helyzet

Lassan-lassan megszokjuk az országot.
A kedves, barátságos és segítőkész embereket, meg az itteni huliganokat és a néhol kétes kozbiztonsagot is. (Ez utóbbi sztem u.o. mint minden nagyvárosban, csak egy fokkal "Auszibb".)

Tegnap este azon gondolkoztam, hogy tenyleg sohasem gondoltam volna, hogy a "vasarnap esti levezető" sétákat valaha palmafák alatt, a tengerpart homokjában fogom megejteni, meg azt sem, hogy felhőkarcolók között lesz az irodánk. És hogy a kertben teázva azt fogom nézni, ahogy szines papagájok eszegetik a számomra ismeretlen fák ismeretlen termését. Meg meg egy csomó más mindent sem...

És hihetetlen az is, hogy ez a pár sor is (legalább) 20000 km-t utazik, mielőtt elolvasod.

Spontán városnézés

Szombaton VÉGRE elmentünk Sydney egyik piacára. Már régebbóta nézegettem a lehetőségeket, mert imádom a piacokat, és találtam is egy honlapot, ami listázza az összes "menő"-t. A péntek esti tömegközlekedésnek köszönhetően, Bélus a buszból észrevette a szombati piacot hirdető táblát, úgyhogy rögtön elhatároztuk: másnap ott a helyünk!

Úgy hívják, hogy Kirribilli art & design market, de nem csak dizájn van, hanem mindenféle csetresz, finomságok - azaz ízelítő a nemzetközi konyhából, növények, zöldségek, és masszázs. Ezúttal a japán és a török palacsintákat próbáltuk ki, amik eléggé ízletesnek és laktatónak bizonyultak. DE a legjobb élményünk mégis csak az volt, amikor Bélus odaállt az egyik sátorhoz, és ékes magyarsággal a következőképpen szólt: "Kérek egy fahéjas kürtöskalácsot!" :D Fantasztikus, hogy egy magyar sütit - kürtöskalácsot és bejglit - árusító sátrat is találtunk! Nagyon-nagyon ízlett a süti (10 pontos!!), úgyhogy visszamentünk még egy körre. Van honlapjuk is, amin majd mindig ellenőrizni tudjuk, mikor-hol árusítanak éppen. :) Jövő héten Mosmanba jönnek, ami éppen mellettünk van -- konkrétan az utcánk egyik fele Cremorne, a másik már Mosman városrész.

Az ebéd és fűben heverészés után lesétáltunk a park vízparthoz közelebbi feléhez. Ha megnézitek a képeinket a picasa-n, láthatjátok, hogy eléggé pazar onnen a kilátás! A híd alulról még lenyűgözőbb, mint rajta átautózva. Hatalmas és masszív, de mégsem félelmetes. A híd túloldalán található az Olimpiai uszoda, illetve a Vidámpark is. Körbejártuk a terepet, majd visszabattyogtunk a hídhoz, mert elhatároztuk, hogy átgyaloglunk rajta a túloldalra...

A Harbour Bridge és a belvárosi toronyházak a Vidámparkból

Strandpapucsban nagy élmény volt legyalogolni azt a sok kirándulós kilométert, de megérte...! ;) Tök jó kilátás nyílik a hídról is, mégha mindenhol ezerrel rácsok is védik a gyalogosokat. A lemenetet a The Rocks városrészen keresztül valósítottuk meg, miután rájöttünk, hogy talán nem kéne a túristáknak kitett táblát követni az ellenkező irányban... Nnna, kezdünk helyiek lenni -- heheheh. :)

Az Operaházat ezúttal kihagytuk, mert "rövidítettünk" egy húzósabb lépcsőn felfelé, majd be a Botanikus kertbe. Annyira szép időnk volt egyébként.... Másoknak is szerencséjük volt, az időjárással: nem egy esküvői párt és menetet láttunk fényképeszkedni a The Rocks és a Botanikus kert környékén! Végiggyalogoltunk a parton, egészen Mrs. Macquarie székéig, ami egy sziklába vésett kőpad. Közben kezdett esteledni, egyben hűvösödni is, ezért felkaptuk a piacon vásárolt pólóinkat. :D

Nagy szerencsénkre extra műsor is volt: éppen akkor futott ki egy hatalmas óceánjáró hajó, ami fantasztikusan nézett ki Sydney látványosságaival a háttérben!

A Sun Princess kifut a harbourból, jobbra valóban egy hadihajó horgonyoz és nem makett! :-D

Mivel visszafelé már nem volt kedvünk újabb 4-5 km-t sétálni át a hídon, elsétáltunk a Wynyard állomásig, és átvonatoztunk Kirribillibe, mivel az autót ott hagytuk.

Szuper spontán kirándulás volt! Legközelebbre beterveztük már a Taronga Zoo-t, ami kb 30 perc sétányi távolságban van ("a térkép szerint" :-), illetve jövő szombatra kilátásban van egy kis szippantás a Kék-hegységből!!!

Thai vacsora

Péntek estére az exactosok összetrombitálták a népet egy közös vacsorára. Nem céges vacsora volt ez, hanem "BYOM – Bring your own money event", azaz mindenki magának fizetett (a végén 10felé osztottuk a cechet).
Az apropója számunkra elég vicces volt, az email említette, hogy Geoff rejtélyes ikertesója is ott lesz, aki a hely és a thai kaják nagy ismerője. Geoff egyébként Bélusnak az a kollégája, aki feleségével együtt Newcastle-ban is többször meglátogatott bennünket. Többek között ők vittek el bennünket a Hunter-völgyes borozásra, és velük mentünk bálnát nézni is. Nagy dumás egy fazon, mókamester király auszi akcentussal, szóval próbáltunk elképzelni belőle kettőt egy helyiségben! :-)))

A vacsora a Thai Pothong étterembe szerveződött, ami Sydney "Newtown" nevű városrészében található. Még sosem jártunk itt, csak annyit tudtunk róla, amennyit a főbérlőnk említett (mert ő itt is lakott): "kávézók és bárok". Végülis tömegközlekedéssel utaztunk (busz+vonat), ami nem is volt olyan vészes --- mindenki azt mondja, hogy Sydney tömegközlekedése szörnyű.... Tehát szerencsénk volt, vagy jó helyen lakunk. ;)

A városrésznek szuper hangulata volt este! Egyszerű utcazenészek -- komolyzenei kvartett, magánzó dobos, mezítlábas-villámkezű gitáros. És nyüzsgő tömeg. Összehasonlítani sem lehet Newcastle-lal...!

A vacsora isteni finom volt...! Geoff ikertesó válogatta és rendelte a kóstolnivalókat, előételeket, főételeket és borokat. Mint megtudtuk: már 10 éve jár ebbe az étterembe, és mindenkit ismer -- hahaha :-))) Amúgy folyamatosan sürögtek-forogtak körülöttünk a pincérfiúk (érdekes, hogy egyetlen egy lányzót sem láttam?), és azon töprengtünk, hogy ez egy speciális, VIP kiszolgálás volt-e, vagy csak a 10 fős asztaltársaságunk és a rendelések dolgoztatták-e meg az étterem munkatársait. :D

Vacsora után is folyatatódott a közös program: az elfogyasztott bornak köszönhetően mindenki kellemes hangulatban várta a vonatot a pályaudvaron, majd a kollégákkal együtt zötyögtünk a városközpont felé. Geoff ikertesójától vacsorameghívást is kaptunk, ami állítólag olyan, mintha "celeb"-ek lennénk, mert a tesóját is csak egyszer-kétszer hívta meg! :-D :D

melóvadászat

A második itt töltött hetünkben beindult a flippergép: már voltam egy állásinterjún (és várom a második körös időpontot), egy fejvadász behívott elbeszélgetésre, illetve egy ügynökség is beajánl egy állásba. Ennyit számít, hogy már nem newcastle-i, hanem cremorne-i a címem az önéletrajzomban...
Remélem, ilyen lesz a folyköv is. :o)

Egyébként az önéletrajzomat az utóbbi fél évben énszerintem igen kiválóra fejlesztettem, sőt, a kísérőlevélírás is megy, mint a gép! :-)) Referenciákat eddig csak ritkán kértek, inkább csak az egyetemi állások megpályázásánál kötelező eleme a jelentkezésnek. Exfőnökömtől -hp- tegnap kaptam meg az ajánlólevelet (fél év késéssel kértem), ami elég ütős lett: ha csak azon múlna, bárhová felvennének -- hahhah :D :D

ágy-asztal-tévé

Ha tudnám, párszor már meghallgattam volna ezt a számot, és az egész albumot is, ha lenne... Valahogy a kispálok otthon maradtak a többi cédével és dévédével, többek között a quimbykkel együtt, amit igazán csak akkor kezdtem el hiányolni, amikor a héten Bélus megörvendeztetett egy jutyubés klippel. Pedig a kivándorlásunk előtti időben, amikor félig-meddig otthontalanként családról családra, illetve családtagról csalágtagra szálltam hajlékot és elfoglaltságot keresni-találni magamnak, Sóskával elmentünk a szhelyi csendes-ülős, nyugdíjasklubos (mellesleg teltházas) Quimby-koncertre, aminek hangulatát tovább fűszerezte, hogy a Savaria Moziban kapott helyet. A bandatagok a vetítővászon előtti színpadon ültek, mi pedig, a 10telt közönség a moziszékeken. Baromi nehéz volt ülve maradni, a Makrai sziszterz jelen lévő tagjainak pl. keze-lába járt, nem kis ütemben. Imádtuk!

Na de hogy jutottam el idáig? A költözéssel... Ágy - eddig szuper; asztal - rendben; tévé - "nem igazán" fontos, de lesz, valszeg egy lapos a falra szerelve -- még meglátjuk, mit sikerül bótolni. A következő fogásként szeretnénk egy kis kerti ülőt szerválni az ebay-ről, mert lassan beindul a vendégjárás, és ideje a "house warming party"-nak is, ami itt szinte kötelező -- legalábbis Bélus kollégái szerint. :)))

A nappali továbbra is kissé romokban :), a kanapé vagy valami más még várat magára.

Közben zajnalak az ügyintézések is. Még Newcastle-ban lejátszottam az itteni ELMÜvel, hogy a beköltözéskor legyen áramunk. Itt úgy megy, hogy regisztráltatni kell egy új ügyfélszámot, névvel-címmel, aztán már csak a számlát kell várni. Kaptam is valami levelet, aztán pár nap múlva felhívtak, hogy minden érvénytelen, gyorsan csinálnak nekem egy új profilt, mert a bejelentett címünk "nem jó" -- a szomszéd szerint valami keverés van. Egy kukkot sem értettem az egészből. Mármint hogy értettem mindent, csak kikerekedtek a szemeim a tartalomtól. Annyiban is hagytam, de aztán felhívtam őket, hogy játszuk le még egyszer.

És tényleg keverés van, a szorri a következő: a 10es házszám alá 3 ingatlan tartozik. Mi vagyunk a 2/10 de az óránk a 3/10-hez van regisztrálva, mellesleg a villanyórák az 1/10-es ház oldalán találhatók, "jobbra a kapu mellett". Váó. Tehát menjek át a szomszédhoz, és a megadott számú villanyóra kapcsolóját kezdjem el kapcsolgatni. Ha kimegy az áram náunk, akkor AZ valóban a mi villanyóránk! Muahhaha :-)))

A lakástulaj előzetesen nem részletezte ezt a csipp-csupp problémát, és vmiért nem az eddigi áramszolgáltatóhoz jelentkeztem be, hanem egy másikhoz (ááá). Közben kiderült, hogy ő már átment ezen az egész ügyön, megvolt a kapcsolgatás is, sőt, a szomszéd is rajta van az ügyön.

Összességében hülye a szolgáltató.

Biztos ami sicher, jövő 7en átiratom a címet!

A másik köröm a héten az itteni APEH-hez vezetett, konkrétan időpontom is volt a chatswoodi irodájukba. Igazából semmi komoly, csak amikor meg akartam változtatni a lakcímemet, kiderült, hogy nincs egyezés az adatbázisban és a telóban általam mondott születési adattal. :) Mint utólag kiderült, Bélus születési évét sikerült megadni... :D Az ügyintéző nem volt a helyzet magaslatán, mert 20 percig tartott a vonalban, és nem nyögte ki, hogy mi a probléma... A beszélgetés végén megváltoztatta a címemet, annak ellenére, hogy nem stimmelt egy adat, de ennek tisztázására be kellett mutatnom az útlevelemet. Hihetetlen... Csak más gond ne legyen az adónk körül. Bélusnak még 1 hónapja van, hogy megcsinálja az adóbevallását... :-)

Összebútorozás

Már több, mint 8 éve együtt kangázunk Bélussal, és a bútorozással eddig szerencsére nem volt gondunk. Az első lakás teljesen felszerelt és kényelmes volt, leszámítva hogy alig volt növényünk, és hogy kb. egy év elteltével elkezdtek kirajzani a fürdőből a kerti futrinkák. A nap ritkán sütött be hozzánk, s hátnyilván az összes ablak a gangra nézett, úgyhogy folyamatosan függöny mögött éltünk. Volt ám azért egy ablakunk a másik oldalon is: lábujjhegyre állva csodálatos kilátást nyújtott a Bazilikára, és augusztus 20-án sem panaszkodtunk, mert ebédfőzés közben élvezhettük a légiparádét. Egyik oldalon egy fülig smukkos, kikent, beillatosított roma calád lakott, szinte észrevétlenül, csak néhány "vonulásuk"-ra emlékszem. A másik oldalunk aktívabb lakókat tudott felmutatni: egy csúnya, dohányoshangú idős hölgyet, aki folyamatosan a Pannon Rádiót hallgatta és folyamatosan magyarázott, elsősorban az unokaöccsének. Egyébként nagy volt a mozgás, mert a Vista Étterem fölött laktunk... Hogy a parkolónkat folyamatosan elfoglalták a dolgozók, és még ki tudja, ki, az talán nem is meglepő.

Egy év után fellélegezve költöztünk ki a belvárosból Óbudára. A lakóterünk ugyan összement a felére, cserébe viszont örök napsütést és 3. emeleti örök panorámát kaptunk. Szerencsére az átköltözés után rögtön elmentünk nyaralni két hétre, úgyhogy nem stresszeltük magunkat a pakolással. :) A berendezést az itt töltött 5 év alatt folyamatosan fejlesztettük, és a szuperkúl új ággyal a maximumig toltuk a zsúfoltsági faktort. Milyen jól is sikerültek a látogatások: 5fő / 38nm ottalvással..?:-)))) Vagy egésznapos Gyűrűk ura I-III. vetítés dolbiszörraunddal és projektorral? :-))))

Mivel a szomszédos lakás is a "főbérlőnk" tulajdonában volt, rögtön lecsaptunk a lehetőségre, amikor kiköltöztek az új házukba. Ide már hozott anyaggal érkeztünk, pontosabban a töküres lakásba, és szükség volt néhány új elemre... Az örök panoráma maradt, sőt, bővültünk egy erkéllyel, ami előny és hátrány is volt egyben: lehetett gyönyörű növényeket telepíteni és kiülni kávézni. Csak a galambokkal kellett érte megküzdeni...

Múlt szombat óta itt lakunk, a 2-pirosajtós házikóban, ami ugyan kong még az ürességtől, de egyre otthonosabb! :) A lakóterekben kempingezős hangulat uralkodik: kölcsönbe kapott, önfelfújódós kempingszivacs a hálóban, kempingszékek és spontán kreált asztal a nappaliban. Nahát ebből, a kempinges-kreatívosból mindig is jók voltunk.. :-D

A helyzet nem reménytelen, csak mindennek ki kell várni a végét.. Vasárnap például rekordidő alatt (kb. 20 perc?) kiválasztottuk és megrendeltük az ágyunkat, és nagy izgalommal várjuk: valószínűleg ma-holnap érkezik!! Az előző napokban éjszakára erősen lehűlt a levegő, úgyhogy kissé hideg volt a parkettára tett szivacson aludni. Még szerencse, hogy van néhány lapraszerelt óriásdobozunk, amik tegnaptól "futonágy"-ként funkcionálnak... :) Ezenkívül pedig aktív ebay-ezősök lettünk (jobbára én vagyok a vadász), és tegnap-ma 3 üzletet ütöttünk nyélbe! Igaz, hogy átautóztunk a fél városon a kis asztalkáért, ill. a szekrényért, de szerintem megérte.. :) Bélus ma munkába menet az ebédlőasztalunkat + 4 széket is átvette, remélem, nem zsákbamacskát vettünk, és este már élvezhetjük a civilizált asztalnál széken ülve ülős vacsorát! :D

A kis udvar nagyon szép egyébként: a falak mentén tele van növényekkel, van itt többféle kaktusz, jukka, barátságvirág, fikuszfa, és többféle kedvencem, amiknek a nevét nem tudom, csak azt, hogy Magyarországon mindig is szerettem volna -- cserépben. :) Lehet rendszeresen locsolni :)

Van egy napernyő is, és egy nagyobb + két kisebb pad, még egy kerti asztalt kellene szerválnunk, hogy ki lehessen ülni kajálni is.... A bbq-t már hétvégén beüzemeltük!

Most már csak a kedves vendégeket várjuk! :-D

költözés

Na, ezen is túlvagyunk.
Lagalábbi a nehezén, hiszen elhagytun Newy-t és a Nesca Pde-t, beköltöztünk a piros ajtós házba Cremorne-ban.
"és kész"
Persze nem volt ilyen egyszerű, de volt már rázósabb költözésünk is. Különösen ha Barna barátunk teherautójában zötykölődve eltöltött órákra gondolok! :-)
Jó lett volna, ha most is itt van ő is, és a többi segítő kéz.
Utólag és újra is köszönet mindenkinek akik az elmúlt sok évben velünk voltak a nehéz pillanatokban, a nehéz csomagokkal és bútorokkal való kűzdelemben!
Igaz, most a bútoros rész kimaradt, de csomagokból volt bőven. Annak ellenére, hogy múlt csütörtökön már elhoztam egy körre való cuccot, nem tudom, hogy hogy fértünk volna be a kocsiba, ha nem siet a segítségünkre a szerencse egy régi ismerős személyében.

Timcsinek már felvetettem, hogy lehetséges, hogy vonattal fog utánam utazni, amikor kiderült, hogy Tamás (ex-Exact-os kollégám) aznap érkezik hozzánk és utána velünk jön tovább Sydney-be. Ráadásul elég nagy autót bérelt, úgyhogy végül mindent kényelmesen el tudtunk pakolni.

Este a nap nagyrésze a költözéssel telt, de este még "behajóztunk" a belvárosba. Érdekes kalandtúra volt eljutni a komp kikötőbe a sötét parkokon keresztül. A hajóút a szikrázó városközpont felé pedig eléggé lenyűgöző látvány volt.
Tamással a Circular Quay komp-állomásnál találkoztunk. Majd jót sétáltunk az Operaház környékén és Rocks kövein, kicsi sörrel öblítve le a nap fáradalmait.
Másnap a halpiacon futottunk ösze, ahol éppen csak elboldogultunk hárman a két fős tengeri herkentyű tállal. Közben leszakadt az ég is, de azért "viharos" ebédünk után még beszereztük a vacsorára valót is.
Majd egy füst alatt megvettük az új ágyunkat és bekukkantottunk a "Szelek fesztiváljára" a Bondi Beach-en.
Este vacsora közben sokszor eszembe jutott, hogy milyen jó is végre újra magyarul beszélgetni.

