Reggel kicsit később keltem (7-kor), hogy este még legyen energiám, elautóztam Sydneybe és a napot az irodában töltöttem, este pedig elmentem leendő otthonunkba, ahol átvettem a házat, illetve a kulcsokat.
Az irodában megint jól éreztem magam, és bár az aznapra tervezett munkából elég keveset sikerült véghezvinni, sokmindent elintéztem és megbeszéltem. Sőt, egy kedves, korábban fejlesztéssel foglalkozó kollégámmal végre nekiálltunk egy régesrégi Exact-os álmom megvalósításának: egy olyan kiegészítés feljesztésének az Exact riportkészítőhöz, aminek a segítségével a riportok futtatása előtt egy tetszőleges SQL tárolt eljárást tudunk futtatni a riport-tól kapott paraméterekkel. (Az otthoni kollégák kedvéért: tetszőleges SP a SLIC-ből indítva, tíz paraméterrel!)
Külön jó hír, hogy új parkolóhelyünk van, pont szemben az irodával. A régi sem volt túl messze, de, a reggeli rohanásban jól jön az megspórolt öt perc is. Ja, nem írtam korábban, a régi parkolónk neve Monkey Bar Parking volt. :)
(A Monkey Bar egyébként tényleg egy bár valahol a közelben, de kisbetűvel írva, mászókát jelent.)
Visszatérve a címben jelzett témához, a szombati költözést előkészítendő (még előző nap) telepakoltam a kocsit, úgyhogy egy adag cuccot már tegnap levittem magammal.
Este nyolckor találkoztam a tulajdonosokkal a leendő otthonunk előtt.
Pár perccel korábban értem oda, így szépen végignéztem, ahogy a ház elé begurul egy 1975-ös Corvette Stingray... Nem mondom, hogy nem gondolkoztam el azon, h az Impreza helyett ilyet is vehettünk volna.
De hát ebbe nem férnének bele a csomagjaink. :-)
Furcsa volt az újabb üres ház. Ebben az évben most költöztünk negyedszer. (Nettó. Szállodákkal, otthoni ide-oda költözésekkel még több.)
De azért nem teljesen üres: van benne egy jó (nem AU/USA stlyle) mosógép, egy hatalmas hűtő, meg jópár pakolós szekrény is. De szék, asztal, ágy, kanapé, komód, stb még beszerzésre vár.
Körülnéztünk, aláírtuk a szerződést, és a tulajdonosok felhívták a figyelmemet, hogy viseljük gondját a növényeknek, adjunk vizet az odajáró madaraknak...
És ne felejtsünk el vizet és kaját adni a komposztférgeknek!!!
Kiváncsi lennék, milyen arcot vághattam, amikor ezt meghallottam... hahhhah.
Robert (a férj, akinek a szülei egyébként M.o-ról emigráltak anno, másik nevén Károly) megmutatta, hogy kell meglocsolni őket, illetve felhasználni a végtermékként keletkező komposzt levet. Majd miután kiderült, hogy nincs már kajájuk (és ugye a hűtő is üres), átsétált a szemközti kukákhoz egy kis elemózsiáért...
Mondjuk úgy, hogy "kicsit" röhögtem.. A ház előtt a piros sportkocsi, a sofőr meg kaját keres a kukában a ház mögött. Kicsit laza.
Ezek után felfrissülve, tíz perc alatt bapakoltam a cuccokat és további két órát autóztam hazafelé. Ekkor már nem bántam, hogy nem egy "seviben" ülök. Azért, az RS sportülései kényelmesebbek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése