balladai homály és napsütés

Úgy szerveztük, hogy mind a kettőből kijutott a múlt hétvégére. Erre azt mondanák a helyiek, hogy "lucky bastards" (szószerint: véres köcsögök), és mi helyeslően bólintunk, mert igaz: valóban szerencsés flótások vagyunk! Végre felfedeztük magunknak ezt a nagyon kiváló színházat és kellemes környékét.

Ezúttal, szombat délután, egy kis strandolást követően mentünk színházalni. Tömegközlekedéssel így nézett ki a kör: busszal a kompmegállóig (a busz késett, nem is keveset), komppal a Circular Quay-hez, gyalog a színházig -- busszal haza. Csudálatos idő volt, a sétánk alatt 4-5 esküvői csapattal találkoztunk; voltak feketébe öltözött "koszorús" "lányok" (irodai megbeszélés hangulata volt a "kép"-nek), szürkések és rózsaszínűek, meg vegyesek is. Átgyalogoltunk a Harbour Bridge (híd) alatt -- ismét egy újabb perspektívából csodálva (még csak most tűnt fel, hogy mennyi cső fut az oldalában).

A túloldalon kezdődik a Walsh Bay:

Ugye milyen szép? :)
Nem is csoda, hogy ennyire megtetszett: fantasztikus épületeket terveztek akkoriban, az 1900-as években itt a népek. Anno ezen a területen nem volt hullámtörő se gát, így a partot folyamatosan szemét borította. És ha szemét, akkor patkányok. Nem is csoda, hogy 1900 januárjában felütötte a fejét a bubó-pestis (az első fertőzött Arthur, egy teherautósöfőr volt), és miután legyűrték a járványt, elkezdték újjáépíteni/ácsolni a kikötőt (1906-22). Voltak itt raktárak (gyapjús), boltok és nagy lepusztulás. Érdekességek még itt (pdf angolul).
Igazán akkor pezsdült fel az élet, amikor ideköltözött a Sydney Theater Company (2004)... :)

Még nappali fényben érkeztünk a színházhoz. Elterveztük, hogy helyiekhez illően indítjuk az "estét" és emeljük poharunkat. Ez nagyon tipikus egyébként, legyenek mozi- vagy színházlátogatók, az ozik szeretnek -leginkább boros- pohárral a kezükben ácsorogni/ücsörögni és jókat cseverészni az előadások előtt. Nekünk kb. csak 10 percünk volt az utolsó (?) csengetésig, de azért kiültünk a hosszú és keskeny teraszra, hogy az italunkkal múlassuk az időt (gyors és nagy hörpintések).

Oh, azok a Suitcase Royale-os fiúk... Már javában játszott az együttes/színházi társulat/projekt csapat, amikor a kedves nézők elfoglalták a helyüket. Megcsinálták a hangulatot,de izibe'! Aztán a történetmesélés is elkezdődött, és a következő egy órában hárman háromfelé mozogtak. Zenéltek, vetítettek, árnyjátékoztak, improvizáltak, hihetetlen jó és érthető humorral -- eddigi legjobb kulturális élményünk Ausztráliában! Olvasni lehet róluk a színházi blogon. 

A rövid történet: Ausztrália szívében, az Outbackben él Blackbone Joe, a  híres boxoló. Barátja és egyben főnöke Messy Dimes Dan, a helyi hentes és egyben boxmeccs-szervező. Egyik nap a városba érkezik Von Trapp felügyelő, aki inkognitóban egy haláleset miatt nyomoz...

Zenéért lehet hozzám fordulni, mert az előadás után nem bírtunk üres kézzel távozni, megvettük a legfrissebb cédéjüket. Kicsit tomwaitses, kicsit nickcaves - nagyon szeretjük... :)

***

És hogy a napsütésről se feledkezzek meg, amit maximálisan vasárnapra rendeltünk. Gabival és Árpival és szuper sétára mentünk Clovellybe, majd le Coogee-ig. Közben azért becsúszott egy-két sütemény is a Sweet Kissben, ami egy ici-pici magyar cukrászda tele finomsággal. Kakaós csiga, sajtos perec, nekünk nagy kincsek....:D

Clovelly szikláin (mászóka-nyomok kutatása)

p mint pör/c

Ha táplálék, akkor testi-lelki. A múlt héten mindkettőből kijutott rendesen. :)

....Az elme pallérozása....
       Kafka: A per
Nincs harag, elsőre nekünk is felállt a szőr a hátunkon. Kötelező irodalom, hányadik osztályban is? Magyar és német szakosság, a sümegi pszichológia-tábor -- hirtelen ezek az élmények kavarognak a pénteken látott darabbal. Próbáltam felfrissíteni az iskolás élményeket, de a mek-ből letöltött hanganyagot nem bírtam végighallgatni, annyira szenvedős volt a felolvasás. Ki ez a pasi? És mit keres a fülemben? :o

