költözés

Na, ezen is túlvagyunk.
Lagalábbi a nehezén, hiszen elhagytun Newy-t és a Nesca Pde-t, beköltöztünk a piros ajtós házba Cremorne-ban.
"és kész"
Persze nem volt ilyen egyszerű, de volt már rázósabb költözésünk is. Különösen ha Barna barátunk teherautójában zötykölődve eltöltött órákra gondolok! :-)
Jó lett volna, ha most is itt van ő is, és a többi segítő kéz.
Utólag és újra is köszönet mindenkinek akik az elmúlt sok évben velünk voltak a nehéz pillanatokban, a nehéz csomagokkal és bútorokkal való kűzdelemben!
Igaz, most a bútoros rész kimaradt, de csomagokból volt bőven. Annak ellenére, hogy múlt csütörtökön már elhoztam egy körre való cuccot, nem tudom, hogy hogy fértünk volna be a kocsiba, ha nem siet a segítségünkre a szerencse egy régi ismerős személyében.

Timcsinek már felvetettem, hogy lehetséges, hogy vonattal fog utánam utazni, amikor kiderült, hogy Tamás (ex-Exact-os kollégám) aznap érkezik hozzánk és utána velünk jön tovább Sydney-be. Ráadásul elég nagy autót bérelt, úgyhogy végül mindent kényelmesen el tudtunk pakolni.

Este a nap nagyrésze a költözéssel telt, de este még "behajóztunk" a belvárosba. Érdekes kalandtúra volt eljutni a komp kikötőbe a sötét parkokon keresztül. A hajóút a szikrázó városközpont felé pedig eléggé lenyűgöző látvány volt.
Tamással a Circular Quay komp-állomásnál találkoztunk. Majd jót sétáltunk az Operaház környékén és Rocks kövein, kicsi sörrel öblítve le a nap fáradalmait.
Másnap a halpiacon futottunk ösze, ahol éppen csak elboldogultunk hárman a két fős tengeri herkentyű tállal. Közben leszakadt az ég is, de azért "viharos" ebédünk után még beszereztük a vacsorára valót is.
Majd egy füst alatt megvettük az új ágyunkat és bekukkantottunk a "Szelek fesztiváljára" a Bondi Beach-en.
Este vacsora közben sokszor eszembe jutott, hogy milyen jó is végre újra magyarul beszélgetni.

P.s.: Itt találjátok Timcsi képeit a költözés napjáról.