A hosszabb konklúzió:
1- nem minden az, aminek látszik -- könnyen bele lehet szeretni egy lakásba/házba a webes fényképek alapján, aztán koppan az ember, amikor pár lépéssel bejárja. 2- a lakástulajok "mániája" a padlószőnyeg -- nyilván a legolcsóbb és leggyorsabb megoldás a legsilányabb minőségűvel beborítani a lakás minden pontját. Annyira csúnya...! Mi parkettásra vadászunk, egyrészt: utáljuk a padlószőnyeget, másrészt: minket kivéve ebben az országban mindenki cipővel mászkál a lakásban, tehát takarítógép nélkül rövid időn belül érdekes mintázat képződik a szőnyegen. 3- A menőbbnek számító helyeken tömegesen jelennek meg az érdeklődök, szinte verekedni kell, hogy az ember bejusson 20 ember mellett/előtt. 4- Felkapottnak számítanak a "terrace"-jellegű házikók, amelyeket ennek következtében csúcsáron hirdetnek és feltehetően adnak ki. Az alábbi kedvencünk (őszintén szólva már a fényképek alapján beleszerettünk :D) a francia negyedben található egy fantasztikus kis utcában, ahol nem jár autó, és minden csupa zöldnövény meg macska. A "házikó a piros ajtóval" nagyon mini, de a nagyszerű hangulatért és a hely funky-ságáért megkérik az árat (tényleg csak példaképpen: $540/hét).


A lakáskeresésről:
A lakások kiadásával ügynökségek foglalkoznak, minden "inspection" (amikor be lehet menni a kéróba) alkalmával jelen van egy ügynök, és nem a tulaj, akitől lehet kérdezősködni. A hirdetéseket a Domain nevű lakásportálon böngésszük, ill. a Sydney Morning Herald szombati számának Domain mellékletében is meg lehet találni néhányat. Ha az ember eldönti (ha ha ha), a város melyik részén szeretne lakni, akkor természetesen a körzet lakásügynökségeinek honlapját is figyeli (vagy fel lehet iratkozni hírlevélre is), mert nem garantált, hogy a legfrissebb állapotokat tükrözi a lakásportál. :-/ Normális helyzetben nem hirdetnek meg inspection-t, azaz személyesen-telefonon kell időpontot egyeztetni, listára feliratkozni.. Hát ezt már egyszer végigcsináltam itt, Newcastle-ban... Néha visszahívnak, néha sms-ben értesítenek.
A lakásért pályázni kell - igazi procedúra:
minden bérlőnek ki kell töltenie egy-egy űrlapot -- minden ügynökségnek saját formanyomtatványa van, referenciákat kell bemutatni (előző lakás bérlése, névre érkező számlák), plusz kell munkáltatói igazolás is. Gyorsnak is kell lenni, mert nagy a verseny: minél előbb leadni a "pályázati anyag"-ot, befizetni a letéti dítat (!), és várni 1-2 napot, hogy kiderüljön, megnyertük-e a pályázatot. Jó, mi? %:-)
A legutóbbi alkalommal felkerestünk néhány ügynökséget, hogy beszervezzünk magunknak egy ügynököt a keresésre, és ne nekünk kelljen szerencsétlenkedni 160km távolságból :-), de persze nem vállaltak ilyesmit. Tegnap ugyan kaptunk 2 névjegykártyát, de egyelőre nem tervezzük a belvárosban lakást...
Vicces amúgy, hogy szeptemberben "kellene" elköltöznünk Sydney-be, azért is kezdtünk el keresgélni már most, júliusban, de mindegyik lakásügynök azt mondta, hogy túl koraiak vagyunk, elegendő előtte 2 héttel -- ? Így aztán érdekesen lehet tervezni..., próbálunk nem rágörcsölni a témára - amikor költözünk, akkor költözünk. :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése