Jószerencsét!

Ezzel búcsúzott tőlem tegnap az interjúztató bizottság, és akkor már tudtam, hogy ez nem jelent jót az interjú kimenetelét illetően. "Good luck"-ot a bányában a viszontlátás reményében mondanak, állásinterjún pedig a viszont nem látás okán - "szép volt, jó volt, köszönjük, viszlát". Mellesleg a Good night and good luck-ot nézétek meg!

Persze nem jelenti azt, hogy elbénáztam volna. ;) Kiváló hangulatban telt és egészen jól ment annak ellenére:
- hogy 4 egyetemi ember faggatott az előre jelzett 30 perc helyett 1 órán keresztül,
- hogy sose voltam még panelinterjún,
- hogy egyáltalán 3 éve voltam utoljára állásinterjún,
- hogy bár már lassan fél éve vagyok ozik között, alig beszélek velük, tehát nem beszélek olyan flottul angolul, mint Bélus, mert ő aztán minden nap.

Persze vannak "emlékeim" :), és a hp-s 2,5 év után nehéz zavarba hozni, tegnap pedig éppen szófosásom is volt, bár fura, hogy végig magamról kellett beszélgetni a kikérdezőshowban....

Jó sok idő elmegy egyébként az ilyen típusú pályázással: Selection Criteria nevű doksi kitöltése (2-3 oldal tapasztalat, tanulmányok és készségek megadott szempontok szerinti részletezése), felkészülés, tegnap 6 óra vonatozás..., mint ahogy magával az álláskereséssel úgy általában is sok időt töltök, sajnos. Fárasztó. Kapcsolati tőke híján ugyanolyan nehezen megy (legalábbis nekem), mint Magyao-on. Eddig mindig a szerencse segített, vagy a jó időzítés? ;) Most valahogy se szerencse, se időzítés. Viszont most vagyunk fellendülőben, úgyhogy reménykedek..!!! Sydney-ben állítólag jobbak az esélyek, ezt az interjú is bizonyítja, mármint hogy végre behívtak :D, ill. hogy már több fejvadász is felhívott, de szerintem komolytalannak tűnhetek a newie-s címemmel (Newcastle). Az is nehézség számomra, hogy fogalmam sincs, mit szeretnék dolgozni. Konkrétan kiválasztani egy pozíciót nem tudok, a kivételek listáját meg nem akarom előadni..:-D Mindenhez végzettséget, általában ittenit kérnek -- hahaha :)

A tutinak tűnő tippem, hogy vmilyen infomanágeres vonalon pl. egyetemi könyvtárban vagy vmilyen cégnél megtalálom a helyem, kilőve. És hogy miért: két hete tudtam meg, hogy semmit sem érnek a diplomáim - tapasztalat és referenciák ide vagy oda -, mert hivatalosan is honosíttatni kell mindenféle doksik bemutatásával (hátnyilván!), amiket egyelőre képtelen vagyok beszerezni -- vagy alszanak az egyetemeken, vagy minden régi cuccot kidobáltak a bologna-i rendszer bevezetése után? És a minden-igazolás-összegyűjtése után még 6-8 hetet kell várni a hivatalos itteni procedurára (assessment).

Csak mérgelődöm magamban, hogy ezt az aprócska problémát miért nem tudtam elkezdeni kibogozni már hónapokkal ezelőtt... :-S A honosítás pedig KELL, ez a tegnapi interjún is kiderült.

Na, megyek is, és továbbbogarászom a hirdetéseket...

batman vagy badman?

Voltunk "megint" moziban. De minek?
Timcsi írta korábban, hogy nagysokára mi is eljutottunk a legújabb Batman filmre. Mindketten nagyon vártuk már, sok jót hallottunk róla. Heath Leger ténzleg jó volt, de ennek ellenére úgy a kétharmadánál már azon gondolkoztam, hogy jobb lett volna, hogyha mégis inkább autósmoziban nézzük meg, mert akkor csak csendben kigurultunk volna.
Jó, tudom, h így is ki lehetett volna sétálni, de még attól is elment a kedvem.
Inkább sörre költöttem volna az árát! ;-)
Ja, a pattogatott kukorica és a fanta kiváló volt... meg az "emendemsz" is.
eheh..

Okulva a történtekből, ma este itthon mozizunk. A jó szórakozást nem bízzuk a véletlenre: olyan filmet nézünk amit már vagy tízszer láttunk (és amit még sokkal többször fogunk újra elővenni).
DIE HARD 2

John McLane forevör!
Tudjátok, valami furcsa okból kifolyólag különös addikcióm van a karácsonyi dolgokhoz. Karácsonyi dalok, Karácsonyi lidércnyomás és Die Hard minden mennyiségben!

És persze karácsonyi húsos káposzta, karácsonyi krumpli saláta és sütemények!!!

Jó étvágyat mindenkinek!

B.

nyerőmező 2.

A szombati napunk elég hosszúra sikeredett: délelőtt és koradélután ismét lakásnézésben voltunk Sydney-ben (este pedig megnéztük az új Batman-filmet). Az eredmény elég siralmas: 7 lakásból 1 volt "elfogadható" szinten és egy vagy kettő az "esetleg" kategóriában.
Végülis úgy döntöttünk, hogy azt az egyet megpályázzuk - legyen a miéééénk!, úgyhogy ma el is küldtük a jelentkezési lapot a tulajnak. Most izgulunk és várunk, hogy felragyog-e szerencsecsillagunk, és minket választanak-e a lakás tulajdonosai.
"...én a legszebb lányok közül téged választalak..."
Elképesztően szokatlan procedúra - x napos izgulással. Remélem, elég szépen töltöttük ki az űrlapot, remélem, Bélus kollégái, mint referencia-személyek, mindenféle jókat mondanak rólunk. De jó lenne szeptemberben, mondjuk a hónap közepén átköltözni Sydney-be...
:)
Ez itt balra nem ám egy templom, hanem annak a háznak a bejárata fölötti ablakcsoda, amiben az egyik "esetleg"-lakás található. A lakás érdekessége, hogy szerintünk akár biciklizni is lehetne benne, olyan tágas, szuper a fürdője, mert például beépített fűtés van, meg mobil zuhanyfej (el sem hiszem), viszont vmi förtelmes közös, udvari mosókonyhában lehet csak mosni. :-S Ez a "shared laundry" kategória, ami nálam teljesen kizárva. Bélus persze rögtön eljátszott a gondolattal, hogy majd ő beköti vhogy a mosógépet.. muhahha :-D :-D :D
***
Múlt héten beindult ám még egy "élet-vonal"-unk:
behívtak állásinterjúra...! :) Panel interjú lesz, 4 emberes bizottsággal, úgyhogy nem egyszerű a játék. Ha mást nem is, tapasztalatot biztosan nyerek -- ha ha ha... A fejleményekről majd beszámolok.. :-))

nyerőmező 1.

Múlt héten megállapítottuk, hogy most már kell, hogy jöjjön a "nyerő széria"...!

Nem csak az olimpiai játékok nézése (?) kapcsán, hanem a saját itteni dolgaink vonatkozásában is. Egyébként igen jó érzés volt, amikor a kézislányok kiverték a román csapatot, és utána sem játszottak "kutyául", csak szerencsétlenül. Ezt sajnos látatlanul írom, mert amint azt már többszer megemlegettük: az ozik nem a közvetítési tehetségükről híresek... A legjobb meccseket a Kossuth Rádióban hallgattuk, már amikor a mobil-internetes sávszélesség engedte, és nagy szerencsénkre további háttértámogatást is kaptunk Bélus anyukájától, aki szinkronban írkálta nekünk az eredményeket a Skype-cseten. Szükség is volt rá, hiszen ha be is jött a Kossuth, 4-5 perc csúszásban volt az eredeti időhöz képest.

Hihetetlen, hogy mire képes már a tudomány: szombaton a női kézis bronzmeccset hazafelé az autóban hallgattuk a 110-nél a Sydney környékén 80-90 km-es körzetig működő 3G-n. Sajnos nem nyertünk, de a drukkolás érzése megvolt. És ez a lényeg. Meg hogy nem maradtunk le a vízilabdadöntőről, igaz, azt sem adták az ozik, de a magyar rádió budapest igen. :)

A legtöbb földrajzi pontot érintő körbe-közvetítés díja (olimpiai rekord) énszerintem nekünk jár:
vízilabda meccs Pekingben, a percre pontos tényállást Oroszlányból kapjuk skypin, nálunk newcastle-ban a háttérben szakadozik a rádió, továbbítjuk az eredményt egy másik skype-ablakban Németországba. :-)

A díjat bárkitől szívesen átvesszük személyesen! ;)

Kérdés... :)

Kinek mond valamit valamit a "Menekülés New Yorkból" c. film?

Az utcán azt látom, azok a "csodálatos" 80-as évek újra visszatértek: hihetetlen, hogy megint menő a csőnaci.
Bár az nem volt divat anno, hogy a gatya dereka a segg alatt kezdődjön. Legalábbis hátul.

