kajaaaa....

Biztosan említettem már, hogy imádom a halat meg a (majdnem) mindenféle tengeri herkentyűket is. A mai ebéd is ilyen volt, Timcsi az egyik kedvencemet főzte: lazac-pároltzöldség-barnarizs kombinácót. Ez amellett, hogy nagyon finom gyorsan és egyszerűen elkészíthető.
Viszont nem kis meglepetésemre evés közben az ugrott be, hogy mit nem adnék egy jó kis csípős, otthoni halászléért! .... vaaagy harcsapaprikásért (kedvenc vendéglőnkben, a Harapó Mókusban), vagy egy szilvásváradi pisztrángért!!
Igy van ez. Varietas delectat, azaz a változatosség gyönyörködtet.

Erről jut eszembe, hogy a múlt csütörtökön (amikor Sy-ben voltam az irodában), meló után néhány kolléga elhívott kajálni. Egy koreai étterembe mentünk, ami kb 30 méterre van az irodától. El is fáradtam mire odaértünk... De a lényegre térve. Csak bent esett le számomra, hogy az egész helységben én vagyok az egyetlen európai. (Vagy kaukázusi? Hogy kell ezt ilyenkor mondani? Mindegy.)

Az egyik menüben csak a számokat ismertem fel, de a másikon azért (kisbetűkkel) ott volt angolul is a kínálat. Bár én inkább a többiekre bíztam magam, mondván, cápát, bálnát és kengurut nem eszem, a többi jöhet.










Meglelpő módon mégsem mindenféle rémisztő dolgot rendeltünk, hanem csak a sima hal-csirke-disznó-kacsa-stb kombinációt. Azt mondták, h azért (is) szeretnek így együtt kajálni, mert akkor "egyszerre" kóstolhatnak bele mindenféle kajákba. Nekem azért szokatlan volt 6-8 féle különböző fogás össze-visszasága. Különösen az ozi étkezési szokásokhoz képest.
Úgy tűnik, hogy a magyar konyha közelebb áll az koreaihoz/kínaihoz, mint az angolszászhoz.
Pláne, hogy nekik is az a természetes, hogy egy főétkezést levessel kell kezdeni. Igaz, hogy húsleves tekintetében még bőven van mint fejleszteniük: pl a leveshúst nem kidobni, hanem megenni kell, és hogy nem kell mindenbe rizst/búzát tenni.
Érdekes az is, hogy gyakorlatilag mindannyian kínaiak, mégiscsak az angol a közös nyelvük, mert a különböző nyelvjárásaik annyira eltérőek (mandarin, kantoni, ....), hogy egy mukkot sem értenek a többiből. Bár ez sokaknak nyilvánvaló lehet (nekem volt az ), azért megemlítem, hogy annak ellenére, hogy szóban nem értik meg egymást, az írásuk mégis közös!
A wikipédián találtam egy érdekes összefoglalót a kínai nyelvről. Érdemes beleolvasni. Egy kicsit hiányoltam belőle, hogy mi a helyzet ezzel a nyelvvel a környező országokban, pl. Malájziában, Vietnámban vagy Indonéziában.
És nem hagyhatom ki azt sem, ami biztosan megfordult pár olvasónak a fejében: nem, hiába ferdevágásúak a szemeim (csak egy kicsit!), nincs semmilyen rokonság közöttünk.

És még valami: Szabad Tibetet!

Jó étvágyat mindenkinek a töltött paprikához!
Küldjetek belőle nekünk is!!