P.s.: Itt találjátok Timcsi képeit a költözés napjáról.

kulcsátadás

A tegnapi nap elég hosszúra sikerült, de így is terveztem:
Reggel kicsit később keltem (7-kor), hogy este még legyen energiám, elautóztam Sydneybe és a napot az irodában töltöttem, este pedig elmentem leendő otthonunkba, ahol átvettem a házat, illetve a kulcsokat.
Az irodában megint jól éreztem magam, és bár az aznapra tervezett munkából elég keveset sikerült véghezvinni, sokmindent elintéztem és megbeszéltem. Sőt, egy kedves, korábban fejlesztéssel foglalkozó kollégámmal végre nekiálltunk egy régesrégi Exact-os álmom megvalósításának: egy olyan kiegészítés feljesztésének az Exact riportkészítőhöz, aminek a segítségével a riportok futtatása előtt egy tetszőleges SQL tárolt eljárást tudunk futtatni a riport-tól kapott paraméterekkel. (Az otthoni kollégák kedvéért: tetszőleges SP a SLIC-ből indítva, tíz paraméterrel!)
Külön jó hír, hogy új parkolóhelyünk van, pont szemben az irodával. A régi sem volt túl messze, de, a reggeli rohanásban jól jön az megspórolt öt perc is. Ja, nem írtam korábban, a régi parkolónk neve Monkey Bar Parking volt. :)
(A Monkey Bar egyébként tényleg egy bár valahol a közelben, de kisbetűvel írva, mászókát jelent.)

Visszatérve a címben jelzett témához, a szombati költözést előkészítendő (még előző nap) telepakoltam a kocsit, úgyhogy egy adag cuccot már tegnap levittem magammal.
Este nyolckor találkoztam a tulajdonosokkal a leendő otthonunk előtt.

Pár perccel korábban értem oda, így szépen végignéztem, ahogy a ház elé begurul egy 1975-ös Corvette Stingray... Nem mondom, hogy nem gondolkoztam el azon, h az Impreza helyett ilyet is vehettünk volna.
De hát ebbe nem férnének bele a csomagjaink. :-)
Furcsa volt az újabb üres ház. Ebben az évben most költöztünk negyedszer. (Nettó. Szállodákkal, otthoni ide-oda költözésekkel még több.)
De azért nem teljesen üres: van benne egy jó (nem AU/USA stlyle) mosógép, egy hatalmas hűtő, meg jópár pakolós szekrény is. De szék, asztal, ágy, kanapé, komód, stb még beszerzésre vár.
Körülnéztünk, aláírtuk a szerződést, és a tulajdonosok felhívták a figyelmemet, hogy viseljük gondját a növényeknek, adjunk vizet az odajáró madaraknak...
És ne felejtsünk el vizet és kaját adni a komposztférgeknek!!!
Kiváncsi lennék, milyen arcot vághattam, amikor ezt meghallottam... hahhhah.
Robert (a férj, akinek a szülei egyébként M.o-ról emigráltak anno, másik nevén Károly) megmutatta, hogy kell meglocsolni őket, illetve felhasználni a végtermékként keletkező komposzt levet. Majd miután kiderült, hogy nincs már kajájuk (és ugye a hűtő is üres), átsétált a szemközti kukákhoz egy kis elemózsiáért...
Mondjuk úgy, hogy "kicsit" röhögtem.. A ház előtt a piros sportkocsi, a sofőr meg kaját keres a kukában a ház mögött. Kicsit laza.
Ezek után felfrissülve, tíz perc alatt bapakoltam a cuccokat és további két órát autóztam hazafelé. Ekkor már nem bántam, hogy nem egy "seviben" ülök. Azért, az RS sportülései kényelmesebbek.

Az utolsó hétvégénk a Dombon

A szombati napot zárt ajtók mögötti tanácskozással töltöttük. Hozzáteszem: az ablakok is maximálisan zárva voltak, és az erkélyajtót is csak arra fél percre nyitottuk ki, ami alatt Bélus beráncigálta a grillt a nappaliba. A radiátorok csutkán mentek, és a tervezett kirándulás helyett még egészségügyi sétára sem tudtunk elmenni, mert egész nap akkora esőzés volt, illetve faágakat törő, kukákat borogató viharos erejű szél.


Így hát nekiáltunk pakolni és csomagolni, valamint bútorokat keresgélni az interneten.

