élvezetekben :-): útközben beugrottunk a Kemeny-féle vegyeskereskedésbe! Megtekintettük a felhozatalt italokból (olcsó magyar borok drágán; unikum, vilmos, fütyülős, törköly) és vételeztünk néhány hiányzó ízt: erős pista, majonézes torma, akácméz. :D Találkoztunk két igazi (!) magyar idős hölggyel, akik elkalauzoltak bennünket a túróhoz. Teljesen úgy néztek ki, mintha most szálltak volna le egy volna le egy budapesti villamosról! Még a rúzsuk is úgy volt elkenődve, mint ahogy a otthoniak kenyecelik magukat, sokszor szájalá és -fölé... :-)) Egyből otthonosan éreztük magunkat (nekem végig vigyoroghatnékom volt :).

Szóval, igen megörültünk, jó kis környék ez a Bondi!

Bondáj :)

Ha kedd este, akkor Bondi Rescue, azaz a Bondi beaches vízimentők mindennapjai a televízorban.
Rögtön álljunk is meg egy pillanatra, mielőtt a Béjvaccsos szexi piros fürdőruhák és piros műanyag úszók irányába kezd valakinek elkalandozni a figyelme...! :-O
Ezek a srácok + egy csajszi (!) lifeguardok, azaz vízimentők, kék színben nyomulnak, és ha Akció van, szörfdeszkára pattannak, vagy a kis tengerparti négykerekűjükre. Igaziak (semmi Dévid Hásszelhoff nagyon okosan nézek és nagyon feszítek!) és profik: esősegélynyújtásból, újraélesztésből és persze szörfözésből is. Van köztük 19 és 48 éves, meg egy mormon fiú is aki, sajnos már elutazott a Fülöp-szigetekre (vagy hová is?) hittérítőküldetésbe... Hogymikvannak..? Amúgy ahogy a tudósításokból is kiderült, hogy teljesen őrültek! :-)
Mondjuk valahogy bírni kell a stresszt: évente átlag 2500 mentést végeznek (napi 6-7), az oldalukon azt írják, hogy napi 200 fölöttre is volt már példa.... :-O Éves szinten 40 ezer strandoló is lehet a beachen, akik közül sokan nem tudnak rendesen úszni és/vagy szörfözni... Amellett, hogy nagyon felelősségteljes meló az ővék, rendszeresen szivatják egymást: a tegnapi szezonzáró filmben strandos barbekjúzással búcsúztatták a vendégkollégájukat, akinek még egy uccsó mentést be kellett vállalnia, ugyanis egy nő úszkált a nagy hullámokban, ráadásul sűrűn sötétedett, szóval be kellett menni érte... Hátnyilván poénból az egyik kollégájuk húzott szőke női parókát és bikinit! :-)
És hogy mi kell ahhoz, hogy valaki bekerüljön ebbe az ütődött csapatba?
Miután vki megszerezte a kötelező ismereteket és bizonyítványokat, egy szigorú pszichológiai vizsgálat, plusz egy fizikai kondit felmérő teszt következik:
- 800 méter úszás medencében 13'30" alatt ---x: a 2005-ös világrekord gyorsban: 7'38" -- :-O
- 600 méter kombinált szörf és úszás
- 600 méter futás a homokban
- 600 méter "evezés" a mentőszörffel
- majd 600 méter futás a homokban adott idő alatt (30 perc)
Nem is csoda, ha több "iron man" is van a csapatban, többek között az egyetlen hölgy is, csak ő "iron woman".. :-)))

Hát látjátok, én aztán nagy csodálójuk vagyok... 8-) Remélem, a hétvégén meg is nézzük, hogy mi a pálya náluk a szezon után az őszben...!

* Megjegyzem,
hogy magyarul senki semmit nem írt még a Bondájról, ami a világ egyik legmenőbb strandja...!!! Pedig egy halom magyar él Sydney-ben... Szóval, szorri az angol nyelvű linkért, amint ismereteim kellőképpen bővülnek (és ismeretségi körünk bővül néhány lifeguarddal ;), jövök a magyar cikkel! ;)

akkor most nem panaszkodom ;)

Sokan kérdeztétek, hogy hogy érezzük itt magunkat. De nem is igazán tudom, mit lehet erre mondani. Ugyanúgy vannak jó és rossz dolgok, mint otthon, csak minden kicsit más.

Egyrészt például még mindig nincs rendes internetünk. Ami nem csak dühít, hanem el is szomorít sokszor. (Emellett azért szerencsére megoldható probléma.)

Másrészt például vasárnap este a délutáni kirándulás után, kellemesen fáradtan és éhesen battyogtunk hazafelé. Mezítláb gázolva a langyos homokban. A partra kifutó hullámok időnként elérték a lábamat, miközben Timcsivel az esti vacsorát tervezgettük meg midnenféle más dolgokról trécseltünk.
Balra az erdő, jobbra a végtelen óceán...

Na EZ elég jó volt. :-)


Szép napot Nektek is!

Merewether Surf Fest

Merewether beach and Ocean Baths

Vasárnap a szieszta helyett elgyalogoltunk a Merewether beachig. Az időzítés kiváló volt: a reggeli zápor után kisütött a nap, és még tartott a Surf fest: éppen az utolsó versenyző hasította a habokat...! Mivel nem ismerjük a versenyszabályokat, sem a pontozás menetét, csak azt vettük le, hogy nagyon sok hullámot sikerült elkapnia és igen jól flikk-flakkozik a csávó. Jó volt nézni! :D Szépen kisiklott a homokra, és abban a pillanatban rajongók tucatjai tódultak oda hozzá és vették körül. A hangosbemondó is nagyon örvendezett, ebből mi arra következtettünk, hogy megvan a csempion...! :)

A díjkiosztóra sok nép gyűlt össze, úgyhogy tanulmányozhattuk a helyi divatot --- fentről lefelé: előre fésült, tépett haj, tapinadrág v. csőnaci, lábujjtanga :)

Kipróbáltuk a strandbüfét is: szokásos finom cappuccino és diós süti. A kulináris élvezeteknek hódolni akarók számára egyébként nincs nagy felho

zatal ezen a vidéken: a beach-eken van egy-egy büfé-falatozó: süti, jégkrém, hideg italok, talán akad némi halas-sültkrumplis lehetőség is, és persze mindenhol a kávé elvitelre. Elég nagy lehet a kontraszt, pontosabban a hiány-érzet :) - összehasonlítva a magyar vagy holland standos tapasztalatokkal. De meg kell jegyeznem, hogy jobb a felhoztal, mint pl. Horváckában :D :D

Kite-os edzés a parton

A sétából visszafelé a Dombon összefutottunk egy spanyol-német párral, akik a strand felé vezető utat keresték... Kicsit beszélgettünk a környékről, és gyors telefonszámot cseréltünk, hogy majd vmikor beüljünk egy kávéra. :-D

A hazaérkezésünket ismét kiválóan időzítettük: amint beléptünk a kéróba, leszakadt az ég... Helyi specialitás: lehullik pár csepp eső, majd lezuhan az ég..! Szerencsére, bentről néztük... :)

Merewether

Na milyen hülye szó ez is :-) Nem is vagyok hajlandó az itteni normák szerint kiejteni, hanem mindejg aszondom, hogy merevether, aztán röhögök magamon. Mint kisgyerek koromban, amikor poénból mondtunk német vagy angol szavakat magyaros kiejtéssel (mi, tesók...?:). A németen azóta sikerült alakítani, mostan pedig az angolon dolgozom, de ezek az ausztrálok kiejtésből utolérhetetlenek! :D

Ezért is gondoltam ki, hogy formába hozom magam...!

Ma is elmentem "edzeni". Nem olyan pestiesen, hogy konditerem, meg bérlet, na nem. Itt egyszerű az élet, úgyhogy próbáltam egyszerűre venni a figurát (majdnem frizurát írtam!).
Rengeteg dolog a rendelkezésemre áll: itt van mindjárt az IDŐ, ami jelen esetben kedvenc lételemem (muhahahh), nem is elvont kategória, hanem az amiből nekem igen sok van (jól meggazdagodtam, mi?). Aztán van egy jó kis minden-terepen-elmegy futócipőm, hátizsákom is, amibe minden belefér - amolyan női retikül. Itt ugyan nem dívik a zsákos-szatyros gyaloglás, inkább csak egy palack vízzel vagy anélkül nyomják a népek. A tempó is más és más. Ma csak lestem, amikor jól beelőztek a nagyfenekű lányok, pedig én sem nyomok egy lassú tempót!
Ami általános, az a napszemüveg, és annál jobb, minél többet borít be az arcból. És nem poénkodok. Olyan magasan áll a nap még délután 5kor is (és még csak óraátállítás sem volt), hogy muszáj sapkát húznom a fejembe, amivel kitakarom a sportszemüveg fölötti lefedetlen csíkot.

A The Great North Walk (Newcastle-Sydney) gyalogút egy szakasza a tengerparthoz közel vezet végig Newcastle térségében. Nagyon élvezetes, dimbes-dombos környéken, ritkán a forgalmas tengerparti út mellett, de mindenhol rengeteg szép növényt lehet látni. És persze az óceánt:

Beach-túra délről északra: Merewether, Nixon, Bar :)

Ma egy viszonylag nagy kört nyomtam, mert összevontam két "edzés"-t, a tempós gyaloglást és az úszást. Közben felfedeztem még egy strandot -- ebből bontakozott ki az úszás, mert a tarajos hullámok között én bizony nem szeretek és nem is tudok úszni... Hétvégén is küzdenem kellett, hogy ne sodorjanak ki a partra.
Amúgy elcsíptem a Surf fest mai napjának végét is. Na jó, őszintén szólva csakis a szörfverseny miatt indultam el itthonról, de sajnos éppen vége lett, mire odaértem. Holnap is reggel 7.30-kor kezdenek, most már tudom, honnan jön a hangosbemondás, ami elhallatszik egészen a mi utcánkig.
Kellene egy távcső is, mert a hullámokon kívül nem sok mindent láttam. :-/ Most igen jó lenne, ha itt lenne a teleobjektívünk, azzal aztán lesipuskázhatnék! :-) Szóval karatekirálytestű szörfös fiúkról készült képeket ne várjatok tőlem, mert a hullámok messze vannak, és kivetítő sincs. :(
(Ha nagyon akarjátok, leszólítok egy csempiont , hogy együtt fotózkodjunk... :+))
http://www.surfest.com/index.php

Röviden a strandról is, ami a Merewether Ocean Bath.
Olyasmi, mint a Newcastle Ocean Bath, csak éppen itt sokkal nagyobb (szélesebb & hosszabb) az úszómedence! Úszás közben lehet sasolni a teherhajókat, nézegetni a madarakat és a sziklákon felcsapódó hullámokat...

Merewether Ocean Bath (úszós, lubickolós, napozós)

Az átöltözős részleg; a víz 21fokos; víztisztítás pénteken 8.30kor :)

márc.14. stand utáni homokozás (by timcso limited - utólag bemásolva)

Jó reggelt a koránkelőknek! Meggyüttünk a BEACHről..!
8-)

A friss-sós levegőtől & tengervíztől felpörögve belekezdünk az onlány tudósításba, remélvén, hogy bírjuk szusszal és tintával, és nem mellesleg: hogy TI IS kitartatok mellettünk! ;-)

Kezdjünk is rögtön egy kis navigációval, azaz: "hol járunk most?":
.NEWCASTLE
Sydneytől kb. 130 km-re északra található dimbes-dombos, tengerparti város. Van egy csomó "kicsit part...!" hely errefelé, és az egy négyzetkilométerre jutó szörfösök száma is elég nagy. ;-)
.CARDIFF
Newcastle egyik külvárosa, Bélus ide jár dolgozni. Sose jártam arrafelé. :D

...és hol jártunk a múlt héten?
.SYDNEYItt van ugye a kagylós Operaház, és ide érkezett a Bt. (Bélus február 20án, Timcsi március 5én).
Terveink szerint az év második felétől már itt verünk tanyát...
.CHATSWOOD
Sydney üzleti negyede, itt található az Exact iroda, ahol Bélus az első heteit töltötte (éjjel-
nappal ott mókolt! :), ill. itt volt az első lakunk is.

ÉS hogy mi a pálya?

Már majdnem egy hete Newcastle-ban [1más között maradjon a nyúkaszli] telnek a napjaink... Bélus belekezdett a Sykes-os projektjébe -- már tréningeket is tartott (ami vov!), én meg új lakás után kajtatok, próbálok közös nyelvet találni az auszikkal, és keresem az internetet, mert az jelenleg inter-NYET. :-/ Amint megtalálom, rögtön töltöm is fel az itteni termést: tengerpartos-szépnövényes-jólevegős fotókat és további magvas gondolatokat. 8-) Szeretnék majd indítani tematikus sorozatokat is (flóra & fauna; "kicsit part", stb.), egyéb ötleteiteket majd kérem bedobni a Kívánságdobozba!










Bélus indul befelé a habokba :)