Hahhah....

magyar-ozi vízilabda

A mai vízilabda-közvetítésben nem volt sok örömünk. Nagyon gyanús volt, hogy egyáltalán elkezdték közvetíteni... Az első két negyed rendben is volt, majd a harmadik elején jöttek a reklámok, majd az esti hatos híradó, és ismét a reklámok -- amit "egészen biztosan" minden ausztrál állampolgár nagy figyelemmel és izgalommal közetett, hiszen közben csapata a magyar szupercsapatot készült "megütni"... -- közben kiderült, hogy nem várt eredménnyel győzték le a spanyolok a montenegróiakat, szóval volt miért hajtaniuk az oziknak!
Nem kicsit lettünk idegesek az auszi sportközvetítési módszer (?) miatt, és ismét próbálkoztunk az eddig nagyjából jól bevált online közvetítés (origo, index szöveges) lekövetésével. Sajnos azonban ott sem találtunk "percről percre" friss infót, valószínűleg mindenki annyira izgult, hogy inkább a körmét rágta a hírírás helyett. Végre aztán eszembe jutott a legszuperebb ötlet, és ismét felkerestem a Kossuth Rádió honlapját (köszi, Sosek...!!!). Addigra már kábé fél órája egyfolytában dobogott a szívem az izgalomtól (és azóta is!), mert hát félidőben lógva maradtunk. Szerencsére most nem késett a rádiós műsor, és nem maradtunk le a meccs végéről... :-)
A sors fintora ez: sose gondoltam volna, hogy rákényszerülök a Kossuth hallgatására!

Amúgy az izgalmak nagy nevetésbe fulladtak, mert a meccs után Bélus a következő sms-t kapta egyik kollégájától:
"hi bela - congratulations on hungary's win in the water polo 2day against australia. unfortunately we will beat u in the finals!" (=gratula a magyar csapat ausztrália elleni győzelméhez. de sajna a döntőben úgyis megverünk benneteket!)

Ja, még egy dolog eszembe jutott: a auszi kommentátorok nagyon jól közvetítenek, folyamatosan elismerően nyilatkoznak a magyar csapatokról, és legalább Tamas Molnar és Szecsi nevét tökéletesen ejtik ki, ami sztem fantasztikus dolog! Azt tippeljük, hogy a legközelebbi olimpiára már Cseh Laci nevét is megtanulják kiejteni, és nem "sej"-nek fog hangzani :-D

sport a fotelből - ing és gatya a cápanadrág ellen

Vannak dolgok amiket nehezen értek meg.
Vagy ha megértem is, nem igazán tudom elfogadni.
Ilyenek például az olimpia itteni közvetítései. Mivel csak az öt alap tv csatornával rendelkezem, nem tudok nyilatkozni a többiről. De ha informátoraim nem tévednek, akkor mindegy is, mert csak két, meglévő csatorna rendelkezik a közvetítés jogával.
Az rendben van, hogy elsősorban Ausztrál érdekeltségű műsorokat adnak. Az is rendben van, hogy minden győzelmet, illetve a kapcsolódó interjúkat 200x leadják. De az már nincs rendben, hogy egyáltalán nem jelzik, hogy mi élő közvetítés, mit adnak "felvételről" vagy hogy mikor adnak ismétléseket. Nem kevésszer urottam már be....
Másik kedvencem, amikor a legváratlanabb pillanatokban vágnak be reklámokat, ráadásként pedig, utána egy másik sportág, másik mérkőzésének közepébe kapcsolódnak bele. (Aztán azt sem várják végig.)
Ennek az irománynak az apropóját pedig az adta, hogy ma a Dán-Orosz férfi kézilabda meccset izgulhattuk végig. A korábbi példákkal ellentétben most igazából nem is voltak zavarók a reklámok, nem váltottak át más sportra egészen a levégéig. Amikor is a Dánok 24-24-re egyenlítése után az utolsó pillanatban még egy büntetőt dobhattak!
És hihetetlen helyzetből, sorfalon, kapuson át gólt is dobtak belőle!!
Szinte még le sem ért a labda a földre, amikor már kapcsoltak is tovább... Végül is leadták végig...

Mindezeken felül nem szeretem azt sem, hogy naponta 600 világcsúcs dől meg. És nem csak egy-két ezredmásodperccel, centiméterrel (etc).
Értem én: biztosan a szuper cáparuhának, meg a még sokkal alaposabb felkészítésnek köszönhető ez az általános és nagyarányú javulás.

És akkor még nem vettem sorra azt a néhány "apróságot", ami a házigazda és az országban élő kisebbségek között zajlik. Az imént épp egy olyan felvételt mutattak, ami a rendőrök elvittek egy újságírót, mert a tüntetőket fotózta. Szerencse, hogy a felvételről készült felvétel készítője megúszta.

No comment.

Hogy legyen valami vidám is... Ezt meg kell néznitek. Ha esetleg végleg nem tudtok mit kezdeni a felesleges pénzetekkel, két jó ötletem is van.

Az első természetesen, hogy utaljátok át nekem (cím és számlaszám a szerkesztőségben). Vagy esetleg vehettek egy "szupcsi" futópadot a házikedvencnek!

ééés most megyek aludni, mert már "holnap van" ;)

jóccakát

Alakul a helyzet olimpia-nézés terén: tegnap, igaz 1,5 óra késéssel, de sikerült megnéznem a magyar-görög vizilabda meccset, ma pedig -hátnyilván Phelpsnek köszönhetően- pár perccel ezelőtt élőben adta az egyik csatorna a 200m pillangót! Majd kiugrott a szívem, annyira drukkoltam CsehLacinak. :-) Ha két karcsapással hosszabb a medence, beéri a másik bajnokot, az tuti...! hahahah... :-D

Az olimpia nálunk

Nálunk is elkezdődött az olimpia.

Azt gondoltam, hogy lógok majd a közvetítéseken, mert emlékeim szerint otthon (hu) éjjel-nappal az folyik a tévéből 3 héten keresztül... Hát sajnos itt nem. Legalábbis a "szociális csatonák"-on nem. Ugyan vannak közvetítések, de vagy számomra kissé érdektelenek, vagy éjszakára esnek a fontosabb döntők.

Gyerekkorom óta nagy sportdrukker vagyok, és eléggé mérges/szomorú voltam, hogy pl. lemaradtam a 400 m-es férfi vegyes úszásról vagy a vizilabda meccsről... Próbáltunk felvételeket találni a web-en, de egyelőre nem sikerült, úgyhogy nem maradt más, mint kis késéssel elolvasni a híreket a Sport Gézán. :/

LOL: a mai esti hetes hírekben egy magyar szurkolót is megszólaltattak a beijingi olimpiai parkban lévő körülményekkel kapcsolatban. A következőt nyilatkozta felháborodva, piros-fehér-zöld melegítőfelsőben: "... hugyozni, kakilni nem lehet...". Egyszerűen hihetetlen, hogy képesek voltak ennyit és így bevágni illusztrációként ... Felkaptam a fejem, és nem is kapcsoltam, miért vágnak fejbe a szavai -- erősen kiugrottak ezek a szavak az ozi hírek közül, először nem fogtam fel, hogy egy magyar tata beszél az ausztrál "királyi" csatornán! De milyen igényesen...! :-O

Pénteken, az olimpia előtt volt egy nagyon kellemes, magyar vonatkozású élményünk is: éjjel az egyik tv csatornán leadták a Fehér tenyér című filmet, amit ezúton is ajánlok a sporttársak figyelmébe...! :D

Ausztál humor és olimpia

Nem tudom megállni, hogy ne írjak arról a reklámról amit az előbb láttam:
Tanítónéni behivatta a nagypapát (??) egy kis elbeszélgetésre az iskolába. Szigorú tekintettel olvassa fel a gyermek válaszát a dolgozatból, a "Mit jelent január 26-a az Ausztráloknak?" kérdésre.
"Szabadnapot mindenkinek, hogy nézhesség a krikettet!" - a válasz.
"I see" (értem) - mondja a nagypapa.
Majd a következő snittben a suliból kifelé battyogva okítja a gyereket: "Legközelebb a teniszt is említsd meg."

Sajnos nem találom a reklámot sem a youtube-on sem a BigPond-nál (utóbbi reklámozza magát vele).

Január 26 nemzeti ünnep. Az Első Flotta 1788 január 26-án kötött ki Sydney-ben.
Bővebbet róla magyarul egy másik blogon, vagy angolul az ünnek hivatalos honlapján.

Elgondolkoztató. Egyáltalán nem tűnt méltatlannak, sőt, inkább kiemelte azokat az értékeket amit fontosnak tartanak: összetartás, a sport szeretete és humor. Bár az utóbbit nem sorolták fel a fenti honlapon...