Vasárnapra -mintha előző nap mi sem történt volna- gyönyörűen kisütött a nap, tehát 10órai után egy nagy sétát tervezve nyakunkba vettük a várost. Végre felmásztunk az obeliszkhez, és onnan néztünk szerte szét. :)

A Domb tetején, az Obeliszk mellett, hátunk mögött a Nobby.

Aztán, mivel eddig valahogy nem jutottunk be egy itteni templomba sem, második állomásként megnéztük a katedrálist és a virágfesztivált, amit bent a templomban rendeztek. Különleges, hogy a katedrálist választották a virágkiállítás helyéül, újdonság volt nekünk ez a fajta kiállítás és maga a templom is. Így, a kettő együtt, teljesen szokatlan látványt nyújtott. Bélus szerint zsibvásár, szerintem közösségi ház hangulata volt. A gyerekeket ünnepelték a sok virággal, egyébként fantasztikus színek és virágcsokorformák díszítették a katedrális minden pontját, az egyes oltárokat és a közlekedő részeket, és a csokrokat aukció keretében meg is lehet vásárolni - minden licit 15$-nál kezdődött.... Persze mi nem csak a virágcsodákat néztük, hanem a templomot látogatói szemszögből is. Nekem nem hiányzott a barokk csillogás és pompa, se a sok puttó. Itt szinte alig van arany, viszont annál több kézimunka: színes zászlók és térdelőpárnák mindenféle mintával.


Epres virágcsokor - nagyon guszta! * Zászlók és térdeplőpárnák.

Az egyik oldalhajóban kávét és süteményt lehetett fogyasztani, én nem tudom, hogy az egy állandóan üzemelő büfé-e, illetve ott található a wc is! Templomi Toalett. Hihető.

A toronyba is feljutottunk, miután megkaptuk a kulcsot! Először a zöldszőnyeges lépcsőn kellett menni, aztán ajtónyitás, majd a klausztrofóbiázósan szűk lépcső tovább, lengőajtó, és a harangtoronyszoba. Szűk fémcsigalépcsőn másztunk fel a torony tetejére, ahonnan hiperszuper kilátás nyílt a városra és környékére. Amikor visszavittük a kulcsot, egy aranyfogú idős hölgyike jól megszidott bennünket - közben cinkosan kacsintott és a mutatóujjával megfeddően mutogatott -, ugyanis az alsó toronyajtó bezáródott mögöttünk. Ez pedig "rossz!", szóval ha legközelebb jövünk -mondta ő- akkor majd "cselekedjünk helyesen", azaz hagyjuk a nyitva az ajtót, hiszen mi van, ha történik velünk valami...

Kilátás a templomtoronyból:

Newcastle keleti része, városközpontja a Hunter-folyóval és a Nobby's Headdel (világítótórony) a folyó torkolatánál. Ez utóbbi egykor sziget volt, de az 1800-as években idetelepített foglyok 30 munkájával feltöltötték a sziget és a szárazföld közötti területet. Ennek köszönhetően alakult ki ma formája: a homokdűnés strand és a hosszú sétány, amely hullámtörőként védi a folyó torkolatát a tengertől.

A katedrálisból sétánkat a másik toronyiránt folytattuk, azaz lesétáltunk a folyóhoz, majd végig a parton, a Foreshore-on egészen a Nobby beach-ig. A szokásos útvonalunkon, a Bather's Way-en battyogtunk hazafelé. :)

"Fotel" és "zenebutik"

Egy nagy beetetés volt a hétvége a sok napsütéssel! Egy frászt van itt a tavasz, holott a naptárba már beírtuk... Vasárnap este óta visszacsalta magát a tél, a térdfájós-frontos formámat hozva. A héten "fotel"-programokra specializáltam magam, a nyugdíjat is várom már ;), de a postás itt egyszer sem csenget, csak elmotorozik a postaládarengeteg előtt a csudálatos citromsárga mellényében. De ezt is csak lopva látom az ablakból , mert még a postaládáig sem megyek ki ebben dzsuvaidőben... A bentlevésnek köszönhetően továbbfejlesztettem a kenyérsütőgép nélküli kenyérsütői tudományomat, és próbáltam utolérni Bélust a császármorzsa sütésben. Este mindent megkóstolunk --- :D

Ami még ennél is jobb - mert hogy mint tudjuk: "jó ebédhez szól a nóta"-, hogy összegyűjtöttem egy csokorra való, rádióbarát, slágergyanús OZi zenét! Fogyasszátok jó étvággyal az első adagot:

ART vs SCIENCE
Electro / Jam Band / Dutch pop
http://www.myspace.com/artvsscience
: Flippers

Ash Grunwald
Folk Rock / Acoustic / Bluegrass
http://www.myspace.com/ashgrunwald
: Devil Called me a Liar

Augie March
2-step / Pop / Tango
http://www.myspace.com/augiemarch
: Watch Me Disappear

BIRDS OF TOKYO
Rock
http://www.myspace.com/birdsoftokyo
: Broken Bones

Bliss N Eso
Hip Hop / Rap
http://www.myspace.com/blissneso
: Eye Of The Storm

BLUE KING BROWN
Reggae / Afro-beat / Roots Music
http://www.myspace.com/bluekingbrown
: Moment Of Truth

The Boat People
Indie / Pop / Pop
http://www.myspace.com/theboatpeople
: Awkward Orchid Orchard

British India
Pop / Rock / Punk
http://www.myspace.com/britishindia
:This Dance Is Loaded

Drapht
Hip Hop
http://www.myspace.com/drapht
: Jimmy Recard

Dukes of Windsor
Rock / Indie / Electro
http://www.myspace.com/dukesofwindsor
: Get It

folyt.köv.

kajaaaa....

Biztosan említettem már, hogy imádom a halat meg a (majdnem) mindenféle tengeri herkentyűket is. A mai ebéd is ilyen volt, Timcsi az egyik kedvencemet főzte: lazac-pároltzöldség-barnarizs kombinácót. Ez amellett, hogy nagyon finom gyorsan és egyszerűen elkészíthető.
Viszont nem kis meglepetésemre evés közben az ugrott be, hogy mit nem adnék egy jó kis csípős, otthoni halászléért! .... vaaagy harcsapaprikásért (kedvenc vendéglőnkben, a Harapó Mókusban), vagy egy szilvásváradi pisztrángért!!
Igy van ez. Varietas delectat, azaz a változatosség gyönyörködtet.

Erről jut eszembe, hogy a múlt csütörtökön (amikor Sy-ben voltam az irodában), meló után néhány kolléga elhívott kajálni. Egy koreai étterembe mentünk, ami kb 30 méterre van az irodától. El is fáradtam mire odaértünk... De a lényegre térve. Csak bent esett le számomra, hogy az egész helységben én vagyok az egyetlen európai. (Vagy kaukázusi? Hogy kell ezt ilyenkor mondani? Mindegy.)

Az egyik menüben csak a számokat ismertem fel, de a másikon azért (kisbetűkkel) ott volt angolul is a kínálat. Bár én inkább a többiekre bíztam magam, mondván, cápát, bálnát és kengurut nem eszem, a többi jöhet.










Meglelpő módon mégsem mindenféle rémisztő dolgot rendeltünk, hanem csak a sima hal-csirke-disznó-kacsa-stb kombinációt. Azt mondták, h azért (is) szeretnek így együtt kajálni, mert akkor "egyszerre" kóstolhatnak bele mindenféle kajákba. Nekem azért szokatlan volt 6-8 féle különböző fogás össze-visszasága. Különösen az ozi étkezési szokásokhoz képest.
Úgy tűnik, hogy a magyar konyha közelebb áll az koreaihoz/kínaihoz, mint az angolszászhoz.
Pláne, hogy nekik is az a természetes, hogy egy főétkezést levessel kell kezdeni. Igaz, hogy húsleves tekintetében még bőven van mint fejleszteniük: pl a leveshúst nem kidobni, hanem megenni kell, és hogy nem kell mindenbe rizst/búzát tenni.
Érdekes az is, hogy gyakorlatilag mindannyian kínaiak, mégiscsak az angol a közös nyelvük, mert a különböző nyelvjárásaik annyira eltérőek (mandarin, kantoni, ....), hogy egy mukkot sem értenek a többiből. Bár ez sokaknak nyilvánvaló lehet (nekem volt az ), azért megemlítem, hogy annak ellenére, hogy szóban nem értik meg egymást, az írásuk mégis közös!
A wikipédián találtam egy érdekes összefoglalót a kínai nyelvről. Érdemes beleolvasni. Egy kicsit hiányoltam belőle, hogy mi a helyzet ezzel a nyelvvel a környező országokban, pl. Malájziában, Vietnámban vagy Indonéziában.
És nem hagyhatom ki azt sem, ami biztosan megfordult pár olvasónak a fejében: nem, hiába ferdevágásúak a szemeim (csak egy kicsit!), nincs semmilyen rokonság közöttünk.

És még valami: Szabad Tibetet!

Jó étvágyat mindenkinek a töltött paprikához!
Küldjetek belőle nekünk is!!

