nagy fehér bálna...

azaz háromórás HÁNYkolódás, hányás nélkül :-)


Ha azt írom, hogy bálnalesen voltunk, akkor az végülis igaz: lestük a bálnákat, lestünk, hogy a szemünk majd kiguvadt, de õk csak nem akartak elõjönni.
Már régóta terveztük, hogy elmegyünk egy hajókirándulással egybekötött bálnalesre, de valami mindig közbejött. Legtöbbször az, hogy úgy gondoltuk, hogy nem csak kettesben, hanem ismerõsökkel együtt megyünk, és sehogy sem sikerült egyeztetnünk. De végül egy kedves kollégámmal és a feleségével vágtunk neki a kalandnak.


A kikötõben kiválasztottuk a legszebb hajót (már több hónapja), az Imagine nevû katamaránt. A szombat reggeli körre foglaltunk helyeket, kivételesen idõben sikerült odaérnünk, és egy kávézóban találkoztunk az ismerõseinkkel. Érdekes, hogy teljesen természetes volt, hogy a jegyeket a hajón fizettük ki, azaz vizen ringatózva is le lehet húzni a bankkártyákat. "Bámulatos, hol tart már a tudomány". ;-)

Kicsit tartottunk tõle, hogy elmarad a program, mert jó kis szeles napot jeleztek a meteorológusok. És úgy is lett... Célpontunk a Megaptera novaeangliae, azaz a Humpback whale, a "Púposhátú bálna" volt. De többféle delfin- és madárfélélével való találkozásra is számíthattunk. A kikötõbõl kifelé Geoffrey, a fóka "integetett" nekünk, amint egy sziklaszirten napfürdõzött.Már az öbölben is "érdekesen" hullámzott a víz, de kiérve a nyílt tengerre bebizonyosidott, hogy jó döntés volt a hajóra lépve rögtön bevenni a felajánlott "motion sickness" elleni tablettát... Ahogy észrevettem, ezt néhányan elmulasztották: "it is too late now" ("most már késõ"), kaptam el pár mondatot, amikor egyik utitársunk megkérdezte, hogy nem kaphatna-e õ is abból a varázs gyógyszerbõl. Helyette rókafogó zacskót nyomtak a kezébe.

Állítólag az erõs szél és a hullámzás nem hatja meg a bálnákat, de mégsem volt szerencsénk. Maximum én mutathattam volna be a nagy fehér bálnát, ha beugrok a habok közé. Bár ez csak most jut eszembe, mert olyan hideg szél volt, hogy örültünk, hogy nem fagyott be a seggünk.Míg a bálnák tegnap elbújtak elõlünk, addig a madarakkal szerencsénk volt: két albatroszt is láttunk a víz felett keringeni és a parton pedig még a szokásosnál is közelebb engedtek magukhoz a pelikánok.A róluk készült és a többi tenges képet megtaláljátok itt.

Hihetetlen és felfoghatatlan az óceán nagysága. Pedig csak a part viszonylagos közelében hajóztunk. Port Stephens-tõl, pontosabban Nelson Bay kikõtõjébõl indulva Stockton beach magasságáig hajóztunk le, ami már csak kicsivel van Newcastle felett. Úgyhogy jó nagy kört tettünk.
Bár nagyon élveztük az egészet, azért mégis megnyugtató érzés volt újra szilárd talajt érezni a talpunk alatt!

A "földetérés" után a szokásos világítótornyos teázóban ebédeltünk. Ami számomra újabb kihívást jelentett, mert elfelejtkeztem róla, hogy itt a leves önmagában is teljesértékû ebédet jelent. Igy gyakorlatilag két könnyû fõétellel nyugtatgattam a tengertõl még kissé háborgó gyomromat. Komoly kihívás volt, de azért teljesítettem. :D



Ja, és mivel a romantikus találkozás a tenger óriásaival elmeradt, ezért ha legközelebb megyünk, akkor féláron hajókázhatunk.

Ki akar velünk jönni?