Ja, a reklám a focimeccs szüneteben ment.
Szerbia - Ausztrália 1-1
Kicsit furcsa, hogy a megnyitó még csak holnap lesz, de a kűzdelem már ma megkezdődött.

Amúgy a meccs kicsit furcsa volt, mintha lassított felvételen néznénk. lehet hogy csak én vagyok ennyire álmos? ;)

Más:
Timcsi fénykpezi a holdat, ami úgy áll az égen mint egy mosolygó száj...
Közben olyan levegő jön be az erkélyajtón, mintha havazna odakint.

Most már tényleg ideje beugrani a jó meleg paplan alá!

Szép álmokat...

nagy fehér bálna...

azaz háromórás HÁNYkolódás, hányás nélkül :-)


Ha azt írom, hogy bálnalesen voltunk, akkor az végülis igaz: lestük a bálnákat, lestünk, hogy a szemünk majd kiguvadt, de õk csak nem akartak elõjönni.
Már régóta terveztük, hogy elmegyünk egy hajókirándulással egybekötött bálnalesre, de valami mindig közbejött. Legtöbbször az, hogy úgy gondoltuk, hogy nem csak kettesben, hanem ismerõsökkel együtt megyünk, és sehogy sem sikerült egyeztetnünk. De végül egy kedves kollégámmal és a feleségével vágtunk neki a kalandnak.


A kikötõben kiválasztottuk a legszebb hajót (már több hónapja), az Imagine nevû katamaránt. A szombat reggeli körre foglaltunk helyeket, kivételesen idõben sikerült odaérnünk, és egy kávézóban találkoztunk az ismerõseinkkel. Érdekes, hogy teljesen természetes volt, hogy a jegyeket a hajón fizettük ki, azaz vizen ringatózva is le lehet húzni a bankkártyákat. "Bámulatos, hol tart már a tudomány". ;-)

Kicsit tartottunk tõle, hogy elmarad a program, mert jó kis szeles napot jeleztek a meteorológusok. És úgy is lett... Célpontunk a Megaptera novaeangliae, azaz a Humpback whale, a "Púposhátú bálna" volt. De többféle delfin- és madárfélélével való találkozásra is számíthattunk. A kikötõbõl kifelé Geoffrey, a fóka "integetett" nekünk, amint egy sziklaszirten napfürdõzött.Már az öbölben is "érdekesen" hullámzott a víz, de kiérve a nyílt tengerre bebizonyosidott, hogy jó döntés volt a hajóra lépve rögtön bevenni a felajánlott "motion sickness" elleni tablettát... Ahogy észrevettem, ezt néhányan elmulasztották: "it is too late now" ("most már késõ"), kaptam el pár mondatot, amikor egyik utitársunk megkérdezte, hogy nem kaphatna-e õ is abból a varázs gyógyszerbõl. Helyette rókafogó zacskót nyomtak a kezébe.

Állítólag az erõs szél és a hullámzás nem hatja meg a bálnákat, de mégsem volt szerencsénk. Maximum én mutathattam volna be a nagy fehér bálnát, ha beugrok a habok közé. Bár ez csak most jut eszembe, mert olyan hideg szél volt, hogy örültünk, hogy nem fagyott be a seggünk.Míg a bálnák tegnap elbújtak elõlünk, addig a madarakkal szerencsénk volt: két albatroszt is láttunk a víz felett keringeni és a parton pedig még a szokásosnál is közelebb engedtek magukhoz a pelikánok.A róluk készült és a többi tenges képet megtaláljátok itt.

Hihetetlen és felfoghatatlan az óceán nagysága. Pedig csak a part viszonylagos közelében hajóztunk. Port Stephens-tõl, pontosabban Nelson Bay kikõtõjébõl indulva Stockton beach magasságáig hajóztunk le, ami már csak kicsivel van Newcastle felett. Úgyhogy jó nagy kört tettünk.
Bár nagyon élveztük az egészet, azért mégis megnyugtató érzés volt újra szilárd talajt érezni a talpunk alatt!

A "földetérés" után a szokásos világítótornyos teázóban ebédeltünk. Ami számomra újabb kihívást jelentett, mert elfelejtkeztem róla, hogy itt a leves önmagában is teljesértékû ebédet jelent. Igy gyakorlatilag két könnyû fõétellel nyugtatgattam a tengertõl még kissé háborgó gyomromat. Komoly kihívás volt, de azért teljesítettem. :D



Ja, és mivel a romantikus találkozás a tenger óriásaival elmeradt, ezért ha legközelebb megyünk, akkor féláron hajókázhatunk.

Ki akar velünk jönni?