El tudom képzelni, hogy az egyre szigorodó EU-s szabályok miatt a „boltosoknak” sokszor bosszantó lehet, hogy mindennek az ára precízen ki legyen írva. Jól láthatóan és nem megtévesztően, összeggel és. De nekem, mint vásárlónak ez lényegesebben könnyebbé tette/teszi a választást. Úgyhogy örömmel vettem minden ilyen szigorítást. 
Ezzel szemben itt nem látom a nyomát ilyen kényszerítő szabályoknak. A pénznem persze kevésbé érdekes, mint Európában, viszont soha nincs megkülönböztetve a csomagonkénti és az egységár. Általában ki is vannak írva az árak, de csak általában, mert többször hiányzik, vagy nem eldönthető, hogy melyik ár, melyik termékhez tartozik. Úgyhogy nem egyszer előfordult már, hogy azért hagytam ott valamilyen terméket, mert nem találtam az árát. Ez van. Zsákbamacskát már régóta nem veszek, az állandó kérdezősködést unom.
Másik és fényesebb oldala az éremnek, hogy az ABC-kben úgy vannak kialakítva a pénztárak, hogy az áruk vonalkódjának beolvastatása után jól látható, hogy milyen termék került a listára és milyen árral, legtöbbször még képpel is. Ilyen kezdeményeket már otthon is láttam, de vagy a kijelző elhelyezése vagy a betű mérete/típusa miatt nem vagy nehezen volt értelmezhető. Rögtön az első NC-s bevásárlásunk alkalmával spóroltam ezzel vagy 20$-t! Ugyanis gyanúsan olcsó volt valami, és azért vettem meg, mert úgy gondoltam, hogy annyi pénzért már bőven megéri. És hát persze, hogy nem a kedvezményes árat „hozta ki a gép”. Szóvá tettem a dolgot, mire a pénztáros azonnal és nagyon flottul intézkedett. Érdekes módon nem vágott pofákat, és nem igyekezett kényelmetlen helyzetbe hozni, vagy mellébeszélni – mint ahogy azt „hülye azért nem vagyok” áruházban megtörtént.
Ja, még valami a pénztárosokról: majd mindig van néhány kedves szavuk, kérdésük. És nem csak a „havarja” (How are you? / Hogy vagy? - udvariassági formula)
Illetve az ABC-s pénztárakról: a gyümölcsöket nem a gyümölcsös pultoknál kell lemérni (persze ott is van mérleg), hanem a pénztáros pultba van beépítve. Úgyhogy elkerülhető a hülye helyzet, amikor elfelejtesz lemérni egy fürt banánt és mögötted tízen várják végig, amíg a pénztáros vagy (jobb helyeken) valamilyen egyéb személyzet visszaviszi lemérni.
Szóval érdemes lenne mindkét oldalon átvenni a jó dolgokat.
Fizetési mód és jatt
Bár mindenhol egyre szélesebb körben terjednek a bankkártya leolvasó terminálok (itt: EFTPOS), azért van ahol csak a kp-s fizetés megy. De mégis szinte a legelképesztőbb helyeken is van: pl. jógaterem vagy hentes pult.
Nem vagyok róla meggyőződve, de mintha otthon lenne valami olyasmi, hogy ahol élelmiszert árulnak, ott igyekeznek elkülöníteni a pénz és a kaja fogdosását. Itt mintha nem ügyelnének erre eléggé. De ez csak ma tűnt fel, úgyhogy majd jobban megfigyelem…
Éttermekben, kávézókban, sütizőkben a leggyakrabban a pultnál kell fizetni, még akkor is, ha rendesen a pincér veszi fel a rendelést és hozza ki az ételt, italt. Ritka az olyan hely ahol „elvárják” a borravalót, sőt fel sem merül az, hogy „felkerekítsd” a fizetendő összeget. Bár attól tartok, ez azért Sydney-ben kicsi másképp lesz. Ha mégis adsz borravalót, akkor nagyjából egyforma arányban egyszerűen tudomásul veszik egy kedves mosoly mellett, vagy zavarba jönnek, vagy pedig teljesen megdöbbenve köszönik meg.
