A szállásunk nekem oázisnak tűnt a város sűrűjében: a kétszintes épület egy közepesen nagy, pálmás-virágos-padrakiülős belső kertet fogott közre, a mi apartmanunkat is a kerten át lehetett megközelíteni. A kisebb problémákat leszámítva, mint pl. hogy Bélus egyszer nem a főbejáraton, hanem az általa "hátsó"-nak hitt vészkijáraton távozott, és ezzel beindította az épületkomplexum riasztóját, vagy hogy nem mindig működtek a belépőkártyáink, igen kellemesen éreztük magunkat. Én legfőképpen a fürdőszobát imádtam, mert nagy, tejüveges ablaka volt, reggel besütött a nap; minden egyes zuhanyozás igazi felfrissülés volt! ;) A múltkori szállásunkhoz képest ez kisebb és kevésbé jól felszerelt volt; persze nem hiányoztak az lcd-tévék :), de a "konyhában" (=egy pult; lévén stúdióapartman) pl. főzni nem lehetett, úgyhogy péntek este vacsorabeszerző-körútra indultunk: egy vagány kis helyen bevásároltunk grillcsirkéből és sültkrumpliból, majd a hotel kertjében elfogyasztottuk. Szombaton reggelire is KI-mentünk, mert előző este kinéztük magunknak a sarki "kávézó"-t, a Bobby's Cafe-t. Jól belaktunk omlettel és ham&eggs-zel (a török kenyér istenifinom volt!), úgyhogy az ebédet át is ugrottuk.
Bobby's Cafe
Balmoral Beach
A lakástulajokat is meglátogattuk, akik éppen dobozoltak, de egy tejára és egy kis beszélgetésre jók voltunk nálunk. Szépen leméricskéltük a házikót, és megbeszéltük, hogy mi marad, ill. mit kell még beszereznünk -- fokozódnak az izgalmak...! :D
Esti programunk is szerveződött: Bélus kollégáival találkoztunk egy belga sörözőben, a The Rocks városrészben. A Duvel csábításának nem bírtunk ellenállni :), mellesleg már nagyon éhesek voltunk, úgyhogy a szomszéd asztaltól felénkszálló illatoktól rendesen beindult a nyáltermelésünk! Végülis Bélus (finom) halat evett, és pedig vmi belga kolbászos specialitást. Reggelire is ettünk már egy kevéske virslit, az olasz volt, emez ugye állítólag belga, Bélus kollégái szerint biztosan ausztrál... :) Hát az tuti, hogy nem volt olyan mellékíze, mint az eddig próbált, kukábavalóan rossz virsliféléknek, azaz sokkal ízletesebb volt, igaz sokat segített a savanyúkáposzta és a krumplipüré, viszont a jó kis ungárise virsli-kolbásztól igen messze volt.
A sörözés után elkísértük Bé kollégáit az Operához (rövid séta a szemerkélő esőben...), és gyönyörködtünk a kikötő fényeiben.
Hogy a kolbászkérdést végre megoldjuk, vasárnap kilátogattunk a Bondi Junction egyik bevásárlóközpontjába, ahol beszereztük a csípős és csemege CSABAIt, két-két szálat! Muszáj volt kimenni a Bondi Beachre is, "ha már egyszer ott vagyunk", ahol pedig muszáj volt bemenni az orosz-magyar barátság jegyében (=szerintünk) működő cukrászdába is - a tulajok oroszok, a sütik jó része otthon is jól ismert és nagy kedvenc: pálmalevél, a Daubnerből ismert mandulás-diós, rétesek, meggyes-rácsos stb. -- amelyeket a híres sydney-i magyar pékségből szállítanak ide.
Végül Newie-ba (=Newcastle) érve ismét megéheztünk, ezért a Bar Beachen fogyasztottunk "Meal for 2"-t, sültkrumplival és tengeri állatkákkal. Közben realizáltuk, hogy ez a hónap utolsó hétvégéje, és hogy lassan vége lesz a 6 hónapnak, amit itt töltünk, hiszen a Bar-t 2 héten belül lecseréljük a Balmoral-ra, ill. a Bondira.... Jól megnéztük magunknak a strandot és környékét, mert ki tudja, hogy legközelebb mikor fogunk ismét itt étkezni, fürödni, kagylókat gyűjteni. Furcsa lesz újra egy ismeretlen helyen élni, újrakezdeni...
1 megjegyzés:
Akkor ezek szerint a "nyeromezo 2" palyazat sikeres volt?
LB
Megjegyzés küldése