Balmoral-Bondi-Bar Beach

Újabb hosszúhétvégét töltöttünk Sydney-ben az Exact szponzorálásával, és ezúttal egy újabb városrésszel ismerkedtünk. Nehéz eldönteni, hogy melyikkel, mert a vasútálomás a Redfern nevet viseli, a telefonunk Chippendale-t jelzett ki, a hotel a hivatalos címzés alapján pedig Darlingtonban található. Az ozi Bermuda-háromszög.. haha... :-)
A szállásunk nekem oázisnak tűnt a város sűrűjében: a kétszintes épület egy közepesen nagy, pálmás-virágos-padrakiülős belső kertet fogott közre, a mi apartmanunkat is a kerten át lehetett megközelíteni. A kisebb problémákat leszámítva, mint pl. hogy Bélus egyszer nem a főbejáraton, hanem az általa "hátsó"-nak hitt vészkijáraton távozott, és ezzel beindította az épületkomplexum riasztóját, vagy hogy nem mindig működtek a belépőkártyáink, igen kellemesen éreztük magunkat. Én legfőképpen a fürdőszobát imádtam, mert nagy, tejüveges ablaka volt, reggel besütött a nap; minden egyes zuhanyozás igazi felfrissülés volt! ;) A múltkori szállásunkhoz képest ez kisebb és kevésbé jól felszerelt volt; persze nem hiányoztak az lcd-tévék :), de a "konyhában" (=egy pult; lévén stúdióapartman) pl. főzni nem lehetett, úgyhogy péntek este vacsorabeszerző-körútra indultunk: egy vagány kis helyen bevásároltunk grillcsirkéből és sültkrumpliból, majd a hotel kertjében elfogyasztottuk. Szombaton reggelire is KI-mentünk, mert előző este kinéztük magunknak a sarki "kávézó"-t, a Bobby's Cafe-t. Jól belaktunk omlettel és ham&eggs-zel (a török kenyér istenifinom volt!), úgyhogy az ebédet át is ugrottuk.

Bobby's Cafe

Helyette elautóztunk jövendőbeli lakhelyünk környékére, hogy kicsit benézzük a legközelebbi beach-et. :) Szeptember közepétől a Cremorne nevű városrészben fogunk lakni, északi, keleti és déli irányban kb. 2-3 km távolságra a tengertől. Nyugatra haladva kábé ennyi lesz a Harbour Bridge, ill. egy szuper hétvégi piac Kirribilliben. :-D Szóval rövid idő alatt sikerül beleszeretni a Balmoral Beachbe: kicsi, de pl. szörfözésre (windszörf) kiváló hullámok - tisztelettel ajánlom Darának és kisgyerkőcös barátainknak, fantasztikus sziklák a kövek szerelmeseinek, romantikus kőhíd, fűbenheverészési lehetőség és esőerdőfíling.

Balmoral Beach

A lakástulajokat is meglátogattuk, akik éppen dobozoltak, de egy tejára és egy kis beszélgetésre jók voltunk nálunk. Szépen leméricskéltük a házikót, és megbeszéltük, hogy mi marad, ill. mit kell még beszereznünk -- fokozódnak az izgalmak...! :D

Esti programunk is szerveződött: Bélus kollégáival találkoztunk egy belga sörözőben, a The Rocks városrészben. A Duvel csábításának nem bírtunk ellenállni :), mellesleg már nagyon éhesek voltunk, úgyhogy a szomszéd asztaltól felénkszálló illatoktól rendesen beindult a nyáltermelésünk! Végülis Bélus (finom) halat evett, és pedig vmi belga kolbászos specialitást. Reggelire is ettünk már egy kevéske virslit, az olasz volt, emez ugye állítólag belga, Bélus kollégái szerint biztosan ausztrál... :) Hát az tuti, hogy nem volt olyan mellékíze, mint az eddig próbált, kukábavalóan rossz virsliféléknek, azaz sokkal ízletesebb volt, igaz sokat segített a savanyúkáposzta és a krumplipüré, viszont a jó kis ungárise virsli-kolbásztól igen messze volt.

A sörözés után elkísértük Bé kollégáit az Operához (rövid séta a szemerkélő esőben...), és gyönyörködtünk a kikötő fényeiben.

Hogy a kolbászkérdést végre megoldjuk, vasárnap kilátogattunk a Bondi Junction egyik bevásárlóközpontjába, ahol beszereztük a csípős és csemege CSABAIt, két-két szálat! Muszáj volt kimenni a Bondi Beachre is, "ha már egyszer ott vagyunk", ahol pedig muszáj volt bemenni az orosz-magyar barátság jegyében (=szerintünk) működő cukrászdába is - a tulajok oroszok, a sütik jó része otthon is jól ismert és nagy kedvenc: pálmalevél, a Daubnerből ismert mandulás-diós, rétesek, meggyes-rácsos stb. -- amelyeket a híres sydney-i magyar pékségből szállítanak ide.

Végül Newie-ba (=Newcastle) érve ismét megéheztünk, ezért a Bar Beachen fogyasztottunk "Meal for 2"-t, sültkrumplival és tengeri állatkákkal. Közben realizáltuk, hogy ez a hónap utolsó hétvégéje, és hogy lassan vége lesz a 6 hónapnak, amit itt töltünk, hiszen a Bar-t 2 héten belül lecseréljük a Balmoral-ra, ill. a Bondira.... Jól megnéztük magunknak a strandot és környékét, mert ki tudja, hogy legközelebb mikor fogunk ismét itt étkezni, fürödni, kagylókat gyűjteni. Furcsa lesz újra egy ismeretlen helyen élni, újrakezdeni...