Ezzel szemben itt nem látom a nyomát ilyen kényszerítő szabályoknak. A pénznem persze kevésbé érdekes, mint Európában, viszont soha nincs megkülönböztetve a csomagonkénti és az egységár. Általában ki is vannak írva az árak, de csak általában, mert többször hiányzik, vagy nem eldönthető, hogy melyik ár, melyik termékhez tartozik. Úgyhogy nem egyszer előfordult már, hogy azért hagytam ott valamilyen terméket, mert nem találtam az árát. Ez van. Zsákbamacskát már régóta nem veszek, az állandó kérdezősködést unom.Másik és fényesebb oldala az éremnek, hogy az ABC-kben úgy vannak kialakítva a pénztárak, hogy az áruk vonalkódjának beolvastatása után jól látható, hogy milyen termék került a listára és milyen árral, legtöbbször még képpel is. Ilyen kezdeményeket már otthon is láttam, de vagy a kijelző elhelyezése vagy a betű mérete/típusa miatt nem vagy nehezen volt értelmezhető. Rögtön az első NC-s bevásárlásunk alkalmával spóroltam ezzel vagy 20$-t! Ugyanis gyanúsan olcsó volt valami, és azért vettem meg, mert úgy gondoltam, hogy annyi pénzért már bőven megéri. És hát persze, hogy nem a kedvezményes árat „hozta ki a gép”. Szóvá tettem a dolgot, mire a pénztáros azonnal és nagyon flottul intézkedett. Érdekes módon nem vágott pofákat, és nem igyekezett kényelmetlen helyzetbe hozni, vagy mellébeszélni – mint ahogy azt „hülye azért nem vagyok” áruházban megtörtént.
Ja, még valami a pénztárosokról: majd mindig van néhány kedves szavuk, kérdésük. És nem csak a „havarja” (How are you? / Hogy vagy? - udvariassági formula)
Illetve az ABC-s pénztárakról: a gyümölcsöket nem a gyümölcsös pultoknál kell lemérni (persze ott is van mérleg), hanem a pénztáros pultba van beépítve. Úgyhogy elkerülhető a hülye helyzet, amikor elfelejtesz lemérni egy fürt banánt és mögötted tízen várják végig, amíg a pénztáros vagy (jobb helyeken) valamilyen egyéb személyzet visszaviszi lemérni.
Szóval érdemes lenne mindkét oldalon átvenni a jó dolgokat.
Fizetési mód és jatt
Bár mindenhol egyre szélesebb körben terjednek a bankkártya leolvasó terminálok (itt: EFTPOS), azért van ahol csak a kp-s fizetés megy. De mégis szinte a legelképesztőbb helyeken is van: pl. jógaterem vagy hentes pult.
Nem vagyok róla meggyőződve, de mintha otthon lenne valami olyasmi, hogy ahol élelmiszert árulnak, ott igyekeznek elkülöníteni a pénz és a kaja fogdosását. Itt mintha nem ügyelnének erre eléggé. De ez csak ma tűnt fel, úgyhogy majd jobban megfigyelem…
Éttermekben, kávézókban, sütizőkben a leggyakrabban a pultnál kell fizetni, még akkor is, ha rendesen a pincér veszi fel a rendelést és hozza ki az ételt, italt. Ritka az olyan hely ahol „elvárják” a borravalót, sőt fel sem merül az, hogy „felkerekítsd” a fizetendő összeget. Bár attól tartok, ez azért Sydney-ben kicsi másképp lesz. Ha mégis adsz borravalót, akkor nagyjából egyforma arányban egyszerűen tudomásul veszik egy kedves mosoly mellett, vagy zavarba jönnek, vagy pedig teljesen megdöbbenve köszönik meg.
Néhány dolog elsőre elég furcsa volt, de mostanra kezd összeállni a kép. Főleg ha ehhez még hozzáveszek más, hétköznapi apróságokat is. (Az árak kiírásától eltekintve, ami pedig az simán csak Auszi lustaság, slendriánság.
No worries :-)))))
Egész egyszerűen arról van szó, hogy respektálják, megtisztelik a másikat és saját magukat is. Gondolom ez nem spéci ausztrál sajátosság, hanem angolszász örökség. Mindenesetre nagyon szimpatikus hozzáállás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése