Vasárnap is muszáj volt kimozdulni... Eredetileg bálnanézést terveztünk, de lemaradtunk a foglalással, mivel az ismerőseink túl későn jeleztek vissza, és már nem volt hely azon a vitorlás katamaránon, amivel szimpatizálunk. Ennek ellenére elautóztunk Nelson Bay-be, ahol pár hónapja egyszer már jártunk, de akkor zuhogott az eső és jól meg is áztunk. Ezúttal azonban gyönyörűen sütött a nap, kellemes meleg volt, mondhatni konkrétan "gatyarohasztó". Sokan rövidgatyában és strandpapucsban mászkáltak és kirándultak. Helyi jellegzetesség. :-)
A kirándulásunk célpontja amúgy a Shoal bay-i hegyoldal és -csúcs volt - (Tomaree Head). Megnéztünk egy bozótosabb útvonalat, amely kivitt a sziklákhoz, és gyönyörűséges kilátással plusz túristamenetességgel ajándékozott meg bennünket -- össz 2 pasi jött velünk szembe. Aztán felkúsztunk a csúcsra, és messze, nagyon messze még egy bálnát (vagy kettőt) is láttunk. Távcsövünk még mindig nincs, ezért arra néztünk, amerre a többiek, és figyeltük a hullámokat. :-) A harmadszorra az irányt a másodikvilágháborús bunker felé vettük, de ott nem volt már semmi extra, csak pár infós tábla meg a lelakatolt bunker. Az ebédet ismét a világítótorony kávézójában költöttük el, ezúttal a napsütést is lehetett élvezni, és újab finomságokat kóstoltunk meg. Bélus például a mugaccino, ami egy nagy bögrében szervírozott capuccinonak felel meg. Én meggyes pitét választottam, aminek morzsolt tészta volt a tetején - ezt egyszerűen imádom...! :-)
Képes élménybeszámolónk itt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése