Aki ismer, az csodálkozhat rajta, hogy hogy lehet az, hogy fél év alatt nem sikerült beváltanom...
Egyszerű oka van, olyan sokminden volt az utóbbi hónapokban, hogy nem sikerült eljutnunk Brisbane-be. ("Merthogy" azon a környéken van "a hegy")
De talán ez nem is olyan nagy baj, mert az utsó pillanatban felmérve a lehetőségeket a "becserét" választottam. Azaz - kisebb ráfizetés mellet - egy másfajta kihívást választottam a kaland-szervező társaságnál:
LTF - "Learn To Fly" - azaz tanulj repülni!
Méghozzá igazi egymotoros, kétszemélyes repülőgépen!
Múlt hét szombaton hatalmas felhőszakadásra ébredtünk. Ennek megfelelő lekesedéssel és sebességgel álltunk neki a reggeli készülődésnek. Aztán tárcsáztam a "légitársaségot", gondolva, hogy meg kell beszélnünk egy új időpontot.
Teljes meglepetésemre a vonal túlsó felén lévő hölgy lelkesen közölte, hogy szikrázó kék ég, gyönyörű repülő-idő van Camden környékén.
Ezután (20/10-es vérnyomásom adta korlátok figyelembevételével) turbóra kapcsoltunk és kiautóztunk a 75 km-re dél-nyugatra fekvő repülőtérre.
Tényleg gyönyörű napsütés volt.
Kicsit neccesen (10 perc késés) érkeztünk, de gond egy szál sem, ugrás a repcsibe és indulás.
Azt hiszem valahol akkor kezdem ébredezni, amikor a fejhallgató már rajtam volt, és próbáltam Rob (a pilótám) és a környező légtérben rádiózó "hatezer" ember hangját megkülönböztetni.
Vérnyomásom eközben az izgalmak miatt már közel 30/20-ra ugrott.
Majd még tovább fokozódott a helyzet: felszállás után át kellett kapcsolnom a rádiót "privátba", így már tisztán értettem a következő mondatot: tartsam a botkormányt stabilan, innentől kezdve én irányítom a gépet!
Ez már teszik!
Kicsi döntés jobbra, balra, ereszkedés lefelé, körözés a gát és a víztározó körül, majd adjunk a lovaknak és emelkedés vissza... És ha már így belejöttünk próbáljunk ki egy dupla szaltót hátra.
(Na jó, ez utóbbi csak kamu :)
De a többi tényleg nagyon jó volt! Repült az idő (is)... Csak akkor zökkentem ki egy kicsit a flow-ból amikor egy hideg verejtékcsepp gördült végig a homlokomon, jelezve egyrészt, hogy elég meleg van a kicsi kabinban, másrészt pedig, hogy teljes figyelmemet bevetve koncentrálok, hogy minnél többet megjegyezzek az elhangzott utasításokból és tanácsokból.
Sajnos a fél óra gyorsan eltelt, úgyhogy a gép igazi pilótája visszavette az irányítást és gyönyörűen, simán letette a gépet a földre, ahol Timcsi már izgatottan várta az élménybeszámolót.
Leszállás után Rob megjegyezte, hogy jó érzékkel és finoman kezeltem a kormányt és a pedálokat. Aminek eléggé örültem/örülök, mert pár nappal korábban elképzeltem, hogy szuper repülőgép pilóta leszek. Majd egyszer.... ;)
A viccet félretéve, tégyleg úgy érzem, hogy jól ment, és reménykedek, hogy nem udvarias formula volt a dícséret.
Megpróbálom-e újra?
Mindenképpen.
De ez legfőképpen pénz kérdése: átolvastam pár prospektust és konstatáltam, hogy komolyabb lottó-nyeremény nélkül elég kicsi az esélye, hogy belátható időn belül pilóta váljék belőlem.
Pedig micsoda "őstehetség" vész így kárba.... ;)
p.s.: Bocs a gépelési hibákért, félig már alszom.
