Spit to Manly

Még mindig érezzük a bugit a lábunkban, pedig a séta már egy napja volt... Az izomlázra csak egy szem magnézium tablettával készültünk, meg gondoltaban ma egy levezető gyaloggaloppal. Ehelyett: pihenünk. Hétfő esti pihengetés. Na de vissza a sétára.


SMSW= Spit to Manly Scenic Walk, avagy: a Spittől Manlybe menő szépkilátós séta.


Mi az izgalom fokozásának céljából itthonról indultunk, azaz ahogy kiléptünk az ajtán, már el is kezdtük a túrát. Talán ez volt az egyik oka, hogy ezt az útvonalat választottuk. ;) Az utat 3 egyelőtlen szakaszra osztottuk - értelem szerint: 1. tőlünk a Balmoral beachig, 2. a beachtől a Spitig, 3. a Spittől Manlyig - növekvő sorrendben, a nagy falatot a végére hagyva. Hónapok óta ez volt az első szép, napsütéses napunk, ennélfogva a második keresztutcában már dobáltuk le a pulóvereket magunkról. Persze Bélus óvatos duhaj volt (több hetes megfázás után), úgyhogy ő csak a Nagy Lejtőn (Balmoralra lefelé) vetkőzött izomra. :D Nagy vidáman gyalogoltunk lefelé, együttérezve a felfelé küzdő kutyákkal és gazdáikkal, a kajakot maguk után húzó párral, futókkal, és bringással, tudva, hogy mi ma nem erre jövünk vissza...


Az első szakaszt viszonylag hamar letoltuk, kábé 30 perc alatt lent voltunk a homokban - strandolók még nem voltak, annál többen napoztak és barbekjúztak. Nna, én is megálltam volna egy kis punnyadásra, de meneteltünk tovább. Látszólag magas volt a vízállás.


Aztán megkezdtük a második szakaszt felfelé, a miniesőerdőn át, ahol utoljára éppen két éve jártunk. Akkor valami túrázós verseny volt, most egy kisebb csapat kirándulóba botlottunk. Újabb vetkőzös kör, plusz navi beizzítása, valamint az útleírás kiolvasásával is próbálkoztunk. A Wildwalks.com oldalon elég jó kis leírásokat találtunk eddig, de ez valami nagyon bénára sikerült. Eleve azt sem értettük, hogy ezt a néhány km-es "séta"-t miért saccolják több, mint 2 órásra. Aztán amikor elhagytuk a következő tengerparti szakaszt, a Shell Cove-ot, kezdtük paizsgálni: nem csak a rock-hopping vette kezdetét, hanem a majdnem-falmászás is. Kicsit magas volt a vízállás... és minden alkalmat megragadtunk, hogy továbbjussunk! :D A térkép szerint valahol volt egy "felfelé vezető lépcső", amiből egyet találtunk is, de az valami helyi lakosoké volt. Ja, még nem írtam, hogy a környék neve Mosman, ami az itteni Rózsadomb, és még az állunk is leesett, pedig a szokásos sétánk alkalmával azért látunk "ezt-azt", minőségi gépjárműveket és lakóépületeket... Persze arra mi sem számítottunk, hogy esetleg szóbaelegyedünk/megismerkedünk valakivel, aki egy ilyen palotában lakik (ne tornyosat képzeljetek). Pedig ez következett, mivel a lépcsőt nem találtuk, és az első útbaeső, megmászható teraszon kérdezősködni kezdtük. Suzy és a kutyája nagyon kedvesen beinvitál bennünket, és mi követtük a soha véget nem érő lépcsőkön felfelé, kifelé. Közben megálltunk beszélgetni az uszoda mellett (2. szint), és lassan felértünk a házisiklóhoz, alias lifthez. Hát ilyen is van, mert a lépcsők száma végtelen, és az út szintje -ahogy azt a Melinda utcából jól ismerjük :)- a felső emeletnél, ebben az esetben jóval fölötte van. A fránya felső szomszéd meg nem odaépítette az a betonfalat a lift felső állomásához? De. Így hát felfelé vigyáznunk kellett, hogy nehogy kilengjen velünk, hármónkkal a felvonó. Közben pálmák simogatták a kezünket. :D Ja, ez semmi, mert fent a garázsnál kötöttünk ki: nem is hittünk a szemünknek, amikor megláttuk az ott parkoló Ferrarit. :D Egyébként nagyon jól elbeszélgettünk Suzyval ("unatkozó milliomos"?), aki sokat mesélt a családjukról és a mindenféle utazós-kirándulós élményeikről. Természetesen legközelebb, ha arrajárunk (alacsony vízállásnál- h hhaaa :D), akkor beugorhatunk egy kávéra! Hátnyilván... :D


Elbúcsúzkodás után végre megint az úton voltunk, irányban a Spit felé. Itt van a nagy, felnyithatós híd, ami átvisz a Manly-félszigetre - ezzel a második, kalandos szakaszt is sikeresen, még a csevegéssel együtt is időben teljesítettük!


Egy jó kis sziklán ünnepeltük a napot és magunkat, alattunk pár csávó horgászott és sörözött. Nagyon keményköpésűnek tűntek. :)


Következett a harmadik szakasz, ami a következő 10 km-re kellemes szintben hullámzást ígért: az erdős részek váltakoztak a homokos strandokkal, sziklás útszakaszok a fahidakkal. Kihagyhatatlan 1 km-es kört adott a világítótornyos séta, ahonnan a Balmoral beach már egészen közelinek tűnt a túlparton -eddig mindig csak onnan néztünk át ;), láttunk és hallottunk két teherhajót behajózni az öbölbe, télifagyit nyaltunk az egyik kilátónál (Dobroyd Head), sárkánygyík napozott a gyalogút melletti sziklatömbön, és nyuszi ugrált a manly-i sétányhoz közel.
Jól kisétáltuk magunkat, aztán hazabuszoztunk. Hát így ünnepeltük az itt eltöltött éppen-két évünket.