A színházra készültem nagyon.
Egy, mert végre bevesszük a Sydney Theater Companyt - ki ne hallott már Cate Blanchett (kedvenc filmjeinkből: Gyűrűk ura, Kikötői hírek) és férje tengerparti színházáról? :)
Kettő: kellemes és meggyőző beharangozás az Art Nation-ben -- ide tessék kattintanyi, ha igaz ozi szót akarsz hallani! ;) Cate Blanchett is itt dicsérte a főszereplő srácot, aki már több darabban is szépen teljesített. Plusz a jó visszhang a szidneji bemutatóról. Én megvetem.
Tetszetős volt, hogy a kínokat kiegyensúlyozandó viccesre vették a figurát (jut eszembe: fülemile-pör, megvan? xD); volt sokszori nevetés, bár a dobhártyaszakasztó hanghatásoktól (ezt minek?) többször is lekonyultunk. A másik oldalon: egy hosszú és fárasztó hét.
Jó indítást követően, az "én órám szerint" már fél óra után vége volt a darabnak. Lehet, hogy csak a ginzengszagú cigarettafüst miatt, de nekem hamarost mehetnékem támadt, pedig még hátra volt a java: 1h20perec színpadi játék. Meglepően jól értettük a szöveget (2,5fél év ozi akcent - hallelúja! :D), és jól összeállt a darab, de katarzis az nem volt (pörgőszínpados-nyakelvágós zárójelenet este 10kor, köszöntem, nem). 
Pintér Béla és Artus (na és Tóth Szilvia!) - Önöket aztán nehéz kérem überelni...! :)

Magát a színházat és környékét első látásra megkedveltük:
- vízpart, szépkilátással a Vidámparkra és a hídra (pipa)
- felújított raktárépület (egykori gyapjúraktár)
- plakát- és fotókiállítás (vimagguc)

Talán jönnek ide még képek, mert szombaton -világosban- visszatérünk egy kis zenés színházra + egy pohár borra. A hétvégi kultúra tárgya: The Ballad of Backbone Joe a The Suitcase Royale nevű melbourne-i bandától! Jutyube-rajongók itt nyerhetnek rövid betekintést a rock musicalbe, avagy: így játszik Tom Waits bendzsón és maskarában. hahahahah :) :)

....fitnesz-szalonna....
     Déli deli: A pörc
Röviden megemlékezünk a szombati delis beszerzésünkről is.
Számokban: 1.5 kg orosz túró, 5 pár kolbász, 1 kg zsír, 1 kg szalonna, továbbá a túléléshez elegendő mennyiségű horváckás nápolyi, darálós keksz és ropi. Boldog ünnepeket! :D
Majdnem egy órát autóztunk az Ivan's Butchery-be, Szidnej másik végébe, Chester Hillbe (45km autóval). Én a "...sonka-oldalszalooonnaa..." illatkombinációra és egy egyszerű, de disznóságoktól duzzadó hentespultra készültem, ehelyett egy jó kis horvát boltba (supermarket) léptünk be.

Száguldó riporterünk öninterjúvolta a Bt, mert arra volt kíváncsi, hogy kinek mi tetszett a legjobban a "hentesnél":
   B - "A boltnak örültem."
   t. - "Hogy lehetett válogatni."

Bárki bármit mond, annyi bizonyos, hogy a közös nevező (életmentő ebéd az autóban) a pörc a kenyéren volt. :D

Spit to Manly

Még mindig érezzük a bugit a lábunkban, pedig a séta már egy napja volt... Az izomlázra csak egy szem magnézium tablettával készültünk, meg gondoltaban ma egy levezető gyaloggaloppal. Ehelyett: pihenünk. Hétfő esti pihengetés. Na de vissza a sétára.


SMSW= Spit to Manly Scenic Walk, avagy: a Spittől Manlybe menő szépkilátós séta.


Mi az izgalom fokozásának céljából itthonról indultunk, azaz ahogy kiléptünk az ajtán, már el is kezdtük a túrát. Talán ez volt az egyik oka, hogy ezt az útvonalat választottuk. ;) Az utat 3 egyelőtlen szakaszra osztottuk - értelem szerint: 1. tőlünk a Balmoral beachig, 2. a beachtől a Spitig, 3. a Spittől Manlyig - növekvő sorrendben, a nagy falatot a végére hagyva. Hónapok óta ez volt az első szép, napsütéses napunk, ennélfogva a második keresztutcában már dobáltuk le a pulóvereket magunkról. Persze Bélus óvatos duhaj volt (több hetes megfázás után), úgyhogy ő csak a Nagy Lejtőn (Balmoralra lefelé) vetkőzött izomra. :D Nagy vidáman gyalogoltunk lefelé, együttérezve a felfelé küzdő kutyákkal és gazdáikkal, a kajakot maguk után húzó párral, futókkal, és bringással, tudva, hogy mi ma nem erre jövünk vissza...


Az első szakaszt viszonylag hamar letoltuk, kábé 30 perc alatt lent voltunk a homokban - strandolók még nem voltak, annál többen napoztak és barbekjúztak. Nna, én is megálltam volna egy kis punnyadásra, de meneteltünk tovább. Látszólag magas volt a vízállás.


Aztán megkezdtük a második szakaszt felfelé, a miniesőerdőn át, ahol utoljára éppen két éve jártunk. Akkor valami túrázós verseny volt, most egy kisebb csapat kirándulóba botlottunk. Újabb vetkőzös kör, plusz navi beizzítása, valamint az útleírás kiolvasásával is próbálkoztunk. A Wildwalks.com oldalon elég jó kis leírásokat találtunk eddig, de ez valami nagyon bénára sikerült. Eleve azt sem értettük, hogy ezt a néhány km-es "séta"-t miért saccolják több, mint 2 órásra. Aztán amikor elhagytuk a következő tengerparti szakaszt, a Shell Cove-ot, kezdtük paizsgálni: nem csak a rock-hopping vette kezdetét, hanem a majdnem-falmászás is. Kicsit magas volt a vízállás... és minden alkalmat megragadtunk, hogy továbbjussunk! :D A térkép szerint valahol volt egy "felfelé vezető lépcső", amiből egyet találtunk is, de az valami helyi lakosoké volt. Ja, még nem írtam, hogy a környék neve Mosman, ami az itteni Rózsadomb, és még az állunk is leesett, pedig a szokásos sétánk alkalmával azért látunk "ezt-azt", minőségi gépjárműveket és lakóépületeket... Persze arra mi sem számítottunk, hogy esetleg szóbaelegyedünk/megismerkedünk valakivel, aki egy ilyen palotában lakik (ne tornyosat képzeljetek). Pedig ez következett, mivel a lépcsőt nem találtuk, és az első útbaeső, megmászható teraszon kérdezősködni kezdtük. Suzy és a kutyája nagyon kedvesen beinvitál bennünket, és mi követtük a soha véget nem érő lépcsőkön felfelé, kifelé. Közben megálltunk beszélgetni az uszoda mellett (2. szint), és lassan felértünk a házisiklóhoz, alias lifthez. Hát ilyen is van, mert a lépcsők száma végtelen, és az út szintje -ahogy azt a Melinda utcából jól ismerjük :)- a felső emeletnél, ebben az esetben jóval fölötte van. A fránya felső szomszéd meg nem odaépítette az a betonfalat a lift felső állomásához? De. Így hát felfelé vigyáznunk kellett, hogy nehogy kilengjen velünk, hármónkkal a felvonó. Közben pálmák simogatták a kezünket. :D Ja, ez semmi, mert fent a garázsnál kötöttünk ki: nem is hittünk a szemünknek, amikor megláttuk az ott parkoló Ferrarit. :D Egyébként nagyon jól elbeszélgettünk Suzyval ("unatkozó milliomos"?), aki sokat mesélt a családjukról és a mindenféle utazós-kirándulós élményeikről. Természetesen legközelebb, ha arrajárunk (alacsony vízállásnál- h hhaaa :D), akkor beugorhatunk egy kávéra! Hátnyilván... :D


Elbúcsúzkodás után végre megint az úton voltunk, irányban a Spit felé. Itt van a nagy, felnyithatós híd, ami átvisz a Manly-félszigetre - ezzel a második, kalandos szakaszt is sikeresen, még a csevegéssel együtt is időben teljesítettük!


Egy jó kis sziklán ünnepeltük a napot és magunkat, alattunk pár csávó horgászott és sörözött. Nagyon keményköpésűnek tűntek. :)


Következett a harmadik szakasz, ami a következő 10 km-re kellemes szintben hullámzást ígért: az erdős részek váltakoztak a homokos strandokkal, sziklás útszakaszok a fahidakkal. Kihagyhatatlan 1 km-es kört adott a világítótornyos séta, ahonnan a Balmoral beach már egészen közelinek tűnt a túlparton -eddig mindig csak onnan néztünk át ;), láttunk és hallottunk két teherhajót behajózni az öbölbe, télifagyit nyaltunk az egyik kilátónál (Dobroyd Head), sárkánygyík napozott a gyalogút melletti sziklatömbön, és nyuszi ugrált a manly-i sétányhoz közel.
Jól kisétáltuk magunkat, aztán hazabuszoztunk. Hát így ünnepeltük az itt eltöltött éppen-két évünket.