A szombati napot zárt ajtók mögötti tanácskozással töltöttük. Hozzáteszem: az ablakok is maximálisan zárva voltak, és az erkélyajtót is csak arra fél percre nyitottuk ki, ami alatt Bélus beráncigálta a grillt a nappaliba. A radiátorok csutkán mentek, és a tervezett kirándulás helyett még egészségügyi sétára sem tudtunk elmenni, mert egész nap akkora esőzés volt, illetve faágakat törő, kukákat borogató viharos erejű szél.
Így hát nekiáltunk pakolni és csomagolni, valamint bútorokat keresgélni az interneten.
Vasárnapra -mintha előző nap mi sem történt volna- gyönyörűen kisütött a nap, tehát 10órai után egy nagy sétát tervezve nyakunkba vettük a várost. Végre felmásztunk az obeliszkhez, és onnan néztünk szerte szét. :)
A Domb tetején, az Obeliszk mellett, hátunk mögött a Nobby.
Aztán, mivel eddig valahogy nem jutottunk be egy itteni templomba sem, második állomásként megnéztük a katedrálist és a virágfesztivált, amit bent a templomban rendeztek. Különleges, hogy a katedrálist választották a virágkiállítás helyéül, újdonság volt nekünk ez a fajta kiállítás és maga a templom is. Így, a kettő együtt, teljesen szokatlan látványt nyújtott. Bélus szerint zsibvásár, szerintem közösségi ház hangulata volt. A gyerekeket ünnepelték a sok virággal, egyébként fantasztikus színek és virágcsokorformák díszítették a katedrális minden pontját, az egyes oltárokat és a közlekedő részeket, és a csokrokat aukció keretében meg is lehet vásárolni - minden licit 15$-nál kezdődött.... Persze mi nem csak a virágcsodákat néztük, hanem a templomot látogatói szemszögből is. Nekem nem hiányzott a barokk csillogás és pompa, se a sok puttó. Itt szinte alig van arany, viszont annál több kézimunka: színes zászlók és térdelőpárnák mindenféle mintával.
Epres virágcsokor - nagyon guszta! * Zászlók és térdeplőpárnák.
Az egyik oldalhajóban kávét és süteményt lehetett fogyasztani, én nem tudom, hogy az egy állandóan üzemelő büfé-e, illetve ott található a wc is! Templomi Toalett. Hihető.
A toronyba is feljutottunk, miután megkaptuk a kulcsot! Először a zöldszőnyeges lépcsőn kellett menni, aztán ajtónyitás, majd a klausztrofóbiázósan szűk lépcső tovább, lengőajtó, és a harangtoronyszoba. Szűk fémcsigalépcsőn másztunk fel a torony tetejére, ahonnan hiperszuper kilátás nyílt a városra és környékére. Amikor visszavittük a kulcsot, egy aranyfogú idős hölgyike jól megszidott bennünket - közben cinkosan kacsintott és a mutatóujjával megfeddően mutogatott -, ugyanis az alsó toronyajtó bezáródott mögöttünk. Ez pedig "rossz!", szóval ha legközelebb jövünk -mondta ő- akkor majd "cselekedjünk helyesen", azaz hagyjuk a nyitva az ajtót, hiszen mi van, ha történik velünk valami...
Kilátás a templomtoronyból:
Newcastle keleti része, városközpontja a Hunter-folyóval és a Nobby's Headdel (világítótórony) a folyó torkolatánál. Ez utóbbi egykor sziget volt, de az 1800-as években idetelepített foglyok 30 munkájával feltöltötték a sziget és a szárazföld közötti területet. Ennek köszönhetően alakult ki ma formája: a homokdűnés strand és a hosszú sétány, amely hullámtörőként védi a folyó torkolatát a tengertől.
A katedrálisból sétánkat a másik toronyiránt folytattuk, azaz lesétáltunk a folyóhoz, majd végig a parton, a Foreshore-on egészen a Nobby beach-ig. A szokásos útvonalunkon, a Bather's Way-en battyogtunk hazafelé. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése